Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-09 / 6. szám

hlyzet iaglédi egyszeregy fessék elképzelni: kérek öntől egy forintot, s visszaadok helyette tizet, örülne neki? Na persze. Ráadásul állítom, mindket­ten jól jártunk. Tudom, szinte hihetetlen helyzet, legalábbis hétköz­napi kertiek közölt. Ám ne gondoljon senki mégse rosszra. Becsületes — sőt Követendő — üzlet az, amelyről a mintát vettem. Lehet, hogy nem igazán hivatalosak a számítások, de rangos fórumon is el­hangzott, Maglódon tavaly minden egyes, az államtól kapott forintot megtízsze­reztek. Hogy hogyan? Többször is megírtuk, akár­csak a nem titkolt recep­tet: társadalmi munkával. Építettek járdát, utat, par­kosították, földet egyen­gettek, árkot tisztítottak, szóval sok olyasmit csinál­lak, amit másutt is szeret­nének, tudnának. Sajnos, itt-ott még hiányoznak az , arany csinálok”. A maglódi mai alkimis­ták nem boszorkányos em­berek: tanácstagok, nép- f-ontaktívák, párttagok, ' akad köztük orvos, peda- I gógus, tsz-tag, kisiparos, i' vagy ahogy legegyszerűb- I ben mondjuk, az utca em- \ béréi. Utcájuk — falujuk j — emberei. S nekik sem ment minden simán, zök­kenők nélkül. Az átlépett buktatókat azonban nem érdemes emlegetni, hiszen a számok magukért beszél­nek. Fodor Sándortól, a helyi nagyközségi pártbizottság titkárától tudom, hogy 1580-ban körülbelül 1 mil­lió forint értékű társadal­mi munkát végeztek a maglódiak. Ezzel szemben tavaly egészen pontosan H millió 253 ezer forinttal ért fel a lakosság község­gyarapító sok-sok segítsége. (Tízszeres átlagot említet­tem. Volt azonban olyan akciójuk a maglódiaknak, amikor az „állami tőkét’’ megszázszorozták!) Mond­hatja bárki, nem önzetle­nül tették. Nem hát. Azért mert szeretnek szép kör­nyezetben élni, világos, sár- és pormentes utcákon járni. Dizony, furcsa ez a mag- lódi egyszeregy. (Ami valójában tízszeregy.) Isko­lában tanítani sajnos, nem lehet, sem számítógépbe táplálni. Nem sorolható az emberrel születő ismeretek közé sem. S mégis igazsá­ga — összefogásban az erő —, annyira egyszerű, köz­helyszerű, mint a legalap­vetőbb számtani művelet. Vereszki János memóriám Elhunyt Szenyán Tibor A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 6. SZÄM 1985. JANUAR 0., SZERDA Közös haszon, közös kockázat Kénkő helyett jobb a tudatosság Életének 34. évében tragi­kus körülmények között el­hunyt Szenyán Tibor, a Mo- nori Népi Ellenőrzési Bizott­ság elnöke. Fiatalon hunyt el, de gaz­dag, tartalmas életút állt mö­götte. Elkötelezett munkás- családból származott, eszerint élt, dolgozott. Az ifjúsági mozgalomba 1964-ben kap­csolódott be. A pártnak 1973, a munkásőrségnek 1969. óta volt tagja. A monori József Attila Gimnázium, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem elvégzése után a Mo­nori ÁG-ban üzemszervező­ként dolgozott. 1979—81 között a Pest megyei KISZ-bizottság politikai munkatársa, majd három évig az MSZMP ceglé­di járási bizottságának gazda­ságpolitikai reszortvezetője volt. A monori Népi Ellenőr­zési Bizottság elnökévé 1984. február 1-én választották meg. Tapasztalatait, szakmai is­mereteit minden beosztásá­Ragacsos börtönben A csenevész, keletien kis zsömlécske olyan mint a ko­rán hullott éretlen alma. Fér­ges is, aprócska is. Az ujjperc nagyságú bogár belekelt, bele­sült ragacsos börtönébe. A gusztustalan látvány nem is lepett meg, hiszen nem egyedi eset, számtalanszor olvastunk üvegcserepekről, spárgadara­bokról és uram bocsá’ — még cigarettamaradékokról, csik­kekről is, amit a gyanútlan vásárló a kenyérben, zsemlé­ben lelt. Tudjuk, a panasz régi kele­tű: kevés a sütőipari szak­munkás. Évekkel ezelőtt is úgy volt, ilyen arányban azon­ban a szakmai létszám nem csökkent, a pékáru minősége viszont nem javult. Sőt. Pedig a gépek is sokat segítenek, targonca cipeli a teli zsákot, vibrátor rázza a szitát, gép dagaszt, formáz, s a kenye­rek is libasorban masíroznak mechanikusan fűtött kemencé­be. A kemencék körül azonban tény: az emberfeletti meleg akadályozhatja az intenzív munkát. De, az ózdi kohászati üzemek acálolvasztójában, a dunaújvárosi csőgyárban, a csepeli kovácsüzemekben, a henger- és dróthúzó üzemek­ben még melegebb van. Ott azonban mintha jobban oda­figyelnének, ügyelnének a se-, lejt keletkezésének megelőzé­ban hasznosan kamatoztat­ta. Kiemelkedő munkájáért 1975-ben a Kiváló ifjúsági ve­zető címmel, 1981-ben KISZ- érdeméremmel tüntették ki. Birtokosa volt az Egyetemi ifjúságért elismerésinek és a Péter Károly emlékéremnek. Határozott, őszinte, mások gondjai iránt érzékeny, de szerény embernek ismerte őt mindenki. Belülről folyton égő láng fűtötte, energiaforrásai kiapadhatatlannak látszottak. A láng kialudt, a forrás ere megszakadt, de emléke meg­marad. Szenyán Tibor temetése 1985. január 11-én, pénteken 14 órakor lesz a péteri közsé­gi temetőben. A Vetőmag Vállalat Pestvi­déki Központja igyekszik meg­felelően ellátná a nagyüzeme­sére, a minőség folyamatos ja­vítására. A pékszakmunkások között még sokan vannak, akik emlé­keznek arra az időre, amikor felemelték és megcsókolták a leejtett falat kenyeret is. Pe­dig abban az időben kora reg­gel, amikor a tehénpásztor ki­hajtott, mázsás kosarakban a hátukon kerékpáron hordták Üllőn a péklegények — Kiss Károly, Babusu Imre, Zubor Gergő és mátok — a friss, ropogósra sült formás hófe­hér zsemléket a házakhoz. Majd’ akkorák voltak, mint most a keletien cipó. Pedig a gépek segítsége akkor még ismeretlen volt a szakmában. Bizony a dagasztás sorvasz­totta a kart és zihált a tüdő is, a pékségek higiéniáját nem országos jellegű intézmény el­lenőrizte, hébe-hóba a községi orvos, dr. Csík Pál látogatta. m Mégsem volt „dúsítva” a fejletlen sütemény fejlett bo­garakkal. A zsemlét különben Üllőn vásárolták a parkolóval szemben a 6-os boltban, ahol most az ünnepek alatt nagy I volt az idegenjárás is. Váljon ' korszerűbbé az üzem az új j évben, kívánjuk, javuljanak a munkakörülmények. És a ke­nyér minősége is. Természete­sen minden „dúsítás” nél­kül ... Kiss Sándor Bármilyen gazdasági egység irodájában is kopogtat mos­tanában az ember, elég sok panaszt hallhat. A szakembe­rek azt számolgatják, mekko­ra elvonást jelentenek az újabb szabályozók, s hogyan lehet a kiesést pótolni. Ponto­san így volt ez tavaly is ... Új módszerek A Rckosmezeje Tsz-ben, amely a vonzáskörzet legna­gyobb — egyben legegyenlete­sebben fejlődő — mezőgazda- sági üzeme, akkor azt mutat­ták ki a számszakiak: az elő­ző évinél körülbelül 10 mil­lióval többet kell befizetniük az államkasszába. Ezzel tehát tervezhettek, az újabb aszályt azonban a szabályozókból nem lehetett kiolvasni. Pedig a szá­razság miatti hozamcsökkenés nálunk csak a kukorica eseté­ben 8 millió forintnyi árbevé­tel-elmaradást okozott. Indítéknak már a fentiek is elegendők lennének, ám a szö­vetkezet vezetőit más dolgok is arca ösztönözték, hogy új szervezési, gazdálkodási mód­szereket keressenek. A leg­főbb ok, hogy csaknem ezer- hétszáz dolgozójuk számára továbbra is tisztes, biztos megélhetést nyújtó jövedelmet biztosítsanak. Hosszú távon ez csak úgy lehetséges, ha adot­tak a bővített újratermelés feltételei is. Bár a Rákosmeze­je Tsz-ben az átlagosnál ma­gasabb az alaptevékenységből származó árbevétel és nyere­ség aránya, elsősorban ők is ipari területen nyitottak. — Számolva a kockázattal, két és a kistermelőiket is vető­magokkal!. Több mint két hó­napja tart már a nagyüzem, novemberben indultak az első szállítmányok a mezőgazdasá­gi üzemekbe. Szívügyüknek tekintik a kis­termelők igényeinek kielégíté­sét is. Pest és Nógrád megyé­ben csaknem háromszáz üzlet­ben árusítják a Monoron ki­szerelt magvakat, a kétgram- mosfól a több kilósig. Egy Zsuk gépkocsi túrajárat formájában folyamatosan terít az üzletekbe, még ezekben a hideg napokban is rendszere­sen eljuttatja a megrendelt mennyiségeket a boltokba. eddig összesen huszonegy kol­lektívának tettük lehetővé, hogy úgyevezett kisvállalko­zásba kezdjen — mondja Tóth József, a tsz elnöke. — Közü­lük tizenkilenc csapat átalány- díjas elszámolással működik, s csak két szakcsoportunk van. Az előbbinek nagy előnye: a minimálisra csökkenti annak veszélyét, hogy munkaidőben készítsék elő vagy végezzék el a különmunkát az aktuális tennivalók rovására. Mi egyéb­ként is célfeladatokkal bízzuk meg ezeket a csoportokat, s nem is lehet panaszunk rájuk. Ügy érzem, ők is megtalálják a számításukat. Igaz, ami igaz, ha nem így lenne, aligha volna oly nagy az érdeklődés az új lehetősé­gek iránt. S természetes, hogy a közös sem jár rosszul. Tóth József példaként emlí­tette: az egyik gazdasági kö­zösségük a munka befejezté­vel 1 millió 100 ezer forinttal kevesebbet számlázott a kész raktárépületért, mint ameny- nyit a Dél-pesti ÉV induló költségvetése tartalmazott. Ezen felüli haszon továbbá, hogy 320 ezer forint úgyneve­zett gesztori díjat is befizet­tek a téesz pénztárába. Nem várt siker — Július 1-vel engedélyez­tük a szállítási szakcsoport lét­rehozását. Hangsúlyozva: csak próbaképp, december 31-ig. Ha nem válik be, bármelyi­künk visszaléphet — idézi a másik példát Tóth József. — Nem várt siker született. Ma­guk az emberek mondták, ilyen flottul még nem ment nálunk a betakarítás. Azok a kocsik, amik azelőtt hármat, most ötö-hatot fordultak na­ponta. Nekünk kellett figyel­meztetnünk a fiúkat, nem a kerestüket sajnáljuk, de vi­gyázzanak az egészségükre is. A szállítási szakcsoport által leterhelt költség 1,5 millióval volt kevesebb a megszokott­nál, s 1 millió forintnyi gesz­tori díjat fizettek be a közös kasszába. A Wodíáner-telepi személy­gépkocsi-javító részlegükre az utóbbi években — mi tagadás — gyakran mondták a Rákos­mezeje Tsz-ben: „úgy kell, mint púp a hátunkra”. Tizen­egy szerelővel s évi 5—600 ezer forint veszteséggel, sok panaszra okot adó hibával dolgoztak. Jelenleg szakcso­porti keretek között mindössze öt embert foglalkoztatnak, akik már az első évben 150 ezer forintnyi nyereséget hoz­tak. Sőt a szerviz területén felszabadult egyik épületet raktárként bérbe adták, az eb­ből származó bevétel 800 ezer forint. S ami legkevésbé mel­lékes: azóta az ügyfelek sem panaszkodnak az elvégzett ja­vítások minőségére. Ha ügyelnek rájuk A felsorolt példák természe­tesen — még a Rákosmezeje Tsz esetében is — egyediek. Mindenesetre bizonyítják, hogy bár sokan kénkövet fúj­nak a gmk-kra, szakcsopor­tokra, tudatos irányítással, szigorú ellenőrzéssel s a köl­csönös előnyökön alapuló tisz­tességes megállapodással hasz­nos kiegészítői, „hadtáposai” lehetnek a nagyobb gazdasági egységeknek. S ha a fentiek szerint ügyelnek a működé­sükre, a termelőszövetkezetek­ben sem kell félni tőlük ... HAROMSZÄZÖTVEN köz­gazdász tanácskozott nem­régiben A tartalékok szerepe a hatékonyság növelésében címmel. Ha azt mondjuk, hogy milliárdos — sőt, a táv­latokban: százmilliárdos —, összegekben mérhető az ilyen viták tétje, egyik-másik ol­vasónk netán túlzásra gondol. Pedig szó sincs ilyesmiről. Ez már akkor is kiderül, ha hoz­závetőleges leltárt készítünk arról, hogy mit nevezünk nap­jainkban ki nem használt le­hetőségellnek, adottságoknak, vagyis hogy mit értünk az oly sokat emlegetett tartalé­kok fogalmán? Kezdjük az energiával. So­kak előtt ismert, hogy 1979- ben még 10,7 millió tonna kő­olajat használt fel az ország, az utóbbi esztendőkben pedig már csak mintegy 8,5 millió tonnát, jóllehet az 1980—83. közötti négy évben, mintegy 5 százalékkal nőtt az ország nemzeti jövedelme. A számok egybevetéséből világosan meg­állapítható, hogy az egységnyi ipari, mezőgazdasági termék előállításához ma jóval keve­sebb olajra, energiára van szükség, mint azelőtt. Ha így folytatódik, közüggyé válik — és kell is, hogy váljék —, ná­lunk az ésszerű takarékos energiagazdálkodás. Már azért is, mert a nemzetközi össze­hasonlítási programok egyér­telműen kimutatják, hogy még most is vagy 30 száza­lékkal magasabb fajlagos energiafelhasználásunk, miint sok nálunk fejlettebb és gaz­dagabb országé. Ugyanezt mondhatjuk az anyaggazdálkodásról is. Köz­hely számba megy már, hogy gépeink 20—30 százalékkal még ma is súlyosabbak, mint a hasonló rendeltetésű, kor­szerű, nyugati berendezéseké. Az ilyen túlsúlyos gépeket el­adni is bajosabb, mint a könnyebbeket. Senkit sem vi­gasztalhat az a tudat, hogy néhány esztendeje még töb­bet nyomtak termékeink, vagyis itt is tettünk már ésvet és mást. A témával foglalko­zó szakemberek egyébként már rég kimutatták, hogy minden százaléknyi anyag- megtakarítás 10 milliárd fo­rint kiadástól mentesíti az országot. Áttérhetünk a kész­letekre, amely majdnem olyan sokat koptatott foga­Kuiturális program Gyomron, 15 órától: a ter­mészetkutató filmklub foglal­kozása a 2. számú iskolában, 17-től: kötő-, 17.30-tól: né­met nyelvtanfolyam, 18-tól: a nők klubjának foglalkozása, 19-től: karatetanfolyam. Monoron, 15-től: az orosz le­velező szakkör foglalkozása, 17-től és 18-tól: számítástech­nika, 17-től: ismeretterjesztő előadás Egyszerű játékprog­ramok címmel. Munkásőr­egységgyűlés Ünnepélyes számvetésre ké­szülnek a városkörzet mun­kásőrei. A monori Bata Ferenc munkásőregység ünnepi gyű­lését január 12-én, 10 órakor, a Felsőbabádi Állami Gaz­daság vecsési kerületének Halmi-telepi kultúrtermében tartják. Ebből az alkalomból a kiképzési év eredményeinek értékelésén túl, kitüntetések átadására, a lészerelők bú­csúztatására, s új munkás- őrök eskütételére is sor kerül. Szocialista piacra Nehéz esztendőt tud maga mögött a monori MEZŐGÉP Vállalat. A végeredményt ille­tően nincsenek kétségek, de a tőkésexport visszaesése termé­szetesen érzékenyen érinti mérlegüket. Kétszeresére nőtt viszont a szocialista országokba irányu­ló kivitelük, ami áttörést je­lent ezen a piacón. Februárban. Kínában készül el baromfivá- góhídjuk, április 4-ig Csehszlo. vákiában átadják a második- vógóhidat, s Lengyelországban is dolgoznak szakembereik. lommá vált, mint az anyag és energia. Sokak előtt ismeri,, hogy a legtöbb nyugati gyár. néhány napos raktári készlet­tel dolgozik', nálunk viszont — a hiányoikkék viszonylag magas száma, a szerződéses és szállítási fegyelem lazaságai meg más okok miatt — sok vállalatunk szinte hörcsög módjára halmozza fel rak­tárterületén az ilyen-olyan al­katrészeket, félkészárut. egye­beket. Emiatt — a KSH ki­mutatása szerint —, 1982. vé­gén 687 milliárd forintot tett ki a népgazdaság készletállo­mánya. Ezzel csak három területet ragadtunk ki az anyagi tevé­kenység szférájából. Nem be­széltünk még a hulladékok és másodnyersanyagok hasznosí­tásáról (vannak országok, ahol alig marad hulladék, mert szinte mindent újra felhasz-,. nálnak), nem tértünk ki ar­ra, hogy drága, sokszor mil­liós értékű gépeink kevésbé vannak kihasználva az ala­csony műszakszám miatt, mint például az NSZK hasonló rendeltetésű berendezései. De a „leltár” érzékeltetéséhez elég lesz talán ennyi is. Az említett leltárhoz tarto­zik még sok más, tonnában, kilóban és hasonlókban nem mérhető szellemi tevékenység is, mint például az ugyancsak évtizedek óta emlegetett mun­ka- és üzemszervezés. Elkép­zelhető, hogy ez sem hat az újdonság erejével, de hát á tények azok tények: az Ipari Minisztérium adatai szériát azokban a gyárakban. ahol külföldi üzemszervezőket ál­lítottak be, rövid idő alatt 20—74 százalékkal nőtt a munka termelékenysége. S vannak olyan helyek — ilyen például a vgm-ek világa —. ahol még külföldi szervezők­re sem volt szükség, s mégis ilyen látványosan megugrott a porduktum. AKI ÁTTEKINTI egy ki­csit az előbbi listát, az meg­győződhet arról, hogy jövő­beni boldogulásunknak való­ban ez a kulcsa. A gazdaság- irányítás korszerűsítése is azt célozza, hogy ezeket a ki nem használt lehetőségeket kiak­názzuk végre. M. L. ffgSN (U3t—aesi (Manorl Hírlap» Sütésből is vizsgáinak A Pest megyei Vendéglátói pari Vállalat monori cukrászter­melő üzemében tanulókat is foglalkoztatnak. A három évfo­lyamon negyven fiatal lány és fiú sajátítja cl a cukrászmester­ség csínját-bínját. Képünkön Hörömpőné Jánszki Éva szakok­tató értékeli a napi feladatok teljesítésének minőségét Uancsovszki János felvétele Dúsított zsemle Talán gépek szemetelnek? Idejében kiszállítják V. J. Boldogulásunk kulcsa A viták tétje sok milliárd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom