Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-20 / 66. szám

1985. MÁRCIUS 20.. SZERDA l^ííitop 5 Objektum találkozása a szubjektummal Magasan az átlag felett állnak Szerencsesorozat a szerencsétlenségben Öntik a kátyúkat A zord tél nem kímélte a me­gye útjait. Képünk: a Dunake­szi—Főt közüt t vezető úton Du- honyi József vezette brigádja a kátyúkat önti ki Rancsovszkl János felvétele „Minél több ember és kö­zösség ismeri el a szerveze­teinkben folyó munka szük­ségességét, társadalmi és egyéni hasznosságát, annál biztosabban sikerül elérni a célt — a sok-sok mozgássé­rült gyermek és felnőtt lehető legteljesebb és legharmoniku- sabb társadalmi beilleszkedé­sét." E szavakat abban a tá­jékoztatóban olvashatjuk, amelyet a Mozgáskorlátozot­tak Pest megyei Egyesülete készített az elmúlt év mun­kájáról. A gondosan össze­gyűjtött adatok, az elemző ér­tékelés sűrítve tükrözi a meg­annyi egyéni drámát, keserű­séget, az összefogódzkodó sorsfordító igyekezetét, a re­ményt és az apró sikereket, amelyeknek az elnökség tag­jai, a helyi szervezetek vezetői nap mint részesei. Leiki támasz Az egyesület ellátja a moz­gáskorlátozottak általános és egyéni érdekképviseletét, va­gyonával gazdálkodik, így a hivatalos megfogalmazás. Ám az egyesület, a hasonló sor- súak közössége lelki támaszt is nyújt tagjainak. Éppen ezért meglepő, hogy a becsült adatok szerint a megyénkben élő mozgáskorlátozottaknak mindössze 5—6 százaléka tag­ja a szervezetnek. Ezernégy- százan vallják magukat oda- tartozónak, ám egyharmaduk- nál ez elméletinek tűnik, minthogy tagdíjat nem fizet­nek. Ami bizony nem kis gon­dot jelent, hisz minden fillér­re szükség lenne. Másrészről pedig az egyesületi tagság — kötelezettséget is jelent, amelynek egyik megnyilvánu­lási formája éppen a tagdíjfi­zetés. Amelynek végül is a nagy többség eleget tesz, sőt egy részük a tagdíjat néha többszörösen meghaladó össze­gekkel támogatja az egyesület tevékenységét. (Egyébként a nem fizetőket sem zárják ki az érdekvéde! emből). adományok Még mindig a pénzügyi fel­tételeknél maradva: a tagdí­jakat különféle adományok egészítik, ki, amelyek közül a legkisebb összeg 900 forint, míg a legnagyobb 50 ezer fo­rint volt. összességében 405 ezer forint folyt be az egye­Szinte mindenki, aki válla­latnál, gazdálkodó egységnél dolgozik, nagyon várja a nye­reségfizetés napját. Legtöbben már februárban betervezték, hová teszik a pénzt Osztottak, szoroztak, kivontak, összead­tak. Számolt mindenki. Maxi­mum annyit, minimum annyit kaphatok — attól függ, hogy fizetnek. Aztán az elmúlt na­pokban mindenütt nyilvánva­lóvá vált ez az összeg, s vele együtt a vállalat elmúlt évi tevékenysége, sikere, avagy sikertelensége. Átlagosan tíz-tizenöt napot fizetnek a különböző intézmé­nyeknél. Van, ahol keveseb­bet, van, ahol többet. Aki húsz nap fölötti összeget vághat zsebre, igazán nem panasz­kodhat, de van Vácon egy vál­lalat, ahol huszonhét nap után jutalmazzák a dolgozókat. Ez pedig a Taurus, Visszaesés De vajon hogyan sikerült ilyen eredményt produkálni akkor, amikor mindenütt a bajokról, a nehézségekről, s az objektív, termelést akadá­sület kasszájába. Tavaly 23 gazdálkodó szervezettel kötöt­tek megállapodást, ezen túl 28 gazdálkodó egység juttatott számukra megállapodáson kí­vül jelentős pénzösszeget. Kü­lönös, hogy az előirányzott — tehát megállapodásban rögzí­tett — összegnek csak a fele érkezett meg, az egyesület ve­zetőségének vélekedése szerint a nehéz gazdasági helyzet miatt. Meglehet. Amiért bevé­teli tervük 123 százalékra tel-i jesült, az a spontán adomá­nyoknak köszönhető, amelyek a szűkösebb idők ellenére is gyarapították a mozgáskorlá­tozottak megyei szervezetét. Ide tartozik, hogy a váci Váro­si Tanács 60 ezer forintot jut­tatott a rehabilitációs foglal­koztatás fejlesztésére, a moz­gáskorlátozottak országos szer­vezete 30 ezer forinttal támo­gatta a megyei egyesületet. Mindamellett számukra is aranyszabály a takarékosság, a célok rangsorolása. A forin­tok élére rakásával szeretnék megvalósítani például az egyesületi képzési és üdülési bázist. Ennek érdekében le­mondtak az ugyancsak szűkös központi irodájuk bővítéséről, s arról, hogy másológépet sze­reznek be, noha a sokszorosí­tás gondot jelent számukra. Szervezeti klubhelyiséghez jutott viszont szigetszent- mikldsi csoportjuk és lesz hol összejönni rövidesen az ér­dieknek is. Rehabilitáció A mozgáskorlátozottak me­gyei egyesületének legaktívabb segítői a Vöröskereszt megyei és területi vezetőségei. Tavaly júniusban indult el a mozgás- korlátozottak üdültetése Mo- nori-erdőn, ahol nyaranta 36 tagtársuk üdülhet kényelmes Bővíti KLG márkajelű gyúj­tógyertyáinak választékát a veszprémi Bakony Művek. A legújabb, zavarszűrővel is el­látott típus, szükség esetén korrigálja a gyújtáskapcsoló zavarszűrőjének hibáit, hiá­nyosságait, és megnöveli an­nak hatását. Az újdonságot főként azoknak ajánlják, akik mellékzajok nélkül akarják lyozó tényezők soráról beszél­nek. A választ Bodrogi Zsolt- né, a gyár főkönyvelője adta meg: — Köztudott, hogy a válla­latok elbírálása az úgyneve­zett bázisszemlélet alapján történt az elmúlt esztendőben. Az 1983-as évhez képest ki­emelkedő termelésiérték-nö- velést sikerült produkálnunk, a korábbi kilencszázhuszon- négymillió forinttal szem­ben egymilliárd-hatvankilenc- milliót hoztunk össze, önmagá­ban egy ilyen volumenválto­zás is — összesen tizenhat szá­zalék — nyereségnövelő té­nyező. — Ezek szerint jóval többet termeltek, mint ’83-ban, mi több, amit előállítottak, el is tudták adni. Úgy tűnik, nin­csenek a Taurusnak értékesí­tési gondjai. — Azért nem ment minden ilyen simán. Szerencsénk volt a bajban, hogy bár bizonyos termékek iránt csökkent a ke­reslet, nem azokról van szó, amelyeknek az átlagosnál jó­val nagyobb a nyereségtartal­ma. Ilyen volt például a pro­filszalag, amiből 2,7 százalék­körülmények között. Az üdülő a Vöröskereszt szervezésével, anyagi támogatásával, társa­dalmi munkában készült el. Az egyesület munkájának sarkalatos pontja a foglalko­zási rehabilitációs tevékeny­ség. Nem túl látványosak az eredményeik, ahogyan orszá­gosan sem azok. Legnagyobb sikerként azt könyvelhetik el, hogy immár két éve folyik Vá­cott az egyesületi rehabilitá­ciós foglalkoztatás, igaz, még mindig kísérleti jelleggel, mert bővítésének nincsenek meg a jogszabályi feltételei. Az ösz- szesített adatok azt mutatják, hogy 90 rokkant végzett ott­hon munkát, több-kevesebb rendszerességgel. Volt aki egy évben 5—6 ezer forintot kere­sett, más csak ennek egy töre­dékét. A szociális segélynél ez mindenesetre jobb, de nem valódi rehabilitáció. Minden bizonnyal sokkal több lehető­ség lenne gazdálkodó egysé­geink háza táján, hisz számos munkaművelet altad, amely otthon is végezhető. A munka, amit a mozgásukban korláto­zott emberek végeznek, egy­szerre érték- és kapcsolatte­remtő; összekötő kapocs a tár­sadalommal. Érden hasznos kezdeményezés kezd kibonta­kozni: tanácsi támogatással az egyesület helyiséget kap, ahol a Bentavöigye Termelőszövet­kezet szervezeti keretei között rendszeresen foglalkoztatják a tagokat. Szigetszentmiklóson mozgássérültekből álló gmk szerveződik. Mindez azonban kevés. Éppen ezért a Mozgás- korlátozottak Pest megyei Egyesületének számvetését fel­foghatjuk jelzésnek, ha nem is S.O.S.-nek, mindenesetre buzdításnak. Számtalan mód­ja van a segítésnek, s az egyesület bármilyen ötletet, se­gítséget örömmel fogad. Sz. T. hallgatni autórádiójukat, mag­nójukat. A Bakony Művek egyébként évente már mintegy 10 millió gyújtógyertyát gyárt és a fo­lyamatos fejlesztés eredmé­nyeként 15 különböző gépko­csitípushoz készít megfelelő variánst. Nemcsak a hazai piacra szállít, exportál is — szocialista és tőkés országok­ba egyaránt. kai kevesebbet értékesítettünk a vártnál, az oldószeres ra­gasztó, s ide sorolható a me­zőgazdasági padló. Ez azért is fontos, mivel főleg dollár el­számolású relációban értéke­sítettük. — Ez a lemaradás külső kö­rülmények következménye, vagy a vállalattól függő té­nyezőkkel hozható kapcsolat­ba? — Nem. Rajtunk kívülálló okokról van szó, mégpedig a beruházások visszafogása, az építőipari megrendelések csök­kenése játszott közre. Hiszen ezeket a termékeket mind, mind, az építőipar hasznosí­totta. Költségmegtakarítás — Említette, hogy a baj el­lenére a vállalat mellé pártolt a szerencse. Milyen eladások képében ? — Számos termékünkből ugyanakkor a vártnál többet adtunk el. Ékszíjból tizenki­lenc százalékkal, sebészeti és háztartási kesztyűkből kilenc százalékkal. Bár be kell val­lani, korábban nem azért nem értékesítettünk többet, mert nem volt rá szüksége a keres­kedelemnek, hanem azért, mert egyszerűen nem volt rá kapacitásunk. Gyártottunk, amennyit tudtunk, a többit pedig tőkés importból szerezte be a kereskedelem. Így ezzel jelentős importkiyáltást ér­tünk el. Hasonló növekedés volt a vizes diszperzió, és a Taurus W vízszigetelő forgal­mazásánál. Az utóbbinál az is a malmunkra hajotta a vizet, hogy a vízszigetelőn belül a drágább termék iránt nőtt az érdeklődés. — Ha nyereségnövekedésről van szó, az eredmények eléré­sében szinte kivétel nélkül nagy szerepe van a takarékos­ságnak is. Milyen formában jelent meg ez a Taurusnál? — Költségmegtakarításból mintegy harmincmillió nyere­séget könyvelhettünk el. Ez részben a közvetlen anyag­megtakarításokból adódott, részben a receptúrák módosí­tásából. Ami annyit jelent, hogy igyekeztünk olcsóbb anyagokat alkalmazni a gyár­tási folyamatokban. Ezen be­lül az éves norma szerinti tő­kés relációból származó anya­gok két százalékát sikerült ki­váltani, vagy hazai helyettesí­tővei, vagy olyan technológiát dolgoztunk ki, amelynél nem volt szükség dollárértékű komponensre. Átlag fölött Ezek ,a számok, a tények. Ámbátor, mint azt a főköny­velő elmondta, az objektív okok mögött az emberek, a szubjektum áll. Hiába adottak a kitűnő körülmények, nem sikerült volna ezt az ered­ményt elérni, ha a tervek megvalósításában nem vesz részt a Taurus kollektívája. — Hiszen nem egy he­lyen emberfeletti teljesítményt nyújtottak a dolgozóink. Így volt ez a kesztyűgyárban, vagy az oldóüzemben, ahol gyakran volt anyagellátási ne­hézség. Ráadásul az energia- ellátás akadozása is hátráltat­ta a munkát. Mínusz tíz fok­ban dolgoztak az emberek! Gyakran nem volt kanna ... és még sok ehhez hasonló gon­dunk volt. Ezért mondtam, hogy az elért eredmények nemcsak külső tényezők kö­vetkezményei: mögöttük a mi embereink álltak. A kifizetett huszonhét nap­pal magasan a Taurus átlaga felett vannak a váci gyárban dolgozók. Van olyan egysége a gumigyárnak, ahol ennek csu­pán harmadát kapják a mun­kások és a műszakiak. Ez a tény önmagáért beszél, és bi­zonyára jó eséllyel Indulnak a minden évben meghirdetett „Vállalat kiváló gyára, szerve­zeti egysége” címért folyó küzdelemben a váciak. Fiedler Anna Mária Várják a segítő kezet Hasonló sorsúak közössége Tizenötféle autótípushoz Zavarszűrős gyújtógyertya Micsoda korszakok Nem történelmi tanmese T örténelmi tanmesének tűnhet, pedig igaz. Czinczok György, az egyik leghíresebb magyar termelőszövetkezet, a Sasad Tsz elnöke már tizenhárom éves korában kezébe vette sorsának irányítását. Kiskunhalason volt kanász, Budapesten cseléd, segédmunkás, háziszolga. S ebben az életútban nem csak ez a rendkívüli, hogy a szülőhelyétől, Erdélytől messze szakadt gye­rekembernek volt ereje talpon maradni. Még inkább az, hogy miközben a napi betevő falat megszerzésével küszködött, sze­me is kinyílt a világra, s amikor 1945 után a fényes szelek kezdtek fújni, élt-a lehetőséggel: magánúton leérettségizett, s ami egy évtizeddel korábban egyszerűen elképzelhetetlen volt, elvégezte a Keleti Akadémiát, majd kertészmérnök is lett. Saját sorsában átélte a magyar parasztság sötét múltját, az új korszak megteremtésének azonban már maga is részese lett. Dolgozott téesz-szervezési csoportvezetőként, majd — hogy a gyakorlatban is bizonyíthassa, amit agitátorként ígért —, ide, a Sasadba került. Kezdte brigádvezetőként, volt főagronómus, s a vezetés tudományát Ág István elnök helyetteseként tanulta. Ennyi röviden az életút, amely az avatatlan olvasóban azt a téves benyomást keltheti, hogy az utóbbi két-három évtizedben már semmi érdemleges nem történt a szövetkezeti mozgalom és Czinczok György egyéni sorsának alakulásában. Pedig micsoda korszakok voltak ezek. — Meg kellett szokni, hogy a saját fejünk után gazdálkod­junk. Jöttek a sorozatos egyesülések. A? agrárolló, melynek szorításából csak úgy lehetett kimenekülni, ha az iparral is megbarátkozunk. S közben állandóan hadakoztunk a gyakor­lattól gyakran elmaradozó hivatalos szemlélettel. — Ma mivel gyürkőznek a Sasadban? — Azzal, amivel az egész ország is. Meg kell tanulnunk hatékonyan dolgozni, s úgy gazdálkodni, hogy az emberek érez­zék, van értelme a munkájuknak. Tavaly hatféle veszteséges, vagy legalábbis nem jól jövedelmező tevékenységre mond­tunk nemet, hétszáz ember munkaköre szűnt meg, mert nem termelt jövedelmet se nekünk, se az országnak. Igyekeztünk mindenkinek tisztességes lehetőséget nyújtani a pályamódo­sításra, de akad, akivel még most is pereskedünk, mert úgy véli, olyan munkát kell kapnia, amilyet ő szeretne, s nem azt, amire alkalmas is. — Szövetkezeti vezetők manapság sokat panaszkodnak a szigorú szabályozókra, a magas adókra ... — Először is a saját portónkon kell rendet teremteni, s tisztességet szerezni a munkának. Nemcsak én, hanem a több­ség is azt akarja, hogy a munkaidő alatt mindenki értelmesen dolgozzon. Emelkedjenek a teljesítmények, s akkor magasab­bak lesznek a jövedelmek is. A hátramozdílóknak, a csellen­gőknek, a tessék-lássék mozdulóknak és az ügyeskedőknek ná­lunk ne legyen helye, de becsüljük meg azt, aki jó munkás, aki tudásával szolgálja a közösséget. A mit Czinczok Györgytől, a XIII. pártkongresszus egyik Pest megyei küldöttjétől hallunk, egyesek számára talán közhelynek tűnik. Saját környezetében azonban nem az. Álljon itt bizonyítékként az, hogy míg Pest megye közös gazdaságai­nak többségében csökkent az eredmény, itt 1983-ról 84-re 135 millió forintról 152 millióra emelkedett a nyereség. Cs, A. Legfiatalabb küldöttünk Jellemzője a kitartás X7 ékony, halk szavú, szőke lány. Húsz esztendejével ő szű T kebb pátriánk legfiatalabb kongresszusi küldötte. Két év­tized ... Milyen kevés az egy ember életében, ha születésétől számítjuk, s mégis, Nagy Zsuzsannával — kora ellenére — már nagyon sok feljegyzésre méltó esemény történt. Az általá­nos iskola elvégzése után szülőhelyén, Nagykátán kezdett dol­gozni, a PEVDI-ben. Ma is ott varrónő. Nappal dolgozik, es­ténként tanul. Jelenleg a helyi Damjanich Gimnázium harma­dik évfolyamát végzi levelező tagozaton, s párhuzamosan jár a szakmunkásképzőbe, ahol az idén fog végezni, ö a varroda KISZ-titkúra, s tagja a nagyközségi KISZ-bizottságnak. A párt­ba 1933-ban vették föl, s ma már elmondhatja magáról, hogy nagyközségi pártbizottsági tagnak is megválasztották. Munkáját elismerték kiváló dolgozói címmel és a KISZ KB dicsérő ok­levelével. Már az eddig elmondottakból is az derül ki, hogy Zsuzsára jellemző a kitartás; amibe belekezd, azt megcsinálja. Nem kib'nnyú dolog egy olyan üzemben élénk, érdekes mozgalmi életet szervezni, ahol a dolgozók nagy része nő és sok a bejáró, Mellesleg a munka sem kevés, mert exportra dolgoznak, rövid határidőkkel, sok túlórával. Aki itt meg akarja állni a helyét, annak mindenütt be kell segítenie — ha kell, még a kamion­rakodásba is. Azért jut idő a közös szórakozásra: kirándulás­ra, diszkóra, színházlátogatásra, ifjúsági találkozókon való rész­vételre, Mikulás-ünnepre, farsangi báira. A huszonhárom tagú KISZ-alapszervezet sok társadalmi munkát vállal. Hol kerítést festenek, hol szőlőt kötöznek, vagy éppen a két patronált óvo­da valamelyikének varrnak bábokat. A szabad estéket a családra, az udvarlóra szánja. Édes­anyjával futni járnak, hogy megszabaduljanak a fölöslegesnek vélt telj kilóktól, szeret olvasni, zenét hallgatni. Most minden gondolatát a pártkongresszus tölti ki. Izgatott, hogy találkozik az ország vezetőivel, kíváncsi a színhelyre, a szállodára, ahol lakni fognak, s miután Éva lánya, sokat foglalkoztatja az öl­tözködés gondja, meg hogy ne gyűrődjenek a ruhái. Természetesen ennél komolyabb dolgok is érdeklik. Ha szót kapna, a fiatalok életéről beszélne, meg arról, hogy meny­nyire szeretné, ha a világon mindenütt béke lenne, s nem vol­nának sehol sem éhező gyerekek. Ezért kell nekünk nagyon sokat tenni — mondja, majd azt fejtegeti hogy a hétköznapi embernek nehéz belelátni az úgynevezett nagy politikába, ami azonban valamennyiünk sorsát meghatározza. Azért kell min­denkinek a maga területén a lehető legtöbbet nyújtani, hogy ily módon szólhasson bele mindannyiunk sorsába. IVagy Zsuzsannát a szülei munkára, becsületre, helytállásra ^ nevelték. Lányuk az ő példájukat követve lett olyanná, akinek egy egész megye párttagsága szavazott bizalmat. Kö. Zs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom