Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-23 / 45. szám

1985. FEBRUAR 23., SZOMBAT Közös örömök és gondok Községek a Galga mentén Elsősorban ma is élő népviselete miatt ismert a Galga £ vidéke. Galgamácsa, Galgagyörk asszonyai piros szélű í ringó rokolyákba öltöznek naponta, s indulnak munka- helyükre. Ügy, ahogy Vankóné Dudás Juli képein látha- í tó. Hogy az urbanizáció miért nem söpörte el — mint í oly sok más helyen — ezeket az öltözködési szokásokat, ^ annak oka a falvak viszonylagos zártsága. Ám ennek az ^ izolációnak a jó értelembe vett hagyományőrző tulaj- ^ donságain túl, rendkívül sok káros következménye is ^ van. Ezek közé tartozik az utak állapota, hogy térdig ^ sárban kell közlekedni, ha leesik pár csepp eső, hogy £ vannak települések, ahol nehézséget jelent hozzájutni í egy pohár egészséges ivóvízhez, és így tovább... Pest megye közös gazdasá­gainak tavaly elért eredmé­nyeit nézve, s azokkal össze­hasonlítva saját könyvelésük, mérlegük adatait az ecseri Rá­kosmezeje Tsz-ben joggal mondják: a nyereség nagysá­gát véve alapul a négy leg­jobb között végeztek. Azaz megszerezték a negyedik he­lyet. Valamivel hátrébb szo­rultak az egy főre jutó nyere­ség alapján készített összeha­sonlításban: az ötödik helyet szerezték meg. Mindezt a tsz zárszámadási küldöttközgyű­lésén fogalmazta meg Tóth Jó­zsef elnök. A gazdaság életé­hen eme jelentős eseménynek tegnap a kora délutáni órák­ban a főváros XVII. kerületé­ben lévő Dózsa művelődési központ tanácsterme adott ott­hont, melyen ott volt dr. Czár Menyhért, a Pest megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, dr. Zsohár András, a TOT titkár­ságának vezetője, dr. Káldy Zoltán, a főváros XVII. kerü­letének országgyűlési képvise­lője — ez a kerület szomszé­dos Ecserrel, s nagyon sok, a lakosság érdekeit szolgáló fel­adat megoldásában együttmű­ködik a kerület és a tsz köz­pontja —, Bata János, Pest megye 12-es számú országgyű­lési választókerületiének kép­viselője is. A vendégeket Modi Pál általános elnökhelyettes köszöntötte, s Tóth József mondott kiegészítést az írás­ban részletesen közreadott anyaghoz a zárszámadás felül­vizsgálatáról, az ide termelé­si és pénzügyi tervről. Aki többet ad... A Rákosmezeje Tsz-nek, azaz az itt dolgozó kollektívá­nak is feladta a leckét a tava­lyi év. Éppen ezért páldául há­rom olyan gazdasági társasá­got számoltak fel, melyek veszteségesek voltak. A terme­lés kiesésének ellensúlyozásá­ra azonban két közös vállalat­ba léptek be. S hogy ez a lé­pés jól megfontolt, szerencsés volt, annak bizonyítéka az ál­taluk hozott ötmillió forint. Tovább szélesítették azoknak a körét, akiket a gazdaságban az úgynevezett átalányelszámo­lás alapján fizetnek. Jelenleg harminc átalányelszámolású csoportjuk van Tavaly 260-an dolgoztak az átalányelszámolá­sos rendszerben, illetve szak­csoportban, s a közös jövede­lemhez húszmillió forinttal já­rultak hozzá. Közülük hatva- nan az önálló Volán szállítási szakcsoportban, melyet tavaly az év második felében hívtak életre. A szakcsoportban, illet­ve az átalányelszámolási for­mában dolgozók közül egyesek esetenként elérték a havi 11— 13 ezer forintos összjövedel­met is. Többletet adó, pontos, fegyelmezett munkáért. Ám — mint a vezetőség nevében a tsz elnöke megfogalmazta — még mindig nehezen veszi a közvélemény tudomásul: aki többet termel, többet ad. az többet is keressenl Megteszi egy is A részlegek közötti kooperá­ciónak szép példáival szolgált a tavalyi év. A határhalmi és a rákoskeresztúri fémipari III pet. Az egymillió forint érté­kű gép mindkét üzemet kiszol­gálja, igényeiknek maradékta­lanul eleget tesz. Az építő-, a fém- III. és a takarmányüzem pedig közösen állított be és használt egy targoncát. S lám kiderült: ott, ahol korábban három kellett egy is megteszi, s egész nap van munkája. A tegnapi, harminchatodik zárszámadási küldöttközgyűlé­sen az ecsenek arról is szá­mot adhattak, hogy az eddigi hárommilliós lakásépítési ala­pot újabb egymillióval gyara­pították ez évre. Biztosították az üdülési — gyerekeknek, felnőtteknek —, továbbtanulá­si lehetőséget, az alacsony nyugdíjak kiegészítését — a Nyugdíjintézeten keresztül —. A három falu határában gazdálkodó 7424 hektárt mű­velő tápióbicskei Április 4. Termelőszövetkezet 900 fős tagsága tegnap tartotta zár­számadó közgyűlését a község művelődési házának nagyter­mében. A vendégek között köszönthették dr. Dobi Fe­rencet, a Mezőgazdasági Dol­gozók Országos Szövetségének főtitkárát, Babcsák Jószefet, a nagykátai városi jogú párt- bizottság első titkárát és dr. Akácz Bélát, a Pest megyei pártbizottság munkatársait. A beszámolón Lengyel Já­nos tsz-elnök nehéz, aszály- sújtotta. de eredményes év­nek minősítette 1984-et. A szá­mítások szerint az esőhiány 12 milliót vitt el. A kukoricát és a napraforgót tönkretette a szárazság, s hiába termett ga­bonafélékből hektáronként 61 mázsa (a tsz történetében az eddigi legjobb eredmény), zöldborsóból 51 mázsa, a nö­vénytermesztés mégis ráfize­téses lett. Az állattenyésztés majdnem elérte a nullaszaldót, s bár­mennyire furcsa, a félmilliós veszteség a körülmények is­meretében jónak mondható. Amit a tejen vesztettek, visz- szanyerték a vágómarhatar­tással, s pozitívvá fordították az erdészettel. Ez utóbbi az alaptevékenység legeredmé­nyesebb ágaként vizsgázott. 3078 köbméter fát termeltek ki, 610 ezer csemetét ültettek el, s 2 millió 159 ezer forint tiszta nyereséghez jutottak. A háztáji mintha csak folytat­ni kívánná az ellenpontozá­sokat, a hízósertések és a tej­termelés csökkenésével, s a megduplázódott vágómarhák számával szerepelt a beszámo­lóban. Az ipari főágazatban is vegyesek az eredmények. Vesz­teséges voltuk miatt felszá­molták a lomtalanító és ép- szerrészleget, bérbeadták a hullámzó teljesítménnyel ki­rukkoló forgácsolóműhelyt. Fenntartás nélkül dicsérhető a nőket foglalkoztató kivarró­üzem dolgozóinak telj esi tmé­S érdemes arra is odafigyelni: naponta 4—5 ezer liter tejet adott a gazdaság, 40—50 ezer darab tojást az ellátás javítá­sára. Nyúlból, galambból 27 ezer 225 darabot s ötezer hí­zott sertést értékesítettek. A takarmányüzem pedig 104 mil­lió tojás előállítására elegendő tojótápot értékesített a kör­nyék termelőinek. Bányát nyitnak Az idén pedig azt tervezik, 50 milliót fordítanak fejleszté­sekre, beruházásokra, az ipa­ri tevékenység hatékonyságát tíz százalékkal növelik, új só­derbányát nyitnak, amely 4—5 év alatt 550 ezer köbméter jó minőségű sódert ad. V. E. nye, valamint a gépfelűjító és fémmegmunkáló műhely kollektívájának 180 százalé­kos bravúrja. Tavaly tovább nőtt az alaptevékenység és az azon kívüli termelési értékek arányai közti különbség. Az előbbi 1983-hoz viszonyítva 22 millióval kevesebbet, az utóbbi 9 millióval többet csur­gatott a közös borítékba. Elégedettek lehetnek-e az Április 4. Termelőszövetkezet dolgozói? A hozzászólók igen­nel feleltek a kérdésre. Az át­lagbérük ugyanis meghaladta az 54 ezret, a közös tiszta nye­resége több mint 6 millió fo­rint, s beruházhattak 27 mil­liót. Idén a termékszerkezet­ben nem lesz lényeges válto­zás. Az árbevételt 227, a nye­reséget 15 millióra tervezik. Teherautókat és egyéb gépe­ket vásárolnak. Jubileumi közgyűlés, rekord­eredmények számba vételével — röviden így lehetne jelle­mezni a gombai Fáy András Termelőszövetkezet tegnapi eseményét. Ujj István elnök az írásos beszámoló szóbeli ki­egészítőjében elmondta: míg az 1983-as évi nyereségük a tízmilliót sem érte el, múlt évi munkájuk eredményeként már 23 milliós nyereségről adhat számot. Böszörményi András, a közgyűlés levezető elnöke — a szövetkezet rendkívül nép­szerű nyugdíjas elnökhelyette­se — nem hiába biztatta véle­ménynyilvánításra a jelenlé­vőket. Volt. aki arról szólt, hogy korábban el sem tudta képzel­ni: az évi csaknem 56 ezer fo­rintos átlagkeresethez még 10 százalékos részesedés is társul. Felújított iskola Így van ez Galgagyörkön is. Kétségtelen gyarapodik a falu, de még mindig sok van a hiá­nyok listáján. Tavaly újították fel az is­kolát. A négy tanteremben négy osztálynyi gyermek ta­nul, az alsó tagozatosok. A ré­gi intézmény bizony már gyá­szos állapotban volt mire a rekonstrukcióra sor került. Most teljesen új vakolatot ka­pott kívül, belül az épület, ki­cserélték a nyílászárókat, a padlózatot, s felújították a víz- és elektromos rendszert. A munkálatok másfél millió fo­rintba kerültek úgy, hogy a szakipari munkákban sbkat segítettek a helyi GAMESZ dolgozói. Azt mondják a györkiek, hogy mióta összeházasodtak, mármint a négy falu, Ácsa, Püspökhatvan, Galgagyörk és Csővár, úgy érzik, mostohán bánnak velük. Az igazság azonban az, hogy a többi tele­pülés sincs jobb helyzetben. — Szoktak rendezni más műsorokat is a művelődési otthonban? — kérdezem Szo- kol Jánost, a GAMESZ veze­tőjét. — Egyszer úgy volt, hogy lesz magyar nóta est, de el­mentek a művészek, mert hi­deg volt. A helybelieket is megviseli a hideg. Különösen azokat, akik naponta máshova járnak dolgozni. Sokan utaznak Ik- ladra a műszergyárba, vagy Pestre a Duna Csokoládégyár­ba. Most már helyben is van munkalehetőség. Ott a tsz la­katosműhelye, fémmegmunká­lója, gumiüzeme, az asszonyok nagy része pedig a varrodában keresi kenyerét. Varroda a kastélyban Valamikor az egykori Ibrá- nyi kastélyban dolgozott min­den részleg. A megalakuláskor — 1968-ban — bőven elfért a Galgavölgye Tsz konfekció üzeme a régi épületben, hi­szen csupán huszonnégy em­bert számláltak. Aztán egyre bővült, nagyobbodott a rész­leg, végül kiszorultak a kas­télyból, csupán a vasaló ma­radt a régi helyén. A szabá­szat, a varrónők új épületbe költöztek. — Ma százhúszan dolgoznak itt az üzemben, és száznyolc­van bedolgozónk van. Nem­csak Györkről, hanem a szom­szédos falvakból is járnak ide asszonyok — mondja Búzás Józsefné, a varroda vezetője. S volt, aki afölötti örömének adott hangot, hogy már a sző­lészet sem a mínuszok emle­getését váltja ki a vezetőség­ből. Hatalmas tapsot aratott Pete Sándor, aki az alapítók nevé­ben elmondott — költői ké­pekben gazdag — felszólalásá­ban úgy vélekedett, hogy a fa, amelyet ók ültettek, negyed­század alatt a hozzáértő veze­tők és a tagság szorgalmának jóvoltából dús lombot haj­tott. Dr. Varsányi György, a munkásőrség Pest megyei pa­rancsnoka a megyei pártbizott­ság és a megyei tanács nevé­ben köszöntötte a közgyűlést, s külön hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a Fáy Tsz. nyereségének túlnyomó részét az alaptevékenységből tudta produkálni. » — Három nagy megrendelőnek szállítjuk farmernadrágainkat: a FER-nek, a Skálának és a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalatnak. Üzembe jön a kenyér Újlaki Pálné, tizenhét esz­tendővel ezelőtt a varroda ala­pítói közé tartozott. — Korábban is a tsz-ben dolgoztam, de a mezőgazdasá­gi ágazatban. Sok munka volt ott! Trágyát hordtunk, pétisót, lucernát adogattunk a Zetorra. Jóval könnyebb itt és megke­ressük a 3500—3800 forintot. Vagyis elégedettek vagyunk. Most még azért is, mert fel­hozzák a kenyeret ide a var­rodába. Korábban mindig le kellett szaladni a faluba mun­kaidőben, különben nem jutot­tunk hozzá. — Szóval ez mind jó, de az már nem, hogy a Béke utcá­ban nem lehet közlekedni, ha esik az eső. A szeméttelepről dögöket hoz a víz — teszi hoz­zá Sárközi Jánosné. — Nincs megoldva a vízelvezetés. — A Petőfi utcában meg áram nincs december óta — mondja Petri Pálné. Gyálon, ebben a gyorsan gyarapodó lélekszámú község­ben is sok a nyugdíjas. Az idős emberek száma jóval meghaladja a négyezret. A körükben folytatott reprezen­tatív felmérést életkörülmé­nyeikről a helyi tanács a kö­zelmúltban. Az országos né­pességnyilvántartó, illetve a nyugdíjintézet által rendelke­zésükre bocsátott névsor alap­ján keresték fel otthonukban azokat, akik betöltötték vagy meghaladták 75. életévüket, vagy alacsony, illetve rokkant- nyugdíjasok. Mintegy 1700 tisztes kort megélt embert látogattak meg a tanács dolgozói. Persze, volt. ahol zárt ajtót találtak, mert a mamát, vagy a papát ma­gukhoz vették a más telepü­lésen lakó gyerekeik, vagy ép­pen kórházban ápolták a kere­settet. Mindenképpen tehát személyesen győződtek meg a jelenlegi helyzetükről. (Bár a múlt esztendőben a Magyar Vöröskereszt helyi szervezeté­nek családvédelmi szolgálata már végzett hasonló, tájékozó­Dr. Szászik Károly, a mono- ri városi jogú nagyközségi pártbizottság első titkára — a szövetkezet korábbi elnöke — az érzelmekre is mélyen ható felszólalásában arra az útra emlékeztetett, amelyet 25 év alatt a tsz tagsága bejárt a ma sikeréig. A közgyűlés általános elnök- helyettessé választotta Szat­mári Tibort, a vecsési Feri­hegy Tsz eddigi elnökhelyette­sét, s azzal a feladattal bízta meg, hogy az ipari ágazat irá­nyítását vegye át és az abban tapasztalható gyengeségeket szüntesse meg. A lelkes hangulatú közgyű­lés résztvevői a vezetőségi be­számolót is, az ellenőrző-, a munkaügyi- döntő- és a nó- bizottság vezetőinek a jelenté­sét is egyhangúlag elfogadták. Cs. S. — De nem is ez a mi nagy bánatunk — szól közbe egy fiatalasszony —, hanem az, hogy a gyerekeink máshová járnak iskolába, és este későn érnek haza. A busz nem varja meg őket, és a hidegben, fagy­ban várakoznak. — Nálunk meg víz nincs! — veszi át a szót egy másik asz- szony. — Megnyitották az ar­tézi kutat, de nem jó a szi­vattyú. A lakosság vállalja — Jogosan berzenkednek a györkiek — mondja az össze­vont közös tanács elnöke Mo- vik Lászlóné —, de ugyanilyen helyzetben van a másik három falu is. Most ment el az ÉDÁSZ képviselője. Két órán át tárgyaltunk, hogy végre vál­tozzon valami, áramügyben de egyelőre semmi kilátás. Az út? Harmadik tervidőszak telt el úgy, hogy egy fillért sem kaptunk útépítésre! Nagyon érezzük, hogy a megye szélén vagyunk. Máshol csatornázás­ról beszélnek, uszodát építe­nek, mi meg nem tudunk egy pohár egészséges ivóvizet ad­ni az embereknek! A megye minimális programmal oldotta meg az ivóvízellátást, azaz ar­tézi kutakat furatott huszonöt millióért. Viszont ennyi pénz­ből már hozzáláthattunk volna a víztársulat megalapításához! Most erre már egy fillért sem adnak, de az elviselhetetlen helyzet miatt a lakosság fel­ajánlotta, hogy vállalja az ösz- szes költséget — családonkint harmincezer forintot! Fiedler Anna Mária dó és segítő célú felmérést a községben.) Nem volt egyszerű a fel­adat, mert rövid idő alatt kellett továbbítaniuk az ered­ményt, s a leghidegebb na­pokban rótták a kilométereket utcáról utcára járva azok a tanácsi dolgozók, akik részt vettek ebben a munkában Mindezt feledtette velük a fo­gadtatás; a legrendezettebb családi, anyagi körülmények között élő idős ‘emberek is nagy szeretettel, örömmel be­szélgettek hivatalos látogató­jukkal. Láthatóan jólesett a sorsuk iránt megnyilvánuló törődés. Jártak olyan helyen, ahol azt tapasztalták: segíteni kell. Vissza kell térni a közeli jö­vőben, s megtárgyalni a támo­gatás lehetséges és igényelt formáját. Am az intézkedés nem halasztódott, azonnal 2000 forint rendkívüli segélyben ré­szesítették a rászorulókat. Nem mintha arról lenne szó, hogy a gyáli tanács most fedezte volna fel az állam, a társada­lom segítségére szorulókat, hi­szen 36 rendszeres szociális ellátásban részesülő idős, vagy rokkant ember szerepel a nyilvántartásukban. Olyanok, akiknek nincs eltartójuk, sem jövedelmük és keresőképtele­nek. Az esetenkénti segélyezettek száma megközelíti a kétszá­zat. Az év végén lehetőségük van tanácselnöki kiemelt se­gély folyósítására. Legutóbb 123 embernek vitte el a posta a 2000 forintról szóló csekke­ket. A tanácselnöknél több kö­szönő levél tanúskodik arról, hogy mennyire jól jött a nem is várt anyagi támogatás. Eb­ből az év végi segélykeretből minden esetben juttatnak a rendszeres szociális ellátásból élőknek is. Nagyon kevés a házi gondo­zást vállalók száma is. Ugyan­is csekély, mindössze 1000 fo­rint az az összeg, amit ellen­szolgáltatásként kaphatnak. A gyáli tanács az előbb említet­tekre fordítható, s megmaradt, keretét is a közvetlen segé­lyezésre fizeti ki. Tavaly más­fél millió forintot oszthattak el rendszeres, illetve eseten- kinti segély címén. K. E Ecser, Rákosmezeje Tsz A négy legjobb gazdaság között Feszült ügyelem kíséri a beszámoló minden mondatát. Hancsovszki János felvétele üzem közösen, vásárolt présgé­Tápiáhicske, Április 4. Tsz Az erdészet haszna V. M. Gomba, Fáy András Tsz Nyereség alaptevékenységből Nem egyszeri gondoskodás Nyomban segítettek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom