Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-27 / 48. szám

Levelesládánkból Köszönet Az MSZMP monori párt­értekezletén megválasztott testületek — pártbizottság, Végrehajtó bizottság — to­vábbá munkabizottságok nevében tisztelettel meg­köszönjük a gratulációkat, jókívánságokat. Megköszönjük továbbá mindazok önzetlen támoga­tását, akik a pártértekezlet előkészítésében, le bony öli- | tásában részt vettek. Elis­merésünket fejezzük ki a Monori Állami Gazdaság, a Itákosmezejc Mgtsz, a Volán 20. számú vállalat monori üzemigazgatósága, a Mönorvidéki Afész dolgo­zó kollektíváinak, a Monori Rendőrkapitányság és a Data Ferenc munkásőregy- ség állományának. A pártértekezleten közö­sen kialakított feladatok végrehajtása során a körzet politikai vezetése továbbra is számít a párttagság és a lakosság támogatására, ak­tivitására, cselekvő rész- vállalására. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM 1385. FEBRUÁR 27., SZERDA Felszabadulásunk tiszteletére A sorsfordulótól a jelenünkig Kulturális program lEcscren, szerdán 9 órától: a matekszakkör foglalkozása, 10-tól: Berci a palotában — mesejáték, 18-tól: ifjúsági klub összejövetele. Gyömrőn, 16 órától: a ter- rnészetkutató filmklub a 2. számú iskolában, 17-től: kötő-. 17.30- tól: német nyelvtanfo­lyam', 19-től: karate. Az úttö­rőházban. 14-től: a tornász-. 16.30- tól: a fotószákkör foglal­kozása. Monornn, 14-tól: az Alkohol és bűnözés című kiállítás. 17- tő! és 18-tól: számítástechnika. Vecscscn: bábcsoport fog­lalkozása a 2. sz. iskolában, ta­nító* szerint, 18-tól: aerobic, a Szekta együttes próbája a pinceklubban. A Vetőmag Vállalat monori területi központjának K.ISZ- klubjában ünnepélyes hangu­latban készülődtek a verseny­zők. A titkolt izgalom azért látható volt az arcokon, hiszen nem kisebb és megtisztelő fel­adatra vállalkoztak, mint arra. hogy számot adjanak az eltelt ..sorsforduló” eseményeiről: a történelmi, irodalmi és politi­kai tartalmú vetélkedő kérdé­seire. Szigorú játékvezető Az előzményekről . annyit, hogy a Vetőmag Vállalat bu­dapesti központjának szakszer­vezeti bizottsága, a párt- és a KISZ-alapszervezette! közö­sen hirdette meg e vetélkedőt, hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére. S eh­hez a monoriak is csatlakoz­tak. A „Sorsforduló” című vetél­kedő forgatókönyvét dr. Lu­kács Albin, az ELTE bölcsész­karának docense állította ösz- sze, s fáradságot nem kímél­ve egy teljes napot szánt rá, hogy a versenyzőkkel megbe­szélje, eszmei, elvi segítséget adjon az anyag megismerésé­hez, összefüggéseihez. Ha eh­hez még hozzá vesszük a mo­non területi központ szakszer­vezeti bizottságának és KISZ- vezetőségének alapos és körül­iegyzet Az előítélet béklyója T/alószínüleg nem sokan ' ismerik az adatot: Monor vonzáskörzetében 22 ezer idős korú ember él. az összlakosság 19,5 száza­léka. Körülbelül öt-hat ez­ren közülük teljesen ma­gukra maradtak, nincsenek hozzátartozóik, vagy nem számíthatnak rájuk. Élet- körülményeikre, megélheté­si lehetőségeikre a rendkí­vül nagy különbségek jel­lemzőek. Az utóbbi évek­ben történt többszöri nyug­díjemelések ellenére még mindig számottevően ren­delkeznek 2 ezer 300 forint­nyi. vagy annál is kevesebb jövedelemmel. Gondjaik, a társadalmi segítségnyúj­tás lehetőségei szóba kerül­tek a monori pártértekezle­ten is. A testület elé került be­számoló is megállapította, hogy az utóbbi években növekedett a szociális gon­dozásra szorulók száma, hiszen nem minden nyug­díjas egészségi állapota en­gedi meg a jövedelemkiegé­szítő ház körüli munkát, vagy az újbóli munkába állást. Nem is lehet ez a cél. Sajnos azonban az is igaz, hogy az öregek nap­közi otthonaiban, a szociá­lis otthonokban kevesebb a hely, az étkezésre, kultu­rális és egészségügyi ellá­tásra fordítható pénz a szükségesnél. S jelenlegi körülményeink ismeretében gyors, vagy látványos nö­vekedése nem is remélhető. A tanácsok — tiszteletre méltó erőfeszítések árán — évről évre nagyobb össze­geket fordítanak a munka- képtelen, rokkant, vagy jövedelemmel nem rendel­kező időskorúak megsegí­tésére. A kinyújtott kezet azonban gyakran visszauta­sítják: emberi büszkeség­ből, oktalan félelemből, bi­zalmatlanságból. ök ter­mődnek azután elszomorí- tóan lehangoló, kilátástalan körülmények között — o társadalom teremtette lehe­tőségek ellenére. Am a hibákat elsősorban nem ezekben a munkában megfáradt, a családban csa­lódott talán okkal meg­keseredett idős emberek­ben kell keresni. Közvéle­ményünk egy része azoktól is megvonja a jogos meg­becsülést, akik segíteni akarnak, hajlandók. Bán­földi Györgyné, a Vöröske­reszt megyei titkárhelyet- tese mondta el: a házi szo­ciális gondozói hálózatot bővíteni lehetne, kellene. Az öregek is szívesebben fogadják, ha mirylig ugyan­az a személy hozza nekik az ebédet, segédkezik a ház körüli munkákban, ápolja őket, ha megbetea- szenek. Ugyanakkor viszont a közvélemény még — fi­noman fogalmazva — nem értékeli eléggé azoknak az áldozatosságát, akik vállal­ják ezt a nehéz szolgálatot minimális térítésért. Könnyen megkapják a mi­nősítést: cseléd . . . Szerencsére egyre többen vannak, akik szembeszáll- nak az előítéletekkel, s életcéljuknak, mindennapi feladatuknak tekintik az időskorúnkról vagy fiata­labb rászorulókról való gondoskodást. Az utóbbi években például a Vörös- kereszt is felülvizsgálta családvédelmi tevékenysé­gét- Pest megyében ennek eredményeké pp már két éve működik a családvé­delmi szolgálat,. Cok tehát az adósságunk, ^ a feladatunk az idő­sekkél szemben. Anyagi le­hetőségeink természetesen korlátozottak, de nem is mindig azok a legfontosab­bak: az érzelmek, az ember­ségesség a legszürkébb na­pokat is vidámra festheti. Velük takarékoskodni any- nyi. mint magunktól meg­vonni a szép alkony ígére­tét. V. J. tekintő szervezését, a vetélke­dő rendezéséhez biztosított tárgyi és személyi feltételeket, a forrásmunkák, a felkészülés sok-sok momentumát, adva van a siker. A vetélkedőn hét csapat vett részt 3—3 fővel. A zsűri­ben ott volt Kőhalmi Károly, a nagyvállalat szakszervezeti bizottságának titkára, s a te­rületi központ gazdasági, párt és tömegszervezeteinek veze­tői. A játékvezető Bocsíné Sza­mosi Livi::, a nagyvállalati központ szakszervezeti bi­zottságának dolgozója igazi „karmestere” volt a vetélkedő­nek. Nem volt elfogult; enge­dékeny, szigorí«ágát elfogad­ták a résztvevők. Rázós kérdések Pedig a forgatókönyv tarto­gatott néhány rázós kérdést. Ilyen volt például: Hány párt­ból és szervezetből alakult meg a Magyar Front és mi­kor? Vagy: Miben áll a Ma­gyar Dolgozók Pártja megal* - kulásának történelmi jelentő­sége? Az igazi vízválasztónak azonban az V. feladat bizo­nyult, amikor a politikai pár­tok programját egy-egy idézet­ből kellett meghatározni, fel­tüntetve a pártot és a kong­resszus számát. De sokan té­továztak és megtévedtek: mi­lyen pártállása volt Dobi Ist­ván? Volt, aki a Magyar Kom­munista Pártot, mások a Nemzeti Parasztpártot, helye­sen azonban azok írták, akik a Független Kisgazdapártot je­lölték meg helyes válasznak. Végül is Borbás Gyula, Ra­bi József né és Sánta István nyerték meg a vetélkedőt, s lettek elsők 83 ponttal! Szo­rosan ott volt azonb'an nyo­mában Vladár Miklós. Boros Katalin és Kunné Botka Gab­riella (77 pont) hármas. Az első csapat jutott a vállalati budapesti döntőbe. A ,,Sorsforduló” című vetél­kedő nagyon hasznosnak bizo­nyult. Felszabadulásunk törté­nelmi és irodalmi összefüggé­seit tárta fel és elevenítette fel a fiatalabb korosztálynak. S ami még örvendetesebb, hogy több agrárképzettségű fiatal dolgozó is nagy érdeklődést ta­núsított a vetélkedő iránt. Ezen a délutánon nem volt vesztes, csak nyertes — érté­kelte Kőhalmi Károly, a nagy- vállalat szakszervezeti bizott­ságának titkára — a színvona­las vetélkedőt. 0 jak, oklevelek A területi központ mind a hét csapata kitűnően felké­szült és tanúbizonyságot tett arról, hogy jól ismeri az el­múlt 40 év megpróbáltatásait, eredményeit, fejlődését. Végül Bácsk iné Szabó Ka­talin, a területi központ szb- titkára átnyújtotta az első há­rom helyezett díjait és az ok­leveleket. Hörömpő Jenő Ä cigányságról Foglalkoztatás Ma délelőtt 10 órakor Mo­noton, a városi jogú nagyköz­ségi tanács nagytermében tart­ja soros ülését a cigámylakos- sá,g társadalmi beilleszkedésé­vel foglalkozó Pest megyei koordinációs bizottság. A dél­előtti programban dr. Héja Jú­lia, a megyei tanács munka­ügyi osztályvezető-helyettese tájékoztatja a testületet a Pest megyében élő cigány népesség foglalkoztatásának helyzetéről. Utána ugyanezt a témát elem­zi Rágyánszki Pál, a helyi ta­nács elnöke szűkeb,b pátriánk­ra vonatkoztatva. Délután a Monori Állami Gazdaságban dolgozó cigányok helyzetéről hangzik el szóbeli tájékoztató. Baba kórházba került A hideg megviseli az állatokat Szokatlan látvány volt Gyömrö utcáin a poroszkáló lovas. Első alkalommal még a nyáron láttam meg őket a vízmű mögötti nagyréten, az­tán a község peremvidóki föl­des utcáiban, majd a határ dűlőútjain galoppoztak. Az ősz beálltával ismét a réten, a Halas patak völgyében buk­kantak fel újra. De akkor senki nem ült a paripa nyer­gében, fiatalos házaspár fut­tatta körbe-körbe hosszú szí­jon. :::::: •llüil Megszoktam, s meg is ked­veltem a gyönyörű & barátsá­gos jószágot. Hamarosan hiányzott Gyömrő utcáiról a hátas. Igaz, a hó, s a jég miatt nem is volt ajánlatos nyergébe pattanni. Amikor rátaláltam a gyöm- rői házra a Viola utcában, s a házaspárra is, megdöbbenve hallottam tőlük, hogy Baba, a fiatal kanca kórházban van. Valószínűleg egy jégszilónk se- besítette meg, s a lótrágyában tenyésző tetanusz túl gyorsan támadott. — Egyértelműen Laczkó doktornak, az állatorvosunk­nak köszönhetjük, hogy meg­menekült a család kedvence. Baba. De már nem aggódunk annyira, mert két hét múlva itthon lesz. Hamar kiheveri majd a betegséget, hiszen nagy szeretettel gondoztuk, s jól tartottuk. Fiatalembereket fogadtunk föl, hogy amikor nem érünk rá, legyen aki já­rassa, szoktassa a nyereghez, ö a hobbink, és szinte „csa­ládtag”, ugyanakkor egy ál­mom megtestesítője lesz, mert nemes lovakat szeretnék te­nyészteni. Példaképemnek te­kintem az ecseri Konda bá­csit, Biróékat, Kiss Józsi bá­csit, akik az ötvenes években híres lótenyésztők voltak. — Szóval versenylótenyész­tés az álmom — mondja Sze- nyán Pál, miközben hátrame­gyünk a gazdasági épületek­hez, hogy megmutassa mivel foglalkozik a család odahaza, munka előtt és után. Mert 6 is. felesége is a kenézlői Dó­zsa Termelőszövetkezet eevik pesti melléküzemágában dol­goznak főállásban, másodál­lásban pedig a férj vállalta a szerződést 27 bika nevelésére a Rákosmeznlr Mntsz háztá­ji ágazata számára. jlHTi Még javában takarította fé­lig baráti, félig alkalmi segí­tőként a bikaistállót Szatmá­ri János, amikor beléptünk az állatok közé No nem szó sze­rint közéjük, mert a két sa­ját magvar tarka közül a sze­líd Bujkó még csak eltűrte volna az idegent, de Jámbor, Sikert aratott a bemutató Február: mezőgazdasági kunyvhoit^p. A pilisi könyv­tár mint minden evben, az teteti .s sokoldalú szakmai te­vékenységet fejtett ki a kónyv- houap Sík éréért. A kikölcsön­zött szaakönyvek mennyisége jóvai meghaladta a múit éviét. A szakmai fumek vetítése a Könyvtárnál} az 1984. évi két vetítésen túl a Hazafias Nép­front filmstúdiója 1985-ben mar három alkalommal muta­tott be mezőgazdasági tárgyú filmeket. A kertbarátok ezen keresztül értesülhettek az egy év óta változott termesztési ta­pasztalatokról. A Könyvhonap 1985-ös prog- ramjaoan szoros együttmÚKO- dést ea segítségét tervezett a Hazafias l'lppu'ont Pest me­gyei Bizottsága. így került sor a HNF viaeoirányuásu színes televíziós eióadasara. A pilisi könyvtár konyvhonapi harma­dik vizuális eíőadasan jelen volt: dr. Tatár József, a HiNF kertbarát megyei szövetségé­nek elnöke, Okolicsányi Ló­ránt, a HNF megyei környe­zetvédelmi bizottságának el­nöke, Forral Sándor, a HNF munkatársa, Böszörményi András, a pilisi HNF titkára, valamint Kaffka- József, a pili­si Aranykalász Mgtsz agronó- mus-kertészmérnöke. Az előadás első számát a HNF vídeokészüléke alkalma­zásával, színes televízión lát­hatták. A könyvtár előadássoroza­tának harmadik rendezvényén a video hang-képszalagja egy színes televízión tolmácsolta az előadást. Az első kép során egy negyventagú kertbarát- csoportot láttunk, akik Auszt­riában több méreg nélküli el­járással kísérletező magángaz­dálkodóhoz látogattak el. Ök már szép eredményt értek el a méreg használata nélküli kertészkedés terén. A magyarországi állami gaz­daságok és a termelőszövetke­zetek a még kellően ki nem kísérletezett módszereket nem vezethetik be, mert a kísérlet kedvéért nem tehetik kockára az egész gazdaságot. Viszont illik tudni, hogy Magyarorszá­gon is van sok millió forinttal fenntartott kísérleti gazdaság. A méreg nélküli nagybani gaz­dálkodást törvényszerűen elő­zi meg a kísérletező kertbará­tok biokertészkedése. Az ausztriai tanulmányút színes tévén való lejátszása után dr. Tatár József ismertet­te a tanulmányút eredményét és hasznát.. Ugyancsak előa­dást tartott Okolicsányi Ló­ránt, a környezetvédelemről. Kiemelte, hogy ezt sem a magasabb, sem az alacsonyabb régiókban nem részesítik je­lentőségüknek megfelelő fo­gadtatásban. A jelenlévők azonban az előadás alatt meg­győződtek fontosságáról és nem lesz üres szó az előadó kérése, hogy minden hallgató érezze kötelességének a kör­nyezetvédelmi propagandát. Végül Kaffka József kertész, mérnök előadása következett, az előadót a hallgatók elhai- moztáfc kérdéseikkel, amelyek zöme a hideg téllel függött össze. Legtöbben a termények egészséges tárolására kértek eligazítást. A rendezvény a hallgatók megelégedésére fejeződött be.. A kertbarátokon kívül részi vettek az asszonyklub tagjai és a kertészkedő nyugdíjasok is. A riport azonban nem halb gathatja el, hogy a könyvtár túlnőtte az érdeklődők ige. nyeit. Az előadások során nem jutott mindenkinek ülőhely, egy páran állni is kényszerül-, tek. Nemcsak az ülőalkalma­tosság hiánya okozza ezt, ha­nem a huszonháromezer kö­tettel dolgozó könyvtár szűk mérete. Egyelőre azonban — mint Kottász Árpádné könyvtárve­zető mondta — még elképze­lés sincs a megoldásra. Bognár Józsefné Pilis Kupameccs Monor—Halásztelek 4-0 (3-0), Monor, 100 néző, vezette: Ve­res. A mérkőzés 8. percében Ka­cséra révén megszerezte az el­ső gólt a hazai csapat. A gól meghozta a megfiatalított mo­nori csapat kedvét, szebbnél szebb támadásokat alakítottak ki. A 20. percben Kucsera nagy erejű lövésével szemben tehetetlen volt a vendégek ka­pusa. A 30. percben korszerű támadás gördült a pállyán. A Péteriből igazolt Árvái nagy­szerű labdával indította Bé­rest a jobbszélen, egy csel után beadását Pokomyi kapás­ból vágta a hálóba. A második félidőben feltá­madtak a vendégek, többször veszélyeztették a monoriak ka­puját, de gólt nem tudtak elér­ni. A .mérkőzés 65. percében Ohát mesterben indította Ku- cserát, a szélső állva hagyta a vendégek védelmét és beállí­totta a végeredményt. Ma. szerdán 15 órákor Mo­nor—Sülysáp barátságos mér­kőzés lesz. "-ív' Mozissal Gyömrőn, szerdán a műve­lődési házban, 16.30-tól: Csár­dáskirálynő. Monoron, 18-tól: Hiúz a va­dászösvényen, 20-tól: Monte­negro. Vecsésen, 17.30-tól és 19.30- tól: Haragban a világgal. nevét meghazudtolva, nyugta­lanul rángatta a láncot. A többi, a huszonöt ma­gyar tarka éá holstein-fríz bi­ka nem sokat törődött a ven­déggel, de azért én szemmel tartottam őket, amíg Szenyán Pál elmondta, hogy most elő­ször foglalkoznak szarvasmar­hával, korábban nyolc évig tartottak szerződéses alapon sertést, mégpedig félszáz da­rabszám fölött. Ám szerinte a sertés sokkal takarmány!gényesebb, ugyan­akkor előnye, hogy hamarább éri el a kívánt súlyt, gyor­sabb a tenyésztés forgási se­bessége. A bikákon azonban több hasznot remél, igaz, csak 18—20 hónapos nevelés után lát majd pénzt, amikor a jó­szág eléri a minimum 450 ki­logrammos súlyt. Benn a házban a feleség társaságában szakmai dolgok­ról is beszélgetünk, olyanok­ról is, hogy a mostani nagy hideg árt a bikáknak, azért is göndörödött ki a szőrük. Bizonygatja a házigazda, hogv nem híve a ridegtartásnak, nagy hidegben nem is nőnek kellően a jószágok, még visz- sza is csökkenhet súlyuk, s ez nem olcsó dolog, hiszen le­adásig 4—5 vagonnyi szálas­takarmányt esznek meg. A ki­sebbeknek B—12 vitamint is adnak. Egyébként az egész ál­lományt hathónapos korban kapták meg a tsz-től, a teljes takarmányt ők maguk állítják elő zsebből. Aztán a család többi tag­járól beszélgetünk, s éppen mikor mondja Szenyán Pál. hogy anyósával, valamint a férjhez ment, megnősült, te­hát önállóan élő gyerekeikkel laknak együtt, vendég érkezik. A hetvenes éveiben járó Kar­dos József köszönt rájuk, s jó szokásához híven, Bujkó és Jámbor hogyléte felől érdek­lődik. Ugyanis tőlük vette meg a két jószágot a Szenyán há­zaspár. A régi idők állattenyésztői fogásairól, szakmai titkokról folyik tovább a szó, mígnem az idő késő délutánba hajlik s elköszönök a barátságos, dol­gos famíliától. Hazafelé menet az jár sz eszemben, milyen különös és talán még megható dolog is lehet, a kancát meglátogatni — kedvenc csemegéjével, sárga­répával bőven megpakolva —, s hogy vajon ki örül jobban a másik látásának7 A ló, ami­kor, gazdáiét feMsmerve bol­dog, vagy Szenyán Pál örül-e íobban. amikor látja, hogy biztos kezekben van a drága jószág, s hamarosan újra oda­haza csemegézhet a finom sárearénából. s néha csend­ben, lopva beoson majd a kamrába, hogy a darálóból pQnnio.fi n£mi szórna t&k?vr­fn rt iff Aszódi László Antal (ISSN 01 SS—2651 (Monori HBttap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom