Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-12 / 59. szám

VÄQ toiflfaD A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 59. SZÁM 1985. MÁRCIUS 12., KEDD Szívják a port, dagasztják a sarat Önállóságuk vizsgája következik Üt. Minden innen indul ki és ide tér viss/a. Mármint ott, ahol nincs. És sajnos, nagyon sok helyen nincs megyénkben, és ez, ami naponta megkeserí­ti az emberek életét. Miért van A másik soron burkolt, út, s miért nincs amott? Miért jut egyik községnek több pénz út­építésre, útfelújításra, mint a másiknak? Miért kivételezett az a település, s miért feledkez­nek meg mindig a másikról? Hogyan is van ez valójában? Miért ilyen elkeseredettek a kérdések? Ahhoz, hogy erre választ lehessen adni, a jelen­legi gazdasági helyzetből kell kiindulni — ez a kályha. Köz­tudott, hogy a központi támo­gatások jelentős része a ki­emelt programokra megy el. Ezek pedig az oktatás- és az egészségügy, valamint a keres­kedelmi ellátás helyzetét hiva­tottak javítani. Ami ezen fe­lül marad, abból lehet új uta­kat építeni, a régieket felújí­tani. —■ Mégis milyen keretből gazdálkodnak? — kérdeztük Valkai Györgyöt, a Post me­gyei Tanács közlekedési osztá­lyának vezetőjét, a megye út­hálózatának „gazdáját”. — Külön pénz van az épí­tésre, s a felújításra. Az utób­bira minden esztendőben száz- háWáh'húIirff'foriintofförtfítot-'- tunk 1981 óta. A terv eredeti­leg az volt, hogy csak a terv­időszak elején lesz ez az ősz- szeg ennyi, utána, fokozatosan növekedett volna kétszáztíz millióra az időszak végére. A gazdasági helyzetből követke­zett. hogy végül is nem emel­kedett ez az összeg, s ez lett a feszültségek forrása. Az utakat nem sikerül olyan állapotban tartani, ami a közlekedéshez, a forgalom nagyságához elen­gedhetetlen lenne, s gondjaink vannak az állagmegóvással is. Ebből kaptak a tanácsok a meglevő úthálózat arányában, s hozzátették a hiányzó össze­get saját költségvetésükből. Ez a kiegészítés kezdetben még huszonöt-harminc millió forint volt. mostanra azonban tíz-ti­zenöt millióra csökkent... Ez alatt nem minden esetben kész­pénzt kell érteni, gyakran je­lent ez társadalmi munkát, így készítve el egy-egy utcában a járdát, a vízelvezető árkot. Ezenkívül rendelkezünk tar­talékkerettel, amiből az előre nem látható, rendkívüli hibá­kat javítjuk ki. Ilyen volt ta­valy Nagymaroson és Verőce­maroson, ahol a Duna menti támaszfal lazult meg, azt kel­lett helyreállítani, Valkón a löszfal csúszását akadályoztuk meg új vízelvezető kiépítésé­vel. Nagybörzsönyben útbesza­kadást és pincebeszakadást orvosoltunk. Ha a helyi taná­csok. vagy az útfelügyelők rendellenességről tájékoztat­nak bennünket, igyekszünk azonnal kijavítani azokat. flha! máí van Űj út építésére, sajnos, rend­kívül kevés pénzünk van a je­lenlegi gazdasági helyzetben. — Tehát jobb utat csak az a község kap, ahol már eleve van valamilyen út. Ugyanak­kor ahol ez az alap hiányzik, ott még esély sincs arra, hogy kilábaljanak a sárból, mivel új építésére nem nagyon kapnak pénzt a tanácsok. Nincs itt aránytalanság? Ez oda vezet­het. hogy a gazdag települések még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek. Nem csoda hát, hogy sok köz­ség úgy érzi, megfeledkeztek róluk, mostohán bánnak ve­lük — mások javára. Feszültség forrása — Legyünk őszinték: azokon a településeken, ahol viszony­lag jó az úthelyzet, sokat segí­tett a lakosság. Meg kell nézni Kerepestarcsát, vagy az ócsaia- kat! Az ingatlantulajdonosok kifizettek hat- vagy akár ti­zenötezer forintot is. Végül is negyven esztendő eltelt a fel- szabadulás óta, s van olyan te­lepülés, ahol egy kapavágás nem sok, annyit nem tett a lakosság azért, hogy tisztessé­ges útja legyen! Másutt szer­vezkednek az emberek, mo­zognak a település vezetői, és vallatják az áldozatot. Ha a la­kosság megépít magának egy útszakaszt, még ha nem is oiyan, mint az aszfaltozott ré­szek, már csak felújításra kell pénzt kérniük. Van, ahol a he­lyi tsz vállalja a szállítást, ha közelben sóder- vagy kőbánya van, kedvezményesen jutnak alapanyaghoz. így volt ez Bia- torbágyon, Úcsán, Csömörön is. Vannak azonban települések, ahol módosak ugyan az embe­reik, de keveset áldoznak a lalujukért. S ha már arról van szó, hogy melyik település mennyit kap felújításra, azért be kell tartani a fontossági sor­rendet! Nem kell nagyon okos­nak lenni ahhoz, hogy belássa az ember: az ötvenezer lakosú Érdnek van nagyobb szüksége új útra, ahol a hálózat hossza háromszázhatvan kilométer, és ebből összesen ötven burkolt, vagy valamelyik ezer-ezeröt- száz lakosú településnek, ahol egy főutca van, amin a tsz né­hány kocsija jár, és a lakossági szükségletek kielégítését szol­gálja csupán... Nő a különbség Az országos átlag szerint az utak negyvenhárom, negyven­négy százaléka burkolt, ez a szám Pest megyében csak hu­szonöt százalék. A tendencia pedig az, hogy e különbség nő. A következő esztendő egyik újdonsága lesz, hogy a helyi tanácsok a rendelkezésre álló pénzből saját maguk döntik el, hogy iskolát akarnak belőle, utat, avagy orvosi rendelőt. Az önállóság nagy vizsgája ekkor következik! / Fiedler Anna Mária Utószezon lég mindig farsang Hét végén, szabad szomba­ton a szülői munkaközösség, a pedagógusokkal összefogva, Perőcsényben az idén is meg­rendezte a farsangi bált. A nagy kultúrotthonban mintegy 400 gyermek és felnőtt örven­dezhetett az igen ötletes jel­mezeknek. A nagyszülők és a dédszülők is mind ott ültek az első sorokban, felidézve a régi hagyományokat. Vámosmikoláról a termelő- szövetkezet gondoskodott a résztvevők szállításáról. A kö­zönségnek derűs perceket szer­zett a két fiatal pedagógusnő: ők is jelmezbe öltöztek, így próbáltak közelebb kerülni tanítványaikhoz, és azok szü­leihez. A perőcsényi óvodások egy része is álarcot viselt, amit a zsűri külön díjazott. A jó hangulat a szülök és peda­gógusok közvetlen kapcsolatá­nak köszönhető. A tombolából, szendvicsből, Márkából és a belépőkből befolyt összeggel a szülői munkaközösség az úttö­rők nyári vándortáborozásához járul hozzá. Koczó Józsefné óvónő Többet keresett, misst az igazgató leg Isiiét élei Szőiigeten Az országúton bandukoltunk Sződliget felé Lukács György- gyel. Nagy volt a motorzaj, s az egyik, félperces motor- csendben megütötte a fülemet egy mondata. Ha jól értettem, azt mondta, hogy többet kere­sett, mint az akkori igazgatója. Később, amikor már az ottho­nában beszélgettünk, megkér­deztem, hogy is volt ez? — Hát ez a dolog a régmúlt­ba nyúlik vissza, amikor is 1960-ban a Szabolcs megyei Balkán községből, szülőfalum­ból ide kerültem, a Pest me­gyei Fémipari Vállalattól ka­pott szolgálati lakásba. Azelőtt parasztember voltam, itt a PEFÉM-nél pedig fémnyomó lettem. Persze, előtte kitanul­tam a szakmát, mégpedig az akikori igazgatóm, Szabó Sán­dor javaslatára, merthogy fémnvo-mó egyáltalán nem vdít az időben a vállalatnál. Egy évig jártam a fővárosba tanul­ni. s annyira megtetszett ez. a munka, hogy több mint 20 évig nem is hagytam abba, míg nyugdíjas lettem. Aztán egy fél évig itthon maradtam, eljártam horgászni, de unalmassá vált az életem. Újra munkát vállaltam, a Chi- noinban lettem renaeszeti portás két évvel ezelőtt — me­séit magáról házigazdám, s ilyen bevezető után mondta ed, hogy mit is csinált fémnyomó korában, hogy kereshetett töb­bet, mint az akkori igazgatója. — Nyolc órát, de dara oh öt ben dolgoztam, mint fémnyomó. Volt exportmunkám is. Rézből csináltam azokat a morzelám- pákat, amiket a tengeri hajó­kon használtak az egymás köz­ti kommunikációra. Ez nagyon finom munka volt, egy pesti fémtömegcikket gyártó válla­lattól kapta meg a PEFÉM, mert őtk túl sok selejttel dol­goztak, jóval többel, mint én. Ebből a lámpából két műszak­nyit is meg tudtam csinálni nyolc óra alatt. De más fémtö­megcikket is hasonlóan jól ter­meltem. s mert én voltam a vállalat egyetlen fémnyomója, hát hagytak szépen keresni. » * így lehetett az, hogy amíg az akkori igazgatómnak, 6 ezer forintja volt égy hónapban, én másfélszer annyit is megkeres­hettem. De nem irigyelték tó­lem a pénzt, főleg az igazgató nem. Megdolgoztam érte. S jól termelt a brigádom is, arr.e­ÍMi program Ünnepségek, színház, bál Nagymaroson mérlegsáró közgyűlés Rólunk írják A Magyar Távirati Iroda híradása nyomán több napilap közölte, hogy Almássy Ma­riann, Nagy Márta és Kernács Károly negyvéin alkotásából március 4-ig megtekinthető kiállítás nyílt Vácott. A Vasárnapi Hírek arról tu­dósított, hogy Kiskőrösön ün­nepélyesen megalakult a költő szellemi örökségét vállaló Pe­tőfi Sándor Társaság; az ala­kuló ülésen Vác város is kép­viseltette magát. A Somogyi Néplap riportot közölt a látrányi Alkotmány Termiőszövetkezet varrodájá­ról: két év óta dolgoznak a Váci Kötöttárugyárnak, kisza­bott anyagból varrják a nép­szerű Puma tréningruhákat. A Népszabadság és a Képes Újság fényképpel illusztrált tudósítást közölt arról, hogy állandó kiállítás nyílt a Ma­dách Imre Művelődési Köz­pontban az 50 éve . Vácott élő Váci György munkáiból. A Magyar Nemzet megírta, hogy a Forte gyár több ezer filmtekercset adott ingyen a fényképező falvaknak, hogy megörökítsék szűkebb pátriá­juk négy évtized alatt megvál­tozott arculatát. Február 14-én megjelent, Falvak víz és áram nélkül cí­mű cikkünkre Könözsy Béla, az ÉDÁSZ esztergomi üzem- igazgatóságának munkatársa válaszolt; Levelében részletesen meg­írja, hogy február első napjai­ban munkatársaik áldozatos munkát végeztek, hogy Ácsa és társközségei térségében helyreálljon az áramszolgálta­tás. Ezt a helytállást az acsai tanács vezetői és mi is tiszte­lettel ismerjük el. Cikkünkben nem marasztaltuk el a válla­latot, csupán Komáromi Gyu­la vb-titkár nyilatkozatát ad­tuk közre. A tanácsi vezető ebben azokat az állapotokat foglalta össze, melyeken sze­rinte változtatni kell. „Megjegyezni kívánjuk még — írja Könözsy Béla —, hogy nógrádkövesdi 120/20 kW-os állomásból kapja közvetlenül a villamosenergia-eilátást, és csak az állomás vagy a ge­rincvezeték esetleges üzemza­vara esetén kell szükségmeg­oldásként átterhelnünk a sző- di ellátásra. Ilyenkor szorul csak a térség — a riport sze­rinti — távoli, tápponti ellá­tásra, mely valóban nem ked­vező megoldás. De hangsúlyoz­zuk, ez csak üzemzavar esetén és akkor is szükségmegoldás, és reméljük, a jövőben mind ritkábban kényszerülünk erre a megoldásra.” A levél elolvasása után fel­kerestük Movik Lászlónét, lyiknek a vezetője voltam. El­értük mi 28-an az aranyko­szorút is. Magam pedig sokféle társadalmi tisztséget vállaltam a munkahelyemen. A forradalmi ifjúsági napok helyi eseménysorozata felidézi 1848. 1919. és 1945. történelmi időszakát. A FIN egyik meg­nyitója az Esze Tamás lakta­nyában lesz március 14-én reggel 9 órakor; ugyanott ve­szi ót az alakulat KlSZ-bizott- sága a KISZ KB vörös ván­dorzászlóját. Aznap este 6 órakor fáklyás ifjúsági menet vonul a Báthori utcai Petőfi- házhoz, amelynek falán em­léktábla jelzi, hogy a költő ott írta Anyám tyúkja című költeményét. Itt Patócs László gimnáziumi tanuló s az Iro­dalmi színpad ad műsort. Valamennyi iskolában meg­emlékeznek a 137 évvel ezelőtt történt eseményekről. Évtize­dek óta hagyomány Vácott, hogy március 15-én a város déli határában levő honvéd­emlékműnél idézik fel 1848 történelmi napjait. Idén is felvonul a tanulóifjúság, az ifjúmunkás-küldöttségek. Dél­előtt 9 órakor kezdődik az ün­Acsa és társközségei tanács­elnökét, aki azt mondta: — Nem ritka eset ez, hanem 1984 ősze óta tartott, a nyilat­kozatunk megjelenéséig. Tá­volról, Sződről kaptuk az áramot, csak két hete érkezik Nógrádkövesdről. Azóta ja­vult az ellátás, de még mindig vannak gondjaink. Március 5-én este 8-tól éjfélig ismét áram nélkül maradtak közsé­geink, Csővár kivételével. Ezt az Ácsaújlakon keletkezett vezetékhiba idézte elő, amit hosszú idő óta jeleztünk a vá­ci központnak. Sötétedéskor mindig látható volt, hogy ég a vezeték. Amit elmulasztot­tak, most éjszakai munkával kellett rendbe hozniuk. népség. Wetzel Károlyné, i Vác városi párt-végrehajtóbi­zottság tagja emlékezik már­cius idusára. Elszavalják a Nemzeti dalt, s budapesti művészek adnak műsort, majd elhelyezik a megemlé­kezés koszorúit az emlékmű talapzatán. Az ötvenes években gyakran vendégeskedett Vácott a Gör­dülő Opera társulata; Puccini. Verdi, Donizetti műveinek telt házak tapsoltak. Ezért üdvö­zöljük örömmel a fővárosi Népszínház március 13-i ven­dégjátékát. Mozart: A szín­igazgató című zenés komédiá­ját és Donizetti: A csengő cí­mű zenés vígjátékét mutatják be a Madách Imre Művelődé­si Központ színháztermében, A két híres egyfelvonásost Kertész László érdemes mű­vész rendezte, jelmeztervező: Rimanóczy Yvonne, koreográ­fus: Barta Judit. A prózai művek kedvelőinek a figyelmét felhívjuk a kapos­vári Csiky Gergely Színház március 17-i váci vendégsze­replésére, amikor is Csehov: Cseresznyéskert című három- felvonásos klasszikus színmű­vét adják elő. A húsz szerep­lőt mozgató darab rendezője Asher Tamás, a díszleteket Szlávik István tervezte. A nagymarosi Vas- és Mű­szeripari Szövetkezet 15-én, pénteken tartja mérlegzáró közgyűlését, utána Laky Er­zsébet és Győri Szabó József nótaénekesek adnak műsort Szórakoznak az egészségügyi dolgozók is: a Vác városi Sző- nyi Tibor Kórház és Intézmé­nyeinek KISZ-szervezete már­cius 16-án este 8 órakor far­sangi bált rendez a Fehér Ga­lamb étteremben. (Programváltozás lehetsé­ges !) Összeállította. ............. P. R. .....K..T, I...... Ké k szalag a kabáton Az iskolákban mindig történik valami. Karácsony előtt a for­dított napok jelentettek sok vidámságot, január végén a félévi osztályozó értekezletek okoztak mérsékelt izgalmat, majd a to­vábbtanulóknak kellett megbirkózniuk a jelentkezési lapok ki­töltésével. Most zajlottak le a szalagavatók. A képen a gép- Iparisíák láthatók, amint ürbán Márta osztályfőnök feltűzi a szalagot Iiornyák Zoltán negyedikes gallérjára. Borszéki Attila felvétele Cikkünk nyomán Az acsai áramellátásról — Szóval dolgoztam, mert kellett a pénz, saját lakást akartam. Meg is vettük a ta­nácstól ezt a házat, amiben most vagyunk. Hetvenezer fo­rintot költöttem a javításokra, járdára, kerítésre, tavasszal pedig tatarozzuk í a ház külse­jét. • • • — Lesz miből tatarozni, vagy ez csak álom? — Hármunk jövedelme mintegy 15 ezer forint. A fele­ségem is nyugdíjas, de a PE- FÉM-ben portás és telefonke­zelő. Jószágot is tartunk, most vágtunk le két hízót, az egyik 160. a másik 180 kilós volt. Meg aztán a parlagon hagvott ker­tet is megműveljük. Így az is hoz valamit a konyhára — büszkélkedett Lukács G-yörgv (jogosan), maid hozzátette, a kérdésemre reagálva, hogy igenis meg lebet élni Sződlige- ten. munkalehetőség is van. csak nem szabad félni a mun­kától. Aszódi László Antal Csornád. lakott területén Nagy János veresegyházi la­kos személygépkocsijával elő­zés közben áthajtott az út bal oldalára és ott elütötte a gya­logosan közlekedő Gyöngyösi Pál helybeli lakost. A balese­tet szenvedő gyalogos a kór­házban sérüléseibe belehalt. Vác belterületén a Sebes Imre úti aluljáróban Pál Ist­ván autóbuszvezető későn ész­lelte az alagútban szabálytala­nul tartózkodó Gábriel Róbert gyalogost és az autóbusz kor­mányát félrerántva nekiütkö­zött az alagútban szabályosan közlekedő Trabant gépkocsi­nak. A baleset következtében Gábriel Róbert súlyosan meg­sérült, a Trabant vezetője könnyebb sérüléssel megúszta. A 2-es főúton Zsigmond Jó­zsef váci lakos személygépko-' csij'án haladva későn észlelte az előtte balra kanyarodni szándékozó kerékpárost, és el­ütötte. A kerékpáros súlyosan megsérült. Réti János püspökszilágy! lakos személygépkocsijával későn vette észre a gyalogát­kelőhelyen Kozma Petemé gyalogost, aki a baleset követ­keztében súlyosan megsérült. Kuni Gyula váci iakos sze­mélygépkocsijával elütötte a gyalogátkelőhelyen átmenni szándékozó Csámpai Editet. aki a baleset során könnyű 'sérülést szenvedett. Bálint István letkési lakos személygépkocsijával elsőbb­ségadás nélkül hajtott rá a fő­útvonalra és ott összeütközött egy szabályosan közlekedő te- herképkócsival. A személygép­kocsi vezetője könnyű sérülést szenvedett. Panp László ISSN 0133—2751? (Váci Hírlap) Sziréna Balesetek a zebrái?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom