Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-20 / 42. szám
mr « Miifii Ki 1985. FEBRUAR 20., SZERDA 5 Nem zsebre tett kézzel vezényelnek A meggyőző sző a hatásosabb A lakóbizottságok és megbízóik Mindennapos kis küzdelmek „Egy zenekart nem lehet zsebre tett kézzel vezé- $ nyelni!” Jót derült a monori pártértekezlet hallgatósá- ^ ga, amikor az első jelszólaló ezt kijelentette. Nem azért $ nevettek, mert elképzelték a képtelen helyzetet, hanem £ mert nagyon is jól értették a hasonlat mögötti célzást, g A hozzászóló ugyanis nem zenei szakember volt, hanem '• Tóth József, az ecseri Rákosmezeje Termelőszövetkezet y elnöke. A tőle idézett mondat válasz is lehet a sokakban $ megfogalmazódó kérdésre: hogyan lehet, hogy ez a kö- % zös gazdaság egyenletesen tud fejlődni olyan körülmé- $ nyék között is, amikor mindenki az aszályra, az elvolt násokra, a szigorításokra panaszkodik. Hogy egy termelőszövetkezet esetében mi jelenti a zenekart, s ki vagy kik a karmesterek, azt aligha szükséges megmagyarázni. A lényeg egyébként is az, hogyan sikerül az „előadás”. A Rákosmezeje Tsz eredményeit megítélendő érdemes néhány mutatójukat az 1980. évi számokkal összevetni. A körzet legnagyobb szövetkezete több mint 1 ezer 500 dolgozót foglalkoztat, s 4 ezer 700 hektáron gazdálkodik. Tavalyi árbevétele — megközelítette a milliárdot! — 977 millió forint volt. A 809 millió forintnyi termelési érték 59 százalékkal magasabb, mint négy esztendővel ezelőtt. A 89,6 millió forintos nyereség 60 százalékkal, az úgynevezett tagi jövedelem 28 százalékkal magasabb, mint 1980-ban. Pedig az azóta érvénybe lépett gazdasági intézkedések őket éppúgy sújtották, mint másokat. — Rájöttünk, hogy csak az alkalmazkodás segíthet. Felül kell vizsgálnunk termékszerkezetünket, a gazdálkodásban nélkülözhetetlenek lesznek az új módszerek — mondta Tóth József. — Elkezdtünk mi is napraforgóval foglalkozni. Az úgynevezett napi zöldségfélékkel, igaz, felhagytunk, de helyette növeltük a paradicsomtermő területünket, s kiépítettük" a feldolgozd rendszert. Hasznos döntésnek bizonyult, hogy lucernamag-termesztés- sel is foglalkozunk. Az energiatakarékos talajművelésre pedig szinte rákényszerültünk. A belső intézkedéseknek, újításoknak köszönhetően a Rákosmezeje Tsz állattenyésztése már hosszú távon gazdaságos, sőt nyereséges a tejtermelésük is. A ketreces borjúnevelés annyira bevált, hogy az elhullás — a mostani nagy hidegek ellenére sem haladja meg a négy százalékot. (Korábban a 10 százalékot is elérte.) ' — Ügy gondoltuk — mondta a tsz elnöke a pártértekezleten —, hogy ipari vonalon még éberebbnek kell lennünk. Ott is átalakítottuk a termelés szerkezetét. Igaz, nem volt könnyű, mert az átcsoportosítások sok embert érintettek, s nem mindenki látta be azonnal, hogy saját hasznukat is hivatott szolgálni ez az intézkedés. A veszteséges ágazatokat megszüntettük, sőt három gazdasági társulást is felszámoltunk. Ezzel párhuzamosan két közös vállalatba léptünk be. m A Rákosmezeje Termelőszövetkezetben jelenleg 30 kiscsoport dolgozik, összesen 260 taggal. Míg 1983-ban 10 millió, tavaly 20 millió körül alakult a nyereségük. Átcsoportosítások év közben is történnek: a máskor szabadban dolgozók például a kemény tél idejére a paradicsomfeldolgozó üzemben kaptak munkát. — Bosszankodtunk mi is gyakran — tette hozzá intézkedéseik Ismertetéséhez Tóth József. — A szabályozókká! ugyan megbékéltünk, tudomásul vettük azokat, de a bürokrácia, a lassú ügyintézés, időnként a rosszindulat jobban fékez minket az elvonásoknál. Csak egy példa: a sóderbányánk megnyitásának engedélyezése a sok huzavona miatt több hónapig: fertott, s csak: most, a legnágyobb fagyban, február 2-án fejeződött be, igaz, számunkra kedvezően, az eljárás. Az eddigiekből talán még mindig nem egyértelmű, hogy miért is a karmester munkájához hasonlította a gazdálkodás irányítását Tóth József. Elmondta azonban azt is, hogy náluk 50 felsőfokú vizsgákkal rendelkező szakember dolgozik, de mégsem fetisizálják a végzettséget. Az utóbbi években például 22 fizikai dolgozót emeltek ki vezető beosztásba, mind megállta a helyét. Heten például részleg- vezetőkként dolgoznak. Ám hiába felkészült a karmester, ha a zenekar tagjai nem mesteri kezelői hangszerüknek. Így azután a Rákosmezeje Tsz-ben öt év alatt összesen 1 ezer dolgozót iskoláztak be különböző szakmai továbbképzésre. Volt közöttük hegesztő-, állattenyésztő-, de számítógépes tanfolyam is. — Azt akarjuk elérni — mondta az elnök —, hogy a tudása senkinek se avuljon el. A régi szakemberek is lépést tudjanak tartani a mai ismeretekkel. S még egy nagyon fontos követelmény: a Rákosmezeje Tsz-ben minden ágazatvezetőtől elvárják, hogy ismerje beosztottjai családi körülményeit, magánéletbeli problémáit is, hiszen egy embert csak ezekkel együtt lehet reálisan megítélni. A közös munka, a meggyőzés is könnyebb így, mint rideg utasításokkal, vallják az ecseri székhelyű szövetkezetben. Az élet őket igazolja. Vereszki János Fiatalosan agilis, könyörtelenül logikus nyugdíjas asz- szonyt hallgatok: szenvedélyesen sorolja azokat a gondokat és sérelmeket, amiket több tucatnyi lakótársa bízott rá. s amiket megoldani, vagy orvosolni meglehetősen nehéz: — Van a házunkban a boltnak egy raktára, gyakran érkeznek ide teherautók. Egy éve, hogy az egyik gépkocsi leszakította az ereszcsatornát. Azóta az udvar nyaranta tócsa, télen jégpálya, csúszkálunk rajta, elesünk, de megjavíttatni lehetetlen ezt az átkozott csatornát Ha nem kaptunk millió ígéretet, hát egyet sem. Itt vannak a levelek sorban, megnézheti; mindegyikben határozott válasz, ekkor meg ekkor megcsinálják, s aztán nem történik semmi... Vitás ügyekben Rostetter Margit lakóbizottsági elnök Vác egyik meglehetősen nagy körzetében. Érdeklődése a közügyek iránt szembetűnő, érthető hát. hogy a buszpályaudvar, a vasútállomás a Szilasi utca és a Lenin utca által határolt városrész lakói őt választották meg köUtazik a huzalzománcozó Szerelik a huzalzománcozó gép fordító görgőit a Pestvidéki Gépgyárban. Az év első negyedében 19 darabot készítenek a különféle típusú nagyértékű berendezésekből. A közeljövőben Japánba egy kiállításra is szállítanak a huzalzománcozókból. Kacsirek Károly és Schneck Tibor lakatosok a kályharész görgőit szerelik fel. Hancsovszki János felvétele zös dolgaik egyik képviselőjének. Cseppet sem könnyű, s meglehetősen bonyolult, sokrétű feladatkör járul ehhez a tisztséghez. A lakóbizottságok tagjai és vezetői köztudottan kettős küldetést vállalnak: meg- választóik érdekeit szem előtt tartva segítik az adott körzet tanácstagjának munkáját, s ezen keresztül magának a tanácsnak a törekvéseit Is. — Vácott hatvannyolc lakóbizottság alakult meg — tájékoztat dr. Kovács Tibor, a városi tanács titkárságának vezetője —, s nem utcánként, hanem választókerületenként. Szerepük igen jelentős: a különböző közérdekű információk közvetítésén túl a hatósági és településfejlesztési kérdésekben is kikérjük véleményüket, s egy-egy testületi döntésnél figyelembe vesz- szük javaslataikat. Ugyanakkor rájuk hárul az a feladat is, hogy egy-egy lakóközösség vitás kérdéseiben intézkedjenek, a házirend betartásától a környezet megvédéséig számtalan ügyben. — Mik a tapasztalatok a bizottságokkal kapcsolatban? — Tanácstagjaink igen sok segítséget kapnak ezektől az öttagú testületektől, fontos információkhoz jutnak nem egy helyen, lett légyen az szociálpolitikai vagy ifjúságvédelmi probléma. Ugyanakkor fellendültek a társadalmi munka- akciók is; Deákváron például több száz méter járdát építettek, a Földvári téri lakótelepen pedig jelentős parkosítás dicséri a bizottsági tagok szervezőkészségét. Falra hányt borsó Ezek tehát az általános tapasztalatok, lássuk azonban egy körzet konkrét, vagy ha Úgy tetszik, testközeli gondjait. A r n- bevezetőben szerepelt Rostetter Margit lakóbizottsági elnök személyes tapasztalatai, s mindennapos küzdelmei kétségtelenül sajátosabb megvilágításba helyezik a bizottság munkáját. — Bizalmat kaptunk lakótársainktól — mondja —, s ennek mindenképpen szeretnénk megfelelni. Mi tagadás, gyakorta nem sikerül. Elsősorban azért nem, mert a legtöbben a helyi gondokat, problémákat szeretnék megoldatni velünk, s ha ez vontatottan, lassan megy, mind többen legyintenek: úgyis hiába próbálkozunk. — Mondana a sikertelenségekre példát? — A vasút felé vezető járda tele van púpokkal, valóságos nyaktörő. Tavaly óta panaszlom, a nyáron határozott ígéretet kaptunk a kijavítására, de semmi sem történt. Aztán: hónapokig itt állt egyik konténerünk, rég megtelt, senki sem ürítette ki. Végül a KÖJÁL-hoz kellett fordulnom. Na, az végre intézkedett — De azért remélhetőleg akad jó példa is ... — Természetesen. Sikerült elintézni, hogy a villanyórák szekrényekbe kerülhessenek, hogy a padláson felhalmozódott sittet végre eltakarítsák, és még sorolhatnám. Ilyenkor örülünk, de sajnos a rossz példák mindig riasztóbbak. Megbízatásunk. hogy a tanácstagi beszámolókra összehívjuk, a környék lakosait. A közömbösség ellen A lakóbizottsági elnök helyzete — legalábbis a felsorolt példák nyomán — aligha irigylésre méltó. A közömbösség, mint említette Rostetter Margit is, egyébként is terjed,' s ha ehhez niég a hétköznapi goridok csigalassú orvoslása járul, mind nehezebb közösségi tudatra ébreszteni az embereket. De azért megkísérli: — Szívesen csinálom, amire vállalkoztam, és remélem, hogy nem hiába. T. I. Szemétszállítás, ösztönzéssel? Rontják az utcaképet Nem tudom megérteni, miért nem szállítják el hetek óta az utcára zsákokban kirakott szemetet? Az utcakép sajnos szemet nélkül is siralmas látványt nyújt. Amikor nem volt hideg, akkor sem volt rózsásabb a helyzet. Természetesen kivételek vannak, mert jómagam is láttam, hogy akinek „kinyílt a pénztárcája”, azoknak mindent elszállítottak. Pedig a szemétdíjat a a villanyszámlán kéthavonta levonják. Az ilyen visszásságok nemigen segítik elő, hogy falun a jó lakó megmaradjon. Szívják a part, dagasztják a sarat Önállóságuk vizsgája Üt. Minden innen indul ki és ide tér vissza. Mármint ott, ahol nincs. És sajnos, nagyon sok helyen nincs megyénkben, és ez, ami naponta megkeseríti az emberek éledét. Miért van a másik soron burkolt út, s miért nincs amott? Miért jut egyik községnek több pénz útépítésre, útfelújításra, mint a másiknak? Miért kivételezett az a település, s miért feledkeznek meg mindig a másikról? Hogyan is van ez valójában? Miért ilyen elkeseredettek a kérdések? Ahhoz, hogy erre választ lehessen adni, a jelenlegi gazdasági helyzetből kell kiindulni — ez a kályha. Köztudott, hogy a központi támogatások jelentős része a kiemelt programokra megy el. Ezek pedig az oktatás- és az egészségügy, valamint a kereskedelmi ellátás helyzetét hivatottak javítaná. Ami ezen felül marad, abból lehet új utakat építeni, a régieket felújítani. Sok a betelepülő — Mégis milyen keretből gazdálkodnak ? — kérdeztük Valkai Györgyöt, a Pest megyei Tanács közlekedési osztályának vezetőjét, a megye úthálózatának „gazdáját”. — Külön pénz van az építésre, s a felújításra. Az utóbbira minden esztendőben százhatvan millió forintot fordítottunk 1981 óta. A terv eredetileg az volt, hogy csak a tervidőszak elején lesz ez az ösz- szeg ennyi, utána fokozatosan növekedett volna kétszáztíz millióra az időszak végére. A gazdasági helyzetből következett, hogy végül is nem emelkedett ez az összeg, s ez lett a feszültségek forrása. Az utakat nem sikerül olyan állapotban tartani, ami a közlekedéshez, a forgalom nagyságához elengedhetetlen lenne, s gondjaink vannak az állagmegóvással is. Ebből kaptak a tanácsok a meglevő úthálózat arányában, s hozzátették a hiányzó összeget saját költségvetésükből. Ez a kiegészítés kezdetben még huszonöt-harminc millió forint volt, mostanra azonban tíz-tizenöt millióra csökkent... Ez alatt nem minden esetben készpénzt kell érteni, gyakran jelent ez társadalmi munkát, így készítve el egy-egy utcában a járdát, a vízelvezető árkot. Ezenkívül rendelkezünk tartalékkerettel, amiből az előre nem látható, rendkívüli hibákat javítjuk ki. Ilyen volt tavaly Nagyiparoson és Verőcemaroson, ahol a Duna menti támaszfad lazult meg, azt kellett helyreállítani, Valkón a löszfal csúszását akadályoztuk meg új vízelvezető kiépítésével. Nagybörzsönyben útbeszakadást és pincebeszakadást orvosoltunk. Ha a helyi tanácsok, vagy az útfelügyelők rendellenességről tájékoztatnak bennünket, igyekszünk azonnal kijavítani azokat. Új út építésére, sajnos, rendkívül kevés pénzünk van a jelenlegi gazdasági helyzetben. — Tehát jobb utat csak az a község kap, ahol már eleve van valamilyen út. Ugyanakkor ahol ez az alap hiányzik, ott még esély sincs arra, hogy kilábaljanak a sárból, mivel új építésére nem nagyon kapnak pénzt a tanácsok. Nincs itt aránytalanság? Ez oda vezethet, hogy a gazdag települések még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek. Nem csoda hát, hogy sok község úgy érzi, megfeledkeztek róluk, mostohán bánnak velük — mások javára. Feszültség forrása — Legyünk őszinték: azokon a településeken, ahol viszonylag jó az úthelyzet, sokat segített a lakosság. Meg kell nézni Kerepestarcsát, vagy az ócsaia- kat! Az. ingatlantulajdonosok kifizettek hat- vagy akár tizenötezer forintot is. Végül is negyven esztendő eltelt a fel- szabadulás óta, s van olyan település, ahol egy kapavágás nem sok, annyit nem tett a lakosság azért, hogy tisztességes útja legyen! Másutt szervezkednek az emberek, mozognak a település vezetői, és vállalják az áldozatot. Ha a lakosság megépít magának egy útszakaszt, még ha nem is olyan, mint az aszfaltozott részek, már csak felújításra kell pénzt kérniük. Van, ahol a helyi tsz vállalja a szállítást, ha következik közelben sóder- vagy kőbánya van, kedvezményesen jutnak alapanyaghoz. így volt ez Bia- torbágyon, Öcsán, Csömörön is. Vannak azonban települések, ahol módosak ugyan az emberek, de keveset áldoznak a falujukért. S ha már arról van szó, hogy melyik település mennyit kap felújításra, azért be kell tartani a fontossági sorrendet! Nem kell nagyon okosnak lenni ahhoz, hogy be’ássa ez ember: az ötvenezer lakosú Érdnek van nagyobb szüksége új útra, ahol a hálózat hossza háromszázhatvan kilométer, és ebből összesen ötven burkolt, vagy valamelyik ezef-ezeröt- száz lakosú településnek, ahol egy főutca van. amin a tsz néhány kocsija jár, és a lakossági szükségletek kielégítését szolgálja csupán ... Nő a különbség Az országos átlag szerint az Utak negyvenhárom, negyvennégy százaléka burkolt, ez a szám Pest megyében csak huszonöt százalék. A tendencia pedig az, hogy e különbség nő. A következő esztendő egyik újdonsága lesz, hogy a helyi tanácsok a rendelkezésre álló pénzből saját maguk döntik el, hogy iskolát akarnak belőle, utat, avagy orvosi rendelőt. Az önállóság nagy vizsgája ekkor következik! Fiedler Anna Mária A problémára — mely Fel- sőpakonyból érkezett — Szabó József, a Gyáli nagyközségi Közös Tanács Építőipari Költségvetési Üzemének üzemvezetője - álaszol. — Nem tudtunk erről a panaszról, és nem értjük, hogy a lakó miért nem hozzánk fordult először. Mi rendszeresen, heti egy alkalommal gyűjtet- jük a szemetet. Egy magánfuvarost alkalmazunk alvállalkozóként, és természetesen vannak segítőtársai is. Két éve bevezettünk egy füzetet, amelyben a panaszokat rögzítjük. Ebben olyan kevés a bejegyzés, hogy heti átlagban is legfeljebb csak egy bejelentés található. Azt hiszem, ez nem rossz arány. Nem jött panasz — így a panaszosfüzet alapján nyugodtan mondhatom, hogy a lakosság 95 százaléka elégedett a munkánkkal. Sőt a tanácsülésen is elhangzott: a szemétszállítás rendezett Gyál- Felsőpakonyon. Ez volt eddig egyik legnagyobb érdemünk — mondja Szabó József. — A tíz-húsz fokos mínuszokban sincs probléma? — Eddig csak egyetlen hét esett ki a szállításból, de köl- csönjárművel azt is bepótoltuk. — Nem lehetne korszerűbb és higiénikusabb módon tárolni, illetve szállítani a szemetet, hiszen nem valami esztétikus látvány a rissz-rossz zacskókba. edényekbe kirakott hulladák. És a fentiek szerint ez a „látvány” legalább egy hétig gyűlik az utcán. — Körülbelül másfél éve kérdőíveket küldtünk szét vagy ötszáz polgárnak, s megkérdeztük, szeretne-e valami változtatást ezen a téren. Mit mondjak... jó, ha harmincán visszaküldték a nyomtatványt. A megyei tanácsnak ugyan vannak elképzelései a korszerűsítésről, de az több millió forintba kerülne. Mi pedig még így is — pedig még ’81-es árakkal számolunk — négyszáz- ezer forintot fizetünk rá évente. Egy rossz szokás A lakosság nagy része nem is igényli a kukás szállítást, mert tudják, hogy az edényt saját zsebükből kellene kifizetni, és nyilván a szállítási díj is megemelkedne. — És mi a helyzet a pénztárca csiki-csuki, a szemetesek „ösztönzése” terén? — A fuvarozó csak 30 kilós határig köteles elvinni a hulladékot. Tudom, ennél sokszor nagyobb mennyiség is összegyűlik néhol, különösen építkezéskor. Az emberek a legegyszerűbb módot választják: adnak egy ötvenest a fuvarosnak. az pedig letisztítja érte a járdát is. Ez elfogadott szokás, kialakult gyakorlat a lakosság körében. Hogy nincs mindenkinek erre forintja? Nem is kell emiatt senkinek sem kerülgetnie a szemetet, hiszen. ha nekünk bejelenti, mi elszállíttatjuk a nagyobb mennyiségű hulladékot is. Nos, kedves felsőpakonylak, a panaszosfüzet nyitva áll, s a költségvetési üzem dolgozói váriák önöket gondjaikkal, problémáikkal. Együtt talán- szebbé varázsolhatják a siralmas utcaképet. Antal Piroska .
