Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-05 / 3. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1985. JANUÄR 5., SZOMBAT ZINHAZI LEVEL Honvédhuszár főhadnagy Mária Az 1348—49-es magyar forradalom és szabadságharc hetei, hónapjai rendkívüli idők voltak. Még mostanában is egy__________re-másra jelennek meg könyvek, t anulmányok erről a korszakról, illetve, egy észlelhetően erőteljes olvasói érdeklődés hatására, újra kiadnak olyan alapmüveket, mint Szemere Bertalan vagy Degré Alajos kortársi feljegyzései és naplói, vagy a hatalmas anyagot tartalmazó Splény-emlékiratok. Lankadatlanul folyik a vita, a szerepek tisztázása körüli kutatás Kossuth és Görgey szerepét és személyiségét illetően (Pusztaszeri László vaskos kötete, a Görgey Artúr a szabadság- harcban, csak a legújabb hozzászólás). 'Többkötetes gyűjtemények — a Küzdelem, bukás, megtorlás, meg Az aradi vértanúk —, adnak közre alig hozzáférhető, csak a szaktudományok művelői által ismert naplókat, leveleket, visszaemlékezéseket, feljegyzéseket a korszak tanúitól, részvevőitől, áldozataitól, mártírjaitól, legendás hőseitől. Drámák, tévéjátékok születnek a korról és hőseiről, új aspektusokat tárva fel, új megvilágításba helyezve eseményeket, helyzeteket. Valószínű^ hogy az utóbbi esztendőknek ebben a bőséges 48—49-es irodalmában ott munkál a tisztázás vágya. Az azóta eltelt bö százharminc esztendőben ugyanis többször is értékelték ezt a nagy időszakot, és ezek az értékelések nem mindig voltak sem tárgyilagosak, sem pontosak —, hogy finoman fogalmazzunk. 48 és emléke gyakori és sokféle manipuláció tárgyául szolgáit. A legutóbbi „elrajzolás” épp az 1950-es évek elején történt; az ekkor született túlértékelő, leegyszerűsítő, egyoldalú és árnyalaton megállapítások mindmáig érezhetően kihatnak az erről a korszak- ról kialakult történekni tudatunk- ra. Érthető, ha mind a szaktudományok — történettudomány, hadtudomány, hadtörténet, _ gazdaságéi politikatörténet —, mind a szeles olvasórétegek őszintén érdeklődnek egy elfogulatlan, őszinte, néha illúziókat és legendákat romboló, a tényeket, realitásokat tisztelő értékelés iránt. (Ez a tisztázási vagy a magyar történelem számos más periódusával, eseményével, kiemelkedő személyiségével szemben _ is felmerült. 48 ebbe a sorba illik; hangsúlyos volta történelmileg is hangsúlyos szerepéből ered). Hogy mit keres ez az eszmefuttatás egy színházi levélben? Van apropója. A Fővárosi Operett Színház ugyanis — 1942-es ottani bemutatója után első ízben! — felújította az erről a korról, s e kor rendkívüli alakjáról szóló Huszka Jenő operettet, a Mária főhadnagyot. Pontosabban: a negyvenkét évvel ezelőtti darab egy átdolgozott változatát. De erről majd később. Először azt kell elmondani, hogy az operett hősnője, Lebstück Mária, azaz, ahogyan halálos ágyán tollba mondott emlékiratában magát megnevezi és aláírja: Lebstück Mafia honvédhuszár főhadnagy, _ sok operetthősnővel ellentétben, éíő, valóságos személy volt. 1830-ban született Bécsben, apja jómódú kereskedő volt, anyja Simonich-lány, kinek fivére Simonich Boldizsár császári ezredes volt. Mária 1848 márciusában — tehát 18 éves korában! — férfiruhát öltött, a bécsi forradalmárokhoz csatlakozott, a bécsi forradalom bukáso u,tán Magyarországra szökött, itt is férfiruhában katonáskodott különböző csapattestekben, míg végül is valóban honvéd huszár lett, s vitézségéért, bátorságáért főhadnagyi rangig vitte. Buda 1849. májusi ostromakor ismerkedett meg Jónák József tüzérőrnaggyal. összeházasodtak. Gyermekük már a honvédsereg tisztjeit foglyul tartó aradi várban született meg; Jónákot a császári hadbíróság 16 évi, vasban eltöltendő várfogságra ítélte, s fogolyként halt meg. Mária nehéz nyomorban élt fiával, majd egy derék festőmesterhez ment férjhez. Annak halála után fiánál élt, Újpesten, 1892-ben bekövetkezett haláláig. Lebstück Mária történetét már annak idején megírta (több alkalommal is) Jókai Mór. A mindössze tizenöt nyomtatott oldalt kitevő Lebstüek-emlékirat is olvasható a Küzdelem, bukás, megtorlás című nagy gyűjtemény I. kötetében. Nem meglepő, ha egy ilyen élet, egy ilyen nőalak megragadja az operettszerzők fantáziáját. Huszka Jenő Szilágyi László szövegére írta 1942-ben az operettet, de a librettót már Békeffy István és Kellér Dezső fejezte be, mert Szilágyi a III. felvonás írása közben megbetegedett és meghalt. Emiatt az Operett akkori igazgatója, Fényes Szabolcs, el is halasztotta a bemutatót, melyen végül is a 40-es évek nagy csillaga, Szeleczky Zita alakította a címszerepet,- s mellette Honthy Hanna, Latabár Kálmán, Kiss Manyi lépett fel a fontosabb szerepekben. Ez a változat még megjelentette a színen Kossuth és Görgey figuráját is. A Mária főhadnagy aztán sokáig nem került színre. Csak 1955-ben játszották újra, az akkori Állatkerti Szabadtéri Színpadon, erősen átdolgozott formában (Erdődy János írta át a szövegkönyvet). Nagy nevek voltak a szereposztásban: Tol- nay Klári, Gábor Miklós, Orosz Júlia, Zentay Anna —, de a mű a kritika szerint inkább nyári hakninak tűnt, semmint értékes operettnek. (Az egyik bírálat egyenesen „a múlt szellemét idéző színpadiparosi ügyeskedés”-nek nevezte az új változatot). Mégis bekerült a színházak műsorába;- a vidéki színházak előszeretettel játszották. Csak az Operettben nem került színre. A mostam előadás ismét új fazont szabott a Huszka-muzsikához. Megint Erdődy János dolgozta át a szöveget, ezúttal szerencsésebben. Üj figurákat is írt bele a librettóba, és szerkezetileg is változtatott: most kétrészes az előadás, a második részben egy változással. A zenéhez is hozzá kellett nyúlni, mert az eredeti Huszka-muzsika kevésnek bizonyult, s hiányoztak a felvonásokat záró finálé-zenék is. Ezt a munkát Hidas Frigyes végezte el, Huszka más operettjeiből kölcsönzött számokkal, zenékkel, tehát a stíluson belül maradva. A történet persze az operett műfaji igényeihez . igazodik; Lebstück Má ria, a legendás hősnő, operettprimadonnai hősiességgel nyeri el Jancsó Bálint (alias Jónák József) szerelmét, s a nézők rokon- szenvét. Még komoly bonyodalmakat is beleírt a librettóba Erdődy János, így az operett fényes ege időnként elfelhősödik. Szerencsés ötlet volt beiktatni Kászonyi ezredes figuráját (ő is valódi történelmi személy volt), különösen, hogy Hadics László kitűnő alakítással kelti életre. Daliás Jancsó Jankovits József, igaza primadonna (és egy kicsit azért Lebstüok Mária-Károly is), Zsadon Andrea, és kedvesen bumfordi humorú Zwickld Tóbiás Farkas Bálint. Seregi László rendezése gondos és nagyvonalú. A korszak igazi arculata persze azért változatlanul az emlékiratokból, naplókból tárül elénk; a Mária főhadnagy viszont kedvet csinálhat ezek elolvasásához. Megismerésük alól nem ment fel, s nem is helyettesíti azokat —, de hát nem is ez a feladata. TAKÄCS ISTVÁN Társbérletben az iskolával Bibliotéka tízszeres területen A könyvtárosok irigykedve tekintettek körül. Tágas tér, olvasóterem, nagy raktár, hatalmas ablakok, kényelmes bútorok. Pest megye legkülönbözőbb részeiből jöttek a szakmabeliek, hogy körülnézzenek Százhalombattán. A házigazdák büszkesége mégsem feledtette a könyvtár eddigi hányatpttságát. No, meg azokat a gondokat sem, amelyek a be- lakás napjaiban jelentkeztek. Megszokják Jó néhány esztendővel ezelőtt, amikor még csak a rajzasztalon láthattuk a százhalombattai művelődési központ terveit, senki sem gondolta: még iskola is lesz belőle. A kényszerűség szülte az öszvérmegoldást. így az épület egyik szárnyába beköltözött a művelődési ház. a másikba a könyvtár, a klubszobák egy része pedig átalakult osztályteremmé. Nagy a nyüzsgés a nap minden szakaszában. Kezdetben mindenki felkapta a fejét az órákat jelző csengőszóra. « — Az ősszel meghirdetett pályá- ’ zatra jelentkeztem — kezdte a beszélgetést Borbély Emma könyvtár- vezető, mondhatnám, hogy a készre jöttem. A könyvtári rész helyiségeinek elhelyezésébe, annak kialakításába már nem szólhattam bele. Éppen elég volt a város különböző részein levő könyvállomány összegyűjtése, elhelyezése. A méretekre jellemző: az egykori harminchat négyzetméteres könyvtár most háromszázhatvan négyzetméteren működik. Ezenkívül kétszáznyolcvan négyzetméteres a gyerekkönyvfár és hetvenhat a zenei részleg. A raktár közel kétszázas alapterületű. Az állomány nagysága: hatvanegyezerháromszáz. Manuális tennivalókkal kezdtük a munkát: mindent át kellett leltározni. A rakodás után hozzáfoghattunk a katalógus készítéséhez. Játékkuckó A szép modem épülettel egyelőre még csak ismerkednek a helybeliek. Először kívülről körbejárják, majd megnézegetik az előcsarnokot, lassacskán beszoknak a könyvtárba. Nézelődnek. El-elcsodálkoznak, mennyi könyv van és mennyi folyóirat. Nem is gondolták volna, hogy ennyi minden volt eddig különféle raktárakban — mondogatják. A gyerekkönyvtár előtt a szünetekben sorban állnak a kicsinyek. Egyelőre még csak könyvet cserélni jönnek. — Még egy kicsit nagy a rend, még egy kicsit rideg itt minden — mutat körbe Somlainé Baka Gyöngyi gyerekkönyvtáros. — Szeretném úgy kialakítani a teret, hogy játékra, és elmélyült olvasásra egyaránt lehetőség legyen. Az egyik sarokba párnákat helyezünk majd eL Az lesz a legkisebbek kuckója. Mielőtt ide jöttem, egy fővárosi művelődési házban voltam népművelő. Szeretem a mozgást, azt, hogy mindig történik valami. A pedagógusokkal is közvetlenebb a kapcsolat. Itt igazán tarthatunk majd olyan rendkívüli órákat, amelyek elütnek a szokásostól. író— Kinyitott a gyerekkönyvtár Hancsovszki János (elvétele olvasó találkozóktól kezdve játékos délutánokig sok mindent szervezünk majd. Ügy érzem, itt igazán hamar a könyvtárhoz szoknak a gyerekek. A könyvtár előterében a Műveit Nép könyvterjesztő kirakta a polcokra a legújabb köteteket. Kicsinyek és nagyok ismerkednek a legfrissebb irodalommal. Régóta eleven a kapcsolat a könyvterjesztő helyi ki- rendeltsége és a könyvtár között. Közösen rendeztek nemegyszer író—olvasó találkozókat, mi több, évente mintegy nyolcvanezer forint értékű könyvvel ajándékozzák meg a könyvtárat. — Szerencsére a város különböző üzemeivel nagyon jó az együttműködés — mondja Szalai Gáborné, aki másfél évtizede könyvtáros Százhalombattán. — A DKV-nál kezdtem. Meglehetősen mostoha körülmények között működött ez ideig a biiioté- ka. Most, hogy megnövekedett a lehetőségünk, megnőttek az igényeink is. Szeretnénk ;ajánló bibliográfiát készíteni a pedagógusoknak és az üzemeknek. Most igazán lesz alkalom a kedvenc vetélkedők rendezésére. Szinte minden szak- és szépirodalom hozzáférhető lesz nálunk. Ami itt hiányzik, könyvtárközi kölcsönzéssel meghozatjuk. Számítógépes jövő — Elhatároztuk, hogy legalább heti egy alkalommal információs telefonügyeletet tartunk — folytatta az elképzeléseket a könyvtárvezető. — Sajnos ezt el kell balasztanunik, mert közös a vonal a pedagógusokéval. Egyszóval erre még nem alkalmas a telefonunk. Már most gondolnunk kellene a könyvtár gépesítésére is: néhány éven belül elképzelhetetlen a munkánk személyi számítógép nélkül. — Legjobban az olvasószolgálatot szeretem — kapcsolódott a beszélgetésbe Kovács Miklósné. — Sajnos nem az eredetileg tervezett kölcsönzőpultot építették be, így meglehetősen nehézkes a munkánk. Mindenesetre megígérték, hogy jobbat kapunk. Számunkra mégis az a legnagyobb öröm, ha jönnek az olvasók, megcsodálják a szép könyvtárat és vissza is jönnek. László Endréné, a másik olvasószolgálatos egyelőre kis varrodát telepített be az egyik szobába. Amolyan múzeumi papucsokat varr. — Akkora a sár az épület körül, hogy nem győzünk takarítani —tárja.; s?ét, a kezét, — Ezeket a .papűcsör kat könnyű a cipőre rávenni. Ilyen apróságon múlik, hogy tiszták maradjanak a szobák. Szakmai . és mindennapi gondok várnak megoldásra az új bibliotékában Százhalombattán. Ahhoz, hogy valóban modern könyvtár legyen, még sok mindent kell a könyvtárosoknak tenni. Mindenesetre öröm az alakulóban levő főtéren körülnézni: elsők között épült fel a művelődési központ. Lassan megszokják az itt dolgozók és a betérők egyaránt. Erdősi Katalin »RádiófigyelőZsadon Andrea a Mária főhadnagy címszerepében KARINTHY SZÍNPAD. Jókedvvel, vidáman szeretnénk kezdeni az esztendőt. Legalább az első napokban hig“vük azt: ez az év jobb lesz, mint az elmúlt. Megtárgyaltuk már, hogy a televízió nemigen tett ki magáért a szilveszteri műsorral, jobban járt, aki a rádióhaligatást választotta. Ebben a hangulatban ülhettünk le, hogy eltöltsünk egy estét a készülékünk mellett. A Magyar Rádió Karinthy Színpadának 1985. évi téli kiadása irodalmi igényességű, szórakoztató műsort Ígért. A közreműködő írók és színészek névsorát böngészve csakugyan vidám, pergő ösz- szeállítást remélhettünk a Radnóti Miklós Színpadról kapcsolt közvetítéstől. Az első műsorszámok hallatán még csupán úgy gondoltam, a készülékemben van a hiba. Olcsó, szakállas villámtréfák, középiskolás szintű élcek követték egymást. A gyerekek kötelező olvasmányairól szóló kroki, a karcolat a munkába álló ifjú munkahelyi beilleszkedéséről, egészségügyi tájékozatlanságunkról, éppenséggel nem a leg- sziporkázóbb humoreszkek közé tartoztak. Nem csodálnám, ha a rádióhallgatók visszajeleznének, milyen jól bóbiskoltak a késő estébe nyúíó közvetítésen. Később mintha a szerkesztők is megelégelték volna a langyos szóáradatot, rákapcsoltak. Mire véget ért a műsor, egészen jól szórakoztunk. Kitűnő volt Gyurkovics Tibor Nem vagyok Rubik Ernő című írása, amelyet még megemelt SinJiovits Imre kellemes előadásmódja. A riporteréneksl.tetés is tartogatott mosolvt fakasztó tréfát. A Kaposy Miklós szerkesztette, Gáspár János rendezte adás végén az volt az érzésünk, mintha elmúlt esztendei, műsorokból kimaradt szatírákat, glosszákat, karcolatokat erre az évre mentették volna át A széteső műsort, még olyan nagyszerű színészek, mint Major Tamás, Garas Dezső, Bodrogi Gyula sem tudták színesebbé tenni. (Természetesen nem rajtuk múlott az idei első adás gyér sikere.) NAPKÖZBEN. Egész délelőttre nyújt programot a Napközben. Megszoktuk a jól bevált szerkesztésmódot: aktuális témák, zenei betétek, információk váltogatják egymást. Az ez évi első előadás némi számvetést is készített. Igyekezett a legfontosabb témákban azokat megszólaltatni, akik a múlt évben nyilatkoztak. Egyebek közölt a lakásépítkezés került szőnyegre. Megtudhattuk, hogy az OTP mellé felsorakozik a takarékszövetkezet,. Ily módon bővül a lakáshitelt nyújtó lehetőségek köre. A Fővárosi Sütőipari Vállalat' illetékesétől pedig azt a reményt kaphattuk, hogy jobb lesz a kenyér minősége. A lényegre törő ri- portbetótek ezúttal valóban a mind- ant^iunkat legjobban foglalkoztató kérdésekre adtak biztató választ. Varsányi Gyula művészet- és művelődéskritikai percei ezúttal a kiállítótermekbe kalauzoltak, megszólaltatva az alkotókat. A háttérrádiózás tipikus műsora a Napközben. Közben mással is elfoglalhatjuk magunkat. S amikor bennünket érdeklő téma üti meg fülünket, odafigyelünk. Leiginkább a zenei betétekkel vagyunk így. Ez nem véletlen, hiszen Csiba Lajos zenei szerkesztő mindent megtett az év első adásában azért, hogy ne csupán összekötő szerepet töltsön be. A szolgáltató műsor ezúttal is eleget tett funkciójának: úgy szórakoztatott, hogy közben hasznos információkhoz jutottunk. Er. K.
