Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-21 / 43. szám
4 1985. FEBRU AR 21., CSÜTÖRTÖK Nyelvoktatás: pro és kontra Nagy falat — meg kell rágni! Mi kell a nyelvtanuláshoz?. Hat mindenekelőtt fej és annak ellenpólusa, ez utóbbi lehetőleg gömbölyűre kipárnázva, aztán kell jól trenírozott memória, némi, a tanulást motiváló tényező és az anyanyelv szó- és kifejezé&készletének meglehetősen beható ismerete. Ha mindez adott, hozzá lehet kezdeni. Csakhbgy, amint a gyakorlati tapasztalatok mutatják, ez az öt tényező ritkán jön össze. Az eszesség nem mindig párosul szorgalommal, a szorgalom az anyanyelv ismeretével, és kevés diák van tisztában azzal, hogy az adott nyelvet később tudja-e használni. Köztudott, a mai gyakorlat az, hogy az általános iskola-, ban minden gyerek tanulja az oroszt. A gimnáziumok — és ezen túl a szákközépiskolák — első két évfolyamán kötelező a második idegen nyelv, amely'harmadik osztálytól fakultatív tárgyként választható. Ezenkívül a megye néhány középiskolájában működnek speciális, emelt szintű tagozatok. A fakultációban kétszerese, a speciális tagozatokon háromszorosa az óraszám az aLapóraszámn,ák. A legtöbb probléma a középiskolákban is az alapfokú képzés körül sűrűsödik, hiszen azoknak is kell idegen nyelvet — sőt nyelveket — tanút mok, akiknek még az anyá- nyelwel is problémáik vannak, képességeik közepesek vagy ennél is gyöngébbek és tanulásukat semmiféle cél nem jnotiválja. Ezekről a gondokról beszélgettünk az érintettekkel: a gimnáziumi tanárokkal és tanítványaikkal. A gödöllői Török Ignác gimnázium III. osztályosai második idegen nyelvnek a németet választották. Motiváció nélkül — A német az osztály többségének könnyebben megy, mint az orosz — mondja az egyik diák, Major Tamás. — Ez a jegyeken is meglátszik és talán az a magyarázata, hogy sokkal jobbak, aktuálisabbak a tankönyvek. Mégis, csak annak van esélye arra, hogy letegye a középfokú nyelvvizsgát, aki különórára, magántanárhoz jár. — A nyelvtudás megszerzéséhez idő kell, egy-két év alatt nem sokra lehet menni — magyarázza Vary Zoltán. — Kilenc éve tanulok angolt, magántanárnál. Remélem, sikerül letenni a nyelvvizsgát. Ahhoz, hogy németből is eljussak erre a szintre, még évekig tanulhatok. örülök, hogy ez egy diák szájából hangzik el, és ráadásul az egész osztály előtt. Ma ugyanis az újsághirdetésekben szinte naponta olvasni: tanuljon könnyen, gyorsan nyelveket! Ez kérem humbug, puszta reklámfogás. Semmilyen nyelvet nem lehet — elfogadható szinten — könnyen és gyorsan megtanulni. Aki így áU hozzá, legfeljebb az Idejét pocsékolja vagy a pénzt haji- gálja ki az ablakon. A középiskolai alapfokú .képzést is ez teszi kérdésessé. Ha fakultáción nem tanulják tovább, azt a keveset is, amit megtanullak, hamar elfelejtik, ráadásul sokan az alapvető nyelvtani ismereteket se tudják rendesen. Ingadozó alapok — Alig néhányan választanak fakultatív tárgyként nyelveket — mondja Lázár Júlia, az iskola igazgatóhelyettese, aki egyébként orosz nyelvet tanít —, mert gyenge alapokkal jönnek az általánosból. A középiskolai orosz tananyag sokat markol, de kevés eredménnyel, hiszen jó részüknek az alapismeretei is hiányoznak, nincs mire építeni. Észszerűbb lenne, ha az általános iskola azt vállalná, hogy a köznyelvi beszéd elemeit munkálja ki. A középiskola pedig ezt az ismeretet mélyíthetné el, A tankönyvek színvonala is rendkívül egyenetlen; amennyire jó a másodikos, annyira használhatatlan, tematikájában eklektikus, és fel- dolgozhatatlanul sok a harmadikos. Gondolom, ebben közrejátszik az is, hogy a tankönyveket nem gyakorló tanárok írják és a készítésükkor nem a tanítás, hanem az OPl irányító szempontjai érvényesülnek. Az óraszám és a követelmény nincs arányban. Kiváló képességűnek és szorgalmúnak kell lenni ahhoz, hogy az Elvárásoknak megfeleljenek. A többszöri változtatás, tankönyvreform se tett jót a nyelvtanításnak. Egyébként a második Idegen nyelvet se beszélik jobban, mint az oroszt, • a beszélt nyelvi szint ugyanolyan alacsony. Alapvető problémának látom, hogy anyanyelvűnket, a magyart se tudják rendesen. Márpedig a nyelveket legfeljebb olyan szinten tudják megtanulni, amilyen szinten anyanyelvűket ismerik. Újabban az oktatás minden területérő' — így sajnálatosan a nyelvoktatásból is —, száműzték a memoritert, holott az eredményes nyelv- oktatásnak ez az alapja. De az anyanyelv elsajátításának is. Sokszor tapasztalom, hogy az olvasmány tartalmát még magyarul se tudják összefüggően visszamondani. Mit várhatunk akkor el idegen nyelven? Nem érdemes tehát a jól bevált régi módszereket mindenestül kisöpörni a minden áron való újítás kedvéért. Vannak kivételek A váci Sztáron Sándor gimnáziumban Lábai László igazgatóval folytatjuk a beszélgetést. Náluk évente indul orosz és — felváltva német vagy angol — speciális tagozat. Az egyetemre felvett hallgatók számából ítélve nem véletlen, hogy az iskolának jó híre van. — A speciális tagozaton a legjobb nyelvtanáraink tanítanak. Ma már ott tartunk, hogy ezekbe az osztályokba kétszeres a túljelentkezés, tehát válogathatunk a felvételin. Tény, hogy jóval eredményesebben lehet a nyelvet tanítani. A gyerekek tudnak any- nyit, ami a középfokú nyelvvizsgához kell, de arra is volt már példa, hogy tanítványunk felsőfokú nyelvvizsgát tett oroszból. — Közrejátszik az is — mondja Lelkes Gyuláné német Tll SCI... Teljesen váratlanul és meglehetősen mostoha műsoridőben — a vasárnap délutáni séták idején — egy kis riport-remekkel találkozhattak azok, akik valami okból mégis készülékeik előtt ültek. Hogy Vitray Tamás és csapata honnan szagolta ki annak az osztálytalálkozónak a hírét, amelynek keretében egy hajdan gyönyörűnek látott tanárnő meg az ő harminc-egy- néhány — beléje fülig szerelmes — nebulója jött össze, nem tudni, mindenesetre tény, hogy ebből a kései randevúból egy szívm,e!engelően szép és igazán a képernyőre illő valami sikeredett. Mintha csak ott sem lettek volna a kamerák meg a mikrofonok, oly természetességgel ölelkeztek össze a tisztelgő, emlékező s főképpen a köszönő mondatok. Igen, a diáki hálának azok a megnyilvánulásai, amelyek megfogalmazására csak egy érett felnőtt képes, hiszen gyerekként, kamaszként csupán érezni, majd ösztönösen hasznosítani lehet azt a katedráról sziertesugárzó szerete tét. Ennek a szerényen okos földrajztanárnőnek igazán mindenkihez volt bölcs és jó szava. Aki dadogott, annak beszédhibáját egyszerűen nem vette és nem is vétette észre; aki tanulmányaiban valahol hátul kullogott, annak pontosan kijelölte hol s hogyan erősítsen; amikor pedig eljött a ballagás ideje, valamennyi fiának írt egy kis levélkét, szakos tanár , hogy akik speciális tagozatra jönnek, szeretnének egy nyelvet alaposan megtanulni és maximális erőbedobással dolgoznak. Sajnos, ezekben az osztályokban csak elvétve akad fiú. Lehet, hogy azért, mert a pályaválasztás lehetőségeit bizonyos mértékig leszűkíti a tagozat. 'A mostani németes elsőseimről csupa jót mondhatok, érdemes velük dolgozni. Én mindenképpen — az eddigi tapasztalataim alapján is — a speciális osztályok pártján állok. Király Krisztina és Kurdi Csaba idén érettségiznek a speciális német tagozaton. — összehasonlíthatatlanul többet tanulunk és tudunk, mint ha csak sima osztályba járnánk. Otthon is jóval többet kell tanulni, de megéri — mondja Csaba. — Órákon sokat beszélgetünk, adott témáról már vitatkozni is tudunk, van alkalmunk a nyelv gyakorlására. Második végén az NDK- ban voltunk nyáron — folytatja Kriszta. — Ez a vakáció jó alkalom volt, hogy az élő nyelvet megismerjük. Én is, akár az osztály zöme, német szakra szeretnék felvételizni. Remélem, sikerül. Világhírű múzeumok, külföldi és hazai gyűjtemények kiemelkedő műalkotásai szerepelnek azokon a kiállításokon, amelyeknek a Szépművészeti Múzeum otthont ad a közeljövőben. / Március. 5-én a Francia festészet klasszikus százada cím- mel nyílik át a tárlat, árhely a Louvre, valamint neves francia vidéki múzeumok vendéganyaga és a Szépművészeti Múzeum gyűjteménye alapján ad ízelítőt a XVII. század utolsó két harmadának francia festészetéből, s arról a folyamatról, amelynek során a klasszikus eszmény -vált uralkodóvá a művészetben. A XVII. századi mestereknek — Descartes, Racine és Comeille kortársainak —, alkotásai az érzelem és értelem egyensúlyának szenvedélyes kereséséről, az antik és a reneszánsz amelyben — tökéletesen ismerve a karaktereket — rövid tanácsot adott a hogyan tovább tárgyában. Tulajdonképpen egy átlagos oktató-sors villant fel előttünk, ám ez a szó legszebb értelmében vett karriertörténet — a tapasztalhatólag szintén meghatódott tévések jóvoltából — példázattá nemesedett. Azt mutatta, sugallta, hogy így is lehet együtt lepergetni azt a néhány évet oktatónak és ok- tatottnak, ho-gy manapság is erős sodrásúvá tud tömörülni az az érzelmi kötelék. Igazán nem az Iskolatelevízióba való film ez a Tu sei romantica, ám mint a tanár— diák kapcsolat ékes-szép példáját bizony ott, abban a jobbára kötelességszerűen okító sorozatban is mutogatni kellene. Nem egyszer, nem kétszer — sokszor, hadd rendüljön meg mindenki, akinek a tantermek világához bármiféle köze van. Felkínálóin, az előfizetők egyik kórusa dicséri, a másik dalárda meg ejnye-bejnyékkel illeti azt a kényszerű döntést, hogy alaposan megcsappant a Szabadsági téri intézmény adásideje. Kinek tetszik a tíz órád takarodó, ki meg még belefeledkezne valami éjfélig tartó krimibe. Tény viszont, hogy a program átszabása bizonyos előnyökkel is jért Hogy mást ne mondjunk, híveinek nagy- nagy örömére a Híradó előtti percekre került át Pomezanski Györgyök remek kis ajánlga- tósdija, a Felkínálom. Vácrátóton is Vallomások Százharminchárom előadás, negyedmillió néző — ezzel lehetne legjobban jellemezni a Magyar Állami Népi Együttes elmúlt etiz- tendei számvetését. Hazai és nemzetközi bemutatók, amelyek sorából az egyik legjelentősebb a tavalyi észak-amerikai turné. Az elmúlt esztendei tevékenységet összegezték, és az ez évi műsortervet mutatták *be a tegnap délelőtt tartott sajtótájékoztatón az együttes vezetői. Serfőző Sándor igazgató elmondotta, hogy a magyar népművészet kincsestárát kívánják minél teljesebben bemutatni a jövőben is. A legnagyobb gond, hogy meglehetősen nehézkes — anyagilag sem éppen a legolcsóbb — a száztagú együttes utaztatása itthon is, de főképpen külföldre. Mindezek ellenére több helyszínen láthatjuk a Magyar Állami Népi Együttest. Újdonság, hogy az egyes karok külön-külön is színre lépnek. Ennek a megoldásnak példáját kísérhetjük levelemmel a budapesti tavaszi fesztiválon, amikor a zenekar, a kórus és a tánckar teljea estét betöltő, önálló műsort ad. Vallomások a néptáncról címmel Tímár Sándor művészeti vezető új koreográfiát készített a táncosok számára. Saját elképzeléseit és a népművészet korszerű közvetítését fejezi ki a tánc eszköztárával. A Sportcsarnok, a budai és a pesti Vigadó lesznek ez évben a fővárosban a fellépések színterei. A közös vállalkozásokra jellemző, hogy a Miskolci Szimfonikusokkal közösen szerepel a kórus Bach: János passiójában Miskolcon, Keszthelyen. Veszprémben, Egerben és július 6-án Vácrátóton. A szabadtéri fellépések között jelentősnek ígérkezik a Marglt-szi- geti műsor terve. Az Állami Népi Együttes arra törekszik, hogy a jövőben is adjon újat a közönségnek. Céljuk, hogy az eredeti forráshoz, a magyar népművészethez forduljanak, s a motívumokat egyedi koreográfiával jelenítsék meg a színpadon. Er. K. hagyományainak alkotó fel- használásáról vallanak. A mintegy félszáz műből húsz érkezik a tárlatra a Louvre- ből: többek között Poussinnak és Champaigne-nek, a kor kiváló francia festőinek néhány alkotása. A tárlat április Ifiig lesz látható, Március 22-éri .állítják ki a Kemény-gyűjteményt, amely a közelmúltban került a Szép- művészeti Múzeum tulajdonába. Kemény Zoltán, magyar származású szobrászművész özvegyének adománya révén 400 darabból álló fémdombormű, festmény- és rajzigyűjteménnyel gazdagodott a múzeum. Március végén nyílik a grafika öt évszázadát áttekintő sorozat utolsó kiállítása, amely a XX. századi grafikákból ad ízelítőt a magyar gyűjtemények alapján. Ebben a kora esti adásidőben ez a komoly tétekre menő itt az ötlet, kinek adjam játék valósággal megpezsdült, s szinte a föntebb emlegetett krimik izgalmával figyelhetjük, hogy milyen érdeklődést kelt például a dízelmotorok üzemanyagának henger formájú előmelegítője. vagy az alg 1- nit nevű talajjavító csodaszer. (Az előbbi után egyelőre még nem nagyon kapkodnak, míg az utóbbi alaposabb kipróbálására hamarosan sor kerül.) Csupán csak az nem tetszik ebben az elvenen élő adásban; hogy olyan nagyon szakszerű, túlzottan is közgazdászt színezetű akar lenni. Ha valami újításról van szó, akkor az természetesen innováció, ha meg egy külföldi ajánlat ismertetése van soron, az kizárólagosan tender. Minden szorgalmasabb újságolvasó tudja, hogy a franciák anyanyelvvédő szervezete súlyos száz és ezer frankos bírságokkal sújthatja azokat, akik a szép gall szavakat angolossá facsarják, netán azokat a szigetországban használatos kifejezésekre cserélik. Mig ellenben Idehaza az is külföldiül szól, ami a legszebb magyarsággal is elhangozhatna. (Csak egy zárójel védelmében jelezve persze: ha Vit- raynak szabad Tóksót vezetni, akkor hogyan is változna ajánlattá — versenytárgyalássá, egy bizonyos munkára való felkínálkozássá — az a fránya tender.) Akácz László Tv-figyelő’ Nagy Emőke A Szépművészeti Múzeum kiállításai Kiemelkedő műalkotások hHeti FÍLMTEGYZETS Aranyoskám Dusttn Huffman és a menedzser szerepét is játszó rendező, Sydney Pollack az Aranyoskámban Volt egyszer egy aranyos amerikai filmvígjáték. Billy Wilder rendezte, a fiatal Jack Lemmon és Tony Curtis játszott benne, meg Marylin Monroe. Az volt a címe, hogy Van, aki forrón szereti. Ugye, emlékeznek rá? Lemmon és Curtis, az állástalan zenészek egy női zenekarba álltaik be jobb híján, természetesen nőnek maszkírozva, s ott találkoztak össze az elbűvölően csinos, lefegyverzően butus és bájosan közönséges Marylin Monroe-val, akiről ebben a filmben kiderült, hogy humora is van. Ezt a kedves vígjátékot csak azért említem, mert a humor fő forrása az volt benne, hogy két egészséges fiatal férfinak nőként kellett (volna) viselkedni egy csomó csinos, fiatal nő között. Sydney Pollack új filmje, az Aranyoslcám (az amerikai angol cím, a Tootsie, tulajdonképpen a Dorothy női név becéző alakja) hasonlóképp egy nővé maszkírozott férfiról szól — de a szituáció bonyolultabb, mint Wilder filmjében. Ez a férfi ugyanis színész. Neve Michael Dorsay. Nem is rossz színész, nem is ismeretlen, de most éppen nem megy neki, nem kap szerepet, nem foglalkoztatják. Egy szép napón bedühödik, és nőnek maszkírozva — öltözve beállít egy tévétársasághoz, ahol Dorothy Michaels néven jelentkezik. Mint színész n ö kap munkát. De ezzel elindulnak a bonyodalmak. Dorothyiként többen belészeretnek. És mint Michael, ő is több nőbe beleszeret. A történetet nem fontos elmesélni; a fordulatokat is, a befejezést is mindenki köny- nyűszerrel el tudja képzelni. És nem is ez a fontos a filmben. A sztori megy a maga jól kitaposott útján, tulajdonképpen mit sem változtatva a nem kevés hasonló alapötlete film sémáin. Mert hogy ez is egy régi filmtípus. Az átöltözés, az átváltozás színpadról már oly régen ismert különböző vai'iációit a film sem nélkülözhette. A fogással nem kisebb szerző élt bőven és szívesen, mint a nagy Shakespeare; számos vígjátékában öl. töznek lányok férfinak. Valaha külön színészi — vagy inkább bretUti- és cirkuszbeli — műfaj volt a nöimitátor. Nemrég ennek az átalakulásnak sajátos válfaját láthattuk az örült nők ketrece című filmben, s folytatásában^ a Kémek a lokálban. Sydney Bo.lack tehát jószerével semmi egyebet nem tesz, mint ezeket a régi öltleteket melegíti fel — azzal a csekély változtatással, hogy itt a nőnek öltözött férfi még színész is. Dustin Hoff- mannak tehát — ő alakítja ezt a kettős szerepet — azt kell játszania, hogy ő egy színész, aki egy nőt játszik. Mondani sem kell: ez az, amit bravúrszerepnek szoktak nevezni. A színész ebben kiélheti játékösztönét, kamatoztathatja megfigyelő és átalakuló készségét és képességét, s leckét adhat a mesterség fogásainak ismeretéből. Egyébre nincs Í3 nagyon szükség; a közönséget maga ez az átalakulás kellően elámítja. Az Aranyoskám mindenesetre valamivel többet is akar, mint szakmai bemutatót tartani. Megfricskázza a nagy amerikai tévétársaságok végeérhetetlen, bárgyú tévésorozatait, a nagyképű és eroto- mán rendezőket, s a színházi és tévés szakma sok apró visz- szásságát. És meg akarja mutatni azt a kettősséget, ami mindnyájunkban megtalálható: a férfiakban sok nőies vonás is van, a nőkben meg sok férfias. Michael-Dorothy ezt az ambivalenciát bontja ki; eljátssza a férfi női énjét. Persze, csak vígjátéki szinten. Túl a teljesen normálison, de innen a skizofrénián. Azon persze nem szabad fennakadnia a nézőnek, hogy egy olyan zárt világban, amelyben minden színész, minden szereplő legapróbb fizikai tulajdonságát, alakja, termete minden részletét kötelezően ismernie kell az egész stábnak, ' hogyan maradhat Dorothy Michael volta felderítetlen, hogyan nem szúr ez senkinek szemet, hogy nem gyanakszik senki, oly mértékben, hogy mindenki őrülten meglepődik, amikor Michael maga leplezi le, hogy ő nem Dorothy. Ezt a kérdést nem szabad feltenni, mert ha válaszolunk rá, akkor nincs film. így hát el kell fogadni a fikciót. el kell felejteni Pollack elődjeit a témában, el kell engednünk magunkat, s az Aranyoskámat annak kell venni, ami: egy ősi színjátéktípus és ötlet legújabb .fiimi variánsának. S egy kétségtelenül bravúros technikájú színész. Dus- I tin Hoffman mesíervizsgájá- I nak. Társasutazás A február eleji magyar filmszemlén láthattuk először Gazdag Gyula dokumentumfilm- jét, mely egy különös és drámai emlóktúra filmes megörökítése. Az útra 1984. kora tavaszán került sor; az egyik magyar utazási iroda szervezte, a magyarországi zsidók deportálásának negyvenedik évfordulójára. Az úticél a tragikus emlékű koncentrációs tábor: Auschwitz (Oswiecim), s társtábora, Birkenau volt. Az utazáson többnyire olyanok vettek részt, akik annak idején végigszenvedték e táborok poklát, s a véletlennek köszönhetik. hogy életben maradtak, illetve még éltek, amikor a tábort a szovjet csapatok felszabadították. Megrázó film született ebből a túrából, vagy inkább e túra alkalmából, apropóján. Dokumentumfilm, de egy sajátos változatban. Ami annyit jelent, hogy Gazdag és operatőre. Ragályi Elemér tartózkodik a korabeli dokumentumok, a megmaradt és ismert felvételek, filmrészletek bevágásától, s attól Is, hogy a helyszínen, a sokunk által ismert lágermúzeumban látható tárgyi emlékekre helyezze a súlyt, őket az emberek érdeklik, a túlélők és az emlékezők. akiknek családtagjaik, barátaik pusztultak el a táborokban. S éppen ezektől az emlékező, az átélt iszonyatokat újraszenvedő emberektől válik drámaivá a film. Meg egy kérdéstől, melyet a túlélők maguk fogalmaztak meg: hogyan lehet, hogy mindez megtörténhetett anélkül, hogy a halálra ítéltek legalább lázadni, ellenállni mertek volna? Takács István
