Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-19 / 65. szám

1985. MÄRCIUS 19., KEDD 3 A szakszervezetiek felkészültek Ifjúsági parlamentek után Négy évtizede alakult a vármegyei nemzeti bizottság Tükre a kornak, melyben született Az élet megy tovább - s az sem mindegy, hogyan Mint ismeretes, az elmúlt év ismét az ifjúsági parla­mentek szervezésének eszten­deje volt. A tanácskozások tapasztalatait összegezték teg­nap a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa titkárságá­nak ülésén, ahol Némethy Paula, az SZMT főmunkatár­sa adott tájékoztatást. A szakszervezetek tisztség­viselői alaposan felkészültek a : munkahelyi ifjúsági parla­mentekre, a nagyüzemekben több helyütt — például a Cse­pel Autógyárban, vagy az Ipari Műszar gyárban Ikladon — kialakították saját állás- foglalásukat a vállalatvezetés beszámolójáról, az intézkedé­si' tervről. Tény az, hogy megyénk kórházainak krónikus beteg­sége a nővérhiány. Ezt enyhí­tendő, három esztendeje meg­nyílt a gödöllői 202. számú Szakmunkásképző Intézetben a ceglédi egészségügyi szakis­kola kihelyezett osztálya, hogy — elsősorban a kerepestarcsai kórháznak — ápolónőket, asz- szisztenseket neveljen. Az el­sők közülük idén végeznek, övék a szó. Vöröskeresztesként kezdte Balasi Agnes kollégista, Ko- csérról jött tanulni. így ma­gyarázza: — Eredetileg Ceg­lédre jelentkeztem, de már a pályaválasztási tanácsadóból átküldték a papírjaimat Gö­döllőre. A növéri hivatás mel­lett már korábban döntöttem, hetedikes voltam, amikor a szomszéd lány, Piroska meg­győzött. Az iskolában két hét­ből csak három napot töltünk, a közismereti tárgyak — ma­gyar, történelem, matek, pszi­chológia — tanulásával és testneveléssel. Elsőben, máso­dikban volt még fizika, kémia, anatómia, biológia és orvosi etika is. A gyakorlat egyre több. Elsős korunkban havi egy napot,töltöttünk rendelő- intézetben, másodikosként két­hetente egy napot a böl­csődében, idén pedig min­den ciklusból három na­pot a kórházi osztályo­kon. A kórházban sajátítjuk el a . szakismeretet, mindazt, amit belgyógyászatból, sebé­szetből, gyermekgyógyászatból, szülészet-nőgyógyászatból, ápo­lástanból, s más orvosi ágak­ból tudnunk kell. — A tervem? Szeretnék a Kocsérhoz legközelebbi kecs­keméti kórház belgyógyásza­tára kerülni. Édesapám, nővé­rem Kecskeméten dolgozik, azért választottam ezt a mun­kahelyet. Bízik Éva — ugyancsak har­madikos — egy pesti egész­ségügyi szakiskolába jelentke­zett, fel is vették, ám amikor megtudta, hogy lakóhelyén, Gödöllőn is tanulhat, átkérte magát ide. Mumusa a fizika volt. kedvence pedig az első­segélynyújtás. Nem véletlenül: — Általános iskolás korom­ban ifjú vöröskeresztes vol­tam, három évig. jártam első­segélynyújtó tanfolyamra. A csapatunk még a városi ver­senyen is nyert. így kedvel­tem meg ezt a pályát. Én a kerepestarcsai Flór F ercnc Kórház nögyógyászatán sze­retnék dolgozni, a tanév ele­jén ösztöndíj-szerződést kötöt­tem. Havi 550 forintot kapok, s egy évre kötelezem el ma­gam. Szakápolói és érettségi vizsgát is teszek majd. Nem, nem hiszem, (hogy orvosira je­lentkeznék, ahhoz kevés a ki­tartásom. Jel járt az iskola is A gödöllői szakmunkáskén- ző intézet igazgatója dr. Mund- ruezó János mondja: — Ki- lencszáznegyven növendékünk közül most száz az egészség- ügyi szakiskolás, s évről évre Most is a visszaköszönő problémák emelkedtek ki: a lakásszerzés, a pályakezdés, a családalapítás nehézségei, s a szabad idő hasznos eltöltésé­hez a jobb feltételek hiánya. Az általános bajokra sok­féle gyógyír akad helyben, is, de a munkahelyek nem min­dig élnek a jogszabályok adta segítési lehetőségeik mind­egyikével. Ám ennek a for­dítottja is megesik: ahol a fiatalok támogatását a mér­legkészítéskor egyszerűsítik az ifjúsági alap felhasználá­sára, ott azzal nem számol­nak, hogy a jóléti és kulturá­lis alap pénzei is gyakorta szolgálják az ifjúságpolitikai célokat. növekszik közöttük a városból és a környékéről jelentkezők aránya. Ügy tűnik, néhány éven belül megszűnhet a kere­pestarcsai kórházban a nő­vérhiány. Azzal, hogy a kép­zés hozzánk került, megoldó­dott egy másik gond is: a gö­döllői továbbtanulási lehető­ségek választéka bővült,' ed­dig ugyanis csak gimnazisták, óvónőjelöltek, fodrász- vagy műszerésztanulók lehettek a lányok. Ebbe az osztályba leg­utóbb kétszeres volt a túlje­lentkezés. Az új profillal az intézetünk is gazdagabb lett. A tanulmányi átlaguk is jobb valamivel a többi osztályénál. Csak egy nagy gondunk volt: a tárgyi feltételeink nem vál­toztak, kevés a tanterem, így a kollégiumi KISZ-helyiséget is birtokba vették a nővérje­löltek. Koós Lukács Tiborné, a ke­repestarcsai kórház szakokta­tási csoportvezetője arról tá­jékoztat, hogy az eredetileg 37 tagú osztályból ez évre hu­szonheten maradtak. Igaz, közülük a többség, vagy ti­zenöt leány (a bizonytalanság oka, hogy néhányan még nem döntöttek) itt a kórházban kí­ván elhelyezkedni. S, hogy nyer-e velük a gyógyintézet? — A most végzők zömének ki­váló a gyakorlati érzéke, meg­állják majd a helyüket — vé­lekedik a szakoktató — ám akad közöttük, akire még a Ötven esztendő Halas Lajos köszöntése Halas Lajost, a munkás­mozgalom régi harcosát, a munkásőrség nyugállományú országos parancsnokát párt­tagsága ötvenedik évforduló­ja alkalmából hétfőn Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára kö­szöntötte, és átadta a Köz­ponti Bizottság emléklapját. A köszöntésen jelen volt Baranyai Tibor, a SZOT fő­titkára. munka közben is ráfér némi oktatás-nevelés. Ez az iskola egyébként sem ad teljes fel­készítést, csupán általános ápolónői, asszisztensi okleve­let, s a szakápolónőit. szakasz- szisztensit újabb egyévi tanu­lással szerezhetik meg. Ami pedig a távolabbi jövőt illeti, négyen is akadnak, akik ké­pességeik alapján sikerrel pró­bálkozhatnak — persze csak érettségi vizsga után — a fő­iskolán. Talán csak néhány év Végül megkérdeztük a kór­ház intézetvezető főnővérét Vértes Tamásnét is: megéri-e az áldozatot, megoldja-e a nő­vérgondot az oktatás. — A kórház tantermeket alakított... ki, demonstrációs szobákat rendezett be. eszkö­zöket bocsátott rendelkezésre a nővérképzéshez. Orvosok, osztályvezető főnővérek tanít­ják az utánpótlást, 11 har­madévessel ösztöndíj-szerző­dést is kötöttünk. Érthető mindez, ha tudjuk, hogy jelen­leg is üres — a gyes miatt, vagy mert nincs jelentkező — a nővéri és asszisztensi állások egytizede, azaz hatvan hely. Mi azt reméljük, várjuk az iskolától, hogy néhány eszten­dő múltán megszűnjön ez a probléma. Ha így lesz, el­mondhatjuk majd: megérte... V. G. P. A történelmet, az ország jövőjét meghatározó debrece­ni események — az Ideigle­nes Nemzetgyűlés és az Ideig­lenes Nemzeti Kormány meg­alakulása — után soha nem látott demokratizálódás kezdő­dött Magyarországon. A fal­vak, városok haladó erői ke­zükbe vették a mindennapi gondok megoldását, igyekeztek olyan nemzeti összefogásra, amely később alapja lett ha­zánk belpolitikájának. A kom­munista párt s az Ideiglenes Nemzeti Kormány kezdettől fogva szorgalmazta a nemzeti bizottságok létrejöttét, ame­lyekben képviseltették magu­kat a kommunistákon kívül a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Függet­len Kisgazdapárt, a Polgári Demokrata Párt tagjai is. A kormány 14/1945. számú janu­ári rendelete — a közigazgatás ideiglenes rendezéséről — kö­telezővé teszi e bizottságok megalakítását az ország ösz- szes helységében s feladatu­kul tűzi ki a képviselőtestüle­tek és törvényhatósági bizott­ságok létrehozását. Az első lépés A Szabadság című demok­ratikus napilap 1945. március 23-i számában jelent meg egy számunkra is érdekes híradás, Nagytakarítás a tekintetes vár­megyénél címmel. Ezt írja: „A Vármegyeháza első eme­letén abban a szobában ál­lunk, ahol Endre László alis­pán és Pest vármegye vitézi székkapitánya trónolt... A szóba most romhalmaz ... Jel­kép ez a szoba! így kell el­pusztulni, így kell romba dől­ni a szellemnek is, amit Endr re'László képviselt... Hetek óta várjuk, hogy az általános nagytakarítás a tekintetes Vármegyénél is megkezdődjék. Első lépés volt a vármegyei Nemzeti Bizottság megalaku­lása. A második lépés: Az al­ispán! teendők ideiglenes ellá­tásával megbízott dr. Gyenes István főszolgabíró aláírta a Véghatározatot, melyben a 16/1945. számú miniszterelnöki rendelet alapján állásvesztés­re ítélte a vármegye fasiszta tisztviselőit.” A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Nemzeti Bizottság 1945. március 19-én megala­kult. Huszonnégy tagú testü­letében négy-négy személlyel helyet kaptak a működő öt po­litikai párt és a szabad szak- szervezetek képviselői. A bi­zottság a vármegye ügyeinek intézésére úgynevezett hatos tanácsot választott, ez volt egyben az elnökség is. Az ügy­vezetéssel s a főtitkári teen­dők ellátásával dr. Garzó Nándort bízták meg. A vár­megyei nemzeti bizottság szék­helye Budapesten, az V. kerü­letben, a Semmelweis utca 6. szám alatt volt. A Dunán innen A vármegyei nemzeti bizott­ság március 26-i jegyzőköny­véből megtudhatjuk, hogyan fogalmazta meg hatáskörét a testület. ..a vármegyei tör­vényhatósági bizottság, a kis- gyűlés, a közigazgatási bizott­ság és más vármegyei bizott­ságok jogkörét gyakorolja.” Illetékesnek mondja magát továbbá a vármegye minden ügyében, amely „akár szemé­lyi, akár tárgyi, akár gazdasá­gi tekintetben a legtávolabb­ról is politikumot, tehát köz­érdeket hord magában.” Amint az Ideiglenes Nem­zeti Kormány idézett rendele­téből is nyilvánvaló, 1945 első hónapjaiban még éppen hogy éledezett csak a magyar köz- igazgatás. Az ország dunán­túli részén még dúlt a hábo­rú, a Dunán innen azonban a város- és községházára min­denütt munkára jelentkezni igyekeztek a kistisztviselők, az itthon maradt jegyzők, más magasabb hivatalt viselők, föl­ismerve, hogy az élet megy tovább — s nem mindegy, ho­gyan. A megyei nemzeti bi­zottságok a központi irányítás hiányosságait pótolták bizo­nyos mértékig. Kezdetben — illetékességi területükön — az összes állami és önkormány­zati funkciót gyakorolták, egé­szen a közigazgatás helyreál­lításáig. Fennhatóságuk alá tartozónak tekintették a me­gye összes községét, járását, azoknak népi szerveit és ható­ságait. A vármegyei nem­zeti bizottságok afféle fel­sőbb fórumot jelentettek, ame­lyekhez időnként a helyi nem­zeti bizottságok olyan helyzet­ben fordulhattak, amikor ma­guk nem láttak megfelelő mó­dot valaminek az elintézésére. A megyei, város-, illetve községvezetésből a főispánok, alispánok, más hatóságok tag­jai gyakran kértek segítséget, tájékoztatást közvetlenül a nemzeti bizottságoktól egyes rendeletek végrehajtásánál, kulturális, szociális kezdemé­nyezések esetén. Megjelent a Cegléd című lapban (a Ceglédi Nemzeti Bizottság vasárnaponként megjelenő korabeli sajtóter­mékében), nem sokkal a vár­megyei testület megalakulása után a hír egy igen fontos — és napjainkig ható — határo­zatról: „A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Nemzeti Bizottság megállapítja a rendelkezéséra álló adatokból .hogy a jelenle­gi viszonyok és szükségletek tekintetbe vételével a várme­gye nem rendelkezik elegendő, a törvény követelményeinek megfelelő képesített tisztvise­lővel. Ezért a parancsoló szük­ség a demokratikus átrende­zés előmozdítása, a közrend helyreállítása és a termelés megindítása érdekében úgy rendelkezik, hogy addig is, amig az arra hivatott szervek általánosan rendelkeznek, il­letőleg amíg a vármegye tör­vényhatósági bizottsága meg­alakul — ha erre okot lát fennforogni — az alispáni, fő­szolgabírói, polgármesteri, adott esetben a községi vezető jegyzői állásokat az arra ér­demes és rátermett, egyébként az előírt képesítéssel rendel­kező egyénekkel is betölti, il­letve kicserélheti.” Rangot adva S azok közül, akik ekkor be­kerültek az államigazgatási apparátusba, nagyon sokan —• a későbbiek során sok iskolái járva — a megérdemelt nyug­díjig becsülettel helytálltak, rangot, tartalmat adva a nép­képviselet elvének a válasz­tott testületekben s azoknak élén is. A negyven esztendeje ala­kult vármegyei nemzeti bi­zottság erényeivel, a körülmé­nyekből fakadó fogyatékossá­gaival együtt betöltötte hiva­tását egészen 1949-ig. Műkö­dése idején híven tükrözte azokat a társadalmi erőket, amelyek létrehozták — * a kort, amelyben született, Bálint Ibolya n_ -I” - kongresszuson, 1980-ban HZ esuzo meghívottként ült dr. Olajos Mihály a párt legfelső fóru­mának tanácskozásán. Március 25- én, mint teljes jogú küldött érkezik a csodaszép kongresszusi terembe, a párt XIII. kongresszusára. Néhány nappal a tanácskozás előtt, a Pest megyei Hírlap szerkesztőségé­ben beszélgetünk a nagy eseményről. Csöndesen, a tőle megszokott meg­fontoltsággal, egy-egy mondat között magában újra fogalmazva gondola­tait összegzi, mit is vár a kongresz- szustól. A Pest megyei pártértekez­leten is ugyanezt a témát feszegette — általános tetszés mellett. Kitért a gazdálkodó egységek új formáira, az új szervezeti rendre, s a bennük rej­lő lehetőségekre. Most is e téma kö­ré fonja mondandója lényegét. Sokan követelik mostanában: állít­suk vissza a munka becsületét! A gaz­daságban is a legfontosabb tényező az ember, s jó lenne, ha érvényre jutna: minden ember értékét a mun­ka határozza meg! Jóllehet a szán­dék eddig sem volt más, de most erő­teljesebb a hangsúly, egész gazda­sági életünk sarkalatos pontja lett. Természetesen mindenki a maga vérmérséklete szerint alkotja véle­ményét, de a lényeg ugyanaz: a bé­rek tényleges, hatékony munkára ösztönözzenek és határozottan lép­jünk fel a munka nélkül szerzett fo­rintok kiáramlása ellen. — Nem képzelem én sem, hogy ha a kongresszus utat is mutat e kér­désben, a négynapos tanácskozás egyszerre meg is oldja a problémát. Hosszú folyamat ez, annak dacára, hogy az összefüggések sokoldalú elemzése és a szemlélet változtatása gyorsíthatja az egészséges változást. S még valami: nem elég a központi egységes iránymutatás. A helyi gya­NEM S9RMINTÁZZA A TEENDŐT korlatnak is egységesnek kell ahhoz lennie. hogy az elvek valóra válja­nak. A saját erőforrást mindenütt ki kell ahhoz használni, hogy előbbre jussunk. Ne legyen helye a látszat­megoldásoknak, hagyjuk el végre a formalizmust, az igazi értékek ke­rüljenek felszínre. Npjswab a várakozás nagy e te­" kintetben a kongresz­szussal szemben — folytatta a váci pártbizottság első titkára —, hanem a feltétele is megvan a határozott politikai állásfoglalásnak. — Ugyanakkor — hangsúlyozta a XIII. pártkongresszus megyei kül­dötte — foglalkoztat egy másik, nem kevésbé fontos kérdés is. Mégpedig az, hogy társadalmi, gazdasági éle­tünknek sok a kedvezőtlen jelensége, de ez sokakat adminisztratív intéz­kedésekre csábít. Számosán azt várják, hogy vonuljunk vissza kez­deményezéseinkkel. Ezzel én nem értenék egyet. Szerintem — mondot­ta — azon az úton kell továbbhalad­nunk, amelyen elindultunk. Így pél­dául ne mondjunk le a kisvállalko­zásokról. de még a vállalati gazdasá­gi munkaközösségekről sem —. csu­pán azért, mert ezeknek van kedve­zőtlen mellékhatásuk is. Az új megoldások mindig hoznak fattyúhajtásokat is. Ezeket nyeseget­ni kell. de a vadhajtások eltávolítá­sakor mentsük meg az egészségese­ket. Dr. Olajos Mihály emlékeztetett a termelőszövetkezetek kisegítő és melléküzemágainak valahai szerve­zésére. Arra, hogy kezdetben mily sok zavarosban halászó, spekuláns gátolta a kibontakozást. Volt erőnk azonban rendet teremteni, és ma már tudjuk, milyen nagy szerepük volt a termelőszövetkezetek megerő­södésében ezeknek a kisegítő üze­meknek. IVÜnt aho2V kel1 erőnknek lenni ahhoz is, hogy a nagyüzemi és a háztáji valódi integ­rációját megteremtsük. Azt értem alatta, hogy a háztáji ne csak „álta­lában” termeljen, s. tőle ne csak „ál­talában” vásároljuk fel a terméket, hanem gazdasági eszközeinkkel be­folyásoljuk a meglevő tartalékok fel­színre kerülését még a szervezett­ségben is. Ne váljon anarchikussá a zöldség-gyümölcs termelés, ne a nep­perek uralják a terepet. Meg kell újulnia a mezőgazdasági nagyüzem­nek és a háztájinak is. Ki kell hasz­nálnunk a sokféleséget — a kisállat­tenyésztésnél. de a zöldség-gyümölcs termelésnél is. Visszatérve az eredeti gondolatom­ra — folytatta dr. Olajos Mihály —, az élet képtelen arra, hogy sormin­tázza a következő lépést. Egy azon­ban bizonyos: egyszerre szükséges két irányban mozdulnunk: egyrészt határozottabban kell intézkednünk, másrészt türelmet kell szavaznunk az új kezdeményezéseknek. Ne féljünk a versenyszellemtől, s a szabályozó­kat is tegyük egységessé mindenféle üzem számára. A gyakorlat úgyis el­dönti, melyik közösség életképes, melyik szüntetendő meg. Munka közben elemezzük a hatásokat, ér­zelemből, indulatból nem szabad cselekednünk, s ezáltal egy hely­ben topogásra kényszeríteni a gaz­daságokat. A valóságos erőforrásokkal a me­gyei pártértekezlet, de az azt meg­előző városi pártérte^ezletek is fog­lalkoztak. így fogalmaztak a pártta­gok: ha a formagazdagságot átgon­doltan segítjük érvényesülni, akkor a Központi Bizottság irányelveibe fog­laltak elérhető közelségbe kerülnek. Azonban ne várjuk — húzta alá HZUHUiin dr. Olajos Mihály U hogy a kongresszus mindent készen tálal számunkra. Csupán az a fontos, hogy adjon lehetőséget, teremtse meg a feltételeket ahhoz: saját munkánkkal kevesebb keservvel va­lósíthassuk meg terveinket. Tehát az irány legyen világos. Az a véle­ményem, hogy a jó hangulat meg­teremtésének feltétele az a sokféle polemizálás, amelynek napjainkban tanúi vagyunk. A rejtett gondolatok kimondása, a jó szándékú vita, a nézetek ütközése kohéziója lehet a megújulásnak, a legjobb eshetőség kiválasztásának. portrét akartam írni dr. Olajos Mihály küldöttről. Arról, hogy miért szereti x munkaterületét, hogyan válik mind otthonosabbá Vácott. Mint kötődik családjával együtt a sokszínű településhez, ahol jelentős az ipar, de a mező- gazdaság is, s szépséges környezete miként teremt százféle módot a kultúra, a művelődési kibontakozásához. Miként vállalt szerepet ebben felesége is, aki a váci mezőgazdasági szakmunkásképzőben tanít, s fia. aki ott tanul. Csupán kislánya „pesti”, mert ő a Madách Imre Gimnáziumban tanul. A portréra nem került sor. Érthető, hiszen ahogy mind jobban közeledik a kongresszus kezdetének napja, úgy a küldöttet is az arra való felkészülés izgatja. Akár hozzászólhat, akár mások mondják majd el ott gondolatait. Sági Ágnes Ncvérjelöltek Gödöllőről — Kerepestarcsára Az idén munkába állnak az elsők

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom