Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-11 / 84. szám
4 MWf « .UKVYKt] loss. Április 11., csütörtök Országos tudományos diákkonferencia Szellemi életünk haladásáért Költészet napja Több mint két évtizede, hogy április 11-én a verset szerető ember ünnepel. A költészet napján megemlékezhetünk minden kitűnő lírikusunkról, ára ez a dátum a huszadik század egyik legkiemelkedőbb költőegyéniségének, József Attilának a születésnapja. Az idei különösen kiemelkedik a sorból, hiszen ma lenne nyolcvanesztendős. Olyan korban élt és alkotta igazán kiforrott költeményeit, amikor a világ emberidegenné vált. Mégis a „szép kötelességét” tudó, gondolkodó, érző embert állítja a középpontba, aki minden szenvedések közepette is megvalósítja „gyönyörű képességét, a rendet”, a lélek és a külső erők összhangját, a „harmóniát”. Bármilyen kegyetlen volt vele az élet, akármennyire is kínozta a magáramaradottság fájdalma, a legszemélyesebb keserűség mögött is ott érződik a külső borzalmak elleni tiltakozás: „lm itt a szenvedés belül, 7 Ám ott kívül a magyarázat”. S mint annyi nagy költő elődje, ő is tudta, hogy eljön az idő, amikor értelmünkkel és érzelmeinkkel egyaránt megértjük, elfogadjuk mindazt, ami énje legmélyéről fakadt, s amit Ars poeticájában így fogalmazott meg: „Én nem fogom be pörös számat. / A tudásnak teszek panaszt. / Rám tekint, pártfogón e század : / rám gondol, szántván a paraszt: / engem sejdít a munkás teste / két merev mozdulat között: / rám vár a mozi előtt este / suhanc, a rosszul öltözött. / S hol táborokba gyűlt bitangok / verseim rendjét üldözik, / fölindulnak testvéri tankok / szer- tedübögni rímeit /. Költeményeiben osztályával és az egész emberiséggel vállal közösséget, tesz hitet a helytállás s az ember mellett, aki „még nem nagy, de képzeli, hát szertelen”. A Die Brücke Vácott Hangverseny Áprilisban Budapesten, Vácott és Kecskeméten vendégszerepei az NSZK-beli Die Brücke kamarazenekar. Az együttes a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneiskolai tanárképző intézete budapesti tagozatának vendégeként érkezett hazánkba. A 28 tagú zenekar Traunsteinben működik, 1972 óta már több sikeres külföldi turnén vett részt. A kamarazenekar művészeti vezetője Hant Leonhardt. József Attila születésnapja immár 22. alkalommal ünnepe a magyar lírának. A költészet napja országszerte írók és olvasók találkozóira kínál alkalmat. A költő születésének 80. évfordulója alkalmából — a hagyományokhoz híven — a könyvkiadók ezúttal is több új kötetet jelentettek meg s azokat néhány könyvesboltban, könyvpavilonnáil szerzőik dedikálják. A Magvető Könyvkiadó a magyar líra ünnepe alkalmából ezúttal is kiadta népszerű antológiáját, a Szép versek 1984 kötetét. A Költői jelenlét, illetve a Hajnal színei című vers- és prózai válogatások mellett a kiadó Deák László, Jánosy István és Raffai Sarolta műveivel bővítette a verskedvelők könyvtárát A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Ágai Ágnes Ka- maszságok című gyermekkönyvét jelentette meg, s négy elsőkötetes szerzőt is avatott: Varjas Endre, Birtalan Ferenc, Kerékgyártó Ferenc és Meliorisz Béla műve kapható a könyvesboltokban. A Szépirodalmi Könyvkiadó Baka István és az elsőkötetes Turczi István kötetét jelentette meg. További három szerző: Kiss Benedek, Kovács István és Mezei Katalin könyve is még áprilisban a könyvesboltokba kerül. A Kossuth Könyv- és Lapkiadó Vállalat Gyertyán Ervin József Attiláról szóló tanulmánykötetét adta közre. Tisztán meglátni csúcsainkat címTizenhetedik alkalommal rendezik meg az egyetemeken, főiskolákon az országos tudományos diákkonferenciát, azt a fórumot, amely a felsőoktatási intézmények hallgatóinak ad lehetőséget a tudományos kutatásban való elmélyülésre, az eredmények bemutatására és megvitatására. A XVII. országos tudományos diákkonferencia marxizmus—leninizmus szekciója idén a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen ülésezik. A tegnapi megnyitó plenáris ülésen részt vett Nagy Sán- dorné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára is. Jelen volt Kővári Tibor, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője és Nagy Imre, a KISZ KB osztályvezetője. A plenáris ülést ár. Bíró Ferenc, a GATE rektora nyitotta meg. Hangsúlyozta a konferencia tudományos és politikai jelentőségét és az iránta megnyilvánuló érdeklődést. Az ország hatvan felsőoktatási intézményéből összesen mintegy 200 pályamunka érkezett a konferenciára, s ezeknek kétharmadát itt be is mutatják az alszekciók ülésén. Megemlékezett az egyetem alapításának 40. évfordulójáról. Ennek kapcsán rámutatott, hogy az elmúlt évtizedek alatt szép hagyományai alakultak ki a tudományos munkának és az eredmények megvitatásának. Végezetül a marxizmus—leninizmus terén végzett tudományos kutatás jelentőségéről beszélt. A jövő értelmisége Ezután Köpeczi Béla művelődési miniszter tartott megnyitó előadást. Bevezetőjében arról szólt, hogy az itt elhangzó dolgozatok eredményeire érdemes felfigyelni. Nem közömbös, hogy a marxizmus —leninizmus témakörében mi foglalkoztatja a fiatalokat, milyen a hallgatók szellemi érdeklődése, s hogy milyen módszereket választanak a fölmerülő problémák megoldására. E munkák eredményeit célszerű megismertetni a széles közvéleménnyel is, hiszen szellemi életünk haladásáról, a jövő értelmiségének felkészüléséről van szó. A továbbiakban a miniszter kulturális életünk négy évtizedes fejlődéséről beszélt. Ennek áttekintésére — mondotta — a legkézenfekvőbb módmel. A művet a szerző április Il-én 10 órától dedikálja József Attila szülőházában, a IX. kerületi Gát utca 3. szám alatt. Az áldozat ára. Kétlem, hogy sok követője akadna a csornai Orbán Ottónak. Kevesen vállalkoznának arra, hogy a családi kasszából finanszírozzák falujuk művelődési otthonának építését. Pedig az ötlet remek, a recept ebben az esetben bevált: a község vezetői régóta ígérgetik az intézményt a helybelieknek. Orbán Ottó — népfrontelnök, tanácstag — elunja a huzavonát és 6aját pénzéből vásárol építőanyagot, majd a falu fiataljaival elkezdi építeni a művelődési otthont. Pénze persze hamar elfogy, az épület félig sincs kész. Mit tehet a tanácstag? Befejezi a munkát és visszafizeti Orbán Ottónak a megelőlegezett százhúszezer forintot. Követendő példa? Dicséretre méltó áldozatkészség? Netán égbekiáltó törvénytelenség, büntetendő cselekmény? Csupa izgalmas kérdés. A dokumentumfilm mégsem az ezekre adott válaszoktól lett sokatmondó. Bár nem teljesen tanulság nélkül valók a falu volt és jelenlegi vezetőinék köntörfalazó válaszai, s gyenge lábakon álló érvelései sem. Sokkal érdekesebb az a szer a múlt és a jelen oly módon való összehasonlítása, hogy abból a jövő feladatai is következzenek. A két világháború közötti elmaradott, feudális maradványokkal terhelt kapitalista Magyarországa egyenetlen fejlettségű kulturális életet hagyott ránk örökül. Csak ennek figyelembevételével érthetjük meg, mekkorát léptünk előre. A legfontosabb talán a kulturális élet demokratizálása volt. Az, hogy az iskolák, a közművelődési intézmények mindenki előtt nyitva állnak. Különösen meghatározó az iskolák szerepe. Legnagyobb vívmányunk, hogy ma az általános iskolát befejező fiatalok 95—96 százaléka tovább tanul valamilyen formában. Egy emberöltő alatt sikerült behoznunk a fejlett tőkés országoktól való lemaradásunkat ezen a téren. Nem lebecsülendő az oktatás szerepe a társadalmi mobilitás fölgyorsításában, egy új értelmiség kialakításában. Kultúra és életforma Köpeczi Béla szólt még a közművelődés fejlődéséről és a tudományos életünkben bekövetkezett változásokról is: nem hallgatva el azokat a zavarokat, amelyek az ideológiában, az értékek és a mindennapi kultúra megítélésében támadtak. Üj módszereket kell találnunk ezek terjesztéséhez, ugyanakkor vissza kell állítanunk bizonyos hagyományos értékeket. S itt etikai normákról is szó van, hiszen a kultúra csak akkor a miénk, A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága a Pest megyei Tanács művelődési osztálya, a Pest megyei Levéltár és a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár a honismereti mozgalom további támogatására, hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére helytörténeti, krónikaírói pályázatot hirdet. A nyilvános pályázaton a hivatalos kutatókat kivéve mindazok részt vehetnek, akik Pest megye településeinek múltjával foglalkoznak. Csak olyan munkák nyújthatók be, amelyeket előzőleg még senki sem lektorált. Beadható megyetörtóneti tanulmány, továbbá a munkás- mozgalom, a népfrontmozgalom és a nemzetiségek megyei és helyi történetét feldolgozó munka; történelemstatisztikai feldolgozás; az adott település, üzem, vállalat, szövetkezet, intézmény, egyesület és mozgalom története; illetve a felszakép, ami a társközségek és a tanácsi székhely viszonyáról kialakul a film nyomán. Súlyos szavak hangzanak el Orbán Ottó szájából a hátrányos helyzetű falvakról, a „szerepkör nélküli állampolgárokról”, demokráciáról és önkormányzatról. A sok harc, a sok csalódás keményíti az ítéletet, de annak igazságán lényegében nem változtat Számtalan más falut lehetne példaként hozni a társközségek alárendeltségének igazolására. Igaz, nincsen mindenütt olyan ember, mint Orbán Ottó, aki az alapvető ellentmondásokat felismerve próbál konok szívóssággal változtatni faluja életén. A világot szerinte sem lehet megváltani, egy falut azonban igen. Bánki Szilárd dokumentumfilmjének éppen az az erénye, hogy egy olyan kuriózumszámba menő téma kapcsán, mint a magánerős kultúrház- építés, sikerült felszínre segítenie ezeket a lappangó ellentmondásokat. eljutva mély és lényegi összefüggésekig. A nyelv világa. A fejtörö játékok kedvelőinek ezúttal sem kellett csalódniuk Crétsy László furfangos nyelvi feladha az magatartást, életformát is jelent. Nemzetközi kapcsolatainkról elmondta, hogy soha ilyen kitekintésünk nem volt a minket körülvevő világra, még ha újabban tapasztalható is bizonyos sajátos provincializmus is. A megtett útból, az eddigi fejlődésből egyenesen következnek további feladataink. Ezek között első helyen áll az oktatás fejlesztési programja, ezen belül pedig a felsőoktatás reformja. Vita. a szekcióban Az elmúlt negyven év eredményei — az ellentmondásokkal, hibákkal együtt — meggyőzhetnek bennünket, hogy a kultúrában valami újat tudtunk adni. A következő negyven esztendő sok mindent túl fog szárnyalni. De hát ez a természetes, ez az élet rendje A jövőnek kell továbbvinnie azt, amit mi elkezdtünk — fejezte be beszédét Köpeczi Béla. A megnyitó plenáris ülés után a konferencia alszekciók- ban folytatta a munkát. Kü- lön-külön hallgatták és vitatták meg a résztvevők a politikai gazdaságtan, a filozófia, a tudományos szocializmus, a magyar munkásmozgalom története és a szociológia témakörében írott dolgozatokat. A tanácskozás ma is folytatódik, pénteken pedig záróüléssel, az elhangzottak értékelésével és a díjak átadásával fejeződik be. M. N. P. badulástól napjainkig terjedő időszakot átfogó elbeszélő krónika, visszaemlékezés. Ebben a kategóriában az első helyezettet négyezer, a másodikat háromezer. a harmadikat kétezer forinttal jutalmazzák. A második kategóriában benyújtható falu- (város-) krónika, valamint az adott üzem, vállalat, szövetkezet és intézmény egy, vagy néhány esztendejéről szóló munka. Az első díj háromezer, a második kétezer, a harmadik ezerötszáz forint. A pályázat történelmi jellegű munkákra vonatkozik. A bíráló bizottság nem veszi figyelembe a múltról szóló szépirodalmi jellegű, vagy a régészeti és néprajzi írásaikat, de elfogad forrásértékű visszaemlékezéseket. A pályaműveket a Pest megyei Levéltár címére kell elküldeni: 1364 Budapest, Postafiók 30. Határidő: augusztus 31. ványaiban, A műsorban nemcsak kérdezett, hanem válaszolt is. Például: mi kell ahhoz, hogy egy nemzetiség megőrizze anyanyelvét, kötődését a szülőföldhöz? Megyénk egy szlovének lakta nemzetiségi bizottságának az ülésein — emlékszem még a hosszú vitákra a nyelv iránti közömbösségről, a panaszokra, tankönyv- és pedagógushiányról. Bizonyára a szlovéniai magyaroknak is vannak problémái, gondjai, a riportok, beszélgetések ezúttal azonban a sikerekről számoltak be. Olyan eredményről, mint a kétnyelvű oktatás bevezetése és meghonosítása magyar nemzeti programmal, külön tankönyvekkel és továbbtanulási lehetőséggel, egészen az egyetemi szintig. Valamint újságkiadásról, napi rádióadásról, s arról, hogy külön átjátszóadó épült a magyar televízió egyes programjának vételére. S mindez a nagyobb csoportban mindössze néhány településen élő mintegy nyolcezer magyar érdekében. És természetesen a szlovén lakosság érdekében; a két nép harmonikus együttéléséért. M. N. P, Kiadványok az ünnepre V-FIGYELŐ Nyilvános pályázat Helytörténet és krónika »Heti FILMTEGYZETK Hány óra, Vekker úr? Jordán Tamás (Vekker úr) és Mells György (Gestapo-íiszt) az ÚJ magyar film egyik jelenetében Nem nagy öröm, ha egy előzetesen jónak remélt filmről a vetítés végén kiderül: a felcsigázott érdeklődést csak igen kis mértékben tudta kielégíteni. Bacsó Péter új filmjéről, mely a Hány az óra, Vekker úr? címet viseli, a hírek, az előzetes beszámolók alapján remélhettük: jó, érdekes, magvas munka lesz. Megtekintve, ez a reményünk túlzottnak bizonyult. Csalatkozásunk többoldalú. Az első csalódást a sztori okozza. Az alapötlet még kitűnőnek, érdekesnek látszik: a kisvárosi órás különös tulajdonsága, hogy óra nélkül is percre pontosan tudja, mennyi az idő (hány az óra, Vekker úr?), a német megszállás idején életbevágóan fontosnak bizonyul, mert Vekker úr (azaz Weisskopf Árpád) időérzékén múlik egy fontos antifasiszta akció sikere. Ez a kis történetmag azonban lassacskán eltűnik a sztorira aggatott külsődleges ötletek és szükségtelen figurák alatt, mögött. Előkerül Vekker úr csapodár hitvese — aki tíz évi félrelépés után érzelmeset tangózik szegény jámbor Vekker úrral, aztán meg akarja menteni a kivégzéstől, de az időzített bomba gyújtószerkezete nem olyan pontos, mint Vekker úr, és szegény hűtlen asz- szonyka a levegőbe röpül. (Túl nagy ár ez egy házasságtörésért.) Előkerül egy óramániás német Gestapo-főnök, akinek az órakomplexusán kívül az a rögeszméje is szépen fejlett, mely szerint csak neki van humorérzéke. Előkerül egy magyar ezredes, akinek súlyos idegbaja egészen különleges zaj érzékenységben nyilvánul meg, ám ez az ezredes mégis kiválóan alkalmas arra, hogy kiszöktessék a börtönből, átjuttassák a szovjet csapatokhoz, s onnan antifasiszta felhívást intézzen a magyar katonákhoz. Felbukkan még egy jámbor plébános, akinek legfőbb gondja a háború kellős közepén, hogy működjön a toronyóra, s hogy a vasárnapi nagymisét habozás nélkül félbeszakítva, egy kóbor hadfi életlen kardjával elnyiszálja azt a kötelet, melyen a toronyórát javító Vekker úr függ ég és föld között. Megörvendeztet bennünket egy nyegle pesti hírlapíró is, aki Vekkerné élettársa, de leginkább mégis titkos ellenálló (bár nem tudjuk meg, minek-kinek is áll ellen oly ádázul). Satöbbi, satöbbi. Elvarratlan történetszálak, kibogozatlan sorsok, zavaros ötletek. A következő csalódást a történet úgynevezett üzenete okozza. Bacsó filmje azt mondaná (talán), hogy a kisember, akit a történelem a vallása miatt is üldöz, adott pillanatban lehet hős, akár saját akarata ellenére is, vagy saját tudtán kívül is. No de ezt már annyiszor elmondták mások, jobban, érdekesebben. Még egy másik órásmester, Gyuriczá úr történetében is, Sánta Ferenc Ötödik pecsét című regénye szép filmváltozatában, melyet Fábri Zoltán rendezett, s az órást az a nemrég elhunyt őze Lajos játszotta (remekül), aki ebben az új filmben is forgatni kezdte Vekker úr szerepét, de elhatalmasodó betegsége és halála nem engedte, hogy be is fejezze ezt a munkát. Tehát egyrészt ez a mostani történet nem túl eredeti — leszámítva a különleges időérzék-adottsá- got —, másrészt n.ég az akármilyen botcsinálta hősben is kell lennie valami felemelő tulajdonságnak. Vekker úrban semmi ilyen nincs; jámbor kis emberke, aki jámboran hajtja a fejét a bárd alá. Hősiessége csak annyi, hogy tudja, hány az óra. Hogy ezért éppen őt végzik (végezték) ki, több, mint megalapozatlan fordulat. Ha pedig valami olyasmi rejlene e „hány az óra, Vekker úr?"- szlogen mögött, hogy a kisembernek mindig, minden történelmi helyzetben tudnia kell, hány az óra (mi újság, merről fúj a szél, hol lakik a jóisten — a szinonimák száma elég nagy), akkor ez nemcsak hogy közhely, hanem enyhe unszolás is az opportunizmusra, a kompromisszumra, a csendes megalkuvásra és beletörődésre. Harmadik csalódásunkat a film rendezői munkája okozza. Bacsó itt régebbi filmjei ötleteire támaszkodik, s a régebbi filmek felületességeit is engedi előbújni. Azonkívül legalább háromféle stílust kever: egy sima vígjáték, egy enyhén abszurd komédia, és egy tra- gigroteszk stílusát. Ebből aztán nem stílbravúr jön ki, hanem kuszaság és kapkodás. Néhol egy régi Bacsó-film, a Zongora a levegőben rémlik fel előttünk, néha a hajdani, 60-as évek eleji csehszlovák új hullám filmvígjátékainak néhány ötlettöredéke, néha egy sosemvolt magyar filmab- szurd kidolgozatlan gegjei. Egyszóval: Bacsó Péter új filmje nem jó film. Nem jók benne még a színészek sem, mert nemigen tudják, mit is lehetne eljátszani ezekben a kétdimenziós figurákban, melyeknek tekintélyes hányada ráadásul még kiagyalt vagy klisészerű. Csak ketten tudják legyűrni a gátló körülményeket: Kállai Ferenc a plébános, és a remek színésznek bizonyuló kiváló operaénekes, Melis György a Gestapo-főnök szerepében. Tudom, hogy tudod, hogy tudom Azt mondhatnánk erre az olasz filmre: szerzői film. Ugyanis írója, rendezője és főszereplője is: Alberto Sordi, a legjobb pillanataiban fanyar, keserű és bölcs komikus. A szerzői film nem mindig sikeres vállalkozás, egyetlen személy csak ritkán tud megfelelni ilyen nehéz hármas feladatnak. Sordi filmje kivételnek tűnik, mert a forgatókönyv elég fordulatos, a dialógusok szellemesek, a rendezés pergő, ötletes, s a főhős, bizonyos Fabio úr megformálása is kitűnő. A történet különben nem túl eredeti: Fabióról is kiderül, hogy félrelép, a feleségéről is, és mind a ketten tudják, hogy a másik tudja. Amitől a film mégis kedves és szórakoztató, az Sordi és a feleségét alakító Monica Vitti pompás komédiázása. Harsány és mégis ízléses, könnyed és mégis magvas alakítások ezek. Kitűnő a magyar szinkron (Löte Attila és Almási Éva). Takács István
