Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-21 / 16. szám

A képviseleti sraka minőségéről A mércét sá jenki maga emeli ŐRI Mozgalmas esztendő elé nézünk az idén. A gazdaság­ban nyilvánvalóan folytatódnak a különböző változások, s politikai, társadalmi életünkben is jelentős események várhatók. A párt alapszervezeteibqn ezekben a napok­ban zajlanak a XIU. kongresszust előkészítő, vezető­ségválasztó taggyűlések. Közeleg az ország felszabadu­lásának 40. évfordulója, s 1985-ben — az új rendszer szerint — tanácsi választásokra is sor kerül... Olyan időszakban történik mindez, amikor a képviseleti mun­ka jelentősége minden területen nő, minősége nagyban meghatározza az emberek hangulatát, közérzetét. A Pest megyei tanácstagok monori körzeti csoportjának tagjai — az országgyűlési kép­viselőkkel és a helyi tanács­tagokkal —, sok nehéz felada­tot, megbízatást teljesítettek a választási ciklus eddigi szaka­szában. Bakonyi Györggyel, a csoport elnökével közös munkájukról beszélgettünk. — Az emberek — a válasz­tók — jobbára az egyes ta­nácstagok tevékenységét isme­rik, a testületét kevésbé. S talán nem is igazán értik a je­lentőségét. — Á mi munkánk valóban' kettős arculatú. Ez kifejezésre jut egyrészt kinek-kinek a maga választókörzetében a fo­gadóórákon, a lakossággal, a tanáccsal, illetve a gazdasági egységekkel, politikai, társa­dalmi szervezetekkel való kap­csolattartásban. Tőlük gyak­ran kapunk konkrét megbíza­tást, feladatot, amelyeket kö­telességünk a tőlünk telhető módon, a leglelkiismereteseb­ben teljesíteni. A megyei ta­nács ülésein például viszont már egyeztetett programmal, a közös érdekek képviselői­ként veszünk részt. Érzelmi kötődés is Az együttes munka jelentő­ségét én abban látom, hogy a csoport keretein belül, a legaktuálisabb témák napi­rendre tűzésével és megvita­tásával átfogó képet kapunk egy-egy kérdéskörről. Nagy fontosságot tulajdonítok a konkrét és pontos informá­cióknak, amelyeket adaptál­ni tudunk a • közéleti munká­ban, befolyásolja állásfoglalá­sunkat, s nem utolsósorban segít a választók tájékoztatá­I sában vagy agitációjában. í Együttműködésünk kohéziós erő: nemcsak az értelmi, ha­nem az érzelmi kötődésünket is fokozza. Töprengve — Előfordulnak-e viták a tanácstagi csoporton belül? Például, ha egyes feladatok rangsorolásáról van szó ... — Ilyen jellegű vitáink ép­pen azért nincsenek, mert a közös munka révén ismerjük a városkörzet, s egymás vá­lasztókerületének gondjait. Tudjuk és belátjuk, hogy mindig a legsürgetőbb, leg­égetőbb feladatokat kell elvé­gezni. Az viszont gyakori és természetes, hogy a csoport­üléseinkre meghívott előadó­kat — egy-egy szakterület képviselőit, gazdasági, vagy kereskedelmi egység vezetőit — alaposan „kivesézzük”, fel­hívjuk a figyelmüket az álta­lunk tapasztalt hiányosságok­ra, gondokra. Legutóbb pél­dául a két áfész elnökét „for­gattuk” meg. — S mit szólnak ehhez az érintettek? — Ügy érzem, a testület már rendelkezik akkora te­kintéllyel, ranggal, hogy a megbíráltak tudják, minden­kor önzetlenül, a köz érdeké­ben emelünk szót. Magam is gyakran tapasztalom, a helyi gazdasági egységek, intézmé­nyek is számítanak ránk. Mindebben nyilván döntő sze­repet játszik a nagyközségi pártbizottságtól és a tanácstól kapott sok segítség, a folya­matos elvi és gyakorlati tá­mogatás. — Milyen a kavcsolatuk a terület országgyűlési képvise­lőivel? Kellemetlen sarok Az tináltóság felelőssége T7 annak dolgok, ame- ’ lyekröl beszélni köny- nyebb, mint a gyakorlatban boldogulni velük. S az utóbbi hónapokban, évek­ben akad is bőven beszéd­témánk, hiszen ahogy már közhelyként emlegetjük, je­lentős és gyors változások zajlanak körülöttünk, szinte az élet minden területén. Tavalyelőtt s tavaly a közigazgatás átszervezése tartott izgalomban minden­kit. Milyen lesz? Hogyan va­lósul meg? Kinek lesz haszna belőle? Ezt az utóbbi kérdést — sze­rencsére — egyre kevés­bé félünk föltenni, hiszen senkinek sem mellékes, merre haladunk, s milyen ütemben. Gyakran került — és kerül máig is — szóba a helyi tanácsok önállósága, kezdeményezőkészségének szerepe. Ennek lehetséges előnyeiről és esetleges kát­rányairól is sokat vitat­koztunk. Az érveket és el­lenérveket felidézni fölös­leges. hiszen többé kevés­bé abban mindenki egyet­értett: az elmélet próbakö­ve a '■■■akorlat. Magyarán, meglátjuk, hol, hogyan tud­nak élni az önállósággal — a szabad kézzel.., Egy példa az egészen kö­zelmúltból. Messzemenő kö­vetkeztetéseket talán nem érdemes levonni belőle, de a mindennapi tanulságok közé feltétlenül be kell so­rolni. ‘ Szombati számunk­ban az iskolák fűtéssel kap­csolatos problémáiról ír­tunk. Az illetékes, néhány zökkenőt, említve kijelen­tette: „Súlyos, hosszan tartó gondokról egyik városkör­zeti iskplából sem kaptunk jelentést.” Lapzárta, vagyis az említett írás leadása után a monori nagyközsé­gi pártbizottságon járva az egyik munkatársat keres­tem. ..Elment tartálykocsit, s olajat felhajtani" — mond­ták. Végül is így derült ki, hogy bizony nem csu­pán átmeneti gondok akad­nának, ha nem sikerülne se­gítséget találni. A körzet- központ és a községek párt- bizottságai, pártvezetősé­gei „ráérezve" az aktuális feladatokra, felmérést ké­szítettek arról, hogy az egyes gyermekintézmé­nyekben mekkora tüzelő­készletekkel rendelkeznek. Ennek nyomán 1 derült ki, hogy bizony több helyen nagyon is fogyóban van a szén, az olaj. Akadt olyan iskola, ahol már csak egy napra elegendő fűtőanyag­gal rendelkeztek. S ezt a hiányt nem ellátási gon­dok okozták... Kiderült az is, hogy az egyes tanácsok, illetve az intézmények ellátásáért fe­lelős GAMESZ, vagy GESZ dolgozói egyszerűen „elfe­lejtették” időben megren­delni a szükséges tüzelő­utánpótlást, s még az utób­bi napokban is — vára- rakozták... Az akadozó ellátás oka köztudottan nem az alapanyag, hanem a szállítókapacitás hiánya volt. Bizonyíték erre, hogy a pártbizottság közbelépé­se nyomán a Volántól, il­letve az egyik szovjet kato­nai alakulattól kölcsönka­pott tartálykocsikkal sike­rült folyamatossá tenni a szállítást. Ennek csupán az a szépséghibája, hogy a kezdeményezők nem a he­lyi tanácsok, illetve gaz­dasági, műszaki ellátószer­vezeteik voltak. Pedig, ha időben reagálnak, s kérik, nyilván a helyi gazdasági egységek is kisegítették vol­na őket. A z önállóság kétségtele- ** nül nagy felelősség. Nem elég azonban igényel­ni, élni is tudni kell vele. S vannak helyzetek, ami­kor ez nem egyszerűen le­hetőség, hanem halasztha­tatlan kötelesség. V. J. — Ök is állandó meghívot­tal a csoportüléseinknek, s rendszeres résztvevői a közös munkának. Több esetben, több ügyben közösen járunk el. Dr. Varga Jánossal együtt szorgalmaztuk az illetékes mi­nisztériumban a Forrás áru­ház megépítését, más fórumo­kon pedig az Ady úti iskola, valamint a gimnázium épüle­tének korszerűsítését. — Hogy érzi. könnyebb vagy nehezebb lett ebben a választási ciklusban a képvi­seleti munka? — Annyival lehet nehezebb, amennyivel nőttek — a nép­gazdaság adott helyzete kap­csán — a tanácsra háruló ter­hek. A kevesebb pénzt job­ban be kell osztani, alaposan meg kell gondolni mire mennyit költünk, többet kell töprengeni azon, hová mit ad­hatunk. Ebből adódik, hogy nehezebb a lakossággal meg­élhetni az egyes döntések okait, az agitáció több ener­giát igényel. Aki azonban vál­lalta, s önzetlenül, legjobb tu­dása szerint akarja ellátni ezt a feladatot, az nem térhet ki a nehézségek elől sem. Lokálpatriótaként — ön felelős beosztásban az MSZMP Központi Bizottsá­gának apparátusában dolgo­zik, számtalan más társadal­mi megbízatása van. Hogyan győzi mindezt? — Ügy érzem, csak annyit vállaltam, amennyit lelkiisme­retesen el tudok végezni. A mércét önmagában mindenki­nek magának kell meghatá­rozni. Egyébként pedig Ma­nor on élek, itt köteleztem el magam, úgy hiszem egészsé­ges lokálpatriotizmus, hogy ahol tudok — szervezett kere­tek között is —, ezért a kö­zösségért dolgozom. — Jut-e ideje pihenésre? Hogyan telt a szombat, a va­sárnap? — Az embernek meg kell tudnia szervezni saját életét. A hét végét én csaknem min­dig családi körben töltöm, el­végzem a munkamegosztásból rám háruló feladatokat. Most például fát vágtam és takarí­tottam, de jutott időm olva­sásra, pihenésre is. Van egy érettségire készülő kislányom, ha akarja, neki is segítek. S ha alkalom adódik, szívesen beszélgetek, viccelődök el ba­ráti körberí. Vereszkl János Mozi Gombán a művelődési ház­ban hétfőn 18 órától: Sok pénznél jobb a több. Gyomron a művelődési ház­ban, 16.30-tól és 18.30-tól: Twist Oliver. Monoron 18-tól és 20-tól: D. B. Cooper üldözése. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM 1985. JANUÁR 21., KÉFTÖ A kongresszusra készülve A meggyőzés erejére támaszkodva A XIII. pártkongresszus előtt ezekben a hetekben sűrűsödnek az események a pártszervezetekben. A ta­valy novemberi, decemberi beszámoló taggyűlések után napjainkban zajlanak a ve- zetőségválasztó fórumok, amelyeken a kongresszusi irányelveket is megvitatják a kommunisták. E taggyű­léseket követik majd a különböző yártértekezletek, amely után még közelebb kerülünk majd a pártkong­resszushoz. Az ecseri Rákosmezeje Tsz- ben sokáig beszédtéma volt a IV. számú alapszervezet szín­vonalas beszámoló taggyűlése. Olyan nívós — kritikus, ön­kritikus — beszámoló került a tagság elé, amely vitára, hoz­zászólásra késztette a párt­tagságot. Prekler Péter párt- alapszervezeti titkár — egyéb­ként a paradicsomtermesztési ágazat vezetője — egész rész­letesen kitért a szakmai, gaz­dasági munkára, vázolta az elért eredményeket, amelyek­re méltán lehet büszke a szö­vetkezet' egész tagsága. Részt vett' a taggyűlésen dr. Arató András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának tit­kára is, aki hozzászólásában hangsúlyozta, hogy a XIII. kongresszustól és annak cél­kitűzéseitől nem várható, hogy az elkövetkező öt év alatt a problémákat teljes mértékben megoldja, minimális, ám las­sú, de folytonos fejlődést lehet elvárni, ehhez kell megtalálni a tartalékokat. Maglódon, a Wodiáner-telepi kis tanácskozóterem szűknek bizonyult a vezetőségválasztó taggyűlésen, mivel a II. és IV. számú pártalapszervezet né­hány héttel ezelőtt egyesült, ez volt az első közös rendezvény. Ott ült a sorban például Ber­ták Sándor nyugdíjas trakto­ság széles körben megismer­hette ezeket a fontos doku­mentumokat, a pártcsoport- értekezleteken mindenki ki­fejthette véleményét. Sokan éltek ezzel a lehetőséggel, hi­szen saját maguk jövőbeni sor­sáról is olvashattak a sorok között. Elmondta, hogy a Rákosme­zeje Tsz-ben megvannak a bő­vített újratermelés feltételei. A közös gazdaság az utóbbi években dinamikusan fejlő­dött, a változó, nehezedő kö­rülmények ellenére. Kiveszik részüket a helyi politikai, tár­sadalmi feladatokból is, támo­gatják a XVII. kerület, Ecser, Maglód és Gyömrő társadalmi szervezeteit — természetesen csak olyan mértékben, ahogy az erejük engedi. Pintér László növényter­mesztési ágazatvezető — hűen szakmájához és' beosztásához — a gabonaprogram teljesíté­séről, feladatairól szólt. — Óriásit fejlődtünk az egy főre jutó gabonatermesztésben 1950 óta, tavaly csaknem 15 mázsa jutott egy-egy lakosra. Ám a termelési ráfordítások sokkal erőteljesebben emel­kedtek a felvásárlási áraknál. Éppen ezért szükséges terme­lőszövetkezetünkben is még olcsóbban és még többet ter­melni. Ehhez pedig minden érdekeltnek az eddiginél is jpbban kell dolgoznia. — A munkásosztály vezető szerepét erősíteni szükséges a jövőben is — hangsúlyozta Kovács József nyugdíjas. — Nyilvánvalóan a XIII. pártkongresszus is megerősíti ezt a nézetet, hiszen ezen a területen bőven van még ten­nivaló. A párton belüli infor­mációrendszer gyorsítása Sem késhet soká. Ezt követően került sor a titkos választásra. Párttitkár­nak Prekler Pétert, a vezető­ség tagjai sorába Kesztyűs Ferencné, főágazati adminiszt­ratív vezetőt, Pintér Lászlót, Boti Géza mezőgazdasági gép­szerelőt és Kardos Vince nö­vénytermesztési ágazatvezető­helyettest választotta meg a párttagság. Dr. Farkas Sándorné, a Rákosmezeje Tsz pártbizottsá­gának titkára: — Pontosan egy hónappal ezelőtt egyesült a II. és a IV. pártalapszervezet, amelynek elsődleges oka az volt, hogy az előbbinek a létszáma ala­posan lecsökkent. Egyébként a növénytermesztési és a gépesí­tési főágazat kommunistáit tömöríti az új alapszervezet, így hasznosabban tudnák munkálkodni, hiszen egymás keze alá dolgoznak a hétköz­napokon is. — A többi vezetőségválasz­tó taggyűlésen is igen aktívak voltak a tagok, új titkárt csak az V. alapszervezetben válasz­tottak, a régiek újabb öt évre élvezik a kommunisták bizal­mát. Az üzemi pártértekezletet február 8-án tartjuk meg a rákoskeresztúri Dózsa Műve­lődési Házban, ott kerülnek megválasztásra a monori vá­rosi jogú pártértekezleten részt vevő küldöttek is. Gér József ÚJ díjszabás A Monoron és környékén alkalmazott rég és az 198$. február 1-től érvényes új helyi járati díjtételek Vonal jegyek Helyi bérletjegy 40 éves párttag, s aki 25 évig ült a gépen. Rendszeresen részt vesz a taggyűléseken, s tavaly is dolgozott a termelő­Helység rési ár új ár egyvonalas régi új ár ár összvonalas régi új ár ár Gyömrő 2,— 4,— 40,­60,— 70,­100,— szövetkezetben. Inárcs 2,— 4,— 40,— 60,— 70,­100,— Prekler Péter tartott vitain­Monor 2,­4,— 40,— 70,— 70,­120,— dítót a kongresszusi irányéi­Péteri 2,— 4,— 40,— 60,— 70,— 100,— vekről. Elmondta, hogy a tag­Sülysáp 2,— 4,­40,— 60,— 70,— 100,— Tél noteszlapok Lali kutya és a felbőszült atya Az egymással acsargó, hör­gő, sovány, lonesos kutyafal- kák hovatovább a téli idő- , szakkal együtt járó természe­tes látványosságai Monor köz­pontjának. Ilyenkor verik ki őket a gazdák, és élelmet kol­dulni csavarognak a piacon, a Forrás áruház környékén, vagy honnan kerülnek elő hirtelen, eg tudja. II Az az egy, az a szép farkas­kutya úgy gyarapította a tá­bort, hogy az egyik lakótömb srácai szánkózni voltak a Strá- zsa hegyen, amikor előbuk­kant, s azóta nem is tágít a gyerekek közeléből. A fiúk persze, lelkesedtek: ez az eb visszahozza az eldobott botot, ez megkeresi őket a bújócská­ban, az érti a vezényszavakat! Mindezek következtében dön­töttek úgy: nem hagyják a fagyban elpusztulni. Igen ám, de hol'fér meg egy tömbházban kutya, ahol olykor még az emberi össze- férhetőséggel is akadnak jócs­kán gondok? A gyerekek és a kutya úgy döntöttek, hogy az udvaron, egy lépcsőfeljáró te­tején, ahová hamarosan került egy vastag laticelpárna is. Utóbbi egy apuka jóvoltából. Esténként ott húzta meg ma­gát Lali — ez lett a kollektív tulajdonban levő eb neve — és elégedetten szuszogott a gyerekek által odacipelt lába­sok felett, nappal pedig a gu­berálóktól őrizte a ház udvari szeme tesedényeit. Ez az idill már első perctől kedzve gyanús volt, a környé­ken ugyanis még nem volt olyan .kezdeményezése a gye­rekeknek, ami némely felnőt­tek lelkében ne okozott volna katarzist. És persze az ész-ér­vek ;s felsorakoztathatok: igen ám. de m; van, ha Lali meg­harap valakit? Vagy valami ragályt terjeszt? És ki viszi oltani? És ki gátolja meg, hogy éjszaka ne ugasson? Ezek ellen az ész-érvek ellen nincs védekezés, meg is szüle­tett a döntés: Lali laticel nyugvóhelye azonmód a kuká­ba került, a gyerekek pedig megkapták az üzenetet: ha nem tüntetik el a kutyát, egyik nap felakasztva találják meg. (Én hallottam az „ebtu­lajdonosok” reagálását erre az üzenetre, s tudomásul kellett vennem a rég megállapított bölcsességben rejlő igazságot: a durvaság, az agresszivitás nem nevel galambfiakat.) Lalinak azóta nincs helye. Gazdáihoz enni ugyan vissza­jár, de a csavargó kutyák tá­borát gyarapítja a főtéren, ahol senki nem kérdezi meg, hogy lesz-e oltási bizonyítvá­nya. kit fog megharapni és nem idegesít-e valakit az éj­szakai ugatásával. jjjjjj Ennyit erről. És most jön a másik történet, amelyben ku­tya nem szerepel, a magatar­tásformák azonban hasonló alakzatban bukkannak fel, mintegy bizonyítva, hogy az ilyesmikért nem kell messzire menni. Sűrűn fellelni őket. G“ömrőn, a 4-es számú is­kolában pedagógusok és gye­rekek vállvetve hoztak létre egy jégpályát. Ott álldogáltak esténként hóban-fagyban, hogy egyenletesen vastagra hizlal­ják a jeget, lampionokkal dí­szítették a pálya környékét, s a megnyitás óta nagy az öröm. Bár nem éppen töretlen. Még egy hete sem használták, még az újdonság varázsa sem ült el, amikor egy este beállított a pályára egy apa. A pedagógusokat csibész bandának nevezte, ezen kívül pénzéhes és nyerészkedő tár­saságnak, mert a gyerekek, sa­ját osztálypénzüket gyarapí- tandó, teát és zsíroskenyeret árultak, korcsolyát kölcsönöz­tek a jégpályán. Mindez per­sze nyilván a pedagógusok eléggé el nem ítélhető kezde­ményezése, gondolhatta a de­rék atya, akit a „botránykö­vek”, a pedagógusok ott a helyszínen arra kértek, legyen szíves jegyzőkönyvbe üvöltöz­ni a panaszait. De jegyzőkönyv mégsem született, a papírt ugyanis újabb felindulásában kitépte az írógépből. Mire azonban a rendőrök megérkez­tek, jobbnak látta távozni di­csősége színhelyéről. Viszont csaknem elérte, amit akart: ez az eset elég volt ah­hoz. hogy a becsmérelt, s meg­lehetősen „kiborult” tanárok fontolóra vegyék: éredemes-e egyáltalán tovább bábáskodni a jégpálya felett? Hiszen ki tudja, hogy hány hasonló in­zultusban lesz még részük, ne­bulóik füle hallatára? ::::n ijfísl A jégpálya szerencsiére tovább üzemel. Meg a föld is forog tovább. Csak a történetek sze­replőinek emlékezetében ma­rad egy-egy homokszem. De mint tudjuk: sok homokszem egyszer csak gáttá válhatik... Koblencz Zsuzsa (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom