Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

1985. Április i3., szombat PEST MEGYEI HÍRLAP 3 DR. ARATÓ ANDRÁS: A HÉT HÍREHHKHa Felelősen jelöljük mindenütt a legjobbakat msht a Dr. Arató András előter­jesztésében elmondta: az or­szággyűlési képviselők és a tanácstagok megbízatása 1985. június 8-án lejár. Az általá­nos választások időpontja 1985. június 8., a pótválasz­tásoké június 22. Az első je- lölógyűlésekre már hétfőn, áp­rilis 15-én kerül sor. Május 15-ig valamennyi helységben kiválasztják az arra legalkal­masabbakat. A választói nagy­gyűlések és gyűlések május második felében kerülnek le­bonyolításra. A dátumok is jelzik, hogy az előttünk álló választási fel­adatok feszes, összehangolt, tervszerű és felelős munkát kívánnak meg minden arra hivatott szervtől, amelynek tiszte a jelölések, a választá­sok előkészítése. S felelősséget kíván a jelölő lakosságtól, hiszen öt esztendőre adják megbízatásukat azoknak, akik a lakosság érdekeit a helyi, a megyei tanácsokban, illetve az országgyűlésben képviselik. < A választásokra való felké­szülés nem most veszi kezde­tét, hiszen az arra illetékes vezető szervek már hónapok óta dolgoznak a sikeres elő­készítésen és a választási fel­adatok eredményes lebonyolí­tásán. Pest megyében — mint ahogy arról már tájékoztat­tuk a lakosságot —, a megyei párt-végrehaj tóbizottság ha­tározata alapján 11 tagú vá­lasztási operatív bizottság te­vékenykedik, melynek 1984. év végétől feladata a napi operatív munkák összehango­lása, az illetékes szervek kö­zötti koordináció elvégzése és a legszükségesebb előkészüle­tek megtervezése és lebonyo­lítása. Dr. Arató András a továb­biakban méltatta a képviselő- és tanácstagi választások po­litikai jelentőségét. Az állam- hatalom, az államigazgatás és népképviselet hármas funk­cióját betöltő szervek meg­választása nagy felelősséget jelent valamennyi felnőtt ál­lampolgár számára, márcsak azért is, mert az idei válasz­tás a korábbiakhoz képest számos új tartalmi tényezőt hordoz, a demokrácia széle­sebb körű érvényesítése pró­bára teszi az előkészítőket és választókat egyaránt. Szélesebb, tartalmasabb demokratizmus Politikai érdekeink fűződ­nek ahhoz, hogy a választások demokratizmusát jelentősen kiszélesítsük és ehhez kap­csolódóan a népképviseleti testületek tartalmasabb tevé­kenységét biztosítsuk — hang­súlyozta dr. Arató András. Választási rendszerünk ter­mészetesen alapvető politikai céljaiban nem változott: min­den területen a szocialista előrehaladásunk ügyét kell szolgálnia. A párt politikai és szervezeti irányításával, a Ha­zafias Népfront jelölésével és mozgósításával —, az egész társadalom aktivitásával ér­hetjük el a teljes sikert. A lakosság szoros együttműkö­désére, összehangolt munká­jára van szükség, s arra, hogy a hatályos törvényes előírá­sokat pontosan megtartsuk, a választások tisztaságát, de­mokratizmusát megőrizzük. Ennek eszköze az is, hogy az idei választásokon kötele­ző a kettős — s ahol szüksé­gét látják a többes jelölés. Mint minden új — ez is szá­mos kérdést vet fel a gyakor­latban, s minden bizonnyal ennek a megoldásnak kétség­telenül1 vannak és lesznek ne­hézségei. De ha mindenki jól érti és a legjobb tudása szerint végzi a felkészülés rövid időszaka alatt a munkáját, jó hangu­latban, eredményesen készül­hetünk a választásra. Kivált így lesz, ha előre számolunk azzal, hogy mind a felkészü­lés, mind pedig a lebonyolítás Egyforma esélyekkel Különösen fontos ezt ki­emelni azért is, mert a meg­választásra kerülő helyi taná­csok megnövekedett döntési jog- és hatáskörrel rendelkez­nek az adott község terület- fejlesztési, beruházási és helyi társadalompolitikai kérdések­ben is. Tehát mérlegelni kell azt, hogy felkészült, a társa­dalmi és közéletben is jártas állampolgárokat jelöljenek s válasszanak meg a községi, városi és a megyei tanácsbá egyaránt. Pest megyében június 8-án 29' országgyűlési képviselőt, majd az alakuló tanácsülése­ken 101 megyei tanácstagot és 4225 helyi tanácstagot kell megválasztani. Természetesen a' jelölés előkészítésénél, a je­lölő gyűlések időszakában ez a szám minimum megkétsze­reződik. olykor zökkenőkkel jár majd, esetleg váratlan helyzetekben kell dönteni. A korábbinál több időt és energiát kell a választópolgárok széles körű tájékoztatására és felkészülé­sére fordítani. Eddigi felfogásunk egyes elemei is — mondotta a me­gyei pártbizőttság titkára — változáson mennek keresztül, hiszen nemcsak a szervezők­nek, de az ország választópol­gárainak is gyökeresen változ­tatni kell korábbi megszoká­saikon, a beidegződött mecha­nizmusokon. A választási politika irányí­tása, összehangolása növelte a helyi pártszervek szerepét, önállóságát. A pártszervezetek­nek ügyelniük kell arra. hogy a választások népfrontjellege minden szinten érvényesüljön, és a népfronttestületek aktív közreműködésében is kifeje­ződjék. A népfronttestületek érdemi munkája elsősorban a jelöltek kiválasztásának segí­tése — de fontos a szerepük a jelölő gyűlések megszervezé­sében és a tömegpolitikai mun­kában is. Hiszen itt pártállás­ra, világnézetre, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyre való tekintet nélkül — az egész felnőtt lakosságot mozgósítani kell. Ebből követ­kezik az is, hogy azj előkészítő munkában meghatározó szere­pük van a helyi, városi taná­csoknak és a megyei tanács­nak, a jelenleg is funkcionáló tanácsi tisztségviselőknek a jelöltek előzetes kiválasztásá­ban és a választás egész me­netében. indulnak Törekszünk arra, hogy a fel­adat ellátására alkalmas és megközelítően egyforma esé­lyekkel induló jelöltek kerül­jenek listára. Ez csak úgy ér­hető el, ha a párt-, a népfront- és a tanácsi szervek a koráb­biaknál is nyitottabb, az elő­zetes kiválasztás demokratiz­musát szélesebb alapokra he­lyező tömegpolitikai munkát végeznek. A kiválasztásnál alapvető szempont, hogy a választópol­gárokkal is elfogadtassuk, mi­szerint a képviselő vagy a ta­nácstag szerepe nem a „kijá­rásban”, vagy a panaszügyek elintézésében kimerülő tevé­kenység, hanem a népképvi­seleti testületekben a megfele­lő döntések meghozatalában való aktív és felelős részvétel. A jelölés a korábbi eszten­dőkben is a választási munka egyik fontos aktusa volt, a jö­© A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnök­sége a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny eredményeit összegezte. .© Kiállításon mutatták be a fővárosban a nívódíjat kapott form<itervezési■ alkotáso­kat. © A Magyar Elektrotechnikai Egyesületben a me­zőgazdásági villamosenergia-í'orgalom alakulását ele­mezték. © A hét híre az is, hogy Búcsú a gőzmozdony­tól címmel' dokumentumfilm ősbemutatója volt a Köz­lekedési Múzeumban. vőben pedig még inkább az lesz. Mindenekelőtt a politikai szándék és cél tisztázásán kí­vül az arra1 alkalmas és érde­mes jelenlegi képviselőket és tanácstagokat kell megnyerni, hogy támogassák, illetve újból vállalják a kettős jelölést. Tár­sadalmilag el kell ismertetni és a maga természetes valójában kell látni azt a jelenséget, hogy kettő vagy több jelölt között jó értelemben vett versengés alakul ki. Az érvek között kapjon hangsúlyt a jelölés vállalásában a pótképviselő, il­letve a póttanácstag új intéz­ménye és fogalma is. A pótképviselők, póttanács­tagok, illetve a jelölésre al­kalmas, de a meg nem válasz­tott állampolgárok — mert él­vezik a nép bizalmát — kap­janak megbízatást a tanácsok munkabizottságaiban, a Ha­zafias Népfront bizottságaiban és más olyan társadalmi szer­vekben, ahol bizonyíthatják közéleti rátermettségüket. Ért­hető, hogy két vagy több je­lölt-közül csak egy juthat cél­ba, de éppen az esély- és fel­tételegyenlőség alapján a lis­tára kerültek érdemesek más­fajta fontos megbízatásra. A törvény szerint — s ezzel tisz­tában kell lenni — addig nincs választás és szavazás, amíg legalább két jelölt közül nem lehet választani. Ezt a rendel­tetést tölti be és szolgálja a pótválasztás intézménye. A jelölésen kívül a jelölő gyűléseknek más politikái sze­repük is van. Közéleti fórumai kell legyenek a népfront vá­lasztási programjában megfo­galmazott célok megismerteté­sének. társadalmi megerősíté­sének. Pest megyében — utalt dr. Arató András a tapasztalatok­ra — a (tisztségviselők túlnyo. mó többsége tevékenysége alapján közéleti tekintélyt ví­vott ki, és ez komoly biztosí­ték az újraválasztáshoz. NcmCS egyszerűséggel, a té­nyekkel egyezően — és persze tréfásan — azt állapíthatjuk meg: valamikor az ország — mai területének — összes vas­útvonala itt, Pest (-Pilis) (vármegyében volt megtalál­ható. Ezt a valamikort 1847-re datálhatjuk, mert mind a Bu­dapest—Véc — megnyílt 1846. július 15. —, mind a Budapest —Cegléd — megnyílt 1847. szeptember 1. — vonal, mint az ország akkori teljes vasúti „hálózata”, elfért a megyé­ben. Meghökkentően zűrzavaros világba csöppenünk, már ami a vasútépítési terveket illeti, ha fellapozzuk a múlt század húszas, harmincas éveinek gazdasági krónikáját. Társasá­gok megalakulása, föloszlása, fúziója és szétválása, nagyra­vágyó tervek tucatjainak han­goztatása — „összekötendő egyetlen vonalként Becs—Po­zsony—Budapest—Cegléd— Szolnok—Arad”; csipetnyi egy, 1839-es tervezetből •—, az eredmény pedig ... ?! Egy 1340-es országgyűlési felirat a királyhoz, „méltóztatnék fel­ügyelni”, hogy báró Sina ne csak ígérgesse — Ausztriából — a Pestig elérő vonal építé­sét... Az urak már akkor a hasznon vitatkoztak, amikor még egyetlen méternyi pályát sem építettek meg. Indokolt volt tehát egy má­sik gróf — és egy egészen másként gondolkodó, cselekvő gróf —, Széchenyi István aggodalma, amikor leírta: „ ... előre biztosan nem lehet tudni, minő érdekeket érint, alakulásokat teremt nálunk a vasútrendszer; s míg ez kifej­lődnék, mindenesetre szükség, hogy az ország teljesen meg­óvja intézkedési jogát... ” Bi­zony, nem óvta meg. Egyez­kedések, perek, csúnya viták évtizedei körítették a hazai vasútépítés évtizedeit, hiszen a Magyar Királyi Államvas­utakat valójában egy csődbe jutott magántársaság javainak átvételére, hasznosítására hoz­ták létre annak idején ... A közélet nagy eseménye Két nap múlva megkezdődik a jelölés: a közélet nagy ese­ménye, vizsgája. Vizsga annyi­ban, hogyan tudunk élni na­gyobb lehetőségeinkkel, a vá­lasztás demokratizmusával. Hiszen ez nem csupán formai I lehetőség, hanem tartalmi vál­tozás: valóban a nép döntsön arról, kit, illetve kiket tart arra alkalmasnak, hogy a vá­lasztott testületekben szószóló­ja legyen közös érdekeiknek. A megyei népfronteSnikság ülése A szülői munka értő közössége Egymás megismeréséhez ver hidat a barátság Pénteken délután a mozga­lom megyei székházában tar­tott ülésén a Hazafias Nép­front Pest megyei Bizottsága elnöksége összegezte azokat a javaslatokat, amelyek a helyi — városi, községi — nép­frontbizottságoktól, a politi­kai, társadalmi, érdekképvi­seleti szervezetektől, szervek­től, vállalatoktól, szövetkeze­tektől, intézményektől, vala­mint egyes állampolgároktól érkeztek be azon személyek­re, akiket az április 15-én kezdődő jelölő gyűléseken az említettek országgyűlési kép­viselőjelölteknek kívánnak ja­vasolni. Kapcsolatok A testület a továbbiak­ban — az elfogadott na­pirendnek megfelelően — meg­vitatta és jóváhagyta azt a beszámolót, amely a megye középfokú tanintézeteiben te­vékenykedő szülői munkakö­zösségek helyzetéről nyújtott áttekintést, majd az elnökség tájékoztatót hallgatott meg a népek közötti megismerés­hez hidat verő béke és barát­sági munka eredményeiről és fejlesztésének teendőiről. Á továbbiakban a napirendnek a szülői munkaközösségekre vonatkozó részét ismertetjük részletesen. A megyei népfrontbizottság pedagógiai munkabizottsága, az előterjesztés készítője hu­szonhét középfokú tanintézet­ben gyűjtött tapasztalatokat a szülők és a szülői munka- közösségek, ez utóbbiak és a pedagógusok, a szülők közös­ségei és az iskola más szer­vezetei — így például az if­júsági szövetség — kapcsola­táról. .Legfontosabb tapasztalat­ként azt állapíthatta meg az elnökség ülése: a szülői mun­kaközösségek, azok választ­mányai különböző összejöve­teleiken valóban a legfonto­sabb tárgykörökkel foglalkoz­tak, összhangban a pedagó­giai programokkal. A lényeg­re koncentrálás — mint pél­dául az ötnapos tanítási hét okozta gondok, a tananyag mennyiségéből következő túl­terhelés változatlansága a gyerekeknél stb; — elősegíti á pedagógiai és a családi törek­vések egyeztetését, közös cél­jainak kijelölését. Még ered­ményesebb lehetne ez a mun­ka akkor, ha a szülői közös­ségek — elsősorban osztá­lyonként — a jelenleginél jobban keresnék a kapcsola­tokat a tanintézetekben tevé­kenykedő más szervezetekkel, közülük is elsőként az ifjúsá­gi szövetséggel. Igaz, a leg­több helyen a szülői munka­közösségek választmányai ál­landó megbízásként kérnek fel mamákat, papákat a KISZ tevékenységének segítésére, ám a tapasztalat szerint az ilyen foglalkozás alkalomsze­rű, legtöbbször rendezvények megszervezésében adott támo­gatásban ölt testet. Figyelmet érdemel a felmé­résnek az a megállapítása, mely szerint — és erre az el­nökség tagjai a vitában sokfé­le példát említettek — a szü­lői munkaközösségek, azok választmányai gyakran túl­zott mértékben hagyatkoznak az iskola igazgatójának el­képzeléseire, mind a munka­tervek összeállításakor, mind az ülések lezajlásakor, hiszen ezeken az összejöveteleken a legtöbb helyen az iskola igaz­gatója elnököl. Feladatok Ennek tudatában talán már nem hat újdonságként, hogy sűrű esetként említették a szülők: valójában nem eléggé nyíltak, őszinték a szülői ér­tekezletek, a mamák, a pár­juk úgyszintén, nagyon óvato­sak az iskolát érintő észrevé­telek megtételével, a kritiká­val még inkább csínján bán­nak, s az sem kerül terítékre, miként vélekedik a gyermek az iskoláról. A demokratiz­mus fejlesztése — mutatott rá az elnökség több tagja is fel­szólalásában — szükségsze­rűvé teszi, hogy a helyi nép­fronttestületek foglalkozzanak ezzel a helyzettel, a szülői munkaközösségek segítésével megbízott aktivistájuk, akti­vistáik adjanak ennek a gond­nak az enyhítéséhez az eddi­gieknél több támogatást. Szembetűnő különbségek mutathatók ki a szülők ér­deklődésében. Van olyan tan­intézet, ahol a családok vala­melyik felnőtt tagja minden­képpen ott van a szülői ér­tekezleteken — a megjelenési arány kilencven százalék fe­letti —, másutt viszont az osztályba járó gyermekek szü­leinek csupán a húsz százalé­ka szakít időt rá, hogy cse­metéjük előmeneteléről, ma­gatartásáról beszélgessen az érintett tanárokkal. Hasonló szélsőségek érzékelhetők a szülők közreműködésénél a pályaválasztás bonyolult gond­jainak megoldásában. Igaz, a megyei tanintézetek többsége nincsen könnyű helyzetben, hiszen amint a tanulóknak, a szülőknek is utazniuk kell egy-egy értekezletre, amit nemcsak a költségek tesznek megfontolandóvá, hanem sze­repet játszik az időhiány is. Ajánlások A megyei elnökség, az elő­terjesztésben rögzített tapasz­talatok, valamint a vitában elhangzottak alapján ajánlá­sokat fogadott el a középis­kolai szülői munkaközösségek, választmányok tevékenységé­nek segítésére, a fejlesztésnek arra a részére, amely a nép­frontmozgalomra tartozik. Az ajánlások között szerepel a tanév elején — a megyei pe­dagógiai munkabizottság ál­tal — a szülői munkaközös­ségek választmányainak adott módszertani eligazítás, az is­kolai és a szülői munkaközös­ségi munkatervek koordiná­ciójának megvalósítása, isko­lán belül a szülői közösségek és más szervezetek kapcsola­tainak tisztázott rendszere, különös tekintettel a KISZ-re, a választmányi ülések rend­szeressé tétele és napirendjé­nek alaposabb kialakítása. Az elnökség meghatározta azokat a teendőket is, amelyeket a helyi népfronttestületek vál­lalhatnak magukra a munka eredményeinek gyarapítása ér­dekében. Az első kapavágást 1844. augusztus 2-án tették meg a Budapest—Vác vonalon, a 34 kilométer hosszúságú pályán 1846. július 15-én megindult a forgalom. Itt és később másutt ‘is íacsarnokok szolgáltak ál­lomásépületként, a hírközlő felszerelés akácfákból állt, rajtuk színes jélzőkősarakkal, lámpákkal. Ne .^mosolyogjunk. Mai eszközeink vajon nem lesznek, a felgyorsult techni­kai fejlődés következtében még inkább mosplyogtatóak száznegyven esztendő eltelté­vel? Mert marakodások, peres­kedések, technológiai nehézsé­gek ellenére is — például az 1880-as évekig a sín import­áru volt, akkor kezdték meg gyártását Diósgyőrben — egy, 1869-ben megjelent tanul­mányban már azt Írhatták le: „Végül utalnunk kell a vona­tok felszerelésére, a kocsik kényelmességére, mely téren sok európai államot megelőz­tünk.” Megy a gőzös ___fogy a sz erkocsikból, a szertartályok­ból a tüzelő, a víz, ám mind világosabbá lesz, a tizenegy százalékos hatásfokkal dolgo­zó lokomotív aligha a legtöké­letesebb eszköz a vontatás­hoz. A többi? A többi már romantikától mentes —> nagy­ipari történelem. Hazánkban 1959-ben gyártottak utoljára gőzmozdonyt — legendás tí­pust! —, egy 424-es sorozatút. A buCSU meglehetősen kö­nyörtelen ritmusban zajlott le. A gőzvontatás aránya 1970- ben még 34, 1975-ben 11,6 szá­zalék, s 1983-ban süllyedt egy százalék alá. Ma az uralkodó a villamos vontatás, hatvan- százalékos részesedéssel. Pénz, pénz... A Budapest—Abony közötti vbnalkoivzerűsítés 74 millió forintot emésztett fel. Kis munka volt. mondják a szakemberek. A kis és nagy munkák eredményeként négy év alatt négy kilométerrel nö­vekedett a személyszállító vo­natok óránkénti átlagos utazá­si sebessége, s ez azért — is — érdekes, mert az utasok ki­lencven százaléka személyvo­natra száll fel. Döntő részük: kedvezménnyel. Teljes árú menetjegyet ma is — a ked­vezmények körének szűkítése ellenére — az utasoknak csu­pán negyede vált, százból het­venötén valamilyen kedvez­ményben részesültek. Hiába no, annak idején az első ha­zai mozdonyt Derű névre ke­resztelték .... Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom