Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
1985. FEBRUAR 18., SZOMBAT Ofri'rfni) A PEST MEGYEI TANÁCS ÜLÉSE Lapunk első oldalán ösz- szefoglaljuk a Pest megyei Tanács pénteki ülésén történteket. Amint abban az anyagban jelezzük, a testület megtárgyalta az egészségügyi alapellátás megyei helyzeté^ és fejlesztésének teendőit. Az alábbiakban a napirenden szerepelt tárgykört az Írásos anyag, a szóbeli kiegészítés, a felszólalásokban elhangzottak alapján részleteiben ismertetjük. A leglényegesebb az integráció Javulás a sürgősségi ellátásban Mérséklendő területi eltérések Első ízben Elvi kiindulópontként az a megállapítás szolgált, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a XXII. kongresszusra kibocsátott irányelveiben így olvashatunk: „Javítani kell az alapellátást, a járóbetegek ellátását és a közegészségügyi tevékenységet”. Ennek a feladatnak a tükrében vizsgálta a testületi ülés az egészségügyi alapellátás elért színvonalát, a (tagadhatatlanul meglevő feszültségeket, a további haladás útjait. Érdekességként említjük, hogy első ízben került sor rá: a megyei tanács átfogóan elemezze az egészségügynek ezt a meghatározó területét, mert ugyan egy-egy részelemmel a testület foglalkozott, a teljes kép megalkotására mast első alkalommal tett kísérletet. Ennek a sikeres próbálkozásnak a szükségességét nemcsak a vita bizonyította, hanem az a puszta tény is, hogy az alapellátásban tevékenykedik az egészségügyi dolgozók 45—50 százaléka a megyében, az orvos és a beteg közötti találkozások fele itt jön létre! .Elhangzott a vitában: az Alapellátás minőségét jelentősen javították azok az intézkedések, amelyek az integrációra, a progresszív betegellátásra, a szakfelügyeletre és a betegbeutalás új rendjének kialakítására összpontosultak. Lényeges segítséget adott ehhez a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága 1980. novemberi határozata a fő irányok kijelölésével. Egy évtizedre visszatekintve — ez az egyöntetű vélemény alakult ki a tanács ülésén — a fejlődés jelentős, ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni a megye egyes területrészei. valamint a szakágazatok közötti, olykor tetemes eltéréseket. A leglényegesebb változást az integráció megvalósítása hozta, ami a megye városaiban napjainkra teljes mértékben. ám a kezdetekkor nem •minden zökkenő nélkül, végbement. A nagyközségekben és községekben kissé más a helyzet — és ezt a felszólalók is érzékeltették —. mivel itt a munkáltatói jogok é6 a szakmai irányítás különválása miatt csupán a szakmai integrációt sikerült létrehozni, azt is az első időben szerénv eredménnyel. Fenek az átfogó és nz egészségügy szívó« gyökerű hagyományait megbolygató átszervezésnek a hatásos megszilárdításában fontos mozzanat volt a kórházaik területi munkájának erősödése, a szakorvosi rend élői n+ézetek szakmai felügyelete színvonalának javulása, ez utóbbinál a csonoirtvezető belgyógyász hálózat közbejöttével. Figyelmet érdemel ugyanakkor az a vélemény. mely hangot kanott a testületi ülésen, s amely szerint a továbbképzés szervezettebb formáinak kialakítása, e formák, gyakorlati alkalmazása. a helyettesítések megbízható rendszerének megteremtése még sokféle teendőt tartogat. Csupán utalhattunk az előbbiekkel arra a sokféle tényezőre, amelyek meghatározzák mind a felnőtt, mind a gyermekellátás, egészségügyi gondozás helyzetét az orvosi körzetekben. Ez a helyzet sokkal jobb, mint volt egy évtizede, ám az üzemorvosi szolgálatban, valamint a gyermekfogászatnál észlelhetők elmaradások a kellő gondozási színvonaltól. A gondozást az is előtérbe helyezi, hogy növekszik a megyében az idős korúak száma, azaz szorosabb együttműködésre teremtődik igény az egészségügy és a szociális gondozás között, amiben része kell, hogy legyen az egészségügy és a Vöröskereszt szorosabb kapcsolódásának is. Szakmai rang Lényeges haladás mutatható ki — és erről a vitában többen szóltak elismeréssel — az alapellátás személyi feltételeinek javításában. Ma a megyében 389 körzeti, 112 gyermekkörzeti, 36 üzemi orvos, 144 körzeti fogorvos tevékenykedik az alapellátásban. Az orvosi állások gyarapodásával párhuzamosan bővült a védőnők, az egészségügyi szakdolgozók száma is. Az alapellátásban levő több szakorvos, általános körzeti szakorvos, valamint a gyermekkörzéti és fogszakorvosa szolgálatnak az alapellátáshoz kerülése lehetővé tette az egy-egy orvosra jutó megterhelés csökkenését, ezzel logikusan együtt járva a szakmai színvonal emelkedését. A kedvező változások jele az is, hogy az üres állások száma nem túlzott — két és fél százalék körüli —, a fluktuáció csekély, azaz, ahogy azt a megyei tanács megállapította: a körzeti egészségügyi szolgálat kiépült, jelentős előrelépés történt az üzemi körzeti, a mezőgazdasági üzemi körzeti és a gyermekkörzeti orvosi ellátásban. Indokolt véleményként jegyezhettük fel a téma tárgyalásakor, hogy az egészségügyi alapellátás tevékenységének megítélésében döntő szerepe van az ún. sürgősségi ellátás helyzetének. Itt voltak bőségesen gondok és akadnak még ma is. Ha 1976-ig tekintünk vissza, akkor megállapíthatjuk, megkétszereződött a központi ügyeletek száma, ma már tizenhat helyen találni ilyet, s jelentős az emelkedés az összevont hétközi, hét végi ügyeleteknél is. lehetősége van most már a központi ügyeleti hálózat bővítésének, a technikai, szakmai feltételeik javításának. Ezzel lényegében már átléptünk az alapellátásnak arra a területére, amely a megyei tanács tegnapi ülésén megkülönböztetett figyelmet kapott, s ez a tárgyi feltételek alakulása. Ha 1976-ot vesszük kiindulópontnak, akkor az azóta eltelt években összesen hetvenöt alapellátási intézmény — ötvenhárom általános körzeti orvosi, tizennégy gyermekkörzeti, nyolc fogorvosi rendelő — került újonnan tető alá. A szakmai programok megvalósításának keretében a sürgősségi szolgálat készenléti táskákat kapott, ma már évente 3,2 millió forintot fordítanak a megye egészségügyi szolgálatában egyszer használatos tűk, az idei esztendőtől kezdve pedig 4,6 millió forintot egyszer használatos fecskendők vá~árlására. A jelzett időszakban — és ez is része a szakmai programoknak — kilencven EKG-készülékkel gazdagodtak a rendelők, 22 millió forint fejében korszerűsödhettek a fogorvosok, felszerelési tárgyai. Ma már folyamatban van — a többi között Picéién, Vecsésen, Gyömrőn — a nagyobb körzeti egységek kislaboratáriumi és fizioterá- piás eszközökkel történő felszerelése. Az sem mellékes — és erről többen beszéltek a vitában —, hogy a lakosság évente 2,5—3 millió forint értékű társadalmi munkával segíti az alapellátás tárgyi körülményeinek gazdagítását. pontjából döntő fontosságú egészsegnevelési feladatok ki- terjedtebb ellátását. Fejlődésről tanúskodik az üzemegészségügyi ellátás terepe is. Növekedett az itt tevékenykedő orvosok csapata, az erkölcsi és anyagi megbecsülés fokozódása következtében lényegesen javult a munkaerőellátottság, bár — és ezt hozzászólások jelezték — itt is érzékelhetőek az indokolatlan területi különbségek, például a mezőgazdasági üzemi körzeti orvosokat illetően Vác és Gödöllő városkörnyékén. Táppénzesek Kép az etikáról Biztonságot ad Korántsem övezte csend a tegnapi tanácskozáson, hogy a központosított sürgősségi betegellátás ilyen mértékű ki- terjesztése sem a lakosság, sem a helyi tanácsok szemszögéből nézve nem sorolódott automatikusan az örvendezve fogadott dolgok közé. Nehezítette az elfogadtatást a hírközlési, a közlekedési problémák serege is, ami — nem alaptalan feltételezésként hangzott ez el a vitában — alaposabb előkészítéssel vélhetően elkerülhető lett volna. Napjainkra a kedélyek lehiggadtak, amiben persze döntő része annak volt, hogy az új ügyeleti szervezet a legtöbb helyen megfelelően látja el dolgát, technikai, szakmai színvonala magasabb, mint a korábbi, hagyományos ügyeleti rendszeré. Az ilyen és hasonló tapasztalatok a lakosságot is megnyugtatták, mert érzékelhették a mindig egy helyen levő és ott mindig elérhető ügyeletek adta biztonságot. Erre támaszkodva, reális A megyei tanács vb egészségügyi osztályának tapasztalatai szerint az alapellátásban dolgozók etikai magatartásának megítélése azonos az egészségügy más területein dolgozókéval. Lényegében megszűntek a sürgősségi betegellátásra, illetve a túlzott anyagiasságra vonatkozó bejelentések. Valamit javult az orvos és orvos közötti kapcsolat, sok még a tennivaló ugyanakkor az orvos és szakdolgozó, illetve az orvos és beteg viszonyának jobbításában. Ugyanez érvényes esetenként a hangnemmel, a fölös várakoztatásokkal, a táppénzes fegyelemmel kapcsolatban. Módja nyílott a megyei tanácsnak arra is, hogy az alapellátás néhánv főbb területének sajátos jegyeivel megismerkedhessen. A tagadhatatlan haladás jele, hogy az egy általános körzeti orvosra jutó lakosok száma — átlagosan 2527 fő — most már jóval közelebb áll az országos átlaghoz — 2437 —. mint korábban, azonban nem szabad elfeledkezni — és erre a vitában elhangzott vélemények is hangsúlyosan hívták fel a figyelmet — a területi eltérésekről. például arról, hogv Gyá- lon, Diósdon, Mogyoródon Pi- lisszentivánon és másutt az egy orvosra jutó lélekszám tetemesen meghaladja a megyei átlagot. Tovább bonyolíthatja ezt a helyzetet a körzeti orvosok körében a nyugdíjazások növekedése miatt megürülő állások esetleges átmeneti betöl- tetlensége Az egy-egy orvosra jutó lakosok számának kiseb- bedése lehetővé tette a szakmai munka színvonalának javulását. a gondozási munka alaposabb módszereinek alkalmazását, a megelőzés szemösszhangban az ötödik és a hatodik öteves tervben foglaltakkal, a legdinamikusabban fejlődő területnek a gyermekkörzeti orvosi ellátás bizonyult. Ma a megye tizennégy even aluli lakosságának hatvanöt százalékát gyermekkörzeti orvos látja el, a városokban és az agglomerációs övezet nagy lélekszámú községeiben kiépült a gyermekorvosi körzetek hálózata, egyes területeken azonban — így Dabas, Ráckeve — ez még a jövő feladata. Nélkülözhetetlen társak az egészségügy e terepén az orvosok számára a védőnők, akiknél — és ezt a testület elégedetten nyugtázta — alig akad betöltetlen státus;- viszont igaz, hogy meglehetősen magas közöttük — olykor harminc százalék feletti — a gyermekgondozási szabadságon levők aránya. A család- és nővédelmi, a terhes- és csecsemőgondozási szaktanácsadás szervezett, néhány területen azonban — húzták alá a vitában elhangzottak — színvonala kívánnivalót hagy maga után. A körzeti fogorvosi szolgálat 1979 óta kötődik a helyi tanácsokhoz. A tapasztalatok szerint a rendelők többségének felszerelése megfelelő, az ellátás színvonala jó, a szakmai továbbképzés több helyen — például Gödöllőn, Dabason, Szentendrén — kiemelkedő. Kellemes gond, de gond, hogy a megye egyes területein a tényleges igények kisebbek, mint amennyi beteget fogadni lennének képesek a fogorvosok. Az 1984-es adatok még nem állnak rendelkezésre, ám az 1983-ig terjedő időszakban egyértelműen megállapítható — akárcsak országosan — a megyében a táppénzes napok mennyiségének folyamatos emelkedése. Nyolcmillió napnál többet töltöttek táppénzen a megye lakói 1983-ban és ez — tanúsította több vélemény — nem olyan kicsiny időmennyiség, mint amit zokszó nélkül lehetne tudomásul venni Igaz, az emelkedésben közrejátszanak objektív tényezők is — mint például a veszélyeztetett terhesség miatt táppénzes állományban töltött nanok arányának növekedése —, ám ennek ellenére sem ítélhető megnyugtatónak a. helyzet, s egyelőre csupán kérdés, a nemrég bevezetett változtatások milyen hatást gyakorolnak a kialakult állapotokra. Biztató eredmények és lassan oldódó feszültségek szembesítésével a megyei tanács lényegében azt is körvonalazta, a további haladás érdekében milyen fő területek, teendők kapjanak kiemelt figyelmet. Első és minden mást mmk Híf MUNDÉROKBAN O Felavatták Budapesten a fasizmus áldozatainak emlékművét. O Megrendezték a III. magyar jövőkutatási konferenciát. £ Lezajlott a szakács-cukrász szakmunkástanulók országos versenyének döntője. 9 A Közlekedéstudományi Egyesületben vitaülés témája volt a közlekedés műszaki szabályainak változása' O A hét híre az is, hogy megnyílt a Hadtörténeti Múzeumban az egyenruházat-történeti kiállítás. Csúfolódó szavakká alakult át a huszadik században a réges-régi biztatás, a védd a mundér becsületét! Valamikor az azonos öltözet azok összetartozását jelölte, akik egy úr, egy ügy szolgálói voltak, bár ez az. öltözet gyakran nem több, mint egy kalpag, sál, köpeny azonos formában vagy színben. Ottó freisingi püspök 1136-ból származó közlése szerint a mai Csepel-szi- geten, az akkori királyi birtokon élő parasztok közül szükség szerint minden tizedik, minden nyolcadik, végső esetben minden hatodik hadba száll, s a többiek — az otthon maradók — gondja ezek felszerelése. S mert a lehetősség mértéke eltérő, így a hadba érkezők kinézete is — a püspök ítélete ez — ilyen, főként, ami ruházatukat illeti. Későbbről, 1386-ból származik a legrégibb magyar nyelvű írásos emléke katona — akkor: kathana — szavunknak. Azért fontos ennek a fogalomnak a megjelenési ideje, mert vele együtt, hozzá kapcsolódva kezdett terjedni némely katonai öltözék, felszerelési tárgy neve is, azaz feltételezhetjük, némi kölcsönhatás teremtődött itt, a katonát bizonyos öltözék, felszerelés tette katonává, tehát az öltözékek, a felszerelések egy meghatározott csoportja kimondottan katonai jellegűvé vált. Volt idő, amikor az összetartozás és a különbözés társítása öltötte fel a mundért a városi hajdúkkal, parancsolt hivatalos gúnyát az irodák altisztjeire éppúgy, mint a köz- tisztasági alkalmazottakra, a közlekedés, a posta foglalkoztatottjaira, egészen a diákságig. Az természetes, hogy egyenruhát hord a katona, a rendőr, a tűzoltó, ám fura fintora a dolgok logikájának, amikor megalakulása pillanatában mundért keres a csöppnyi sportegyesület, megkülönböztető jelvényt a szabadidősklub ... Jelvény. Mogyoród határában 1074. március 14-én ütköztek meg Salamon és Géza csapatai. Küzdelmükben egy öltözési manőver bizonyult döntőnek. Géza öccse, László ugyanis bátyja hadijelvényeit viselte, Salamon ezért reá irányította a fő csapást Mire rájött az igazságra, már késő volt, Géza katonái szét- ugrasztották seregét... Mindig is borsos áron adták azt, amit az uniformis jelképezett. Egy ún. nehézpáncélos vitéz felszerelése — lóval együtt —■ negyvenöt tehén árával volt egyenlő a XII.—XIII. században, ám még ilyen áron sem sikerült egységesíteni a ruházatot, a fegyverzetet, ezért azután egymás felismerését — és a küzdő csapatok irányítását — zászlók, hadijelvények, később címerek tették lehetővé. Például az előkelő kun bokáig érő, oldalt záródó selyem- vagy prémkaftánt viselt, vassisak, sodronypáncél társult ehhez, ám ahány kun előkelőség, annyi szín, forma. Az 1492. évi II. törvénycikk négyszáz főben szabja meg a* akkori Pest megye bandériumának létszámát. Felszerelésüket, ruházatukat egy későbbi megyei szemle — mert már akkor is volt ilyen — vegyesnek, jó és silány keveredésének minősítette, hiányolva « hasonlatosságot. Pedig akkor már sírjában pihent az ilyesmiben is újat követelő, hozó király. Mátyás. Mátyás volt az. aki mind fekete seregével, mind fokozódó szerephez jutó, a visegrádi palota őrzését is ellátó — zsinóros mentébe, szűk lovaglónadrágba bújtatott — huszárságával az első és dön-: tő lépéseket tette meg az állandó, külső jegyeiben is azonosságot mutató haderő megteremtésére. A kortárs Tubero szerint ezt akkora sikerrel vitte véghez, hogy a zsoldosok; „inkább szolgáltak Mátyásnak ingyen, mint másnak pénzért”. Sok víz folyt le azrtán még a Dunán, mikorra a mundér ténylegesen mundér lett, az azonosságok valódi és képletes kifeiezője. Az első átfogó — az illetményt, a ruházkodást, a felszerelést, a toborzást stb. szabályozó — katonai rendelet 1758. november elsején jelent meg. Igaz, akkor már a Habsburgok diktálták a regulát... Volt idő történelmünkben, amikor vonzott, s volt. amikor taszított az egyenruha. Keserves és szép tapasztalatok érlelték meg bennünk a felismerést: az egvenruha kevésbé, az azt felöltő ember sokkal inkább fontos. M. O. megelőző: az integráció továbbfejlesztése, mint az alapellátás színvonala emelésének legfőbb forrása. Javítani szükséges a továbbképzések hatásosságán, amint a 'körzeti orvosok helyettesítésének jelenlegi rendszere is korszerűsítésre, fejlesztésre szorul. Haladási irány A megyei tanács úgy véli, hogy a körzeti orvosok irányításával egységessé kell tenni a házi szociális gondoskodás és az egészségügyi gondozás rendszerét, együttműködve a Vöröskereszt helyi szervezeteivel és aktivistáival. Bővíteni szükséges a hivatásos házi beteggondozói hálózatot és az egészségügy, a maga eszközeivel adjon erőteljes támogatást a társadalmi — tiszteletdíjas — gondozók számának növeléséhez. A testület lehetőséget lát arra is, hogy központi és megyei erőforrások hasznosításával további fejlődés menjen végbe a központi ügyeleti hálózatnál. Elengedhetetlen több településen — a megyei tanács vb illetékes osztályainak, illetve a helyi tanácsoknak az együttműködésével — az egészségügyi alapellátás higiénés feltételeinek javítása. Kitér a testületi útmutatás az etikai helyzet, a táppénzes állományba vétel, a körzeti orvosok asszisztenciájának olyan fejlesztési teendőire is, amelyek, amik elsősorban nem anyagiakat, sokkal inkább szervezési intézkedéseket, fegyelmet, ellenőrzést követelnek. A megyei tanács szükségesnek ítéli meg egyebek között a szakmai irányítás hatásosságának fokozását, a mező- gazdasági üzemi körzeti orvosok számának növelését, néhány területen a gyermekkörzetek hálózata fejlesztését, a várható nyugdíjba vonulások előzetes felmérését és a pótlás lehetőségeinek megteremtését, beleértve a szolgálati lakásokat is. A megyei tanács, elfogadva az előterjesztetteket, határozatot hagyott jóvá, amelyben részletesen megszabta hosz- szabb és rövidebb távra egyaránt a legfontosabb, határidőhöz kötött teendőket.
