Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-21 / 67. szám

1985. MÄRCIUS 81.; CSÜTÖRTÖK

3

Rév Lajos köszöntése

Rév Lajost, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a munkásmozgalom régi harcosát, az OKISZ elnökét párttagsága 50. évfordulója alkalmából szerdán Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára köszöntötte és átadta a Központi Bizottság emléklapját.

__________

Át

adták a KISZ-díjakat

Az ifjúsági szövetség immár nyolcadik alkalommal jutalmazta KISZ-díjjal — a forradalmi ifjúsági napok alkalmából — azokat a 35 éven aluli fiatalokat, akik több éven át példamutató tevékenységükkel, az ifjúság nevelésében kifejtett kiemelkedő munkájukkal járultak hozzá a fejlett szocialista társadalom építéséhez.

A kitüntetéseket szerdán, a szövetség székházában rendezett ünnepségen Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára nyújtotta át. Az eseményen jelen volt Csellók Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Állami Ifjúsági Bizottság elnöke, valamint az állami, társadalmi élet több vezető személyisége.

KISZ-díjat kaptak: Bán János színművész; Gáspár Sándor színművész; Boros Imre az MTA szegedi biológiai központjának tudományos munkatársa.

A kitüntető címben részesült Csordás Gábor költő; Dés László előadóművész, zenei életünk több területén elismert kiemelkedő tevékenységéért; Juhász László fogathajtó,

Kollektív díjat kapták: Farkas Zsuzsanna, Jakab László, Kakukkné Molnár Ilona, Szabó Pál, Protorin István, Vass György, Papp Zoltán, Simon Béláné és Fridii Lajos, az egri ifjúsági ház munkatársai. Ugyancsak kollektív díjban részesült a szombathelyi Entz- bruder Dezső egészségügyi szaikközép- és szakiskola kórusa.

Megosztott KISZ-díjat' kapott a „Primo” iskolaszámítógépet kifejlesztő kollektíva — Majtényi László, örley Gábor, Mannó Sándor, Szikszai István, Méder István, Pál István, Tiszai Tamás, Tich József és Pogrányi Károly — az ifjúság széles rétegei számára elérhető, olcsó személyi számítógép megalkotásáért; a fiatalok fotóművészeti stúdiójának vezetősége — Stalter György, Tóth György és Kiss Árpád.

vay Mihály altábornagy, a demokratikus rendőrség díszelgőit — köztük egy rendőrnői századot — Münnich Ferenc altábornagy vezényelte. A kétszáz fős honvédzenekar után Csepel, Angyalföld és Óbuda dolgozóival az élen megindult Budapest és a fővárosba fel- sereglettek több százezres menete ... A korabeli krónikás ezt írta az első díszszemléről: „Kitűnő fegyverekkel, remek fegyelemmel vonult fel néphadseregünk, de erejét nemcsak ezek a fegyverek, nemcsak öntudatos fegyelme és kitűnő kiképzése adják, hanem mindenekelőtt az, hogy eggyek azzal a hatszázezerrel, amely a főváros utcáit betöltötte, azokkal a milliókkal, amelyek az országban ünnepelték a diadal- más május 1-én.”

A május 1-i katonai díszszemlét 1956-tól 1965-ig évente újak követték. (Az 1957-es évben nem volt dísszemle.) Húsz évvel ezelőtt született az a döntés, hogy a jövőben öt évenként rendezzenek díszszemléket. Ennek alapján tartották fegyveres erőink és tes- íületeinik 1970-ben és 1975-ben hazánk felszabadulásának negyedszázados, illetve harmincadik és harmincötödik évfordulóját köszöntő jubileumi díszszemléket. A parádékat 1850 óta — egy kivételével — mindig a legnagyobb nemzeti ünnepen, április 4-én rendezték meg. (A kivétel 1951- ben volt, akkor május 1-én.)

A dísszemléket minden alkalommal megtisztelték részvételükkel a felszabadító harcok szovjet, bolgár, román és

Primőrnézőben Túrán

Lassan cseperednek a palánták

Tavaly, még augusztusban is fólia alatt termett paprikát és paradicsomot vásároltunk. Persze, hogy nem volt olcsó a lecsónak való. No, de 1984 nyara rendkívüli volt — vigasztaljuk magunkat, és reménykedünk, hogy idén nem kúsznak az árak oly magasra. Hogy milyen nyarunk lesz, azt még megjósolni sem lehet, az azonban már bizonyos, hogy a cudar télutó miatt a tavasz nem kecsegtet túl sok jóval, ami a primőrárut illeti. Az a paprika, retek, saláta és uborka, amit a piacok kínálnak, mind üvegházi, - következésképp kevés és borsos árú. Máskor ilyenkor már növen- dékkorúak a fóliás palánták.

A Galga menti Túrán talán még a megszokottnál is több, új, módos portát látni. A szembetűnő gyarapodást kiö'ny- nyen megérti a figyelmes szemlélő, hisz a kertek végében szinte mindenütt ott vannak az ívelt csővázak, amelyekre most már a fólia is rákerül. Nagy a múltja itt az effajta kertészkedésnek, a sok vállalkozó között is neve van Tóth Jánosnak, akihez primőrnézőbe látogattam. A gazdát nem találtam otthon, munkahelyén van ilyenkor, a Hatvani Konzervgyárban. Édesanyja fogadott, aki, mint szinte mindennap, most is a palánták között tett-vett. Óvatosan egyensúlyozva követtem a hirtelen olvadástól cuppogó-sáros úton, először az üvegházba, a nö- vénykók bölcsődéjébe. Paprika, paradicsom, uborka, saláta nevelődik a párás melegben. A hőfokról kicsiny kazán gondoskodik.

Kényes portékák

— Ajjaj- Mennyi tüzelőt megeszik ez a kályha az idén. És még jó, hogy kaptunk! Sokba lesz a primőr, meg későn is. Tavaly május elején már volt paradicsomunk, most meg...

Az előnevelőben cseperedik a palánta, amely olyan kényes, hogy a locsolóvizet is langyo- sítani kell. Szépek, egyenesek a növénykék. a hosszában és keresztben kihúzott zsinórkordon nem engedj eldőlni őket. Ha majd megerősödtek, és az idő is úgy akarja, átkerülnek

jugoszláv hősei — katonafiai, a testvéri szocialista országok magas rangú küldöttségei. A huszadik évfordulón megtartott katonai díszszemlét megtekintette R. J. Malinovszkij, a Szovjetunió marsallja, a hazánk felszabadításában kimagasló érdemeket szerzett 2. ukrán front egykori parancsnoka; Vladimir Sztojcsev vezérezredes, az 1. bolgár hadsereg volt parancsnoka; Ilié Antonescu nyugalmazott altábornagy, a 9. román lovashadosztály volt parancsnoka és Koszta Nadj vezérezredes a

3. jugoszláv hadsereg egykori parancsnoka.

A felszabadulásunk negyed- százados évfordulója alkalmából rendezett díszszemlén a szovjet delegációt L. I. Brezs- nyev vezette, s a tribünön heinnen a — 40 és 60 méteres

— fóliasátrak jól előkészített talajába. Ottjártamkor még csak az egyik „üzemelt”, azt is három olajkályha temperálta. Itt és később a másikban nő, terebélyesedik fává a 2500 tő hollandi paradicsom, amelynek minőségére a gazda joggal lehet büszke. A gondoskodást dús és ízletes terméssel hálálja meg a növény.

Nincs megállás

— -Folyton rajta ám a szemünk — meséli Rozi néni. — Mert mindig történhet valami. A minap például a hangyát kellett kiirtani. Ha nem vigyázunk, kiszedik a földből a salátamagot. Hol ez, hol más, van tennivaló elég. Ha mi öregek nem leszünk, nem tudom hogyan alakul. A fiatalok dolgoznak, a kertben meg folyton matatni kell. Én egy szál gazt sem bírok elnézni, nem restellek lehajolni, kihúzkodni mindet. De he ájní azt higgye, csak a pénzért töri magát az ember. Én nagyon) szeretem a kerti munkát, el sem tudom képzelni az életem nélküle. Azt hiszem, a fiam sem, pedig mindig mondja, hogy sok ez ... Aztán csak csináljuk tovább. Néha még az éjszaka is rámegy. Mint tavaly is. A napra is emlékszem, április második volt. Arra ébredek éjjel, hogy hasogatnak a csontjaim, érezték a hideget. Jaj, mi lehet odakint? Alig gondolom végig, hallom ám, megy a fiam. Van a szobájában egy csengő, az jelez, ha a fóliasátorban leesik a hőfok. Hát akkor éjjel éppen ez történt. Ügy lehűlt, hogy a kályhába beledermedt az olaj. Reggelig kellett öntögetni a lágy olajat. így is megcsapkodta a ■ fagy a palántáikat. Nyáron sincs szünet, akkor meg a szelet figyelem, vagy az eget lesem, jön-e vihar.

‘ Tóth János ebben az évben nem szerződött a helyi fogyasztási szövetkezettel. Ügy látja, az évről évre emelkedő termelési költségek mellett nem kifizetődő az Áfésznek el. adni a primőr árut, többet kaphat érte a piacon. Ezzel aligha lehet vitatkozni, még akkor sem, ha tudjuk, hogy túlkereslet idején a szövetkezet akár 25 százalékkal is malyet foglalt a testvéri szocialista országok számos vezetője. A szovjet küldöttségben a párt. állami és katonai vezetőkön kívül részt vettek szovjet kozmonauták — köztük a Nyikolajev—Tyereskova házaspár és Beregovoj repülővezérőrnagy, aki annak idején repülőként harcolt Magyarország felszabadításáért. Hősiességéért az Elnöki Tanács kitüntette á Magyar Népköztársaság Zászlórendjének gyémántokkal ékesített I- fokozatával.

A katonai díszszemlék nemcsak a fegyveres erők és testületek felkészültségét és hadrafoghatóságát bizonyítják, hanem egyúttal országunk mindenkori gazdasági fejlődésének is hű tükrei, kifejezői a Varsói Szerződés teslvérországasabb árat fizet, mint amiben előzetesen megállapodtak.

— Való igaz, az a paradicsom, aminek kilóját 30-ért vette át az Afész tavaly, a hatvani piacon a duplájáért kelt el — mondja Juhász Ferenc- né, aki az Afész túrái zöldség- termelő szakcsoportjának elnöke.

— Mi a férjemmel mindketten dolgozunk, nem csináljuk túl nagyban a fóliázást. 500 négyzetméteres a sátrunk. A szabadpiacon pedig csak a szerződött mennyiségen felüli termést adjuk el. Számomra a szakcsoporttagság és a szerződés biztonságot jelent. A fóliakedvezményen túl azt, hogy akkor is átveszik a portékámat, ha dömping van belőle. Amire például most megvan az esély, mert akinek nincs üvegháza, az jóformán mind egyszerre fog bele a hideghaj- tatásba. A biztonságérzet jó, soikan másak is így látják, de azok sincsenek kevesen, akik idén nem szerződtek az Áfész- szel. Tény, hogy temérdek a munka a primőrrel, meg aztán kockázat is van, nem lehet elítélni, ha valaki ázt keresi, hogy jár jobban. A baj az, hogy a termelő sem mindig jár jól, az Afész meg éppen hogy nyer, ha nyer egyáltalán a felvásárláson, és a vásárlónak is drága a fólia alól kikerült paprika, paradicsom, uborka.

Változtatni kell

Ugyanez a számok tükrében: 1975-ben a termelők még 60—70 százalékát kapták meg a fogyasztói árnak, 1984-re részesedésük 35—50 százalékra csökkent, miközben az elmúlt esztendei fogyasztói átlagárak csupán 30 százalékkal haladták meg az 1975-ös primőr- zöldségárakat. A lánckereskedelem elleni szigorú fellépés kétségtelenül kiiktat egy jelentős árfelhajtó tényezőt. A baj gyökeres orvoslása azonban csak aittól várható, ha a termelőszövetkezetek a mainál sokkal aktívabban kiveszik részüket a primőrzöldség-termer lésből. A háztáji kertészkedés integrálásával — hathatós segítésével — a nagyüzemi zöldségtermelés fokozásával. Ha az állami gazdaságok, tsz-ek, kistermelők és a kereskedők megteremtik a közös érdeken alapuló együttműködés mód» ját, akkor és csakis akkor járhat jól a fogyasztó is.

Szigethi Teréz

gaihoz fűződő szüntelenül erősödő kapcsolatainknak. A felvonultatott haditechnika egyszerre tanúskodik fegyverbarátaink, elsősorban a szovjet nép és hadserege testvéri segítségéről és mérnökeink, munkásaink nagyszerű erőfeszítéséről, amellyel hozzájárulnak a legkorszerűbb fegyverzet létrehozásához. Hol vannak már a lovak, a fogatolt tüzérek, a második világháború győztes fegyverei? Múzeumokban, relikviák között. De kezelőik közül még ma is teljesítenek hivatásos katonákként szolgálatot, jó néhányan a legkorszerűbb technika mai kezelőit nevelik, vagy éppen készítik fel az idei, a sorrendben 20., jubileumi katonai díszszemlére.

Barkovits István

A díszszemlén először vonultak lel ezek a légvédelmi rakéták

Tóth András felvétele

Ahogy a munkás látja

Fontos az alkotás öröme

F

elejtsük el az évszámot, hogy mikor találkoztunk először. Zakar Imre már akkor is a KÖZGÉP ceglédi gyára József Attila forgácsoló szocialista brigádjának vezetője volt. A forgácsoló műhely számtalan kis helyiségből állt, sok öreg géppel. De hol van az már! Hatalmas csarnok néhány esztendeje a munkahelyük, amelynek egyik végéből a másikba akár görkorcsolyán is közlekedhetnek, ha sietős a dolguk. Gépeik legjava a szomszédos szocialista országból, Csehszlovákiából került hozzájuk, apránként.

— Velük együtt jól győzzük a munkát. Exportra menő és belföldre készülő gépekhez készítünk alkatrészeket, Volvo- kanalakhoz, bitumenszórókhoz. Tény, hogy a gépek is, meg mi is, akik mellettük dolgozunk, a szakmában mindent tudunk. Kell is. A gépeket például különböző típusokból magunk választhattuk ki. Nem bántuk meg, jól ráéreztünk — említi Zakar Imre.

Szó kerül a nevezetes, egykori ifjúsági brigádról, saját nevelésű szakmunkásaikról. A József Attilá-sok neve a KÖZ- GÉP-nél márka ma is.

— Komolyan vesszük a brigádmozgalmat, ennyi az egész — így Zakar Imre. — Dolgozunk, véleményünket sem rejtjük véka alá. Régi párttag, és a városi párt-vb tagja is vagyok. Amiről odabenn beszélgetünk, viszem tovább, hadd tudjanak frissen, naprakészen a város munkás lakóinak véleményéről. Milyen témák ezek? Például a munka becsülete: miért gazdagszik meg az, aki fondorlatosán és kisebb energiával dolgozik? Már, ha a munkát nemcsak a fizikai munkára értjük. Amiért ez köztünk a gyárban szóba kerül, jobbító szándékú. Ellentéteket akarunk kiküszöbölni vele. Mi fő téma még? A munkahelyi gazdasági munkaközösségek dolga, a főműszak kihasználása meg a túlóra, az anyagellátás és a határidő. Néha az anyag minősége. Ha megszakadunk is... Nálunk „nagyban” úgy 1958—1963 óta megy a szocialista brigádmozgalom. A versenyszellemért, nem a fizetségért hoztuk létre. S hogy már nem vagyunk ifjúsági brigád? A törzs- gárda legtöbbje a régi. Tanulóink száma most kevés, két-há- rom jelentkező van, pedig sokkal több esztergályos kéne. De e foglalkozásra először is a fizetéspapírral lehet rábeszélni a fiatalok legtöbbjét, nem a gépek és az alkotás öröme megismertetésével, ami pedig oly fontos.

Beszélgetünk a legutóbbi, március eleji kommunista szombatról. A brigádvezető gépén a gyári pártvezetőség titkára dolgozott, munkásból lett mozgalmi ember. Ám jutott gép Zakar Imrének is.

Most pedig egy igen szép megbízatást kapott, ö, aki a gyár egyik legrégibb párttagja, 1963 óta a csúcsvezetőségben a helye és már a városi pártbizottságban és végrehajtó bizottságban is, egyike Pest megye ötven küldöttének az MSZMP XIII. kongresszusán. A megtisztelő megbízatást örömmel fogadta. Jobbra nem is eshetett volna a választás: kiváló dolgozó, a Munka Érdemrend bronz fokozatának birtokosa, büszke az Ifjúságért érdeméremre, társadalmi munkáért emléklapok egész garmadáját őrzi, köztük a Cegléd városért kapottat is. Arany gyűrű, emlékplakettek sora, brigádja a többi közt A tröszt kiváló brigádja. Hosszan lehetne sorolni az elismeréseket még.

S

zókimondó ember. így készül a kongresszusra is. Beszélgetésünk végén egy kis kitérő: ha már újságcikk íródik róla, ki ne felejtsük, mennyit köszönhet segítő családjának, feleségének Marikának, aki huszonhat éve társa jóban-rossz- ban. Két lányuk van. Mária már asszony, Krisztina nevű unokával ajándékozta meg másfél éve a családot. Kriszta n nagyapa szemefénye. S persze itt. van még a kisebbik lány, Anikó, a tizenéves. Dolgos, becsületes, elégedett embert szeretnének belőle is nevelni.

E. K.

Amit egy falu megadhat

Társak és barátok

K

is, zárt közösség Tápiógyörgye. Távol a fővárostól éli a maga életét. Az ember azt hinné, a kilométerek száma rányomja bélyegét az emberek mindennapjaira,! ünnepeire. Am a környezetre vetett első pillantás is millió cáfolatot kínál. Rendezett utcák, uszoda, teniszpálya, játszótér, az iskolában számítógép, videomagnó, nyelvi laboratórium. A központban modern köztéri szobrok a tanács, a gyermekintézmények és a faluház körül.

1983-ban alakült itt az általános művelődési központ, amelynek Nagy Zoltán az igazgatója. A magyar—orosz szakos tanár, innen a negyvenen, tíz esztendeje áll szülőfaluja iskolájának élén, s három éve ő a községi párttitkár is. Magával ragadó lelkesedéssel ecseteli, mi minden történt itt az elmúlt évtized alatt.

— Nálunk teljes a szociális ellátás. Mindenkit föl tudunk venni a bölcsődébe, óvodába, napközibe, van öregek napközi otthona, szociális otthon és házi szociális ellátás is. Szükség van rá, mert öregszik a lakosság. Előre tudunk tervezni mindent. Tudjuk, ki szorul a közösség támogatására, s azt is, milyen mértékben. Az iskolában 385 gyerek tanul, huszonhat pedagógus felügyelete alatt. Fiatal a tantestület, s valamennyi tagját le tudtuk telepíteni, méghozzá igényes körülmények között. Van két orvosunk és egy fogorvosunk is. A község vezetői valamennyien fiatalok, s nem ismerjük a főnök—beosztott viszonyt. Barátok, társak vagyunk. Falun élünk, de úgy gondolom, amit egy kis település megadhat a tagjainak, hogy jól érezzék magukat, azt megadjuk — s erre büszkék vagyunk.

Csupa tűz, tenniakarás Nagy Zoltán, ahogy a jövendőről beszél, meg arról, hogyan varázsolták kellemes otthonná a valamikori poros állattenyésztő falut. Tíz tanteremmel kívánják bővíteni az iskolát — központi támogatás nélkül, mint eddig számtalanszor, ha valamit meg akartak valósítani. A költség egy részét településfejlesztési versenyeken nyerték, no mag egymilliót kaptak két esztendeje, a megyei alkotói díjjal. Az ott élők pedig fölajánlottak pénzt, társadalmi munkát — még azok is, akik rendszeres szociális segélyben részesülnek. Hiába í Hegyeket mozdíthat meg egy fiatal; célratörő Vezetőség — különösen akkor, ha az egész kis közösség egy emberként áll a háta mögött! Ügy tűnik, elérték, hogy a nagyvárosiakhoz hasonlóan élhessenek. Már hatvan gyereknek van teniszfelszerelése, s telente pedig síelni járnak a diákok. Igazgatójuk partner mindenben.

N

agy Zoltán egy olyan községből megy a pártkongresszusra, amelyikből még soha senki sem jutott el országos fórumra. Tudja, hogy Pest megye küldötte, mégis azt vallja, elsősorban a falujáé. Szeretné elmondani ezen a fórumon, hogy mit értek el ők Tápiógyörgyén, hogy divat manapság a hibákról, gondokról szólni, holott vannak eredményeink is, csak tudni kell velük politizálni..Aztán jó lenne szólni a sokat emlegetett tanácsi önállóságról is, s hogy milyen nagy szükség van a térségi szemlélet erősítésére. S talán a legfo tosabb: a számtalan megvalósítandó jó elv és utasítás csak úgy érhet célt, ha ott van mögötte az emberi szűrő, a humánum, ha a kisebb és nagyobb közösségek vezetői ezt nem feledve dolgoznak — ahogy Táp.ói örgyén teszik.

Kő. Zs.