Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-19 / 91. szám

TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az I. oldalról.) tartalom, a módszerek, de az intézmények vezetése szem- powtj ától is. Az egyetemeken polémia folyt arról, hogy miként érvé­nyesül — mindenekelőtt a sze­mélyi kérdésekben — az in­tézményeik önállósága. A de­mokrácia érvényesítése nem­csak az adott intézmény ügye. hanem a szélesebb tudomá­nyos és szakmai közvélemé­nyé is. Ezért az egyetemi kine­vezéseknél és megbízásoknál a Magyar Tudományos Akadé­mia bizottságai és testületéi véleményét kiérjük ki. E' vé­lemények alapján egyes ese­tekben a Minisztertanács, más eseteikben az illetékes minisz­terek a kinevezők, illetve meg­bízók. A javaslattétel joga to­vábbra is az egyetemeké és a főiskoláké — hangsúlyozta Kö- peczi Béla. Erősíteni kívánjuk az okta­tási intézmények és a külső világ közötti kapcsolatokat. A törvényjavaslat meghatá­rozza az irányítás alapvető szabályait. — Az oktatás ágazati felelő­se a művelődési miniszter, ami azt jelenti, hogy biztosítja az oktatáspolitika egységes érvé­nyesülését, a nevelés és az ok­tatás tervszerű fejlesztését, el­vi egységét. Az irányításban a szakmai oktatás szempontjá­ból osztozik közép- és felső­fokon más miniszterekkel. Üj mozzanat, hogy a szakminisz­ter dolgoztatja ki a szakmai tantárgyak tanterveit, tan­könyveit, meghatározza a vizs­gáztatás és a képesítés szak­mai követelményeit. A felsőoktatási intézmények irányítása megoszlik, mert több miniszter közvetlenül irányít felsőoktatási intézmé­nyeket. Irányító jogkörüket önállóan gyakorolják, abban a művelődési miniszter csak az egész oktatást érintő fő kérdé­sekben kap egyetértési, illetve véleményezési jogot. A szak­képzési célok meghatározásá­ban. a tantervi irányelvek ki­dolgozásában az eddiginél na­gyobb szerepet kap a Magyar Tudományos Akadémia. A szakmai viták szóvá tet­ték az oktatás ingyenességé­nek kérdését. A Magyar Nép­köztársaság alkotmánya arról rendelkezik, hogy az állam a művelődéshez való jogot — töibbek között — az ingyenes és kötelező általános iskolával valósítja meg. A javaslat az ingyenesség fogalmát fenntart­ja, feltételezve, hogy az állam az iskoláztatás költségeiből a jelenleginél többet vállalhat magára, ha a népgazdaság te­herbíró képessége ezt lehetővé teszi, A javaslat fenntartja azt a gyakorlatot, hogy minden gyermek a 16. életévéig tankö­teles. A Minisztertanács a fejlesz­tési program elfogadása kap­csán vállalta: a közoktatás fejlesztésére társadalmi-gazda­sági programot dolgoz ki; amelynek feladata — többek között — biztosítani a megfe­lelő számú tantermet, most már nemcsak az általános is­kolában, hanem a középfokon is. Gondoskodni kell arról is, hogy legyen elegendő pedagó­gus: ennek érdekében már most jelentősen növeltük a beiskolázási létszámokat a pedagógusképző intézmények­ben, és igyekeztünk javítani a pedagógusok élet- és munka­körülményeit, erkölcsi, tár­sadalmi megbecsülésüket. A kormány vállalta a felsőokta­tási- -intézmények rekonstruk­ciójának folytatását, a kuta­tásihoz és az oktatáshoz is szükséges gép- és műszerbe­szerzés javítását, a kollégiumi helyek növelését. Köpeczi Béla végezetül a következőket mondotta: a ta­valy elfogadott fejlesztési program és az erre épülő jogi szabályozás alkalmas arra, hogy a magyar nevelés és ok­tatás tovább fejlődjék a peda­gógusok, szülőik, a társadalom aktív közreműködésével. A miniszter kérte az országgyű­lést, hogy mindezt figyelembe véve fogadja el a törvényja­vaslatot síikkel a kezükben. Szüksé­gesnek látja bővíteni a zsám- béki Tanítóképző Főiskola profilját, valamint a megyé­ben már meglevő felsőoktatási intézményék keretein belül a pedagógusképzést megvalósí­tani. RÉG ER ANTAL: ft NEMZETISÉGI: TANNYELV DR. VÁMOS MARIETTA: MINDIG EGYÉNLŐ ESÉLYEKKEL — Abban, hogy a felnövek­vő nemzedék műveltsége, szak­mai tudása, emberi magatar­tása, erkölcsi érzülete megfe­leljen a várakozásoknak — különösen a jövőre nézve — egyre jelentősebb az iskola sze­repe, Kimondhatjuk ezt anél­kül, hogy a szülők, az otthon felelősségét csökkenteni szán­dékoznánk — emelte ki beve­zetésül Pest megye 5. számú választókerületének képvise­lője, tóalmása körzeti orvos, majd azt hangsúlyozta, _ hogy éppen ezért indokolt az új ok­tatási törvény, amelynek vég­rehajtásához nekünk kell meg­teremtenünk a feltételeket, széles körű társadalmi össze­fogással. Ezután választókerülete. Nagykáta és térsége feszítő gondjairól szólva elmondotta: — Az oktatás színvonalát te­kintve á legtöbb esetben hát­rányt szenvednek azok a gyer­mekek, akik kis településeken kezdik tanulmányaikat. Eze­ken a helyeken közismerten hiányosak az oktató-nevelő munka tárgyi és személyi fel­tételei, a legelemibb szemlél­tető eszközök hiányával küsz­ködnek a pedagógusok, hiány­zik a tornaterem, betöltetlenül marad sok meghirdetett állás. Személyes tapasztalatom, hogy — az említett gondok miatt — a vidéki iskolákból középfokú oktatásba kerülő^ gyermekek egy része lelki sérültté válik, mire felzárkózik az előnyösebb helyzetből indulókhoz. A hát­rány megszüntetése érdekében Pest megyében — és válasz­tókerületemben is — a koráb­biakhoz nem hasonlítható tár­sadalmi összefogás bontakozott ki az utóbbi évtizedben. Mégis ki kell .mondanom, hogy az or­szágnak ez a része van a leg­hátrányosabb helyzetben, a művelődés feltételrendszerét tekintve. Súlyos problémáinkat önmagunk nem leszünk, képe­sek megoldani, feltétlenül dif­ferenciált érdeklődést, törődést igényel a megye a művelődé­si tárca részéről is, a felzár­kóztatás érdekében. A személyi feltételek javítá­sának lehetőségét is megjelöl­te a képviselő, a felsőoktatási! intézményekbe történő beis­kolázást is az adott kis telepü­léseken kell szorgalmazni, hogy minél többen térjenek haza szülőhelyükre képesíté­mukban és szervezetükben megfelelnek a magyarországi nemzetiségek történelmileg ki­alakult sajátosságainak és szükségleteinek, jól szolgál­ják a nemzetiségek kollektív fejlődését, s beilleszkednek közoktatási struktúránkba is. A Réger Antal felhívta a fi­gyelmet arra is, hogy a nem­zetiségi oktatás tárgyi és sze­mélyi feltételeinek megterem­tése a közoktatás egésze igé­nyeihez viszonyítva, igen sze­rény szükségleteket jelent, s ezért folyamatosan fénháll annak veszélye, hogy más fe­szítő gondok mellett ezek el­sikkadnak, s így a most már halaszthatatlan intézkedések elmaradnak. Ha így történne, tovább halmozódnának a nemzetiségi oktatás jlroblé- mái, ügyelni kell tehát arra, hogy a gyakorlat e területen ne kerüljön 'ellentétbe nemze­tiségpolitikai elveinkkel . és szándékainkkal. MŰVELŐDÉSI MINISZTER! ZÁRSZÓ — A nemzetiségek tovább­élésének, fejlődésének, a mű­velődési esélyegyenlőség ma­radéktalan megvalósulásának egyik legfőbb eszköze — s egyben biztosítéka —, a tar­talmában és szervezetében korszerű, hatékony nemzetisé­gi oktatás — állapította meg Réger Antal (Pest megye 25. vk.), a Magyar Rádió fő­osztályvezető-helyettese, a Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetségének al- elnöke. — Ugyanakkor azon­ban számos történelmi ok következményeként hazánk­ban a nemzetiségi oktatás­nak olyan rendszere alakult ki, amely csökkenti a nem­zetiségi nyelvek presztízsét, és nem erősíti a nemzetiségi hovatartozás tudatát. A képviselő véleménye sze­rint nemzetiségi politikánk­nak egyetlen, tartósan kriti­kus pontja éppen az .oktatás volt. Mint mondotta, ezt a tényt felismerve az MSZMP Politikai Bizottságának 1978- . as, majd az. abban megjelölt feladatok időszerűségét meg­erősítő 1983-as nemzetiségpo­litikai határozata nyomaték-1 kai hívta fel a figyelmet a nemzetiségi oktatás-nevelés fejlesztésére, a kétnyelvű óvodák és iskolák szélesebb körű elterjesztésére. Ebben a szellemben fogalmazódott meg a most előterjesztett törvény- javaslat 7. paragrafusa is, amely a felszabadulás óta először szabályozza teljes kö­rűen a nemzetiségi nevelés és oktatás rendszerét. A képviselő rendkívül je­lentősnek tartotta., hogy a tör­vényjavaslat az alkotmány szellemének megfelelően a magyar mellett nemzetisé­geink nyelvét is oktatási nyel­veknek deklarálja, valamint azt is, hogy a nemzetiségi gyermekek anyanyelvi, illet­ve kétnyelvű óvodai nevelés­ben és iskolai oktatásban ré­szesülhetnek. A tervezet te­hát olyan nemzetiségi anya­nyelvi oktatási formákra tesz javaslatot, amelyek tartal­Köpeczi Béla a vitában el­hangzottakra válaszolva min- denékelőtt megköszönte a kép. viselők hozzászólásait, ame­lyekből — mint mondta — va­lóban érdemi, sokoldalú, fele. lős vita bontakozott ki, s a polémia felölelte az oktatás minden lényeges kérdését, azokat a legfontosabb témákat, amelyek a közép és felsőokta­tás fejlesztési programjában is szerepelnek. A miniszter ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagy változások után egy bi­zonyos stabilitást igyekeznek érvényesíteni az oktatásban. Egyetértett a miniszter azok­kal. akik hangsúlyozták a a szaköktatásban a megújítás, a továbbfejlesztés szükséges­ségét, az együttműködést a szakminisztériumokkal és a vállalatokkal, s azt, hogy egy­szerre kell általános művelt­ségi szintet emelni és egyszer­re kell megfelelő alapozó kép­zést adni, s ehhez kell társul­nia a gyakorlati képzésnek, E tekintetben további jogszabá­lyokra van szükség, amelyek az ..egyeztetést” elvégzik a különböző érdekek, illetőleg a különböző intézmények, szer­vezetek között. A nemzetiségi oktatással kapcsolatban emlékeztetett a párt XIII. kongresszusának ama határozatára, hogy a nem­zetiségek egyenjogúságának biztosítását, anyanyelvűk ápo­lását, kultúrájuk fejlesztését, feladatunknak tartjuk. Ezt vál­lalni kell az oktatásban és a nevelésben is. Köpeczi Béla hozzáfűzte: ez a gondoskodás segíti a más államokkal, a szomszéd országokkal való ba­rátság fejlesztését is. Jó volna, ha a magyar anyanyelvűek is részt vennének a nemzetiségi idegen nyelvi oktatásban; a kétnyelvűségét — fogalmazott — ebből a szempontból is ér­demes értelmezni. A pedagógusok képzése és továbbképzése kapcsán meg­ismételte, hogy a pedagógus- képző intézményekbe felvehe­tők létszámát emelték, tavaly 200-zal, az idén 500-zal. Meg kell vizsgálni, hogy a rosszul ellátott területeken milyen pedagógusképző intézetekre, avagy meglévő intézmények fejlesztésére van. szükség; el­sősorban Budapesten, Pest megyében. Békés megyében. A továbbképzésre vonatko­zóan kidolgoztak egy terve­zetet, amely ősztől kezdve életbe lép. örömmel, nyugtázta azokat a képviselői véleményeket, amelyek szerint a felsőokta­tás fejlesztése elképzelhetet­len a kutatás fejlesztése nél­kül. — Abban a nagy nemzet­közi versenyben, azok között a kihívások között, amelyek között élünk — mondotta vé­gül a miniszter —, nem lehet eléggé becsülni az oktatás je­lentőségét. Azok a fejlődési tendenciák is, amelyekről nemrég például az UNESCO — a világ oktatását áttekint­ve —, tájékoztatást adott, azt bizonyítja., hogy -mind a fej­lesztési' program tekintetében, mind a törvényjavaslat tekin­tetében jó irányban haladunk. Természetesen a végrehajtás feltételeitől függ, hogy milyen gyorsan, milyen ütemben. Szeretnénk a munkát reáli­san, konkrétan és következe­tesen megszervezni. Ehhez a végrehajtáshoz kérem az or­szággyűlés segítségét is. Megköszönte a pedagógu­sok, egyetemi oktatók és hall­gatók, a pedagógus-szakszer­vezet segítségét, a népfront­bizottságok szervezte vitá­kat, a parlament plénumán elhangzott képviselői vélemé­nyeket. Kérte a miniszter e válaszának, valamint a beter­jesztett törvényjavaslatnak az elfogadását. Határozathozatal követke­zett: az országgyűlés előbb a kulturális, valamint a jogi igazgatási és igazságügyi bi­zottságának a törvényjavas­lathoz tett módosító indítvá­nyát egyhangúlag, majd az oktatásról szóló törvényjavas­latot általánosságban és — a már megszavazott módosí­tásokkal — részleteiben, egy tartózkodás mellett, elfogadta. FALUVÉSI KULCSKÉRDÉS AZ ARÁNYOS FEJLŐDÉS Varga Imre szobrászművész alkot .. — Jogos társadalmi kíván­ság, hogy amit ma cselek­szünk szűkebb és tágabb kör­nyezetünkért, az könnyítsen gondjainkon, de a gazdasági ésszerűség követelményét szem előtt tartva egyúttal az utánunk jövő nemzedékek várható' szükségleteivel is számoljon. Nincs olyan pol­gára hazánknak, akit ne ér­dekelne az — vagy akinek ne volna véleménye, elképzelése arról —, hogy miképp fejlő­dik és milyen legyen az a környezet, ahol lakik, dolgo­zik, tanul pihen, egyszóval ahol élünk. A terület- és te­lepülésfejlesztés hosszú távú feladatainak kijelölésében, eb­ben az igazi nemzeti ügyben tehát okvetlenül szükség van a legszélesebb körű társadal­mi egyeztetésre és a legfel­sőbb népképviseleti testület állásfoglalására. Ebből kiin­dulva szerepelnek önálló na­pirendként most — első ízben — a magyar országgyűlés ülésszakán a terület- és tele­pülésfejlesztés kérdései — mondotta bevezetőben a kor­mány elnökhelyettese. — A kormány a tudomány eredményeire támaszkodva ké­szítette elő azt a dokumentu­mot és határozattervezetet, amely most önök előtt fek­szik. Négy év munkájával igen sok megalapozó vizsgá­lat, előrejelzés és fejlesztési elgondolás készült. A munka szoros összhangban folyt — és sok szempontból egybefo­nódott — az ezredfordulóig kitekintő hosszú távú népgaz­dasági tervezéssel. A most vi­tára bocsátott javaslat előké­szítése során olyan értékes el­gondolások is születtek, mint a budapesti agglomeráció és a Balaton hosszú távú fejleszté­sének új koncepciója, illetőleg programja. Emellett minden megyében körvonalazódnak a hosszú távú fejlesztés előzetes elgondolásai. Az előkészítő munka eredményeit összegző javaslatokról a Hazafias Nép­front országszerte kilencven tanácskozást szervezett, mint­egy tízezer résztvevővel. A ta­nulságokat igyekeztünk hasz­nosítani. Ez a kormányzatot, a társadalmi testületeket, a tu­dományt és a területi szerve­ket egybefogó vállalkozás — meggyőződésünk szerint — újabb szép eredménye és bizo­nyítéka a szocialista demokrá­cia és a közmegegyezés iránt elkötelezett politikánknak. Faluvégi Lajos ezután — rá­mutatva, hogy az előterjesztés a kormány által 1971-ben elfo­gadott területfejlesztési irány­elvek megvalósítása során szerzett tapasztalatokból és tanulságokból indul ki — ar­ról szólt: melyek az elmúlt évek változásainak a jövőt megalapozó és a jövőre érvé­nyes tanulságai, A korszakos társadalmi vál­tozások nyomán a hatvanas évek végére jelentékenyen csökkentek — bár a különféle településtípusok között to­vábbra is számottevőek ma­radtak — a gazdasági fejlett­ség és az életszínvonal területi különbségei. Erőteljessé vált a népesség koncentrálódása. Meggyorsult az urbanizációs folyamat. A városokba áramló munkaerősereg és a nők tö­meges munkába állása hatal­mas szükségleteket keltett, el­sősorban a lakások, a gyer­mekintézmények, a közművek, a távközlés és a városi tömeg- közlekedés iránt. Ezzel párhu­zamosan nagyarányúvá vált az ingázás. Ugrásszerűen meg­nőttek a különféle szolgálta­tásokkal, a pihenéssel, az üdü­léssel és a motorizációval ösz- szefüagő új szükségletek. Egyfelől a megnövekedett szükségletek és a harmoniku­sabb fejlődésnek az igénye, másfelől a gazdaságirányítási reform bevezetésének sikerei­ből és a hatvanas évek végé­nek lendületéből fakadó vára­kozás óhatatlanul megkívánta, hogy átfogó területfejlesztési stratégiát és településhálózat­fejlesztési koncepciót dolgoz­zunk ki. Ezeket a kormány 1971-ben fogadta el. Nyugodt lelkiismerettel ál­líthatjuk, hogy az azóta eltelt időszak hazánk terület- és te­lepülésfejlesztésében eredmé­nyes szakasz volt. S ezt az ex­pozé adatokkal is érzékeltette. Faluvégi Lajos megjegyezte, hogy bár számottevő eredmé­nyeket értünk el az elmaradott térségek és települések közelí­tésében, felzárkóztatásában, e folyamatnak még korántsem jutottunk a végére. A felzár­kóztatás tehái időálló célunk, azt a jövőben is folytatnunk kell! Miközben eredményeink megszülettek, a gazdasági kö­rülményekben mélyreható vál­tozások mentek végbe. A meg­változott külső és belső körül­mények miatt lelassult a gaz­dasági növekedés üteme. En­nek következményei szükség­képpen megmutatkoztak a te­rület- és településfejlesztésben is. A növekedés lassulása szá­mos olyan társadalmi és gaz­dasági problémát is felszínre hozott, amely a gyors fejlődés sodrában rejtve maradt előt­tünk. Űj jelenségek mutatkoz­tak a társadalom szerkezeté­ben, az életmódban és a tár­sadalmi normákban is. To­vább differenciálódtak a szük­ségletek, s módosult azok szer­kezete. Ráadásul olyan — eladdig ismeretien — gondok is ránk törtek, amelyeket a gazdasá­gi fejlettségben elért magasabb színvonal és az urbanizalódás előrehaladása hozott magával. Helyenként károsodott, egészé­ben pedig túiterheitté vált a természeti környezet. Ameny- nyire örvendetes volt például az, hogy a vezetékes vízellátás gyorsan bővült, annyira sza­porította gondjainkat — külö­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom