Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-24 / 302. szám

4 PESTMEGYEIHÍRLAP / igs4. december 24., hétfő Bekend gyíríi a biedai oldalon légy nap Érdtől Szentendréig Az egyszerű, barátságos szobában zsúfolásig teli köny­vespolcok, a falon színes, rendkívül szemléletes tér­kép: Magyarország felszabadítása valamennyi hadműveletének jelölésével. Az embernek akaratlanul saját hajdani történelemórái jutnak eszébe. Bizony, megizzadtunk, amíg a hadtesteket, a támadások irányát megjegyeztük, megtaláltuk. Ez a térkép jelentősen megkönnyíti a mai diáiról: fölkészül Vií*.'Mos*, és itt azonban arra szolgál, hogy azon kísérhessem figyelemmel mindazt, amit dr. Tóth Sándor kandidátus, hadtörténész ezredes, a Hadtörténei Múzeum osztályvezetője mond arról az egyszerűnek tűnő tényről, hogy negyven évvel ezelőtt négy nap alatt jutottak cl a szovjet felszabadító csapatok Érdtől Szentendréig. hadsereg december 9-re felszabadította a Balatontól délre fekvő területeket, s közben a 4. gárdahadsereg a Velencei-tó—Balaton szakaszon ugyancsak kijutott a Margit-vo- nalra. — Ezek szerint immár két szovjet hadsereg támadhatott... — Az áttörésre december 20-,ra készültek fel. Ez gyakorlatilag annyit jelentett, hogy létre tudták már hozni a budai oldalon is a bekerítő gyűrűt, s 20-án mindkét hadsereg megindult a Velencei-to, Ercsi, Illetve Bala­ton között. A belső gyűrűt a 46. hadsereg al­kotta a Bicske—Esztergom vonalon, a külső arcvonaiat pedig a 4. gárdahadsereg Székes- fehérvár—Neszmély térségében. Három napig tartott, amíg teljes mélységben sikerült át­törni a Margit-vonaLait. December 24-én a 40. hadsereg kötelékében harcoló második gár­da gépesített hadtest a budai hegyeken ke­resztül betört a fővárosba, s az élharckocsik egészen a János kórházig jutnak. Ezek azon­ban később visszahúzódtak a Hűvösvölgybe. — Milyen hatása volt ennek az ellenség­re? — Pest megye felszabadítása lényegében a 2. és a 3. ukrán front budapesti hadművele­tének része volt. Ez október 29-én kezdődött, amikór a 48. hadsereg a Duna—Tisza közén elfoglalt hídfőállástól a Kecskemét—Buda­pest irányba indult. November 2-án érkéz* tek Budapest alá; Alsónémedihez és Öcsához. Itt azonban a támadás lelassult, mert nem tudták áttörni a német vonalaltat. A parancs­nokság taktikát változtatott; időszakosan vé­dekezőé adott parancsot. Ugyanakkor uta­sította azokat a hadseregekét, amelyek a Ti­sza mögött Voltak, hogy. keljének át a folyón és széles arcvonalon kibontakozva, kerítsék be Budapestet. Ehhez azonban mindent újra kellett szervezni, s természetesen közben eltelik néhány nap. November 7-re fejeződött be a 2. ukrán front fő erőinek átkelése a Ti­szán, a Tokaj—Szolnok arc vonalszakaszon, majd sor kerülhetett a bekerítő támadásra. — Még maga Hitler is azt hitte, hogy de­cember 24-án a szovjet csapatok körülzárták Budapestet, A valóságban azonban ez csak két nappal később történt meg. December végéig harcoltak, 29-re az összes Buda.kör­nyéki községet, települést elfoglalták a 23. és a 10. lövészhadtest csapatai. — Az. elején arról beszéltünk, hogy Érd­től Szentendréig négy nap alatt jutottak el a szovjet csapatok. Végül pedig egy egész nagy átfogó hadműveletről szóltunk. — Az a négy nap azért volt annyi, mert az ország más részéin kellett rendkívül sokat tenni érte. Nem véletlen, hogy Hitlerek any- nyira ragaszkodtak Magyarországhoz. Itt volt ugyanis az utolsó nagy hadiipari bázisuk, ameiy még teljes kapacitással működött. Üzemanyaguk nyolcvan százalékát a Dunán­túl olaja adta. Hazánk április 4-én szabadult fel. Alig teit el több minit egy hónap, s a ná­— Kemény csaták következtek. Pest megye mely területeit érintették? — A támadás az úgynevezett Attila-vona- lon indult. Ez Alsónémedi, Öcsa, Üllő körze­tének felelt meg. Azok a csapatok, amelyek a vonal külső részére, Vecsésre, Gyálra értek — ez a 23. és a 37. lövészhadtest volt —, a harcok során a hónap végére — Csepel kivé­telével — az egész Csepel-szigetet megtisztí­tották az ellenségtől, és felkészültek arra, hogy onnan keljenek át a Duna túlsó partjára, a fő irányba; Ercsi térségébe. Ennek a had­seregnek az volt a feladata, hogy délről tá­madva hozza létre a nyugati gyűrűt, tehát ke­rítse be a budai oldalt. — Mikor hajtották végre a manővert? — December 4-ről 5-re virradóan. Hangsú­lyoznom kell, hogy az átkelés harc közben történt, ami a második világháborúban^ leg­bonyolultabb előkészületeket igénylő harci forma volt, és ez járt a legnagyobb veszteség­gel is. Nagy tömegeket kellett mozgatni nagy távolságon, rövid idő alatt, s ugyanakkor ví­zen kicsiny a védekezés lehetősége. Szaknyel­ven az ismertetett műveletet erőszakos folyó­átkelésnek nevezik. Az ilyenkor tanúsított helytállásért kapták a legtöbben a Szovjet­unió Hőse kitüntetést. A Magyarországon harcolók közül több mint százan részesültek különféle hőstettekért ebben az elismerésben. — Meddig tartott az átkelés? — December 7-ig. Ekkorra a túlparton volt a 46. hadsereg összereje — természetesen rend­kívül nagy veszteségekkel. Atértek és rögtön a Margit-vonal legerősebb pontjának ütköz­tek: az Érd—Velencei-tó—Balaton irányában. Ez a vonal 25—30 kilométer mélyen volt ki­építve a budai oldalon December 7-től 9-ig tartott-a harc, ám menetből nem sikerült áttörni a Margit-vonalat A létszám is jóval kevesebb volt már, hiszen az átkelésnél érzé­keny veszteségeket szenvedett a sereg. így aztán újabb döntés született a főparancsnok­ságon: le kell állítani1 a támadást. Üjra ren­dezték soraikat és alaposan fölkészültek a to- váboi csatákra. Ez egészen december 20-ig tartott. Közben december 9-ére a 3. ukrán front is bekapcso'ódo'.t a budapesti hadműve­letbe. Ők Belgrad felszabadítása után, a Mo­hács—Zom bor közti térségben keltek át a Dunántúlra.' Ezt még november 6-án. 7-én kezdték. Egészen november végéig húzódott a nagy hadműveleti hídfő kialakítása, amely 10Ö kilométer széles és 60—30 ' ilométer mély. Innen indult a támadás december 1-én. A 4. gárdahadsereg északnak, azaz Székesfehér­várnak, az 57. hadsereg pedig északnyugat­nak, azaz Kaposvár felé támadott Ez a két ci Németország kiapituláit. Ennek egyik fő oka az előbb említett dunántúli olajban ke­resendő. De ez már egy másik téma lenne.. A magyarországi hadműveletek során nagyon sok szovjet katona érdemelte ki tetteivel a Szovjetunió hőse kitüntetést. Filip? Usztyii-ovics Mozsenko százados zászlóalja például a dunai deszantiiadmüvelet északi szárnyán, a altí. i'jvesznadosz'ály lővészezrede cl3ö lép­csőjében támadott. Mozsenko kapitány a hadosz­tály egyik legképzettebb, legtapasztaltabb tisztje volt.* Bár időközben megbetegedett, mégsem hagyta el posztját, vállalta az átkelés vezetését. A néme­tek akkor fedezték fel a csónakokat, amikor ezek már a folyó közepéig értek. Mozsenko százados csó­nakja a hevessé vált ellenséges tűzben baj nőikül, elsőként ért át a Duna jobb partjára. A zászlóalj­parancsnok támadásra vezette katonáit, s elsőként tört be az ellenséges lövészárokba. Közben fokoza­tosan erősítés érkezett, így a támadás lendülete erő­södött és hajnalra sikerült az egész zászlóaljat át­dobni a Duna jobb partjára. Itt mintegy három ki­lométer széles és két kilométer mély hídfőt foglaltak el. December 5-én az ellenség egész nap hevesen rohamozta a hídfőállást. Tizenhat — harckocsikkal támogatott — ellenlökést intézett a zászlóalj ellen. Mozsenko harcosai azonban parancsnokuk példás vezetésével m’ndcntilt szilárdan tartották állásaikat Megsemmisítettek mintegy 550 katonát és tisztet, két hatcsövű ködvetőt, öt nehézgéppuskát, tizenkét g°- lyószórót, valamint két páncélozott járművet. Az 1. zászlóalj nemcsak a hídfőt tartotta meg, hanem si­keres rajtaütéssel Erd-Öfalu közelében előnyös ma­gaslatokat foglalt el — olvashatjuk róla a Hősök cí­mű kötetben. Kormcdi Zsuzsa Tavaszi start Vasisii gépláncok téli pihenőben Az idei munkák befejezése után téli állomáshelyükre, a MÁV építőgápjavító üzemébe vonultak a vasúti pályákon dolgozó gépláncok. A brigádok március elejétől december kö­zepéig dolgoztak a vasútvona­lak felújításán, karbantartá­sán. A speciális gépekkel, több mint 299 kilométer hosszú vo­nalszakaszt építettek újjá. A fenntartási munkálatok során — az elszennyeződött zúzottkő­ágyazat megtisztítását és ren­dezését követően — 925 kilo­méter hosszon szabályozták újból a sínszálak szintbeli helyzetét és egymástól való tá­volságát. A rendszeres műsza­ki karbantartás több mint 4390 kilométer hosszú vonalra terjedt ki, az alapos műsze­res vizsgálatot a feltart hibák azonnali javítása követte. A MÁV üzeme az idei évre kitűzött feladatokat sikerrel megoldotta, noha a gépek ke­zeléséhez a kedvezőtlen mun­kakörülmények miatt ezúttal sem akadt elegendő szakem­ber. A létszámhiány ellensú­lyozására a gépkezelő brigá­dok az üzem támogatásával vállalati gmk-t alakítottak, s a közösség kis munkacsoport­jai szabadnapjaikon olyan szerződéses munkákat vállal­nak, amelyekre máskülönben nem tudtak volna sort kerí­teni. Otília álra futnák Teherautó- és személygépkocsi-abroncsokat futőznak Szent­endrén az Óbuda Tsz gumiüzemében. Ä közületek által beadott kopott abroncsokat rövid időn belül isméi használhatóvá teszik. Erdős! Ágnes felvétele h g-ípek mester© lett az egykori cseSíd Traktorok nyergébe kapaszkodva Fölszántott főid fölött nyar­gal a téli szél. Tiszta tekiáté* tű, messzenéző, sokat látó em­berek szülőföldje az Áporkától Kiskunlacházáig terjedő határ. A sík vidéken messzire ér a tekintet. Idős Vass Antal és if­! jú Vass Antal a kiskunlacházi Petőfi Termelőszövetkezet leg- I jobb traktorosai. A legjobb jelzőt vezetőiktől, munkaíár- | saiktól érdemelték ki, munká- ; jukkái. Llazesbáránnya Isit az mi masina A kis Anti úgy lett trakto­ros, hogy az apja már nyolc- tíz éves korában maga mögé ültette — mondja Vörös Ben­jámin főagronómus. — Ezek az emberek a lelkűket is hozzá­adják a munkához. Talán ezért is engedelmeskednek nekik könnyedén a legmakacsabb gé­pek. Már alig tudtuk használ­ni a tízéves Claas Dominátor betakarítót, amikor az ifjab- bik Vass az idei aratáskor ke­zelésbe vette. Csodák, csodája hiba nélkül dolgozta végig a szezont az öreg masina. Ezért tehát, az új FIAT-traktort is rábíztuk. Az apja megmaradt a 180-as Rábán, a 250 lóerős Rábára viszont az Anti helyé­be azóta sem találtunk megfe­lelő embert. Nekik nem kell magyarázni mit, hogyan csi­náljanak. Teszik a dolgukat akkor is, ha napokig nem el­lenőrzi őket senki. Abból a fajtából valók, akik tisztelik a munkát. A baj csak az, hogy egyre kevesebb követőjük akad. Egyszer kölcsönadtuk őket a bugyi Tessedik Sámuel és ki.skun'acházi Pereg terme­lőszövetkezetbe. A Vetésben se­gítettek. Munkájukat bámul­ták az emberek, meri azelőtt ritkán láttak olyan szép egye­nes sorokat ötvennyolcszor arattak már azóta, hogy idős Vass Antal a hetgyermeries család tagjaként valamerre a kiskunmajsai ta­nyavilágban megszületett. Azóta többszörösen is kijárta az élet iskoláját. Szülei 1939- ben három hold földjük árát zsebbe’ téve a népes családdal együtt felkerekedtek, hogy a kiskunmajsai homokot felcse­réljék a babádpusztai Farkas uradalommal. Innét kerültek később Áporkára. Hogy mibe reménykedtek? Az adott szó­ba meg hogy a főváros közel­sége könnyebbé teszi a megél­hetést. Képzeletet meghaladó tervek voltak ezek. A babád­pusztai uradalom tulajdonosa nem mindenben állta adott szavát. A három hold föld árá­ból nem maradt más, csak két tehénke, meg a cssiedsors egy szőlős nagygazdánál. Ebből a : sorból kevés kiút kínálkozott a : gyerekeknek. így lett cseléd annak idején idősebb Vass An- • tál egy áporkai gazdánál. ; Egy év telt el felette, ami­kor kenyéradója telkére érke- zett egy cséplőgép, amit Ford- son traktorral hajtottak. Fel- ; ébredt a vágya a gépek iránt, i és oly erősen befészkelte ma­gát idős Vass Antal szívébe, hogy azf már csak a halál tör- : li ki onnan. | — Nem is maradtam to­vább szolgáló. — Amikor ! 1949-ben Tökölön szervezték a I gépállomást, mentünk a test­véremmel együtt. Egy kerék­páron ketten jártunk át Ápor­káról. A kényelmetlenséget szinte észre se vettük, hiszen traktor nyergébe ülhettünk utána. Mindössze húszéves voltam, de a királlyal sem cse­réltem volna. Aztán egy évre rá Kiskunlachúzán is megala­kult a gépállomás. Jöttünk az öcsémmel együtt, hogy egy lé­pessel közelebb kerüljünk az otthonunkhoz. Amikor Ápor- kán megalakult a Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet végleg hazatelepedtünk. Rögtön a Hoíharr-ra ültem, csak a részes, művelésbe vállalt paprikaíöld ! szólított le a traktor nyergé- j bői, de nem bírtam tovább öt | évnél. Azóta egyfolytában különfé- | le erő- és munkagépeken dol- : gozik idős Vass Antal. Szinte valamennyi géptípust meg- ; nyergeit már. Dolgozott a lei- : két is kirázó G—35-ös körmö- i sön, a román gyártmányú Uto- 1 son, a Zetor 39—11-esen, az ! MTZ-ken, de sem sírni, sem I kiabálni nem látta, nem hal- j loíta senki. I — Befelé síró fajta a mién.': i — gombolyítja beszélgetésül!’ : fonalát ifjú Vass Antal. — A” i itt élő. tevékenykedő emberei j önérzeténél csak a szorgalmuk, í az akarásuk nagyobb. Nemzedékek lépnek egymás npisidtöába Hiszek neki, mert a környá- | ken nem a sad olyan ember, i aki ne ismerné a Vass csalá­dot. Szorgalmuknak híre van. Az egykori cselédember szép otthont teremtett Áporkán, a garázsoan ott áll a Zsiguli. Fiának és lányának is segített a házépítésben. Örömmel tet­te, pedig kezdetben több ke­■ serűséget, mint örömet adott neki ez a föld. Kenyeret azon­! ban mindig. Gyermekeit, fiát ! és lányát is a föld szereidére j nevelte. A mindennapiért va- ! ló küzdést sulykolta beléjük és . a mag termékeny talajba hul­■ lőtt. ! — A kis Anti még alig volt ; nyolc-tízéves, amikor íölka- | paszkodott mögém a Zetorra — emlékezik idős Vass Antal, j Értelmes fürge gyereknek bi- ' zonyult, az eke beállítása után, rövidesen már a szántást is rábízhattam. Ha haza akartam | volna zavarni, se lehetett vol- j na. Egyszer megpróbáltam de ' nem ment tovább a tábla szé­j lénél. Megsajnáltam visszahív- i tam. A nyári szünidőben szin- i te egész nap mellettem volt. ! Egyszer elaludt mögöttem , Hátra nézek, miért olyan csen­des ez a gyerek, hát látom, hogy a traktor hidraulikáján 1 lógva szunyókál. Még szeren­cse, hogy nem esett az ekék közé. Nem mondom akkor ns- ' gyón megijedtem. — Nálunk családi betegség a gépek iránti vonzalom — erősíti meg apin szavait az 'e- jú Vass. — Sok mindenben édesapám útján haladok, mi : is ketten voltunk testvérek, és ' nekem is két családom van, egv fiam és egy lányom. Édes­apám nyomdokaiba léptem, az enyémbe meg valószínűig majd a fiam. Most már ő is fel-felkapaszkodik a trak'or­ra, úgy mint annak idején én. A műszaki dolgok iránt érdek­lődik, pedig még alig múlt : nyolcéves. Béna Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom