Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. ÁPRILIS 30., KEDD Az APN szovjet hírügynökség ankétja Az én országom — az én sorsom A kérdésekre válaszol: Vjacscszlav Roptycv olvasztár Az APN nemrég ahkctoí rendezett „A szocializmus szerepe a sorsomban” címmel. Ennek kérdéseire Vjacseszlav Koptyev olvasztár, a szocialista munka hőse, az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Tanácsának küldötte, az alábbi válaszokat adta. 0 Milyen szerepet játszott a szocializmus az ön életében, családjának, nemzedékének sorsában? — Erre a kérdésre válaszolni könnyű is és nehéz is. Röviden így lehetne: ,,Nekünk mindent a szocializmus jelent”, de elmondhatnám az életrajzomat is, vágy az üzem, a gyár vagy az ország „életrajzát”. Véleményem szerint munkás pályafutásom kezdetén kétszeresen is szerencsém volt: a szakma kiválasztásával és azzal, hogy a Sarló és Kalapács Kohászati Művek hírneves kollektívájába kerültem. A nép mindig tisztelte az olvasztárokat. Acél nélkül nem lehet gabonát termeszteni, nem lehet házat építeni, nem lehet megvédeni a hazát. A kohászok számára az idő a szó legszorosabb, fizikai értelmében mérhető: a percek tonnákat jelentenek. A munkások kollektívájában nem csupán az „acélt edzik”, megbízhatóan alakulnak az emberi sorsok is. Az én nemzedékem rendszerint ezt mondja magáról: „Háborús gyermekkorunk volt”. A Nagy Honvédő Háború kezdetekor hatéves voltam. A kormány utasítására a gyerekeket és az öregeket elvitték Moszkvából. Én az orenburgl területre kerültem. A győzelem után visszaköltöztünk a fővárosba. Mivel nagyapám, az édesanyám és az édesapám itt dolgozott a Sarló és Kalapács gyárban, én is idejöttem. Kezdetben az olvasztároknak segítettem, aztán én is acélöntő lettem, ma pedig az elektroacélidomöntő üzem brigádvezetője vagyok. Voltam katona, elmentem Kazahsztánba, a szüzföldeket feltörni, egyébként egész életemet itt töltöttem a gyárban, hamarosan nyugdíjba megyek (nálunk a nyugdíjkorhatár ötven év). A gyárban szereztem szakiképzettséget (elvégeztem a munkásfiatalok iskoláját), a munkáskollektíva felvett a pártba és fontos állami ügyek intézésével bízott meg. Ugyanabban az üzemben dolgozik a nagybátyám, a nagynéném és az idősebbik fiam is. Négy gyermekem van, a középső fiú most katona, a kisebbik tanul (még nincs tizennyolc éves, egyelőre nem veszik fel a gyárba), a lányom is iskolába jár. Mindegyikük kom- szomolista, a legidősebb fiú — kommunista. A családom sorsában nincs semmi rendkívüli, sok munkásdinasztia van. De már a gyár sorsa eléggé különös. Moszkva legrégibb vállalata, nemrégiben ünnepelte centenáriumát, története a Gujon-műhelyekkel kezdődött, ahol valamikor különféle szögeket és bútorrugókat gyártottak. A szocialista forradalom, amelyben aktívan részt vettek a gyár munkásai, átalakította az üzemet. Ma a Sarló és Kalapács gyár — az ország iparának büszkesége, a vaskohászat egyik élenjáró vállalata. Néhány évvel ezelőtt a Sarló és Kalapács gyárban kialudt a tűz a Martin-kemencékben, új építkezések kezdődtek, egyedülálló automatizált komplexumok létesülnek. A termelés szüneteltetése nélkül folyik a rekonstrukció — lényegében a gyár újjászületése. 0 Az ön véleménye szerint milyen Jelentősége volt a szocialista közösség létrejöttének és kialakulásának a világszocializmus fejlődésében és sorsában? — A szocialista közösség létrejötte és kialakulása világtörténelmi jelentőségű esemény. Megnőtt a béke megvédésének lehetősége, a testvéri országok együttműködése segít a népgazdaságok fejlődésével kapcsolatos feladatok megoldásában. És ugyanúgy, ahogy az ország gazdasága is az egyes kollektívák munkájának eredményeiből tevődik össze, a népek barátsága is a gyárak, üzemek, intézmények közötti közvetlen kapcsolatokból, az emberek barátságából táplálkozik. A testvéri országok munl^áskollek- tívái közötti barátságnak már komoly története és nagyszerű távlatai vannak. Alkalmam volt részt venni nemzetközi barátsági acélöntéseken — Kubában és nálunk, Cserepovec- ben. Ezek a barátság és a szolidaritás felejthetetlen ünnepei. A mi brigádunk a Sarló és Kalapács gyárban szervezett ilyen acélöntést vietnami és kubai olvasztárokkal. Egy hónap alatt átadtam tapasztalataimat vietnami barátainknak, akik a Thai Nguen Kombinátból érkeztek hozzánk. Most, amikor folyamatban van a Sarló és .Kalapács, gyár műszaki rekonstrukciója, örömmel hasznosítjuk a többi szocialista ország kohászainak tapasztalatait. Az NDK-ból például egy speciális szerszámgépet küldtek nekünk az öntvények tisztításához, amivel a munka termeléA lcningrádi tengeri kikötő épülete kénysége ötszörösére nőtt. A mi üzemünk pedig azzal büszkélkedik, hogy sokféle termékünket szállítják valamennyi testvéri országba, és ezzel segítünk népeik életének javításában. O Milyennek látja ön a szocializmus világát és az új világ emberét S04S-ben? — A történelem kerekéi nem lehet megállítani. Bárhogyan is védekeznek a tőkések, a világ fejlődése fokozódik, a földgolyó különböző részein a régi rendszereket újak váltják fel. A népek fő vonalként a szoA „Ml a szerepe a szocializmusnak az én életemben”? APN-kér- déssorozatra a moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem analitikai kémia tanszékének vezetője, a szocialista munka hőse, az állami díjas Ivan Alimarin akadémikus is válaszolt. • Milyen szerepet játszott a szocializmus az ön személyes életében és az egész generációja sorsában? — 15 éves koromban, 1918-ban nyertem felvételt az ipari-közgazdasági technikumba, amelyből a későbbiek során a Plehanov Nép- gazdasági Főiskola lett. Egy év múlva már kémiát tanítottam a munkásoknak. Emlékszem rá, hogy hallgatóim, akik néha jóval idősebbek voltak nálam, az órákra géppisztollyal jártak, lerakták azokat egy sarokba, és bár rettenetesen fáradtak voltak, igen nagy lelkesedéssel tanulták a szerves kémiát, ezt a nehéz tudományt. A későbbiek során sok tanítványomból lett híres tudós. Pontosan akkor, a forradalom utáni első években értettem meg, hogy mennyire tudni vágynak az eniberek. Később levelező hallgatója lettem a Moszkvai Bányászati Akadémiának. 1935-re már húsz munkát publikáltam és a kémiai tudományok kandidátusa lettem. A szovjet tudósok a 30-as években azt a feladatot kapták a kormánytól, hogy az elektromosításhoz szükséges nyersanyagot teremtsék elő. Hazai pala lelőhelyeket tártunk fel, amelyek semmiben sem maradtak el a külföldiek mögött. A háború előtti években egy tudóscsoport tagjaként részt vettem az acélöntőipar számára szükséges ritka elemek elemzésében. Még nem volt bauxit lelőhelyünk, amely az alumínium, a repülőgépipar nyersanyagának a gyártásához lett volna szükséges. Ma, amikor a Szovjetunió az egyik vezető helyet foglalja el ezen fém termelésében, különösen jóleső érzéssel emlékezem vissza arra, hogy ott voltam az első lépéseknél. Az apám munkás, az anyám paraszt volt, mégis, amikor a forradalom utáni években kémiát kezdtem. tanulni, meg voltam győződve arról, hogy sok mindent fogok az életben megvalósítani. Tudtam, hogy először a hazám fog nekem segíteni, aztán majd én neki, s nagyon boldog vagyok, hogy nem tévedtem. . • A világméretű szocializmus^ győzelme szempontjából mi a jelentősége, az ön véleménye szerint, a szocialista országok együttműködésének? — Én fontosnak tartom. Barátok lettünk, és lehetőségünk van, hogy A szocializmus tudósai együtt dolgozzunk. Hány de hány levelet kapok én magam Lengyel- országból, Csehszlovákiából, az NDK-ból... A szocialista országok tudósai óriási erőt képviselnek, munkájuk rendkívüli fontosságú tudományos potenciált képez. És ma már ezt senki sem vitatja. Csak néhány világszerte ismert tudóst nevezek meg a szűk baráti körömből: Pungor Ernő (MNK), Ernst Ackermann (NDK), Nikola Jordánon (Bulgária), Viktor Kemulja (LNK)... Nagyon régóta ismerem őket, még akkor barátkoztunk ösz- sze, amikor nem volt ilyen hangzatos címük. Azóta állandóan együtt dolgozunk, és gyakran vendégeskedünk egymásnál. Együtt mérjük le az elért eredményeket. Tanszékemen sok hallgató tanul a szocialista országokból. Amikor végeznek, őszinte köszönetét mondanak nekünk, szovjet professzoroknak mindazért, amit értük tettünk. Aztán pedig jönnek a levelek... Mindig örömteli dolog tudomást szerezni arról, hogy a volt tanítványaim közül valaki új dolgot fedezett fel vagy megvédte a disszertációját. A.z új tanévben számos szocialista országból érkezett hallgató nyújtotta be hozzám diplomatervét. Két év:g segítettém két tehetséges vietnami tudósnak disszertációja írásában. s meg vagyok győződve, hogy ebben az évben, kandidátusként köszönthetem őket. Számunkra nagy megtiszteltetés, ha segíthetünk azoknak, akiknek a mi tapasztalatainkra van szükségük. A tudósok együttműködése csak egy példája annak az óriási előnynek. amelyet a testvéri országok élveznek a kialakult szocialista együttműködés révén. • Milyennek látja a szocializmust és az új világ emberét SMS-ben? — A legfontosabb az, hogy meg kell őriznünk a békét. Ez most a legjelentősebb feladat minden állam tudósa számára. Szakemberként csak egyet mondhatok: az atomenergia hadászati célokra való felhasználása kétségkívül világméretű katasztrófához vezet, és semmi sem lesz képes megmenteni az emberiséget a pusztulástól. Hasonló veszélyt jelentenek a vegyi és biológiai fegyverek is. Hogy megvédjük a békét, harcolni kell érte, és mi azt tesszük. A szocialista tudósok a békéről, a jövőről- álmodnak. Mint ismeretes, a modern tudományos-műszaki forradalom az automatika és kibernetika irányába halad. Szándéka, hogy az embert felmentse sok hagyományos művelet elvégzése alól. Nem vitatva a tudományos-műszaki forradalom jelentőségét, hangot kell adnom abbeli meggyőződésemnek, hogy 2045-re sem lesz egyetlen egy olyan tökéletes gép sem, amely helyettesíteni tudná az emberi értelmet és érzelmet. Alaptermészetem optimista, ezért hiszem, hogy nekünk és az utánunk jövő nemzedékeknek sikerül megóvnunk az életet, és hogy az lelkiekben és anyagiakban szép és gazdag lesz. 0 A szocialista életmód mely vonásait tartja fontosnak? — Pályatársaim munkájuk során soha nem törekedtek méltóságra, dicsőségre, karrierre. A tudományos élet olyan korifeusaitól tanultunk, mint Vernadszkij, Vinogradov és mások, akik dicsőséget hoztak a szovjet tudománynak. Annak tudatában dolgoztunk, hogy a hazának szüksége van arra, amit létrehozunk. Mindenekelőtt az emberi szerénységet és a fáradhatatlanságot értékelem. Mind a mai napig az éveim számával nem törődve do'gozom, mert az embereknek szükségük van a munkámra. Az úgynevezett szocialista műveltséget értékelem az emberekben. Ezen sok mindent értek: széles értelemben vett kultúrát, lelkesedést, és főképpen azt a képességet, hogy tudjuk értékelni, elfogadni a mások alkotását. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy minden munkára szükség van, és mindig arra kell törekednünk, hogy a munkánk valóban hasznot hozzon mindig, mindenhol. • A szocialista életforma széles körű nemzetközi elismerést kapott, majd éles osztályharc alapja lett a marxizmus—leninizmus és a revizionista teóriák között. Mit válaszolna ön azoknak. akik a szocialista életforma előnyeit tagadják? — Amikor külföldön vagyok, a legkülönfélébb emberekkel találkozom. Némelyikük a magánbeszélgetések során azt igyekszik bizonygatni, hogy a kapitalista országokban az élet mintha jobb lenne, mint volt, hogy a munkaadók és a munkások között erősebbé vált a hard-1 ti kapcsolat, és hogy az életszínvonal egyre erősödik. Ezeknek az ellenzékieknek olyan számadatokat mondok, amelyek éppen az ellenkezőjét bizonyítják. Azoknak, akik a szocializmusba való békés átmenetről beszélnek, a tudomány nyelvén válaszolok. Mindenki számára világos^ és senki sem vitázik azzal a kijelentésemmel, hogy a marxizmus—leninizmus szigorúan tudományos teória. Párhuzamot vonhatunk akár a fizikával, akár a kémiával, hiszen a tudomány általános törvények szerint fejlődik. A kapitalizmus néhány ember kezében összpontosítja az összes értéket, és nem vitatható ez a tény. A termodinamika törvényei azt mondják, hogy a kozmoszban összegyűlt anyag nem szorítható össze a végtelenségig, mert egy hatalmas robbanás megy végbe, amelyet a fizikusok kollapszusnak neveznek. A forradalom egy szociális kollapszus, amelyet nem lehet elkerülni. A tudomány nyelve annyira pontos és megcáfolhatatlan, amennyire vísz- szafordíthatatlan a történelem kereke. O A béke híveinek mozgalma több millió jóakaratú embert tömörít egy sorba, ön személy szerint mivel járul hozzá a háborúellenes mozgalomhoz? — Én voltam a háborúban. Azokban az években egy laboratóriumot irányítottam, ahol a védelmi ipar számára szükséges ércek és acél- fajták összetételét tanulmányoztuk. En a magam területén segítettem a győzelem napjának a közeledését. Mint egyetlenegy szovjet embernek sem, nekem sincs jogom elfelejteni azt a borzalmas időt. Ez az emlék sokba kerül, sokra kötelez. Mindenkinek a saját erejéhez és lehetőségeihez képest kell megtennie mindent annak érdekében, hogy ne legyen hábprú. A tudósok béke- mozgalma és nemzetközi kapcsolataik napjainkban különösen fontos jelentőségűek. A nemzetközi találkozásokon lehetőségünk nyílik ar- r\ hogy véleményt cseréljünk a kiéleződött nemzetközi helyzet kérdéseiről. A kapitalista országok tudósainak döntő többsége pontosan felismeri azt az igen nagy veszedelmet, amelyet a fegyverkezési hajsza jelent. Ami pedig az én személyes béke- harcomat jelenti, nos az aláírásom ott látható a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának a világ összes tudósához, intézett felhívásán. cializmust választják. Fejlődésnek indult Afrika és Liatin-Amerika. Én nem vagyok szakértő, de azt hiszem, mindenki. előtt világos, milyen fontos folyamatok játszódnak le ezeken a földrészeken. És ezt a fejlődést nem lehet megállítani. A szocialista világ új embert hoz létre — az új társadalom magasan képzett, kulturált és öntudatos építőjét, védelmezőjét, más hazafiakat, 0 A szocialista életmód mely vonásait tartja ön a legfontosabbaknak? — A közösségi szellemet. A munkásbrigádokban az rá és a mi, az egyéni és a köz fogalmai az osztály- öntudat, a hazafias és az inter- {japípjialisfe -ügy ötvözetévéiolvadnak össze. Kialakul az érzés, hogy gazdák vagyunk, hogy mindenki felelős a saját munkájáért. A mi életünk állandóan űj eszmékkel, nevezetes eseményekkel gazdagodik. Ebben van valami közös a kohászati folyamatokkal — az élet „olvasztása” is szakadatlanul folyik, a gondolatok és az érzések magas hőfokán. 0 A szocialista életmód szálra körű nemzetközi elismerésre talált. Ugyanakkor a kommunizmus ellenfelei cáfolni próbálják alapvető előnyeit. Mit válaszolna ön ezekre az állításokra? — A nyugati országokban tett utazások során elég gyakran lehet hallani ilyen vádaskodásokat ellenünk. Ügy gondolom, konkrét választ kell adni, példaként állítani magunkat, elvtársainkat. Nemrégiben egy szovjet munkásküldöttség tagjaként az ÜSA-ban jártam. Miről is kérdeztek minket az egyszerű amerikaiak? Mennyi a fizetésünk, milyen szociális ellátásban részesülünk, milyen adókat fizetünk. Válaszainkat nyílt, őszinte beszédként fogadták. Nekünk viszont nehéz elképzelni, mit jelent a mindennapos küzdelem a létért,' a rettegés a holnaptól. A szovjethatalom 67 éve alatt a mi népünk máshoz szokott. Az USA-ban azt is megkérdezték tőlem: „Hogyan lehet az, hogy ön, aki munkásnak az unokája, illetve a fia, maga is munkás, Oroszország parlamentjének a tagja lett?” Nem a tíz körmömmel kapartam ki, válaszoltam. Aktív komszo- molista voltam, később több alkalommal is beválasztottak az üzemi és a vállalati pártbizottságba, kétszer választottak Moszkva város tanácstagjának, most pedig az ‘ Orosz- országi Föderáció Legfelsőbb Tanácsa küldöttének, képviselőnek. Voltak ilyen kérdések is: „És mennyit költött ön a választási kampányra?” Magyarázom, hogy az összes költséget az állam vállalja magára — nem hisznek nekem. Látszik, nehéz megérteni ilyen egyszerű dolgokat a profit és a politikai mesterkedések világában. 0 A békemozgalom soraiban sok- millió önkéntes tevékenykedik, ön személy szerint mivel járul hozzá a háborúellenes mozgalomhoz? — Részt vettem több békenagygyűlésen, beszédet mondtam Luzs- nyikiban háborúellenes gyűléseken. Akárkivel is találkozom külföldön, beszélek neki a szocialista országok békepolitikájáról, a feszültségek enyhítésére irányuló kezdeményezéseinkről. Ám a legfontosabb, természetesen a munka. Az, hogy az üzem sikeresen teljesíti a tervfeladatait — jelentős hozzájárulás a béke ügyéhez. És ebben Irénné van az én részem is.
