Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-23 / 69. szám

bixa/máhól A PÁRT KONGRESSZUSÁN Beck Tamás, * Buda-flax Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalat vezérigazgatója Dr. Bcrdár Béla, a Pilisi Állami Parekerdő­gazdaság igazgatója Berkes János, az ikladi Ipari Műszergyár esztergályosa Császár Károlyné, a Pamuifonóipari Vállalat váci gyára üzemtechnikusa Gáspár Sándor, ft Szakszervezetek Országoft Tanácsának elnöke Cservenka Ferencné, az országgyűlés alelnöke Daru Irén, r Nagykőrösi Konzervgyár szakmunkása Góg Mátyás, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság igazgatója Győrfi Valéria, • Texelektro Ipari Szövetkezet érdi üzemének szabásza Alföldi Géza, ft Dunakeszi III. sz. Házgyár üzemvezetője Dr. Bíró Ferenc, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem rektora Akírnr is koieszheztt éif ki egyetem tartást ad J egyzeteim sokadik oldaláról kellett visszalapoznom, ami­kor beszélgetésünk végén elhangzott az a mondat, amely sok mindent megmagyarázott: — A közösség már középiskolás korom óta hozzám nőtt, hiszen mint sárbogárdi gimnazista is kollégista voltara. Rudolf Angéla, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem ötöd­éves üzemszervező mezőgazdasági mérnök hallgatója ezzel azt is érzékeltette, hogy miért él a köztudatban olyan vélemény, mely szerint az itteni egyetemisták az országos átlagnál jobb közösséget alkotnak. A diákok hetven százaléka most is kol­légista, jelentős részük a középiskolában is az volt. Így már az is érthető, miért olyan nagy, az országos át­lagnak csaknem a háromszorosa a párttagok aránya az agrár­egyetemisták között. Sokan már párttagként érkeznek ide, mint Rudolf Angéla is, akit vonzott, hogy a párt tagjaként többet tudhat meg az ember a világról, többet tehet másokért. Rudolf Angéla egy az ezerből, akiket a függőfolyosókkal csaknem teljesen összekötött egyetemi városban hasonló örö­mök és gondok foglalkoztatnak, de őt most küldöttnek válasz­tották a pártkongresszusra. Milyen lány is ő? Csinos. Hát per­sze. S aligha sejti még, hogy soha többé nem lesz oly sok ideje és ereje annyi mindennel foglalkozni, mint most, egyetemista­ként. Dobrovlts István, • MÁV dunakeszi Járműjavító üzem pártbizottságának titkára Gyűrt Gáborné, a Dunai Kőolajipari Vállalat laboránsa Ügy tűnik, megérte a Fejér megyei, baracsi tizenévesnek öt évre Gödöllőre költöznie. Cseregyakorlaton járt az NDK- ban, Svájcban. Építőtáborokban is rpegfordult. Tudományos diákköri dolgozatával Brnóba utazhótott nemzetközi konfe­renciára. Az akkor feldolgozott témából írja diplomamun­káját. Uzemszervező mezőgazdász, agrárközgazdász lesz. Amikor arról kérdeztem, hogy ennek a szakmának az elismertsége megfelel-e a mezőgazdaságnak a népgazdaságban betöltött szerepével, nemmel válaszolt. A mezőgazdaságtól sokat vár­nak, ez kétségtelen, mondta. Az elvárások tovább nőnek, a ho­zamok egységnyi emeléséhez azonban egyre nagyobb ráfor­dítások szükségesek. Vannak viszont még tartalékok, különö­sen az állattenyésztésben. Korszerűbb gyephasznosítással sok hektár szántóföld szabadulhatna fel a takarmánytermesztés alól az értékesebb kultúrák számára. Erről ír diplomamunká­jában. Már szakmai jövőjére gondol, de a megyei pártértekezle­ten még az egyetemi hallgatóságot képviselte. — Sajnos, még most sem dőlt el, mi a helyes arány az ösz­töndíj és a szociális támogatás között. Szociális támogatásból ugyanis kettes szinten is jól meg lehet élni, a jobb tanuló ösz­töndíja kevesebb. Pedig az egyetemre végül is tanulni jöttünk! Ha diplomával a zsebben nem is mindig jó mezőgazdász­nak, gépésznek lenni, az egyetemen igen. Az ide érkező diá­kokba beleoltják az agrárszellemet, ami tartást ad a hallga­tóknak, felkelti érdeklődésüket az ország, a világ dolgai iránt. Az agráregyetemisták sajátos helyzetét tükrözi, hogy hosz- szú évek óta önállóan működő hallgatói pártalapszervezetük van, melynek Rudolf Angéla februárig csoportbizalmija volt. Mi ennek az előnye? Az általános pártfeladatok mellett job­ban tud figyelni a lényeges, a diákságot érintő gondokra, a hallgatókra vonatkozó politikai kérdésekben érvényesítheti vé­leményét, amit az önálló hatásköri lista tesz lehetővé. Balázs Gusztáv Már-már cs&$ádi örökség Apja nyomába lépett Dr. llcsik Sándor rendőr ezredes, Fest megyei rendőr-főkapitány Hunya István nyugdíjas, m MED ŐSZ elnöke Juhász Antal, a Csepel Autógyár 1. sz. gyárá­nak autószerelő csoportvezetője Nagy Zoltán, a tápiógyörgyei általános iskola tanára Nagy Zsuzsanna, a PEVDI nagykátal üzemegységének varrónője Dr. Novák Béla, a Csepel Autógyár vezérigazgatója Szabó Gyula, a budakeszi gimnázium igazgatója Szabó Lajos, Szappanos István, B Dunamenti Hőerőmű Vállalat ft kiskunlacházi ÉGSZÖV főművezetője szerszámkészítője Tóth Gyuláné, az érdi 5. számú óvoda óvónője Tóth László, R nagykovácsi Hevesi Ákos Nevelőotthon igazgatója Tóth Itóza, a kocs’éri Petőfi Tsz elnöke Keserű Jánosné, nyugalmazott miniszter» az MKK társelnöke Dr. Olajos Mihály, az MSZMP Váci Városi Bizottságának első titkára Szikora Pál, a váci NEB nyugalmazott elnöke Zakar Imre, a KÖZGÉP ceglédi gyárának esztergályosa C sányi Mihályt, a szentlőrinckátai Kossuth Tsz árufelvá­sárlóját 1945 márciusában — ahogyan ő maga mondja — megkárosítottuk. így lehetett 13 esztendős fejjel a párt tagja, s 1952-ben, húszévesen alapszervezeti titkár. Sokat próbált ember. 1950-től — megalakulásától — tagja a termelőszövetkeztnek. Volt gyalogmunkás, fogatos, azután brigádvezető, s 1963-tól 80-ig- függetlenített párttitkár. Azóta felvásárló. — Nagy a tsz, Tápiószecső, Tóalmás, Szentmártonkáta és Lőrinckáta határában 1500 dolgozót, ugyanennyi nyugdíjast számlál. Kijut a munkából, göngyölegeket kell venni, kiadni, s vásárolni a háztájiból — mert errefelé sokan fóliáznak — a paradicsomot, káposztaféléket, zöldséget, ellátni áruval a szövetkezet két boltját. Ez napi négy órára elég évi átlagban, de nyárra marad a munka zöme. Télen meg a szövetkezet el­lenőrző bizottságának élén akad teendője. Hogy mi minden, abból csak Ízelítőre futja: a tsz mérlegét, a felosztást, a mun­kaidő-kihasználást, anyagellátást, a munkalapokat és teljesít­ményeket, a szállítást, a raktározást, az üzemanyag- és ener­giagazdálkodást, a dolgozók élet- és munkakörülményeit, a szociális juttatásokat, a háztájit, az idénymunkát, a vetést, aratást — mindent ellenőrizni kell. Nem népszerű feladait, érte már kudarc Is. Még az egye­sülés előtt történt: a bizottság arra volt kíváncsi: vajon azok veszik-e fel a fizetést, akiknek kiutalják? Van-e a szövetke­zetben fiktív munkaerő? Az egyik üzemvezető, mikor megtud­ta, hogy jön az ellenőrzés, megtagadta a kifizetést. Jegyző­könyv készült, eljuttatták az elnökhöz. Az pedig szóban fi­gyelmeztette az üzemvezetőt. Bosszantó dolog. Azóta se derült ki, hogy volt-e ott suskus. Az üzemvezető pedig az egyesülés­kor elment — legyint Csányi Mihály. — Persze, másra is jó az ellenőrzés — vélekedik —, hiszen például a háztájikat járva derül ki, hol van probléma, amiri gyorsan változtatni kell. Aki késve kapja a vetőburgonyát, vagy akinél később permeteznek — szóvá teszi. Okkal, hiszen ő maga s a szövetkezet is veszít. Az pedig fontos, hogy az em­berek elégedettek legyenek a háztájival. Amiről eddig nem esett szó: Csányi Mihály munkásőr alegységparancsnok. S Szentlőrinckátán 1957-ben a párt fegy­veres szolgálatát vállaló alapítók egyike volt, akárcsak édes­apja. sógorai, apósa, keresztapja, sok jó barátja. Az acélszürke mundért 1977-ben fia is felöltötte. — Fura család — mosolyog huncutul, s elmondja: lány unokája, az ötéves Mónika augusztus 20-án született, a két­éves Tibor május 1-én. Ugratja is a menye: a következő uno­ka április 4-én vagy november 7-én jün ... Azután komolyabbra fordul a sző. Csányi Mihály arról beszél: négy évtizeide részese ő is a nárt politikájának. Nagyon várta már, s most megtörtént: küldöttül választották a párt- kongresszusra. Mint édesapját 1946-ban, S ő erre igazán büszke. Vasvári G. Pá!

Next

/
Oldalképek
Tartalom