Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-23 / 69. szám
6 PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. MÁRCIUS 23., SZOMBAT A szabadság hozott igazságot S földet kaptak a cselédek Megtérül egy év alatt A psriifdüzzasztét Is csak állomásnak tekintik A Marosvári gyerekek kenyérkereset után néztek, amiint kimaradtak az iskolából. A fiúk hónapos munkába jártak az uradalomba, nyáron földművelésben, télen az erdészetben dolgoztak. A lányok Pesten szolgáltak. Megnyílt az út A szántóvető munkából — az idény alatt —, havonta nyolcvan kiló búza, egy mázsa rozs, nyolcvan kiló burgonya volt a keresmény, Marosvári Sándor emlékezete szerint. Az éhenhaláshoz sok, a megélhetésihez kevés. Aratni is járt, tizedért Saját föld kellett volna. De miből? Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete a nagybirtok- rendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhözjut- tatásáról ezt mondja ki 1945. március 15-én: „A feudális nagybirtokrendszer megszüntetése biztosítja az ország demokratikus átalakulását és jövő fejlődését, a földesúri birtokok parasztkézre adása megnyitja a politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi felemelkedés útját az évszázadok óta elnyomott magyar parasztság előtt”. Pusztavacsról is elmenekült 1945 tavaszára mindenki. Az uraság már sokkal hamarabb, az intézők meg úgy tünedez- tek el, ahogy közeledett a front. Az itt élő népre maradt minden — ami maradt. A ménesi még a németek eltakarították — mondja Marosvári Sándor —, kóborolt itt néhány tehén meg valamennyi egyéb lábasjószág. Az emberek fogtak egy-egy darab földet, ki mennyit bírt megművelni, aztán nekiláttak a munkának. A földosztó bizottság később szentesítette, ahol kellett, korrigálta a spontán kezdeményezés eredményét. Korabeli adatok szerint az országban 109 ezer 875 gazdasági cselédnek 922 ezer 255 kataszteri hold földet osztottak, ez a legmagasabb > személyenkénti átlagot — 8,4 hold — jelentette. A földosztásnál külön ügyeltek ugyanis arra, hogy a legmesszebbmenőkig kielégítsék az évszázadokon át legnagyobb elnyomásban, nyomorban küszködök igényeit, s ezek közé kétségtelenül a volt uradalmak kiszolgálói tartoztak elsősorban. Másrészt a gazdasági cselédek családjai voltak a nagyobb létszámúak, márpedig a 3—5 holdas alapjuttatás minden gyermek után 1 holddal növekedett. Szántani kéne A szabadság igazságot szolgáltatott. Marosvári Sándornak — és sorstársainak — lett saját földje. Szántani kéne. De mivel? Vetni is kéne. De mit? — összefogtunk. A maradék néhány tehénnel, meg a szovjet hadseregtől kapott lovakkal szántottunk, közösen. Szerencsések voltunk, mert innen hamar tovább ment a front, a kamrákban maradt egy kis vetnivaló. Kölcsönnel pótoltuk, még Ceglédről is hoztunk valamennyit. Közben gondoltunk az éhezőkre is. Abból az élelemből, amit a családok nélkülözni tudtak, összegyűjtöttünk egy-egy teherautóra valót, vittük a fővárosba. Valóban szerencsés helyzet, hogy Pusztavacs környékéről viszonylag hamar elvonultak a harcoló csapatok. Világos, hogy a fronton elsősorban a hadsereg ellátása az első. Ha kellett, ehhez igénybe vette a szovjet parancsnokság is a lakosság, az elhagyott nagybirtokok terményeit, ameny- nyiben a németek hagytak valamit. A mezőgazdasági munkák megindítása érdekében azonban 1945 tavaszán a szovjet hadsereg visszaadott az újgazdáknak annyit, amennyit nélkülözni tudott, amennyire vetőmagként elengedhetetlenül szükség volt. Adott igásálliatot, üzemanyagot a szántáshoz-vetéshez. A Szabad Nép 1945. április 5-i száma közli: az orosz katonai parancsnokság tízezer tonna petróleumot, jelentős mennyiségű kenőolajat, benzint bocsátott rendelkezésünkre a tavaszi földmunkákhoz, a traktorokba. Ez egymillió hold megmunkálására elegendő. Életük bizonyított A pusztavacsi uradalom négy majorját mintegy ezerötszáz lélek lakta annak idején. Ha onnan, ahol van, idelátna az umság — mondja nevetve Marosvári Sándor —, rá nem ismerne a környékre! Aztán büszkén kihúzva magát ültében sorolja: — Amint megalakult a tanács, kezdték lebontani a cselédházakat. A tanács kimérte a telkeket, a bontott anyagból lehetett építkezni, egy kis pótlék kellett hozzá. Nekem is lett házam, Igaz, most a szüléimében lakunk, mert apám halála után az édesanyám kérésére odaköltöztünk, annyira ragaszkodott hozzám. A felszabadulás után sokáig a szövetkezetnél dolgoztam, szódát gyártottam, kocsival szállítottam. Aztán 1959-ben beléptem a tsz-bc. Takarmányos voltam, kétszáz szarvasmarhát kellett ellátnom. Később sertésgondozó lettem. Jól dolgozhattam, mert brigádvezetőnek léptettek elő. Az elnök biztos meg volt velem elégedve, nem tudott úgy elmenni mellettem, hogy meg ne kérdezze, hogy vagyok? Régen volt. Nyugdíjasként se tudok elszakadni a jószágoktól. A feleségem otthon foglalkozik velük, én meg itt, a pusztavacsi sertéstelepen. A lányom is, a fiam is a tsz-be:i dolgozik. Van két szép unokám. Mi kell még? A negyven esztendeje is közösen művelt földeken később termelőszövetkezet alakult. Ma a hernádi Március 15. Tsz részeként tartjuk számon ezt a vidéket is. Az itt élők napjainkban ennek a milliárdos értéket termelő, országosan híres, a világ több táján jól ismert közös gazdaságnak tagjai. Életükkel bizonyították, hogy az a bizonyos földosztás valóban megnyitotta a politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi fel- emelkedés útját az évszázadokig elnyomott magyar parasztság előtt. Ne csak az objektumokat tekintsék meg a vendégek — mondotta tegnap dr. Kapolyi László a perlitduzzasztó átadásakor —, hanem inkább azokra a régi szakemberekre figyeljenek és neveltjeikre akik értékes hazai kincseinket feldolgozzák és a népgazdaság, ,de az egyén számára is nagyon fontos feladatot teljesítenek. Amit tegnap átadtak rendeltetésének, nagy segítség a lakásépítésben, az energiatakarékosságban. Az ipari miniszter — mint jó gazda — a kedves vevőnek kijáró tisztelettel fordult kollégájához, a másik tárcát képviselő Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszterhez, s ajánlotta: minél többet vásároljanak á bő árualapból, amelynek kedvező tulajdonságaira érdemes tekintettel lenni. A piiisvörösvári bányaüzem folyamatos fejlesztési koncepciója 1972-ben kezdődött. Ekkor alkalmazták hazánkban először a robbantásos bánya- művelés helyett a japán szakítóekés bulldózereket. Ezután a rakodást korszerűsítették. A modern berendezésekkel azóta évente mintegy 500 000 .tonna dolomitjövesz- tést és -rakodást, műszakonként mindössze öt-hat ember segítségével végeznek el. Ezután sem álltak meg. Korszerűsítették termékszerkezetüket, amelynek az a lényege, hogy gazdag ásványkincseinket hasznosították. 1978-ban már az osztrák TERRANOVA cég gyártási eljárását alkalmazták — kapcsolatuk ma is élő, a vállalat képviselője (Stefanelli úr) a tegnapi ünnepségen is ott volt. Az akkori beruházásra 36 millió forintot fordítottak. A beruházás alapján gyártott nemes vakolat hat esztendő alatt mintegy 35 000 családi ház vakolására lett volna elegendő. Ez a nemes vakolat 50—60 évre garantálja a tartósságot, s e tulajdonsága miatt megszűnik a gyakori állványozás, festőanyag-, munkabér- stb. kiadás! Számok, tények bizonyítják, hogy e vállalatnál nemcsak tervezték, óhajtották -az innovációt, hanem tervszerűen meg is valósították azt. Az 1980-as évek elején írták elő, hogy az épületek falszerkezeteit el kell látni hőszigetelővel. Az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat az elsők között lépett. Előállította a hőszigetelő alapvakolatot és fa- lazóhabarcspt. A TERRANOVA neve 1980- ban ismét előbukkan, knowhow vásároltak tőlük. S volt állomása 1981-ben is a megújulásnak, nem múlt el úgy esztendő, hogy a tegnapiból élt volna a vállalat. A tegnap avatott perlitduzzasztó üzem építésére vonatkozóan 1983-ban energiaracionalizálási pályázatot készítettek. S most áll az üzem! Évente 80 ezer köbméter duzzasztott perlitet ad. A vállafl három község határát át________:_______ fogó, 7600 he ktáros Örkényi Béke Termelőszövetkezet a két nehéz, aszályos esztendő után is az 1984. gazdasági év bevételét 404,1 millió forintra, 112,8 százalékra teljesítette. Csaknem 46 millió forint nyereséggel zárta az évet, ez a tervezettnél 14 százalékkal több. Az egy főre jutó nyereség meghaladta az ötvenezer forintot. S mindezt rossz, homokos földeken termelték meg, bizony nagyon ügyesnek, leleményesnek s kezdeményezőnek kellett lenniük, hogy talpon tudjanak maradni az egyre nehezülő közgazdasági viszonyok között. Mi a titka a jó gazdálkodásnak? Mi a titka annak, hogy azon a futóhomokon, amelyen a búza meg sem termett, rozsból is holdanként csak hat-nyolc mázsát értek el, tavaly búzából 45 mázsát, kukoricából — a kegyetlen aszály ellenére — 30 mázsát termeltek? A kiváló Örkényi eredményekben — ahogyan az elnök fogalmazott — rengeteg emberi munka, erőfeszítés van. Kimutatható a szocialista nagyüzem szervezettsége és mindaz, ami gépekben, meliorációban, vegyszerben, jó szaporítóanyagban és kitűnő állatállományban a tsz rendelkezésére áll. Mindezt azonban meg kellett teremteni, az embereket megtanítani a közösségben, az egészben gondolkodni, vagyis olyan gazdaságot kialakítani, amely minden vihart kiállt, s amelyet már semmi sem ingathat meg. A mag az, amelyet Mizser József, ez a nagym elkötelezett, társadalmi rendünkért lat saját tőkéje 10,6 millió forint, az Állami Fejlesztési Bank hozzájárulása 15 millió forint. A 26 millióból épített üzem egy év alatt téríti meg a beléinvesztált forintokat. A Solymárról idevezetett földgázvezeték 6,5 kilométeres szakasza nagyobbrészt szintén saját erőből és kis részben banki hitelből készült, megépülésével jelentős mennyiségű fűtőolajat takarít meg az ország. A számok beszédesek, de nem mondanak el mindent. Mert érdemes megemlíteni a- különböző vállalatokkal való harmonikus kooperációt mind a szervezők, mind a kivitelezők részéről. A budapesti Bányaműszaki Felügyelőség, a hajdüszoboszlói TIGAZ, a nagykanizsai KÖGÁZ, a jósokat dolgozó, azért élő ember hozott létre, éppen negyedszázaddal ezelőtt, amikor megalakította Örkényben a Békét. A tszcs-ből szakszövetkezet, majd termelőszövetkezeti nagyüzem lett, amely aztán olyan eredményeket produkált, hogy végül is magában egyesítette a tatárszentgyör- gyi, a táborfalvai és az Örkényi Haladás szövetkezetét. Mára Pest megye egyik élenjáró közös gazdasága. KI ez az ember,aki ennyire _— __—--------- rányomja egyénisége bé lyegét erre a közösségre, aki ilyen szívósan, nagy hozzáértéssel, kemény, kommunista elszántsággal, társaival együtt ilyen maradandót alkotott, jól működő szocialista-szövetkezeti gazdaságot fejlesztett ki? Már túl van a hatvanon, hatszor választotta meg a tagság elnöknek. Először éppen negyedszázada, s azóta ú,ra és újra. S tudjuk, nogy ez milyen nagy dolog, mert valóban mindig ki kellett érdemelnie a tagság bizalmát. Olyan időszak is volt, amikor — a Haladással történt egyesülési közgyűlésen — komoly ellenfele akadt Nádaski Pál személyében, aki a Haladás elnökeként vívta ki a szövetkezeti parasztok bizalmát. S ebből a nemes vetélkedésből Mizser került ki győztesként, jobban mondva, a tagság, mert még évekig együtt dolgozott Nádaski val, éppen a tagság bizalmából, annak javára. Mizser József olyan ember, aki mindig a közösség, a társadalom s benne az egyes ember személyét tartja szem előtt. Jóindulatú, ugyanakkor következetes, finom, okos érszomszéd: PEMÜ, a rétsági Barátság Szakszövetkezet és mások hozzájárultak a gyorsan megvalósuló beruházáshoz. Közreműködött a Che- mokomplex Külker Vállalat, a Mátravidéki, a Dorogi Szénbányák és mások. Az ünnepség során egyszer sem hangzott el, hogy mindezt „nehéz” volt előteremteni, megalkotni, kezdeményezni. Bizonyára nekik sem könnyű az álladó megújulásra készen állni. De ahogy mondták, ez a duzzasztó is csak állomás. És innen haladnak tovább, ' S. A. A cím fölött: a Munka Érdemrend bronz fokozatát vette át Paul Vilmos az ipari minisztertől. A háttérben Somogyi László. Mellette balra: A felavatott új üzem. Erdösi Ágnes felvételei velőssel, ésszerű eszközökkel dolgozik ’ a cél érdekében. Csaknem harminc éve ismerem, még abból az időből, amikor az Örkényi mezőgazda- sági szakiskola igazgatója volt, s nevelte a gépészeti szakembereket a szövetkezet számára. Azóta kísérem figyelemmel munkáját, amely méltán érdemli meg, hogy beszéljünk róla. Honnan jött ? A Tolna me______________gyei Gcr jenből. Ott voltak cselédek szülei, s maga is korán megismerte a cselódélet kínlódással teli éveit. Pusztai magányát csak a könyvek enyhítették. Nagyon szeretett olvasni, de a gépek is érdekelték, ha tehette, a földbirtokos autóját tanulmányozta. Egy alKaiom- mal meg is kérdezte tőle a földesúr: nem volna kedve megtanulni a gépkocsivezetést? Volt. így került Budapestre, háromhónapos tanfolyamra. majd vissza a pasztára. zsebében a vezetői jogosítvánnyal, nemcsak személv-, hanem tehergépkocsira is. De rövidesen behívták katonának, a frontra került, rnajd fogságba és három évet töltött a Káma folyó menti Isevszkben. — Ipari üzemben dolgoztam. Számomra ez a három év komoly iskolát jelentett. Megismerkedtem szovjet munkásokkal, s nagyon jól kijöttem velük. Szerettem is, amit csináltam, és mivel jól dolgoztam, engem is megbecsültek. A három év alatt megtanultam oroszul, aminek később sok hasznát vettem. Még ma is tudom hasznosítani, ha szovjet vendégeink vannak, könnyebben szót értünk. Antifasiszta iskolát is végBálint Ibolya Amikor elült a harci zaj, befogták a teheneket. Erdösi Agnes felvétele és reprodukciója Soha semmit nem szabad feladni Negyedszázada tsz-eínök Mizsér József 'íarosvári Sándor nyugdíjas iz-tagnak már a szülei is Pusz- íavacs környékén voltak mezőgazdasági munkások. Az uradalom adott nekik kemény munkáért kenyeret, aztán a századforduló táján vettek valahogy két hold földet, azon kezdtek gazdálkodni, előteremtve maguknak, s öt gyermeküknek a megélhetést. Szűkösen. Mária- szőlőtelep — vagy ahogy akkor hívták, a Bucka — nem kényeztette nagyon a népet.
