Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-09 / 33. szám

. ORi íwia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM. 33. SZÁM 1985. FEBRUÁR 9., SZOMBAt A legfiatalabb msinkaliely kendén Sokrétű mindennapi feladatok Az első az iskola - Szociális étkeztetés Tulajdonképpen az egyik legfiatalabb munkahelynek is nevezhetjük Mendén a GESZ-t, a nagyközségi tanács gazdasá­gi ellátó szervezetét. Ma már ilyen szervezet létezik minden községben és városban, így ennek létezésével nem mon­dunk újat. Reggeli utasítások A szervezet vezetőjével, Tréfák Istvánnéval beszélge­tünk. — Mi a GESZ feladata? — A tanácsi intézmények, így óvoda, iskola, művelődési ház, egészségügyi intézmények ellátása, valamint gazdaság, tehát nem államigazgatási feladatokkal foglalkozunk, vagy akár temető- és park­gondozással is. Hozzánk tar­toznak a körzeti orvosi rende­lők, amelyeknek gyógyszer- nyilvántartását, könyvelését és forgalmazását szervezzük. — Naponta hogyan, s há­nyán kezdenek munkához? — Először is a létszámmal kezdeném — folytatta Tréfák ,Istvánná. — Az irodában hár­man vagyunk, egyikünk a gaz­dasági és pénzügyi előadó, jó­magám a vezető, s van egy adminisztrátorunk is. Kollé­ganőim név szerint Irmalos Lászlóné és Kaszanyi István­ná­— Általában eligazítással kezdjük a napot, mert van két fűtő-karbantartónk, akik reggelenként jelentkeznek, ők aztán a megbeszélés értelmé­ben mennek anyagot besze­rezni valamelyik intézmény­nek; mondjuk, a konyhának palackos gázt hoznak, össze­hasogatják a fát a kazánok begyújtásához, vagy valamit megjavítanak, s ők tüzelnek iskolában, óvodában, ahol központi fűtés van. — Elég a létszám? — Elég, de ha a GESZ he­lyiségeit is ellátnánk központi fűtéssel, akkor már kevesen lennénk, mert a két férfinak éppen elég szaladgálni valója van. — Hány forintból gazdál­kodnak? — Tavaly közel 9 millió fo­rintunk volt, idén majdnem 10 millió lesz azonos célra. Ebből az összegből mintegy 50 százaléknyi jut az iskolára, aztán a sorrendben az egész­ségügy jön, az óvoda huszon- valahány százalékkal követ­kezik. A legkevesebb pénz a temető- és a parkfenntartásra jut. De például a konyha tel­jes egészében a mi irányítá­sunk alá tartozik, a GESZ-ve- zető hatásköre a dolgozók fel­vétele, éppen ezért munkájuk felügyelete is. Hasznos kapcsolatok — Az iskolának és az óvo­dának önálló vezetése van, ők csak gazdaságilag tartoz­nak a GESZ-hez, de érthetően beleszólhatnak a konyha ügyeibe is, hiszen mindkét gyermekintézményt onnan ét­keztetik. — Melyik a legnehezebb te­rület a munkájukban? — A terület nagyságát te­kintve az iskola, sokrétű ott a feladatunk, ugyanakkor any- nyival könnyebb is, mert ve­zetője hivatása magaslatán áll, kitűnő a szakmai kapcso­latunk vele, s ez megkönnyíti a dolgunkat. Ezután van a konyha a sorban, s itt még ném is említettem a szociális étkeztetést. Kényszerszünet nélkül — Okozott-e gondot önök­nek az országos tüzelőhiány? — 1983-ban nem volt prob­lémánk a tüzelővel, tavaly vi­szont sokkal nehezebb volt beszerezni a fűtőanyagot, előfordult, hogy már csak 2—3 napi maradt, mikor­ra megérkezett a követke­ző szállítmány. Nagyon segí­tőkésznek bizonyult a maglódi TÜZÉP-telep vezetője, Fülöp Ferenc, még arra is képes volt, hogy az ottani MÁV-ál­lomástól kölcsön kért nekünk szenet, majd a saját érkező szállítmányából azt visszaad­ta. így végül is sem iskolát, sem óvodát nem kellett bezár­nunk szénszünet miatt. Aszódi László Antal Kulturális program Ecscrcn. 20 órától: farsangi sportbál, holnap, 14-től: a nyugdíjasklub összejövetele. Gyomron. 8-tól: angol Mezőgazdasági könyvhónap ’85 / Előadások és kiállítások Február- mezőgazdasági könyvhónap. Ebből az alka­lomból a vonzáskörzet könyv­táraiban házi kiállítások for­májában mutatják be az erre az alkalomra megjelent szak- irodalmi alkotásokat, a köny­vesházak pedig árulják a friss mezőgazdasági témájú köny­veket. Jó néhány helyen ismeret­terjesztő előadásokra is sor kerül, Vecsésen a szobanövé­nyek ápolásáról Sárvári Jó­zsef kertészmérnök tart elő­adást. A helyes állattartás sza­bályairól dr. Bálint Ferenc állatorvos beszél majd Üllőn az érdeklődők előtt. Vasadon egv TTT-előadás már lezajlott, még kettő lesz Az egvík cí­me Ki mint vet, úgy arat — február 11-én. a másik Ház­táji értékesítés — február i3-án. Sülysápon Kuzsel An- , Tál. a TIT körzeti titkára a Növényvédelem a zöldséges­ben címmel tart előadást, Maglódon pedig a háziálla­tokról beszél dr Laczkó Pál állatorvos. Február 18-án, 18 órakor A vegyszeres védeke­zésről hallgathatnak meg elő­adást a pilisi könyvtárban az érdeklődők. Jobb későn... Figyelmet keltő, nagy tábla adja hírül a monori Forrás áruház élelmiszerosztályának bejárata előtt: február 6-tól az üzletben a monori Kossuth Tsz füstöléssel előállított ter­mékeivel is gyarapítják a vá­lasztékot. Akik a tsz kis üzle­teiben már találkoztak ezekkel a termékekkel, azok között osz­tatlan az öröm. Akik pedig ed­dig csupán az élelmiszerosztály hói üres hol erősen foghíjas húsospultjait nézegették, a ké­zenfekvő kapcsolatteremtésre azt mondják: jobb későn, mint soha... nyelv-, 10-től: balett-tanfo­lyam és a batik-szakkör fog­lalkozása, 20-tól: disco. Monoron, 9-től: a Szederin­da 11.30-tól: a gyermek népi tánccsoport; 14-től: a gyermek színjátszók próbája, 16-tól: út­törőfarsang. Nyáregyházán. 19-től: far­sangi bál a KISZ-szervezet rendezésében. Vecsésen: a Trakta együttes próbája, (a pinceklubban). j Még egyszer az irfiaturáról Mit mend, aki messziről jött? Még tavaly októberben kap­tunk egy levelet, 19 aláírás­sal. A panasznak megpróbál­tunk utánajárni — olvasóink talán még emlékeznek az en­nek nyomán született Világjá­rás vagy üzleti út? című cikk­re. Emlékezetfrissitésül any- nyit: elindult egy csoport Isz­tambulba, három napra ötezer forintért, fejedként 15 ezer fo­rint költőpénzzel, s úgy jöttek haza, hogy — amint akkor fo­galmaztam — az út jószerivel egyetlen maradandó élménye a vásárlások története lett, egy panaszos levél súlyos vá­dakkal a csoport vezetője el­len, s felemás bőrnadrágok, kopottas irhák, szűk bőrkabá­tok. visszakövetelt dollárok, no meg R,obert úr emlegetése, akinek üzletében valóságos sokk érte a magyar csoportot. Merthogy fogdmegek álltak az ajtóban, akik őrizték a vevő­ket, hogy a levegőtlen helyi­ségből ki se léphessenek, míg be nem vásároltak, a csoport- vezető meg azzal „nyugtatga­tott”, hogy ne nagyon ugrál­janak a turisták, mert itt az üzlet vérre megy, hamar elő­kerül a pisztoly, és hogy Ro­bert a reklamációk hallatán belerúgott egy csomagba, aztán másnap az utasok visz- szaköveteltek házaspáronként kilencven dollárt... Nem vagyunk egyformák. Bennem az egész rémtörténet után az a meggyőződés öltött — írásomban is — formát: nem történnének meg ha­sonlók, ha- nem üzletelni jár­nánk külhonba, hanem látni, nézni, megismerni. S hogy ez az egész túra nem volt méltó meghirdetőjéhez, a természet- barát szakosztályhoz: Különös, tavaly október óta sem aludt el az érdeklő­dés az Isztambulban történte­ket illetően. Még januárban is kopogtak: keresnénk már elő a cikket, mert van itt egy is­merős török kereskedő, aki hazavinné — a további ma­gyarázatot azért hagyom el, mert a számomra eleddig is­meretlen Robert úrral kapcso­latosan tartalmaz bizonyítha­tatlanul sértő kijelentéseket. Arra azonban álmomban sem számítottam, hogy egy szép napon — éppen a hét elején egyszercsak megjelenik Ro­bert úr személyesen, majd­nem egyenest Isztambulból — azért majdnem, mert eredeti­leg Budapestre érkezett. A Monori Hírlapban megjelent cikk híre azonban még otthon elérte, s mint mondta, szük­ségesnek látta felkeresni az újságírót, hogy ő is elmondja véleményét. Majdhogy kővé nem dermedtem a meglepetés­től, ugyanis kereskedelmi bí­rálataimmal kapcsolatosan, őszintén szólva nem ahhoz va­Kivilágos kivirradtig A gyalogosoknak épült Néhány évvel ezelőtt a helyi ÉSZKV jóvoltából Gyomron elkészüli az a járdaszakasz, amely a. Tán­csics és a Petőfi utcát köti össze, s Gagarin köznek nevezték el. Mostanában — joggal — panaszkodnak az erre köz lekeőAk. mondván, hogy veszélyeztetve vannak. mert a személy- és teher­autók is ott közlekednek nem törődve a gyalogosok kai. Jó lenne, ha néhány betonoszlopot felállítanának amolyan stoptábla gya. ná.nt, hogy a járdát kiró rólag csak a gyalogosok használhassák Hiszen nekik épült Mint köztudott, Üllő a vá­roskörzet legtisztább, legren- dezettebb községei közé tarto­zik. Ennek sok oka van, nem­csak az, hogy a társadalmi munkák sorában magától ér­tetődő feladat a közterek tisz­tántartása, virágosítása, fásí­tása. Az üllőiek magukénak érzik a tennivalót, hogy por­táikon, rendet tartsanak. Aki pedig nem — mert ilyen is van —, s törmelékhalmot tá­rol az árok partján, vagy in­dokolatlanul hosszú ideig dí­szeleg a kapuja előtt sóderha­lom és téglahegy, az fizet érte. Az üllői tanács tavaly bírsá­gokból és közterület-foglalási díjból felszázezer forinttal gyarapította a közös kasszát. •k Hagyománynak számít már Ecseren, ebben a fővárossal határos kisközségben, hogy évente megrendezik a nős- és párosbált. így lesz ez most is, február 16-án 19 órakor kez­dődik a farsangi vigalom a helyi Rábai Miklós Művelődé­si Ház nagytermében. A ren­dező a Hazafias Népfront he­lyi bizottsága. A program már este fél hétkor megkezdődik, a 12 tagú — környékbeliekből álló — fúvószenekar a falu központ­jában térzenét, ad, s hívogatja a párokat a báli mulatságra Már varrják az érdekeltek a ruhákat, Sztancsik Józsefné pedig a fejdíszeket készíti. Népművészeti bemutatónak is beillik majd a bevonulás, hi­szen több pár népviseleti ru­hában jelenik majd meg. Az előzetes várakozás sze­rint legalább százötvenen szórakoznak majd a bálon, amely persze kivilágos kivir­radtig tart majd. Hétfőn Hétfői számunkban tudó­sításokban számolunk be Rákosmezeje Tsz, valamint Maglód nagyközség pártér- tekezlctéről. Kellemetlen sarkunkban egy olyan rok­kantnyugdíjasról írunk, aki hónapok óta Hiába keres munkát Monor környékén, a csökkent munkaképességű társaival, s a keresetkiegé- szítesre szoruló kisnyugdí­jasokkal együtt abban re­ménykedik. hney egy mono­ri terv nem csupán gondolat marad. Mendén tartották meg a körzeti asztalitenisz- cs sakkversenyeket, de arra ■'em hívták meg sem a ve- ( ősieket. sem a gyömrőie- •vct. Vajon miért? — er­ről szól sporttémájú írá­sunk gyök szokva, hogy az érintett a szerkesztőségben szelíden és tárgyilagosan igyekszik helyé­re tenni a dolgokat, mondjuk, akár innen, a szomszédos Ceg­lédről. De ez most mégis igaz volt, Robert úr kifogástalanul udvariasan és tört magyarság­gal mondta el: Tíz éve kereskedő Isztam­bulban. Több ezren keresked­nek ott még rajta kívül, s jó néhányan szoros kapcsolatban állnak a kiutazó magyar cso­portokkal, már olyan értelem­ben, hogy náluk fordul meg a legtöbb magyar turista. Ezért ők a nyelvünket is igyekeztek megtanulni, s olyan neveket választanak maguknak, ame­lyek magyar fülnek otthono­sabban csengenek, ezért lett ő is Robert, holott eredetileg nem úgy hívják. A konkur- rencia óriási, s náluk olyan kereskedői fogások is megen­gedettek, amik nálunk enyhén szólva furcsának tűnnek, egyet azonban biztosan állít­hat: soha, egyetlen vevőjével szemben sem volt erőszakos. Erre persze szinte kínálko­zik a mondás: messziről jött ember azt mond, amit akar. Az üzleti életben amúgy sem vagyok otthonos, az isztambuli kereskedői szokásokban vég­képp nem, számomra az a leg­tanulságosabb — megint —, amit a múltkori cikkben em­legetett magyar csoportról hallok, s amit beszélgetőpart­nerem olyan mondattal kezd, amelyet nyilván másképp fo­galmazna, ha bővebb lenne magyar szókincse: — ... az embereknek nincs mind egyforma esze... Vagyis: nem tudja, hogy ha a szomszéd, konkurrens üz­letben kíváncsian rákérdez, hogy a Robertnéí vásárolt ir­habunda megér-e 115 dollárt, az nyilván nem azt fogja vá­laszolni, hogy természetesen igen. — Ez a csoport rendes ma­gyarok voltak. Én be sem csaptam őket, dz sírtak, adjak vissza dollárt. Én mondtam: igen, de akkor kérem vissza a holmi. Nem adták, mert na­gyon jó áru, én is tudom. Mégis követelték vissza leg­alább tíz dollár. Nagyon kö­nyörögtek és en visszaadtam tíz-tíz dollár, fájt a szívem szegény rendes magyarokért. El tudom képzelni, amint szegény, rendes magyarok — akit nem illet, kérem, ne sér­tődjék meg ezért — sírnak az irhabundák, bőrkabátok és arany ékszerek fölött. Robert úr végül is azért jött, hogy elmondja: a cikk rossz hírét keltette, előfordult, hogy amikor a vonaton utaz- tában átadta valakinek a névjegyét, az legyintett, aha, tudja, kiről van szó, ez a név egy magyar újságban is sze­repelt, mert túl drágán adja az áruját. Kérte, írjam meg, hogy ez nem igaz, ő tisztes­séggel szolgálta ki eddig is, ezután is a magyar turistá­kat, erről akár személyesen is meggyőződhetek. És persze, ha nem érezné magát vétlennek — mondja — meg sem kere­sett volna... Nehéz megfogalmazni a ta­nulságot: talán azért, mert olyan nagyon kézenfekvő, s mert egyszer már le is író­dott, de lám, mi lett belő­le...? Mert hát bármi is tör­tént Isztambulban, oda azért inkább úgy kellene elindulni, hogy irhabunda és bőrkabát itthon is van. Koblcncz Zuzsa / Változó szokások Változnak az idők, változ­nak a szokások. A hét elején kezdődött téli vásárnak nem csaptak olyan csinnadrattát, mint annak előtte. Hiába, a vállalatok a saját kockázati alapjukra döntöttek arról, mit árulnak olcsóbban feb­ruár 16-ig. A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat monori cipőboltjának kirakata azonban elgondol­kodásra készteti a gyanútlan bámészkodót. Női cipőkkel van teli a portál, a kiállított termékek mellett ott a cédu­la, amelyen szerepel a régi és az új ár égyaránt. A férfici­pők szerény választéka mellett az is feltűnő, hogy a kirakat­ba tett példányok közül egyik sincs leárazva. Mint meg­tudtuk, a boltban azért van néhány férficipő is, amelyet olcsóbban árulnak. Egyet-ket­tőt a kirakatba is tehettek volna — mutatóba. ÜGYELET Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Baj- csy-Zs. u. 3.), Gyomron: köz­ponti ügyelet (Steinmetz kapi­tány u. 62., telefon: 70), Mo­noron, Monori-erdőn, Vasa­don, Csévharaszton és Péteri­ben: központi ügyelet (Mono­ron, a rendelőintézetben), Maglódon és Ecseren: dr. Gáspár Pál (Ecser), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügye­let (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Üriban és Mendén: dr. Marosi Gyöngyi (Mende), Üllőn: dr. Koncz Lajo?, Ye- csésen: központi ügyelet (a szakorvosi rendelőben, Bajcsy- Zs. u. 68.). ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a János utcai. Fogorvosi ügyelet: szomba­ton 7-től 14-ig Monoron, a rendelőintézetben, egyéb idő­pontban, tehát szombat dél­után és vasárnap egész nap Budapesten, a VIII. kerület­ben, a Szentkirályi utcai szak­rendelőben. Ügyeletes állatorvos: dr. Zi­monyi Károly, Gomba, Lenin u. 25. Beteg állatok bejelentése: szombaton és vasárnap reggel 8-tól 13 óráig Monoron, a fő­téri gypgyszertárban, vagy az ügyeletes állatorvos címén. K Mozi Gombán, a művelődési ház­ban, 18 órától: Kicsi és pici. Holnapi Autóversenyzők. Mo­noron, ma és holnap: 16-tól: A beszélő köntös, 18-tól és 20-tól: Gengszterek sofőrje. Vecsésen, ma és holnap 17.30-tó! és 19.30-tól: Forró vérű kísértet, vasárnap 15.30-tól: Holdlakók titka. Sártenger és kirakat A vasútállomások váróter­meinek, környékeinek el­hanyagoltságáról sokszor ir­tunk már ezeken a hasábokon. Ügy tűnik, a téma örökzöld, mert mostanában is bőven szolgáltatnak bosszúságot az utasoknak. Gyömrőn például arra panaszkodnak az ingázók, hogy nem fűtik a váróterme­ket. Sülysápon hetek óta vízten­gerben áll az egész aluljáró. Az utasok — elhagyva a lép­csősort — kénytelenek bo­káig érő vízben közlekedni egészen addig, míg el nem hagyják azt. Nem tudjuk pontosan, de sejtjük, hogy a MÁV-nak is sok-sok millióba kerül a fenn­tartás, a hibák kijavítása. Az utasok azonban joggal elvár­nák azt, hogy kulturált(abb) körülmények várják őket a sí­nek környékén is. Nem lehetett volna egy-két * ' dobogót elhelyezni, vagy kiszivattyúzni — esetleg a tűzoltókkal — a víztengert? Sok-sok kritikai megjegy­zéstől mentesültek volna, s a bejárók hangulata is jobb lenne már azóta. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom