Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-16 / 295. szám
1984 DECEMBER 16., VASÄRNAP Műveltségre kötelezve Hiányérzetből fakad az igény Többé-kcvésbc pontosan lehet ráérni, hogy egy szocialista brigád miként teljesíti vállalt termelési feladatait. A termelékenység, a teljesítmények alakulása, de még a minőség változásai is számokkal, forintokban ki- fejezhetők. Az úgynevezett kulturális vállalásokról ez már nem mondható el. Az olyan próbáikozásokról, mint a színházjegyek és múzeumi belépők naplóba ragasztása bebizonyosodott, bogy a legritkább esetben van közük a valóságos művelődéshez. így a szocialista brigádok művelődése megfogha- tatlanná válik. Üjból és újból felmerül a kérdés: mely formák a legalkalmasabbak, s miként lehet ezekről számot adni? S főként, hogyan lehet legyőzni az érdektelenséget, a közömbösséget? lémáival kell szembeállítani az embereiket, es ösztönözni őket azok megoldására. Magyarul ez azt jelenti, hogy mindenkihez az őt érdeklő doigok feiöl kellene közelíteni. Mert problémája, valamilyen érdeklődési köre mindenkinek van. Lehet ez akár az állattartás, a kertművelés vagy a barkácsolás is. Sőt, alkalmas lehet erre a vállalati munkaközösség Is a maga újszerű követelményrendszerével. ■ / Az utóbbi példa kiszabadította a palackból a felháborodás szellemét. Sajnos éles kirohanások hangzottak el a girtk-k ellen. Sokan ezeket összeegyeztethetetlennek tartják a brigádmozgalommal, s benne látják a művelődés háttérbe szorulásának egyik okát is. Egyrészt, aki gmk-ban vállal munkát, nem ér rá eljárni a rendezvényekre. Másrészt a gmk-ból kimaradt brigádtagok hátrányos helyzetben érzik magukat, mondván, ők a munkabérükért dolgoznak, hajtanak a termelési vállalások teljesítéséért, ha kell túlóráznak, s akkor azért az egy-két ezer forintért, ami a különböző címekkel jár, még művelődjenek is. Csak kevesen vették védelmükbe a munkaközösségeket, abban azonban többen egyetértettek, hogy az ellentmondást a bngádmózgalömban rejlő tartalékok kiaknázásával kellene feloldani, , vagy legalábbis enyhíteni. S erre Mindennapi kultúra Nem véletlen, hogy mindez az utóbbi időben az érdeklődés homlokterébe került; elsősorban a gazdasági környezet gyökeres változásai okán. A munkahelyeken a termelési feladatok háttérbe szorítanak sok lényegtelennek vagy kevésbé fontosnak tűnő dolgot. Többek között a művelődés ügyét is. Éppen ez inspirálhatta a Szakszervezetek Megyei Tanácsát, hogy ankétra hívja a szocialista brigádok vezetőit, a vállalatok szak- szervezeti tisztségviselőit — a munkahelyi művelődés ürügyén. A beszélgetést színvonalas, elméletileg jól megalapozott ele adás vezette be. Maró ti Andor, az ELTE közművelődési tanszékének docense, imponálj elképzelést vázolt föl arról, miként lehetne a művelődés, a kulturáltság fogalmát kitágítani, hogy abba a klasszikus formának tekinthető olvasáson, színházlátogatáson kívül a mindennapi élet dolgai is beleférjenek. Mert attól senki nem válik műveltebbé, ha kényszerből elmegy az operába. Am minden olyan dolog, ami változást idéz elő az ember szemléletében, gondolkodásában — legyen ez akár a házépítés során szerzett új ismeret —, a kultúrálódás egy újabb lépcsőfokát jelentheti. Nem arisztokratikus jellegű műveltségre kell tehát törekedni hanem a mindennapok kultúrájának elmélyítésére. A vita résztvevői ezt mind helyeslő bólogatással fogadták, s egyetértésüknek szavakban is hangot adtak. De az elméletet azon nyomban szembesítették a gyakorlattal. A jól ismert rendben fprakoztak az érvek, panaszok: az .emberek igénytelenek, nem {fettet kideríteni, mi érdekelné őket, színvonalasabbnál színvonalasabb rendezvények fulladnak kudarcba a közömbösség miatt. Csak a kirándulás Fehér hollónak számított az olyan felszólaló, aki sikerekről adott számot, s rendezvények egész sorát említette, amelyek nagy érdeklődést és aktív részvételt váltottak ki. Igaz, ezen a munkahelyen szigorú pontrendszert dolgoztak ki a kulturális vállalások értékelésére, amely szerves része a brigádok megítélésének. A legtöbben mégiscsak panaszkodtak, mondván, talán a kirándulás az egyetlen népszerű rendezvény, s ilyenkor még a múzeumba is becsalogathatok a kollégák. Elgondolkoztató, hogy a vállalások értékelhetősége, mérhetősége szinte mindenkit foglalkoztat. Gyanítható: a bajoknak ez az egyik forrása. A művelődés a brigádmozgalomban feladattá vált. Ha tetszik, ha nem, vállalni kell valamit, mert enélkül a _ kimagasló munkateljesítményt sem ismerik el igazán. Márpedig kényszerből még senki nem szerette meg a verseket, a képzőművészetet, a zenét. Az ilyen feladat alól mindenki ösztönösen keresi a kibúvót. Lényegében ezen a ponton találkozott az elmélet és a gyakorlat Maróti Andor is azt mondta: igényen nem azt kell érteni, hogy valaki részt akar-e venni bizonyos művelődési formákban, hanem azt, műveltebbé akar-o válni. _ Az igény ugyanis ott kezdődik, amikor egészséges hiányérzet alakul ki. Ehhez az élet probaz új munkaverseny-szabály- zut ud is lehetőséget, hiszen a korábbinál sokkal szabadabban lehet honorálni a brigád- teljcsitményeket. A munkahelyi vezetésen múlik, mennyire fejezik ki a jutalmak a tényleges munkát. Ez persze a művelődés szekerét nem húzza ki a kátyúból. Mint ahogy azt sem hiszem, hogy a gmk lenne a ludas az érdektelenségben. Inkább csak amolyan bűnbakszerepe van. Illetve annyi igazság lehet a dologban, hogy a megélhetés, a boldogulás feltételei nehezedtek, a családalapítás, az egzisztencia megteremtése nagy energiákat köt le. Talán nem utópia Éppen ezért — visszakanyarodva a már mondottakhoz — ebből az irányból kellene közelíteni a kulturúló- dáshoz is. Egy nagyon leegyszerűsített példa jut eszembe, ami talán nincs híján minden realitásnak: Egy, a szülőknél lakó fiatal házaspár lakásra gyűjt. Ha van módjuk állattartásra, kertészkedésre, minden bizonnyal érdeklődnek az ilyen jellegű előadások, programok iránt. Amint elkezdték a házépítést, meg lehet nyerni őket különböző szakmai tanácsok meghallgatásának, netán kiállítások megtekintésének. A lakást be kell rendezni: jó esélyei vannak a lakberendezési ötleteket sugalló programoknak, a környezetkultúra fejlesztését célzó formáknak és a barkácsszakkörnek. S ezután taten igénylik a segítséget abban is, milyen irodalom kerüljön az új könyvespolcra és az sem utópia, hogy szívesen találkoznának a televízióból ismert közéleti személyiségekkel. A sort később' folytatni lehet a gyereknevelés! .stúdiumokkal és fantázia kérdése, hogy még mivel. M. Nagy Péter Csupaszéin játék, hétmérföldcs csizma A nevezetes 118-as nyomában Idestova egy esztendeje, hogy ereibe lepett a tanácsi muvc.ooesi Házak gazdáiKocia- sában új lehetőséget nyitó llii-as számú utasítás. A paragraiusokat lapozgatva mindeiiKi előtt kibontakozott egy másfajta lehetőség a közművelődésben. Az utasítás voltaképpen elrendelő, helyett sugallja az intézményeiének a továbblépést. Hihetnénk, hogy az újdonságra nyitott, vánaikozo kedvű népművelők azonnal változtatni szerettek volna. A lelkesedés a legtöbb helyen kimerült a 118-as magyarázatával. Egy év múltán, az egész országban ritkaságszámba megy, ha valaki belevág valamibe. Gödöllőn a művelődési központban nemcsak éltek a lehetőséggel, hanem — éppen az utasítás nyomán —, a legkülönbözőbb ötleteket szeretnék megvalósítani. * me, Nyitás — Távlatokat nyitott az utasítás — mondotta Kecskés József, a gödöllői művelődési központ igazgatója. — A kezdetektől próbáltuk a közművelődés fogalmát kitágítani. Tudtuk jól; a pénzügyi keretek egyre szűkülnek. Ahhoz, hogy színvonalas, komoly rendezvényeket , készíthessünk, a saját bevétel