Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-14 / 37. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM 1985. FEBRUÁR 14., CSÜTÖRTÖK Jeges volt a panasz Elmúltak, majd újra visz- szatértek a „mínuszos” idők, de reméljük azért a nehezén már túl vagyunk. A kertekben mindenesetre bebugyolálva maradhatnak még a csapok, a szabadban lévő vízszerelvények. Ellenőrizte-e mindenki a vízaknájába a mérőórák állapotát, épségét? Sokan elmulasztották. Ezt hallottam Szijjártó Tibortól, a Vízművek főtechnológusától. — Jelent-e ez, vagy a napokban levonult jégzajlás gondot a vízszolgáltatásban? — Erről kérdeztük a vállalat szakemberét. Nincs hiány — Második éve, hogy pontos téli felkészülési tervet dolgozunk ki vállalatunk részére, amelyben feladatként szabjuk többek között a szükséges szigetelések elvégzését, a folyamatos hóeitakarítást, ahol kell a víztelenítést, a szabadban tárolt eszközök védelmét. A gondos előkészületek sikeresnek bizonyultak, nem volt egyetlen eííagyott munkagépünk sem. Annál inkább tapasztaltunk elfagyásokat a fogyasztóknál. A vízórák gonFebruár elsején este Ácsán és Püspökhatvanban megszűnt az áramszolgáltatás. Az esetet a környéken azóta is emlegetik, mert ugyan másnap 16 óra körül egy kis időre ismét fölvillant a fény, de aztán jött a vihar, s így csak a következő hét első napján délben sikerült helyreállítani a vonalat. Közben, ahogy ez ilyenkor történni szokott, a hűtőszekrényekben megromlottak az élelmiszerek. datlan kezeléséből eredtek ezek a károk, amiknek az anyagi felelősségét a lakóknak kell viselniük. Az elromlott órákat haladéktalanul kicseréljük, mert a hibás mérés nem a tényleges fogyasztást mutatja. — Tehát a szolgáltatás folyamatos volt? Ez azt is jelenti, hogy az emberek bármikor sikerrel nyithatják meg a vízcsapot? — A téli időjárás miatt természetszerűleg csökken a vízhozam. Ennek mértéke az idén 30 százalékos volt. Hogy szemléletesebb legyen: a Verőcemarost kutakból kapott vízmeny- nyiség átlagosan 24 ezer köbméter naponta. Télen ez a vízhozam 14 ezerre csökkent. Ilyen körülmények között sem volt gond a lakossági vízellátással. Ugyanis a Fővárosi Vízművekkel kötött szerződésünk értelmében napi 25 ezer köbméter vizet vehetünk át, ha azt a helyi viszonyok úgy kívánják. Szivárgások — Ahogy elmúltak a jelentősebb fagyok és levonult a jég, jelentősen megnőtt a mindenképpen korszerűsíteni kell. — Várhatnak-e valakitől segítséget? — Nem valószínű. Az ÉDÁSZ esztergomi vezetői megígérték, hogy kijönnek, megbeszélik velünk, mit tehetnek. Ez eddig nem történt meg. Legutóbb a váciaktól kaptuk azt az információt, hogy nem terveznek semmiféle korszerűsítést. K. T. I. víz szintje is. Ez sem okoz fejfájást? — A Duna vízszintje hetedikén, csütörtökön tetőzött öt méter húsz centivel. Azóta kielégítő a kutak hozama, de többen telefonáltak hozzánk, hogy megváltozott az ivóvíz íze. Főleg a város felső részéről érkeztek ilyen panaszok. A telefonálók felhívták a Kö- JÁL-t is, akiktől mi külön is kértük a szakvéleményt. A kémiai és bakteriológiai vizsgálatok eredménye kedvező volt, bár az ízvizsgálatok bizonyították a panaszok jogosságát. Olyan vízvizsgálókat vontunk be az ellenőrzésbe, akik tökéletes ízlelési képességekkel rendelkeznek, nem dohányoznak, nem fogyasztanak alkoholt. A változás okát abban látjuk, hogy a Duna megemelkedett, szintje miatt más talajrétegeken át szűrődik a víz, amíg a kutakban kerül. — Számíthatunk-e áradásra? — A tetőzéskor rendben volt minden, erősek a töltések. Amennyiben az időjárási viszonyok nem változnak jelentősen, az így is marad. Nem kell áradástól tartanunk. A Duna apadásával párhuzamosan pedig az várható, hogy szomjúságunkat a megszokott ízű ivóvízzel olthatjuk. Pénzbe kerül A megújuló hideg jelzi, hogy nem múlt még el a tél. Nem késő tehát elvégezni az esetleges elmulasztott szigeteléseket. Szijjártó Tibor külön hangsúlyozta, hogy az elromlott vízórák árát és szerelési költségeit a gondatlan fogyasztókra hárítják. Dudás Zoltán Ácsán nemcsak a vihar c'iczza Falvak víz és áram nélkül Mivel ezen a környéken még többnyire villanymotorok szivattyúzzák fel a vizet a porták ásott kútjaiból, gondok keletkeztek a vízkészlet körül is. Hosszú sorok álltak a Galga- völgye Termelőszövetkezet pékségében sütött kenyerekre várva, mert az áramhiány miatt csak az aggregátorok termelte energia szolgáltatta a szükséges hőt, de kevesebbet, s lassú volt a sütés üteme. — Ez az eset bármikor megismétlődhet — mondja Komáromi Gyula, Ácsa és társközségei közös tanácsának vb- titkára. A községekbe két úgynevezett betáplálási vonalon, Göd—Váckisújfalu és Rád— Penc felől érkezik az áram. A vonalnak itt van a vége. A kiindulási ponton még 220 voltos feszültség lecsökken mire ideér. Állandó az áramingadozás, nem lehet zavartalanul élvezni a tv-adásokat. a kutak szivattyúi nem indulnak be, az elektromos készülékek leégnek. Az óvodában és a boltban hét végén megromlik a hús. — öt éve lakom itt, azóta tudok ezekről a gondokról — mondja a vb-titkár. Az ok egyszerű. A villamosítás óta komolyabb korszerűsítés nem volt. A terhelés viszont az idő múlásával egyre nő, hisz azóta jött divatba a mosógép, a villanybojler, a villanykályha, s más háztartási gépek. — Mit kellene tenni, hogy a panaszok megszűnjenek? — Felül kellene vizsgálni, esetleg bővíteni a transzformátor-körzeteket, ót kellene csoportosítani a terhelést, ki kellene küszöbölni a feszültségcsökkenést. A hálózatot Kora délután volt, hűvösö- dött, a szél is megerősödött, de a napocska keményen küzdött a februári hideggel a ragyogóan tiszta kék égből ton. Talpam alatt meg nem roppant a nedves, jeges, meglepően élénkzöld fű, hang nern hallatszott a közelből, csak távolról. Az is kutyaugatás. Éppen a sződligeti szociális otthon előtt jártam, amikor fölkaptam fejem, s megláttam a három férfiút vagy kétszáz méterről. Kis csalódás, amikor lekanyarodnak a mezsgyéről az erdőszáli tanya felé, benyitnak, s kutyákkal szaladnak a másik kapun át be az erdő fái közé. Kényelmesen továbbsétálok. Egyszer csak megcsillan valami a fűben. Kulcscsomó. Ez csak az övék lehet! Gyerünk, utánuk, a tanya kerítése mentén, az erdő sűrűjén át, s már tudom, hogy megtaláltam a kulcsot az ismerkedéshez, a beszélgetéshez! Éppen jönnek visszafelé a srácok a rengetegből, két kutyát vezetnek. Határtalan az öröm, hogy megvan az elveszettnek hitt kulcscsomó, hát hogyne invitálnának be barátságosan kis birodalmukba. A tizenhat éves Mekli István mint házigazda s tényleges gazda, majd öccse, a két esztendővel fiatalabb Zoltán s közös barátjuk, a tizennégy éves Szádovszki Attila sebtiben bemutatkozik. Előbb a vendéget, azaz a barátjukat kérdezem egy fabodega mellett, amiből tyúkok szaladgálnak ki-be. Elmondja, hogy a bátyjával járt két-három éve cselgáncsozni, s ott ismerkedett meg a Mekli-fiúkkal, azóta barátkoznak. Ma már nem jár cselgáncsozni, de annál inkább szeret lovagolni. Nyaranta a maszek lovardába jár Sződli- getre, ugyanis mi a tanyán, a település külterületén vagyunk éppen, de az iskola miatt most nincs ideje kedvenc négylábú barátaival foglalkozni, pedig ugratott át már egy méter tíz centit is! Egy másik barátjánál szerette meg a lovakat, s tanult meg nyeregben maradni. Attól kezdve állatszeretete szenvedéllyé vált, s elhatározta, hogy állatgondozó és -tenyésztő lesz lovak mellett, s tovább is tanul majd az általános iskola után Pécelen vagy Tatán. Hivatása távol esik majd apjáétól, aki bőrdíszműves iparművész, édesanyja háztartásbeli otthon. A tudósító legnagyobb gondja egy-egy jelentős esemény alkalmával a bőség zavara. Arcok villannak fel, értékes gondolatokat fejtenek ki a felszólalók. Szépek és értékesek voltak Movik Lászlóné gondolatai is. Az acsai pártártekezle- ten elhangzott felszólalásra érdemes még egyszer visszatérni. — Társadalmi megbízatásomból eredően, de szívemből is területünk nemzetiségi lakossága nevében kívánok szólni a fórumon — mondta a nagyközségi tanács elnöke, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége alel- nöke, aki, mint február 11-i számunkban idéztük, arról is szólt, hogy kulturális hagyományaikat mindenképp megőrzik, s továbbadják a következő nemzedékeknek a négy községben; Ácsán, Püspökhatvanban, Galgagyörkön és Csőváron élő szlovákok. Nagy figyelem kísérte ezt a felszólalást és az a tisztelet, amely nemcsak a vezetőnek jár ki, hanem az embernek, akit a legtöbben gyerekkora óta ismernek, hiszen a falu sajátossága az, hogy mindenki közel áll egymáshoz. Az óvodában az óvónők segítenek a gyermekeknek, s tanítják az anyanyelvet az iskolában is — sorolja az elnökasszony, mintegy érzékeltetve azt a gondot is, hogy ma már kevés e kincs megőrzésére maga a szülői ház, különösen, ha az irodalmi szlovák nyelvet akarják választékosán, szépen beszélni. Mindhárom társközségről megelégedéssel szólt, csupán Ácsa miatt érződött némi csalódottság a hangjából. Mert bár itt voltak egykor a legmélyebbek a szlovák kultúra gyökerei, most mintha érdektelenség mutatkozna az anyanyelv oktatása iránt. Gond ez és feladat is a közeljövőre nézve. Rá kell ébreszteniük Ácsa vezetőinek az embereket, hogy kultúrájuk felbecsülhetetlen érték, s nemcsak megőrizni kell, hanem továbbfejleszteni is, gazdagítva ezáltal személyiségüket, a közös haza kultúráját is. — Negyven évvel ezelőtt hátránya származott abból az itt élő embernek, hogy az anyanyelve más, mint ami a hivatalos. Ma nem érezzük ezt a különbséget — hangoztatta Movik Lászlóné. — Szlovákok és magyarok együtt valljuk viszont, hogy igen messze érezzük magunkat a fővárostól, de sokszor a körzetközponttól is. Nem a kilométerek száma, hanem a szolgáltatások Mekli István otthagyja a hatalmas szénaboglya mellé kikötött újfundlandi kutyát, Bukót, s büszkén megy a félig kész gazdasági épület már befedett részéhez. Kinyitja az ajtót, mutatja, s mondja: — Tizennégy borjúm van, köztük olyan is, amelyik májusban lesz egyéves, meg van hathónapos is, a nagyobbak most olyan három és fél, négy mázsásak, magyar tarkák, a Holstein-fríz 150—170 kilós. Leszerződtem a fóti téesznek, majd akko. kell leadnom őket, ha elérik az 550—600 kilós súlyt. Lesz is a magyar tarkákból, a nagyobbakból ekkora 4 hónap múlva. Nem először foglalkozom borjúval, 100—120 kilósán vesszük meg őket, de van, amikor ingyen adja a téesz, csak fel kell nevelnünk, s kilóra veszi át. A takarmányt azonban nekem kell előteremtenem teljes egészében, de igy is megéri. Jövőre vagy harmincat szeretnénk tartani, meg sertést is, szerződéses alapon, s lovat is, amolyan félhátast a kerti munkákra, meg hogy lovagolni is legyen min. Ezt mind a borjúk árából akarom megvenni, hiszen a pénz nagyobb része az enyém lesz, szüléinknek csak keveset kell hazaadni. Meg a gazdasági épületet is be kell fehiánya miatt. Peremjellegűnek érezzük falvainkat, mert a megyei támogatások odaítélésekor is alig számolnak velünk. Ezt bizonyítja rossz úthálózatunk. az elektromos vezetékek állapota. Pedig az itt élő emberek minden állami forint mellé lerakják a magukét, amit bizonyítanak az adatok is. A községfejlesztéshez 1984-ben is 9 millió 585 ezer forint volt a társadalmi hozzájárulás. A felszólalás további részéről már tudósítottunk, azonban még mindig visszacseng az a néhány szívből, szívekhez szóló mondat. „Dalainkban, népviseletünkben, szokásainkban, ételeink ízében megőrizzük szüléink, nagyszüleink szokásait.” Őrizze is mindenki a magáét, becsülve a másikét. Ügy, ahogy ezen a vidéken adnak erről példát az emberek. Kovács T. István Oroszéra a laborban Korszerű eszközökkel oktatják az idegen nyelveket a váci is- kal. b&n. Képünk Rada Károly né orosz nyelvóráján készült a Gábor József Általános Iskolában. Hancsovszki János felvétele Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): február 14-től 17-ig csak délután fél 4 órakor a No, megállj csak! című színes szovjet mesefilmsorozatot vetítik. — Este fél 6 és fél 8 órakor az 1982-ben készült Ki kém, ki nem kém című romantikus amerikai komédiát játsszák III. helyáron. Rendezte: Sidney Poitier. Főszereplők: Gene Wilder, Gilda Rad- ner és Richard Widmark. Madách Filmszínház (Lenin út 63.): február 15-én délután 5 és este 7 órakor a Végállomás című színes, szinkronizált NSZK bűnügyi filmet mutatják be, II. helyáron, csak 18 éven felüli nézőknek. Madách Kör Történelem és művészet Az elmúlt év őszén megalakult Madách Kör gazdag programot kínál tagjainak és minden érdeklődőnek februárban. jezni még idén, persze a szüleim ebben is segítenek. S az odasettenkedő két kecskére csak legyint, hogy ezek egyszerűen megmaradtak, nem tart kecskét többé, mert pocsékolják a takarmányt, s ezért veszteséges volt velük foglalkozni. Zoltán, az öccse, eldicsekszik azzal, hogy segít a bátyjának a kis gazdaságban, de nagyon szereti a fafaragást, ki is akarja tanulni az asztalosságot, hogy legyen egy biztos szakmája, de ő is szívesen foglalkozik majd a borjúkkal. Szülei is tenyésztenek, de ők sertést, nagyban, apjuk a közeli PEFEM-ben (Pest megyei Fémipari Vállalat) dolgozik mint fémszabó. — Nyáron nem járunk máshová dolgozni, mert itt is éppen elég a munka, de moziba elmegyünk havonta vagy tízszer. Segítenek a közelben lakó barátaink itt a gazdaságban, ha éppen kedvük tartja, s játszunk is együtt, tehát megvan a jó társaságunk — mesél egyszerű hétköznapjaikról Zoltán. Látszik mindhármójuk arcán, mozgásán, hogy tökéletesein egészségesek, a munka, a friss levegő, a környék csendje, hiába, a legjobb egészségőrző! S ami a lényeg, elégedettek, boldogok. Este nyolckor pedig együtt lesz a család. Hát nem elég ennyi a boldogsághoz? Aszódi László Antal Tizennyolcadikán este 7 órakor a Magyar Színkör bemutatójára hívja meg tagjait a Madách Imre Művelődési Központba, ahol Nemeskürty István: „Hantjával ez takar" című drámáját tekinthetik meg. A színmű Kiss János altábornagy, a magyar függetlenség vértanúja életét és tragédiáját mutatja be. Ezt követően február 27-én, este fél hatkor Történelmünk a művészet tükrében címmel Nemeskürty István előadását hallgathatják meg az érdeklődők. A vitaindító előadás után kötetlen beszélgetésre kerül sor az előadóval, maj‘d bemutatják az István, a király című filmet. A Madách Kör rendezésében nyitják meg február 22-én öt órakor Váci György életműkiállítását is, amelyet állandó kiállításként tekinthetnek meg az érdeklődők a művelődési központban. Az öt évtized munkásságát mutatja be Czine Mihály, az irodalomtudományok doktora. A megnyitón közreműködik a Vác városi KISZ-kórus. Az érkezőket a városi fúvószenekar fogadja. A megnyitó napján 19 óráig alkalmi postahivatal működik a helyszínen, ahol alkalmi bélyegzésre és emléklapok árusítására kerül sor. A Madách Kör tagjai sorszámozott katalógust és emléklapot kapnak. P. L. ISSN 0133-2759 (Vád Hírlap) Szokatlan ízű, de egészséges Nemzedékek öröksége Ma mm érezzük a különbséget Megőrizzük szüléink, nagyszüleiek szokásait Gazdaság az erdőszélen Ennyi elég is a boldogsághoz
