Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-30 / 24. szám

/ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM 1985. JANUAR 30., SZERDA ŐRI Javítás menetrend szerint Hiányzik a hóbunda a vetésekről Csendes, kihalt ezekben a napokban a téli határ. Mindenütt elolvadt a fehér hótakaró, az őszi vetések ezáltal megfelelő mennyiségű nedvességhez is jutót- tak. Bár a közmondás úgy tartja, nem eszi meg a ku­tya a telet, volt már eddig bőven hideg, de még lesz is. Legalábbis ezt ígéri a meteorológia távprognózisa. Ha így lesz, akkor elkelne az újabb hóbunda az őszi vetésekre, hogy a fagy ne tegyen nagyobb pusztítást a területeken. fel. Mivel mi is részt veszünk az intenzív gabonatermesztési programban, a legmodernebb erő- és munkagépek vannak a birtokunkban. Nem speciali­zált a mi gépparkunk, hanem eléggé változatos. Kellenek a szerelők A termelőszövetkezetek iro­dáiban mostanában nagy munka folyik, készül az-1984- es esztendő mérlege. Néhány nan múlva elkészülnek a fő­könyvek, hiszen a zárszám­adási közgyűlések elé terjesz­tik mindenütt a mérlegbeszá­molókat, s az idei terveket is megvitatják ezeken a fontos fórumokon. Alkatrészhiány Ugyancsak mozgalmasa^ a hétköznapok a mezőgazdasági üzemek gépműhelyeiben is, hiszen javában tart a téli gép­javítás. így van ez például a Rákosmezeje Tsz-ben is, ahol a munkák dandárjánál tarta­nak a maglódi Wodiáner-tele- pi bázison. Rácz Lajostól, a közös gaz­daság gépesítési főágazatának helyettes vezetőjétől megtud­tuk. hogy még tavaly ősszel elkészítették a javítási menet­rendet, s annak szellemében igyekeznek a masinákat meg- reparálni. Olyan sorrendben javítják a gépeket, ahogy azokra szükség lesz majd a ta­vaszi kikelet után. — A permetezőgépeket, a talajművelő eszközöket, a szá- lastakairmány-betakarító masi­nákat, a vetőgépeket is javít­juk ezekben a napokban. De­cember elején — az őszi be­takarítási munkák után — fogtunk hozzá a téli ge .javí­táshoz, hozzávetőlegesen 18-20 személyre van bízva e nem könnyű feladat. Bár műhe­lyünk jól felszerelt, az alkat­részellátás most is szinte meg­oldhatatlan feladat elé állítja a szerelőket. — Pedig tavaly az ország­ban arról beszéltek, hogy ja­vult az alkatrészellátás. Nem így van? — Sajnos nem. Az alkat­részellátás most is nagyon gyenge, úgy is mondhatnám, ha osztályozni lehetne, hogy elégtelen. Hiába rendeltük meg időben a fontos, nélkü­lözhetetlen géptartozékokat, a legtöbbjüket máig sem kaptuk meg. Egy MTZ-traktor pél­dául több mint egy hónapja van szétszedve a műhelyben, mert nem kapunk hozzá váltó­kart. De említhetnék más pél­dákat is, az alkatrészgondok területén. Változatos géppark — Egyébként a műhelyünk jól felszerelt, a műszereket a KITE-vel közösen szereltük — A kemény tél az elmúlt hetekben alaposan próbára tette idegeinket — folytatja Rácz Lajos. — Sok gondot okozott a rendszertelen fűiö- olajellátás, a hidegben hasz­nálhatatlanná váltak a szociá­lis helyiségek, elfagytak a fű­tő- és vízvezetékek. Az Ápri­lis 4. Gépgyár volt a kivitele­zője annak idején a beruhá­zásnak, s mivei a garanciális határidő még nem járt le, az ő kötelességük lett volna a rendszer megjavítása. ők azonban elzárkóztak ettől, s a Prométheusz Tüzeléstechnikai Intézetet kértük fel a munkák elvégzésére. Ők rövid idő alatt a helyszínre siettek, s megja­vították a rendszert, így nem kellett egyetlen nap kény­szerszünetet sem tartani a műhelyben. — Gondot okoz még szá­munkra, hogy — legalább! — négy-öt mezőgazdasági gép­szerelőre lenne szükségünk. Nem véletlen, hogy ebben a szakmában a mi gazdaságunk­ban folyik a szakmunkáskép­zés. A vonzáskörzet többi me­zőgazdasági üzemének leendő gépszerelői is a mi tanmű­helyünkben sajátítják el a szakma csínját-bínját. G. J. Vidám völt és kellemes Kutyák, macskák és madarak Amíg a szürkén csörgő eső­ben, a tócsákat kerülgetve igyekszem a monori Vigadó épületebe, meg 'vagyok győ­ződve róla, hogy a galériában teremtett látogatót sem fogok találni. Hiszen ki az, aki egy ilyen ronda vasárnapon csak azért gyalogol be a főtérre, hogy galambokat, díszmadara­kat és macskákat lásson? De már a földszinti kapuban ala­posan meginog ez a meggyő­ződés: a sárfoltos lépcsőn so­rokban hullámzik felfelé a kíváncsi sereg. Abszolút laikusként, egye­dül fogok hozzá a bámészko- dáshoz. Végigjárom a ketrecek hosszú sorait. A dróthálón itt- ott fenyőgallyak, hogy a be­zárt madarak mellett valame­lyest a természet is jelen le­gyen. A ketrecek ajtaján min­denütt minősítő lap, rajtuk egy-egy piros megjegyzés, hogy az illető madár kiváló tenyésztői elismerésben része­sült, avagy éppen kilométer­győztes. A látogatók zajosan sétálnak a kiállítás utcáiban, elkapok egy-egy szakértőre valló megjegyzést, aztán csat­lakozom a monori Kerekes Idszlóhoz, s kérdem: szintén galambász? — Igen — mondja. — Gye­rekkorom óta tartok galambo­kat, de most már nem röpte- tem őket, csak gondozom, gyönyörködöm bennük. És el­járok a kiállításra, az ország távolabbi részeibe is, mert ér­demes. Igaz, könnyen tehe­tem, a vasúttól mentem nyug­díjba, ingyenjegyem van ... — nevet. Tőle tudom meg, hogy az én szememben két, tökéletesen egyforma, szép galamb közül az egyik azért kapott kilencvenöt pontot, mert nem fut le a szürke szín­folt a farkára, mint a másik­nak, a kilencvenpontosnak. A szakértő szem az egészen ap­ró tolihibát is észreveszi. — Ezek nagyon csúnyák, hú, rájuk sem tudok nézni! — megyünk el a horgas csőrű bácskai keringők mellett, s megtudom: Monoron és kör­nyékén inkább az alföldi ke­ringők a népszerűek. Papírdo­bozt egyensúlyoz a fordulóban egy másik idősebb férfi, egyik kezében egy mintamadár. Gazdája Érdről jött, a galam­bokat eladni hozta, körbe is veszik egy pillanat alatt, le­marad kalauzom, Kerekes László is. „Kérjük az ajtót becsukni" — állok meg egy papírlap előtt, az ajtó mögött vannak a macskák és a díszmadarak, ezt is látni kell. Megint ketrecek, csivitelő, színes madarak, ál­lott meleg és valami átható, édes spray-illat. A macskák között, mint kiderül, csak egy hófehér perzsa eladó, kaszt­rált, 2 ezer forintért. De van a ketrecükben egy egészen furcsa szerzet is. Megnyug­szom: itt azért nem én vagyok az egyetlen laikus, többen is felteszik a kérdést: n:m !:!::■ — Mi ez, kutya vagy macs­ka? Ha macska, miért olyan, mintha kutya lenne? És ha kutya, akkor hogy kerül a macskák közé? A dolgot a kis Koncsik Géza dönti el: addig vágja a kis szőrgomolyagra a grimaszokat, amíg az ugatni kezd. Tehát kutya. Géza a kér­dést is megválaszolja, hogyan kerülhetett a macskák körébe: — Azért, mert ö az apuká­juk! Vevők sorakoznak a papa­gájok, sirálykák, zebrapin­tyek előtt. Egy idős hölgy in­gerülten kapkodja a fejét: — A fene se tudja, hogy melyiket adhatjuk és meny­nyiért! Ha már eljött, minek megy el innen, berúg, itt, aztán tudjam, hogy mit csináljak a madaraival! Két kisfiú lógó orral távo­zik. A gyerekeket egyébként láthatóan rendkívüli módon érdekli a kiállítás. Nem vélet­len, hogy ők már a hivatalos megnyitás előtti napon is osz­tálynyi csapatokban látogat­hattak a galériába — s mint később Borzsák Farkastól, a monori galamb- és kisállatte­nyésztő egyesület elnökétől megtudom — ez az egyesület ingyen engedi be őket, hadd gyönyörködjenek, hadd szeres­sék meg az állatokat. (Az öt­let beválik, személyes példá­val is igazolhatom, mert mi­után másfél órás sikertelen értekezést tartottam a rab ma­darakról, nagyobbik fiam bol­dogan tért haza egy zebra- pintypárral.) A bejárati ajtó előtt Mester András is madarakat árusít. Mindenfélét, galambtól a pi­ros-arany fácánig. Gyerekkora óta hobbija a tartásuk és te­nyésztésük — mondja —, hat­száz madara van. Kell rájuk idő, persze, de hát ő egy bu­dapesti nevelőotthonban dol­gozik, s többnyire éjszakai ügyeletet vállal. Hogy anya­gilag megéri-e? Évente körül­belül húszezer forint tiszta nyereséggel számol. Éppen az előbb is kötött egy üzletet: a két kisfiú addig könyörgött az ezerforintos fácánért, amíg a Fe’elísségteSjes társadalmi munka Érdemes követni az üllői példát Lassan befejezéshez köze­lednek az önkéntes tűzoltó­egyesületi közgyűlések. Mo- norról, Sülysápról tudósítás­ban számoltunk be ezekről a fontos fórumokról. Azóta munkatársunk más községek­ben is részese volt e' tanácsko­zásoknak, ezek közül az üllői közgyűlést emeljük ki, kö­vetendő példaként. Egymást segítve Üllőn mindenekelőtt a ta­nács és az önkéntes tűzoltó­egyesület tartós és tartalmas, egymást segítő, hatékony kap­csolatát kell hangsúlyozni. Az anyagiak előteremtésén túl, a tanács dolgozóinak személyes példamutatása, következéskép­pen az a tény, hogy a ta­nácstitkár és a tűzvédelmi fel­ügyelő rendszeresen részt vett a lakóházak és intézmények tűzvédelmi ellenőrzésében, túl­mutat a legkézenfekvőbb ta­nulságon: csak így lehet, így kell együttműködni a lakos­sággal, valamennyiünk biz­tonsága érdekében. Erdei Gábor tanácselnök ezt így fejezte ki: „Kötelességünk a segítő jobbot elfogadni, megszorítani, megbecsülni. Az ajtó mindig nyitva van az ön­kéntesek, az állampolgárok előtt, azért vagyunk. Nem le­hetnénk helyünkön, ha nem így tennénk”. A tanácselnök szavait Kiss Dezső, az önkéntes tűzoltó­egyesület elnöke beszámolójá­ban még nagyobb erkölcsi rangra emelte. A felszerelé­sek. a szertár, a ruházat — amiből soha sincs elég — a közös sport, kulturális rendez­vények, a közös területi mun­ka és sorolhatnánk tovább, mind-mind fémjelzi az üllői önkéntesek és a tanács pél­dás együttgondolkodását, együttműködését. Csak így le­het vonzó és egyúttal ered­ményes Üllőn a megelőző és mentő tűzvédelem. Kiss Dezső külön kiemelte az úttörők, az ifjúgárdisták (50 fő!) szervezett tevékeny­ségét, ^tűzoltóvá nevelését. A fiatalok előtt jó és szép példa bizonyítja: érdemes, felelős­ségteljes rang önkéntes tűz­oltónak lenni. Amikor olyan alapító tagok ülnek a széken, akik becsületes, áldozatkész munkáséletükkel, hűségesen szolgálták az élet- és vagyon­védelem nemes ügyét, akkor van hová gyökeret ereszteni. Gyors riasztás Fülöp József őrnagy, mo­nori körzeti tűzoltóparancs­nok hozzászólásában is a ki­váló együttműködést emelte ki a tanáccsal, öt év óta állandó egyenletes a fejlődés a község­ben. A megelőzést tartják a legfontosabb feladatuknak és dicséretes az utánpótlás neve­lés, a fiatalokkal való szoros kapcsolat. Hasonlóan erősítik hatékonyságukat a mentő tűzvédelemben. Sokszor vonul­tak ki az üllői önkéntesek, s mindig eredményesen avat­koztak közbe. Felhívta azon­ban a riasztás, leggyorsabb biztosításának a további javí­tását. Gombor István százados a megyei tűzoltóparancsnokság helyettes vezetője elismerését fejezte ki az üllői önkéntesek ötéves kiváló munkájáért. — Meglepett ez a nagy csa­lád, e? a sok fiatal, s büsz­ke vagyok, hogy ilyen is van a megyében — mondta. Sok a lakóháztűz, így a megelőzés tevékenységét kell állandóan erősíteni. A lakóhá­zak ellenőrzésének üllői mód­szerét követendő példaként említette Gombor István. Fogadalomtétel A legszebb, legfelemelőbb pillanatai azonban akkor kö­vetkeztek a közgyűlésnek, amikor 14 fiatal önkéntes to- gadalomtételére került sor. A több mint 120 résztvevő meg- hatottan hallgatta a fiatal fiúk és lányok eskütételét, amellyel elkötelezték magukat ezzel a tiszteletet parancsoló, felelős­ségteljes társadalmi munká­val. Végezetül a közgyűlés elfo­gadta a beszámolót, a határo­zati javaslatot, az előterjesz­téseket és elnöknek ismét Kiss Dezsőt választotta meg. Hörömpő Jenő BngádnapSék Korszerűsítik a vi'lamos hálózatot Vasadon sem várnak másra A vasadi községi közös ta­nács a hét elején tartott ülé­sén megtárgyalta többek kö­zött az idei költségvetési és fejlesztési tervjavaslatot. Vasad és Csévharaszt fej­lesztési alapja az idén 676 ezer forint lesz, ebből a jelentő­sebb hányad a múlt évről megmaradt pénz. Legfontosabb szülők kötélnek álltak, s az is­kolai takarékbélyeg kiváltá­sáig megelőlegezték az árát. Nyüzsögnek, tolongnak, csa­patokba verődve beszélgetnek a madárbarátok és sűrűn nyí­lik az egyik oldalajtó, amely mögött sört kap a szomjazó. A népfrontiroda valamiféle főhadiszállás: Járadi László, a HNF monori bizottságának titkára ismerkedik az egyesü­leti élettel, s ez nem árt, hi­szen ha igaz, az idén a ga- lambászok és kisállattenyész- tők szakosztályon ként a nép­front keretén belül működnek majd. Borzsák Farkas egyesületi el­nök készséggel áll kérdéseim elé, naivitásukon belül jót mosolyoghat, ezt azonban ud­variasan nem hozza tudomá­somra. Elmagyarázza, hogyan zajlik a zsűrizés, 'hogyan kell megszervezni egy ilyen kiállí­tást, amely egyébként mozgal­massága ellenére sem hoz túl sokat a konyhára, tán ha öt­ezer forint tiszta nyereségük marad, hiszen a gyerekeket s a nyugdíjasklub tagjait is be­lépődíj nélkül engedik be. Megtudom azt is: egyesületük 28 tagot számlál, helyük a szakmaközi bizottság székhá­zában van, ahol az átalakítást ők is társadalmi munkával segítették, ök produkálják a május elsejei ünnepségek szép színfoltját, a galamröptetést, s az idén a gyermeknapra külön madár- és kisállatvásár meg­rendezését tervezik. — Szép hobbi ez — moso­lyog Borzsák Farkas. — Mi azt szoktuk mondani: az élő anyag művészi formálói va­gyunk. Nem tudom, mit szól ehhez az élő anyag. De ez a sürgő­forgó vasárnap a kiállításon, galambok, fácánok, macskák és papagájok között, kiállítók­nak és látogatóknak egyaránt vidám volt és kellemes. Vár­hat egy hobbitól sokkal többet az ember ...? feladatuk lesz ebben az esz­tendőben a villamos hálózat további bővítése a községben. A 300 ezer forintba kerülő munkát a DÉMÁSZ végzi majd el, többek között két darab trafót is kicserélnek. Más településekhez hason­lóan Vasadon is részt vesz a lakosság a járdaépítésben. A tanács biztosítja az anyagot, a lakosság társadalmi munká­ban építi meg a járdákat. Az idén 150 ezer forintot kíván­nak erre a célra felhasználni. Nem késhet soká a tanyai kollégiumban a tetőszerkezet felújítása, már régebben ter­vezték, de csak most teremtőd­tek meg erre az anyagi felté­telek. A Pest megyei Tanács vb hatáskörébe tartozó fel­újítási előirányzatból 650 ezer forintot fordítanak a diák­otthon tetőszerkezetének meg­javítására. A tanácsülésen elhangzott, hogy a lakosság ebben az esz­tendőben is szívesen vállalja a társadalmi munkát, számíthat­na1' rájuk nemcsak a járda­építésben, hanem a községszé­pítésben. s egyéb feladatokban is. SÍIM m . 'tv\" 'V• .V: L 'i- ■**. >• összesen hatezer brigádnaplót készítenek ebben a negyedév­ben a Könyvkötő Szövetkezet monori üzemének dolgozói. A* Úgynevezett kasírozás a kenő­gép segítségével történik, de emellett nagy kézügyességet igényel. Ez a feladat hárul Sáránszki Erikára is. Hancsovszki János felvétele Különböző okok miatt Kevesebben adtak vért Tavaly 690 liter vért adtak a donorok Monoron és körze­tében, ez kevesebb volt a ter­vezett 750 liternél, pedig há­rom községben — Ecseren, Gyömrőn és Vecsésen — rend­kívüli véradást is szerveztek. Az ok elsősorban az, hogy az ingázók nem lakóhelyükön, hanem üzemükben adnak vért S belépett egy új jelenség is: az üzemekből kivált GMK-k és kisszövetkezetek tagjai nem vállalkoztak a véradásra, ki­esett munkaidejükért ugyanis már nem kárpótolja őket sen­ki — a saját zsebükre lenné­nek „önzetlenek”. S úgy látszik, nekik így már nem éri meg ... Kulturális program K. Zs. Gyömrőn, szerdán 17.30 órá­tól:( német nyelvtanfolyam, 18-tól: a nők klubjának fog­lalkozása, 19-től: karate. Az úttörőházban, 14-től: tornász; 16.30-tól: fotószakkör összejö­vetele. Monoron, 10-től az óvodá­soknak, 15-től a kisiskolások­nak: Cérnaszál királyfi a Mar­son, zenés mesejáték a Lencse Színpad előadásában, a belé­pődíj 20 forint, 17-től és 18- tól: számítástechnika, 17-től: ismeretterjesztő előadás. Cik­lusok szervezési lehetőségei címmel. Vecsésen, 10-tőd 18-ig: Gam­mel József festőművész hagya­tékából kiállítás. Mozi Gyömrőn szerdán a művelő­dési házban, 16.30 órától: Bye, Bye, Brasil. Monoron, 18-tól és 20-tól: Az utolsó tangó Párizsban. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom