Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-16 / 295. szám
1984. DECEMBER 10., VASÁRNAP Üzletházsor A törökbálinti nagyközségi tanács támogatásával és segítségével öt egységből álló üzieiiiáz nyílott meg a közelmúltban. A kiskereskedők és kisiparosok hozták tető alá a szép ízléses épületeket, amelyekben az üveges és a virágüzlet mellett egy büfé is megnyílt. A közeljövőben pedig a barkács- és a zöld- ségüzlct is á környék lakosságának szolgálatába áll. Hancsovszki János felvétele. Előbbre jutottak ’ A gyarapodás állomásai Gcsán — Mindig arról panaszkodunk, hogy szegény a tanács, nincs pénzük fejlesztésre — mondja Farkas János ócsai tanácselnök. — Ezért jó, ha néha meg kell írni egy-egy időszakról egy jelentést valamely testület számára. Ilyenkor, ha néhány esztendő eredményeit számba vesszük, kiderül, nem is kevés az, amit ebben a pénzszűkös világban elértünk. Így volt ez ebben az esztendőben is, amikor a VI. ötéves terv első négy évének eredményeiről készítettünk beszámolót a tanácsülés számára. Az iizsmak támogatása Úcsán a tervidőszak elején az intézmények színvonalának és az elért eredményeknek a megtartását tűzték célul. Vagyis, ne legyen rosszabb az óvodai, iskolai helyzet, megfelelő maradjon az egészségügyi alapellátás. Ehelyett a reális, de szerény cél helyett jó gazdálkodással, a központi szervek támogatásával, a helyben dolgozó gazdálkodó egységek segítségével, s persze sok-sok társadalmi összefogással nemcsak hogy megőrizték az elért eredményeket, hanem fejleszteni is tudtak. Így például a különféle tanácsi intézmények — elsősorban az iskolák berendezésére négy helyett hatmillió forint jutott az elmúlt négy esztendőben. — Az utak karbantartására és javítására alig három és fél millió forintot fordíthattunk volna — folytatja az elnök. De a helyi üzemek, így például az ócsai Vörös Október Tsz, a Eegyver- és Gáz- készülékgyár helyi üzeme és a Kavicsbánya Vállalat részlegének támogatásával tízmillió forint értékű út készült el. Nem aszfaltburkolatú ugyan, de télen-nyáron, esőben is járható mechanikai tömörítéssel készült utkat építettünk több mint tíz kilométer hosz- szúságban. Hogy ez mekkora eredmény, annak érzékeltetésére elég, ha elmondom, hogy Ócsa 72 utcája közül 60 volt olyan földút, amely az év tizenkét hónapjából alig két hónapig volt járható. Mentővel, szeneskocsival vagy az építőanyagokat szállító teherautóval ritkán lehetett ide behajtani. Kevesebb ingázó Négy évvel ezelőtt még több mint ezerkétszázan szálltak vonatra, buszra reggelente a kilencezer lakosú Ócsán, s indultak budapesti gyárakba, üzemekbe dolgozni. Napjainkban alig fele ennyi ember várja hajnalonként a vonatot; egész sor jó megélhetést biztosító munkalehetőséget nyújtanak az Öcsára települt üzemek, így például a már említett FÉG, az ÉPFA helyi gyára és a Felsőbabáéi Állami Gazdaság ágazatai. Talán meglepő, hogy egy ipari üzem segítségével épült a faluban új vásártér, ahol állatok és gépjárművek is gazdát cserélhetnek. A FÉG támogatásával készült az új ki- ' rakodóhely. A régi vásártér — amely egyébként is elavult és korszerűtlen — az üzem szomszédságában állt és útban volt, amikor elkezdődött egy nagyarányú rekonstrukció a vállalatnál. A tanács egy üzemcsarnok építéséhez átengedte a FÉG-nek a területet, cserébe a gázkészülékgyáriak közel 700 ezer forint értékű munkát végeztek az új vásártéren. Ugyancsak a helybeli üzemek összefogásával készült el az utóbbi években öt fedett autóbuszváró, illetve letérősáv. — Ahol munkát találhatnak a fiatalok, és olcsó telekhez is juthatnak, onnan nem szívesen mennek el, bármilyen közel is legyen a főváros. Éppen ezért láttunk hozzá házhelyek kialakításéihoz — mondja az elnök. — Erre az évre 30 millió forintos ráfordítással 220 építési telek készült el, s ezek hosszú távra, mintegy 10 esztendőre fedezik a helyi igényeket. Látják ai értelmét Ahol pedig fiatalok építkeznek, ott hamarosan szükség lesz óvodára is. Tavaly megkezdődött egy 150 gyermeket befogadó óvoda újabb 50 hely- lyel történő bővítése a Dózsa telepen. A munkálatok jól haladnak és 1985 szeptemberére elkészül a gyermekintézmény. Mindig meghatóak azok az ünnepélyes összejövetelek, amelyeket az idős emberek számára rendeznek a különböző intézmények, szervezetek. Számtalan ilyen jellegű program lebonyolítója a Vöröskereszt, a munkahely vagy a helyi tanács. A közelmúltban Budaörsön került sor nyugdíjas-találkozóra a helyi tanács szervezésében. Ez a délután azért is emlékezetes a budaörsi öregek életében, mivél előázör r-endez-. tek összejövetelt a nyugdíjasoknak. Ä helyi klub tagjain kívül eljöttek a társközségek, Törökbálint, Budakeszi és a budapesti Ganz-MÁVAG nyugdíjasai is. A Jókai Mór Művelődési Házban megtartott találkozón először Fehérvári János, a nagyközségi tanács elnöke beszélt Budaörs életéről, az elmúlt esztendőkben végbement fejlődésről; Utána a nyugdíjasklub vezetője, Németh Jó- zsefné arról szólt, milyen az idős emberek klubja, mivel töltik el az idejüket, milyen programokat szerveznek. Ezután vidám percek következtek. Míg a résztvevők az uzsonnát fogyasztották, zene szólt, aki akart, még táncra is perdülhetett. Hosszú évek után jövőre először nem kell majd elutasítani félszáz jogos jelentkezőt. — Persze akad olyasmi is, amit nem sikerült megvalósítani. Évek óta várjuk, hogy községünket is bekapcsolják a crossbar telefonhálózatba. Már régen befizettük a 3 és fél millió forintot, ennyi a beruházás ránk eső része, ám te le fon helyett újabb és újabb határidőmódosításokat kapunk. Ennek ellenére az ócsai vezetők elégedettek az elért eredményekkel. S úgy tűnik, így vannak ezzel mások is. Szívesen dolgoznak településükért, mert látják az értelmét. S élen járnak a társadalmi munkáiban a helybeli üzemek dolgozói is, hiszen zömük saját magának, családjának, gyermekeinek dolgozik. 1982-ben a községi tanács együttműködési megállapodást írt alá a helybeli gazdálkodó egységekkel. Ennek értelmében négy év alatt 9 millió forint értékű támogatást adtak volna a tanácsnak. A tények mást mutatnak: az üzemek által végzett társadalmi munka eddig már megközelíti a 15 millió forintot. M. K. Szakértők a Világbanktól A legjobb követ maga az áru Klé£ néhány hét Mostantól kezdve esztendő végi beszélgetéseknek is tekinthetjük ha a vállalatok vezetőinél tájékozódunk. Tóth B. Zoltánt, a Váci Kötöttárugyár igazgatóját is arról kérdeztük: hogyan alakul a helyzet ezekben a napokban? A nemrég lezajlott ifjúsági parlament tanácskozásán külön hangsúllyal hívta fel a figyelmet az igazgató a terv teljesítésére. Olaszország és a skandináv államok. Azt hiimé persze az ember,, hogy ezeket az országokat mind be kell utaznia a gyár képviselőinek ahhoz, hogy az áruit ott eladhassa. A piackutatásnak valóban van ilyen formája is, de természetesen kisebb mértékben. A külföldi értékesítés fő gondjait a TRI- KOTEX Külkereskedelmi Vállalat segítségével oldja meg hazai textilüzemünk vezetősége. Más kérdés, hogy o legjobb utazó nagykövet maga az a termék, amelyet a külföldi vezető elé tesznek, a külföldi bolt pultjára, s ha beválik, keresik, rendelik. Vagyis, ahogy Tóth B. Zoltán fogalmaz, jó minőség, jó kereskedelempolitika kell ahhoz, hogy a piacokat megszerezzék és megtartsák. Egyelőre tényleg keresettek a váci gyár sportruházati cikkei, amik közül idei újdonságnak leginkább o pamut és poliészter keverék anyagból készültek számítanak, s máris jónak, népszerűnek bizonyultak. Egyelőre? Hát persze, mert ebben az üzemben semmilyen kialakult értékrendet nem tartanak véglegesnek. Tudják, hogy azt a piac alakítja, s magukra nézve a vezetők és a szakemberek, velük együtt a — Ma már nyugodtan mondhatom — hangzott, ker- d-as unsre a válasz —, hogy mind az exportra, mind pedig a hazai kereskedelem számára tervezett cikkeinket idejében szállítjuk. Igaz, az idén meglehetősen feszített tervet teljesítettünk. Ahhoz, hogy ez világos jegyen, el kell mondanom, hogy a gyárunk fejlődésének üteme tovább növekszik. A jövő évben a mostanihoz képest újabb 20 százalékkal lesz nagyobb a növekedés. A Szovjetunióba irányuló exportunkat már 100 százalékra teljesítettük. A belföldi piacnak évről évre többet termelünk, s az idei évben is többet adunk a hazai kereskedelem számára, mint tavaly. A nyugati exportunk forintértékét 200 millióra terveztük, s az várható, hogy elérjük a 240-et. Az összes vállalati produktum egyébként 1 milliárd 200—300 ezer forint körül alakul. — Beszélhetünk tehát a tervteljesítés érdekében úgynevezett év végi hajráról? — Nálunk úgynevezett rugalmas munkaidőiben dolgoznak a fizikaiak is. Ez, mint köztudott, a munkaidőalaphoz viszonyítva, naponta változhat. Lehet több, vagy kevesebb. Üj termékek, piaci helyzet: az idei tapasztalatok adnak-e már valamilyen eligazítást a jövő esztendőre? Mindig újat — Nekünk nincsenek piaci gondjaink, nincs eladatlan termékünk — válaszolja az igazgató erre a kérdésre, s mivel érdeklődöm, fel is sorol néhány országot, ahol a gyár termékei megjelennek. Ezek közé tartoznak például: az NSZK, Hollandia, Japán, vagy a szomszédos Jugoszlávia, munkások, a szüntelen megújulást tekintik kötelezőnek. Ez lesz az alapja a jövő évi tervnek is, miáltal ismét magasabbra emelik a képzeletbeli lécet, s 15—20 százalékkal az idei tervszámokat. A megújulás másik feltétele a technikai fejlődés. — Magyarországon ma még ritka eset, hogy egy gyár kölcsönt kap a Világbanktól. Egyáltalán, hogy lehet hozzájutni? Szigorú vizsgálat — A gyár kérheti — mondja Tóth B. Zoltán. — Természetesen csak akkor, ha bízik benne, hogy megfelel a szigorú követelményeknek, s hitelképesnek bizonyul. Miután a hitelt megigényeltük, kijöttek hozzánk a Világbank szakértői, s a termeléstől kezdve a vezetés színvonaláig, mindent szigorúan megvizsgáltak. Igazán jó bizonyítványt kaptunk, mert termelésünk színvonalát nagy nyugati és amerikai vállalatokéhoz hasonlították. Tehát hitelképesnek bizonyultunk. A mintegy 200 millió forintos beruházás az igazgató szavai szerint, a vállalat teljes vertikumát érinti. Korszerű, új gépek érkeznek az üzembe, amikkel gyorsabban, köny- nye’oben termelhetnek, az áruk minőségét tovább javíthatják. Bíznak abban, hogy a kiadások, a fejlesztés költségei a megszabott időn belül megtérülnek. Nem okoz majd gondot a hitelek törlesztése. K. T. I. Téli zöldségtárolás A téli választékos táplálkozás fontos összetevőjét káne- zik a gyökérzöldségek, káposztafélék. a burgonya és ■* hagyma. Főleg akik emelet^ házban laknak, tudják, hogy az emberes hónapok után egyre magasabbra emelkedik ezeknek az alapzöldségféléknek az ára. Gyakori — jogos — panasz, hogy amit termel-' nek az emberek, kárba vész, mert vagy szakmai ismeretek hiányában nem tudnak megRsfka és hasznos hobbi Sarki- és kékrókák birodalmában A fiatalember éppen nem tartózkodott odahaza, de minden pillanatban várták megérkeztét. Addig is felesége és a hároméves kisfiúk, Ricsi társaságában néztünk szét a gyömrői házaspár rókafarmján. A szellős drótketrecekben gyönyörű fehér sarki- és kékrókák szimatoltak a levegőbe, érezve az idegent, s leghátul két vörösróka közül az egyik idegesen forgott, s lökdöste az ajtót. Egyébként szelídek voltak az állatok, nem félve, inkább kíváncsian közelítettek egészen a dróthálóig. Úszó nutriák Egyik-másik ártatlan szemekkel bámuló ravaszdi jellegzetes magas hangot hallatott. Magukra hagytuk a 14 rókát, hogy megnyugodjanak, s a rossz hírükkel ellentétben hihetetlenül bájos, játékos görényeket mutatta meg a háziasszony. S amikor mondtuk neki, hogy tudunk a közeli óvodából tett kíváncsiskodó látogatásról, a kis Ricsi elmosolyodott. nem kis büszkeséggel, nyilván nagy élményt jelentett neki, hogy barátaira, óvodatársaira milyen óriási hatással volt a látvány. Még hetek múlva is emlegették a gyerekek a rókafarmot. mintha egv különleges állatkertben tettek volna sétát. Aztán megérkezett a házigazda, Kiss László, s nem győzte mutogatni féltett kincseit, két keze munkáját. Szívesen beszélt az 50 nutriáról is, és m,utatta is. magyarázta is. hogy miért kell az úszómedence a boxokba, s bizonygatta, hogy sokkal kevésbé érzékeny ez a jószág, mint a vele rokon nyúl. Ugyanakkor hátránya a nutriaiartásnaik, hogy rengeteg élelmet kell nekiK télire tarolni, azaz az utolsó őszi és az első tavaszi kaszálás közötti időre. Most is van 50 mázsa marharépája éltévé a nutriáxnak, a rókáknak pedig selejtes csirkét vásárol, húsukat ledarálja, gyógytáppal gazdagítja. A darált csirkehúsból is nagy tartalékokkal kell rendelkeznie egy rókatenyésztőnek, ezért csinált saját kezűleg mélyhűtőket, amelyek össz- térfogata van vagy 2 ezer liter. — Ilyen mennyiségű és sokféle állat tartásánál mindenre kell gondolni, főleg az ellátás esetleges zavaraira, a téli szállítási nehézségekre. A répát magunk termeljük, én és az édesapám az ezer négyszögölnyi telken, azt a magam csinálta új pincében tároljuk. Itt meg — mutatott körbe a régi pincében Kiss László —, a mélyhűtőkben van a rókaeledel, s amott — beljebb mentünk — a kondicionáló felszerelésem. s magyarázza, hogy melyik izomfejlesztő gép hogyan működik. Ez is a hobbija, akárcsak az állattartás. Néhány perc múlva a kamrában folytatjuk a szemlélődést. a maga barkácsolta húsdarálót mutatja meg, s egy ép pen száradó rókagereznát, s kicsit sajnálkozva mondja a fiatalember, hogy amióta a sződi tsz is tenyészt rókát, 10— 12 ezerről 1 ezer 500—2 ezer forintra ment le a rókaprém ára, de azért így is megéri s az üzleten túl neki is jutott egy bundára való. A rókabőr mellett hatalmas harcsafej, kopogósra száradt, élő korában lehetett vogy 6—8 kilós. Ez elárulja, hogy Kiss Lászlónak még egy hobbija van. El is mondja, hogy tagja a Gyömrői Dolgozók Horgász Egyesületnek. Ötven vizsla Amikor kimegyünk a ház mögé, nem kell szólnia semmit sem, a táj önmagáért beszél: csupaszak a közeli strandkert íaóriásai, a tőzegtó vize befagyott, pecást nem látni sehol. Gyönyörű a vidék ... A gyönyörködésből kutya- csaholás zökkent vissza minket a valóságba, erről jut eszébe Kiss Lászlónak, hogy „bemutassa” házőrzőjét, a hároméves snaucert s a 14 éves magyar vizslát, „ki” rengeteg kölyköt hozott a világra. Öt évvel ezelőtt, amíg át nem tért a rókák tenyésztésére, kutyákkal foglalkozott, a MA- ÍZ AD-or\ keresztül vagy félszáz magyar vizslát adott el dollárért. Nem gazsulal Aztán a kertben fejezzük be az ismerkedést. A félbemaradt szántás láttán mérgesen mondja a házigazda, hogy nem ga- zsulál ő többé másnak, tavasz- szal vesz egy kis traktort, és azon túl maga szántja a kertet. Ö ugyan nem mondta, ‘mégis úgy éreztük, hogy egy dolgos, megelégedett embertől vettünk búcsút... Aszódi László Antal birkózni a tárolás problémáival (amit elkótyavetyéltek, milyen jó lenne januárban, februárban), vagy nem is kezelik a tárolt terményeket. A legalkalmasabb fajták — a termesztési útmutatókból megtudható — jól elviselik a vermelőt, akár hónapokig szinte minőségi és mennyiségi veszteség - nélkül vészelhetik át a vitaminszegény hónapokat. Épp ezért hasznos, ősrégi módszer a szabadföldi prizmás tárolás. Egy méternél nem magasabb piramisba gyűjtjük össze a terményeket, egy-egy prizma több méter hosszú is lehet. 20—25 centis talajréteget tanácsos takarni a szalmacsíkrá, de ez a réteg ne legyen 3—5 centinél vastagabb. A vékony földtakarást komolyan kelj venni, mert a túl vastag talajréteg alatt a termények nem tudják „kifújni magukat”. Pedig a vizsgálatok igazolták, hogy ha 2—3 fokra lehűlnek a tárolt zöldségfélék, akkor romlanak meg legkevésbé. Természetesen nem szabad sérült, romlott egyediket betárolni, mert rothadási gócok keletkeznek. Vegyszerek használatát nem javasoltuk a vermelőkben. prizmákban, mert a helytelen vegyszerezés mérgezést okozhat. A várakozási időt hidegben szinte duplájára kell növelni, bármi szerepeljen is a növénv- védőszerek használati utasításában. A prizmák között csapadékvíz-elvezető árkokat érdemes kialakítani, mert a pangó víz a termények rothadását okozza. Mivei a minőség megőrzése minden gazda elemi érdeke, kár elhanyagolni, ugyanis a téli választékot is növeli, s jó ára van a tárolt zöldségeknek a ceglédi piacon. A kiskerti termelésnek is fontos része a tárolás. Fony- nyadt. romlott zöldségfélékből lehetetlen ízes leveseket főzni! De a drágából sem mindig, jó lenne, ha az igényesség nőne városunkban. Tisztességes árért tisztességes árut szeretnének kapni a vásárlók, s ennek az egyik legfontosabb eleme a szakszerű tárolás. A tárolás nem ördönnös szakma, de végre .iő lenne feleleveníteni a régi módszereket, mert így a legolcsóbb! Surány] L';ugd?jasok találkoztak Emlékezetes délután