Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-11 / 58. szám

FEST «

,Wf.fc IÍ7

3

1985. MÁRCIUS 11., HÉTFŐ

Pillantás — előre

Belpolitikai eseményekben gazdag hét elé nézünk.

Hétfő: Miskolcon megvitatják a helytörténeti, az üzemtörténeti kutatás tapasztalatait, a történelmi műveltség szélesítésében betöltött szerepét.

Kedd: Budapesten a

Szovjet Kultúra és Tudomány Házában a „Szocialista közösség országai marxista—leninista pártjainak eszmei és politikai egysége” címmel nyílik kiállítás. A bemutatót — amelyen részt vesz a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a bolgár, csehszlovák, NDK és a lengyel kulturális és tájékoztatási központ, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza — Pozsgay Imre, az MSZMP KB tagja, a HNF' főtitkára nyitja meg délután 4 órakor. Ugyanezen a napon tájékoztató hangzik el az 19S4. évi településiejlesztést segítő Pest megyei társadalmi munkaverseny eredményeiről. Gyulán az OTP új hitelpolitikai konstrukcióit ismertetik.

Szerda: Kecskeméten

ülést tart a katolikus papi békebizottság. Budapesten az M 0-ás útgyűrű lehetséges környezetvédelmi hatásai az agglomerációra címmel hangzik el ismertető.

Csütörtök: Budapesten a magyar műemlékvédelem helyzetéről tárgyalnak. Salgótarjánban . összegzik az 1985. évi falugyűlések tapasztalatait. Győrben áttekintik a megye energiaellátásának helyzetét, különös tekintettel a lakossági tüzelőellátásra. Békéscsabán értékelik a múlt évben végzett társadalmi munkát és meghatározzák az idei akció- programokat. Miskolcon megvizsgálják a kutatás, a fejlesztés és a gyakorlat kapcsolatát az iparban.

Péntek: Nyíregyházán a fogyasztók tanácsának ülésén értékelik az előjegyzé- ses és a minta utáni értékesítés helyzetét.

Megkezdődnek országszerte a forradalmi ifjúsági napok eseményei. /

Vasárnapi séta a ceglédi piacon Kék Ladán érkeztek a postagalamfeok

Felébredtél, Sandokán? — Ez a kérdés tegnap kora reggel hangzott el Cegléden, Dél- Pest megye legnagyobb piacának bejáratánál. Kordont ostromló hölgyek ezrei sehol- sem hangoskodtak, így hát bárki kitalálhatja, hogy a ködlepte, havas városban nem a maláji tigrisnek, hanem egy csizmában járó, kucsmás férfiúnak kedveskedett nyájas kérdésével a cimborája.

Kétszázötven kém

Ha szakszerűen akarnánk kifejezni magunkat, tudósításunk ezúttal úgy szólna, hogy a piac képe gyenge felhozatalról és mérsékelt keresletről tanúskodott. Primőr, vágott baromfi egy darab sem akadt a standokon, de azért a vevő a legjobb lakomához is megtalálta itt a szükséges nyersanyagot.

— Erzsiké most jött haza és azt mondja. Pesten semmi hó sincs — közölte szomszédjával egy zöldséget árusító néni, s ez a hírterjesztés mutatta, hogy az a bizonyos Erzsiké letért az igazmondás ösvényéről.

A káposzta- és burgonyahalmok folytatásaként eladásra szánt könyveket pakolt ki egy korosabb férfi, s közben arról elmélkedett, hogy amíg a nőknek meg nem tiltják az utcai dohányzást, addig nem tudja, mi lesz ebből az országból. Szemlélete aztán még praktikusabb irányba váltott, s kijelentette, hogy aki megveszi tőle a kétszázötven kém életútját bemutató kötetet, az elmondhatja, ennél jobb könyvet még nem olvasott. Arany Toldija, Ady A fekete lobogó Című köteté is ott volt kollekciójában, de ezek a könyvek nem kapták meg a legcsekélyebb hírverést sem.

Hamarosan egy {ömörülés rebbent szét a középső részen, amikor a rendőri érdeklődés közvetlen közelből odairányult. Három lengyel hölgy maradt egyedül temérdek kínálatával olyan hirtelen, hogy annyi idő alatt elmondani sem lehet. A rendőr a paszportot kérte tőlük.

— Mikor a rendőr irkálni kezd, abból már nem sok haszna lehet az ember fiának — fitogtatta élettapasztalatát egy kapatos férfiú. Közben a fiatalabb rendőr egy Teddy bear-bundás úrnak tette fel az intim kérdést: most van-e munkahelye? A válasz annyira bonyolultra sikerült, hogy nem is lenne könnyű megismételni.

— Ebből a krumpliból vegyen, ez nem fagyos, mint a többieké — tüntetett ki jóindulatával egy bácsika, majd annak ellenére, hogy megtudta, nem vásárlási szándékkal jöttem, beavatott a burgonya- vermelés titkaiba.

Fogott a kutya

Néhány méterre tőle egy bekecses néni túróhalmot és tejfölt árult. Arra a naiv kérdésre: nem fél-e, hogy a tej- hasznot csirketoll vagy más oda nem való fertőzi, talpraesetten megválaszolt: — Aranyoskám, régen nem volt pasztőrözés, mégis hóttukig éltek a népek. — Hát ezzel a filozófiával nemigen lehetett vitába szállni.

A piacot egy épületkaréj választja el a galambpiactól, ahol úgy istenigazából nyolc óra tájban kezdett pezsdülni az élet. Egy asztalsoron rögzített ketrecek voltak, ki korán jött, azokban kapott helyet a madarainak.

Kék Lada érkezett a kerítés mellé, s abból két láda postagalamb került elő. Ahogy a készséges, segítők átemelték ;a ládákat a kerítés fölött, a tulajnak máris fizetnie kellett ötvenforintos helypénzt. Egy fiatalember guggolt a ládák mellé, mondván, megveszi mind. Mikor meghallotta, hogy százhúsz forint a galambok darabja, arca olyanná vált, mint akivel közlik, hogy öttalálatos szelvénye nem érkezett be a lottóigazgatóságra. — Annyiért

Hétfő

A NEM LÉTEZŐ FÓRUM

J

ött egy panaszos Pécelről. Meghallgattuk, feljegyeztük a lényeget, s azt mondtuk: kérem szépen, meg fogjuk jelentetni. És akkor mi lesz, nézett kérdőn a panaszos. Ügy kérdezett, hogy érezni lehetett, az inkább állítás. Nem lehet tudni, hogy mi lesz. Mik a tapasztalataink, puhatolózott tovább a panaszos. Néha válaszolnak, néha nem. Egyszer arról tájékoztatnak, hogy intézkedtek, máskor ködösítenek, védik a mundért, kikérik maguknak. Olykor megmagyarázzák, miért volt kelj télén, káros a panasz közzététele. Máshol nem tudnak maguk intézkedni, folytatta rendíthetetlenül a panaszos. Intézkedni sehol sem tudunk, közöltük, nem vagy un ír hivatal, szerv.

Még jó ideig tartott a kérdés—felelet játék, míg rájöttünk, mit is akar a panaszos. Olyan fórumot keres, hiányol, amelyik mindenekfölött, mindentől függetlenül lé- tez:k valahol, s akármilyen panaszra, kusza ügyre nyomban megtalálja a legjobb választ, megoldást, s azt hatalmánál fogva villámgyorsan érvényesíti. Panaszosunk persze nem egészen így gondolta. Ö csak egyféle választ tudott elképzelni, a számára kedvezőt, hiszen, vélte, ügye egyértelmű éc világos, neki van igaza. Végül elment. Sokféle ember létezik, gondoltuk, ilyen is.

Amikor már az ötödik vagy hatodik kérésié a nem létező fórumot, akkor tudatosodon bennünk, itt többről van szó, mint egy ember rögeszméjéről.

Naivak, mondta egyik munkatársam. Nana, figyelmeztette a másik, te nem valami hasonlót kerestél a múltkor, amikor a kocsid miatt szaladtál fűhöz-fához, és semmit se tudtál elintézni?!

A következő napokban jó néhány ismerősömtől érdeklődtem, ők hogy vannak ezzel. Vakargatták a fejüket, pödörgettélj. a bajuszukat, cirógatták a szakállukat, hum- mögtek. Hát, hát, nem is volna rossz. Ebben a mély értelmű mondatban foglalható össze a közvéleménykutatás eredménye.

E.ckor tettem fel a keresztkérdést: mit szólnának ahhoz, ha nem nekik adnának igazat azon a mindenekfelett álló fórumon .’ Már nem lehetne tovább menni, újabb szervek, hivatalok ajtaján kopogtatni. A különleges helyen született döntés megmásíthatatlan lenne. Hát igen, mondták meg rövidebben a bajuszos, szakállas bölcsek. Akkor maradjon inkább így, ahogy van.

Amikor idáig jutottunk, egyikük végre a lényegre tapintott: konkrétan milyen ügyektől van szó? Egyáltalán ügyek ezek? Jössz nekünk általános mesékkel, s akkor persze, általánosságban keressük a megoldást. Még az is lehet,' hogy semmiféle fórumra nem lett volna szükség; ott kellett volna elintézni, ahol az esetek megtörténtek.

Bizony ott.

Ha az eladó, a tanácsi ügyintéző, a vásárló, az ügyfél egy kicsit is körültekintő?. b lett volna, mi most néhány panaszossal és egy jegyzettel szegényebbek lennénk.

E

gyik alkalommal az volt a baj, hogy valaki vásárolt néhány széket, amelyeket a kertjében szeretett volna használni. Mint később kiderült, a reklamációra küldött válaszból, a szák festése nem tűri a napot. Olyat is gyártanak, csakhogy az eladó ezt elfelejtette mondani. Az ugyanis három méterrel arrébb állt. S ugyanilyen egyszerűen lehetett volna intézkedni a másik helyen a csendháborítók ellen, ha a tanácsi ember nem tétovázik, hanem jogköre szerint cselekszik. A végeredmény: gondos munkára, pontos ügyintézésre, körültekintő vásárlásra van szükségünk, nem pedig fórumokra. Amelyek persze vannak, ha valami mégsem sikerül.

Kör Pál

lovat is lehet kapni! — kiáltotta és tüstént tovasietett.

Mind sűrűbben vagyunk a drókerítés mögött. A véleménycsere egyre hangosabb.

— Tegnap tettem le nálad egy ketrecben tizenhét galambot. Beljebb nem mentem, mert nagyon fogott a kutya — magyarázza egy harsány hangú férfiú. Társa azonban úgy hallgatja ezt az információt, mint aki nem rajong a mesékért? ■

Nincsen unai&m

Hát nem adtad el őket? — kérdi egy italszagot árasztó apa a gyermekét. — Nem akarnak pénzt adni értük — válaszol a gyerek. — Na, jóra bíztam a boltot! — tréfálkozik az apa, majd elkiáltja magát: — Ki veszi meg, itt a fajtagyőztes! — Az se semmi! — válaszolja valaki, s kitör a nevetés.

Hangulat van, de az áru ritkán cserél gazdát. Még a pecsenyesütő is komótosan mozoghat. Egyedül a tőkehúst árusító részlegnél alakul ki sor egy-egy rövid időre.

A termelők állják a türelempróbát. Lassan több már a zöldséget, házi disznótorost, tésztákat, virágokat áruló ember. mint a vevő.

Kilenc óra körül terjed a hír: jöttek a lengyelek. Valóban, vannak vagy tízen. Ruhanemű és autóalkatrészek, bőráru és kozmetikai szerek lepik el kirakodásuk nyomán az egyik asztalsort. Az összegeket olyan tiszta magyarsággal mondják, mintha Cegléden születtek volna. Amíg jöttek, sokan dühös megjegyzéseket tettek rájuk. Most, hogy árulnak. az ingerültség tovaszálít, virágzik az üzlet.

— Ez nem piac, ez semmi — zsörtölődik a káposztáját kasokba pakoló néni. — Ej vannak telve a népek, nem keli nekik a portéka.

Ezen a ködös, esőpermetezte reggelen — valóban nem tört ki a felvásárlási láz a ceglédi piacon. Nagyon sokan voltak, akik sam venni, sem eladni nem akartak, csak nézelődtek, beszélgettek, tréfálkoztak. Nos, nekik nem volt unalmas ez a délelőtt.

Cseri Sándor

Tegnap jelentették

Vásárfia

Megnyílt a tizennyolcadik kairói nemzetközi vásár, amelyen 957 külföldi kiállító sorában nyolc magyar vállalat is bemutatja áruit. A hazai cégek között ott van a MOGÜRT, amely a többi között a Csepel Autógyár termékeit Is kínálja. Szintén vásári hír, hogy Líbiában es Algériában március folyamán — a IIUNGEXPO szervezésében —- huszonöt magyar külkereskedelmi és iparvállalat vonultatja fel áruválasztékát. A hír azért is érdekes, mert a fejlődő országok között Algéria és Líbia a magyar külkereskedelem legjelentősebb piaca. A vásári kiállítók között Tripoliban ott lesz a Csepel Autógyár haszonjárműveivel, a Tungsram autólámpákkal, a Ganz Árammérőgyár különböző mérőkészülékeivel. Az algíri vásáron a hazai kiállítók főként hagyományos árukat mutatnak be. Egyebek mellett növénytermesztési és állattenyésztési rendszereket, mezőgazdasági gépeket, növényvédő szereket. Jut hely háztartási és ruházati cikkeknek-is.

A három helyen rendezett vásár magyar külkereskedelmi és iparvállalatoknak, valamint az Agrobernek teremt lehetőséget, egyrészt a már meglévő partnerkapcsolatok erősítése, másrészt új vevők megtalálására. Remény tehát van, a kérdés csupán az — a korábbi tapasztalok ismeretében —, a vásári beharangozó után milyen híreket kapunk majd, kapunk-e egyáltalán arról, hogy cégeink milyen kedves vásárfiával térnek haza? S bár némileg tolakodás az újabb kérdés, de nem hallgathatjuk el: a mai csillogó vásáríiák nem válnak-e holnapi kiszállításukkor olyan közönséges termékké, aminek láttán a vevő azt kérdi, én valóban ilyet akartam?

(m)

A gödöllői rektor

Eimélyülten, szerényen

M

entegetőző, alapigazságot tartalmazó sorokkal kezdem. Minden portré szükségképpen hiányos. Ki ismerhet annyira egy embert, hogy arról, annak személyiségét teljességében magában foglaló képet fessen? Senki. Még ő maga sem. Amit valakiről mondunk, az a mi énünket is tartalmazza. A másik lénye, tettei, magatartása, kisugárzása hat ránk. Az így létrejövő érzéseinket fogalmazzuk meg, amikor szavakkal portrét festünk valakiről, hogy olyanok is megismerjék, akik esetleg sosem látták.

Dr. Bíró Ferenccel még nem beszélgettem. Néhányszor találkoztunk, ünnepi eseményeken, értekezleteken, politikai üléseken. Egy-egy kézfogás erejéig. Többször hallottam beszélni szószéken. Láttam szüneteli ben. emberek közt elvegyülve. Figyeltem. Nem azért, mert sejtettem, hogy feladatul^ kapom, írjak róla, kongresszusi küldötté választása alkalmából. Tudtam, országos és megyei szervekben viselt jelentős tisztségeket. Ma az Agrártudományi Egyetem rektora. Egy kisváros lakója. Miként viselkedik egy ember, aki föntről jött. Erre voltam kíváncsi.

Akárkitől kértem véleményt Bíró Ferencről, a szerénységet, visszafogottságot valamennyien említették. A szerény jelzőnek találtam ilyen meghatározását: nem feltűnően van valahol (valaki). Ennél pontosabban, mai ismereteim szerint, nem tudnám jellemezni. Lenni valahol, úgy, hogy külsődleges eszköz nélkül észrevehetőkké váljunk, ahhoz a lényünkből kell áradnia valaminek, ami vonzza mások szemét, amit nem elég akarni. Akarni nem is lehet.

A pártmunkás: Bíró Ferenc reálpolitikus. Miközben szeretne változtatni a viszonyokon, nem hagyja figyelmen kívül állapotukat, a közöttük élő emberek természetes konzervativizmusát, megszokásaikat, az évtizedek során kialakult nehezékeket.

A városi vezető: Gödöllő és az egyetem kapcsolata rektor- sága idején javult, kiterjedt. Számos kérdés megoldásában segített. Jó néhány javaslatot közösen továbbítottunk a felsőbb szerveknek. Nem kellett volna okvetlenül felvállalnia. Itt lakik, azt hiszem, gödöllőinek teliinthetjük.

Az egyetemi oktató: kimondott politikus, aki sokféle körülményhez képes alkalmazkodni. Született vezető. Ezen azt értem. hogy szakmájától, képzettségétől függetlenül képes irányítani a közösséget. Alkatilag demokratikus. Bízik a testületekben, támaszkodik a véleményükre. Sokat foglalkozik egyetemi kérdésekkel, sokat tartózkodik itt.

A városi vezető: gödöllői a szíve. Jelen van a közéletünkben, ismeri gondjainkat, tisztában van várospolitikai céljainkkal.

Az egyetemi oktató: vannak, akik szerint határozott abb- nafc kéne lennie.

A városi pártmunkás: feladatkörét nem irigylem. A felsőoktatás elég konzervatív területe a társadalmi felépítménynek. Megmerevedett struktúrák jellemzik, szellemében sok a konzervatív elem. Ezen nem könnyű változtatni.

A rektor: ha szükséges, más munkát kell elvállalni, s átcsoportosítani az embereket..., erősítenünk szükséges kapcsolatainkat a gazdaságokkal..., olyan kutatásokat szorgalmazunk, amelyeknek közvetlen hasznuk van ..., megítélésünk attól függ. hogyan tudjuk felkészíteni hallgatóinkat a várható nagy feladatokra. (Mondatfoszlányok az egyetemi pártértekezleten elhangzott hozzászólásából.)

Dr. Bíró Ferenc, Pest megye kongresszusi küldötteinek egyike. K. P.

Megfontoltan, felelősséggel

Közügyet szolgáló hivatás

N

emegyszer figyeltem meg különböző tanácskozásokon, megbeszéléseken a jellegzetes hanghordozású mondatát: elvtársak, döntés előtt gondoljuk át ezt még egyszer... Túlzott óvatosság jellemezné? Felületes szemlélő talán így ítélne. De aki közelebbről ismeri Csapó Sándort, a budaörsi városi jogú nagyközségi pártbizottság első titkárát, a megye egyik kongresszusi küldöttjét, javára írja ezt a tulajdonságot. Nem akármilyen felelősség az övé: a megye legnépesebb, ellentmondásoktól ugyancsak terhelt, a legtöbb párttagot számláló körzetében irányítja a politikai munkát. c

A főváros közelsége — minden előnyével és árnyoldalával — itt naponta kitapintható. Különösen szembetűnő a lakosság körében a közművesítés, az egészséges ivóvíz hiánya, az oktatási intézmények zsúfoltsága, az üzletek szerényebb választéka, az egészségügyi ellátás, a közlekedés színvonalának elmaradása o karnyújtásnyira fekvő világvárostól. Attól, amit az innen sok ezer bejáró állandó munkahelyén, Budapesten tapasztal. Sokszor meg kell gondolni e helyen tehát minden forint felhasználását, ha például a fejlesztések rangsorolásáról, az erők. eszközök koncentrálásáról van szó...

Most milyen problémák foglalkoztatják az első titkárt? ■— Pártértekezletünkön is elhatároztuk, hogy megépítjük a budaörsi szakorvosi rendelőintézetet, mivel ez alapvető és jogos lakossági igény — mondja. — A százmilliós nagyságrendű beruházást bizonyosan nem tudjuk csak saját erőből, illetve megyei támogatásból finanszírozni. Ugyanakkor — a népgazdaság helyzetét figyelembe véve — azt is tisztán látjuk, hogy magunknak is sokat kell vállalnunk e fontos intézmény létrehozásában. Gondoltunk arra, hogy kötvényt bocsátunk ki. Nagyon meg kell azonban fontolnunk, milyen összegben. Nehogy a későbbiekben a visszafizetési kötelezettség olyan mértékben terhelje meg a költségvetést, hogy az lehetetlenné tegye a legszükségesebb fejlesztéseket is. Ha nem találjuk meg az optimális megoldást, a végeredmény mindenképpen rossz hangulatot szül.

— Végzettsége szerint agrárgépészmérnök, évtizedek óta dolgozik a mozgalomban, s 1981 óta függetlenített pártmunkás. Egy éve tölti be az első titkári funkciót. Először vesz részt ilyen nagy jelentőségű tanácskozáson.

— Nagy várakozással tekintek a kongresszus elé. Mindenekelőtt arra számítok, hogy a legmagasabb pártfórum megerősít bennünket abban, mik ma a politikai munka súlypontjai, s hogy melyek a pártszervezetek legfontosabb tennivalói az elkövetkező években. Ugyanakkor a tanácskozásban a tapasztalatok gyarapításának nagy lehetőségét látom. Megismerhetem majd, hogy másutt milyen problémákkal küszködnek, miként próbálják megoldani a gondokat. Ez számos ötletet adhat, személy szerint nekem is, a mindennapi munkámhoz.

S amint a beszélgetésből kiderül, a pártmunkában nincs mostanában lélegzetvételnyi szünet sem. Máris napirendre került az országgyűlési képviselő- és tanácstagi választások előkészítése.

— A héten a párt-végrehajtóbizottság tárgyalja a tennivalókat, s a határozatról már másnap tájékoztatjuk a községek pártszerveinek vezetőit, a tanácselnököket és a népfront- bizottságok titkárait. Meggyőződésünk, hogy olyan személyeknek kell szóba kerülniük a jelölésekkor, akik tekintélyt szereztek a lakosság legszélesebb rétegeiben, legeredményesebben képviselhetik a választók érdekeit... M. J,