Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
Olcsó és célszerű i Szombati jegyzet ss A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM 1983. FEBRUÁR 9., SZOMBAT Amikor mások szenderegnek Nyúlszőrt eldolgozó Túrán ) Elő a kerékpárokat! Túra már ismét szemdergett, mert a korán kelők elhagyták á községet a hajnali vonatokkal, buszokkal, hogy a fővárosban vagy más környező településeken keressék meg kenyerüket. Keresgélés. Sötét ablakok, mély csend. Valahol hátul világos ablakokat fedezek föl, s ahogy közelederg hozzájuk, egyre kivehetőbb gépzaj hallatszik. Egy ajtón benyitok, kellemes meleg, nagy világosság, és egy szem fiatalember fogad. — Hát ilyenkor még alig talál valakit! — mondja nevetve is, csodálkozva is, a korai és váratlan látogatásomra reagálva Darnyik Dénes műszakvezető, de érdeklődésem- . re megnyugtat, hogy jó helyen járok, ez a nyúlszőrfeldolgozó előfonoda, a termelőszövetkezet ipari ágazatának egyik részlege. — Alig múlt hat óra, nemrég volt a műszakváltás, vezetők. még nincsenek itt, de addig megmutatom az üzemet — szabadkozik Darnyik Dénes, aztán előremegy. Benyitunk az üzem első helyiségéhe, számomra Ismeretlen be- hemót gépre mutat: Sokat kell kapkodni rr Ez 3 gép, becenéven Boci megkeveri a nyúlszőrt, majd egy Rondó nevű bontósor tovább elegyíti a különböző Színű szálakat, hogy minél egyenletesebb legyen az elosztás, utána egy levegőbefúvá- sos csőrendszeren keresztül jut át a másik terembe a két kártológéphez. — Egyébként Vácról kapjuk az alapanyagot, s oda is jut vissza az itt készített hyűlszőrfonal további feldolgozásra, ilyen bálákban érkezik á nyúlszőr — magyaráz tovább, s mutogat a műszakvezető, közben átmegyünk a következő helyiségbe. ahol már több gép és néhány asz- szonv dolgozik a két nyújtón és az előfonógépen. A LEGJOBB OTTHON! Az ötszáz kilométeres kaposvári út négyszázkilencvenedik kilométerénéi tartunk. Gödöllőn átrobogva, felkapaszkodva az utolsó dombra, a babati istállókastély fényeitől kísérve, szinte mindenki egyszerre suttogja: mindjárt otthon leszünk. Sötétben indultunk, sötétben érkezünk. Bag, Túra, Aszód. Háromszor jelzi a tábla számunkra az út végét. Amikor letérünk a sztrádáról, s meglátjuk a Bag helységnévtáblát — milyen ügyetlenül hangzik ez a hivatalos és ha nem muszáj, soha ki nem ejtett szó arra gondolok, hogy a már alvó házakban nem is sejtik, ezen a napon újra ió hírét vitték útitársaim a falunak az ország másik szegletébe. Mi pedig hasonlóképpen jó hírrel érkezünk haza. Ott, messze is elismerték, amit tudunk! A pillanatban, míg ez eszembe villan, az asszonyok ketten-hárman, utána mind, énekelni kezdenek egy szép esti dalt. (Bárcsak az egész falu meghallaná!) Nem mondta ezt nekik senki, de ilyet nem is lehetne parancsolni sem. Legbelsőbb énjükből fakadt a dalt követelő érzés. Mert ugye mégis más itt, itthon a levegő! Mintha már tavasz lenne megint... Nem adnánk oda ezt a levegőt, ezt az illatot, ezt a bagi éiszakát és bagi nappalt senkinek semmiért. Ki érti ezt? Nekünk iobb, szebb, amit mindennap belélegezhetünk, láthatunk. Darabig ketten beszélgetünk, mert ki kell várni a pillanatot, amikor zavarás nélkül faggathatom Seres Ferencnét a kártológépnél. Elmondja, hogy két évtizede jött a termelőszövetkezetbe dolgozni mint állattenyésztő, indulás óta van az előfonódéban. Szerinte könnyebb azért ez a munkája, mert nem kell any- nyit cipekednie, de nehezebb, mert sokat kell kapkodni. Még csak kedd A bérről még nem tud mit mondani, hiszen eddig tanulópénzt kaptak, februárban veszi fői az első teljesítménybért, akkor majd kiderül, hogy augusztus óta érdemes volt-e tanulni, s hogy miből fog megélni itt. Egyébként eddig tetszik neki a munka, már csak azért is. mert helybeli, s nem kell utaznia. Családjáról elmondja, hogy lánya férjnél van, nagyfia katona, a kisfia ötödik általánosba jár, férje a vasútnál dolgozik a Keleti pályaudvaron. A három műszak még nagyon szokatlan neki, de ha rajta múlik, akkor azért marad. — Huszonkilenc éves vagyok, én is augusztus óta dolgozom itt az üzemben, azelőtt egy hatvani kertészetben kerestem a kenyerem. Ez könnyebb munka fizikailag, több pénzre is számítok, már most több van. Elvált vagyok. 10 és 3 éves kislányomat egyedül nevelem, itt lakom Túrán, de Szurdokoüspö- kiből származom — válaszol- gat sorjában a kérdésekre Farkas Ilona., s igyekszik, ne látszódjon rajta, hogy még csak kedd óta dolgozik a nyújtógépen. A 35 éves Edvi Sándorné pillanatok alatt összeköt a másik nyújtón egy elszakadt szálköteget, de nem indul a gép. s amíg a műszakvezető segít neki helyretenni a makacs masinát, elmondja gyornunt amit talán az életben is csak egyszer, idegenben. Mégis jó volt utazni, mert a munkát úgysem végzi el helyettünk más, megvár a feladat. Kinek a hivatalban, kinek az iskolában, kinek a fólia alatt. És mindenben csak magunkra számíthatunk. Sosem tudhatjuk, milyen gond szakad ránk, mi viszi füstbe délutáni, esti terveinket. Elromlik a fűtés, leég a szivaty- tyú, eltömődik a kút. Falun valami mindig közbejöhet, s ha jöhet, hát ide is talál. Mást pedig nem lel, csak bennünket. KÉT KÁVÉ. Ilon néni egy kávét kért az asszonykórus fellépése előtt. Szíves-örömest engedte magát közben fényképezni. Órák teltek már el azóta, hogy a helyszínre érkeztünk, de egyetlen rendező sem kínálta még székkel, mondjuk az első sorokban. Ilon néni brillírozott a színpadon, még ha talán nem is érti ezt a szót — én se teljesen. A lényeg az, hogy egyedül a bagiak kaptak fal melletti tapsot. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a szám végén csattantak össze a tenyerek, hanem akkor is, amikor fö1 dijeim oldalt elvonultak a széksorok mellett. Ilon néni ekkor még egy kávét megivott. Nagyon boldog volt" mint mindenki a csosan, hogy ő is helybeli, 20 éve dolgozik a téeszben, itt az üzemben annak indulása óta. Azelőtt a kertészetben volt a munkahelye, hogy a régi, vagy az új lesz-e jobb, még nem tudja. Két fia van, 16 és 13 évesek, férje a gazdaságban erőgépeket szerel. Mindkettőjük foglalkozása egész embert kíván, otthon nincs így lehetőség külön jövedelmet hozó munkára, inkább a családnak élnek. A negyvenéves Tóth Zs. Sándornéval csak úgy tudok beszélgetni, hogy le nem veszi szemét a fonógépen futó szálkötegekről, s úgy mondja el, hogy 1968 óta dolgozik a téeszben, s itt ő is a többiekkel együtt kezdett. A kertészetből jött át, itt fizikailag könnyebb, csak éppen idegileg fárasztóbb a munka, de a 4 ezer 500 forintos tanulópénz, a műszakpótlékkal együtt megvan ötezer, s a teljesítménybére reméli enné] több is lesz, s ha bírja, szívesen marad nyugdíjig, azért is jöttek át ide valamennyien, mert a megérdemelt pihenésig még sok idejük van hátra. Százon felül Már benn az irodában mondja a közben; megérkező üzemvezető, Szomszéd János, hogy három műszak van az üzemben, és mindegyikben négy asszony dolgozik és egy műszakvezető, akik egyben gépbeálilítók, karbantartók, targoncások, szóval mindenesek. Dicséri az asszonyokat, hogy száz százalékon felül képesek teljesíteni, jól megy már nekik a munka, s jó a visszhang is a pamutfonóipari vállalattól, a váci partnertől. Az előfonoda éves termelési értékét 4 millió forintban számolják, az egész nyúlszőr- feldolgozó üzemé lesz 26-30 millió forint. portban. Ránk is szóltak, csendesebben örüljünk. Később Ilon néninek valaki kedvesen kívánta: Még így énekeljen harminc évig, de legalább ötvenig táncoljon! Ilon néni a buszon hazafelé sem aludt el, amikor pedig én már majdnem leestem az ülésről. Meddig alszik reggel? — kérdeztem tőle. Hát a kismi- sére el keli mennem, felelte. A BUDAI. Szilveszter délutánján barátomnak bizonygattam, hogy lehet síelni a Csigahegyen a friss hóban, amikor megpillantottuk, amint kilépett faluszéli házának kapuján a melegítőfelsős, macs- kanadrágos focista. Kiáltásunkra felénk vette az irányt és szaladt fel a dombra. Mindennap itt futok a határban, mondta. Van egy kicsi és van egy nagy köröm, amikor a nagyot választom, akkor kiszaladok a vadaskerti kapuig. De a kökénybokrot sosem hagyom ki. s mindig szakítok a terméséből. Nem maradt sokáig velünk, folytatta az útját. A jobbhátvéd több mint tíz éve játszik Bagón.1 Beceneve még mindig nincs, de nagyon sok szurkoló hagyná el a pályát, ha nem játszana ott hátul ő, Budai Tibor és társa, Katona László Az utolsó őszi hazai mérkőzésen végre Budai is gólt lőtt, méghozzá olyat, amilyenről, ha Majdnem két évtizedig jártam kerékpárral munkahelyemre, az Árammérőgyárba. Az időjárás viszontagságai sem állták ennek útját. A táv összessége: mintha másfélszer jártam volna be az Egyenlítő hosszúságát. Célszerűség és hasznosság találkozott így, mert nem voltam indulási időhöz kötve, mert nem kellett tolakodni, tülekedni buszokon, más járműveken. Mert az egyszer-kéc- szer elromlott járgányt vállra véve is haza lehetett vinni. Olcsósága is közismert volt. Csakhogy jött az EIdorádó (vagy csak úgy nézett ki) és Dongók. Csepelek, Danuviák, Pannóniák, Tündék, Moszkvicsok, Skodák, Zsigulik, Wartburgok, Trabantok és más suhanó gépkocsik (utóbb már Ladák, Mercedesek, olyan sietős kocsik) mellett életveszélyessé vált a legdemokratikusabb közlekedési eszköz, a kerékpár használata. Népszerű És jött a tiltás, a letiltás az útvonalról a kerékpárnak. És épült a város és senki sehol nem gondolt a normális emberi közlekedésre, hogy elérni úgy is lehet valamit, ha a legegyszerűbben közelítjük azt meg: kerékpárral vagy gyalog. Gazdagabb országok nem adták fel a kerékpár használatának előnyeit. Elsőbbséget élveznek közúton, nem egy helyen a járdát is igénybe vehetik, ha a gyalogosokat kímélik, vigyázzák. Jó tíz évvel ezelőtt magam már jeleztem írásban (Gödöllői Hírlap), hogy a városnak kerékpárutak kellenének. De nem csak írásban, szóban is hirdettem mindezt. S volt nevetgélés, gúnyolódás, s ma- radisággal becézgettek. Egyesek úgy gondolták, már a lépcsőn járó autók korszaka is eljött, lábaink nem hajtásra, nem lépésre valók. Mára azonban számtalan híradásból tudhatjuk: világszerte rohamosan növekszik a pedálozás népszerűsége, hogy új és újabb elgondolású és gyártmányú kerékpárok, áttételes meghajtásúak. pár kilósak, szinte teljesen műanyagból valók kerülnek forgalomba. Február 9-én. Gödöllő, művelődési ház: Hallgassuk együtt! Zenei klub általános iskolásoknak, az NB I-ben történik, egy hétig beszélnek, cikkeznek az újságok. Január elsején feljött velünk a Mátrába, s míg mi le- siklottunk Kékestetőről Mátraházára, addig ő leszaladt. Jobban szereti a focit, mint sokan, akiket jobban fizetnek a fociért. ZSEBLÁMPA. A tudós emberekről szóló legtöbb történet a szórakozott professzorok eseteit meséli el. Egy erdélyi szász tanárról, az űrhajózás nagy örgejéről például elmesélték, hogy rokonainál látogatóban egyszer nagy vihar érte. Aludj itt, marasztalták hozzátartozói. Rendben van, mondta, de előbb hazamegyek a hálóruhámért. Ügy is tett. A tudósok gyakorlati érzékéről ritkán beszélünk. Pedig ők sem várják valamennyien készületlenül a különböző helyzeteket. A múltkor a gödöllői művelődési központ színháztermében egy tudományos ülésen az előadói emelvénynek először nem volt világítása, miközben diaképeket vetítettek. A professzornál volt zseblámpa, tudott tájékozódni a jegyzeteiben. Derültség fogadta kijelentését, hogy a jó előadó mindig feltalálja magát. Két perccel később már a technikusok is meglelték a tálén száz kapcsoló közül az egyetlen szükségest. Az orvosi zsebkönyvek után, most megismerhettük az orvosi. zseblámpát is. Balázs Gusztáv Igaz, ebben ml még nem járunk az élen. A hazai kínálat elég gyenge, szegényes. Változásra azonban számíthatunk, mind a hazai gyártmányok, mind a behozott gépek formájában és minőségében. Bemutatók A közlekedési rend kialakításakor célszerű megadni a lehetőséget a kerékpárnak. A város belső területén elhelyezett és ott felejtett tiltó táblákat le kell szerelniük az illetékeseknek. A közlekedő pedig legyen tisztességes, ne üljön nyeregbe italosán, tanulja meg az előírtakat, legyen a kerékpárja jól felszerelt, a fék és világítás állandóan karbantartva. Tekintsünk el a két kerékkel való különböző bravúroktól, melyek ugyan ügyességről adnak számot, de azok inkább bemutatókra vagy cirkuszba valók. A gyermekeket, gyermekeinket pedig szüntelenül okítani kell, (mert ők aztán igazán örömmel szállnak bicajra) a kerékpározás tudnivalóira és csak 14 éven felül engedjük őket a közúti forgalomba. A gyakorlás azonban számtalan helyen lehetséges. A munkahelyekre való kerékpározást mindennapossá kell tenni. A fiatalok izomerősítő gyakorlatának is betudhatjuk az ilyen megoldásokat. Záröv A kerékpár megőrzésére is gondolni kell, ezért is épített fedett megőrző helyet az Árammérőgyár és más üzemek. Az elveszés ellen már számrendszeres vagy kulcscsal nyíló záróöv is kanható. Kétkerekű utánfutó is (Sugárban), melyen hasznos terhek könnyedén szólíthatok. A kerékpározást és a gyaloglást nem kényszerűségből kell mindennapossá tenni, hanem okosságból, mert egészségesebb, mert olcsóbb minden más megoldásnál. Szántai Sándor Sztravinszkij Tűzmadár. Tavaszi áldozat, 16 órakor. Na És klub: Farsang. Csak fiataloknak, videodiszkó, valamint a Smog együttes műsora, 19 órakor. Mesemozi. Misi mókus kalandjai, 15 órakor. Üj kezdeményezések a köz- művelődésben, kiállítás, megtekinthető 10—15 óráig. Galgahéviz, művelődési ház: Kicsapongó, videodiszkó- show, vendég a Randori kaszkadőrcsoport, házigazda: Müller József, 20 órakor. Február 10-én: Gödöllő, művelődési ház: Harold Pinter két egyfelvo- násos színműve, a tatabányai Népház Orpheusz Színházának vendégjátéka: Afféle Alaszka, Az utolsó pohár, 16 órakor. Üj kezdeményezések a köz- művelődésben, kiállítás, megtekinthető 10—15 óráig. SMonol Február 9-én és 10-én: Bombajó bokszoló. Színes, szinkroriizált olasz kalandfilm. 4, 6 és 8 órakor. Városi gimnázium Kórustalálkozó Észak-Pest. megyei középiskolai kórusok találkozójának színhelye lesz március 2-án a gödöllői művelődési központ. A városi gimnázium rendezte eseményen, amely része az országos diáknapoknak, várhatóan tizenöt énekkar vesz majd részt. Példátlan a kor meghalt, nem gondolod? A városszépilök összejövetelének legutóbbi üléséről kijövet kérdezte ezt valaki. Ez meghalt, telte hozzá. Lehet, hogy mégsem. Akkor is ezt válaszoltam, néhány hét múltán sem tudok mást, vagy többet. Bízom benne, hogy. nem halt meg. Inkább azt mondom, hogy még meg sem született. Nem tudom, mi kellene ahhoz, hogy vegre megszülessék. Arról vannak sejtéseim, hogy ez eddig miért nem következett be. Ha jobban belegondolunk, meg kell állapítanunk, ez egy példátlan vállalkozás. összehívják a városszerető embereket, arra biztatva őket, alakítsanak valamiféle szervezetet, amely képviselheti véleményüket. A tagdíjakból ösz- szegyűlő forintokkal segítsék elő olyan feladatok megoldását, amelyek szerintük fontosak. Eddig nincs is baj. Ám húsz-harminc ember egy teremben már tömeg, amelyet össze kell fogni, irányítani, megnyilvánulásaikat mederben tartani, különben csak hangzavar lesz belőle. Ki legyen ez az irányító? Az összehívó intézmény képviselője is egynek tekinti magát a többi között, kínosan ügyel arra, hogy véletlenül se vélhessék másnak, többnek. A széksorokban ülők közül számosán hangoztatják nézetüket, hogy ne legyen vezetőség, elnök, titkár vagy valami hasonló, mert az egyebek között bürokráciához vezet. s itt nem arra van szükség, hanem tettekre, munkára. Beszédre van helv bőven a városban is működő egyéb szervezetekben. Így telt el egy év. A mívd gyérebb üléseken egyre erősebben éreztem úgy, hogy a megjelentek sóvárogva várnak valakire, aki vezetné őket, aki kezdeményezne, javaslatokat terjesztene elő, amelyekről megkérdezné a véleményüket. A vége az lett. hogy elhatározták. vezetőséget választanak. mert másképp nem boldogulnak. Lehet, hogy így sem fognak boldogulni. Számtalanszor elhangzott. hogy a kör egyszerű tagja hiába megy a szervekhez, ott. legfeljebb megmosolyogják, vagy csodálkoznak, mit keres itt ez az ember. Tekintélyre volna szüksén. fogalmazódott meg tétován vaoy határozottabban. Esetleg olyan embert megnyerni vezetőnek, aki beosztásánál fogva rendelkezik befolyással a város irányító szerveinél. Csakhogy akkor felhagyunk az eredeti elgondolással. Visszatérünk az eredeti mederbe. Akkor nem is kell ez a kör. hiszen a befolyásos embereket különben is meg lehet nyerni bizonyos ügyeknek, elképzeléseknek a képviseletére. Ha befolyásos emberekben gondolkodunk, akkor azokra bízzuk a dolgokat, akik egyébként is intézik őket. Eredendően pedig arról volt szó, hogy hivataltól független emberek véleményét igyekszünk megtudni, közvetíteni, képviselni. Januárban végül is lett vezetőség. Forma szerint választással, mégis inkább lett. Azokból, akik nem övként és dalolva, hanem húzódozva, tétovázva vállalták. amikor már mindenki szerette volna befejezni az összejövetelt, de senki sem akart úgy hazamenni, hogy ne legyen vezetőség. Nem mondhatjuk tehát, hogy a vezető testület szerves fejlődés eredménye. S továbbra is bizonytalan minden. Mégis folytatni kell. mert ez is a demokratizmus gyakorlásának egy helve. S halljuk elégszer, o demokráciát nekünk még tanulnunk kell. Tanuljuk Hátha lesz belőle valami. Akkor kétszeres a nyereség. Kör Pál ISSN 0133—1957 (GBdőHől Hfrl»p) Aszódi László Antal Emberek és helyzetek A nap programja * t i
