Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-15 / 87. szám

1985. ÁPRILIS 15. HÉTFŐ 3 Szeszélyes áprilisi lét wége Ennyivel nem érdemes a piacra menni — mondja Kozma Jánosné. Alkalmi virágpiac a leányfalui busz­megállóban. Sriáskomp Nagymaroson is Kishajósok nagy tervei Pillantás - elére Számos fontos, nagyjelentő­ségű belpolitikai eseményre kerül sor ezen a héten is. Hétfő: A hazánkban tartóz­kodó portugál külügyminiszter az érdi Benta-völgye Terme­lőszövetkezetbe látogat. Idegenforgalommal foglal­kozó újságírók kétnapos ta­nulmányútra indulnak a Du­nakanyarba, hogy képet kap­janak a szezonra való felké­szülésről. Kedd: A Fogyasztók Orszá­gos Tanácsa a minőségvéde­lemről tárgyal. Együttes ülést tart az or­szággyűlés kulturális és jog: bizottsága. Napirenden az ok­tatási törvényjavaslat, vala­mint az idegennyelvű oktatás és a tanácsi gazdaságirányítás új rendszere szerepel. Felavatják Lukács György emlékművét Budapesten, a XIII. kerületi Szent István parkban. A .portugál külügyminiszter a veresegyházi Parafagyárba látogat. Csütörtök: megkezdődik az országgyűlés tavaszi üléssza­ka. Napirendre kerül az ok­tatásról szóló törvényjavaslat, a terület- és településfejlesz­tés hosszú távú feladatai. Péntek: Folytatódik a par­lament ülése. A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsa a közigazgatási átszervezés szakszervezeti ta­pasztalatait vitatja meg. Szombat: Ballagnak a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem végzős hallgatói. Milyen helyet foglaljon ei a nemzet, a kultúra a szocia­lizmusban? Hogyan becsüljük meg nemzeti múltunkat? Mi­lyen lesz a szocializmus, a jö­vő társadalma? Ezekre a kér­désekre keresi a választ leg­újabb kötetében Aczél György, aki mint pártunk Politikai Bi­zottságának tagja, foglalkozott a nemzeti sorskérdésekkel, nemzeti önismeretünkkel, a kultúra helyével és szerepével a szocialista társadalomban, írásai, előadásai felölelik szin­te ezeknek a témáknak egész körét, legyen szó a tudomány­ról, a művészetről, közéletünk demokratizmusáról, a haza s a haladás kapcsolatáról. Szól­jon írása a nemzetközi köz­véleményhez vagy a hazai kö­zönséghez, egyként a szocializ­mus védelme és a továbblépés szükségessége csendül ki be­lőle. A tematikai gazdagság és a sokféleség egységes eszmei­politikai alapra épül: a biza­lomra a szocializmusban, az emberekben, akik a gondolko­dás és cselekvés együttes jó kényszerében akarják és kéne­sek előbbre vinni a szocializ­mus ügyét. Gyönyörűen fogalmazta meg egyik nyilatkozatában Aczél György a kommunisták hitét az eszmében, abban, hogy a történelem feltárt törvényei szerint a kommunista társa­dalom megvalósítása realitás, s hogy a jövő küszöbén ál­lunk, s bizonyosan célba érünk. Igaz, hogy küzdelmes út áll még előttünk, de a győ­zelem nem kétséges. Ugyan­ilyen hittel, meggyőződéssel fogalmazza meg a többi kérdés mondanivalóit, erre példának hadd említsem meg azt a be­szédét, amelyet a nemzetközi gyermekév fórumán mondott. A gyermekek a jövő ígéretei, s a gyermekekért legtöbbet a szocializmus tett. A továbbiak­ban is az esélyek kiegyenlí­tésére törekszünk, arra, hogy a gyermek jövőjét ne határoz­za meg döntően: hol született, városban-e vagy falun, értel­miségi vagy kétkezi munkás családban. Sokat fogtelkozikaz ember­ség, a munka, a nevelés kér­déseivel, azzal, hogy csakis a munka emelheti fel az embert, ezért az ifjúságot a munka szeretetére kell nevelnünk, s nemcsak odahaza, hanem az iskolákban, mindenütt, így az ifjúsági szervezetekben, a ne­velőintézetekben is. Beszél ar­ról Is, hogy fel kell nőni ko­runkhoz, s József Attilát idé­(Folytatás az 1. oldalról.) kellemes befejezéshez a ki­rándulás. Tahiban, a Fővárosi Kerté­szeti Vállalat telepe előtt egy bosszús családdal találkozunk. — Szerettem volna facseme­téket venni, reméltem, hogy nyitva vannak vasárnap is — zsörtölődik Peák István. — Nem tud mindenki szombaton, vagy már péntek este kijönni a kiskertbe. Mi például a gyár­ban tegnap dolgoztuk le az április negyediké utáni pénte­zi, akinél oly magától értető­dően fonódott össze a politika és a szerelem vallomása. S ugyancsak ebben a müvében hangoztatja, hogy haladó örök­ségünket meg kell becsülnünk, hagyományainkat ápolnunk kell.- Egy-egész--előadást szentelt az újságírás megnövekeaett szerepének és felelősségének. Ebben állapítja meg, hogy az újságírónak keresnie kell a valóságos demokrácia kibonta­koztatásának módjait, keresni az emberi élethez méltó szo­cialista formát, a harmóniát a társadalmi egyenlőség és a munka között. Hangsúlyozza, hogy az újságírás ma már szerves része a történelem for­málásának. A munkának, amit ma végeznek — teszi hozzá —, a jövő nemzedéked lesznek a minősítői. Sokat foglalkozik a tudo­mány szerepével, helyével, fe­lelősségével, a kultúrával, an­nak felelősségével, a szocializ­mus és a demokrácia össze­függéseivel, a művészet helyé­vel a társadalomban. Szenve­délyesen védelmezi a szocia­lizmust. A nép nem a szocia­lizmusból ábrándult ki — mondja a Spiegelnek adott nyilatkozatában, amikor az a lengyel válságról és a magyar reformról faggatja. Éppenség­gel a torzulások ellen van, s keresi a szocializmusra a he­lyes választ. Mi huszonöt éve azon fáradozunk — mondja —, hogy a magyar valóság kérdé­seire megtaláljuk a helyes vá­laszt. Mégpedig úgy, hogy köz­ben a szocializmus eszméit ne tévesszük szem elől, még ak­kor sem, ha az út mindenféle kitérőkön át vezet. Ma a re­form annyira népszerű és any- nyira szükséges, hogy a köz­vélemény nem is engedné, hogy abbahagyjuk — szögezi le a kérdésekre adott válaszá­ban. Nem kerüli ki a kényes kér­déseket sem, így a nemzeti kérdést sem. A nemzetiségi jogegyenlőség — törvény a szocializmusban című művé­ben, amely eredetileg a Ma­gyarországi Németek Demok­ratikus Szövetségének VI. kongresszusán előadás formá­jában hangzott el, leszögezi: a szocialista közmegegyezésnek elengedhetetlen része a nem­zetiségek jogainak érvényesí­tése. Hangsúlyozza: társadalmi fejlődésünk egyik fontos ér­téke, hogy a nemzetiségek nemcsak házat építenek ma­guknak, hanem hazát is leltek ebben az országban. Nem min­dig volt ez így. Idézi Lenint, két. Délelőtt bevásároltunk a Batthyány téri élelmiszer-áru­házban, mert tavaly már né­hányszor pórul jártunk, ha az itteni boltra számítottunk. Leányfalun az egyik autó- buszmegállóban valóságos kis virágpiac fogadja a Pest felé haladókat. Láttuk, hogy a szomszédok árulnak, hát ki­ültünk mi is, mondja Vass Jó- zsefné, aki kisunókájával, Fe­rikével együtt kínálja a ham­vas nárciszokat és az arany­esőt. — Ezzel a kevéssel nem ér­alki arra szólított fel, hogy a többség mindig legyen előzé­keny a nemzeti kisebbségekkel szemben. Amint az idézetekből is ki­derül: az írásoknak széles a te­matikai íve. S a könyv egészé­ből kiderül..az alaptéma: a szocializmus és a kultúra, a szocializmus és a nemzet egy­sége, ahogyan ez ma nálunk eredményeivel és gondjaival jelentkezik a valóságban, szel­lemi életünkben. Ezßrt erdemos lapozgatni Aczél György legújabb köny­vét, amelyből éppen ezekre a kérdésekre kapunk helyes és maradandó választ. Gáli Sándor demes a piacra menni — mu­tat a kínálatra özv. Kozma Jánosné. — Nem volt túl sok vevőm, de nem is azért csiná­lom. Tudja, itt kint a napon jobban megy az idő. Mintha csak kontrázni akar­na a szeszélyes április, elbo­rul az ég és feltámad a szél. Szentendrénél már néhány kövér esőcsepp is koppan a szélvédőn. M. K. A Itáckevel-Duna-ág környékén Is bcnépcsüitck a kiskertek. Felvéte­lünkön Tóth Bálint és családja a Taksony melletti „birtokon”. A csepeli panelházban lakó vasöntő hét végén is a pihenés aktiv for­máját választotta. Tehermentesíteni a budapes­ti hidakat, több utast és jár­művet szállítani, bevezetni az éjszakai járatokat, intenzíveb­ben bekapcsolódni a hosszirá­nyú hajózásba, korszerűsíteni a hajóparkot és a hírközlést. Röviden így lehetne összefog­lalni a Pest megyei Kishajó­zási Vállalat idei terveit. Az üzembiztonságot, a me­netrendszerű közlekedést ja­vítja, hogy állomásaikat URH rádiótelefonnal, a hajókat pe­dig radarral szerelik fel. Sok bosszúságot okozott ed­dig az alacsony vízállás; nem Már a század elejétől, de különösen a háború éveiben és azután, a munkásmozga­lom soraiban nőtt az elégedet­lenség azok ellen, akik vezető tisztségekben, mint a szociál­demokrata pártszervezetek és különböző szakmák képviselői túlzóan alkalmazkodó, nagyon kevéssel beérő, gyakran elvte­len engedményekre is kész po­litikát folytattak. Baloldali, radikális ellenzéki csoportok alakultak az egész országban, a különböző munkásszerveze- íekben, ezekből kerültek ki azok az emberek, akik7 hatvan éve. kitűnő politikai érzékkel elérkezettnek látták az időt arra, hogy erőiket pártba tä- mörítsék. A kormány köreiben voltak, akik azt várták, hogy az MSZMP létrehozásának kez­deményezői, minthogy a szo­ciáldemokrata vezetéssel elé­gedetlenek, netalán jobbfelől támadják majd a szociálde­mokrata mozgalmat és a szak­szervezetet. Hamarosan kide­rült azonban, hogy Vági Ist­ván, a szociáldemokraták volt győri majd pécsi titkára, az építőmurikások egyik bátor és tehetséges vezetője, Na meglevő munkáspártnál baloldalibb, következetesebben marxista tudtak kikötni a kompok. Most a feljárók átépítésével igye­keznek segíteni a bajon. Üj hajók is készülnek a horányi üzemben. Idén bevezetik Vá­cott az éjszakai forgalmat, Nagymaroson pedig a korábbi váci önjáró komp, a felújított Toldi lép szolgálatba. Az áruszállításban is szeret* nének jobb teljesítményt el­érni. Vállalnak kábelfektetést, kívánságra mobil kikötőt te­lepítenek. Egy, a Duna Tours- szal kötött szerződés értelmé­ben bekapcsolódnak a vízi idegenforgalomba is. pártot kíván létrehozni. így Is akadtak a hatalom képviselői között, akik türelmet ajánlot­tak, „majd meglátjuk mi lesz” alapon. Azon a napon, április 14-én a baloldali ellenzék képviselői Budapesten az Aréna út és az Abonyi utca sarkán levő Gra- dó-kávéház különtermében gyűltek össze. Megalakították az új pártot, ismertették prog­ramját, amely a többi között hangoztatta: „A demokrácia a legalkalmasabb küzdőtere a proletariátusnak... A demok­rácia csak köztársasági állam­formában jöhet létre ...” Ez a program volt az első, amely az agrárkérdést valóban marxista irányelvek szerint kí­vánta megoldani. Türelmetlen a jobboldal A jobboldali pártok és saj­tójuk mind türelmetlenebbül ismételgették, hogy az MSZMP a törvényen kívül helyezett KMP fedőszerve. A rendőrség sem maradt tétlen. Sombor- Schweinitzer József, a politi­kai osztály vezetője már jú­nius 30-án ezt jelentette a bel­ügyminiszternek: „Vági István politikai hitvallásából félre­érthetetlenül kiviláglik, hogy a szociáldemokrácia taktikázó, engedékenységre hajló vezetői­vel szemben ő nyílegyenesen tör a forradalmi cél elérésére.” Annak ellenére, hogy alaku­lásakor az MSZMP mindössze négyszáz tagot, majd ezret tar­tott nyilván, létszáma gyorsan tízezer fölé emelkedett. Szep­temberben a KMP több veze­tőjével együtt letartóztatták Vági Istvánt is. Az 1926 au­gusztusában tartott főtárgya- láson őt bizonyítékok hiányá­ban felmentették. Az MSZMP megkísérelte, hogy a parla­menti választásokra jelölteket állítson, de azt a hatóságok terrorja megakadályozta. A választási készülődés mégis lehetőséget adott rá, hogy a párt agitátorai az egész ország­ban félig-meddig legális gyű­léseken szóljanak a városi és falusi tömegekhez. Vágit, Szán­tó Zoltánt és a párt más ve­zetőit 1927 elején újra bíróság elé állították: ezúttal mint a kommunista mozgalom irányí­tóit súlyos fegyházbüntetésre ítélték őket. Terrorhndjárat indát Az MSZMP-nek a fővároson kívül erős szervezetei alakul­tak vidéken. Szegcnyparasztok, kubikosok, bányászok, magán- tisztviselők és értelmiségiek is nagy számban csatlakoztak hozzá. Ezzel egyidejűleg teljes erővel kibontakozott a burzsoá hatalom ellentámadása: e csendőrség feldúlta a párthe­lyiségeket, az ott talált köny­veket, iratokat, nyilvántartá­sokat, a különböző kiadványo­kat elkobozta, a szervezetek tagjait szinte valamennyi vá­rosban és faluban vallatás alá fogta, közülük néhány hónap alatt 324-et felügyelet alá he­lyezett, 273-at elítéltetett. A terrorhadjárat megfosztotta létfeltételeitől a pártot. Ennek ellenére* egyes csoportjai még a húszas évek végén is foly­tatták munkájukat. Vadász Ferenc ETFO VAN IP A KORA TAVASZI KEHI A kora tavaszi kert lehangoló. Most vá- lik nyilvánvalóvá, amit ősszel még csak az eszünkkel tudtunk: a pusztulás. Az ősszel aláhulló levelek még élettől duz­zadnak, ezer színárnyalatban pompázva megnyugtató, kellemes látványt nyújtanak. Puhán, éppen érintve a földet, a könnyed­ség látszatát keltik, mintha akár fel is emelkedhetnének. Kora tavasszal, a szőlő­sorok között áttelelt levelek összezsugo­rodva, homokkal, sárral keveredve, pisz­kos szürkén, sápadt feketén tapadnak a talajhoz. Néhány hete még milyen szép volt itt minden. Hó borította a kertet, az udvart, a háztetőket. Jólesett kinézni a fűtött szo­bából. Csend volt, hallgattak a fák, oly­kor-olykor röppent el az ablak előtt egy- egy veréb. A tél. A nagy szemfényvesztő. Szemnyugtató, üdítő, frissítő hóval föd el mindent. S még örülhetünk, hogy ezt te­szi, A hódunna alatt bírják ki a kemény hónapokat őszi vetéseink. A havat azon­ban a taroló fagy kíséri. Harapásai elől bemenekülhetünk a meleg kályha mellé, növényeink ezt nem tehetik. Elhagyott telünk sokszor és nagyokat harapott. Éles fogakkal mély sebeket ütött. A szél cserepeket sodort le, lazább, idő­sebb kerítéseket rongált meg, kiskertaj­tókba hasított réseket. Az udvar beton­csíkjai, téglával rakott átjárói sem kímél­teitek. Ahogy engedett az idő, úgy váltak láthatóvá a fagy nyomai: itt is, ott is mor­zsolódik a piros tégla, a beton felhámja. A kertek gazdái persze tudják, még ha élvezik is a téli táj szépségeit, még ha el- elgyengülnek is a hulló hó láttán, a sze- met-lelket nyugtató téli csöndességben, lesz ennek böjtje. Náluk jobban senki sem várja a kikeletet, sóvárogva, szívükben szorongással. Amit szorongva várunk, azt szeretnénk késleltetni. Amiben majdnem bizonyosak vagyunk, annak elkerülésében reményke­dünk. Hátha mégsem, hátha mégis kibír­ta. Amikor a fehér harangú hóvirágok re­megtek a fagyó hidegben, még semmit sem tudtunk biztosan. A porladozó betonfel­hámot, téglajárdát már igen, a cserepet, a kerítést szintén. A fák, bokrok ágait vizslatva úgyszintén lehettek tapasztala­taink, de még mindig bíztunk. Majd meg­látjuk, mi fog kihajtani. Most már látjuk. A fekete, megpuhult, ráncossá száradt ágvégeket. A rózsabokor is milyen csúnya,-mondja a szomszéd, fel­egyenesedve a metszésből. A szőlőre is jobban kell ügyelni az idén. Bizony, eb­ben az évben mindenre jobban kell ügyel­ni. Ez a csúnya tél valamennyiünktől na­gyobb erőfeszítéseket követel, hd meg aka­runk újulni. Mást nem tehetünk. Meg kell újulnunk. Mint tavaly és azelőtt és még korábban. A kertben szomorú lélekkel járó-kelő gaz­da ezekben a napokban minden kibom- ló rügyet bizsergető örömmel szemlél. Erő­teljesen megindult az élet a cseresznye- és a meggyfákban, a mandulában, az őszi- és a sárgabarackban. A ringló és a szilva ágain világossárga hcgyecskék jelzik: ké­szülődnek ők is. Föltehetően a szőlők sem hagyják magukat. S akkor a gazdán a sor. Metszéssel, tápanyaggal, gondos ápolással segítse buzgólkodásukat. /Vem szabad sokáig merengeni az elmúl­1 ’ takon, még ha tudjuk is, minden pusztulás nyomot hagy bennünk. Minden veszteségünk pótolhatatlan abban az érte­lemben, hogy ugyanaz nem folytatható. Sem növényben, sem állatban, sem ember­ben. Mégis folytatni kell, amíg időnk ada­tik, Miként a kert fái, bokrai, füve. A ter­mészet törvényei szerint. A tavaszi meg­újulásért, a nyári kiteljesedésért. Az életért. Kör Pál A cselekés jé kényszerében Aczél György előadásai, cikkei megjelentek kötetben Hatvan éve alakult Emlékezetükben élénken él A legutóbbi pártkongresszus előtt megtartott megyei küldőttválasztá értekezletek között aligha volt egy is, amelyen ne lett volna jelen né­hány olyan régi harcos, aki hatvan évvel ezelőtt részt vett az akkori MSZMP, a Magyarországi Szocialista Munkáspárt megalakításában vagy későbbi munkájában. Ott voltak köziUük néhányan — Hunya István, ííostás István, Sebes Sándor, Szerényi Sándor és mások — a XIII. kong­resszuson is. Bizony már valamennyien nyolcvan körüliek, de emlé­kezetükben még élénken élnek az akkori események ... Elérkezett az idő Nagy volt a keletje a facsemetének Pilisesaba trj- telepén a IINF fásítási akcióján. Felvételünkön Bú­za János és felesége vájogat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom