Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-23 / 45. szám
6 j*rst * .UM * LB 1985. FEBRUÁR 23., SZOMBAT Városiasodé településünk Budaörs Lábasházak aljában üzletek ^ Ahogy a serdülő, a kamasz napról napra változik, újabb és £ újabb vonásokkal egészül ki egyénisége — akként gyarapodik ^ Budaörs arculata is. Aki fél éve nem rótta utcáit, nem járt a 4 lakótelepen, annak ezernyi újdonság ölük a szemébe. Aki meg z öt évvel ezelőtt vetődött ide utoljára, lélegzetelállítónak tartja V, a mai találkozást. Messzire tekintő lakótelepének tízemeletes ^ házai alapján azt hinné az ember városba tévedt. Pedig csak a nagyközségi rang illeti ma még, ám tanácsának már kijár az ^ a cím is: városi jogú. S nem is véletlenül. Nemcsak a közigaz- ^ gatási átszervezés nyomán, hanem mert nehezen hasonlíthatók '/. össze az itt található, fellelhető körülmények más nagyküZSé- 2 gekévcl. Vonzáskörzeti központ Budaörs, s ez nem véletlen. Ta- £ Ián az egyetlen település a budai körzetben, ahol a lakosság ^ száma az utóbbi öt esztendőben is tovább gyarapodott. Baromíikedvelok Növekszik a hazai baromfihús-fogyasztás; tavaly tizenegy százalékkal, — 12 ezer tonnával — vásárolt többet a lakosság az egészséges étrendbe jól illő, s a viszonylag olcsó húsáruk közé sorolható csirkéből, mint egy évvel korábban. A Baromfitermelők Egyesülésének — amely összefogja a baromfival foglalkozó gazdaságok, üzemek zömét — becslése szerint az idén további 5—6 ezer tonnával emelkedik a fogyasztás. Az exportkilátások a korábbinál kedvezőbbek, s így célszerű fokozni a termelést. Ennek megfelelően 400 ezer tonna vágóbaromfi felvásárlása a feladat, ami ifi ezer tonnával több a tavalyi mennyiségnél. A termelés növelésének feltételei megvannak. Kellő mennyiségű tenvészanyagot tartanak a gazdaságok, s ezzel a naposcsibe-utánpótlást biztosítják. Javítani kell viszont a takarmány minőségét. A gazdaságos baromfineveléshez, a termelési kedv megőrzéséhez ugyanis megfelelő összetételű, az állat biológiai igényét optimálisan kielégítő táplálékra van szükség. Ennek biztosítását a jobb eredmények érdekében ajánlja az egyesülés. Mivel a vágócsirke-állomány megközelítően egynegyede a háztáji gazdaságokban nevelkedik, igen fontos a nagy- és a kisüzemek közötti integráció. Általában jó is a kapcsolat a baromfitartó üzemek és kistermelő partnereik között. A tsz-ek. állami gazdaságok szolgáltatják a naposcsibét, a takarmányt, gondoskodnak az állategészségügyi ellátásról és a szaktanácsadásról. Mind több háztáji gazdaságban leleményes megoldásokkal igyekeznek a tartás költségeiből — például a fűtésnél — lefaragni. Több helyen fóliasátor alatt rendezkednek be baromfineve- Iésrc, ily módon a Nap hőenergiáját hasznosítják, legalábbis tavasztól késő őszig. Régi és új Ma már százezer ember kereskedelmi, egészségügyi ellátásának megszervezése, biztosítása, gyerekeik iskolában, napköziben, óvodában, bölcsődében való elhelyezése hárul a tanácsra. Az igényekkel lépést tartani — ezt várják tőlük a helybéliek. Ám ez korántsem könnyű, mert mint minden dologhoz, ami fejlesztést, beruházást jelent, pénz kell. Ez pedig az, amiből a legkevesebb van. Ám az idetelepülök sokszor nemcsak bútoraikat hozzák magukkal, hanem igényeiket is. Vagy azért, mert a fővárosban dolgoznak, s az ottani üzletek áruválasztékát, a rendelőintézetek, kórházak betegellátását követelnék meg — vagy mert a modern, minden szempontból összkomfortos lakásokhoz úgy érzik, ez is jár. Ahol ennyi, ilyen felszereltsé- gű, modern lakás épül, ott ez az igény nem is túlzás. Ám igazságtalanok lennénk, ha csak a lakótelepre figyelnénk. Budaörs volt itt akkor is, amikor még a tízemeletesek táján csak a szél futkorá- szott. S hogy ez mennyire igaz, mennyire igyekszik a városi jogú nagyközségi tanács a fejlesztéseket megosztani, igazságosan a régi, s az új település között. Ennek az üzlethálózatban, a szolgáltatásban, a művelődési-szórakozási lehetőség megteremtésében — elég, ha az új művelődési házra gondolunk —, ezernyi szemmel látható, nyomon követhető jele van. Manapság már nem kell mindenért a fővárosba szaladgálni. bárkát jelent kezetek. Ebben a térségben dolgozók. Nevük nemcsak azért ismert, mert a gyárkapun messziről is jói látható felirat hirdeti. Termékeik közül nem egy márkának számít a piacon, jobb ajánlólevél mindenféle színesen virító neonfeliratnál. Mechanikai Művek, Ipari Szerelvény- és Gépgyár, Pest megyei Mű- anyagipari Vállalat, Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat vagy Texclektro is említhető ebben a sorban. S a termelőszövetkezetek, a gazdasági társulások. Ki ne ismerné a Sasad, a Rozmaring nevét, a Törökbálint AG-ét — akkor, amikor asztalára kerül a virág, vagy a palackba zárt napsugár, az üdítő ital. S nemcsak a hazai piacokon, hanem külföldön is. Mert a szocialista országokba éppúgy exportálják termékeiket, mint nyugatra. A Herceghalomi ÁG, a Zsámbélci Medence Tsz, a Toki Egyetértés termékei, illetve a városellátó szerepkörben nyújtott termékei elismertek. S nem feledkezhetünk meg a Budalejről sem, a Leo télen-nyáron kelendő és keresett. S még mennyi mindent lehetne, s kellene elmondani a térségről, hiszen üdülőkörzet — Nagykovácsit éppúgy szorongatják igényeikkel a hétvégi telkek tulajdonosai, mint Zsámbékot a turisták. Sokan eljárnak fóagykátáré! Sajátos, kétarcú világ Nagykátát és környékét még sokan elsősorban fej- 4 lett mezőgazdaságáról ismerik. Az itteni nagyüzemek ^ messze földre is eljutott jó híre nem alaptalan, hiszen az C a negyvenezer hektár, a,melyen gazdálkodnak, a megyei í átlagot tekintve többnyire jobb termést ad. Ám mosta- £ nában egyre többször körűinek a figyelem középpont* 'r, jába az c vidékre települt ipari üzemek, például a Tele- ^ fongyár, vagy a Kohászati Gyárépítő Vállalat telephely lyci is. Sőt, az a furcsa helyzet állt elő, hogy 1989-ra az ^ ipari termelés értéke meghaladta a mezőgazdaságét, ará- á nyaiban az utóbbi túlsúlyban van. Partnereket keresnek Ennek az arányeltolódásnak, állítják a helyiek, csak a szőkébb környezetben van jelentősége, mert ez inkább a termelőszövetkezeteknek a vártnál lassúbb fejlődésére utal. Ha még azt is megemlítjük, hogy az itteni üzemekben kevés a munkahely, s emiatt sok ember — szám szerint 18 ezer — napi ingázásra kényszerül, máris az egyik legégetőbb gond közepébe toppantunk. S úgy tűnik, hiába minden erőfeszítés, a gazdaságban érvényesülő megszorítások nem kedveznek az ipartelepítést fontolgató döntéseknek. Nehéz vállalkozó partnert találni, s ez megmérhetetlenül ugyan, de jól érzékelhetően, a település és környékének gyorsabb ütemű gyarapodását hátráltatja. A naponta el járók élete egy cseppet sem irigylésre méltó. Oda is, vissza is egy-másfél órát utaznak, hajnalban korán kelve, vagy hazafelé a csúcsforgalomban, a közlekedés görcsein bosszankodva. Igaz, cserébe mégiscsak kapnak valamit: szakmájukat magasabb szinten gyakorolhatják, s a bevásárlás is könnyebben megoldható a főváros bőséges árukészlettel rendelkező nagyáruházaiban, mint odahaza. Szakképzettek előnyben A mezőgazdaság monopóliumának megszűnése egy új réteget teremtett a falvakban: a kétlakiakat — mint régebben nevezték őket. Lassú a munkássá válás útja. bár ennek számos állomása jól jelzi, hogy milyen sok embert érint. Az életmódban is tapasztalható a kettősség: például az óvodai elhelyezés iránti igények gyors növekedése mutatja. hogy felbomlóban vannak a falusi társadalomra régebben oly jellemző hagyományos családi kötelékek. Sokan a szülőktől távolabb építenek új otthont s ezért munkaidő alatt nem tudják kire bízni gyermekeiket. Az eltelt öt évben a helyi vezetés nagy erőfeszítéseket tett, hogy minden apróság bejuthasson az óvodákba, s hogy ezt sikerült elérni, ez kiemelkedő eredménye a megfontolt településpo- litikának és a társadalmi ösz- szeíogásnak. Mostanában már a nagyobbak, az általános iskolát elvégzők is ott kopogtatnak az ajtón. Az utóbbi időben alaposan megnőtt az igény a továbbtanulásra, így nem tó tudnak mindenkit felvenni sem a középiskolákba, sem a szakmunkásképzőbe. A legnagyobb az érdeklődés a műszaki pályák iránt, s ez a mezőgazdaságban kamatoztatható speciális szakmákra tó érvényes. A termelőszövetkezetekben ugyanis az alaptevékenységben foglalkoztatottak számának csökkenésével egyidejűleg az ipari ágazatokban nőtt a létszám s manapság mindenütt elsőbbsége van a szakképzett embereknek. Tenni akarnak A főváros közelsége más területen is érezteti hatását. E tény sok fiatal diplomást sarkall arra, hogy Nagvkátán, vagy környékén vállaljon munkát. Az elmúlt esztendőkben főleg a pedagógusok választották ezt a vidéket, de nőtt a mezőgazdaságban és az iparban dolgozó értelmiségiek száma is. Egy részük kétségtelenül azért döntött így, mert gyorsabban juthatott lakáshoz, mintha Budapesten próbált volna munkahelyet keresni és letelepedni. Nagykátán és vonzáskörzetében tehát a fejlődés szinte minden területén érzékelhető a kétarcúság. A múltból kilépett világ itt egy nehezen körvonalazható jövö felé halad. Á.m a helyiek fogadkoznak. hogy erőfeszítéseik nyomán mégiscsak egy vonzó. más vidéktől jól elkülöníthető, sajátos arculatot kap az országnak ez az aprócska darabja "•nk hát: tenni, tenni kell. összefogva és külön-külön is! Furucz Zoltán Még akkor is igaz ez. ha a Skála árukínálatával még jó darabig nem lesz ezen a környéken áruház, mely felvehetne a versenyt... De a tízemeletesek, a lábasházak aljában már aprócska üzletek nyíltak, melyek arra hivatottak, hogy az ellátást javítsák. Budaörs nemcsak azért körzetközpont, mert ráruházták ezt a szerepkört. Nem. A hajdan volt budai járás természetes központja, nem egy toki, pátyi fiatal spekulál arra, hogy odaköltözik. Igaz, manapság már Zsámbék is egyre vonzóbb. Mert míg korábban lámpamúzeumáról, templomáról volt híres, manapság főiskoláját emlegetik, meg azt az összefogást, amelyre szocialista szerződést kötöttek a környékbeli tsz-ek, gazdaságok. S pontról pontra valóra is váltják azt. amit elhatároztak. Elég ha annyit mondunk egészségház, vagy pontosabban orvosi rendelő — tető alá került eme szerződés jegyében. Ipari üzemek, termelőszövetNemcsak szép A térségben lévő községi tanácsok, pártbizottságok feladatai igen sokrétűek, s összetettek. Nem könnyű éppen ezért helyzetük, de az adottságok mellett, ha körülnézünk nemcsak a táj szépségében gyönyörködi! etünk* Láthatjuk: az utóbbi öt évben is errefelé fejlődtek legjobban, legtöbbet a kis- és nagyközségek. Mert az itt élők szorgalma áldozat- készséggel és tenniakarással is párosul. A szülő-lakóhelyért. Elég, ha Biatorbágyot említjük. Ök a jók között is a legjobbak, de nem az egyetlenek azon települések sorában, amelyeknek lakói fáradságot nem kímélve, két kezük munkáját forintjaikkal is megtoldják a település arculatának formálásáért, gazdagodásukért. Varga Edit Fiatalak a GCüMőI Hogy tie fenyegethessék a fiukat AKI MA HÚSZÉVES, annak már történelem. Aki fiatal korában dagasztotta a sarat az árkok, frissen ásott alapok között, annak örök emlék a nagy építkezés, s beszél róla még ma is. A múlt persze pontatlanná tesz sok emléket, s talán romantikusabbá is annál, mint amilyen a valóság volt. Az viszont biztos, hogy a DCM-ben dolgozó fiatalok többsége politikai örökségnek tekinti az építkezés felett több mint két évtizede vállalt KISZ-véd nökséget. Erre az örökségre emlékeztetett felszólalásában a gyári pártértekezleten Rozmaring Sándor, a portalanítós részleg csoportvezetője, akinek szavaira felkapták fejüket az egykori fiatalok, mai gyári veteránok: ez igen! Ezekből a szavakból lelkesedés érződik — Az örült harmincévesek táborába tartozom — mondja magáról enyhe iróniával, a hozzá hasonlók lelkesedésére célozva. Azok az „őrültségek" pedig, amiket ők elkövetnek itt a gyárban, követendő példának is beillenek minden fiatal számára. Társadalmi munkában segítették a városi strand építését. Ugyanezt tették a városi lőtér megnyitása érdekében, de még a budapesti Űttörő- stadionban is dolgoztak. Elvégezték három portálanitó berendezés nagyjavítását, 800 órát dolgoztak a zsákgyárban, aztán összeszedték az összes feltalálható ócskavasai, az árából pedig külföldre utaztak, eddig már kétszer is. Nem véletlen, hogy az ilyen embereknek szavuk van a gyárban, s bátorságuk is a szóláshoz. Rozmaring Sándor többek között azt fejtegette a pártértekezlet szónoki emelvényén, hogy a fiatalok számára ma már nagyon drága a lakás, nehezen tudják összeszedni az induláshoz szükséges pénzt, örömmel hallották tehát a vezérigazgatótól az ifjúsági parlament értekezletén, hogy a vállalatnál 200 ezer forintos kamatmentes kölcsönnel támogatják a munkájuk alapján arra érdemes, otthonteremtő fiatalokat. — Ugye emlékszik, vezér- igazgató elvtárs? — fordult az elnökségben helyet foglaló Holtai Imréhez, derültséget keltve az asztalok mellett ülő küldöttek között. — Nagyon fontos — mondta, hogy a fizikai munkát megbecsülje a társadalom, hogy az anyák ne úgy fenyegessék a kisfiúkat: ha nem tanulsz, mehetsz a DCM-be lakatosnak. KARBANTARTÓ lakatosként kezdett a DCM-ben még 1971-ben Rozmaring Sándor is. Közben elvégezte a gépipaFoiiaierdő a cérnázóban A Ccrnázógyárban új kordszövőgépeket cs kcrcsztcsévélő automatákat helyeztek üzembe. Ezzel évente mintegy négyezer tonna gumiabroncs betétszövet és egyél) műszaki textília gyártása vált lehetővé. A gyár az idén tovább növeli exportját; legnagyobb partnerei NSZK-bcli, jugoszláv és olasz cégek A környező területek ellátását is segítik Leltár az éléskamrában £ Ha azt kérdezné valaki, ^hogy hol van Pest megye ^éléskamrája, akár azt is válaszolhatnánk: Dabas vonzáskörzetében. Pest megye '/ mezőgazdasági termelési cr- fékének húsz százalékát £ ugyanis az itt található állami gazdaságban, hét ter- ^ melöszöveíkczetben, s természetesen a háztáji gazdagságokban állítják elő. Igaz, mezőgazdasági üzemek ^alaptevékenységen kívüli ^bevétele az elmúlt öt évben ^00 százalékkal gyarapodott, íjde a körzet gazdasági életéibe0 az élelemtermelés maáradt az uralkodó. Visszanyert földsfc A dabasi körzet mezőgazda- sági termelése öt cv alatt csaknem másfél miliárd forinttal növekedett, s már meghaladja a S milliárdos értéket. Ez azt jelenti, hogy a térség összes termelési értékének 70 százalékát a mezőgazdasági üzemek állítják elő. s a keresőképes lakosság felét is a mezőgazda* sági üzemek foglalkoztatják. Talán már ennyiből is nyilvánvaló, hogy Dabas vonzás- körzetében a termőföld változatlanul megbecsült termelési eszköz, s mindent megtesznek csökkenésének megakadályozásáért. Sőt. meliorációs munkákkal. parlagierületek rckul- tiválásával mintegy 400 liekI ri szakközépiskolát, s amit nem kis büszkeséggel emleget; KISZ cserekapcsolatok révén került ki szakmai gyakorlatra az DNK-ba. A rostocki hajógyárban hajóépítő volt. A nemzetköziség is tekinthető itt hagyománynak. Hiszen a gyár építése, átadása, úgynevezett beüzemelése idején is egymás mellett dolgoztak magyar és német kőművesek, gépszerelők. A fiatal szakember édesapja és édesanyja is itt dolgozott. Rozmaring Sándor életének jelen idő szerinti aktualitásai: épül a KISZ-lakás. Útban a második gyerek. Közben politizál. az üzemi KlSZ-bizottság propagandistája, a városi KISZ-bizottság egyik munkabizottságának vezetője. Vállaljon a KISZ ismét védnökséget — javasolta, amikor már elhangzott a tájékoztatás, hogy a hetedik ötéves tervben megtörténik a DCM teljes rekonstrukciója. — REALITÁS, i.em romantika — mondta egy későbbi beszélgetés alkalmával. A mi gyárunk lehetne az országban az első olyan üzem, amelynek az újjáépítéséhez is így kezdenek. A mi fiataljaink akkor is lelkesek, ha nem pénzért kell dolgozni, számíthatnánk rájuk Rozmaring Sándort is küldöttnek választották a városi pártértekezletre. Kovács T. István tárnyi termőföldet nyertek az elmúlt években. Érdemes* szemügyre venni, mi minden származik ebből az éléskamrából, amely egyébként a 10,1 aranykorona értékű — tehát gyenge termőhelyi adottságú — földek miatt csakis a rendkívüli szorgalom és alkotóképesség jóvoltából telik meg anyagi javakkal. Kenyérgabonából tavaly rekordtermést takarítottak be, a kukorica viszont az aszály miatt gyengén fizetett. A zöldségtermés az alacsony jövedelmezőség miatt csökkent ugyan, de azért több mint 3 ezer vagonra valót szedtek fel a földből. A gyümölcs-, főleg az almaterület nőtt az elmúlt években, példaszerűen végezték el a telepítési, ápolási munkálatokat ez Örkényi Béke, a kakucsi Március 21. és a gyűli Szabadság termelőszövetkezetekben. Ojjltoáüs színvonal A növénytermesztésben az üzemek fokozottan ügyeltek a hozamráfordítás mértékére, a termelési színvonal optimális kialakítására. A jövedelmezőség javítására elsősorban a leggyengébb termőhelyi adottságok között csökkentették — az ésszerűség határáig — a ráfordításokat, például a dabasi Fehér Akác cs a hernádi Március 15. tsz-ekben. Az állattenyésztés dinamikus fejlődése tovább folytatódott. Az egy tehénre jutó fajlagos tejhozam már 5 ezer liter, 400- zal több. mint 5 éve volt. A nagyüzem; sertéstenyésztési kedv lankadt ugyan, de o háztáji pótolja a veszteséget. Nőtt a juhállomány, s ma 13 700 állatra vigyáznak a juhászok. A baromfihús-előállításban meghatározó a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet — mint rendszergazda. Az új technológiák bevezetésével, a tapasztalatok terjesztésével az egész országban hozzájárul a magasabb termelési eredményele eléréséhez. Az elmúlt öt évben a baromfiágazat hozama 35 százalékkal növekedett. A tenyésztojás-termelésben a bugyi Tcssedik, az árutojás- előállításban a gyűli Szabadság tsz jeleskedik. Tej- és húsbázis Az élelmiszer-feldolgozással a mezőgazdasági nagyüzemek még más megyék és a főváros ellátásához is hozzájárulnak. Kiemelkedik jelentőségével a hernádi húsüzem, amely évente 1400 vagon baromfi és 49 000 darab sertés feldolgozására alkalmas. A Fehér Akác Termelőszövetkezet gesztorságában működő Dabas Tej GT nrpi 50 000 literre bővítette feldolgozókapacitását. A gyűli Szabadság és az ácsai Vörös Október termelőszövetkezetek sütőüzemeinek termékeit a fővárosiak js fogyasztják. Mindez persze korántsem teljes leltára az éléskamrának. A Dabas és vonzáskörzetében élő. dolgozó emberek szorgalmának, tehetségének bizonyítására azonban ennyi is elegendő. Cseri Sándor
