Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-14 / 37. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM 1985. FEBRUÁR 14., CSÜTÖRTÖK Jeges volt a panasz Elmúltak, majd újra visz- szatértek a „mínuszos” idők, de reméljük azért a nehezén már túl vagyunk. A kertek­ben mindenesetre bebugyolál­va maradhatnak még a csa­pok, a szabadban lévő víz­szerelvények. Ellenőrizte-e mindenki a vízaknájába a mérőórák állapotát, épségét? Sokan elmulasztották. Ezt hal­lottam Szijjártó Tibortól, a Vízművek főtechnológusától. — Jelent-e ez, vagy a na­pokban levonult jégzajlás gon­dot a vízszolgáltatásban? — Erről kérdeztük a vállalat szakemberét. Nincs hiány — Második éve, hogy pon­tos téli felkészülési tervet dol­gozunk ki vállalatunk részére, amelyben feladatként szabjuk többek között a szükséges szi­getelések elvégzését, a folya­matos hóeitakarítást, ahol kell a víztelenítést, a szabadban tárolt eszközök védelmét. A gondos előkészületek sikeres­nek bizonyultak, nem volt egyetlen eííagyott munkagé­pünk sem. Annál inkább ta­pasztaltunk elfagyásokat a fo­gyasztóknál. A vízórák gon­Február elsején este Ácsán és Püspökhatvanban megszűnt az áramszolgáltatás. Az esetet a környéken azóta is emle­getik, mert ugyan másnap 16 óra körül egy kis időre ismét fölvillant a fény, de aztán jött a vihar, s így csak a következő hét első napján délben sike­rült helyreállítani a vonalat. Közben, ahogy ez ilyenkor történni szokott, a hűtőszek­rényekben megromlottak az élelmiszerek. datlan kezeléséből eredtek ezek a károk, amiknek az anyagi felelősségét a lakóknak kell viselniük. Az elromlott órákat haladéktalanul kicse­réljük, mert a hibás mérés nem a tényleges fogyasztást mutatja. — Tehát a szolgáltatás fo­lyamatos volt? Ez azt is jelen­ti, hogy az emberek bármikor sikerrel nyithatják meg a víz­csapot? — A téli időjárás miatt ter­mészetszerűleg csökken a víz­hozam. Ennek mértéke az idén 30 százalékos volt. Hogy szem­léletesebb legyen: a Verőcema­rost kutakból kapott vízmeny- nyiség átlagosan 24 ezer köb­méter naponta. Télen ez a vízhozam 14 ezerre csökkent. Ilyen körülmények között sem volt gond a lakossági vízellá­tással. Ugyanis a Fővárosi Vízművekkel kötött szerződé­sünk értelmében napi 25 ezer köbméter vizet vehetünk át, ha azt a helyi viszonyok úgy kívánják. Szivárgások — Ahogy elmúltak a jelen­tősebb fagyok és levonult a jég, jelentősen megnőtt a mindenképpen korszerűsíteni kell. — Várhatnak-e valakitől segítséget? — Nem valószínű. Az ÉDÁSZ esztergomi vezetői megígérték, hogy kijönnek, megbeszélik velünk, mit te­hetnek. Ez eddig nem történt meg. Legutóbb a váciaktól kaptuk azt az információt, hogy nem terveznek semmifé­le korszerűsítést. K. T. I. víz szintje is. Ez sem okoz fejfájást? — A Duna vízszintje hete­dikén, csütörtökön tetőzött öt méter húsz centivel. Azóta ki­elégítő a kutak hozama, de többen telefonáltak hozzánk, hogy megváltozott az ivóvíz íze. Főleg a város felső részé­ről érkeztek ilyen panaszok. A telefonálók felhívták a Kö- JÁL-t is, akiktől mi külön is kértük a szakvéleményt. A ké­miai és bakteriológiai vizsgá­latok eredménye kedvező volt, bár az ízvizsgálatok bizonyí­tották a panaszok jogosságát. Olyan vízvizsgálókat vontunk be az ellenőrzésbe, akik töké­letes ízlelési képességekkel rendelkeznek, nem dohányoz­nak, nem fogyasztanak alko­holt. A változás okát abban látjuk, hogy a Duna megemel­kedett, szintje miatt más ta­lajrétegeken át szűrődik a víz, amíg a kutakban kerül. — Számíthatunk-e áradás­ra? — A tetőzéskor rendben volt minden, erősek a töltések. Amennyiben az időjárási vi­szonyok nem változnak jelen­tősen, az így is marad. Nem kell áradástól tartanunk. A Duna apadásával párhuzamo­san pedig az várható, hogy szomjúságunkat a megszokott ízű ivóvízzel olthatjuk. Pénzbe kerül A megújuló hideg jelzi, hogy nem múlt még el a tél. Nem késő tehát elvégezni az esetleges elmulasztott szigete­léseket. Szijjártó Tibor külön hangsúlyozta, hogy az elrom­lott vízórák árát és szerelési költségeit a gondatlan fogyasz­tókra hárítják. Dudás Zoltán Ácsán nemcsak a vihar c'iczza Falvak víz és áram nélkül Mivel ezen a környéken még többnyire villanymotorok szi­vattyúzzák fel a vizet a porták ásott kútjaiból, gondok kelet­keztek a vízkészlet körül is. Hosszú sorok álltak a Galga- völgye Termelőszövetkezet pékségében sütött kenyerekre várva, mert az áramhiány miatt csak az aggregátorok ter­melte energia szolgáltatta a szükséges hőt, de kevesebbet, s lassú volt a sütés üteme. — Ez az eset bármikor meg­ismétlődhet — mondja Komá­romi Gyula, Ácsa és társköz­ségei közös tanácsának vb- titkára. A községekbe két úgy­nevezett betáplálási vonalon, Göd—Váckisújfalu és Rád— Penc felől érkezik az áram. A vonalnak itt van a vége. A ki­indulási ponton még 220 vol­tos feszültség lecsökken mire ideér. Állandó az áramingado­zás, nem lehet zavartalanul él­vezni a tv-adásokat. a kutak szivattyúi nem indulnak be, az elektromos készülékek le­égnek. Az óvodában és a bolt­ban hét végén megromlik a hús. — öt éve lakom itt, azóta tudok ezekről a gondokról — mondja a vb-titkár. Az ok egyszerű. A villamosítás óta komolyabb korszerűsítés nem volt. A terhelés viszont az idő múlásával egyre nő, hisz az­óta jött divatba a mosógép, a villanybojler, a villanykályha, s más háztartási gépek. — Mit kellene tenni, hogy a panaszok megszűnjenek? — Felül kellene vizsgálni, esetleg bővíteni a transzfor­mátor-körzeteket, ót kellene csoportosítani a terhelést, ki kellene küszöbölni a feszült­ségcsökkenést. A hálózatot Kora délután volt, hűvösö- dött, a szél is megerősödött, de a napocska keményen küz­dött a februári hideggel a ra­gyogóan tiszta kék égből ton. Talpam alatt meg nem rop­pant a nedves, jeges, megle­pően élénkzöld fű, hang nern hallatszott a közelből, csak távolról. Az is kutyaugatás. Éppen a sződligeti szociális otthon előtt jártam, amikor fölkaptam fejem, s meglát­tam a három férfiút vagy kétszáz méterről. Kis csalódás, amikor leka­nyarodnak a mezsgyéről az erdőszáli tanya felé, benyit­nak, s kutyákkal szaladnak a másik kapun át be az erdő fái közé. Kényelmesen továbbsétálok. Egyszer csak megcsillan vala­mi a fűben. Kulcscsomó. Ez csak az övék lehet! Gyerünk, utánuk, a tanya kerítése men­tén, az erdő sűrűjén át, s már tudom, hogy megtalál­tam a kulcsot az ismerkedés­hez, a beszélgetéshez! Éppen jönnek visszafelé a srácok a rengetegből, két ku­tyát vezetnek. Határtalan az öröm, hogy megvan az elve­szettnek hitt kulcscsomó, hát hogyne invitálnának be ba­rátságosan kis birodalmukba. A tizenhat éves Mekli Ist­ván mint házigazda s tényle­ges gazda, majd öccse, a két esztendővel fiatalabb Zoltán s közös barátjuk, a tizennégy éves Szádovszki Attila sebti­ben bemutatkozik. Előbb a vendéget, azaz a barátjukat kérdezem egy fabodega mel­lett, amiből tyúkok szaladgál­nak ki-be. Elmondja, hogy a bátyjával járt két-három éve cselgáncsozni, s ott ismerke­dett meg a Mekli-fiúkkal, azóta barátkoznak. Ma már nem jár cselgán­csozni, de annál inkább sze­ret lovagolni. Nyaranta a maszek lovardába jár Sződli- getre, ugyanis mi a tanyán, a település külterületén va­gyunk éppen, de az iskola miatt most nincs ideje ked­venc négylábú barátaival fog­lalkozni, pedig ugratott át már egy méter tíz centit is! Egy másik barátjánál sze­rette meg a lovakat, s tanult meg nyeregben maradni. At­tól kezdve állatszeretete szen­vedéllyé vált, s elhatározta, hogy állatgondozó és -te­nyésztő lesz lovak mellett, s tovább is tanul majd az ál­talános iskola után Pécelen vagy Tatán. Hivatása távol esik majd apjáétól, aki bőr­díszműves iparművész, édes­anyja háztartásbeli otthon. A tudósító legnagyobb gond­ja egy-egy jelentős esemény alkalmával a bőség zavara. Ar­cok villannak fel, értékes gon­dolatokat fejtenek ki a felszó­lalók. Szépek és értékesek vol­tak Movik Lászlóné gondola­tai is. Az acsai pártártekezle- ten elhangzott felszólalásra ér­demes még egyszer visszatérni. — Társadalmi megbízatá­somból eredően, de szívemből is területünk nemzetiségi la­kossága nevében kívánok szól­ni a fórumon — mondta a nagyközségi tanács elnöke, a Magyarországi Szlovákok De­mokratikus Szövetsége alel- nöke, aki, mint február 11-i számunkban idéztük, arról is szólt, hogy kulturális hagyo­mányaikat mindenképp meg­őrzik, s továbbadják a követ­kező nemzedékeknek a négy községben; Ácsán, Püspökhat­vanban, Galgagyörkön és Cső­váron élő szlovákok. Nagy figyelem kísérte ezt a felszólalást és az a tisztelet, amely nemcsak a vezetőnek jár ki, hanem az embernek, akit a legtöbben gyerekkora óta ismernek, hiszen a falu sajátossága az, hogy minden­ki közel áll egymáshoz. Az óvodában az óvónők se­gítenek a gyermekeknek, s ta­nítják az anyanyelvet az isko­lában is — sorolja az elnök­asszony, mintegy érzékeltetve azt a gondot is, hogy ma már kevés e kincs megőrzésére maga a szülői ház, különösen, ha az irodalmi szlovák nyel­vet akarják választékosán, szé­pen beszélni. Mindhárom társközségről megelégedéssel szólt, csupán Ácsa miatt érződött némi csa­lódottság a hangjából. Mert bár itt voltak egykor a legmé­lyebbek a szlovák kultúra gyö­kerei, most mintha érdekte­lenség mutatkozna az anya­nyelv oktatása iránt. Gond ez és feladat is a közeljövőre nézve. Rá kell ébreszteniük Ácsa vezetőinek az embere­ket, hogy kultúrájuk felbecsül­hetetlen érték, s nemcsak megőrizni kell, hanem tovább­fejleszteni is, gazdagítva ezál­tal személyiségüket, a közös haza kultúráját is. — Negyven évvel ezelőtt hátránya származott abból az itt élő embernek, hogy az anyanyelve más, mint ami a hivatalos. Ma nem érezzük ezt a különbséget — hangoztatta Movik Lászlóné. — Szlovákok és magyarok együtt valljuk viszont, hogy igen messze érezzük magunkat a főváros­tól, de sokszor a körzetköz­ponttól is. Nem a kilométerek száma, hanem a szolgáltatások Mekli István otthagyja a hatalmas szénaboglya mellé kikötött újfundlandi kutyát, Bukót, s büszkén megy a fé­lig kész gazdasági épület már befedett részéhez. Kinyitja az ajtót, mutatja, s mondja: — Tizennégy borjúm van, köztük olyan is, amelyik má­jusban lesz egyéves, meg van hathónapos is, a nagyobbak most olyan három és fél, négy mázsásak, magyar tarkák, a Holstein-fríz 150—170 kilós. Leszerződtem a fóti téesznek, majd akko. kell leadnom őket, ha elérik az 550—600 kilós súlyt. Lesz is a magyar tarkákból, a nagyobbakból ekkora 4 hónap múlva. Nem először foglalkozom borjúval, 100—120 kilósán vesszük meg őket, de van, amikor ingyen adja a téesz, csak fel kell nevelnünk, s ki­lóra veszi át. A takarmányt azonban nekem kell előterem­tenem teljes egészében, de igy is megéri. Jövőre vagy har­mincat szeretnénk tartani, meg sertést is, szerződéses alapon, s lovat is, amolyan félhátast a kerti munkákra, meg hogy lovagolni is legyen min. Ezt mind a borjúk árából akarom megvenni, hiszen a pénz nagyobb része az enyém lesz, szüléinknek csak keve­set kell hazaadni. Meg a gaz­dasági épületet is be kell fe­hiánya miatt. Peremjellegű­nek érezzük falvainkat, mert a megyei támogatások odaíté­lésekor is alig számolnak ve­lünk. Ezt bizonyítja rossz út­hálózatunk. az elektromos ve­zetékek állapota. Pedig az itt élő emberek minden állami forint mellé lerakják a magu­két, amit bizonyítanak az ada­tok is. A községfejlesztéshez 1984-ben is 9 millió 585 ezer forint volt a társadalmi hozzá­járulás. A felszólalás további részé­ről már tudósítottunk, azon­ban még mindig visszacseng az a néhány szívből, szívekhez szóló mondat. „Dalainkban, népviseletünk­ben, szokásainkban, ételeink ízében megőrizzük szüléink, nagyszüleink szokásait.” Őrizze is mindenki a ma­gáét, becsülve a másikét. Ügy, ahogy ezen a vidéken adnak erről példát az emberek. Kovács T. István Oroszéra a laborban Korszerű eszközökkel oktatják az idegen nyelveket a váci is- kal. b&n. Képünk Rada Károly né orosz nyelvóráján készült a Gábor József Általános Iskolában. Hancsovszki János felvétele Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): február 14-től 17-ig csak délután fél 4 órakor a No, megállj csak! című színes szovjet mesefilmsorozatot vetí­tik. — Este fél 6 és fél 8 óra­kor az 1982-ben készült Ki kém, ki nem kém című ro­mantikus amerikai komédiát játsszák III. helyáron. Rendez­te: Sidney Poitier. Főszerep­lők: Gene Wilder, Gilda Rad- ner és Richard Widmark. Madách Filmszínház (Lenin út 63.): február 15-én délután 5 és este 7 órakor a Végállo­más című színes, szinkronizált NSZK bűnügyi filmet mutat­ják be, II. helyáron, csak 18 éven felüli nézőknek. Madách Kör Történelem és művészet Az elmúlt év őszén megala­kult Madách Kör gazdag prog­ramot kínál tagjainak és min­den érdeklődőnek februárban. jezni még idén, persze a szü­leim ebben is segítenek. S az odasettenkedő két kecskére csak legyint, hogy ezek egyszerűen megmarad­tak, nem tart kecskét többé, mert pocsékolják a takar­mányt, s ezért veszteséges volt velük foglalkozni. Zoltán, az öccse, eldicsek­szik azzal, hogy segít a báty­jának a kis gazdaságban, de nagyon szereti a fafaragást, ki is akarja tanulni az aszta­losságot, hogy legyen egy biz­tos szakmája, de ő is szívesen foglalkozik majd a borjúk­kal. Szülei is tenyésztenek, de ők sertést, nagyban, apjuk a közeli PEFEM-ben (Pest me­gyei Fémipari Vállalat) dolgo­zik mint fémszabó. — Nyáron nem járunk más­hová dolgozni, mert itt is ép­pen elég a munka, de moziba elmegyünk havonta vagy tíz­szer. Segítenek a közelben lakó barátaink itt a gazda­ságban, ha éppen kedvük tartja, s játszunk is együtt, tehát megvan a jó társasá­gunk — mesél egyszerű hét­köznapjaikról Zoltán. Látszik mindhármójuk ar­cán, mozgásán, hogy tökéle­tesein egészségesek, a munka, a friss levegő, a környék csendje, hiába, a legjobb egészségőrző! S ami a lényeg, elégedettek, boldogok. Este nyolckor pedig együtt lesz a család. Hát nem elég ennyi a bol­dogsághoz? Aszódi László Antal Tizennyolcadikán este 7 órakor a Magyar Színkör be­mutatójára hívja meg tagjait a Madách Imre Művelődési Központba, ahol Nemeskürty István: „Hantjával ez takar" című drámáját tekinthetik meg. A színmű Kiss János al­tábornagy, a magyar függet­lenség vértanúja életét és tra­gédiáját mutatja be. Ezt követően február 27-én, este fél hatkor Történelmünk a művészet tükrében címmel Nemeskürty István előadását hallgathatják meg az érdek­lődők. A vitaindító előadás után kötetlen beszélgetésre ke­rül sor az előadóval, maj‘d be­mutatják az István, a király című filmet. A Madách Kör rendezésében nyitják meg február 22-én öt órakor Váci György életmű­kiállítását is, amelyet állandó kiállításként tekinthetnek meg az érdeklődők a művelődési központban. Az öt évtized munkásságát mutatja be Czine Mihály, az irodalomtudomá­nyok doktora. A megnyitón közreműködik a Vác városi KISZ-kórus. Az érkezőket a városi fúvószenekar fogadja. A megnyitó napján 19 óráig al­kalmi postahivatal működik a helyszínen, ahol alkalmi bé­lyegzésre és emléklapok áru­sítására kerül sor. A Madách Kör tagjai sor­számozott katalógust és emlék­lapot kapnak. P. L. ISSN 0133-2759 (Vád Hírlap) Szokatlan ízű, de egészséges Nemzedékek öröksége Ma mm érezzük a különbséget Megőrizzük szüléink, nagyszüleiek szokásait Gazdaság az erdőszélen Ennyi elég is a boldogsághoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom