Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-05 / 3. szám

1985. JANUÁR 5., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Nemcsak a nyelv nehéz A magyar diploma Alkotó örökösök pályázat S Irány: a moszkvai VIT sóinknak! — Kirnyán József vagyok, a Cse­pel Autógyár gyártóeszköz-gazdál­kodási osztályának a vezetője, ko­rábban a KISZ-bizottság titkára. Iz­galmas időszakban — 1977-től 1982- ig — töltöttem be ezt a funkciót, amikor a gyár a nehezedő gazdasági körülmények között is meg tudta alapozni továbbfejlődését. A KISZ- élet akkor is pezsgett: több. ma is elő forma, program honosodott meg, s a járműgyár alapszervezete végle­gesen elnyerte a KISZ KB vörös vándorzászlaját. Szívesen emlékszem vissza, mert rengeteg értelmes, ten­ni akaró fiatallal dolgozhattam együtt. És persze^ életem nagy élmé­nyei közé tartozik az 1978-as havan­nai VIT is. de sokáig senki sem jött. Már éppen aludni készültünk, amikor megérke­zett a zenekar, a vendégek pedig éj­féltájban kezdtek gyülekezni. A programok is ehhez a sajátos idő­számításhoz alkalmazkodtak: a dél­előtt szabad volt, a rendezvények késő délután vagy este kezdődtek. • Mire emlékszel a legszíveseb­ben? jí Harmadik, befejező fordulójához ér- 7 kezett a KISZ Pest megyei Bizottsága ^ és a Pest megyei Hírlap évfordulós 4 játéka: az Alkotó örökösök. Korábban x szőkébb pátriánk múltját, fejlődését, Y kulturális értékeit ismertük meg, ez- £ úttal pedig a KISZ-élet, külföldi £ testvérkapcsolatok és a VIT a téma. ^ Az utóbbi azért is aktuális, mert nyá- 4 ron, Moszkvában, immár tizedszer ta- x Jálkoznak a világ békeszerető if.júsá- X gának képviselői, s a Pest megyei kül- J döttségben helyet kannak pályázatunk £ nyertesei is. A kérdéseket, tcrmészetc- $ sen olyasvalaki adja fel, aki már ^ részese volt egy Világifjúsági Találko­zónak. © Kérlek, mutatkozz be olva­Van, akinek egy falat sem megy le a torkán, mások éppen ilyenkor esznek legtöb­bet. Alkat kérdése, ki marad fönn késő éjszakáig, ki fekszik le korán, hogy hajnal­ban keljen. A nyugodtabb, magabiztosabb típus nagyokat sétál, moziba megy, az idegesebb bezárkózik szobájába. Mindenki másképp csinálja. Annyi azonban bizo­nyos: a vizsgaidőszak minden egyetemi, főiskolai, hallgatónak próbatétel. Sok múlik a felkészülésen, még több a szerencsén, s azon is, ki mennyire tudja előadni mind­azt, amit az anyagból sikerült elraktároznia a fejében. Mindez fokozottan érvényes azokra a diákokra, akik egy számukra idegen és köztudottan nehéz nyelven tmul- nak és adnak számot ismereteikről. A sok száz tankönyvoldalon kívül ők a nyelvvel is birkóznak. S hogy ez nem lehetetlen, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy évente számosán szereznek diplomát egyetemeinken. Első és utolsó A Gödöllői Agrártudományi Egye­tem mintegy másfél száz külföldi hallgatója közül ketten ülnek velem szemben. Egyikük első vizsgaidő- szakának néz elébe, tapasztalatokat még csak a beszámolóikon, a zárt­helyi dolgozatok írásakor szerzett. Még keresgéli a megfelelő szava­kat, még nem hibátlanok a monda­tai. Másikuk sokkal nyugodtabb,, magabiztosabb. Folyékonyan, mond­hatnánk választékosán beszél, csak az akcentusa árulkodik, hogy nem anyanyelvét használja. Angel Faus­tina Valle Hernandez Kubából érke­zett, elsőéves gépész hallgató. San­dy Naidcr utolsó éves gazdász. Ha­zája a Dél-afrikai Köztársaság. Értetlen arcot vághatok, mert mielőtt megszólalhatnék, válaszol a ki sem mondott kérdésre. — Természetesen nem állami ösz­töndíjjal tanulok itt. A feszabadítá- si szervezetünk küldött ide egyetem­re. Az igazság az, hogy korábban, forró fejű ifjúként inkább harcolni akartam, nem értettem, miért fon­tos a tanulás. Ma már egészen más­ként gondolkodom és nagyon meg­szerettem a mezőgazdaságot. Angel útja lényegesen simábban vezetett Gödöllőre. — Nálunk most kezd fejlődni a mezőgazdaság. Rengeteg az új, kor­szerű gép, de nagyon kevés a hoz­záértő, jó szakember. A magyar egyetemek pedig közismerten szín­vonalasak, az itt szerzett diplomá­nak bárhol a világon nagy a tekin­télye. Szokatlan fegyelem Angel éppen m2 tematika vizsgára készül, néha az órájára pillant, mennyit rabolok még el értékes ide­jéből. — Ebban a félévben a mechanika volt a legnehezebb. Csupa egyes ZH-t írtam, de a pótdolgozatok már nagy nehezen hármasra sike­rültek. A tanárok nagyon rendesek velünk. Ha nem is követelnék ke­vesebbet, mint a magyaroktól, fi­gyelembe veszik nyelvi nehézségein­ket, igyekeznek segíteni. — Furcsa ellentmondás ez — szól közbe Sandy —, mindenképpen kü­lön kell kezelni minket, ugyanak­kor muszáj azonos követelményeket támasztani. A tapasztalt oktatók azonban egy-két mondat után tisz­tában .vannak vele, mennyit tudok. Van, aki csak a felkészülés alatt készített jegyzeteinket nézi meg, s abból eldönti, van-e fogalmunk az adott kérdésről. Mindenki megérti, hogy rendkívül nehezen sajátítjuk el ezt a nyelvet, annyira egyedülál­ló struktúrája van. Volt egv taná­rom, aki szerint csak a szórakozó­helyeken lehet igazán, jól megtanul­ná magyarul, legalábbis a minden­napi, élő nyelvet. — De nemcsak a beszéd okoz gon­dot — mondja Angel —, hanem itt ez a rengeteg rajz. Olyankor min­dig bezárom az ajtómat, mert ha megzavarnak, egy pillanat alatt tönkre lehet tenni sok-sók órás mun­kát. A gazdászoknak sokkal köny- nyebb, nekik ilyesmit nem kell csi­nálniuk. Szokatlan ez a nagy fe­gyelem is. Ha itt valamit megha­tározott időre le kell adni, akkor nincs mese: aki késik, fizetheti a különeljárási díjat. Ezt vállaltuk A nyelvet hosszabb-rövidebb idő alatt meg lehet tanulni, a mechani­ka, a kémia a magyaroknak is ne­héz. A külföldieknek egy számuk­ra teljesen idegen világba be i$ kell — Ez nem olyan nehéz — véli Angel —, a magyarok nagyon nyíl- taty és közvetlenek. Jó, hogy a kül­földi mindig kát magyar szobatár­sat kap a kollégiumiban, igy köny- nyebben alakulnak ki a kapcsolatok. — A beilleszkedés az egyéntől függ — mondja Sandy —, Angelnak könnyű, ő egy közvetlen, barátságos ember. De sokan nagyon zárkózot­tak: más a környezet, mások az er­kölcsi szokások — pozitív vagy ne­gatív értelemben egyaránt. Van, aki pár hónap alatt megtalálja a he­lyét, de van, akinek öt év sem elég. Az országot, Budapestet mindket­ten gyönyörűnek látják. Furcsa vi­szont a tál, a hó. És a paprika. S éppen ez, hogy csak ilyen apró kifo­gásaik vannak, jelzi: jól érzik itt magukat. Honvágyuk azárt bizonyá­ra van. Angel: Én szeretek itt lenni, las­san második hazámnak érzem ezt az országot. De a tenger az nagyon hiányzik! Sandy: Ezt vállaltuk. Ez az ára a dolognak. M. NAGY PÉTER A Ií£pel;cn: Sandy Naldo (jobbra) és An­gel Faustino Valle Hernandez (balra) 9 Hogyan jutottál ki a VIT-re? — A hivatalos delegációval keve­sen utazhattak, ezért az Express is szervezett csoportokat, s a munkahe­lyem javaslatára magalm is bekerül­tem az egyikbe. Többen mentek így, közöttük a VIT-vetélkedők győzte­sei és a kiemelkedő mozgalmi mun­kát végző fiatalok. A megnyitót még otthon néztem a tévében, mert a cso­portok váltották egymást, de így is tizenkilenc napot töltöttem Kubában, Havannától keletre, a Gvánabo nevű tengerparti üdülőhelyen laktunk. Már a légi út is különleges volt, mert egy rövid pihenőt leszámítva, majd’ tizennégy óráig tartott. 9 Mi történt, amikor megérkez­tetek? — Az éjjel kettőkor landoló IL— G2-est párás meleg és a helyi utazási iroda alkalmazottai várták a repü­lőtéren. Alvásról szó sem lehetett: földerítettük a környéket, megfüröd- tiink a tengerben. Másnap kiderült, hogy az éjszakai ébrenlét arrafelé egyáltalán nem ritka dolog. Este tíz­kor kicsinosítva és izgatottan vártuk az ismerkedési est többi résztvevőjét, — Az egészre. Végig csodálatos volt a hangulat. A baráti találkozók, a politikai programok éppen úgy, mint a mindennapos táncmulatságok. Nem számított, hogy ki honnan jött, milyen nyelven beszél. Értettük egy­mást. A záróünnepségen majd’ mil­lióan hallgattuk Fidel Castro be­szédét. Szakadt az eső, és ugye, eny- nyien nem állhattunk be az eresz alá. de nem is akartunk. Énekeltünk, táncoltunk, nem törődtünk az égi áldással. Teleírtuk egymás trikóit ne­•' vekkel, címekkel,, bár én inkább a ' saökámat nyújfótTam, mert kicsit csiklandós vagyok. — Sok különleges, o^kor humoros élményben volt részünk. Emlékeze­tes, hogy két gödöllői fiút fürdőzés közben megmart a rája, szerencsére hamar kiheverték. Azt sem felejtem el, hogy amikor séta közben a ku­bai lányok szépségét dicsértük, egyi­kük magyarul szólt vissza. Nálunk járt egyetemre. Az pedig már víg­játékba kívánkozik, amikor a bará­tom elvesztette a strandpapucsát a tengerparton. Pokoli kínokat állt ki a forró homokban, aszfalton lépked­ve. és könyörgött, hogy vegyem a hátamra. Sajnos, nem tehettem, mert nagyon leégtem, és még a könnyű pólót sem viselte el a foszladozó bőröm. De találtunk megoldást: megosztoztunk a papucsomon, és mindkettőn fél lábon ugráltunk el a szállásunkig. A kérdések: 2 Zjfföfik Milyen kitüntetéseket, aclomá- ^ IPJw nyózhat a KISZ és kik kaphat- ^ ják me-; a KISZ Pest megyei £ Bizottsága által 1977-ben alapított em­V lékpiakettet? ? ^ Hagyományos rendezvényünk a 4 Pcst megyei ifjúsági találkozó, x w Eddig mely években és hol ren- x dezték meg? v, í A megye KlSZ-es fiataljai 1981­^ ben adták át az úttörőknek a A társadalmi munkával megépített ^ bürzsönvj úttörő vasutat. Soroljátok ^ fel az állomásokat! z v fiP&k A fiatalok rendszeresen utaznak v flr,IP a külföldi testvér.megyéinkbe. J Suhl megyében melyik város to­f gadja őket és miről híres a település? ^ Omszk megyében és nálunk megta- 4 1 álható Ligeti Károly emlékműve. Mi­x lyen idézet olvasható a budakalászi z emlékműven? Bulgáriában mslvík me* Yj gyével van testvérkapcsolatunk? ? $ Hol és mikor fogalmazták meg A a világ fiataljai, hogy időközön­> ként nemzetközi békctalálkozó­y kát szerveznek? Milyen nemzetközi if- y júsági szervezet létrehozását szente- Y. sítették ekkor? ? ^ A VJT-ck eseményeit költőink. JÍ f|Íjp íróink is figyelemmel kísérik. Mi­A lyen irodalmi alkotások szület­x tek a találkozókkal kapcsolatban? So- X Toljatok fel legalább öt művet! (A helyes válaszokért öt-öt pont jár. Az egyéni résztvevők megoldá­sait fordulónként, a KlSZ-szerveze- tek. ifjúsági közösségek teljesítmé­nyét a harmadik forduló után érté­keljük. A megfejtéseket 1985. január 21-ig kel! elküldeni az alábbi címre: KISZ Pest megyei Bizottsága. 1126 Budapest. Nagv Jenő utca 5.' A borí­tékra ragasszátok rá cikkünk újság­ból kivágott feleimét: Alkotó örökö­sök pályázat, 3. A nyertesek névso­rát a következő, február másodikai számunkban közöljük.) K. I* illeszkedniük. Két félidő a Sportesarmkhan Szűkre szabott vadászgúnya Vadászat zaja verte föl a magyar rockzene erdejének csend­jét. Már-már azt hihettük, h^ry leáldozóban a Hobo Blues Band csillaga, amikor a Vads^zat című dupla albumukkal kirukkoltak. Már a lemez megjelenése is ellentétes vélemé­nyeket váltott ki, a Sportcsarnokban karácsonykor megren­dezett koncert pedig tovább erősítette mindkét tábor állás­pontját. A fogadtatás annyit teljes bizonyossággal elárul: Földes László csapata olyasmire vállalkozott, ami jószerével példa nélküli a magyar rockzenében. Egy vadászat történe­tét mondják el a dupla album dalai. Természetesen többről van szó egyszerű vadászatnál. A dalok többértelműségre tö­rekednek. S ezt teljes nyíltsággal teszik, nincs is, aki komo­lyan hinné, hogy pusztán a vadászat szépségéről vagy bru­talitásáról van szó. Az ilyen összefüggő kompozícióknak már vannak hagyományai a nyugati rockzenében. Példaként em­líteni elegendő a mindeddig legsikeresebbet, amit fölülmúl­nia méí egyetlen együttesnek sem sikerült: a Pink Floyd The Wall című albuma ebben a kategóriában verhetetlen. Vérszegény látvány Zsúfolásig megtelt a Sportcsa.rnoik nézőtere a kará­csonyi koncertre. A türelmetlen tinik ütemes Hobo- Hobo-Hobo kiáltásokkal sürgették a több mint fél órát csúszó kezdést. A reflektorok festett díszleteket vilá­gítottak meg, amint a zenekar tagjai különböző koro­kat idéző vadászjeimezekben a színpadra vonultak. A közönség zömét alkotó, fiatalok lelkesedése hamar alábbhagyott, miután rájöttek, itt nem arról van szó, amit a Hobo Blues Bandtől megszoktak. Inkább csak — szintén szép számmal összegyűlt — harmincasok fi­gyeltek igazán a szövegek áttételes értelmére, s jutal­maztak nagy tapssal egy-egy sikerült dalt. Jól érezték Hobóék, hogy ezt a kompozíciót nem le­het egyszerűen eljátszani, a zene önmagában kevés lenne a hatáshoz. A színpadi látvány azonban gyen­gére. sikeredett. A díszletek, a számokat mintegy il­lusztráló táncok, jelenetek, élőképek önmagukban vér­szegények voltak, a zenét, a dalok szövegét viszont túlmagyarázottá tették. Talán mégis többet ért volna, ha az együttes a hangszereire hagyatkozik. Deák Bili Gyula hangja, Tátrai Tibor gitár játéka. Földes László szóló-show-ja képes volt egy-egy pillanatra igazi han­gulatot teremteni. S jó, helyenként fergeteges zenét hallhattunk. A szö­vegek között is akadt figyelemre méltó. Az egész együtt mégis kimódoltnak, csináltnak tűnt. Túl sokat akartak elmondani egyszerre a világról, életünkről, s ehhez szűknek bizonyult a vadászgúnya. Mindez persze mit sem von le a kezdeményezés új­szerűségéből. A Hobo Blues Band próbálkozása öröm­mel üdvözölhető, mint minden olyan kísérlet, ami friss hangokkal akarja élénkíteni a kifáradófélben lévő magyar rockzenét. Az igazi Hobo A másfél órás műsor alatt aligha zsibbadt el a csá­polásra a színpad elé gyűlt tinik karja. Végül nekik sem kellett csalódottan távozniuk. Az elsőt egy újabb koncert követte. Fölcsendült a Kőbánya Blues. Bili hangja megremegtette a csarnok vastraverzeit, zú­gott a közönség, magasba lendültek a karok. S ezután sorra következtek a jól ismert Hobo-dalok. Igazi ar­cát mutatta az együttes. Nem kis éredmény az, amit Földesék ebben a műfajban elértek. Az egykor világot hódító blues fölelevenítésével. a régi dalokra írt ma­gyar szövegekkel egy olyan korosztályt nyertek meg ennek a zenének, amely csak hírét hallhatta a műfaj­nak. A második félidő is tartogatott még meglepetést az idősebbeknek. Vendéget jelentett be Hobo: Orszáczky Miklós lépett a színpadra, a rövid életű, de legendás hírű Syrius együttes külföldön élő basszusgitárosa és énekese. Annak idején korukat megelőzve kezdtek dzsessz-rock muzsikát játszani. Most a beatnemzedék öregedő tagjai óriási lelkesedéssel fogadták régi ked­vencük néhány perces vendégjátékát. Tátrai Tibor szó­lógitárja pillanatok alatt tökéletes összhangban szólt az egykori zenekari társ basszushangszerével. Bili és Or­száczky hangja hátborzongatóan szállt az óriás hang­falakból. Azt hiszem, sokak fejében megfordult: ha ezek egy zenekarban muzsikálnának ... y M. N. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom