Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

1985. JANUAR 3., CSÜTÖRTÖK Két bemutató Yígoperák a Népszínházban A Népszínház operatársula­ta két egyfelvonásos vígopera bemutatására készül Mozart A színigazgató és Donizetti A csengő című alkotását Kertész László viszi színre. A Mozart-mű csaknem 200 esztendeje, II. József császár megrendelésére íródott, s egy színház belső életének visszás­ságait figurázza ki azzal a vég­kicsengéssel. hogy igazán jó színházat csak együttes mun­kával lehet teremteni. A mostani bemutatón a szerep­lők játékosan magyarított ne­vekkel lépnek színpadra. Így a színigazgatót Zefir Ervin­nek, a pénzembert Börze Áronnak, az énekesnőket Szív Szilviának és Csengődi Cs. Csillának, a tenoristát Csalog Ányosnak, a komikus titkárt pedig Bufínak nevezték el. A színigazgató szerepét Németh József, a további főbb szerepe­ket Bakonyi Ilona, Rozinái Gabriella, Zöld Ildikó, Hege­dűs József, Schittler László, Bordás Dezső és Nagy János énekli. Donizetti A csengő című vígoperája — amely 8 nap alatt készült el — egyetlen éj­szaka, mégpedig az öregedő pa­tikus és ifjú hitvese nászéjsza­káján játszódik. Az oparakemé- diát Jánosi Péter, Németh Gá­bor, Lózsy B. János, Elmer Fe­licia, Kubicza Zsuzsa, Bihari Tóth Zsuzsa, Iván József és Virágh Rezső adja elő. A lsét egyfelvonásos bemutatóján — január 21-én — László Endre, a további előadásokon Geró Erik, illetve Doman Katalin lesz a dirigens. Alkotó generációt nevelni Emb eríantom vagy p olihisztor? Heti filmiegyzete Carmen Nyakunkon az ezredforduló. A tudományos és technikai forradalom mérföldeket lépő csizmában rohan a jövő- elébe. A' modernség bűvészmutatvá­nyaiba belefáradt, tehetsége­sebb művészek új utakat ke­resnek, a különféle művészeti ágak eredményeinek szinteti­zálásával kísérleteznek. A tu­domány és a művészetek kon­túrjaiban elénk rajzolják a jövő emberideálját és jelzik a fejlődés dilemmáit is. Válasz­út előtt állunk: egyik lehető­ségünk a specializáció, hogy egy részterület töredékéről, a majdnem semmiről szinte mindent tudjunk, a másik, hogy ismereteinket átgondolt szempontok szerint új rend­szerbe foglaljuk, az egészet próbáljuk meg magunkban át­ölelni. Kérdés, hogy a robottal konkurráló fantomember vagy a reneszánsz polihisztor hó­dít ja-e meg magának a jövőt. A kor kihívása ez, és már ma úgy kell alakítanunk az oktatást, hogy a következő ge­nerációk. ne szellemi betaní­tott munkásokként kerüljenek ki a padokból, hanem mint az új és újabb problémáikra alkotóan reagáló emberek. Az elmúlt heteikben beszá­moltunk a dr. Zsolnai József, az Oktatáskutató Intézet mun­katársa vezette oktatási kí­sérletről, melynek egyik helyszíne Törökbálint. © Gondolom, önök is e ki­hívásra keresik a korszerű választ, — A képesség- és tehetség­fejlesztés! kutatások segítése céljából indítottuk el ezt a kí­sérletet — mondta dr. Zsol­nai. — Ma, az ismeretek je­lenlegi szintjén nemigen lehet eldönteni, hogy ki tehetséges, ki nem, és ki miben, hány do­logban az. Természetesen ma is vannak úgynevezett kiugró képességű gyerekek, de kér­dés, hogy abban a legtehetsé­gesebbek-e, amiben valami­lyen szintre eljutottak. Azért kérdés, mert a mai iskolások nem szembesülnek a tevékeny­ségek, a lehetőségek sokféle­ségével. Ha a skála másik vé­gét is szemügyre vesszük, a pályakudarcok és pályamódo­sítások szintén arra utalnak, hogy a képességek és a tehet­ség tisztázásának ügye proble­matikus. A tehetségnek két alaptípu­sa különíthető el. Az úgyne- vezett pedagógiai tehetségek ugyan jóval meghaladhatják az átlagot, de nem alkotnak eredetit. Á kreatológiai érte­lemben vett tehetségek vi­szont újszerűt, egyedit alkot­nak. Egyelőre még nem tudjuk — épp a kutatásokkal igyekszünk kideríteni —, hogy a tehetség hogy oszlik meg a populáció­ban, ennek a szóródásnak mi­lyen törvényszerűségei van­nak. A problémakör genetikai összefüggéseit is napjainkban vizsgálják. A kutatásnak van egy csa­lád-, illetve szociológiai hát­térvizsgálati része. A mérése­ket nemcsak a kísérleti osztá­lyokban és környezetükben, hanem a kontrollcsoportnál is elvégezzük. A törökbálintiak kontrollcsoportja egy budaörsi osztály. Ök az 1978-as új tan­terv szerint tanulják az'■ anya­IÁLLÍTÓTERMEKBŐL A megtalált Tornyai-örökség ? A Magyar Nemzeti Galé- ? rlában megnyílt Tornyai­ig tárlat januárban látható a Í budai Várban. Munkácsy levele Ez az anyag számtalan. Szentendrén készült képet is tartalmaz. Nemcsak festmé­nyek, hanem értékes doku­mentumok. Tornyai Jáno3 naplójegyzetei és hozzá inté­zett levelek i.s láthatók a Nem­zeti Galéria tárlatán. Vala­mennyi között legértékesebb Munkácsy Mihály 1895. már­cius 8-án, Párizsban kelt le­vele: Alulírott meleg szívvel ajánlja a nagy tekintetű vá­rosi tanács becses figyelmébe és pártfogásába. A magyarul írt felszólítás minden bizony­nyal Hódmezővásárhely veze­tőinek szólt, hiszen a város ösztöndíjával tartózkodott Tornyai János ’ Párizsban és lett az alföldi realizmus mes­tere, vette át Munkácsy Mi­hály folytatható és folytatan­dó örökségét. Kérdés, hogy a feltárt Tornyai-művek módo- sítanak-e a festőről alkotott szemléletünkön? Kiderül egy­részt, hogy képzőművészetünk mekkora tartalékkal rendelke­zik, s az is. hogy az igazán maradandó alkotáshoz mennyi előkészület szükséges. Hagyomány cs újítás A lelkiismeretesség a meg­ragadó a Gómeskút, a Szoba belseje vázlatban, amelyek megalapozzák a mesterművet. A változatokból is érződik, hegy Tornyai drámai alkata rejtett derűvel ellenpontozódott. Kü­lönös — és egyben természetes —, hogy rajzi előkészületeiben több a leíró elem. így sűríti elképzeléseit a mű végleges, emblématikus formájává. Köz­tudott, hogy alföldi realizmu­sának mennyire meghatározó elérne a barna tónusokban ér­zékelhető dráma. Kolorisztikus ereje Szentendrén támad fel igazán a harmincas években. A tüzes árnyalatok bő tempe­ramentuma, ahogy kapun, ab­lakon özönlik műtermébe a nyár. Itt festi vagy negyven kerti pad változatát — önma­gában, fákkal, figurákkal — Tornyai Jánosi Szivárvány melynek végleges formáját már nem ő, hanem tőle füg­getlenül, Szőnyi István festi meg a zebegényi környezet­ben az 1940-es évek elején. Rengeteg kép van a várat­lanul föltárt anyagban: bog­lyák, borjúk, kancsós csend­életek. . frissen fogalmazott szentendrei kertek, tájak, még egy fehér ló is képpé jegyző- dik a Bús magyar sors ellen­pontjaként. Tornyai János egy öntörvé­nyű hagyománytiszteletet ala­kított ki művészetében, oly módon, hogy hozzácsatolta a korszerű látásmód r.eoiogizmu- sát. Így válik hitelessé és ma­radandóvá. Szentendre hatása Befejezésül még két dolgot szükséges mégjegyezni. Azt. hogy a szentendrei festészet ■két kulcsa Ferenczy Károly és Barcsay Jenő személyisége. Fe­renczy azzal, hogy 1890-ben Szentendrén festett kénéivé! indította el a nagybányai mű­vészet folyamatát, s így tör­vényszerűen ide tértéi;: vissza a nagybányai iskola későbbi korosztályai Barcsay Jenő pe­dig a maga egyetemes tájéko­zódásával, emberi tapintatával és együttérzésével Tornyait nemcsak hívta Szentendrére, hanem műtermét is rendelke­zésére bocsátotta. Sokrétűen segítette őt, mintegy bábáskod­va felette, hogy a nagy alföldi mester művészete új színekkel gyarapodjon a szentendrei környezetben.- r~.v. got. Az összehasonlítással azt szeretnénk kideríteni, hogy mit lehet belőlük maximáli­san kihozni a különféle mód­szerekkel. Az eredményeket számítógéppel dolgozzuk fel. Ez év végén talán már tudunk valami érdemlegeset mondani az első három osztályról. Ne­gyediktől a tehetségesek fa­kultatív képzésben részesül­hetnének, hiszen a fakultáció­nak épp az lenne az értelme, hogy a diákot abban fejlesz- szük, amiben érdemes. © A program másik része a képességfejlesztési kutatá­sokhoz kapcsolódik. Amint láttam, a kísérletben nagy szerepe van a tevékenységnek. — Alapvető kérdés, hogy az egyes képességeket mely élet­korban lehet leghatékonyab­ban fejleszteni, és ehhez kap­csolódva hogyan kell a gyere­kek életkorát tekintetbe véve szétosztani az anyagot. Mikor lehet bevezetni a filozófia, tu­dományelmélet vagy esztétika tanítását. Tapasztalataim sze­rint késve kezdjük e tárgykö­röket tanítani, és úgy, hogy nem ismerjük a gyerekek ké­pességeit. & Manapság sok szó esik a túlterhelésről. A törökbálinti példa arról győzött meg, hogy a mainál jóval többet is meg lehet tanítani átgondolt okta­tásszervezéssel. a gyerekek igé­nyeire figyelve. — A pedagógus egyik elsőd­leges feladata, hogy az órákon a képességfejlesztés és moti­váció 'megfelelő arányát ki­alakítsa. Fontos, hogy a gye­reknek egyik tárgytól se men­jen el addig a kedve, mielőtt a lényegét megismerné. © Amikor a programról mc. séltem, sokan kérdezték tőlem, hogy ha ilyen jó, miért nem' vezetik be már a közeljövő­ben? — Egyszer végig kell taníta­ni, és ahol szükséges, korrigál­ni az afiyagot. Pontosan tisz­táznunk kell, „-mennyi tevé­kenység fér bele az Iskolai foglalkozásokba. Jövőre való­színűleg elkészül egy alterna­tív, redukált program, ami bevezethető, ha a pedagógus- továbbképzést is sikerül meg­oldanunk. © Milyen lehetőségek kínál­koznak ez ügyben? — A programot meg lehet­ne tanítani pedagógusképző intézményekben vagy pedagó­giai intézetekben. Az lenne az ideális, hogy akik majd a megtanulását és később taní­tását vállalják, fizetésemelést kapjanak. Mint kívülálló úgy látom, hogy talán a szemléletváltás lesz a legnehezebb. Itt nem osztályban, hanem - gyéreik­ben kell gondolkodni. Minden csak vele együtt történhet, ér­te, hogy valóban megismerje és a sok-sok burokból kibon­takoztassa önmagát. Nagy Emőke BíTv-FIGYELQ' Yil VlSt.U. Ami a mostani televíziós szilvesztert; illeti, nos, erről nyilván majd úgy esik szó, mint egy grafikon­ról, amelynek íve 'dicséretes szökkenéssel lendült a magas­ba, ahol aztán egy ideig őriz­te is ezt a helyzetét, majd pe­dig — éppen az éjfél előtti időben — elkezdett ereszkedni lefelé, és.el is jutott egy saj­nálatos mélypontig. Azt a bizonyos felszökel­lést a Szupcrcolának köszön­hetjük, amelynek ezeregyéjsza- lzás összeállítása igazin szelle­mesre, mind képi mivoltában, mind pedig poénjait illetően igen szórakoztatóra sikeredett. A Minden lében két kanál cí­mű sorozatnak A nyitány cí­mű — közkívánatra bemuta­tott — darabjáról hadd ne es­sen itt szó, hanem hangozzék el inkább a dicséret annak a Hofi Gézának a címére. aki most ismét vállalta a szilvesz­teri szereplést, s aki ugyan most nem kápráztatott el. de aki ezúttal is kellő színvona­lon adta elő önmagát. Hofi után következett a nagy esi an adnat tá val b eh ar an g ozo it élő adás a Vidám Színpadról. És amikor Sas József vezény­letével ez a kapcsolás kezde­tét vette, e-indult leielé szo­morú útjára az a föntebb em­lített minőségjelző görbe. Ez a Valahogy mindig lesz! című kavalkád ugyanis pontosan olyan volt, mint a Telepódium adásai szoktak lenni, azaz viccmesélősen ósdi, erőltctet- ten szellemeskedő. Azon ritka kivételtől eltekintve, mint pél­dául Körmendi János cs Gál- völgyi János zongorás, hegedűs néma játéka, zömmel abból állt, hogy a leghagyományosabb — tehát már joggal unható — modorban tréfákat közvetitstt. Ráadásul éppen azok előadá­sában, akik évre év, évtizedre évtized, szinte szóról szóra, gesztusról gesztusra mondják, mutogatják a magukét. (Amit Bodrogi Gyula és Kabos Lász­ló ebben a haeacáréban pro­dukált. hát azt nem volt éppen könnyű elszenvedni.) A Bordalok diszkóritmusban már csak ezért hangzottak fel, hogy pontosan lehessen mu­tatni az éjfélt jelző órát, és hát az új évet köszöntő összeállí­tást is csak afféle háttérmuzsi- Izaként élvezte, aki élvezte. A summ''rat: túlestünk ezen a televíziós szilveszterezésen is. A. L» Jelenet a Carmen-filmből A XIX. század elejének iro­dalma tele van felfedezések­kel. Nem az írókat, költőket fedezik fel; cik találnak rá új területekre, témákra, s ezek­kel új ábrázolási módokra és szférákra. Az angol romanti­kus költők — Byron, Shelley, Keats — például Itália-imá- datba esnek. Elődjük is van: Goethe, s utóduk is: Stendhal. A franciák Ibéria felé fordul­nak. Az oroszok saját hónu­kon belül tárnak fel irodalmi szűzföldeket. E nagy felfedezők sorába tartozik az a francia író, Pros­per Mérimée, akinek a Cor­ing a-történetet köszönhetjük. Elég korán született ahhoz (1803), hogy érett férfiként él­je meg a század első felének nagy forradalmi mozgásait, s elég sokáig élt ahhoz (1870- bsn hunyt el), hogy megérje e mozgalmak bukását is. Érdek­lődése mindamellett sokkal in­kább volt az egzotikumokra, semmint a politikára irányí­tott. így jut el utazásai során Spanyolországba is, és szeret bele a spanyol világba, a kü­lönleges, számára egzotikusnak tűnő szenvedélyekbe, a spanyol táj, a spanyol embereik kínálta izgalmasan új élményekbe (s egy dúsgazdag madridi grófnő­be ...) Ennek a spanyol él­ménynek a szülötte egyebek között a Carmen. A vad, szen­vedélyes, gyönyörű sevillai ci­gánylány történetét választja aztán operája alapjául a fiatal francia zeneszerző, Bizet, s ír­ja meg — 33 évesen — a Car­ment, pontosan 30 évvel a no­vella megjelenése után, 1875- ben. Ez az opera a legismertebb zenedrámák közé tartozik. Ta­lán ezért is csábító a téma az új meg az új feldolgozásra, a különböző műfajok által tör­ténő újrafogalmazásra. A Carmenból régebben több film is készült már. de készült néhány egészen friss változat is. Jean-Luc Godard velencei nagydíjas filmje volt 1983- ban a Keresztneve Carmen. Peter Brook egy sajátos meg­fogalmazású színielőadás film­változatát csinálta meg Car­men tragédiája címmel. Fran­cesco Rossi az opera filmválto­zatát forgatta le, Carmen cím­mel. A spanyol Carlos Saura pedig, a világhírű táncos An­tonio Gadessel összefogva, megcsinálta a Carmen táncvál­tozatát. Ezt látjuk most a hazai mozikban. A táncváltozat meghatáro­zás azonban pontatlan egy kis­sé. Igaz ugyan, hogy Gadesnak van egy régebbi Garmen-tánc- kompozíciója (magyarországi vendégjátékán be is mutatta ezt Gades és együttese), de ez a film nem ennek a táncjáték­nak a filmszalagra rögzítése, noha a történet szerint egy táncegyüttes épp a Carmen táncváltozatának megvalósítá­sán fáradozik, s ehhez a pro­dukcióhoz keres és talál egy megfelelő Carment az együt­tes vezetője (aki maga Cades). De még az sem igazán lénye­ges itt, hogy ez a Carmen egy gyönyörű és szenvedélyes, kez­dő táncos, akit történetesen épp Carmennak hívnak. És az is csak a történet nem is szük­ségszerű megcsavarása, hogy ebbe a Carmenba beleszeret az együttes vezetője, s hogy Carmen jg rövid és izzó szerel­mi kapcsolat után más férfival adja össze magát, és ezért épp­úgy az életével fizet, mint Mé- rimée és Bizet művében. Az igazán nagyszerű ebben a filmben Antonio Cades táncművészete. A koreográfus és a táncos Gades remeklései teszik lélegzetelállítóan izgal­massá, feszültté, sodró erejű­vé ezt a filmet. Ahogyan Ca­des egy próbamozzanatból ki­bont egy drámai szituációt (a dohánygyári munkásnők jele­netéből Carmen és Christina vetélkedését és párviadalát pél­dául), egy névnapi poharazás­ból a torreádorjelenetet, vagy a gitárosak egy-egy Bizet-té­mából egy táneritmust — az a mesterségbeli tudás és a mű­vészi invenció remeklése. És még valami: egyfajta vissza- transzponálás. MCrimce és Bizet számára a Carmen-téma végül is egzotikum és különle­gesség volt, noha (különösen Bizet) remekművé formáit,". Ám mégis benne van az ope­rában is egy máshonnan érke­zett idegen rácsodálkozásána'- gesztusa, mozzanata. Gadc és táncosai (nem utolsó sorba az itteni követelményekre' eszményien megfelelő Carmc" Laura del Sol révén is) viszo- mintegy visszahelyezik, vissze transzponálják ezt a történet: az eredeti környezetbe, talajbr etnikumba, légkörbe. így váiT igazán spanyollá Carmen tör­ténete, s így válhat akár eg” mai dráma anyagává is, hiszen Carmenek és Don Josák, Escc- miillók és Mercedesek ma is teremnek spanyol földön. Jól tudja ezt Gades és Saura is, ezért helyezi a mába a Car- men-témát, s ezzel érzékelteti időtlenségét és aktualitását is. Lady Chatterley szeretője Eár Viktória királynő 1901 januárjában elhunyt, uralko­dásának hatvannégy esztende­je oly erős nyomokat hagyott az angol erkölcsökön, hogy D. H. Lawrence 1928-ban megje­lent regényét, a Lady Chatter­ley szeretőjét, a legmerevebb viktoriánus szellemben nyilvá­nítottál; erkölcstelennek, por­nográfnak a szigetországban. A hírhedt regény mai olva­sója ezen némiképp csodálko­zik. A szép fiatal lady és a marcona, kissé brutális fér­fiasságé vadász szerelmének elbeszélése manapság nem hogy pornográfnak nem hat, hanem még erotikusnak is elég sápadt. A könyv társadalmi- szociális kicsengései meg nai­vak. A regény új filmváltozata még ennyit sem ad, úgy hogv tulajdonképpen egy botrány­legenda szerte}oszlásának va­gyunk tanúi. Just Jackin ren­dező (ő jegyzi a nevezetes fél- pornó Emanuelle-filmeket is) ezúttal elszánd,gi, elesztáti- zálja a témát. Gyönyörűek az angol tájak, Lady Chatterley (Sylvia Christel) szép és deko­ratív ruhában is, anélkül is, Nicholas Clay mint Mellors vadász kellően hozza a machis­mo, a vad férfiasság küllem! ismérveit — aztán vége. A szerelmi jelenetekről meg csak annyit: az Eszkimó asszony fázik hasonló képsoraihoz ké­pest ezek valósággal szűziesek. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom