Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-30 / 24. szám

L.LOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM. 24. SZÄM 1985. JANUÄR 30., SZERDA PéceS—Ssaszeg Áfész A lakatosok bűvös milliói Különlegesség az unokának Divatszaküzlet a községben Garanciális gépjavítás választékot, ugyanakkor rugal­masabban és gyorsabban al- kalmazkodhatom a szinte na­ponként változó igényekhez. Nézegetem az árcédulákat. Szovics Gábor észreveszi vizs­gálódásomat. — Az árak nem csillagászatiak — mondja. — Erre a kis üzletre igazán nem jellemző, hogy megfizethetet­len lenne a haszonkulcs. Az engedélyezett szabadáron belül igyekszem a minimumot tar­tani. — Szükséges ez a kis bőit itt a falu közepén — mondá­ja Kokat Zoltán, a szövetke* zet igazgatási osztályvezetője. — Lehet, hogy néhány száza­lékkal magasabbak az árak., de ha ez a butik nincs, mint- den divatosabb ruhadarabért Eudapestre kell utazni. Az utazási költségek pedig biz­tosan meghaladják a tisztessé­gesen számolt haszon árrését. Fercsik Mihály egy modern mezőgazdasági nagyüzem termelési folyama­tában nemcsak az elnök, a fő­mezőgazdász, az ágazatvezető, hanem a növénytermesztő, a traktoros és az állatgondozó is nélkülözhetetlen ember. Sőregi János kartali tanács­elnök mondta egyik beszélge­tésünk alkalmával, hogy a munkahelyek vezetőinek egyik legfontosabb tennivalója olyan légkör kialakítása, melyben mindenki elmondhatja véle­ményét őszintén és a megtor­lás veszélye nélkül bármiről és bárkiről. Nyugdíjaséletét most kezdő tsz-tag ismerősöm dohogásá- nak oka, hogy fiatal, az isko­lapadból éppen kikerült veze­tők semmibe vették az ő több évtizedes földesztergályos szakismeretét, azt a tapaszta­latát, amit nagyapja, apja ha­gyományozott rá, s amit saját gyakorlatával gazdagított. • — Ha rám hallgatnak, nem telepítenek százholdnyi ba­rackost a határ legfagyzugo- sabb részébe — mondja még most is fájdalommal, amik©" az egykori barackosból csá: mutatóba marad néhány gyü­mölcsfa: — Mert azt mondom én — magyarázza —, hogy a/ az ember, akinek nincs erej-c elég műveltsége meghallgató munkatársai véleményét, mé' ha azok ellenkeznek is az ő elképzeléseivel —, az ne vál: laljon olyan állást, ahol em­bereket kell irányítani. Nem- kötelező. De ha egyszer elvál­lalta, akkor egyaránt tudnia kell elviselni az éljenző tar sót és a gúnyos füttykoncertet is. Régi tapasztalat — bizony!' ják a megkérdezettek —, hogy a kedvvel végzett munkáns’ nagyobb az öröme az egyén­nek és nagyobb a haszna a munkahelynek. És ami ezt r jó közérzetet adja, nem kerít’• senkinek egyetlen fillérjét* ■ sem, csak tudomásul ke’’ venni, hogy a termelékenyé,f fokozásának egyik nem elhai nyagolható, talán döntőnek 1? nevezhető része a jó munka­helyi légkör. Érdemes hát a megteremté­sén fáradozni, és kialakulása után nem átmeneti vendég­ként, hanem családtagként fogadni, megőrizni. F. M. A Pécel—Isaszeg Áfész Pesti úti hármas számú lakatosüze­me Pécelen 1969-ben kezdte meg a termelést 18 dolgozóval. A hatodik ötéves terv esz­tendeire mindig 5 millió fo-’ rint árbevételi terv teljesíté­sét tűzték ki maguk elé a ve­zetők s munkások. Ez az ösz- szeg azonban egy elérhetetlen bűvös számnak bizonyult, mert valamennyivel minden évben elmaradtak a tervtől, így 1984-ben 100 ezer forinttal. Biztos pontok Persze, ha figyelembe vesz- szük, hogy ma már csak ti­zenegyen dolgoznak a lakatos­üzemben egy nyugdíjassal együtt, s bedolgozói rendszer­ben termelnek, vagyis minden rezsiköltséget maguknak, s nem a szövetkezetnek kell megfizetnie, már fejlődésnek is vehető a csak 100 ezer fo­rintos lemaradás. Ez aligha vigasztalja az érintetteket. Nem is vigaszt, hanem meg­oldást kerestek a szövetkeze­tiek: csökkentették a létszá­mot. szigorították a munkafe­gyelmet, új technológiát ve­zettek be, s úgy néz ki, az Tíz évvel ezelőtt, 1974 de­cemberében jelent meg a tú­rái úttörőcsapat lapjának, az Úttörő Űrszondának az első száma. Február, első napjaiban az évfordulóra emlékeznek a lap mai és régi munkatársai és mindazok, akik valamilyen kapcsolatban állnak vele. Eb­ből az alkalomból Pálinkás Il­dikó, az újság főszerkesztője sajtótájékoztatót tartott. Először is elmondta, hogy az ünnepség február elsején kez­dődik 16 órakor a nagyközsé­gi pártbizottság dísztermében, ahol összegyűlnek majd a lap régi munkatársai, olvasói, segí­tői. Az összejövetelt Horváth Emőke főezerkesztő-helyettes vezeti. Szarvas László felelős szerkesztő pedig filmek és hangszalagok segítségével em­lékezik a tízéves történetre. Másnap kilenc órakor kezdő­dik a program, amelyre első­sorban kisdobosokat várnak. A művelődési házban sok játék és vetélkedő lesz a legfiatalab- baknak. Horváth Mihály, az Űttörövezető című lap főszer­kesztője vezet izgalmas szelle­mi tornát a nagyobbaknak. Délután diszkó zárja a műsort. Házigazdája a művelődési ház Igazgatója lesz, aki nem fukar­kodik majd rejtvényekkel, mi­nivetélkedőkkel sem. Az ünnepségre már útban vannak a meghívók, kétszáz személy megjelenésére számí­tanak. A résztvevők egy-egy díszes emléklapot kapnak ajándékba. — Melyek a lap legolvasot­tabb cikkei? — kérdeztük Pá­linkás Ildikót. — Mindenekelőtt azok, me­lyek a csapat életéről szólnak. De a felnőttek is szívesen be­lelapoznak az Űrszondába, mert az a falu életéről is rendszeresen tudósít. Nagyon népszerűek azok a riportok is, melyeket munkatársaink készí­tenek híressé vált turaiakkal, régi úttörőkkel. Saját munkám legemlékezetesebb része az volt, amikor dr. Köles József­fel, a hatvani kórház belgyó­gyász főorvosával készítettem riportot. Érdekes történeteket mondott el túrái iskolás korá­ból. De emlékszem egy másik cikkre is, melyet nem én ír­tam, de szintén szólt az Ür­eredmény nem is marad el idén. Legalábbis reményre jo­gosítottak fel Zentai Jánosnak, a lakatosüzem vezetőjének szavai. Először is a biztos pon­tokról beszélt. — Hosszú partneri kapcso­latunk van a Szerelvényérté­kesítő Vállalattal. Nekik évente mintegy 2 millió forint értékben gyártunk vízelzáró kulcsokat, aknafedeleket. Több gazdasági társulásnak és kis­szövetkezetnek dolgozunk. így a hegymászóknak is gyártunk villámvédelmi berendezések­hez kisebb alkatrészeket, cső­bilincseket, egyebeket. Koráb­ban hidraulikus emelőfalakat, valamint villámvédelmi be­rendezésekhez szerkezeti ele­meket is csináltunk, utóbbit a VUlanyszerelőipari Vállalat­nak, de ők most nem tudnak fizetni. — Azért, mert több partne­rünk visszalépett, kénytelenek vagyunk helyszíni szereléseket is vállalni. Ezért dolgozik hat kollégánk Gödöllőn a LATI ál­latházánál, ahol külső hőszige­telő burkolást csinálnak. A többiek itt Pécelen a lakatos­üzem kovácsműhelyében dol­goznak, vagy hőszigetelt fém­szonda kezdeteiről. Gyenes László, tanárképző főiskolás beszélt az újság őstörténeté­ről. — Hány tanuló dolgozott már eddig az újságnál? — Eddig főszerkesztőből is hat volt. A legelső Tóth Má­ria, akit röviden csak Totocs- nak becéztünk, ö most végez­te el az orvosi egyetemet, ha­marosan gyógyítani fog. Ter­mészetesen nagyon várjuk az ünnepségünkre. A mostani szerkesztőség 12 tagú, de a mi lapunkban mindenki szóhoz jut, akinek van egy jó ötlete, vagy híre. Egyébként eddig 77 számunk jelent meg, csaknem 1500 oldalon. Három évvel ez­előtt született meg az első ké­pes mellékletünk, a Szaltu- szenko film- és fotószaikkör se­gítségével. — Ifivezetők dolgoznak-e a lapnál? — Természetesen. A Varró testvérek — Marietta és Imre — például rendszeresen segí­tik munkánkat. De jelentős az a támogatás is, amit a felnőt­tek adnak. Már említettük fe­lelős szerkesztőnket Szarvas Laci bácsit. Felelős kiadónk Békési Pista bácsi és iskolánk adminisztrátora, Korsós Ilonka néni is állandó munkatársunk. — A tízéves történet kima­gasló eseményei? — Sok ilyen emléket őrzünk. Szerepeltünk a televízió Tízen túliak társasága című műsorá­ban. 1981-ben mi szerkesztet­tük a Pajtás egyik számát. Több alkalommal készített ri­portot velünk a rádió is. De mi magunk is rádióztunk; négy éven át voltunk szerkesztői a csillebérci nagytábor rádiójá­nak. — Hogyan tud az Úttörő Űr­szonda segíteni a pályaválasz­tásban? — Üzemlátogatásokról szá­molunk be, de van olyan ro­vatunk is, amelyben iskolánk egykori tanulóit mutatjuk be a legkülönbözőbb mai szak­mákban. Az egyik legérdeke­sebb cikk ebben a témában Sultís Éváról szólt, aki ápoló­nőként dolgozik egyik kórhá­zunk intenzív osztályán. Mun­kája izgalmasnak tűnt vala­mennyiünk számára. Takács Pál ajtókat gyártanak saját részre is, és a Fémmunkás Vállalat­nak is. Közelebb az otthon — összességében eddig 3 milliót érő munkára vagyunk lekötve. Mostanában azon fá­radozunk, hogy kiterjesszük külső szerelői tevékenységün­ket. Elmegyünk Sajószentpé- terbe, az üveggyár épületeinek külső-belső hőszigetelő bunkó, lását végezzük el a Il-es laka­tosüzemiekkel karöltve. Ez mintegy 3—4 millió forintot hoz nekünk, ha elfogadják árainkat. — A kerepestarcsai kórház­nak 1 ezer 500 méter hosszú kerítést építünk, szintén csak akkor, ha elfogadják árainkat. S közben a Fővárosi Vízművek is jelentkezett, hogy vállal­junk számára munkát — vá­laszolta Zentai János üzemve­zető, majd szinte végszóra, be­nyitott a csöppnyi kis irodába helyettese, Bállá Sándor. Be is mutatkozott azzal, hogy 12 éve dolgozik a szövet­kezetnél. 43 éves, lakatos és hegesztő szakmája van. koráb­ban Rákoscsabán dolgozott, előtte pedig az Ikarusban sze­rezte meg a szakmásítását. — Miért marad valaki 12 esztendeig egy helyen? — Azért, mert már ipari ta­nuló koromban is reggel fél ötkor kellett kelnem, illetve indulnom itthonról, délután négy körül értem csak haza. Semmire sem maradt időm a rengeteg utazás miatt. Köze­lebb jöttem Rákoscsabára, majd 12 évre rá hazajöttem Pécelre dolgozni. — Innen fél óra múlva ha­zaérek, akár busszal, akár a kocsimmal, vagy gyalog me­gyek. Meg aztán saját házam van kerttel, ott is kell ám dol­gozni. A nagyfiam 14 éves, már be tud segíteni (most megy szakközépiskolába), a kislányom még csak másodi­kos. Feleségem a Pest megyei Tanács Oktatási Intézetében dolgozik, itt helyben, admi­nisztrátor. Végre arany — Hogy érzi magát a mun­kahelyén? — Jól, s elégedett vagyok, nagyszerű kollektíva ez itt — mondja Balila Sándor, s mint­egy véletlenül kikotyogja, hogy tanácstag Pécelen s az ő szervezésében nemrég fejezték be az Árpád utcában a 300 mé. teres betonjárdát társadalmi munkában az utca lakóival. Végezetül az anyagi lehető­ségekről elmondta Zentai Já­nos üzemvezető, hogy 7 ezer, és 9 ezer forint között van a munkában első emberek átla­gos havi jövedelme a lakatos­üzemben, ez mintegy másfél ezer forinttal több, mint a be- dolgozásos rendszer előtt volt. Nyereséget pedig 1 ezer 500 és 3 ezer forint között szoktak fi­zetni. Nagy reménykedéssel beszélt arról is, hogy idén meglesz az 5—6 milliós árbe­vételük, s a szocialista brigád- mozgalomban talán végre el­érik az aranyat... Aszódi László Antal Nem kedvezett az időjárás januárban az építkezéseknek, így volt ez a péceli költségve­tési üzemnél is, ahol két je­lentős munkánál, a tanácsház bővítésénél és a nagytarcsai iskola építésénél lassult le lé­nyegesen a tempó, annak elle­nére, hogy az üzemvezetés gondoskodott arról, hogy az épületek időben tető alá ke­rüljenek. A nagy fagyok, az alacsony külső hőmérséklet próbára tette az embereket és Hévizgyörk főterén — szem­ben a művelődési házzal, a takarékszövetkezettel és az iparcikkbolttal, valamint az orvosi rendelővel — közvet­lenül a karácsonyi ünnepeket megelőző napokban megnyílt a község első divatáruszaküz- lete, vagy ahogyan mostaná­ban mondják: butikja. Meg­próbáltam a nyitás utáni na­pon beszélni a fiatal Szovics Gábor üzletvezetővel, de a tizenhat négyzetméter alapte­rületű boltban, amelyben csak­nem negyedmillió forint ér­tékű divatárut kínáltak a gon­dosan rendezett polcok, ez a beszélgetés lehetetlen volt. Egymásnak adták az em­berek a kilincset, s akár dél­előtt, akár délután kerestem alkalmat a beszélgetésre, a vevők miatt nem lehetett. — Első az üzlet — mondta a boltvezető —, s nekem igazat kellett adnom, így magam elé engedtem a vásárolni szándé­kozókat. Sajnáltam, hogy nincs fényképezőgépem, mert már ma is különösnek, érdekesnek, néhány évtized múltán pedig minden bizonnyal kuriózum­nak számítanának azok a fo­tók, amiket itt készíthettem volna. Piros szegély Sokszoknyás, hátikosaras asszonyok válogattak a való­ban legdivatosabb bébi- és bakfisáruk között. — Az unokáknak keresek valami különlegességet — mondta Katona Sándorné és kívánsága teljesült. Az ünnepek elmúltával csök­kent a vásárlói kedv, és nyu­godtan beszélgethettem Szo­vics Gáborral. — Most szereltem le a honvédségtől. Itt születtem a faluban, itt végeztem el az ál­talános iskolát, majd itt let­tem kereskedelmi ipari tanuló, s amikor felszabadultam, Hé- vizgyörkön dolgoztam még két esztendőt, azután Aszódra ke­rültem a túrái Galgavidéke Áfész mezőgazdasági szakbolt­jába. — Leszerelésem után úgy határoztam, hogy ismét a ke­reskedelemben helyezkedem el. Ezt a kis üzletet, amely külső és belső megjelenésé­ben egyaránt ízléses, modern­ségével pedig vevőcsalogató is akar lenni, családi össze­fogással és a Galgavidéke Áfész segítségével építettük. Szüleim és feleségem szülei, rokonaim és barátaim össze­fogásának volt köszönhető, hogy karácsony előtt meglehe­tősen nagy és választékos áru­készlettel tudtam fogadni a vásárlókat — Sikerült a tervem, s a butik az Áfész szerződéses di- vatáruszaküzletaként műkö­dik. Azt hiszem, ez a forma még nagyobb lehetőséget ad az árubeszerzésre. Mi, a szer­ződéses üzletek bérlői, köz­vetlenül érdekeltek vagyunk abban, hogy vevőinket minél jobban kiszolgáljuk — elvég­re ebből élünk! — mondja Szovics Gábor, és körbemu­tat a polcokon. Az elején üres A látottak igazolják szavait. Tudott dolog, hogy január elején a legtöbb embernek üres a pénztárcája, ez azon­ban az itteni árukészleten nem látszik. Igen sokfajta kö­töttáru — női, férfi, kamasz és gyermek méretekben, kü­lönböző színekben, fazonokban kínálja magát. Kord-, düf­tin és steppelt nadrágokból is széles a választék. Anorákok sokasága vár vásárlókra. Bé­biruhák, rugdalózók, s más nehéz volt a szállítás is. Néha két erőgép is küszködött a ra­kományok célhoz juttatásával. A belső kőműves- és szerelő­munkák végzéséhez dobkály­hákat állítottak be. A munka­erő-átcsoportosítással pedig azt érték el, hogy a dolgozók nem kényszerültek fagysza­badságra menni. A legtöbb gondot az üzem kezelésében levő állami ingatlanoknál elő­forduló fagyások okozták. gyermekholmik is bőven ta­lálhatók. Aki farsangi bálba készül, az is felöltözhet. — Úgy tervezem — mondja az ifjú üzletvezető —, hogy február elejére már a tavaszi divat legfrissebb darabjaival várom a vásárlókat. Magam is az ifjúság korosztályához tar­tozom, ismerem a fiatalok di­vatigényét, s ezért nagyon re­ménykedem, hogy butikom nemcsak a hévizgyörki, de a környező települések fiataljai­nak is kedvenc bevásárlóhe- lyévé válik. Megmarad az útiköltség A készlet bővítését segíti az a lehetőség, hogy az állami és szövetkezeti nagykereskedelmi vállalatok mellett kiskeres­kedőktől, magánosoktól is vá­sárolhatok, így növelhetem a Egy hatalmas könyvtárra való az az anyag, amit ha­zánkban az utóbbi egy-másfél évtized alatt napilapokban, folyóiratokban összeírtak, rá­dióban, televízióban, különbö­ző értekezleteken beszéltek a munkahelyi légkör jelentő­ségéről, fontosságáról, s mégis sokszor és sokat hallani az ez­zel kapcsolatos elégedetlensé­get. Egyik ismerősöm január elsején ment nyugdíjba, tőle hallottam. — Soha többé át nem lépem volt munkahelyem ajtajának küszöbét! — Márta István negyven évnél többet leszol­gált a vasútnál, és most, ami­kor nyugdíjba készül, lever- ten magyarázza. — Olyan vo­natra, amely a Keleti pálya­udvarról indul vagy oda ér­kezik, én fel nem szállók, bár­meddig élek is! — Bán Tibor középiskolai tanártól hallot­tam. — Hogy nyugdíjamat ki­egészítsem, hivatalba járok. Iskolába — pedig hívnak — semmi pénzért nem mennék! Akikkel beszélgettem, s el­keseredésük okát kutattam — mindannyian volt munkahe­lyük emberi viszonyairól, a munkatársak egymásközti va­lamint a vezetők—beosztottak kapcsolatáról szóltak. — Sajnos — mondta Márta István —, az a/laptudnivaló- kat sem ismeri sok vezető be­osztású ember. Nem tudják, hogy például az adjonistenre fogadjisten a válasz. Bán Tibor ezzel érvelt: — Még addig sem jutottunk, hogy megszüntessük a meg­szólításokban eluralkodott fő­nök, kisfőnök, nagyfőnök, ve­zér, nagyvezér és efféle titu­lusokat, melyek egy letűnt vi­lág kacatjai. s joggal sérte­nek százezreket. Dolányi Sándor termelőszö­vetkezeti személyzeti vezető, alapszervezeti párttitkár meg­fogalmazása szerint a legki­sebb beosztású vezetőnek a szakmai képesítéssel, a politi­kai megbízhatósággal egyen­értékűen rendelkeznie kell olyan értékkel, ismeretanyag­gal is, hogv beosztottjaival emberi kapcsolatot tudjon tartani, nem erőltetetten, ha­nem természetes módon, nem nagyképű leereszkedéssel, ha­nem annak a tudatában és őszinte elismerésével, hogy * Széles körű tevékenységet folytat a Gödöllői Búza, Borsó Termelési Rendszer agrárfej­lesztő közös vállalata. Tavaly toválbb bővült gépjavítása szol­gáltatásaik köre es mennyisége is. A legnagyobb feladatot to­vábbra is a Pest—Nógrád— Komárom megyei AGROKER- rel 1979-ben kötött együttmű­ködési szerződés teljesítése je­lenti. Aszerint ők végzik el az AGROKER által forgalmazott gépek 0-revízióját, valamint az ezekből Pest megyében üze­melő gépek garanciális javítá­sát. Bővítették a zöldborsó be­takarítok javító szolgáltatását garanciaidőn belül és azon túl. Űj szolgáltatásként végzik a Rába traktorok légkondicioná­ló rendszerének javítását, fre­ongázzal történő feltöltését. Munkáik között szerepel a dán Kongsklide cég által gyártott és Magyarországon forgalom­ba hozott szárító-tároló tele­pek, szállítórendszerek sze­relésvezetése is. Az amerikai DEC cég Bou-Matic típusú fe­jő és tejhűtő berendezéseiből hazánkban 320 fejőállás talál­ható, azokból 240-re kötöttéi garancia!dőn_túli javítási szer­ződést. A közös vállalat alkatrész- raktárának forgalma Í984-ben 30 millió forint volt. További 12 millió forint értékű, első­sorban a zöldborsó termelésé­hez szükséges gépekhez való alkatrészt pedig a Pest—Nóg­rád—Komárom megyei AG­ROKER Vállalat kihelyezett raktárán keresztül adtak el. ISSN 0133—1937 •(GődöllQl Hírlap) Űrszonda-évforduló . | Ünnepi szám, ünnepi műsor Nem szünetelt a munka Családtagként őrizni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom