Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-23 / 69. szám
1985. MÁRCIUS 23., SZOMBAT PEST MEGYE! HÍRLAP 7 Folyamatosság és megújulás Berecz János könyve az IVSSZSVSP politikájáról Á HÉT HÍRE CSEMETEK © Budapest volt a helyszíne n szélenergia hasznosításáról rendezett tanácskozásnak. ® Megalakult a közlekedéstörténeti műemlékvédő bizottság. © Pécsett háromnapos tudományos konferencia elemezte Lukács György irodalomelméletét. @ A fővárosban kiállítás nyílt Történelmi borvidékeink címmel. © A hét híre az is, hogy megkezdődött az országos fásítási hónán. Tegnap adták át az ifjúsági díjakat Pénteken a Parlamentben Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Állami Ifjúsági Bizottság elnöke átadta az ÁIB által adományozott 1985. évi ifjúsági díjakat. Idén kilenc kollektív és tizenegy egyéni díjjal ismerték el az ifjúságpolitikai feladatok megvalósításában kiemelkedő munkát végzők tevékenységét. A kitüntetések átadásánál jelen volt Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára és Nagy Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára. Tavaszi fesztivál Jó visszhang Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkár pénteken megnyitotta a Kőbányai Vásárvárosban az idei budapesti tavaszi fesztivál és az Utazás ’85 idegenforgalmi kiállítás eseménysorozatát. Megnyitó beszédében hangoztatta: az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a budapesti tavaszi fesztivál életrehívása jó, határainkon túl is kedvező visszhangot kiváltó kezdeményezés volt. Jelentősége nemcsak kultúraközvetítő szerepében rejlik, hanem abban is, hogy egyre inkább részt vállal új kulturális értékek létrehozásában. Az eseménysorozat fontos része az Utazás kiállítás, amely ma már Európa egyik legnagyobb kelet—nyugati börzéjének számít. A börzén sikerrel szerepel több Pest megyei székhelyű idegenforgalmi cég is. A Du- natours például most először kínál kedvezményes külföldi és hazai utazásokat. A Pegazus Tours elérhető áron hívja hazai és külföldi kuncsaftjait loVaskirándulásra. Az eddig létében is veszélyeztetett Natours immár nemcsak hazai, hanem külföldi gyerekeknek is szervez a Dunakanyart és hazánk más tájait megismertető programokat. zett, megismerkedett a szocialista eszmékkel, s mire hazakerült, itthon is megváltozott a világ. A pusztán állami gazdaság alakult, ahol traktoros lett, majd brigádvezető és élmunkás. 1950-ben felvették a pártba, sokat olvasott, érdekelték a társadalmi kérdések. Gödöllőre küldték, a mezőgazdasági akadémiára tanulni. Abban az időben nagy szükség volt a munkásból lett vezetőkre. Kitűnő eredménnyel fejezte be az akadémiát és Jánoshalmára került, ahol megszervezte a traktoroskéoző iskolát. Utána helyezték Örkénybe. Összefonódott ébte .. ,.az ___________________orkenyi par asztságéval. Persze közben sok minden történt vele. 1953- ban családot alapított, kislányuk született. Felesége ma is legjobb társa, akivel megosztja örömeit és gondjait. Lánya azóta felnőtt, férjhez ment és a dunavarsányi tsz-ben dolgozik. Mizser József közben tovább tanult, pedagógiai ismereteket szerzett és ízig- vérig értelmiségivé vált. Kapcsolata a parasztemberekkel mindvégig bensőséges volt, s nem véletlen, hogy amikor 1960-ban megindult a tsz-szer- vezés, a szövetkező parasztok őt kérték fel: legyen az elnökük. — Talán életem iegválságo- sabb időszaka volt — emlékezik a negyedszázaddal ezelőtti időkre. — Nagyon elégedett voltam a nevelői munkával, megszoktam és szerettem is. Nehezen engedtem az unszolásnak. Csak akkor adtam be a derekamat, amikor azt mondták a gazdák: —; Mit agitál minket, ha nem vállal velünk közös sorsot! Vállaltam, de akkor még nem tudtam, hogy milyen a közös gazdálkodás. Mizser József sokat látott, sokat megélt, nagyüzemet azonban még nem vezetett. S egyszerre sok száz ember Rendkívül izgalmas, mindenkit érdeklő témákkal foglalkozik Berecz János legújabb könyvében. Milyen a magyar párt politikája? Hogyan valósult meg a gazdaságirányítás magyar reformja? Miként érvényesül a pórt vezető szerepe? Mindezek olyan kérdések, amelyek izgatnak bennünket. Ezekre igyekszik válaszolni a szerző a Folyamatosság és megújulás az MSZMP politikájában című, a Kossuth Kiadónál most megjelent kötetében. Korunk problémáira keresi a választ, azt vizsgálja, hogy pártunk politikájában mennyire van meg a folyamatosság és a megújulási készség. Más szóval az állandóság és a változás. Mindehhez hozzáteszi, hogy szerinte a folyamatosság és a megújulás tartalmilag szélesebb az előbbi fogalompárnál. Az utóbbi fogalomkörbe már beletartozik az is. hogy nein elég a régit folytatni, nem elég az elmélet addigi tanításait ismételgetni, hanem választ kell adni a társadalmi-gazdasági fejlődés által időközben felvetett kérdésekre is, hiszen közben változott a helyzet. Ugyanakkor — teszi hozzá — a régiből meg kell őrizni azt, ami jó, ami használható, ami a folyamatosságot jelenti. Dokumentumokra épít Berecz János az a személyiség, aki jól ismeri pártunk történetét, politikáját. Munkája dokumentumaidra épül, nyomon követi az elmúlt negyven esztendő nagy döntéseit. Különösen az 1956-os ellenforradalmat és a hozzá vezető utat elemzi, s az azóta eltelt .idősza* kot, a magyar valóságot. Nemcsak felszínre hozza a tanulságokat, hanem meg is fogalmazza azokat a gondolatokat, amelyek a közvéleményt is foglalkoztatják. Tanulmányai először előadásokként hangzottak gondja szakadt rá. A tszcs- tagok sem voltak egységesek, sokfelé húztak. De az elnök a vállalkozóbb szellemű emberekkel megkezdte a közös vagyon megalapozását. — Abban az időben tanultam meg, hogy soha semmit nem szabad feladni, bízni, hinni kell a jövőben, az emberekben. A község határában hatszáz hektár volt a szétszórt kisparcellás szőlő és gyümölcs. Szinte nem volt hely, ahol ki tudtuk volna alakítani a nagy íblákat az egyéni érdekek megsértése nélkül. Sokat gondolkodtam, hogyan, miként csináljam? Erőszakhoz nem akartam folyamodni, mert akkor vége az egésznek, meg nem is természetem. Ha nehezen is, 'de sikerült meggyőznöm az embereket, hogy jó úton haladunk. Lépésről lépésre mentek ________________ előre. Egymás után alakították ki a nagy táblákat, növelték a közös vagyont, végül a tszcs- ből szakszövetkezet, s azután igazi nagyüzem lett. Közben az elnök csaknem ötvenévesen elvégezte a fértődi felsőfokú gyümölcstermesztési technikumot, hogy szakmai gyakorlata mellett legyen felsőfokú elméleti képzettsége is. Az indulás óta negyedszázad szaladt el felettük. Küzdéssel, újrakezdéssel teli huszonöt esztendő, amely idő alatt sűrű vendég volt a tájon az aszály. A fekete hajú, vékony, fürt - mozgású elnökből zömök, mackómozgású, őszes ember lett, miközben megteremtődött a modern nagyüzem, amelyben csaknem ezer ember találja meg boldogulását. Hány álmatlan éjszakába került, míg eljutottak a mai szövetkezeti nagyüzemig, amely élt a melléküzem- ági tevékenység lehetőségével és a háztáji gazdaságot is integrálta a közösbe? Nem számolta. Hol van már a kezdet, az 1960-as esztendő? Nem beszélek így magukon viselik az élőbeszéd stílusjegyeit, de ez egyáltalán nem baj, mert így még frissebbek és elevenebből hatnak az olvasóra. Ahogyan a dolgokat felveti, teljesen újszerű, hiszen eddig kevés marxista történész közelítette meg ezt a nagy témát: á döntések előzményeit, s azt, hogy miért úgy döntött a párt, ahogyan döntött. Hangsúlyozza, hogy szükség van a marxista- leninista pártban az önvizsgálatra, a korábbi események meghaladására, az elmélet gazdagítására. A megújulás — mondja — először is a párt hajtóereje, a mozgalom előbbire vivője. Vizsgálja a megújulás első csomópontját, elemzi az ellenforradalom következményeit, a párt által választott út helyességét. Majd kitér arra, hogy miért volt szükségszerű bevezetni a gazdaságirányítás reformját, összegezi a reform tapasztalatait, értékeli az 1972-es kritikáját és továbbfejlesztésének napjainkban tapasztalható vitáját. A cselekvés vezérfonala Miben áll mai vitánk? — teszi fel a kérdést, s marxista választ ad rá, amikor megfogalmazza a magyar társadalom válaszát: mechanizmusaink és intézményeink fejlesztését kívánja. A párt ezt világosan látja és eszerint cselekszik, hiszen aki a szocializmushoz kötötte sorsát, aki a szocialista Magyarország felépítésére és felvirágoztatására tette fel életét, az tudja, hogy ehhez néha forradalomra, időnként reform jellegű megoldásodra, de mindenképpen minél több hétköznapi tettre van szükség. Semmilyen jó elmélet, kiváló reform nem tudja helyettesíteni a legfontosabbat, az emberi tényezőt, az ember munkaszeretetét, szorgalmát, tudását és teljesítményét. Véve a cselédsorsról. Szinte hihetetlen, hogy a felszabadulás utáni negyven esztendőben mennyit változott a világ, s benne az ember. Mizser József példája is bizonyítja: lehetséges. Újra csak a mához kanyarodunk a beszélgetésben. Az elnök nem szeret magáról beszélni, inkább a gazdaságról, az emberekről, a fejőasszonyokról, akik ma már nagy szorgalommal hatezer liternél is többet fejnek tehenenként évente, aztán az erdészekről, akik olyan erdőt telepítettek a futóhomokra, amely a századfordulóra nagyszerű alapanyagot biztosít az iparnak; majd arról, hogyan figyelik, mire van szüksége a népgazdaságnak az export bővítéséhez, s hogy ezért tavaly is háromszor annyi pecsenyebárányt neveltek, mint a korábbi években. Mindig mindenütt kutatják _________________ a lehetőséget tagságuk folyamatos foglalkoztatására, hogy mindenki szívesen éljen Örkényben és környékén. Élelmiszert, édességet csomagolnak, varrodát létesítettek, s több gyárral tartanak szoros kapcsolatot. — Ismét előbbre kell lépnünk a termelésben — mondja az elnök, s máris a jövőről beszél. Támogatják például a fiatalokat a lakásépítésben, a termelés növelésével javítják a bérezést meghonosítják a differenciálást. De költenek öltözőkre, szociális helyiségekre, hogy kulturáltabbá tegyék az emberek körülményeit. Észre sem veszi, megint a közösségről szól, az emberekről, akikkel együtt érték el ezeket a szép eredményeket. Nem is tehet mást, ez a lételeme. Ii'azi közösségi ember, aki szívén viseli a társadalom gondjait, s élete hatvanharmadik évében is becsülettel teszi a dolgát. Gáli Sándor leménye szerint intézményeink fejlesztésére nincs szükség. Ezután korábbi tapasztalatainkat és az MSZMP politikai gyakorlatát vizsgálja, majd foglalkozik a vezető szerep érvényesülésével. Ennek feltételeként említi a megújulási készséget és képességet. Ez szerinte az, hogy lényegében szembe tudunk nézni a valósággal, s felismerjük annak változásait, összefoglalja a párt politikájának főbb kérdéseit, mindenekelőtt a nemzetközi politika összefüggéseit, szükséges megfogalmazni hovatartozásunkat, internacionalista kötelezettségünket, úgy, hogy szövetségeseinkben, barátainkban semmilyen kétség ne merüljön fel. ugyanakkor szükséges nemzeti érvényesítése is, mégpedig a szocialista közösség egyetértésével. A továbbiakban a pártnak a gazdaságban betöltött szerepével és tevékenységével foglalkozik. Hangoztatja, hogy a kommunista pártok. így a Magyar Szocialista Munkáspárt számára a marxizmus—leni- nizmus forradalmi elmélete sohasem holmi élettelen dogmák gyűjteménye, hanem mindenkor a cselekvés vezérfonala. Társadalomformáló politikai munkánkhoz útbaigazítást. az élet által felvetett új és új, nagy horderejű kérdésekre választ e tudományos forradalmi elméletünkből merítünk. Elemzi a társadalom, a politika és a gazdaság ösz- szefüggéseit, majd összegzi a szocialista gazdaságirányítás, a párt szerepének gyakorlati tapasztalatait. Foglalkozik a szovjet tervgazdaság tapasztalataival, a népi demokratikus országok tervgazdaságával, majd — befejezésül — gazdaságirányítási . rendszerünk tót- vábbf ej leszt ésével. Elősegíti a tisztánlátást Könyvéből végig kicsendül, hogy folyamatosan megújulni csakis stabil, konszolidált társadalmi alapokon lehet, de megújulás nélkül nincs stabilitás sem. Ez a tanulsága könyvének, amely nagyon sokoldalúan elemzi a magyar valóságot, mutat rá pártunk negyvenéves tapasztalatára, különösen az utóbbi három évtizedre, amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt helyes válaszokat tudott adni a felvetett problémákra. Tanulságos ez a könw azért is, mert pártunk XIII. kongresszusának előkészítő időszakában jelent meg, segít tisztázni a fogalmakat. pártunk politikájának értelmezését. G. S. Bővében vagyunk ilyen-olyan napoknak, heteknek, hónapoknak, éveknek. Divat. Divat felkapni valamit, azután elejteni. Némi időre reflektorfénybe állítani, azután sokáig hagyni a homályban. Mert hiszen kemény tanulságokkal szolgál — tisztelet a kivételeknek, például a ráckeveieknek —, ha ma kapja magát valaki és elmegy oda, ahol korábban nagy lelkesedéssel, elszánással csemetéket raktak az így-úgy kiásott gödrökbe. A faifjoncok tetemes része helyén nem zöld |omb virít, hanem száraz karó csúfoskodik, vagy még az sem, mert a vékonyka törzset „erős” kezek roppantották el; mert volt lelkesedés az ültetésre, de már nem futotta gondoskodás, kedv az öntözésre, a gondozásra, holott a facsemete olyan, mint az ember csemetéje: istápolásra szorul. Magyarország területének a 17,4 százaléka erdő; középmezőnybeli helyre elég ez. Bulgáriában 30, Dániában 11,5, Ausztriában 39, Franciaországban 26,7, a Német Szövetségi Köztársaságban 29,5 százalék ez a részesedés. Aminek vannak földrajzi, gazdasági okai, de szemléletbeliek úgyszintén. Számunkra az erdő kevésbé kedvesebb, mint más népeknek. Volt idő, amikor a hivatalos mezbe öltözött, dilettantizmus már-már veszteségként könyvelte el azt á földet, melyet fa, erdő borított ... A megye, erdőterületével az országos rangsorban az ötödik helyet foglalja el. A listavezető Borsod-Abaúj- Zemplén, a legkevesebb lomb Békés megyében látható. A megyében, a hetvenes évek második felében egy-egy esztendőben ezer hektárt tett ki a bővítés mértéke, ez a mérték azonban a legutóbbi években a felére, kétharmadára csökkent. Sajnos, a beruházások évek óta folyamatosan mérséklődtek ezen a területen, holott itt — biológiai okoknál fogva — az elmaradtak pótlása nem megy gyorsan; évtizedek kellenek hozzá. Ez teszi elgondolkodtatóvá a tényt.. az erdőtelepítés, fásítás évente országosan nem több 10—11 ezer hektárnál, az ún, erdőfelújítás pedig 25—30 ezer hektár közötti. A költő, Frédéric Mistral szerint „a mély gyökerű fák nőnek magasra”, ami szó szerint meg képletesen is igaz, ám az el sem ültetett, az ültetés után rögvest magára hagyott csemetéből mi lesz?! A szigorú racionalitás persze azt .diktálja az erdőgazdaságoknak, hogy adjanak előnyt a gyorsan növő, mielőbb kitermelésre kerülhető fafajtáknak. Aminek egyik jele: a legutóbbi tíz évben megnőtt az erdőterületen belül a nyár és a fenyő részesedése. Az ilyen változások ellenére is az uralkodó fafaj a tölgy — 22— 23 százalék —, jelentős az akác — 18 százalék —, a fenyő súlya. Most már évi nyolcmillió köbméter felett van a fakitermelés mennyisége, ám utal a tartalékokra, hogy húsz százalék körül ingadozik a nem okvetlenül elkerülhetetlen hulladék, a be- szúradás stb. miatti veszteség, azaz mielőtt elkezdenék a fa ipari feldolgozását, száz köbméterből húsz máris mínuszba jutott... S akkor még hol van a feldolgozás közbeni, szintén nem sorscsapásnak tekinthető hulladék, veszteség ...?! Mély gyökerei vannak tehát annak, hogy olykor mély gyökerű fáink sem. nőnek magasra, hogy adott lehetőségeink egy része csemete vagy csenevész fácska marad. Túlságosan sok ugyanis az esetlegesség a fák, az erdők körül, túlságosan kevésre becsüli a társadalom természeti kincseinknek ezt a különleges, mert folytonosan megújítható részét. Amit érzékeltet az is, hogy az erdőgazdálkodásban dolgozóknak több mint a fele negyven év feletti; nem tülekednek ide a fiatalok. Talán azért, mert a gépek, berendezések, járművek felhasználásában még mindig a nagyon szerény igényű területele közé tartozik az erdőgazdálkodás, az anyagi agak összes ilyen javainak a 0,8 százaléka található itt csupán...1 Igaz, évről évre megrendezzük a fásítási hónapokat, nem feleslegesen, de azért megkérdezzük: lehet, hogy lelkiismeretünk megnyugtatásaként?! Mészáros Ottó Díszszemle április 4-én Nárai István vezérőrnagy nyilatkozata Budapesten fegyveres erőink díszszemlével köszöntik legnagyobb nemzeti ünnepünket. A felszabadulást követő 20-. díszszemlén — a hagyományoknak megfelelően — a néphadsereg, a határőrség és a, munkásőrség kijelölt alakulatai vonulnak fel. A díszszemle kezdete előtt néhány perccel, a Szózat zenéjére, katonai tisztelet- adás mellett, díszszázad kíséretében a Dózsa György útra vonulnak és a dísztribün talapzatánál felsorakoznak ezeréves történelmünk dicső korszakainak zászlói. A 17 zászló előtt — mintegy tisztelegve történelmünk haladó emlékei előtt — vonulnak majd el fegyveres erőink díszalakulatai. — Pontosan 10 órakor a díszszemle vezénylő parancsnoka jelentést tesz a honvédelmi miniszternek, aki azt követően köszönti a felsorakozott gyalogos és gépesített díszhadosztály tagjait. Ezután — n hagyományokhoz híven — a honvédelmi miniszter mond ünnepi beszédet, majd felhangzik a Himnusz, amelyet a Városligetben elhelyezett lövegek díszsortüze kísér. — A felvonulók sorát a gyalogos díszhadosztály parancsnoksága nyílja meg, akiket a dobos díszszázad tagjai követnek. Utánuk a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia tiszti díszzászlóalja, a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola és a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola diszzászlóalja, valamint a tiszthelyettes hallgatói díszzászlóalj vonulnak fel. Majd a rendészeti őrezred, a rajparancsnoki, a gépesített lövész, a határőr és munkásőr díszzászlóaljak következnek. A gyalog felvonulók sorát a hadihajós díszszázad zárja, tagjai ismét résztvevői lesznek a díszszemlének, hagyományos tengerészkék egyenruhájukban. — A repülő díszezredben MI—8 típusú kötetes és MI—24 típusú ha- . helikopterek, májé '..\3—21, MÍG—23, valamint a nagy- közönség előtt első alkalommal bemutatkozó SZ— 22 típusú szuperszonikus repülőgépek vesznek részt. — A díszszemlén olyan alakulatok vesznek részi, amelyek az utóbbi években kiemelkedő eredményeket értek el a kiképzésben, közülük több kiérdemelte a kiváló vagy élenjáró egység, sőt magasabb egység kitüntető címet is. Sikeresen vettek részt jelentősebb hazai és nemzetközi gyakorlatokon. — A díszelgők körében — a fegyveres erőknél is meghirdetett kongresszusi és felszabadulási verseny- mozgalom részeként —széles körű szocialista versenymozgalom bontakozott ki. A nemes versengés értékelésére április 4-én kerül sor.