növelésére van szükség. Érdemes visszatekinteni, mit is jelent az, hogy nem minden előzmény nélkül robbant be az utasítás Gödöllőre. A művelődési központ, amelynek építése a hetvenes esztendőkben, az úgynevezett közművelődési hullámban Indiáié A nyolcvanas'évék éle~- jén már a körülmények szorításában kezdte meg működését. Az eredeti tervnél kevevoltak a politikai-gazdasági és kulturális érintkezések. Ezt követően azt mutatja ki, hogy a középkorban miként alakultak a Kárpát-medence nemzetiségi viszonyai. Sorra veszd a népek mozgását, a besenyők, az izmaeliták, a böszörmények, az űzök betelepedést, helyzetük alakulását. Megmutatja, hogy miként történtek az olasz, a francia bevándorlások, a németek, szászok letelepedése Erdélyben, a Szepesságben, de megírja, hogy a kunok, a jászok miikor jöttek hazánkba, s miként jelentek meg a történelmi Magyarországon a szlovákok, a románok és a rutének. Külön fejezet foglalkozik a szerbek, a horvátok, a szlovének és a bolgárok helyzetével, bevándorlásukkal. Érdekes dolgokat tudunk meg a könyvből a XVIII. századi zsidóságról, majd a magyarországi otnikumi viszonyokról. Egy császári hadmester jelentése szerint, amely 1002-ben kelt, a pásztorkodó románság hullámzása két irányból indult a török hódoltság korában: egyrészt lassúbb ütemben a7 erdélyi medence, az alföldi szé'ek felé, másrészt az erdélyi falvakba. Déva például a XVII. század közepén még teljesen magyar volt, s a‘román családok Bethlen Gábor uralkodása alatt költöztek be. Ugyanilyen oknyomozói módszerrel követi a többi nemzetiség helyzetét, letelepedésüket. fejlődésüket, elhelyezkedésüket, majd a politikai helyzetüket is. Feltárja az 1843-as forradalom hatását a nemzetiségekre, az 1843-as nemzetiségi mozgalmakat, majd a kiegyezés-kori helyzetet elemzi. Megállapítja, hogy Deákék a nemzetiségek együttműködését, lét- jogosultságukat hirdették, hangsúlyozva: arra kall törekednie, hogy együtt és egymás mellett mennél jobb egyetérsebb állami támogatás és a helyi gondok sugallták a másság-ot. Közrejátszott az is, hogy Gödöllőn sokféle szolgáltatás hiányzott. Magától adódott: a művelődési központ nyissa ki kapuit a hétköznapi kultúra, a szolgáltatások előtt. Kezdetben volt a kenyérárusítás, az órajavítás, a különféle vásárok. Most már saját iparművészeti üzletet működtetnek és elkészült a jövő esztendei átgondolt terv. tésben éljünk. A kapitalizmus kialakulásával Magyarországon a nemzetiségek helyzete romlott, ehhez járult hozzá, hogy az uralkodó osztály nem ismerte fel a kor diktálta szellemet, s ezt csak rontotta az egymásra utalt népek, nemzetiségek helyzetét. S így állt elő az a kép, amely az első világháború végén bontakozott ki. S Párizs környéki békében nagy területi és etnikai átrendeződésre került sor. A győztes hatalmak feldarabolták a történelmi Magyarországot. S kialakult a mai helyzet. S ahogyan a szerző is leszögezi: a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni, de nem is kell. A közös múltat viszont kötelességünk megismerni, mert hazánk és vele együtt a közép-európai térség története, múltja és jelene nem érthető meg mindazon népek történelme, kultúrája nélkül, amelyek a Kárpát-medencében éltek vagy élnek. Ennek megmutatására vállalkozott a szerző, aki tanulmányában felvázolta mindazon népek, népcsoportok történetét és viszonyát a magyarsághoz, amelyek hosszabb vagy rövi- debb időn át a Kárpát-medencében éltek. A szerző könyvében igyekezett képet adni a nemzeti fejlődés időszakának ellentmondásos folyamatairól és konfliktusairól is. Ugyanakkor leszögezi, hogy az új társadalmi és politikai viszonyok először kínálnak valódi lehetőséget a kisebbségek jelenőnek és jövőjének rendezéséhez. A hazánkban élő nemzetiségiek teljes egyenjogúságot elveznek minden vonatkozásban, egyenjogú állampolgárai a Magyar Népköztársaságnak. Ennek vizsgálata azonban már más lapra tartozik, az ő tanulmányának a múlt megmutatása volt a célja, amelynek teljes mértékben eleget tett. Gáli Sándor Tallózó — A minap ötletbörzét tartottunk — folytatta a jövő elképzeléseivel a ház vezetője. — Ilyenkor a leglehetet- ienebb tippek is elhangzanak. (Például az, hogy hozzunk létre szenvedélyekről leszoktató klubot.) De a legtöbb javaslat hasznosítható. Természetesen a legfontosabbakat fogjuk először megvalósítani. Közoktatás és közművelődés kapcsolata, gyermekfoglalkozások, a gödöllői galéria kiállításai, fotós programok, zenei események, agrárközmű- veiődés, kiscsoportos formák. A kopogtató jövő esztendő munkatervének címszavai jelzik a fogódzókat. Érdemes tallózni a legfontosabb eseményekből. — Évek óta azon ügyködünk, hogy minél szorosabb legyen az együttműködés az iskolákkal — kezdi a fölsorolást Kecskés József. A tanítási órákhoz kapcsolódó tevékenységek közül kiemelném a rendhagyó órákat. A kicsinyeknek bemutatjuk az Iskolatelevízió Testünk című sorozatának anyagait. A nagyobbak történelem tanításához kreatív foglalkozásokat szervezünk. A rendkívüli irodalmi órákon a dráma és a színház kapcsolatáról lesz szó. (Mindez természetesen a délutáni színházi előadásokra épül.) Az ötödikesek a művelődéstörténeti játszóházban játékosan ismerkedhetnek meg a különböző történelmi, korokban élők mindennapi életével, legjellemzőbb használati tárgyaival. A napközis foglalkozások sorában különösen mozgalmas a csupaszem játék, amely önálló munkára serkenti a tanulókat. Az isko- laotthonos gyerekek szabadidős tevékenységéhez küiönféle manuális programok, vetélkedők, játékok kapcsolódnak. Bizonyára sokan emlékeznek rá, hogy a hét végi szabadidős programokon menynyi minden volt Gödöllőn. A ház munkatársai úgy vették észre; mindezek egy része kihasználatlan maradt. Sokkal többet nyújtottak, mint amire igény volt. Mostanra egy-egy témát jobban körüljárnak, de csökkentett prog- ramáradattal. Mindezek között újnak ígérkezik a Hét- mérföldes csizmában című, komplex közösségi játék. A kiállítások közül nem csupán gödöllői érdeklődésre tart számot a Kezdeményezések és vállalkozások a közművelődésben című. — Már most dolgozunk ezen a témán — tájékoztat Varga Kálmán igazgatóhelyettes. A Népművelési Intézettel közösen szeretnénk egyfajta figyelemfelkeltő, kiállítással összekötött rendezvénysorozatot készíteni. Voltaképpen tematikus szakmai napok lennének ezek. A népművelők betekinthetnének abba, miként lehet segítségükre a 113-as. Természetesen saját vállalkozásaink sorát is bővíteni kívánjuk. Az általános iskolások fakultatív programjához a számítógépes foglalkozások elkezdését szorgalmaznánk. Reméljük, meg tudjuk valósítani azt is; hogy az egész ház munkáját számítógépre vihessük. Mindenképpen hasznára válna a munkánknak. Módszertan: kiadványaink közül a nyomdában lévő agrárközművelődéssel foglalkozót említem, valamint a napokban megjelent irodalmi szakköröknek szóló versválogatást Bemutatják A mindennapi tennivalók sorában néhány kiemelkedő esemény is lesz Gödöllőn, így például az ötödik Galga- menti népművészeti találkozó. A nyárra különböző táborokat terveznek. Nagy feladat lesz a színpad és a nézőtér felújításának megszervezése. Gödöllőn mindig történik valami. A népművelők jól tudják, hogy a mai ötlet hol- nan már elavult. Éppen ezért a helyi igényekhez igazodva élnek a lehetőségekkel. A módszereket pedig szívesen bemutatják másoknak is. Erdős! Katalin Rádiófigyelő NAPKÖZBEN. Ügy tudjuk, a Napközben afféle szolgáltató műsor, amely ügyes-bajos dolgainkban igyekszik napról napra segítségünkre lenni. Karácsony táján például abban, hogy milyen ajándékokat szerezzünk be, hogyan vendégeskedjünk és így tovább. S mivel az ilyen fajta praktikumokból mindennapra kell elegendőt produkálni, talán nem látszik indokolatlan; nak, hogy a közfigyelem éppen úgy kíséri ezeket az adásokat, mint például az esti hírmagazinokat. Talán éppoly igazságtalanul. A Napközben ugyanis fennállásának rövid pár hónapja után a praktikus jó tanácsok mellett, olyan fajta szolgáltatásokat kezd terjeszteni, melyek nemcsak hasznosak, hanem közösségnevelő erővel is bírnak. A pénteki, Juhász Judit vezette műsor vendégeként Jókai Anna például nem akarta saját magát meghazudtolva receptekkel traktálni a hallgatókat, hanem — valóban nemes egyszerűséggel —, az emberi kultúra és az írói alkotóműhely kérdéseiről beszélgetett velünk. Könyveket ajánlott, a mai társadalmi- politikai közérzetről szólt, az emberi kapcsolatokról mondott véleményt. Nem tudom — most utólag — bántja-e Jókai Annát, hogy hallgatói nem a készülék előtt meredten ülve hallgatták műsorát. Mennyire zavarja, hogy két megszólalás között posztóreklámokat is sugároztak. Elnézést kellene-e kérnem, hogy magam is cipő- pucoiásban, s hasonlókban jeleskedtem napközben. Ha így van, azzal igyekszem megnyugtatni, hogy a hozzám hasonlóak, a ruhát teregetők, a konyhában jeleskedő százezrek háttérrádiózva is nagyon komolyan vették a szavait. INTERMIKROFON. Ügy gondolom, hogy a szabad mozgás, a kiterjedt közép-európai rokonságnak ellenére (vagy talán éppen amiatt is), egyre nő az érdeklődés a szomszédos szocialista országok élete iránt. így van ez amiatt is, mert sokáig tiszteletlenségnek véltük őszintén szólni arról, hogy hozzánk hasonló gondokkal a szomszédok is küszködnek, vagy ellenkezőleg, túl vannak oiyan problémákon, amelyeket mi még nem tudtunk megoldani. Mindenesetre az utóbbi időben a rádió tiszteletre méltó igyekezettel pótolja a hiányt, önálló dokumentumműsorokkal és színes magazinokkal egyaránt. Ilyen volt a legutóbbi Nyárádi Péter összeállította Intermikrofon is, melyben oly fontos kérdéstől kezdve, mint a szlovákiai cigányok munkába állítása, a régi cigány szervezetek feltámasztása, egészen odáig terjedt a hírválaszték, hogy milyenek lesznek a holnap szovjet és jugoszláv autói. Csulák András T udamányos kutatásokra, történelmi tényekre alapozott, dokumentumokat feldolgozó tanulmány jelent meg Ács Zoltán tollából, a Nemzetiségek a történelmi Magyarországon címmel. Az elfogultságtól mentes, a korábbi évszázadok etnikai viszonyait bemutató, népszerű feldolgozás a fiatal történész-muzeológus munkáját dicséri, mert őszintén feltárja a Duna völgyének nemzetiségi helyzetét, s megmutatja, hogy miként alakult az évszázadok során a világnak ezen a táján a népek helyzete. i Nem sokat tévedünk, ha azt írjuk le, hogy nincs Európának még egy olyan területe, ahol a történelem forgataga annyi népet sodort volna egymás mellé, mint a történelmi Magyarországon. Ady Endre írta: „Dunának, Oltnak egy a hangja”, mert „a magyar, oláh. szláv bánat mindig egy bánat marad.” ... Így volt ez évszázadokon át, s így van ez ma is. Érvényes az egymásra utaltság. Az itt élő népek testvériségét hirdették: a horvat Miroslav Krlcza, a román Emil Isac, a szlovák Pavel Hviesdoslav-Országh és még sokan mások. A Duna-völgvi néoek sorsközösségét vallották valahányan, s ebben felismerték az igazságot. Miért érdekes ez napjainkban? Azért, mert időszerű ma is tudni, hogy milyen is volt a régmúlt, hogyan alakult a történelem, miként jött létre a mai helyzet. Ebben ez a könyv nagyon jól eligazít, hiszen feltárja a történelem menetét. A szerző sorra veszi az évszázadokat, lerajzolja, hogy a Kárpát-medence népei miként helyezkedtek el a honfoglalás előtt, milyen népcsoportok, népek lakták a történelmi Magyarország területét. Ezután azt írja Ír Ács Zoltán. ho?y a honfoglalás korában milyenek Nemzetiségek a történelmi Magyarországon Dunának, Oltnak egy a hangja
