Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-11 / 34. szám

1885. FEBRUAR 11., HÉTFŐ t^Cirtap 3 TANÁCSKOZTAK A PARTÉRTEKEZLETEK Százhalombatta város Szentendre város A nyílt várospolitika a gyarapodás záloga Messze ható program, korszerű műveltség Mintha csak szombatra, a városi pártértekezletre tarto­gatták volna az érvmuníciót a százhalombattai kommunisták küldöttei: élénk vita bontako­zott ki a városi pártbizottság által az elmúlt öt esztendőről készített mérleg, a szocialista város egész életét, fejlődését mértéktartó tárgyilagossággal elemző jelentés, és a kongresz- szusi irányelvek felett. A rövid megnyitó után meg­választották a tisztségviselő­ket, majd Takács Béla elnök, á párt-végrehajtóbizottság tag­ja, a Dunai Kőolajipari Vál­lalat műszerésze köszöntötte a vendégeket. Az előzetesen írásban kiadott előterjeszté­sekhez Zimányi László, a vá­rosi pártbizottság első titkára fűzött szóban kiegészítést. Maga az anyag, s később a vita is bizonyította, hogy me­gyénk e településén a legna­gyobb értéke az őszinte szó­nak van. Ennek ugyanúgy ré­sze a kritika, mint az önkri­tika. S a városban tegnap­előtt az is kiderült, hogy az éredméhyésení elvégzett mun­ka egyértelműen billenti el a mérleg nyelvét. Százhalombatta ipara ma még meglehetősen egyoldalú, hiszen a város annak idején a két nagyvállalat felépítése nyomán kezdett fejlődni. Az utóbbi időben azonban több kisebb üzem is megnyitotta kapuit. Ezek, ha méretükben nem is, de az ott dolgozók szorgalmát, hozzáértését ha­sonlítva a DKV és a DHV munkásaiéhoz, állják a ver­senyt. Csupán a téglagyár lóg ki a sorból: újjáépítéséről ed­dig még nem született döntés, «ért az emberek egy része hátat fordított munkahelyé­nek, s a létszám csökkenése miatt a termelés is alacso­nyabb, mint régebben volt. A városban működő gaz­dálkodók, a népgazdaság ér­dekeinek megfelelően igyekez­tek növelni exportjukat is. Eb­ben a legkiemelkedőbb ered­ményt a DKV érte el, amely kemény valutabevételeit há­rom esztendő alatt megdupláz­ta. Ám nem érheti vád a „szomszéd”, a hőerőmű kol­lektíváját sem, hiszen nem rajtuk múlik, hogy sokszor állnak a gépek, s az általuk termelt villamos energiára az igény szinte úgy változik, mint a széljárás. Azaz még­sem: az erőművet az ország esúcserőművévé léptették elő, ami azt jelenti, hogy amikor a hazai fogyasztás váratlanul megnő, akkor Százhalombat­tán is beindítják az áramfej­lesztőket. Az elmúlt hetek kemény hideg időjárásában — talán nem túlzás a fogalma­zás —, elsősorban rajtuk mú­lott, hogy nem voltak különö­sebb zavarok az ellátásban. A szombati pártértekezleten a gazdaság mellett a legtöbb szó o várospolitikáról esett. Érzékeny pontja ez a helyiek­nek, hiszen ez a generáció, il­letve gyermekeik vállalták magukra egy szocialista város felépítésének cseppet sem könnyű feladatát. A gyors fejlődés azonban egy sor el­lentmondást is szült. A lakos­ság növekedésével nem tartott lépést — az élelmiszerüzletek kivételével —, a bolthálózat kiépítése, s például jelenleg zsúfoltak az iskolák is. Ezért is fogalmazták meg tegnap többen is sürgető teendőként az új általános és a szakkö­zépiskola kivitelezésének meg­kezdését. De ne csak a tárgyi feltételek meglétéről, vagy hiányáról beszéljünk, szóljunk arról is, hogy lassan idomul az emberek tudata a gyorsan változó világhoz. Bár. a társa­dalmi munka értéke megyei mércével mérve is magas — öt esztendő alatt meghaladta a 80 millió forintot —, az itte-. niek egy része még nem érzi magáénak a várost. Hogy ez megváltozzon, alapvetően azon is múlik, sikerül-e megterem­teni a közeljövőben azokat a közösségi létesítményeket, amelyek alapul szolgálhatnak a kötődés kialakulásához. Az új művelődési központot az idén átadják, de például hiányzik egy ifjúsági klub, egy mozi, amely a fiatalok és az idősebbek kikapcsolódását, pi­henését szolgálhatná. A vitában felszólalók több­sége a következő öt évre szó­ló elképzelésekhez is adott ja­vaslatokat. Szabó Lajos, a DHV üzemviteli pártvezetősé­gének titkára, főművezető pél­dául azt említette, hogy na­gyon fontos a párt sorainak szorosabbra zárása, a demok­rácia erősítése és a példamu­tatás. A lakosság bízik a kommunistákban, hiszen amit eddig ígértek, erejükhöz mér­ten teljesítették. Kovács Lász­ló, a DKV pártbizottságának tagja, országgyűlési képviselő, műszakvezető kritikus hozzá­szólásában megjegyezte: a cé­lok kijelölésében fontos a közmegegyezés, mert csak így lehet hatékonyan mozgósítani. Lényeges, hogy a várospolitika alakítása nyíltan, demokrati­kusan folyjék, a tájékoztatás hiánya ugyanis gyakran ked- vetleníti el az embereket. Ez volt a véleménye Vogl Lász­lónak, a szakmaközi bizottság titkárának, a DKV csoportve­zetőjének is. Természetesen sok sző esett a párt belső életéről is. Fe- renczi Illés, a városi pártbi­zottság fegyelmi bizottságának elnöke, a tanács elnökhelyet­tese részletes elemzést adott a pénzt, így aztán ne csodál­kozzunk, ha a közösség javára nem akarja elkötelezni magát, Nagyon hatásos volt Szeke­res László csobánkai pedagó­gusnak, a pedagógus-szakszer­vezet titkárának a felszólalá­sa is. A nevelőiskola és az ál­talános képzés megvalósításá­val egy időben az lenne a jó, ha a családok nem úgy tennék fel a kérdést, hogy mi lesz a gyerekből, hanem hogy mi­lyen ember lesz belőle — hangsúlyozta. Dr. Burkus Fe­renc, az Építéstudományi In­tézet műszaki igazgatója arról adott számót, hogy a város­ban levő kísérleti telepük la­boratóriuma Európa legkor­szerűbb ilyen létesítményei közé tartozik. Martinovics Ti­bor, az Öbuda Tsz szakmun­kása szerint nagy baj jelen­leg, hogy a fiataloknak nem mondhatjuk: ki-ki csak a tisz­tességes munkája szerint ré­szesülhet az anyagi javakból. Reich Ferenc, a Szentendre és vidéke Afész elnöke azt pana­szolta, hogy a szabályozóvál­tozások miatt alaphiányossé válnak. Kurdics Erika általá­nos iskolai tanár a pályakez­dő pedagógusok gondjairól szólott. Németh Lajos, a Pomázi Munkaterápiás Intézet párttit­kára az állandó önképzés szükségességét azzal indokolta, hogy ha a kommunista nem tud a közéleti kérdésekre vá­laszolni, annak az egész párt tekintélyére is hatása lehet. Kasza Gábor, az ERGÉP párt­titkára a vállalat munkásai­nak véleményét így sommáz­ta: szemünk láttára válnak milliomosokká a konjunktúra­lovagok, elveszett a tisztessé­ges munka becsülete. Dr. Nagy Sándor városi fő­orvos az egészségügyi ellátás feltételeinek javulásáról adott számot, majd adatokkal ismer­tette az egészségügyiek béré­nek elmaradását. Ördögh Emánuel, a pomázi írószer Szövetkezet tőkés ex­portjának növekedéséről adott áttekintést, Benkovics György, a Hazafias Népfront városi titkára kifogásolta a hivatalos tájékoztatásban előforduló ké­séseket, valamint a nyilatko­zók némelyikének felkészület­lenségét. Heim György idős kommunista emlékeztetett: a jelenleginél sokkal nehezebb helyzetekben is megtaláltuk már a kivezető utat. A küldöttek végül megvá­lasztották az 55 tagú pártbi­zottságot. A pártbizottság pe­dig a 11 tagú párt-végrehajtó­bizottságot és a megyei párt- írtekezletre a 24 küldöttet. A szentendrei városi pártbi- sottság első titkára ismét Zozgonyi Ernőné dr. lett. Varga Ferenc, az öbuda Tsz elnöke fogalmazott —, mesz- szeható programok valóra vál­tásához, művelt emberekre van szükség. Helyre kell állítani társadal­munkban a munka becsületét — mondták ki sokan, köztük a Magyar Rádió elnöke, dr. Hars István is —, hogy ne az ügyeskedők, a harácsolok, a paraziták éljenek jól, miköz­ben a nemzeti jövedelmet megtermelők csak önmagukat hajszolva tudják sok esetben a család életszínvonalát fenntar­tani. A vita időnként szenve­délyessé vált, felforrósodott. Greff Gyula, a Beton- és Vas­betonipari Művek szentendrei gyáregységének kommunistái nevében, rámutatott arra: a gmk-k hasznosak ugyan, de az is igaz, tagjaikat elvonják a művelődéstől és a közéleti szerepléstől is. Fenyvesi Pé­ter alezredes, a Kossuth Lajos Katonai-Műszaki Fő­iskola párt-végrehajtóbizottsá­gának tagja elmondta, hogy hallgatóik segítik az iskolák­ban a hazafias honvédelmi ne­velést. Dr. Tóth Béla, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója felszóla­lásából kiderült, hogy kilenc­ven képző- és iparművész él és alkot a városban, és von­záskörzetében, s többségük részt vállal a közösség önzet­len szolgálatából is. Nemesné Killár Gyöngyi, a városi KISZ-bizottság titkára azt panaszolta, hogy az ifjú­sági szervezetet teszik sokszor felelőssé amiatt, hogy a fia­taloknak a felnőttektől elta­nult viselkedési formái válta­nak ki visszatetszést. Fiilöp Pálné, a Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalat művezetője ki­fejtette: a többletjövedelemért folytatott hajsza sokszor a családok széthullásához, a gyermekek érzelmi életének sivárságához vezet. Nagy Sándorné, a megyei pártbizottság titkára a testület üdvözletét adta át a tanácsko­zás résztvevőinek, majd rámu­tatott arra, hogy korunk el­lentmondásaira magunknak kell a megoldást megtalál­nunk. Ezt a gondolatot vitte tovább Beck Tamás, a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara elnöke, a Budaflax vezérigaz­gatója: nehézségeinkből a ki­utat a teljesítmények növelé­se jelentheti. Kazai György, a PEFÉM művezetője viszont arra hívta fel a figyelmet, a fiatal sokszor azt látja, hogy ' amíg az egyik ember politikai munkát végez önzetlenül, ad- ; dig a másik a gmk-ban keresi J Nevezik .a Dunakanyar gyöngyének is Szentendrét, mert történelmi emlékekben és művészeti értékekben oly gazdag, hogy híre-neve több kontinensre is eljutott. E vá­rosban és vonzáskörzetének településein hatvanezer ember él, közöttük több, mint há­romezer a kommunista, akik­nek a küldöttei tegnap Szent­endre tanácsának dísztermé­ben gyülekeztek, hogy mér­legre tegyék az elmúlt öt év eredményeit és meghatározzák a jövő tennivalóit. Marosvölgyi Lajos városi ta­nácselnök a pártértekezlet le­vezető elnökeként köszöntötte a vendégeket, majd Rozgonyi Ernőné dr. első titkár fűzött szóbeli kiegészítést az írásos beszámolóhoz. Az elmúlt öt évben csök­kent a közművelődés anyagi bázisa Szentendrén is, s a legjelentősebb eredménynek a pomázi művelődési ház átadá­sa tekinthető. Folytatódott vi­szont a múzeumi hálózat bő­vítése, hiszen megvalósult a Kmetty, bővült a Czóbel Mú­zeum, megnyílt a kisalföldi tájegységet bemutató részleg a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a túristamúzeum Dobogókőn, az Anna Margit—Ámos Im­re gyűjtemény és Pomázon a községtörténeti gyűjtemények háza. Több jutott a műemlék- védelemre, a kiállítás és a műkereskedelem feltételeit ja­vítja a létrejött grafikai mű­hely és Műhely Galéria. Ja­vultak a Mátyás király Mú­zeum régészeti feltáró és mű­ködési feltételei. Már e felso­rolásból is látható: ebben a városban és vonzáskörzetében közügy a kulturális és művé­szeti értékek létrehozása, meg­óvása. A közműveltség jelentőségé­re a pártértekezlet huszonegy hozzászólójának nagy többsége kitért. Vagy azért, mert az agitáció hatásosabbá tételéhez új ismeretekre van szükség, vagy azért, mert — miként a fegyelmi helyzetről, össze­foglalóan kiemelve, hogy je­lentős javulás tapasztalható. Sinka László, a városi pártbi­zottság tagja, a KISZ városi bizottságának titkára, a párt­taggá nevelés gondjairól be­szélt — a jövőben több fiatalt szeretnének ajánlani az MSZMP soraiba —, Győri Gá- borné, a városi pártbizottság tagja, a DKV laboránsa pedig a pártegység megteremtésére hívta fel a figyelmet. A vitá­ban többen foglalkoztak a kongresszusi irányelvekkel is, többek között Horváth Rezső munkásőr egységparancsnok, dr. Doleschall Sándor, az SZKFI igazgatója és dr. Be­nedek László gyermekorvos, az orvosegészségügyi pártalap- szervezet vezetőségének tagja. Szót kért Krasznai Lajos, a megyei pártbizottság első tit­kára is. Elismerését fejezte ki a százhalombattai kommunis­táknak, a város minden lakó­jának azokért az erőfeszítése­kért, amelyekkel az elmúlt fél évtizedben az ország és benne lakóhelyük gyarapodásához hozzájárultak. Rövid külpoliti­kai kitekintés után a népgaz­daság helyzetéről szólt. Ki­emelte: fejlődésünket ellent­mondások és gondok nehezí­tik, ám az MSZMP vezetése előtt világos, hogy a kényszer- helyzetben hozott korlátozások csak átmenetiek. A járható út egyedül az lehet, hogy javíta­ni kell a munka hatékonysá­gát és ezzel megoldódhatna másik gondunk is, az áru­hiány. Az emberek nagy része „ár- és bérérzékeny”, s köz­ben elfeledkezik arról, mit is takarnak a forintok. Krasznai Lajos megjegyezte: nem a gazdaságpolitikát kell elsősor­ban bírálni, hanem azt a gyakorlatot, amely megengedi a fegyelmezetlenséget, s eltűri á lazaságokat. A pártértekezlet a vita le­zárása után megválasztotta a negyvenöt tagú pártbizottsá­got és a tíz küldöttet a megyei pártértekezletre, majd a tes­tület szavazott a tizenegy tagú végrehajtó bizottságra. A vá­rosi pártbizottság első titká­ra Zimányi László lett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom