Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-19 / 65. szám
1985. MÄRCIUS 19., KEDD 3 A szakszervezetiek felkészültek Ifjúsági parlamentek után Négy évtizede alakult a vármegyei nemzeti bizottság Tükre a kornak, melyben született Az élet megy tovább - s az sem mindegy, hogyan Mint ismeretes, az elmúlt év ismét az ifjúsági parlamentek szervezésének esztendeje volt. A tanácskozások tapasztalatait összegezték tegnap a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa titkárságának ülésén, ahol Némethy Paula, az SZMT főmunkatársa adott tájékoztatást. A szakszervezetek tisztségviselői alaposan felkészültek a : munkahelyi ifjúsági parlamentekre, a nagyüzemekben több helyütt — például a Csepel Autógyárban, vagy az Ipari Műszar gyárban Ikladon — kialakították saját állás- foglalásukat a vállalatvezetés beszámolójáról, az intézkedési' tervről. Tény az, hogy megyénk kórházainak krónikus betegsége a nővérhiány. Ezt enyhítendő, három esztendeje megnyílt a gödöllői 202. számú Szakmunkásképző Intézetben a ceglédi egészségügyi szakiskola kihelyezett osztálya, hogy — elsősorban a kerepestarcsai kórháznak — ápolónőket, asz- szisztenseket neveljen. Az elsők közülük idén végeznek, övék a szó. Vöröskeresztesként kezdte Balasi Agnes kollégista, Ko- csérról jött tanulni. így magyarázza: — Eredetileg Ceglédre jelentkeztem, de már a pályaválasztási tanácsadóból átküldték a papírjaimat Gödöllőre. A növéri hivatás mellett már korábban döntöttem, hetedikes voltam, amikor a szomszéd lány, Piroska meggyőzött. Az iskolában két hétből csak három napot töltünk, a közismereti tárgyak — magyar, történelem, matek, pszichológia — tanulásával és testneveléssel. Elsőben, másodikban volt még fizika, kémia, anatómia, biológia és orvosi etika is. A gyakorlat egyre több. Elsős korunkban havi egy napot,töltöttünk rendelő- intézetben, másodikosként kéthetente egy napot a bölcsődében, idén pedig minden ciklusból három napot a kórházi osztályokon. A kórházban sajátítjuk el a . szakismeretet, mindazt, amit belgyógyászatból, sebészetből, gyermekgyógyászatból, szülészet-nőgyógyászatból, ápolástanból, s más orvosi ágakból tudnunk kell. — A tervem? Szeretnék a Kocsérhoz legközelebbi kecskeméti kórház belgyógyászatára kerülni. Édesapám, nővérem Kecskeméten dolgozik, azért választottam ezt a munkahelyet. Bízik Éva — ugyancsak harmadikos — egy pesti egészségügyi szakiskolába jelentkezett, fel is vették, ám amikor megtudta, hogy lakóhelyén, Gödöllőn is tanulhat, átkérte magát ide. Mumusa a fizika volt. kedvence pedig az elsősegélynyújtás. Nem véletlenül: — Általános iskolás koromban ifjú vöröskeresztes voltam, három évig. jártam elsősegélynyújtó tanfolyamra. A csapatunk még a városi versenyen is nyert. így kedveltem meg ezt a pályát. Én a kerepestarcsai Flór F ercnc Kórház nögyógyászatán szeretnék dolgozni, a tanév elején ösztöndíj-szerződést kötöttem. Havi 550 forintot kapok, s egy évre kötelezem el magam. Szakápolói és érettségi vizsgát is teszek majd. Nem, nem hiszem, (hogy orvosira jelentkeznék, ahhoz kevés a kitartásom. Jel járt az iskola is A gödöllői szakmunkáskén- ző intézet igazgatója dr. Mund- ruezó János mondja: — Ki- lencszáznegyven növendékünk közül most száz az egészség- ügyi szakiskolás, s évről évre Most is a visszaköszönő problémák emelkedtek ki: a lakásszerzés, a pályakezdés, a családalapítás nehézségei, s a szabad idő hasznos eltöltéséhez a jobb feltételek hiánya. Az általános bajokra sokféle gyógyír akad helyben, is, de a munkahelyek nem mindig élnek a jogszabályok adta segítési lehetőségeik mindegyikével. Ám ennek a fordítottja is megesik: ahol a fiatalok támogatását a mérlegkészítéskor egyszerűsítik az ifjúsági alap felhasználására, ott azzal nem számolnak, hogy a jóléti és kulturális alap pénzei is gyakorta szolgálják az ifjúságpolitikai célokat. növekszik közöttük a városból és a környékéről jelentkezők aránya. Ügy tűnik, néhány éven belül megszűnhet a kerepestarcsai kórházban a nővérhiány. Azzal, hogy a képzés hozzánk került, megoldódott egy másik gond is: a gödöllői továbbtanulási lehetőségek választéka bővült,' eddig ugyanis csak gimnazisták, óvónőjelöltek, fodrász- vagy műszerésztanulók lehettek a lányok. Ebbe az osztályba legutóbb kétszeres volt a túljelentkezés. Az új profillal az intézetünk is gazdagabb lett. A tanulmányi átlaguk is jobb valamivel a többi osztályénál. Csak egy nagy gondunk volt: a tárgyi feltételeink nem változtak, kevés a tanterem, így a kollégiumi KISZ-helyiséget is birtokba vették a nővérjelöltek. Koós Lukács Tiborné, a kerepestarcsai kórház szakoktatási csoportvezetője arról tájékoztat, hogy az eredetileg 37 tagú osztályból ez évre huszonheten maradtak. Igaz, közülük a többség, vagy tizenöt leány (a bizonytalanság oka, hogy néhányan még nem döntöttek) itt a kórházban kíván elhelyezkedni. S, hogy nyer-e velük a gyógyintézet? — A most végzők zömének kiváló a gyakorlati érzéke, megállják majd a helyüket — vélekedik a szakoktató — ám akad közöttük, akire még a Ötven esztendő Halas Lajos köszöntése Halas Lajost, a munkásmozgalom régi harcosát, a munkásőrség nyugállományú országos parancsnokát párttagsága ötvenedik évfordulója alkalmából hétfőn Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára köszöntötte, és átadta a Központi Bizottság emléklapját. A köszöntésen jelen volt Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára. munka közben is ráfér némi oktatás-nevelés. Ez az iskola egyébként sem ad teljes felkészítést, csupán általános ápolónői, asszisztensi oklevelet, s a szakápolónőit. szakasz- szisztensit újabb egyévi tanulással szerezhetik meg. Ami pedig a távolabbi jövőt illeti, négyen is akadnak, akik képességeik alapján sikerrel próbálkozhatnak — persze csak érettségi vizsga után — a főiskolán. Talán csak néhány év Végül megkérdeztük a kórház intézetvezető főnővérét Vértes Tamásnét is: megéri-e az áldozatot, megoldja-e a nővérgondot az oktatás. — A kórház tantermeket alakított... ki, demonstrációs szobákat rendezett be. eszközöket bocsátott rendelkezésre a nővérképzéshez. Orvosok, osztályvezető főnővérek tanítják az utánpótlást, 11 harmadévessel ösztöndíj-szerződést is kötöttünk. Érthető mindez, ha tudjuk, hogy jelenleg is üres — a gyes miatt, vagy mert nincs jelentkező — a nővéri és asszisztensi állások egytizede, azaz hatvan hely. Mi azt reméljük, várjuk az iskolától, hogy néhány esztendő múltán megszűnjön ez a probléma. Ha így lesz, elmondhatjuk majd: megérte... V. G. P. A történelmet, az ország jövőjét meghatározó debreceni események — az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása — után soha nem látott demokratizálódás kezdődött Magyarországon. A falvak, városok haladó erői kezükbe vették a mindennapi gondok megoldását, igyekeztek olyan nemzeti összefogásra, amely később alapja lett hazánk belpolitikájának. A kommunista párt s az Ideiglenes Nemzeti Kormány kezdettől fogva szorgalmazta a nemzeti bizottságok létrejöttét, amelyekben képviseltették magukat a kommunistákon kívül a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Független Kisgazdapárt, a Polgári Demokrata Párt tagjai is. A kormány 14/1945. számú januári rendelete — a közigazgatás ideiglenes rendezéséről — kötelezővé teszi e bizottságok megalakítását az ország ösz- szes helységében s feladatukul tűzi ki a képviselőtestületek és törvényhatósági bizottságok létrehozását. Az első lépés A Szabadság című demokratikus napilap 1945. március 23-i számában jelent meg egy számunkra is érdekes híradás, Nagytakarítás a tekintetes vármegyénél címmel. Ezt írja: „A Vármegyeháza első emeletén abban a szobában állunk, ahol Endre László alispán és Pest vármegye vitézi székkapitánya trónolt... A szóba most romhalmaz ... Jelkép ez a szoba! így kell elpusztulni, így kell romba dőlni a szellemnek is, amit Endr re'László képviselt... Hetek óta várjuk, hogy az általános nagytakarítás a tekintetes Vármegyénél is megkezdődjék. Első lépés volt a vármegyei Nemzeti Bizottság megalakulása. A második lépés: Az alispán! teendők ideiglenes ellátásával megbízott dr. Gyenes István főszolgabíró aláírta a Véghatározatot, melyben a 16/1945. számú miniszterelnöki rendelet alapján állásvesztésre ítélte a vármegye fasiszta tisztviselőit.” A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Nemzeti Bizottság 1945. március 19-én megalakult. Huszonnégy tagú testületében négy-négy személlyel helyet kaptak a működő öt politikai párt és a szabad szak- szervezetek képviselői. A bizottság a vármegye ügyeinek intézésére úgynevezett hatos tanácsot választott, ez volt egyben az elnökség is. Az ügyvezetéssel s a főtitkári teendők ellátásával dr. Garzó Nándort bízták meg. A vármegyei nemzeti bizottság székhelye Budapesten, az V. kerületben, a Semmelweis utca 6. szám alatt volt. A Dunán innen A vármegyei nemzeti bizottság március 26-i jegyzőkönyvéből megtudhatjuk, hogyan fogalmazta meg hatáskörét a testület. ..a vármegyei törvényhatósági bizottság, a kis- gyűlés, a közigazgatási bizottság és más vármegyei bizottságok jogkörét gyakorolja.” Illetékesnek mondja magát továbbá a vármegye minden ügyében, amely „akár személyi, akár tárgyi, akár gazdasági tekintetben a legtávolabbról is politikumot, tehát közérdeket hord magában.” Amint az Ideiglenes Nemzeti Kormány idézett rendeletéből is nyilvánvaló, 1945 első hónapjaiban még éppen hogy éledezett csak a magyar köz- igazgatás. Az ország dunántúli részén még dúlt a háború, a Dunán innen azonban a város- és községházára mindenütt munkára jelentkezni igyekeztek a kistisztviselők, az itthon maradt jegyzők, más magasabb hivatalt viselők, fölismerve, hogy az élet megy tovább — s nem mindegy, hogyan. A megyei nemzeti bizottságok a központi irányítás hiányosságait pótolták bizonyos mértékig. Kezdetben — illetékességi területükön — az összes állami és önkormányzati funkciót gyakorolták, egészen a közigazgatás helyreállításáig. Fennhatóságuk alá tartozónak tekintették a megye összes községét, járását, azoknak népi szerveit és hatóságait. A vármegyei nemzeti bizottságok afféle felsőbb fórumot jelentettek, amelyekhez időnként a helyi nemzeti bizottságok olyan helyzetben fordulhattak, amikor maguk nem láttak megfelelő módot valaminek az elintézésére. A megyei, város-, illetve községvezetésből a főispánok, alispánok, más hatóságok tagjai gyakran kértek segítséget, tájékoztatást közvetlenül a nemzeti bizottságoktól egyes rendeletek végrehajtásánál, kulturális, szociális kezdeményezések esetén. Megjelent a Cegléd című lapban (a Ceglédi Nemzeti Bizottság vasárnaponként megjelenő korabeli sajtótermékében), nem sokkal a vármegyei testület megalakulása után a hír egy igen fontos — és napjainkig ható — határozatról: „A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Nemzeti Bizottság megállapítja a rendelkezéséra álló adatokból .hogy a jelenlegi viszonyok és szükségletek tekintetbe vételével a vármegye nem rendelkezik elegendő, a törvény követelményeinek megfelelő képesített tisztviselővel. Ezért a parancsoló szükség a demokratikus átrendezés előmozdítása, a közrend helyreállítása és a termelés megindítása érdekében úgy rendelkezik, hogy addig is, amig az arra hivatott szervek általánosan rendelkeznek, illetőleg amíg a vármegye törvényhatósági bizottsága megalakul — ha erre okot lát fennforogni — az alispáni, főszolgabírói, polgármesteri, adott esetben a községi vezető jegyzői állásokat az arra érdemes és rátermett, egyébként az előírt képesítéssel rendelkező egyénekkel is betölti, illetve kicserélheti.” Rangot adva S azok közül, akik ekkor bekerültek az államigazgatási apparátusba, nagyon sokan —• a későbbiek során sok iskolái járva — a megérdemelt nyugdíjig becsülettel helytálltak, rangot, tartalmat adva a népképviselet elvének a választott testületekben s azoknak élén is. A negyven esztendeje alakult vármegyei nemzeti bizottság erényeivel, a körülményekből fakadó fogyatékosságaival együtt betöltötte hivatását egészen 1949-ig. Működése idején híven tükrözte azokat a társadalmi erőket, amelyek létrehozták — * a kort, amelyben született, Bálint Ibolya n_ -I” - kongresszuson, 1980-ban HZ esuzo meghívottként ült dr. Olajos Mihály a párt legfelső fórumának tanácskozásán. Március 25- én, mint teljes jogú küldött érkezik a csodaszép kongresszusi terembe, a párt XIII. kongresszusára. Néhány nappal a tanácskozás előtt, a Pest megyei Hírlap szerkesztőségében beszélgetünk a nagy eseményről. Csöndesen, a tőle megszokott megfontoltsággal, egy-egy mondat között magában újra fogalmazva gondolatait összegzi, mit is vár a kongresz- szustól. A Pest megyei pártértekezleten is ugyanezt a témát feszegette — általános tetszés mellett. Kitért a gazdálkodó egységek új formáira, az új szervezeti rendre, s a bennük rejlő lehetőségekre. Most is e téma köré fonja mondandója lényegét. Sokan követelik mostanában: állítsuk vissza a munka becsületét! A gazdaságban is a legfontosabb tényező az ember, s jó lenne, ha érvényre jutna: minden ember értékét a munka határozza meg! Jóllehet a szándék eddig sem volt más, de most erőteljesebb a hangsúly, egész gazdasági életünk sarkalatos pontja lett. Természetesen mindenki a maga vérmérséklete szerint alkotja véleményét, de a lényeg ugyanaz: a bérek tényleges, hatékony munkára ösztönözzenek és határozottan lépjünk fel a munka nélkül szerzett forintok kiáramlása ellen. — Nem képzelem én sem, hogy ha a kongresszus utat is mutat e kérdésben, a négynapos tanácskozás egyszerre meg is oldja a problémát. Hosszú folyamat ez, annak dacára, hogy az összefüggések sokoldalú elemzése és a szemlélet változtatása gyorsíthatja az egészséges változást. S még valami: nem elég a központi egységes iránymutatás. A helyi gyaNEM S9RMINTÁZZA A TEENDŐT korlatnak is egységesnek kell ahhoz lennie. hogy az elvek valóra váljanak. A saját erőforrást mindenütt ki kell ahhoz használni, hogy előbbre jussunk. Ne legyen helye a látszatmegoldásoknak, hagyjuk el végre a formalizmust, az igazi értékek kerüljenek felszínre. Npjswab a várakozás nagy e te" kintetben a kongreszszussal szemben — folytatta a váci pártbizottság első titkára —, hanem a feltétele is megvan a határozott politikai állásfoglalásnak. — Ugyanakkor — hangsúlyozta a XIII. pártkongresszus megyei küldötte — foglalkoztat egy másik, nem kevésbé fontos kérdés is. Mégpedig az, hogy társadalmi, gazdasági életünknek sok a kedvezőtlen jelensége, de ez sokakat adminisztratív intézkedésekre csábít. Számosán azt várják, hogy vonuljunk vissza kezdeményezéseinkkel. Ezzel én nem értenék egyet. Szerintem — mondotta — azon az úton kell továbbhaladnunk, amelyen elindultunk. Így például ne mondjunk le a kisvállalkozásokról. de még a vállalati gazdasági munkaközösségekről sem —. csupán azért, mert ezeknek van kedvezőtlen mellékhatásuk is. Az új megoldások mindig hoznak fattyúhajtásokat is. Ezeket nyesegetni kell. de a vadhajtások eltávolításakor mentsük meg az egészségeseket. Dr. Olajos Mihály emlékeztetett a termelőszövetkezetek kisegítő és melléküzemágainak valahai szervezésére. Arra, hogy kezdetben mily sok zavarosban halászó, spekuláns gátolta a kibontakozást. Volt erőnk azonban rendet teremteni, és ma már tudjuk, milyen nagy szerepük volt a termelőszövetkezetek megerősödésében ezeknek a kisegítő üzemeknek. IVÜnt aho2V kel1 erőnknek lenni ahhoz is, hogy a nagyüzemi és a háztáji valódi integrációját megteremtsük. Azt értem alatta, hogy a háztáji ne csak „általában” termeljen, s. tőle ne csak „általában” vásároljuk fel a terméket, hanem gazdasági eszközeinkkel befolyásoljuk a meglevő tartalékok felszínre kerülését még a szervezettségben is. Ne váljon anarchikussá a zöldség-gyümölcs termelés, ne a nepperek uralják a terepet. Meg kell újulnia a mezőgazdasági nagyüzemnek és a háztájinak is. Ki kell használnunk a sokféleséget — a kisállattenyésztésnél. de a zöldség-gyümölcs termelésnél is. Visszatérve az eredeti gondolatomra — folytatta dr. Olajos Mihály —, az élet képtelen arra, hogy sormintázza a következő lépést. Egy azonban bizonyos: egyszerre szükséges két irányban mozdulnunk: egyrészt határozottabban kell intézkednünk, másrészt türelmet kell szavaznunk az új kezdeményezéseknek. Ne féljünk a versenyszellemtől, s a szabályozókat is tegyük egységessé mindenféle üzem számára. A gyakorlat úgyis eldönti, melyik közösség életképes, melyik szüntetendő meg. Munka közben elemezzük a hatásokat, érzelemből, indulatból nem szabad cselekednünk, s ezáltal egy helyben topogásra kényszeríteni a gazdaságokat. A valóságos erőforrásokkal a megyei pártértekezlet, de az azt megelőző városi pártérte^ezletek is foglalkoztak. így fogalmaztak a párttagok: ha a formagazdagságot átgondoltan segítjük érvényesülni, akkor a Központi Bizottság irányelveibe foglaltak elérhető közelségbe kerülnek. Azonban ne várjuk — húzta alá HZUHUiin dr. Olajos Mihály U hogy a kongresszus mindent készen tálal számunkra. Csupán az a fontos, hogy adjon lehetőséget, teremtse meg a feltételeket ahhoz: saját munkánkkal kevesebb keservvel valósíthassuk meg terveinket. Tehát az irány legyen világos. Az a véleményem, hogy a jó hangulat megteremtésének feltétele az a sokféle polemizálás, amelynek napjainkban tanúi vagyunk. A rejtett gondolatok kimondása, a jó szándékú vita, a nézetek ütközése kohéziója lehet a megújulásnak, a legjobb eshetőség kiválasztásának. portrét akartam írni dr. Olajos Mihály küldöttről. Arról, hogy miért szereti x munkaterületét, hogyan válik mind otthonosabbá Vácott. Mint kötődik családjával együtt a sokszínű településhez, ahol jelentős az ipar, de a mező- gazdaság is, s szépséges környezete miként teremt százféle módot a kultúra, a művelődési kibontakozásához. Miként vállalt szerepet ebben felesége is, aki a váci mezőgazdasági szakmunkásképzőben tanít, s fia. aki ott tanul. Csupán kislánya „pesti”, mert ő a Madách Imre Gimnáziumban tanul. A portréra nem került sor. Érthető, hiszen ahogy mind jobban közeledik a kongresszus kezdetének napja, úgy a küldöttet is az arra való felkészülés izgatja. Akár hozzászólhat, akár mások mondják majd el ott gondolatait. Sági Ágnes Ncvérjelöltek Gödöllőről — Kerepestarcsára Az idén munkába állnak az elsők