Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-10 / 7. szám

1985. JANUÄR 10., CSÜTÖRTÖK

3

Wfívlsm

Továbbra is támad a hideg

Elfagytak még a fűtőcsövek is

(Folytatás at I. ulUaliól.)

tóbuszaival munkába járóik. A kocsik többségében ugyanis íarkasorditó hideg volt hajnalban. S ez nem magyarázható csupán azzal, hogy az elővárosi járatokon gyakran nyitogatjäk az ajtókat, s a legtöbb radiátor ugyanis jéghideg.

— Miért? — tettük fel í kérdést Mantényi István fő' osztályvezetőnek.

Szerinte: — Ilyesminek nem szabad előfordulnia, hiszen a gépkopsivezetők szigorú utasítást kaptak arra, hogy a fűtésre ne sajnálják az üzemanyagot. Az sem lehet kifogás, hogy rossz a fűtési rendszer, hiszen ezeket most soron kívül azonnal kijavítják. Hogy mindez ne csak elmélet, de gyakorlat legyen, tegnaptól kezdve külön is ellenőrzik a buszok hőmérsékletét.

Hiba lenne, ha a közlekedési vállalatokról csupán elmarasztalással szólnánk. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a mogyében tegnap mind az autóbuszok, mind a vonatok a szokásosnál is pontosabban közlekedtek, s ezért minden dicséretet megérdemelnek a szerelők és a gépkocsivezetők.

Az előbbi állítást megerősítette a nagybörzsönyi tanáes dolgozója, Blaskó Istvánná is. Akármilyen messze is vannak a megyeszékhelytől és a körzetközponttól, Váctól, a behavazott faluban szinte semmilyen nehézséget nem okoz a tél.

Nem kaptunk ilyen megnyugtató válaszokat Kiss Gyulától, az ikladi Ipari Műszergyár műszaki vezérigazgató- helyettesétől. Hétfőn — miint jó néhány más üzemben is — délelőtt 10 óra tizenöttől majdnem délután egy óráig különböző fokú áramkimaradás volt. Két-három millió forintra becsülik a terméskiesést, s abban sem lehetnek biztosak, hogy hasonló okok miatt nem lesz többé korlátozás. Érdeklődésükre ugyanis a Magyar Villamosművek Tröszt semmilyen megnyugtató válasszal nem tudott szolgálni.

Hatvan ember dolgozik állandóan a szabad levegőn a Dunakeszi Konzervgyár udvarán. Máskor sem irigylésre méltó a helyzetük, de most különösen komisz körülmények között kell helytállniuk. A tartósított gyümölcslevek, konzervek, a félkésztermékek többsége fóliapaplannal letakarva áll az udvaron. Attól félnek a gyár veztői, hogy ez a védelem nem sokáig bizonyul elegendőnek, de a hideg már most is nehezíti a dolguA váltóknak mindig üzemképes állapotban kell lenni

Kiss Ferenc Javltja a sérült csőszakaszt

kát. A rakodók ugyanis csak rövid időre emelhetik fel a hidegtől védő takarót, ha rakodnak, mert különben szétfagyna minden üveg.

Megemlegetik ezt a telet a szigetszemtmiklási új városrész lakói. A központi fűtésű lakóházakban ugyanis még tegnap délelőtt is hideg volt. A hőközpont nem kapott gázt, ezért két órára teljesen leálltak a kazánok, később Is csak annyi meleget tudtak szolgálitatni, hogy a lakásokban nem csökkent a fagypont alá a hőmérséklet. A lakótelepi iskolából és az óvodából a hideg miatt hazaküldtek a gyerekeket, s ezért a környékbeli üzemekben dolgozó szülőket is ria- dóztatni kellett.

A hőközpont ügyeletese kora délután arról tájékoztatott, hogy ismét teljes erővel dolgoznak a kazánok, s így a kora esti órákban újra kellemes idő lesz a lakásokban.

Bóaa—Csulák

Jövedelmek a szakcsoportban

Érvényesüljön a társadalmi érdek

Tiszta múlt kell-c ahhoz, hogy valakiből szakcsoportvezető lehessen? A kérdésben a válasz — mondhatnánk , hiszen szakcsoportja működéséért a szövetkezet teljes vagyonával felel. Mégis, miként a közelmúltban, a Pest megyei népi ellenőrök feltárták, a mezőgazdasági, valamint a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek közül jó néhányban úgy választották meg a szakcsoportok vezetőit és helyetteseit, hogy azok nem rendelkeztek erkölcsi bizonyítvánnyal.

Hűért alakultak ?

Pedig ez a nagyvonalúság olykor olyan embereket juttathat meggondolatlanul nagy hatáskörhöz, akik már bebizonyították arra való alkalmatlanságukat. Vegyük példának a törteit Dózsa Termelőszövetkezet Budapesten működő ti- ni-shop szakcsoportját, amely tavalyi tagértekezletén fogadta el működési szabályzatát és választotta meg elnökét. A népi ellenőrzési vizsgálat derítette ki, hogy J. F., akkor még a kesznyéti Szabadság Termelőszövetkezettel állt munkaviszonyban, tehát főállású elnöki tisztségre nem is volt megválasztható. Igaz, gazdasági visz- szaálései miatt munkaviszonyát azután elbocsátás fegyelmi büntetéssel megszüntették Kesznyéten, ez a határozat azonban aligha tekinthető jó ajánlólevélnek.

De miért is jöttek és jönnek létre ezek a szakcsoportok? Mint a kisvállalkozásoktól általában, ezektől is azt várjuk, hogy kezdeményezéseikkel, a bennük testet öüitő termelőkapacitásokkal, a hatékonyság növelésével elősegítik a lakosság

igényeinek jobb kielégítését, valamint a rugalmas ipari háttér kiszélesítését. S ha ezek az össztársadalmi érdekek a szakcsoportok működésében érvényre jutnak, akkor senki sem irigyli tőlük az intenzívebb munkával szerzett jövedelemtöbbletet.

A valóságban azonban a szakcsoportok megalakítását nem elsősorban a piaci igény, hanem főként a többletjövedelem-szerzésre való törekvés ösztönözte. Ehhez társult a szövetkezetekben az a felismerés is, hogy szakcsoportjuk tagjaként megtarthatják azokat a dolgozókat is, akiket a bérszínvonal-kötöttségek miatt egyébként könnyen elveszíthetnének.

A szövetkezetnek kifizetődő

Zárszámadás előtt

Országszerte készülnek a termelőszövetkezetekben a zárszámadásra. A kiskunlacházi Kiskun Tsz-ben az adatokat nem hagyományosan, hanem számítógép segítségével dolgozzák fel

Válasz cikkünkre

Végrehajtjuk a tanács határozatát

A Pest megyei Hírlap 1984. november 23—i, pénteki számában Csaknem négy éve szivárog már címmel cikk jelent meg, amely a szentendrei Városgazdálkodási Vállalat munkájával foglalkozott. Pontosabban, a városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén elhangzottakról írt.

Mivel vállalatunkat súlyosan érintette a bírálat, szeretnék néhány részletére visz- saatérni. A városi tanács a megyei tanács javaslatára foglalkozott az üggyel, amely az 1980-as évre nyúlik vissza. A szóban forgó olaj ugyanis akkor terült szét a föld alatt és vált nyilvánvalóvá, hogy négy kutat használhatatlanná tett. Az olajelfolyás észlelése után a vállalat a szükséges intézkedéseket megtette, a további olajfolyást megszüntette. Feljelentésemre rendőrségi vizsgálat is folyt emiatt, de eljárás senki ellen nem indult. A fűtőmű vezetője ellen a vállalat fegyelmi eljárást kezdeményezett, ő azonban más munkahelyre távozott, és végül ott, sájnos elmaradt a felelősségre vonás.

A cikk ötszázezer liter olaj elfolyásáról ír, de ez két tételből adódik. Egy része valóban a kutakba folyt, más része — 177 000 liter olaj — mérési pontatlanságból adódó hiány, amit tulajdonképpen elfűtöt- tünk a lakótelepeken.

A csaknem 3 millió forintos kár is ekképpen oszlik meg. Az olaj sajnos, ma is szennyezi még ugyanazokat a kutakat, kártérítést is fizetünk, ha indokolt, mégpedig a városi tanács' határozatát figyelembe véve, amely így rögzíti a feladatokat:

1. A vállalat minden lakossági kárigényt azonnal bíráljon el. Amennyiben jogosak, úgy azokat bírósági eljárás mellőzésével ki kell elégíteni.

2. A feltételezett olajelszivárgás hatását továbbra is figyelje. Ennek ki kell terjednie a négy ismert családi ház kútjára, a Földmérő és Talaj- vizsgáló Vállalat észlelő fúrásaira, a hegylábaknál lévő árkokra, vízelvezetőkre és vízgyűjtő rendszerekre.

3. A témával kapcsolatos minden változásról, tapasztalatról, a panaszosokkal való tárgyalásról, s a tett intézkedésekről első ízben május 1- ig, ezt követően pedig minden évben tájékoztassa a végrehajtó bizottságot.

Vállalatunk a fűtőművet egy ser műszaki hiányossággal vette át. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tartályok és az öt év után kilyukadt vezeték az átvételkor hibás volt, hiszen ezek földben lévő berendezések, így a szükséges nyomáspróbájuk megtörtént. Tehát a tartályok és a későbbiekben kilyukadt vezeték nem volt hibás az átvételkor. Műszaki hiányosságok elsősorban a rendszer szabályozha- tóságában, víz lágyíthatóságá- ban és műszerezettségd színvonalában voltak, amelyeket folyamatosan, pénzügyi lehetőségeink függvényében rendeztünk.

Az ingatlanok közvetítését a városban a vállalat végzi. Adatokkal bizonyíthatjuk, hogy az említett területen sem értéktelenedtek el a telkek — évente csaknem húsz- százalékos ott is az áremelkedés, hasonlóan a város egyéb területeihez.

Anélkül, hogy kicsinyíteni kívánnám a kár jelentőségét, az egyének bosszúságát — hiszen a kutakban olaj van —, meg kívánom jegyezni, hogy a szennyezett terület nagysága mintegy 40—50 méteres' sugarú körben jelentkezik, 15—20

méterre a talajszint alatt. Tehát a termelőszövetkezet állatait semmiféle veszély nem fenyegeti. A kertészkedés sajnos, az egész városban gond, igaz, nem a fenti probléma hanem a vizszegénység miatt. A dombon levő hétvégi üdülőkben majdnem egész nyáron szenvednek a vízkorlátozástól.

Csaknem másfél évtizede van valamilyen kapcsolatom a Pest megyei Hírlappal. Soha egyetlen munkatársának nem tagadtam meg a tájékoztatást, munkatársaimnak sem tiltottam meg, hogy nyilatkozzanak. Természetesen így lesz ezután is. E témában valóban nem nyilatkoztam V. M. újságírónak, úgy ítéltem, hogy ez a téma nem aktuális. Az Országos Környezetvédelmi Hivatal egyetlen alkalommal sem kért vállalatunktól tájékoztatást. Természetes, hogy az állam pénzén nyerészkedni sem engedünk senkit, jogos igényét megtetézrti valamilyen elképzelt összeggel.

Vállalatunk mindent elkövet — az ellenőrzést szigorúbban és rendszeresebben végzi —, hogy Szentendre szép környezetét mindenki javára megóvja. Ebbe tartozik a kutak szennyezettségének figyelése is és adandó alkalommal a gyors intézkedés.

Németh József,

a Szentendre

Városgazdálkodási Vállalat igazgatója

A szakcsoporttagok órabére 18 forinttól 174 forintig terjed, s mivel 60 százalékuk 50 forintnál többet keres egy óra alatt, tény, hogy ilyen jövedelmet a főállásban nem tudnának elérni. Néhány esetben azonban a népi ellenőrök túlzottnak találták a személyi jövedelmeket. A Gödöllő és Vidéke Afész építőipari szolgáltató szakcsoportja főállású elnökének bruttó havi jövedelme például 28 ezer 90 forint.

A magas jövedelmek forrása lehet a kivételesen jó és sok munka, de lehet más is. Most erről a másról essék szó.

A szakcsoport a szövetkezettől kapja a munkához szükséges helyiséget, az állóeszközöket, de még az anyagot is. (Csak néhány olyan szakcsoport van, amely teljesen önállóan teremti meg a munka feltételeit.) Magától értetődő tehát, hogy a szakcsoport a működésével kapcsolatos költségeket megtéríti a szövetkezetnek, sőt, jövedelmének egy részét is átadja azon az alapon, hogy a szövetkezet tőkéjének* a lekötésével és kockázatvállalásával segíti elő a szakcsoport működését.

Ma még nincsenek olyan megbízható számítások, amelyek a két okból fizetett ösz- szegek egymástól való elválasztását lehetővé tennék, másrészt a költségtérítés és a jövedelemmegosztás mértékének alakulása jelzi a tapasztalathiányt és a bizonytalanságot.

A kiskunlacházi Petőfi Termelőszövetkezet gépalkatrész- gyártó szakcsoportja tavalyelőtt az anyagmentes árbevételének 33, tavaly 45 százalékát fizette a szövetkezetnek. A törteli Dózsa Termelőszövetkezetben az interszerviz szakcsoport bruttó árbevételének 15 százalékát, a forgácsoló és fémipari szakcsoport az „anyagmentes” . árbevétel 55 százalékát adja át. A kerepes- tarcsai Szilasmenti Termelőszövetkezet fémipari szakcsoportja viszont a gépek és egyéb termelőberendezések üzemeltetéséért, a műhelyek és irodák használatáért bérleti díjat nem fizet.

Nyilvánvaló, hogy ha a szakcsoport indokolatlanul alacsony költségekkel dolgozik, tagjai munka nélküli jövedelemrészhez is jutnak.

Mindez persze nem feledtetheti el azt a tényt, hogy a szakcsoportok 1982-ben csaknem három-, tavalyelőtt több mint tizenegy-, a múlt évben pedig több mint tizenkét millió forintot adtak át a szövetkezeteknek, s ezek az összegek jóval magasabbak, mint az üzemi általános költségeknek a szakcsoportok működésévé! kapcsolatos növekedése. Tehát összességében a szakcsoportok tevékenysége — ebből a szempontból is — kifizetődő a szövetkezetek számára.

Tovább folytatva a jövedelemalakító tényezők szemügyre vételét, utalni kell arra is, hogy a szakcsoporttagoknak a vállalkozáshoz való vagyoni

hozzájárulása többnyire jelképes: egy- és háromezer forint között mozog. Jelentősebb ösz- szegű hozzájárulás csak ott lordul elő, ahol a teljesítmény mellett ez is alapul szolgál a jövedelemelosztásnál. A ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet szervezési és számi? tástechnikai szakcsoportjánál a vagyoni hozzájárulás mértékét tavalyelőtt tízezer forint értékhatárban állapították meg, s a jövedelemelosztási alapként a közreműködés és vagyoni hozzájárulás 80—20 százalékos részarányt képviselt (egy esztendővel korábban még 50—50 százalékot).

E téren is egységesebb gyakorlatra lenne szükség. Mert egyfelől a dolgozók megtakarításainak a termelésbe való bevonása csak akkor lehetséges, hogyha ez a befektetés megfelelő mértékű külön jövedelem forrását jelenti számukra. Másfelől viszont a jövedelemelosztásnál feszültségeket is okoz, mert a befektetett tőkére jutó rész nem a tényleges munkára alapozódik.

Az eredmény-felhasználás elveit a működési szabályzatban rögzítik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a jövedelem felosztható részét a szakcsoportok el is osztják a tagok között, fejlesztési célra — egykét kivételtől eltekintve — nem tartalékolnak, nincs is ilyen kötelezettségük.

Ez a körülmény megint csak érthetővé teszi a szakcsoportbeliek jövedelmének magas szintjét, amely egyébként tavaly ismét nagyot emelkedett, Az előző évihez képest az 1984-re tervezett árbevételük, illetve anyagmentes termelési értékük 60—62 százalékkal növekedett. A szövetkezetnek fizetendő térítés emelkedése viszont nem érte el a 9 százalékot.

Ha szolgáltatnak

A szakcsoportok árbevétele tavaly a terv szerint is meghaladta a 155 millió forintot. Ennek 71 százaléka származott a szolgáltatásból. A termékelőállítás egyre nagyobb arányban válik a szakcsoport jövedelem- forrásává. A lakossági szolgáltatásból az árbevételnek még 5 százaléka sem ered. Ez azért baj, mert a társadalom a kisvállalkozások létjogosultságát akkor fogadja el fenntartás nélkül, ha azok a lakosság szükségleteinek a kielégítését szolgálják. Importhelyettesítő vagy exportbővítő tevékenységre sem vállalkoznak ezek a társulások.

Helyenként gondot okozhat, hogy a szakcsoportok tevékenységének önállósága nem párosul megfelelően a kockázatvállalással. A törteli Dózsa Termelőszövetkezet tini-shop szakcsoportjánál például a vállalkozói jelleg úgy érvényesült, hogy a tagok nem az árbevételből részesültek, hanem a készre gyártott termékek alapján díjazták őket. így fordulhatott elő az a furcsa helyzet, hogy a szakcsoport árbevételét meghaladta a tagoknak kifizetett bruttó jövedelem.

Nem folytatjuk tovább a gondok sorolását. Annyi az eddigiekből is kiderülhet, hogy a jogi szabályozás további javításával és a rendszeres, következetes ellenőrzésekkel lehet cs kell érvényt szerezni a szakcsoportokban is az össztársadalmi érdekek maradéktalan érvényesülésének.

Tevékenységük — összességükben — társadalmilag hasznos, még ott is, ahol csupán túiórapótló szerepet tölt be. A szövetkezeteknek megvan a lehetőségük már ma is arra, hogy a konjunktúralovagokat; távol tartsák a szakcsoportok vezetői posztjaitól. Éberebben őrködhetnek azon is, nehogy váratlanul nehéz gazdasági helyzetbe kerüljenek a szakcsoportjuk miatt, amelyért anyagilag felelniük kell. Nem jő dolog az, ha a népi ellenőröknek kell feltárniuk olyan visszásságokat, amelyeket a belső ellenőrök már régen észrevehettek volna.

Cseri Sándor