Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-16 / 39. szám

PEST 1985. FEBRUAR 16., SZOMBAT Legyőzték a fufóhomokot A hallgatóiig soraiból Bukovszki István és Szabados László, (Folytatás az 1. oldalról.) zsa hektáronként, csak 44 má­zsa. Fizetni kellett. De legna­gyobb meglepetésre tegnap ki­derült: 46 mázsát mutat a vég­ső elszámolás! Bár így lenne idén is, szívesen fizetnék két­szeresen vissza a pezsgőt, csak teremjen sok búza. El tudják látná takarmány­nyal a szarvasmarha-állomá­nyukat is, emelkedett az egy tehénre jutó fajlagos tejho­zam, s mindezt úgy érték el, hogy 37 dekáról 28 dekára csökkentették az egy liter tej­hez szükséges takarmányada­got. A háztáji jól integrálódik a nagyüzemhez, ezáltal e te­rületen is több bevételhez ju­tottak a tervezettnél. Az ipari tevékenység nélkü­lözhetetlen része a nagyüzem­nek, s a helybeli ipari részle­gek helyt is állnak. A buda­pesti 16 részleg mindegyi­ke azonban nem teljesítet­te kötelességét, , s nem min­den magyarázható objektív okokkal. Sem az árbevételük, sem az eredménytervük nem felel meg a várakozásnak. Je­lenleg áttérnek az átalánydí­jas elszámolásra, egyértel­műen megnövelik a részlegve­zetők kockázatvállalását: saját zsebük érezze meg, ha rosszul dolgoznak. Rciszki Györgyné, az Ellen­őrzési Bizottság tagja, Franko Károly, a Mezőváz GT igazga­tója, Valentyik Ferenc tsz tag, dr. Sóti Zsolt, a tsz elnökhe­lyettese, Bálint Istvánná, a nő­bizottság titkára, Králl Béla, Rigó István, a helyi ipari te­vékenység főmérnöke felszóla­lásában egyaránt azt fejteget­te, hogy idén sem várnak köny- nyű sikereket. A további tíz­millió forint elvonás újabb le­hetőségek kutatására ösztönzi őket. A differenciált bérezés, a létszámmal való helyes gaz­dálkodás, az improduktív mun­ka csökkentése, a hűséges női dolgozók helybeni foglalkozta­tása —, s felsorolni is sok, mi minden szolgálja majd felelős, az eddig megszokott átgondolt munkát. Erre mondta felszólalásában Krasznai Lajos, az MSZMP Pest megyei Bizottságának el­ső titkára, aki részt vett a zár­számadó küldöttgyűlésén: a termelőszövetkezet jó híre túl­lépte a megye határait. Két aszályos év után, az ismert rossz talajviszonyok, adottsá­gok mellett, különösen becsül­ni kell az eredményt. A siker forrásaként sokkal inkább, mint a jó adottságú gazdasá­gokban, el kell ismerni a jő vezetőket és a kitűnő kollek­tívát. Saját gyötrődéseik, tapasztalataik, máskor nagy örömeik között tanulták a szo­cialista gazdálkodást. Eredményeiket növeli, hogy egyszerre több lábon állnak, sokféle módon biztosítják bol­dogulásukat. Van erejük a min­denkori megújulásra, piacér­zékenyek és ahhoz igazítják nélkülözhetetlen ipari terme­lésüket is. Az első titkár utalt Kakucsi Gabriella szavaira: a dabasi Fehér Akác Tsz nem elzárt sziget, hanem szerves része a megye, az ország mezőgazda­ságának. Valaha mélypontról indultak, de küzdelmükkel ma­gasra jutottak. Egy írás akkor jó, ha van csattanója. Ezúttal a csattanót Rigó István szolgáltatta, iga­zolva Krasznai Lajos biztató szavait. A küldöttek is itt sze­reztek tudomást arról: a Ma­gellan nevű, itthon már ismert játékukból több ezer van rak­táron —, de nincs ok kétség- beesésre. A Generálimpex egy francia céggel 1990-ig szóló egyezséget kötött havonta szál­A csattanót Rigó István mondta. Erdősi Ágnes felvételei lítandó 20 ezer játékra. 1985- ben 180 ezer darab Magellán játék kel útra Dabasról, csak­nem hétmillió frankért. Vagyis: 35 millió forint árbevétel máris biztosított, az idei mérleg ser­penyőjét az eredmény felé húzza. S ez — ha beválik az olasz kooperáció is —, még csak kicsiny hányada összes tevékenységüknek. S. Á. iömsldi Dózsa Tsz Mindig újat, jobbat keresni Művelődési háza nem lévén, a Láng tanyai műhelycsarnok­ba hívta össze zárszámadó köz­gyűlését a dömsödi Dózsa Ter­melőszövetkezet. Az elmúlt esztendei eredményeket ismer­tető és az idei gazdálkodási terveket megvitató tanácsko­záson részt vett Arató András, a Magyar Szocialista Munkás­párt Pest megyei Bizottságá­nak titkára, a körzet párt, ta­nácsi és tömegszervezeti veze­tői. S a hagyományokhoz hí­ven, ez alkalommal is a ven­dégek között voltak a szlová­kiai Ruban és az NDK-beli Kölledach mezőgazdasági szö­vetkezeteinek képviselői is, akikkel évről évre szakmai szempontból is kamatozó kap­csolatot fejlesztettek ki a döm- södiek. Fontos exportcikkek A Dózsa Tsz évek óta sze­repel az ország legjobb mező­gazdasági üzemei között, s a mostani, valahol a harminca­dik és negyvenedik közötti he­lyezés is annak eredménye, hogy itt a becsületes munka mellett a vállalkozás, a mindig újat és jobbat keresés alapve­tő követelmény. Ennek ered­Szentmártonkátai Kossuth Tsz Remény a kilábalásra Tápiószentmáríoni Aranyszarvas Tsz Gyarapodó borjúállomány Minden eddiginél sikeresebb évről adhatunk szamot zár­számadó közgyűlésünkön — e megállapítással kezdte beszá­molóját Szabó János, a tápió- szentmártoni Aranyszarvas Termelőszövetkezet elnöke. Si­keres, ám nem könnyű évet hagyott maga mögött az Aranyszarvas csaknem ötszáz fős közössége, hiszen az ő dol­gukat is nehezítették az újon­nan érvénybe lépett szabályo­zók, s a kalászosokra igen kedvezőtlen ősz és tél. Segítette viszont a tavaszi Időjárás — a hideg és csapa­dékos május — a kalászosok, a cukorrépa, valamint a zöld­borsó termelését; mindhá­rom növényből rekordtermést mondhat magánénak a szövet­kezet. Búzaátlagukat tekintve (7,34 tonna) elsők lettek a me­gyében, cukorrépából is a ki­emelkedők között vannak, összességében e három nö­vényfajta többlettermése 15 millió 576 ezer forint többlet­bevételt hozott a kollektívá­nak. Növénytermesztő ágaza­tuk nyeresége 1984-ben meg­haladta a 36 millió forintot. Alaptevékenységük másik ága­zata, az állattenyésztés is ma­gas termelési értéket produ­kált; nőtt a tejtermelés, a hí- zómarhák súlygyarapodás! ará­nya, miközben csökkent a fel­nevelési veszteség a borjúál­lományban. Pozitív mérleggel zárt az ipari és a kereskedel­mi ágazat is. A közgyűlésen részt vett Babcsán József, a nagykátai városi jogú nagyközségi párt- bizottság első titkára is, aki hozzászólásában kifejtette, hogy az Aranyszarvas Terme­lőszövetkezet alaptevékenysége példaadó a megyében, s ez a továbbiakban is kötelez. Ki­emelte hogy feltétlenül növel­ni szükséges a nagyüzemi zöldség- és sertéstermelést. Az Aranyszarvas Termelő- szövetkezet közgyűlése a zár­számadást egyhangúan elfo­gadta, majd a szövetkezeti tör­vény értelmében, miután az öt éves mandátum lejárt, el­nököt és vezetőséget válasz­tott. Az elnök a következő ciklusra is Szabó János lett. Sz. T. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de a veszteséget is sikerként lehet értékelni, fő­leg akkor, ha nagysága jóval kisebb, mint arra előzetesen számítottak. Nos, ezt tapasz­talhattuk tegnap a szentmár- tonkátai Kossuth Termelőszö­vetkezet harmadik, s egyben utolsó részközgyűlésén, ame­lyet a tápiószecsői helyőrségi művelődési házban tartottak meg. A tsz tavalyról csaknem 25 millió forintnyi veszteséget könyvelhet el, s ez éppen 10 millióval kevesebb, mint két esztendeje volt — amint dr. Samu József elnök is említet­te a vezetőség beszámolójá­ban. A mélypont a nagyüzem éle­tében immár két éve tart, hi­szen 1983-ban is negatív ered­ménnyel i zártak. Már akkor látszott, hogy önerőből nem lesznek képesek úrrá lenni a nehéz helyzeten, ezért a me­gye és a minisztérium segít­ségét kérték. A szanálás befe­jezése után a támogatáshoz szigorú feltételeket szabott a bizottság: megkövetelték pél­dául a gondokért felelős veze­tő fegyelmi és anyagi felelős- ségrevonását, valamint a gaz­dálkodás szerkezetének átala­kítását, s azt, hogy ha 1984- ben sem sikerül lényeges ja­vulást elérni, akkor azt a tag­ság is érezze meg, jövedelmé­ben. Az egyes ágazatok tevékeny­ségének részletes elemzése nyomán meglehetősen vegyes kép alakulhatott ki a jelenle­vőkben. Az elnök több ellent­mondásra is felhívta a figyel­met. Kiderült, hogy amíg az egyes ágazatok tevékenységét az egyik oldalról a takarékos­ság jellemzi, addig a másik oldalon megjelenik a pazarlás is. A gépesítésben dolgozók például a tervezettnél keve­sebb pénzt költöttek, ezért di­cséret illeti őket. Azért vi­szont már elmarasztalást ér­demelnek, hogy az erőgépek fö­lös kapacitásának bérbe adá­sát rossz munkaszervezéssel meghiúsították, s így jelentős bevételtől fosztották meg a gazdaságot. Ez a meglehetősen vegyes kép a nagyüzem szinte egész gazdálkodására jellemző. Az utóbbi hónapokban a vezetés és a tagság nagy erőfeszítése­ket tett, hogy felszámolják a nehézségeket. Az első tapasz­talatok kedvezőek. A kátyú­ban megragadt szekeret most talán sikerül kihúzni, hiszen szűkebb pátriánk — több ter­melőszövetkezet között — mintegy 25 millió forintos hi­tellel segítette ki a szentmár- tonkátaiakat, s ez az összeg elegendő volt a pénzügyi hiá­nyok fedezetére. S ha minden igaz, akkor az idén végleg el­mozdulnak a mélypontról. Erederti tervükben ugyanis 13,5 millió forintos tiszta nyereség szerepel. A részközgyűlés munkájá­ban tegnap részt vett Beke András, a megyei pártbizott­ság alosztályvezetője is. F. Z. menyeként alakult ki a kor­szerű szarvasmarha-ágazat, melyben különösen a tehené­szet ért el kiugró fejlődést az utóbbi években. Juhászatuk — hasonlóan a hazai gazdaságok többségéhez — egyelőre ugyan még nem nyereséges, de ered­ményei biztatóak a jövőre néz­ve. Magas hozamokat érnek el három fontos exportcikk, a ga­bona, a napraforgó, és a mag­lucerna termesztésében is. Ja­vult a szőlő- és gyümölcster­mesztés gazdaságossága is, mint ahogy a takarmányter­mesztés is egyre hatékonyab­ban biztosítja állataik ellátá­sát. E kérdésekről szólt részlete­sen Sáfrán József, a szövetke­zet elnöke, amikor gazdaságuk eredményeit ismertette a tag­sággal. Beszámolójából azon­ban az is kiderült, hogy a 3100 dolgozót foglalkoztató, több mint 6100 hektár területtel ren­delkező közös gazdaság árbe­vétele és nyeresége ma is el­sősorban az ipari és szolgáltató tevékenységből származik. A szabályozók szigorodása nyo­mán növekvő árbevétel ellené­re is csökkent az eredmény, bár Pest megyében még min­dig a jók között tartható szá­mon, hiszen meghaladja a 77 millió forintot. S mert nem­csak dömsödi tapasztalat, más­hol is érdemes megfontolásra: ez a tőkeerős tsz az év során fizetési nehézségekkel is küz­dött, mert partnereik is késve egyenlítették ki tartozásaikat. Az ilyen tovagyűrűző pénz­ügyi lazaság egyre több nehéz­séget okoz a gazdálkodó szer­vezeteknek. gépek cseréjére, de egyelőre nincs mód új elképzelések megvalósítására, a termelés nagyobb arányú bővítésére. Ez a helyzet oedig gátja lehet nemcsak a dömsödi tsz gyara­podásának, hanem a magyar mezőgazdaság fejlődésének. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a dömsödi szövet­kezetben csupán arra várnak, hogy a gazdasági szabályozás teremt számunkra jobb létfel­tételeket. E tanácskozáson kri­tikus szemmel vizsgálták a különböző ágazatok és tevé­kenységek működését. Idei ter­vük — melyet most fogadott el a közgyűlés — már jól tükrözi azt a szándékot, hogy hatéko­nyabb gazdálkodással szeret­nének új forintokat nyerni. El­sősorban azzai, hogy a tartó­san veszteséges ágazatok mű­ködését felszámolják, máshol pedig kisebb költséggel, ener­gia- és anyagfelhasználással, kevesebb élőmunkával érnek el jobb eredményeket. Hogy mennyi haszna lehet ennek a gazdálkodási szemléletnek, azt jól tükrözi, hogy egy százalék költségmegtakarítás 10 millió forint eredményt hozna a szö­vetkezetnek. Ti a milliárdon Veszteségek nélkül Bőségesen boncolgatták a közgyűlésen azt is, mire futja és mire nem a tavalyi ered­ményből. Számításaik szerint az önfenntartásra, a folyama­tos gazdálkodásra megvannak a feltételek. Jut pénz a folya­matban levő beruházások be­fejezésére, az elhasználódott Az idei gazdálkodási terv szerint a dömsödi Dózsa dol­gozói egymilliárd forintot meg­haladó termelés mellett 105 millió forintos nyereségre szá­míthatnak. Jövedelmük átla­gosan 10 százalékkal emelked­het, s beruházásokra, például a biogáz-program folytatására, vagy az új szociális épület be­fejezésére, munkásszállító au­tóbuszok vásárlására 25 mil­lió forint jut. _ _ A terv egyáltalán nem köfty- nyű. Megvalósításának garan­ciája csak a minden eddiginél fegyelmezettebb, alaposabb munka, a takarékos szemléletű gazdálkodás lehet. A tegnapi dömsödi közgyűlés azt bizo­nyítja, hogy ehhez most nem. hiányzik a szándék. Cs. A. Kongresszustól kongresszusig (5.) Nincsen fontosabb beruházás Újabb jelentős utat tett meg a társadalom Pusztán illusztrációként: 1981 & 1983 kö­zött 8822-ről 10 526 forintra nőttek átlagosan a megyében az egy általános iskolásra jutó költségvetési kiadások, márpedig míg 1980- ban 109,2 ezer, a most folyó tanévben 122,4 ezer, azaz majdnem tizenhárom ezerrel több gyermek oktatásáról kell gondoskodnia a ta­nácsoknak a képzés e kezdő lépcsőjén. A tőke kamatai Jövőt vallató felkiáltás volt ez, a „Ha majd a szellem napvilága / ragyog minden ház ab­lakán”. Petőfi Sándor, A XIX. század költői. Idéztük, idézzük; koptatjuk. Már-már elikop- tattuk. Miközben észre kel.-üt vennünk, a szellem napvilága önmagától nem ragyog be minden ház ablakán. Ott végképp nem, ahol szorosra zárt redőnyök rekesztik el útját. A szükségszerű megfogalmazása volt tehát az, amit az MSZMP XII. kongresszusának hatá­rozatában így olvashattunk: „ Előrehaladá­sunknak elsőrangú feltétele, hogy tovább gya­rapodjék népünk műveltsége, a közművelődés egyre inkább váljék társadalmi üggyé." Közkiadásainknak a műveltségre, a szocia­lista életmód seregnyi jellemzőjére költött fo­rintjait némelyek hajlamosak úgy tekinteni — jobb esetben —, mint áldozatot, rosszabb esetben pedig úgy, mint kényszerűen lerótt luxusadót. A társadalom számára nincsen fontosabb beruházás, mint az így befektetett pénz! Ennek a tőkének a kamatai a legbőveb­bek, ennek a tőkének a hiánya megbéníthatja az egyéb tőkék haszonnal történő forgatását Ennek tudatában már semmi furcsát nem ta­lálhatunk abban, hogy a megszigorodott gaz­dálkodási környezetben is folytatódott az ok­tatási kiadások részesedésének növekedése a költségvetésből. Lelket vidítóan hosszú lista, 16-16 új tanterem Szigetszentmiklóson, Buda­örsön, Zsámbékon, Vecsésen, Dunakeszin, Nagykőrösön, Érden, 12-12 Pécelen Nagyká- tán, Gyálon, Százhalombattán ... s így tovább. Ezen a módon hízott fel az 1980. évi 3189 osztályterem mostanra 3610-re, ám mielőtt végképp belefeledkeznénk az örömbe, leírjuk azt is, hogy bár csökkent a számuk, még min­dig 38 ezer gyermek kényszerül ún. valtómű- szakos, azaz délelőtt-délután cserélődő okta­tásba. Pedig mennyi társadalmi összefogás, lelkesedés, találékonyság ...! S mégis? A más- honnét a megyébe települők, a természetes szaparadás korábban országos átlagot megha­ladó mértéke a sok új tanteremnél is többet töltene meg, amint örökös versenyfutásban állt igények és lehetőségek kettősével a me­gye az óvodai ellátásiban is, mert bár napja­inkban már 36 ezer gyermek számára van hivatalosan hely ezekben az intézményekben — 1980: 33 ezer —, a valóságban 39,2 ezer fős sereg tölti meg a termeket; zsúfoltság árán. További adalékok a közös érdekű, közös terhű feladat megvalósulásához, megvalósítá­sához. Az általános iskola nyolcadik osztályát sikerrel befejezők 92-93 százaléka tanul ma már tovább, öt év alatt majdnem ezer fővel növekedett csupán az általános iskolákban bjj ott oktató pedagógusok száma a megyében., kétezernél is többen ismerkednek ma egy-egy szakma fogásaival, mint tették ezt 1980-ban... Az idén a megyei oktatási, közművelődési és sportintézmények összesen hárommilliárd fo­rintot költenek el a tanácsi költségvetésből és 399 millió forint jut beruházásokra a tanácsi fejlesztési alapból. A pénzbeli arányok össze­gek érzékeltetik, valóban a legfontosabb be­ruházásról, a szellem gyarapításáról van szó, ám a tárgyi világ e köréhez a közgondolko­dásnak is kapcsolódnia kellene, kell, mert hi­ába a sok erőfeszítés, ha a családban a gyer­mek a nevelés minimumját sem kapja meg ... Tekintsünk a szellem napvilága más tere­pére. A kutató-fejlesztő helyek kiadásai a megyében 1980 és 1984 között több, mint tíz százalékkal növekedtek bizonyos területeken — összevonásokkal, fejlesztő vállalattá való átalakulással, önálló céggé válással stb. — korszerűsödött, a szervezeti forma, koncentrá­lódtak a szellemi, anvagi források. Ugyanak­kor — mert ió lenne, ha itt is. másutt !r min­dig csak a jó létezne — nem sikerült lénye­gesebb haladást elérni a kutatási témák, a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom