Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-21 / 67. szám
bártan 1985. MÁRCIUS 21, CSÜTÖRTÖK Hangversenysorozat Bach emlékére Szerte a világon megemlé. kéznek Johann Sebastian Bach születésének 300. évfordulójáról. A hazai ünnepségsorozatnák része a Veresegyházon élő Ella István vállalkozása. A művész tizenkét koncerten mutatja be Bach összes orgonadarabját, öt alkalommal a Zeneakadémián, hétszer pedig a Mátyás-templomban. Ella István nemzetközileg is ismert művész. A lipcsei Bach- versenyen 1972-ben második helyezést ért el A Bruckner- orgonaversenyen 1974-ben első lett, majd a brügge-i flamand fesztivál győztese. A művész pályafutásának egyik csúcsa ez a tizenkét részes hangversenysorozat, amelynek előadásain rendre megszólal az általa alapított Corellj kamarazenekar. F. M. Vezet a Kovács Margit Múzeum Megyénk az első helyen áll örvendetesen nőtt az elmúlt esztendőben a múzeumba járók száma. A leglátogatottabb múzeum tavaly a szentendrei Kovács Margit Kerámiagyűj- temény volt. 1984-ben 60 ezer 200-al többen fordultak itt meg, mint 1983-ban. A látogatószám 1984-ben 797 ezer 280 volt. A látogatók számát tekintve az országos sorban a 15. helyet foglalja el a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 24. a sorban a visegrádi Mátyás király Múzeum és 42. a visegrádi Salamon torony. Első helyen A két éve kiemelkedő látogatottsági csúcsot elérő Magyar Nemzeti Galéria az előző évben már alig több mint a felét hozta az akkor egymillió Nemcsak napközi — otthon is A gyermekbirodalom királya Fiatal intézmény a napközi: Pest megyében mindössze 32 éves. A gyermekvédelem jegyében fogant, tulajdonképpen mégis századunkkal egy idős a gondolat, s annak gyakorlati megvalósítása. A gyerek pedagógus felügyelete alatt tanul, játszik, kirándul, sétál vagy éppen kulturális foglalkozáson vesz részt. jigji Eüü A napközi társadalmi szempontból fontos. Az az anyaapa, akinek a gyereke csupa panasszal, rosszkedvűen, esetenként csapzottan, ziláltan, netán félig vagy rosszul megoldott, alig megtanult másnapra szóló házi feladattal érkezik haza, abból a napköziből, ahol „helyzet” van, és az nem eppen rózsás — nos, az az anya-apa ezt a rosszkedvet viszi a munkahelyre is. A munkahelyi légkört mindez nem teszi felhőtlenné. Romolhatnak a munkatársi kapcsolatok, eredménytelenebb a munka — jobb nem folytatni ezi a rosszkedvű sort. S ha „helyzet” van a napközik háza táján, miért vau? A nem túl távoli múltból földereng a jelmondat: A legjobb nevelőt a napközikbe! A megye általános iskoláiból évente négy-ötszáz pedagógus hiányzik; az állás betol- íetlen, illetve kényszermegoldásként a munkát ellátják a gimnáziumot éppen elhagyó, képesítés nélküli fiatalok. Az iskolaigazgató nyilvánvalóan az oklevéllel-képesítés- sel rendelkezőt irányítja az osztályba, az elsőbe, a másodikba; az ifjú leány (fiú?) napközis lesz. Az iskolavezetés és nem kis részben a tantestület feladata a továbbiakban, hogy a frissen napközibe csöppent tanítójelölt ne érezze végzendő munkáját sem kényszer-, sem pedig átmeneti megoldásnak, Kétségtelen, hogy az osztályt tanító pedagógusnak mindenképpen érdeke a napközivel való együttműködés; és viszont. A napközi otthon vezető kapcsolatot tart neveltjei osztályfőnökével, szaktanáraival, az úttórővezetővei, félévenként szülői értekezletet tart. Föltétlenül jogosak az oiyan társadalmi igények, hogy ne csak „napközi”, de „otthon” is legyen. A napközik állaga, felszereltsége, az ott dolgozók közérzete és nem utolsósorban a hátrányos helyzetű gyerekek tanulmányi ás egyéb eredményei függvénye, tükrözője annak a kérdésnek, illetve a benne rejlő válasznak: fontos-e az igazgatónak a napközi? Fokozatosan növekedhet a tantestületekben a napközi presztízse, becsülete, különösen akkor, ha a helyi tanácsok is mindent elkövetnek, hogy olyan feltételeket teremtsenek, amelyek között optimálisan múrjó'unet a pedagógus, aki a napköziben kifejtett tevékenységét olyan szolgálatnak tekinti, amelyhez képzése, illetve továbbképzése során minden szükséges ismeret- anyagot megkapott, illetve elsajátított. A megyei vezető szakfelügyelő, dr. Abrudbányay János véleménye szerint nincs szükség speciális napköziott- honvezető-képzésre; annál inkább egyfajta magasszintű, posztgraduális képzésre, tanfolyam elvégzésére. Így elsajátítható mindazon pszichológiai, neveléstudományi ismeret, amelynek birtokában szakszerűvé válhat a szabadidő-mo- dell megfelelő kiadakíttatása, a közösségformálás, a kultúrafogyasztás iránti igény föikel- tés-e. Utópia? Ha vannak, lesznek vállalkozók, akik tizenöt évre, egy egész életre a gyermekfaluban kívánnak működni, miért lenne mindez utópia a napközi szintjén? A megye, a tanácsok kimutatása szerint több a kitüntetett napközis pedagógusok száma, mint az osztályban tanítóké. A motiváltság ezen a téren talán nem hiánycikk: hogy a pedagógus, aki a napköziben kap és vállal munkát, a legjobbat és a legjobban tegye. Es még király is lehet a gyermekek birodalmában ... Herman Eva fölötti közönségnek, s ezzel a negyedik helyre szorult vissza. A szentendrei Kovács Margit kiállítás viszont visszavette — már hagyományosnak mondható — első helyét, s bár nem látványosan, de tovább növelte látogatóinak számát. A megyék összesítésében szükebb pátriánk az első helyre került. 160 ezer 074-el többen voltak múzeumainkban tavaly, mint 1983-ban. A látogatók száma összesen 1 millió 984 ezer 153 volt. Új intézmények Múlt évben 37 új múzeumot alapítottak az országban. Az új intézmények működésbe lépésük első esztendejében természetesen még nem mutatják lehetséges teljesítményüket. A tápiógyörgyei falumúzeum például 532, az ikladi pedig 406 látogatót könyvelhetett el magának. Statisztika készült a legkisebb forgalmú múzeumokról is. Ezek között szerepel a veresegyházi helytörténeti kiállítás 677 múzeumbaráttal. Ez a szám a szentendrei Római Kőtárban 289, a Visegrád-Le- pence Zsigmondy Vilmos gyűjteménynél mindössze 125 és a dányi Néprajzi Háznál pedig 114. Kossuth levele Az átlagos látogatószám a teljes múzeumi hálózatra vetítve intézményenként 32 ezer 160. Ez azonban félrevezető képet mutatna, ha nem vennénk figyelembe a százezresek és az ezer alatti látogatottságé múzeumok teljesítményét. Az érdekes számokról az érdekes szerzeményekre áttérve, bizonyára fölkelti a múzeumbarátok figyelmét a ceglédi Kossuth Múzeum örvendetes gyarapodása. Amerikából került a birtokukba egy Turin-' ban keltezett levél, amelynek feladója Kossuth Lajos, a címzett pedig Földváry Károly, 48-as honvédezredes, aki a szabadságharc bukása után az itáliai magyar légió egyik parancsnokaként harcolt az olasz függetlenségért. Utolsó éveit Cegléden töltötte, ott is temették el. A levelet Németh László budapesti nyugdíjas ajándékozta a múzeumnak. A ceglédi Április 4. Közgazdasági Szakközépiskola harmincnyolc darab háború előtti típusú Írógépet adományozott a Kossuth Múzeumnak. Perczel Mór-relikviák Értékes Perczel-relikvi&k kerültek a szigetvári várbaráti kör történeti gyűjteményébe. Áz 1848/49-es szabadságharc rangidős honvédtábornokának tárgyi emlékeiből kiállítást rendeztek a városban. A várbaráti kör megszerezte Perczel Mór kései leszármazottjának a hagyatékát, abban bukkantak rá a politikus és hadvezér személyes tárgyaira. A legértékesebb emlék egy biblia, amelyben a következő bejegyzés olvasható: „Perczel Mór, 1S48/49 tábornoka esténként ezt a bibliát olvasgatta”. Maga a könyvpéldány is ritkaság, az úgynevezett Vizsolyi Biblia hetedik kiadása; 1730-ban nyomtatták a hollandiai Ut- rechtben. Igazán értékessé az teszi, hogy Perczel 1840 és 1878 között házi anyakönyvként használta. A biblia lapjaira jegyezte fel tizennégy gyermekének születési és halálozási adatait, valamint felesége halálának dátumát és körülményeit. Ez a vaskos könyv tartalmazza tehát a legpontosabb, legmegbízhatóbb adatokat Perczel Mór népes családjáról. A szigetvári gyűjteménybe került továbbá tábornoki atti- lája és emlékiratainak korabeli kiadása. Találtak egy Perczel Mórt ábrázoló olajfestményt is. A 70X100 centiméteres nagyságú képet — mint kiderült — az „Obsitos” szerzőjének, Garay Jánosnak az unokaöccse, a Tolnán élt Garay Ákos festetté. Perczel Mór egyébként 1821 őszén nevelője, Vörösmarty Mihály társaságában ellátogatott a városba, ennek emlékét a Zrínyi-vár falában elhelyezett márványtábla őrzi. Több adatunk van arról, hogy egész életére kiható benyomást tett rá gyermekkori kirándulása Szigetvárott. Az általa megszervezett első szabadcsapatot is Zrínyi Mildósról nevezte el. Egyik fiát Miklós és Szolimán névre kereszteltette az emigrációban. Mint ismeretes: az 1566-os szigetvári várviadal két nagy ellenfele Zrínyi Miklós és Szolimán szultán volt, mindketten a vár falai alatt fejezték be életüket. Tv-figyelő ká'OíUl. Nemzeti drámánknak, a Bánk bánnak az írójáról, Katona Józsefről láthattunk egy érdekes és körültekintő szerkesztése miatt igen értékes összeállítást a minap. Ez a Kuczka Judit által írott és szerkesztett — Kútvölgyi Katalin rendezésében elénk került — műsor azzal emelkedett ki a többi hasonló literatúrai és históriai megemlékezések sorából, hogy úgymond, munka volt benne. Valameny- nyi pillanatában ott érezhettük a vállalkozók igyekvését, hogy választott tárgyukról lehetőség mindent elmondjanak, és ami a fő: mindent bemutassanak. Hiába élt tehát ez a kecskeméti ifjú a múlt század elején, a Csak egy volt életed... című tisztelgés mégis teli s tele volt látnivalókkal, szemet gyönyörködtető. a néző figyelmét lekötő mutatványokkal. Városkép követett életképet, színlap pedig az újságkivágatok garmadáját. Ráadásul pedig olyan filmbetétekkel is találkozhattunk, amelyek a reformkor színházi világát idézték, illetőleg a Bánk bán bizonyos nagyjeleneteit örökítették meg legjelesebb művészeink tolmácsolásában. A szóban forgó élét- és mfl- idézés rangját az is emelte, hogy miközben a képernyő szinte sistergett a látványtó!, a kísérő beszéd megmaradt higgadtnak, visszafogottan tartalmasnak. így aztán ki-ki egy egyetemi előadás rangján tájékozódhatott Katona József életművét illetően. S tehette ezt éppen március 15-e táján, amikor Bánk bán nevezetes 1848. évi előadását nemcsak illik, de kötelező is felidézni, lévén az a nagy nap estéjének közismert fénypontja. Ez az időzítés tehát szintén őszinte köszönetét érdemel. Ünnepi műsor, csak így fejet kell hajtani az előtt a tisztelgés előtt is, amely a fönt említett történelmi dátum al- ■kalínából elevenedett meg a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, és amelyet a televízió este különkiadásban közvetített. Ez a Koltay Gábor rendezte — amúgy Novak Ferenc koreográfiáján alapuló — jeleneikor valami egészen különleges szépséggel és tisztasággal köszöntötte a márciusi ifjak nagy történelmi vállalkozását. Tartása volt, ereje; jelképisé- ge pedig igazán közérthető, egyben — gondoljunk csak a gyertyás leánycsapat méltósá- gos vonulására — nagyon megható. Koltay Gáborék ügyesen, modem korunk mozgásvilágához igazodva kitalálták ezt a sajátos ünnepi revüműsort, és valamennyiünk örömére csinálják is. Mint hírlik, április 4-e alkalmából a Felvonulási téren háromszor is bemutatják legújabb, felszabadulási évfordulónkat köszöntő látványosságukat, benne természetesen sok-sok táncossal, dalossal, sőt a kaszkadőrök egész csapatával. Ezen is ott kell majd lenni tik a mikrofonoknak és a kameráknak! Hakni. Ellenben nem lett volna szükséges rögzíteni és nemrég bemutatni azt a film- sláger-cgyveleget, amelyet A Sonny boytól a Meseautóig címmel szerkesztett Buzáné Fábri Éva. Hát ez a látomány és dalcsokor igazán kiérdemelhette a hakni minősítést, mert egyrészt csak úgy rápuskázva fotografáiták végig, másrészt — s ez a nagyobb baj — olyasmi került az előfizetek elé, amit egyszerűen nem lett volna szabad adóra adni. Egy-két kivételtől eltekintve agyonnyúzott hangok idegesítették és fárasztották a jobb kínálathoz szokott publikumot, sőt egyesek — az a hölgy trió például — olyasmivel álltak elő, amire felelőtlenség megadni mindenféle fellépési engedélyt. S mindez éppen most, a sugárzási böjt kellős közepén kapott zöld utat; tehát akkor, amikor szándék és óhaj szerint is a jobb produktumok évadját kellene élnünk. Nem azt éljük, sajnos, nem azt éljük. Akácz László Heti eilmtegyzet A legyőzhetetlen Vutang Lm Csüan, A legyőzhetetlen Vutang főszereplője Fölöttébb mozgalmas volt Kína történelme a XIX. század végén. Háború Japánnal 1894—95-ben, konfliktus az orosz cári birodalommal 1898- ban Mandzsúria miatt, német, francia, angol mesterkedések különböző koncessziók és egyes fontos területek megszerzésére, majd az ezt követő, úgynevezett boxerlázadás 1900-ban — az óriási országot innen is onnan is marcangolták az idegen hatalmak, nem is titkolt (vagy nem is titkolható) imperialista céloktól vezérelve. A rövid időn belül már második friss kínai film (a Tien- jün-hegyi történet volt az előző; még most is fut a mozikban) erről az időszakról szól. Pontosabban: ebben a periódusban játszódik a cselekmény, mert amiről szól, az valami különleges dolog. A legyőzhetetlen Vutang ugyanis — karatefilm, ahogy nálunk mondanák. De ez sem pontos meghatározás, hiszen az önvédelmi sportoknak any- nyiféle változata, variációja van, hogy a karate csak egy á sok közül. Nos, a vutang is ilyen variáció — méghozzá kínai eredetű. A mi gyakorlatlan, képzetlen európai szemünk persze nem nagyon tudja megkülönböztetni ezeket a variációkat, ehhez szakembernek kell lenni. Mindenesetre, az önvédelmi küzdősportokban járatlan mozinéző is (tehát a többség) élvezni tudja majd ezt a filmet. Nem annyira a cselekmény izgalmassága, fordulatai, érdekessége miatt, hanem a nagy vutang-jelenetekért. A mese ugyanis eleg gyermeteg: egy híres vutang-bajnokot a Kínába látogató japán harcművészek eltesznek láb alól, mert nem képesek legyőzni. De még előtte megmérgezte egy áruló kínai e híres bajnok mesterei. A mester lánya, aki maga is pompás vutang-harcos, szinte egyszerre veszti el így az apját s a vőlegényét. Bosszút esküszik, és egy másik híres bajnok segítségével le is győzi a japánokat is, meg az áruló kínait is. A harcban azonban halálos sebet kap a lány harcostársa, így a legyőzhetetlen vutang-bajnok lány. Csen Hszüe-csiao egyedül marad — de megóvta a kínai harcművészek hírét-nevét, példát szolgáltatott az ellenség elleni küzdelemre, és megmutatta, hogy a kínaiakat nem lehet csak úgy egyszerűen legyőzni. A film több meglepetéssel is szolgál. Ezek elseje a pompásan megcsinált sok vutang- hárc, és ezek remek fényképezése. Szán Sa rendező és Ha n Tung-nszia operatőr a hasonló filmek legjobb színvonalán dolgozik. Talán azért is. mert a kínai filmesek bizonyos tapasztalatokat szereztek e műfajban, amikor közreműködtek néhány hongkongi kungfu- film elkészítésében. Ez a most látható film 1983-ban készült, s küzdő jelenetei valóban látványosak. fantasztikusan mozgalmasak. Ezzel együtt jár az a meglepetés, hogy a főbb szerepeket játszó színészek maguk harcolnak, tehát kitűnő vutang-mesterek. Különösen az árván maradt lányt játszó Lin Csüan remekel. A Sárga Rózsa visszatér Immár harmadik román filmben látjuk viszont a fáradhatatlan szotyolarágcsáló Margelatu kapitányt, ezt a különös fickót, akit mintha Rózsa Sándor, az ördöglovas Sándor Móric, az úri betyár Krúdy Kálmán és egy hazafias beütésű politikai kalandor keverékéből gyúrtak volna ösz- sze. A Sárga Rózsa meg A csontok útja című filmekben bukkant fel ez a derék hős, akinek rettenthetetlenségénél és legyőzhetetlen ügyességénél csak a flegmája és a csillapíthatatlan szotyolaéhsége nagyobb. Hogy ezzel az állandó rágcsálással mit akar jelezni, netán jelképezni a filmek rendezője, Doru Nastase, fel nem foghatjuk. Talán majd egy következő filmből kiderül. S abban talán az is kiderül, végül is kivel van ez a Sárga Rózsa, ki ellen harcol, kiknek szolgál, kiknek nem. kiknek hoz fegyvereket, kik fogják el. kik szabadítják ki, miért akarja mindönki eltenni láb alól, és miért nem sikerül ez senkinek. Elképzelhető, hogy ez a valami kor a múlt század első felében pergő történetfüzér a román történelmet jól ismerők számára követhető cselekmé- nyű. Még az is elképzelhető, hogy az egy haladó mondanivalóid film, bár annyit azért észre kell venni, hogy a történelem tényleges eseményeivel eléggé nagyvonalúan bánik — amint azt az előző részekben is tapasztalhattuk. De az nem, vagy alig képzelhető el, hogy a bonyolult, többszörösen megcsavart, egyik-másik szálában elvarratlan történetet az átlagos tájékozottságú honi mozi- néző követni tudja, s mindig pontosan tisztában lesz vele, ki kicsoda, mi micsoda. Pedig a filmben még eléggé jól megcsinált kalandjelenetek, verekedések, lövöldözések is vannak — tehát adott lenne egy jó színvonalú, szokásos ka- landfilm, ha o forgatókönyv nem mellőzné a logikus és világos cselekményvezetést. H azam A felszabadulás közelgő 49. évfordulójára szinte kötelező feladatként készítette el Kis József rendező. Baranyi László és Mertz Loránd operatőrrel együtt. ezt a dokumentum- filmet. A betvenperces alkotás azonban túlmegy a megszokott, s az ilyen ünnepi alkalmakkor majdnem sablonossá váló megoldásokon. Ami a legfontosabb benne: miközben annak rendje és módja szerint megmutatja hazánk tájait, városait, létesítményeit, kulturális életét és mezőgazdaságát, vagy iparát, tudomá nyos intézeteit és múzeumai; — ehhez úgy társítja a felszabadulás eseményeit, dokumentumait, hogy érezhetően nem csak a magyar, vagy nem csak az itthoni magyar nézőkre gondol. Nekik kívánja megmutatni erről az országról azt, amit ma mi itt fontosnak és jelentősnek tartunk. Azt mondhatnánk: dokumentumfilm formájában átnyújtott névjegy ez a film Magyarországról. Takács István
