Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-11 / 34. szám

1985. FEBRUAR 11., HÉTFŐ Pillantás — előre A hét meghatározó esemé­nye lesz Budapest felszabadu­lásának 40. évfordulója. Hét­főn a Budapest kiállítóterem­ben Negyven év köztéri szob­rai címmel nyílik tárlat. Pro Űrbe kitüntetéseket adnak á> a fővárosi tanácsnál, este ju­bileumi műsor lesz a Szovjet Kultúra és Tudomány Házá­ban. Kedden Budapest négy évtizedéről rendeznek kiállí­tást a Történeti Múzeumban, és Zamercev-emléktáblát avat­nak. Szerdán felvonják a nem­zeti zászlót, és megkoszorúz­zák a Felszabadulási Emlék­művet a Gellérthegyen. Este a Vígszínházban rendezik az ünnepi megemlékezést. Hétfőn a megyei bíróságon másodfokon tárgyalják a pi- lisvörösvári rablótámadók ügyét. Szerdán a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának ülésén is­mertetik azokat a rendezvé­nyeket, amelyeket a nemzet­közi nőnap 75., hazánk felsza­badulásának és a hazai nő- mozgalom megalakulásának negyvenedik évfordulójára szerveznek. Csütörtökön a Hazafias Nép­front gazdaságpolitikai mun­kabizottsága megvitatja a he­tedik ötéves tervet. A Pest megyei Tanács pén­teken tárgyalja az egészség- ügyi alapellátás helyzetét. Ez a nap más veit, mint a többi Otthonukban a négyes ikrek (Folytatás az 1. oldalról.) A nagypapa: — Ez a néhány hét január eleje óta — bár szabadságot kaptam —, igen­csak fárasztó volt. Hat kilót adtam le. De boldog vagyok. A másik fiamáknak, Ferencék- nek két fiuk volt, Sándorék- nak egy, s most már a négy fiúra három kislány jut... Amíg az ikrek táplálkoz­nak, ezt mondja Pálfalvi Lász­ló tanácselnök: nagy volt a meglepetés és az öröm is. Sa­nyit ismeri az egész falu, ját­szik a focicsapatunkban. Aki tudott s akart, az jött segíte­ni. Amikor megjelent a hír az újságban, nem lehetett Pest megyei Hírlapot vásárolni, pil­lanatok alatt elfogyott mind. De elkél a segítség ezután is. Nincs még kész a kerítés, be kell kötni a vizet, a telefont is. Ajánlkozók? Vannak bő­ven. Munkásőrök, iparosok, üzemek is. A mi falunkat ed­dig csak a szomorú 1968-as vonatbalesetről ismerték. Ez­után bizonyára kedvezőbb hí­re lesz. Eljött a Ganz-MÁVAG böl­csőde vezetője, Grünwald Zol­tánná is: — Mária, az édes­anya nyolc éve dolgozik ná­lunk. Rendkívül lelkiismeretes, szorgalmas, imádja a gyereke­ket. A bölcsődében húsz-hu­szonöttel akadt dolga, aligha lesz itthon nehezebb. Bár ... ez nem nyolc-, hanem már hu­szonnégy órás szolgálat. Bakó Sándorné Dobrovinsz- ki Mária hivatása csecsemő­gondozó. Ne csodálkozzunk te­hát, ha szakemberként vála­szol: — Nehéz a tervekről be­szélni, hiszen még nem ala kult ki az apróságok jelleme, meg kell előbb ismernem őket. Nem tudom még azt sem, meddig maradok itthon Valószínűleg a gyes után is egy ideig. ★ Nem volt könnyű időszak Bakóék számára az eddigi, s nem lesz az elkövetkezendő sok-sok esztendő sem. De — mert realista emberek a szü­lők, a nagyszülők —, bizo­nyára megbirkóznak majd a családi, nevelési gondokkal, melyekből az öt gyerek mel­lett bőven kijut. S bízunk ab­ban is, hogy a közfigyelem, az emberek segítőkészsége — melynek eddig rengeteg jelét, sok szép példáját adták — ezután sem lankad. Vihar Budakeszin A pénz felét visszakövetelik A közelmúltban a hálózatba kapcsolt három utcával együtt nap­jainkban a budakeszi lakások több mint felét a kényelmes, tiszta és viszonylag olcsó gáz fűti. A Nagy Sándor, a Szél és a Vásárhelyi Pál utcában már a gázvezeték építésének nyoma is alig látszik. Ennek ellenére, a közhangulat forróbb, mint az építés idején bármikor. Név­telen levelek, tucatnyi aláírással ellátott beadványok, panasz készült az ügyben. Jutott belőlük a nagyközségi tanácsnak, a megyei építési osztálynak, de az Országos Anyag- és Arhivatalnak is. Nem vitával kezdődött Az ügy nem vitával kezdő­dött. Az 1983-as falugyűlésen a Nagy Sándor utca lakói je­lezték, hogy önerőből szeret­nének gázvezetéket építeni. Hamarosan sor került az első konkrét lépésre is; a tanács május 5-én fogyasztói megál­lapodást kötött a TIGÁZ-zal, három utca bekapcsolására. Szeptember végén a lakókat is tájékoztatták a tervezési költ­ségekről és várható maxi­mumát huszonötezer forint­ban állapították meg. Az ut­cák lakói megválasztották képviselőiket, akik eljártak nevükben a tanácsnál. A bu­dakeszi tanács ebben az eset­ben az utcabeliek képvisele­tében a megrendelői és bo­nyolítói feladatokat látta el. Az utcák megbízottai egyetér­tettek azzal, hogy a vezeték- hálózat tervezője a Pest me­gyei Tanácsi Tervező Vállalat egyik gazdasági munkaközös­sége, kivitelezője pedig a Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalat legyen. A gondok már a tervezés időszakában elkezdődtek. A három utca földrajzi fekvése más sorrendet diktált volna, mint ahogyan végül is meg­terveztették a munkát. A har­madik ütembe sorolt Vásár­helyi Pál utca lakói ugyanis a megyei tanács elnökénél is jártak az ügyben, hogy a ve­zeték építése után utat is akarnak önerőből, így kérték, az ütemezési sorrend módosí­tását. A jóváhagyott kiviteli tervek helyszíni egyeztetése során, több lakó is, kért ki- sebb-nagyobb módosításokat. A tervezők ezeket figyelembe is vették az újabb engedélyez­tetés alatt azonban múlt az idő, s az árajánlatot is át kel­lett dolgozni. Eszerint a há­rom utca lakóinak összesen négymillió háromszáztizen­nyolc ezer forintba kerül a gázvezeték. A kiviteli szerző­dést tavaly május 31-én kö­tötték meg. Levél az Árhivatalnak Július közepén Fonyódi Konrád Szél utcai lakos leve­let küldött a nagyközségi ta­nácsnak, amelyben olyan mun­kák költségét tartja indokolat­lannak, amelyek elhagyása el­engedhetetlen a tervek és a kivitelezés engedélyeztetésé­hez. Augusztus 2-án már nem­csak a fent említett munká­kat kifogásolták az utcák lakói, hanem a beruházás mi­nősítését. A gázvezeték építé­sét-ugyanis a kivitelező, sza­badáras munkaként vállalta. A vitában az Országos Anyag és Árhivatal október 5-i levele döntött, miszerint személyi tulajdonban lévő ingatlanok tulajdonosai és bérlői részére történő önerőből, kölcsönnel megvalósuló gázvezetéképítés a beruházások rendjéről szóló jogszabályi előírások értelmé­ben, nem tekinthető állami be­ruházásnak, még akkor sem, ha a lakók megbízásából a bonyolítói, megrendelői fel­adatokat a tanács látja el. Míg az építés folyt, az utca lakói is nagy munkában vol­tak, mivel úgy vélték, hogy a kivitelező emberei egész sor, a költségvetésben feltüntetett munkát nem végeznek el, anyagokat nem építenek be, s megsértik a technológiai elő­írásokat is.. Közben a Vásár­helyi PáL utca egyik lakója feljelentést tett az Országos Anyag- és Árhivatal elnöké­nél, kérve a beruházás felül­vizsgálatát. A válaszlevél, amely 1985. január 15-én kelt, ismét megerősíti, hogy az ön­erős gázvezeték-építés szabad­árformába tartozik. Ugyanak­kor észrevételezte, hogy a Te­mető utcai részben az akna építésének ára aránytalanul magas. Felhívta a tanács elnö­kének figyelmét arra, hogy a kivitelezési munkák teljesít­mény-elszámolása során, ne érvényesítsék olyan munkák ellenértékét, amelyeket nem végeztek el. Az átalányárnak az elszámolás egyszerűsítése és nem a vállalkozó illetéktelen árbevételhez (nyereséghez) jut­tatása a célja. A bizalmatlanság légkörében Míg tavaly az utcák lakói a négymillió háromszázezer fo­rintos beruházási ár egyne­gyedének jogosságát vitatták, az Árhivatal levele után egy tizenegy névvel elátott hétol­dalas beadványban a lakók képviselői el nem végzett munkák címén, kétmillió-negy- venhatezer-hatszázhét forintot követelnek vissza. Azaz nem is vissza, hiszen — bár a la­kásokban gázzal fűtenek —, a tulajdonosok jó része nem fizet. A budakeszi tanács az építési költségek felének visz- szakövetelését indokolatlan­nak tartja, és nem hajlandó a lakók képviseletében perre menni a kivitelezővel. Ezt a három utca sem akarja, iga­zukat a népi ellenőrzésnél ke­resik majd. Ma estére találkozót hívott össze Budakeszin a nagyköz­ségi tanács, ahol a három ut­ca lakóival szeretnék meg­beszélni a vitás kérdéseket. Talán sikerül visszaszerez­niük az állampolgárok bizal­mát, hiszen az egész ügyön végighúzódik, hol lappangva, hol teljesen leplezetlenül a tanácsi vezetéssel szemben táplált bizalmatlanság, gya­nakvás. A találkozóról tájékoztatjuk olvasóinkat és szeretnénk megszólaltatni az érdekelt la­kókat, a kivitelező képviselő­jét és a tanács elnökét is. blúza Katalin Vasárnapi örömök, hétköznapi bosszúságok Ön mivel töltötte az idejét? © Könnyű nyolc kilométeres túra « Horgászás helyett disznóölés © Örömben, bosszúságban gazdag hét / Kifulladtam. Még a gondola- ^ tára is annak, hogy egy küny- ^ nyed — már akinek! — nyolc­ai kilométeres túra résztvevöjc- £ ként kapkodjam a lábam dél- £ előtt tizenegy óra körül. Ilal- V. lani is elég volt róla. Viszont 2 a disznótorba szóló meghívás $ oly kellemes volt a fülemnek, Jí hogy a pénztárcám látta ká- ^ rát. Mert ahogy a telefonkagy- ^ lót helyére csaphattam, szinte 2 futólépésben igyekeztem a z szerkesztőség közelében lévő, 2 vasárnap is nyitva tartó Unió ^ étterem önkiszolgáló részlegé- £ be. De csak becsaptam magam. ^ Hol volt ez a disznótoros ah- íj hoz képest, amire hivatalos lettem volt. .. á Hát igen, addig nyaggattam a V telefont, hallóztam, míg egy 2 csomó érdekes, ínycsiklandó 2 — disznótor! — dolgot tudtam •i meg azoktól, kiket ama kíván­ni esi kérdéssel tárcsáztam fel: ^ mivel töltötte napját, mi oko- 4 zott neki bosszúságot február 2 második, azaz az év hatodik V. hetében? ÉDES ISTVÁN, a Pest me­gyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat vezérigazgatója szom­baton a leányfalui hétvégi tel­ken nézett körül az unokák­kal. A hideg fogadtatást egy meleg tea igyekezett oldani. Délután meg Széchenyi Hitel, Világ, Stádium című trilógiá­ját vette elő. Mondván: a kór­házban legutóbb a könnyebb műtét ürügyén eltöltött idő alatt mégsem rágta eléggé át magát ezen a művön. S hogy nehézkes lenne? — Semmivel sem nehezebb olvasmány, mint mondjuk Berend T. Iván va­lamelyik gazdaságpolitikai esz­mefuttatása ... — bizonygat­ta. — S a vasárnap? — Újra hódolhatok sporto­lási szenvedélyemnek. Igaz, most még csak csínjával. A feleségemmel a budai hegyek­ben voltunk egy könnyebb nyolc kilométeres túrán. Já- nos-hegy, Normafa, s környéke volt az úticél. Mert télen nincs kiskert, keveset moz­gunk. Délben meg a kisuno- kát köszöntöttük Dorottya-nap alkalmából. Kicsit ugyan meg­késve ... Este tv, majd a ka­marai ülésre való felkészülés következik. Ez kivételes, mert ritkán hozok haza munkát. Az az elvem, hogy kell ez a kis kikapcsolódás. MISETA JÁNOS, a MO­HOSZ Pest megyei Intéző Bi­zottságának titkára azonban a családdal, az unokákkal együtt disznót vágott. A hor­gászat szerelmese, hogyan bol­dogult ezzel az uszonytalan négylábúval? — Hát az biztos, hogy a malacka meghízott, mégpedig száznyolcvan kilóra. Jóval na­gyobbnak bizonyult, mint az a tizenhárom kilós ponty, amit a feleségem legutóbb fogott. A böllér a fiam volt, a hurkát- kolbászt magam készítettem, a menyem a pecsenyét sütöt­te, a feleségem meg a töltött káposztát főzte. Még maradt belőle. Szívesen látjuk Sziget- szentmiklóson, a Kavics utcá­ban. Ellenőrizheti, jól sike­rült-e minden ... — És a mai program? — Délelőtt a szüleimnél voltam, délután a horgászbo­tokat, zsinórokat hozom rend­be. Van belőlük egy pár, hi­szen hárman hódolunk enríek a sportnak. Készülök a szezon­ra. GAJZÁGÓ LÁSZLÖNÉ, az érdi Skála Áruház igazgatójá­nak örömben éppúgy, mint bosszúságban volt része bőven az elmúlt héten. Hogy is csak? — Öröm, mégpedig hétköz­napi, de számomra döntő: jól indult a szezon végi kiárusítás. Az első héten vevőink 400 ezer forintot spórolhattak meg. Modern, tetszetős csizmát, pu­lóvert kínáltunk olcsóbban. — S amin bosszankodott, mert szerintem az áruházigaz­gató élete sem fenékig tejfel? — A pult fehér oldalán próbálták ki a vevők, hogy milyen színű az a festék, ami gázzal működik. A mirelit csirkére a cukorkák és a csokik között vadászhattunk, a kenőmájasra a festékek kö­zött. Rosszul mutat a konya­kos üveghez támaszkodó loty- tyadt spenót is. De hát van, aki menet közben meggondol­ja magát, s az árut nem oda teszi vissza, ahonnan elvette. Gyorsan búcsúznunk is kell. Gajzágó Lászlóné küldött a városi pártértekezleten. Las­san indulnia kell. Tegnap dél­után kivasalta a héten fel­gyülemlett ruhát, mindent el­intézett előre, ami máskor a vasárnapi programhoz tarto­zik. A dunafüredi tanyát ez alkalommal nem keresik fel. A család kedvencének, a spá­nielnek legnagyobb bánatára. V. E. Alkotó örökösök Gödöllőn Aratásra készülnek Szorgosan tátog az olló, te­szi dolgát a ragasztó, s máris formálódnak a csákók, az álar­cok: a gödöllői Árammérőgyár fiataljai farsangi mulatságra készülnek. A falakon látható zászlók arról tanúskodnak, hogy ezek a könnyebb progra­mok is komoly munkán alapul­nak: 1979, majd 1982 után tavaly is elnyerték a KISZ KB Kiváló KISZ-szervezet kitün­tető címét. Az idei év első eredménye pedig az, hogy egy­szerre három csapatuk jutott be a KISZ Pest megyei Bizott­sága és a Pest megyei Hírlap HZ ÖLOSO NEM SZEGYEN 17 önnyen megtörténhet, hogy munka- társnőm az idei első kiárusítás után is megkérdezi, milyen szép darabhoz sike­rült hozzájutnom. Tudja, több-kevesebb rendszerességgel kihasználom az alkalmat, olcsóbban veszem meg azt, amit az idény elején, közben jóval drágábban kapnék. Ebben az évben az első héten elkerültem a boltokat, s nagyon valószínű, hogy szom­batig ez már nem változik. Nem ám azért, mert tavaly óta megváltozott a vélemé­nyem a kiárusításról. Nem, most sem rös- telleném. ha történetesen majdnem a fe­léért vennék valamit. Hogy némelyek szégyellnivalónak tart­ják az ilyesmit, arról is említett munka­társnőm világosított fel. Akadnak, akik le­nézik a kiárusítás vevőit, mondván, amit olcsóbban adnak, az bizonyára olyan is. Mások pedig, noha rendszeresen élnek az ilyen alkalmakkal, gondosan titkolják a holmik eredetét. A harmadik csoportba azok tartoznak, akik az ár iránti kérdésre válaszolva jóval többet mondanak, mint amit a valóságban fizettek. Mindegy, hogy kiárusítás idején vagy máskor vették a darabot. Nekünk annak idején a tanító néni úgy mondta, nem a foltos, hanem a piszkos ru­ha, nadrág, szoknya, cipő, csizma a szé- gyellnivaló. Szégyenre valóban nem volt okunk, hiszen nem azért foltozták nadrá­gunkat, cipőnket, mert a szüléink elitták a keresetüket, vagy más módon herdálták el. Nem. Egyszerűen szegények voltunk. Több­re nem telt. Ma is vannak szép számmal — hogy csak a legismertebbeket említsem, nyug­díjasok. nagycsaládosok, gyermeküket egyedül nevelők, magukra maradtak, a felnőttség elején állók — akiknek bizony minden forintnak gondosan mérlegelniük kell a helyét. Nekik nagyon jól jön a húsz-, harminc-, negyvenszázalékos ármérséklés. Jusson eszünkbe, az idény végi kiárusítás napjaiban nem bóvlit veszünk, hanem többnyire minden tekintetben kifogástalan cikkeket. Annyira legalábbis kifogástala­nok, mint a szezon kellős közepén. Ez nem az, amikor a falusi szegény az év egy nap­ján felkerekedett, beutazott a városba, s vásárolt magának öltönyt, csizmát, sapkát. Használtat természetesen. Olyat, amit má­sok már meguntak, kinőttek. Nekik nem volt döntési lehetőségük. Vagy megvették a használtat, vagy semmit. Manapság vadonatúj darabokhoz jutunk ilyenkor is. S ez nem hogy nem szégyen, inkább az okos, takarékos gazdálkodás megnyilvánulása. Hivatkozhatnék, ha ked­vem volna ilyesmihez, a nyugati példákra, ahol már napokkal a kiárusítás előtt sorba állnak az emberek, hogy a nyitáskor a le­hető leghamarabb bejussanak az üzletekbe. Azért is tartom az okosok akciójának az idényvégi olcsó vásárt, mert —1 a millio­mosoktól eltekintve, ha vannak — a leg­többünknek nincs annyi pénze, amennyi­nek ne lenne helye. S miért ne költenénk az ilyenkor megtakarított forintokat olyan célokra, amelyeknek elérése egyébként még nem volna reális. Mindenki maga tudja, mire vágyik. Az egyik külföldi uta­zásra gyűjt, a másik úgynevezett tartós fo­gyasztási cikkre, hűtőre, televízióra, mag­nóra, a harmadik autóra, házbővítésre, új bútorra. ■ No hiszen, ezzel a pár forinttal mire mennek? L'ffélét is csak azok mondanak, akiknek nem kell takarékosan bánni a pénz­zel. Akik között én élek, azoknak igenis minden forintot meg kell becsülniük. Ezért tartják számon a kiárusításokat is. Szégyellni pedig azok szégyelljék magu­kat, akik mondják. Kör Pál Alkotó örökösök pályázatának döntőjébe. A Pest megye múltját, érté­keit, fejlődését számba vevő já­ték nem állította túl nagy megterhelés elé a Kilián György alapszervezet tagjait. Tavaly már részt vettek egy VlT-vetélkedőn, egy másik verseny alkalmával pedig szű- kebb pátriánk jelenével ismer­kedtek. — Azért nem mindenki sze­ret egyformán játszani; a 18 tagú alapszervezetből csak ha­tan törtük a fejünket az újság­ban megjelent feladványokon — mondja Holló Ilona KISZ- titkár. — Tulajdonképpen egyik forduló sem volt nagyon nehéz, mert minden témához találtunk anyagot. Egyedül a nemzetiségi hagyományokat firtató kérdések jelentettek gondot, mert a többiek gyor­sabbak voltak, elvitték a for­rásmunkákat a könyvtárból. Bár a kívülálló azt gondol­hatja, hogy a csapatok össze­dolgoztak, a valóság egészen más. — Bolondok lettünk volna, ha erősítjük a konkurrenciát — mondja Tóth László, a Kál­lai Éva-alapszervezet csapa­tának egyik játékosa. — A lá­nyok majdnem kicsaltak tő­lem egy választ, de végül nem segítettem rajtuk. A harmadik döntős csapat a Mező Imre KISZ-bizottság tagjaiból verbuválódott, akik az elmúlt hónapokban sajtó- figyelő szolgálatot létesítettek nehogy lemaradjanak vala­melyik fordulóról. — Bennünket is csábít a moszkvai VIT, már megnéz­tük a küldöttségnek tervezett formaruhákat is — mondja Kovács Katalin, a KISZ-bi- zottsag titkára. — Kibékül­nénk vele, ha az első három helyet a mi csapataink sze­reznék meg. Az árammérősök tehát ara­tásra készülnek, s ha csupán a matematikai valószínűséget vesszük figyelembe, lehet hogy igazuk lesz. Annál is in­kább, mert a február 23-án megrendezendő döntőnek raj­tuk kívül is lesz még gödöllői résztvevője: a városi tanács fiataljainak csapata. K. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom