Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-15 / 294. szám

1984. DECEMBER 15., SZOMBAT 3 A SZOT ülése A jövő évi feladatok Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa, amely az 1985. évi nép- gazdasági tervet és az azzal kapcsolatos szakszervezeti fel- fe la tokát vitatta meg. A ta­li .cskozáson részt vett Fala­pig» Lajos, a Minisztertanács e'nu.Lhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke is. Bukta László, a SZOT titká­ra, a napirendi pont előadó­ja az 1979 óta folytatott gazda­ságpolitika eredményeként értékelte a gazdasági életben tapasztalható élénkülést, a gazdaságfejlesztés 1984-re ter­vezett fő előirányzatainak si­keres teljesítését. Ellátási kérdésekről szólva a SZOT titkára kifejtette, hogy a fogyasztók általában elégedettek az áruellátással, de nem tartják természetesnek a gyenge minőséget, egyes ter­mékek, mint például az épí­tőanyag, egyes gyógyszerek, tcvábbá a gyermekcipők hiá­nyát. A közvélemény azt sem érti, miért irreálisan magasak a zöldségárak, s miért olyan drága a tojás, amikor jelen­tős eladatlan készletek van­nak raktáron. Ezekre a kér­désekre a dolgozók választ, s mindenekelőtt megfelelő in­tézkedéseket várnak. A SZOT titkára a továb­biakban a kibontakozó mun­kamozgalmakról, a dolgozók önkéntes kezdeményezéseiről szólt, amelyek szorosan kap­csolódnak a gazdaságirányí­tás új követelményeihez. A Szakszervezetek Országos Tanácsa dr. Csehák Juditot — érdemei elismerésével — fel­mentette a SZOT elnöksége és titkárásága tagjainak sorából és titkári funkciójából, mivel a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a Minisztertanács elnök- helyettesévé választotta meg. A tanácsülés dr. Nagy Sán­dort kooptálta a SZOT tagjai sorába és megválasztotta a SZOT elnöksége, illetve tit­kársága tagjának, a SZOT tit­kárának. Elhunyt Amerigo Tot Hosszú betegség után het­venöt éves koráoan csütörtök este egy római kórházban el­hunyt Amerigo Tot magyar származású szobrászművész, aki évtizedeken keresztül Olaszországban élt. Amerigo Tot művészetét di­cséri egyebek között a római Termim-pályaudvar homlok­zatát ékesítő relief, s híres szobor hirdeti nevét a tenger­parti városban, Anzióban. Pé­csett emlékmúzeuma van az elhunyt szobrásznak, és tavaly avatták fel a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemen a „Mag születése” című szobrát. Amerigo Tot évtizedeken ke­resztül élt Olaszországban, de mindig magyarnak vallotta magát. Ezt bizonyítja az is, hogy rendszeresen hazalátoga­tott, ebben betegsége sem aka­dályozta meg. Budán levő sa­lát házában jelenleg grafikai stúdió működik. Amerigo Tot halálával ér­zékeny veszteség érte a ma­gyar és a nemzetközi művé­szetet. Parlamenti bizottság tárgyalta Egyetértés az előirányzattal A Magyar Népköztársaság 1985. évi állami költségveté­sének tervezetében már kife­jeződik népgazdaságunk egyensúlyi helyzetének javulá­sa, tükröződnek azok az egy­előre szerény eredmények, amelyeket a gazdaságban elértünk, s a tervezett bevételek és kiadások vár­ható alakulása biztosíthat­ja, hogy a nehezebb idő­szak után megélénküljön gaz­dálkodásunk. így értékelte Bognár József, az országgyű­lés terv- és költségvetési bi­zottságának elnöke a költség­vetés-tervezetet, amelyet a bizottság pénteki ülésén elfo­gadtak, azzal, hogy a parla­ment plénumának is elfoga­dásra javasolják. Az elmúlt napokban az or­szággyűlés valamennyi szak- bizottsága megtárgyalta a költségvetés azon fejezeteit, amelyek a profiljukhoz tartozó területeket érintik, s most a terv- és költségvetési bizott­ság előtt — megbízottjuk ré­vén — tolmácsolták vélemé­nyüket, észrevételeiket. Mind­entdk bizottság egvetértőleg foglalt állást a költségvetés előirányzatairól, javasolta el­fogadásukat. Ugyanakkor szá­mos olyan témával is beha­tóan foglalkoztak a bizottsági üléseken, amelyek szorosan nem kapcsolódnak a költség- vetéshez, az egyes területek munkájában azonban feltétle­nül figyelmet kívánnak. Dr. Pesta László, a szociális és egészségügyi bizottság elnö­ke tolmácsolta azt a képviselői véleményt, hogy a kivitelezők is sokszor felelősek egyes egészségügyi beruházások el­húzódásáért; ma már ugyan :s nem annyira a pénz hiányzik egy-egy új létesítményhez vagy rekonstrukcióhoz, hanem inkább a kapacitás, vagy ép­pen a vállalkozó szellem. Gaj- dócsi István, a jogi, igazgatá­si és igazságügyi bizottság el­nöke a tanácsi munkával kap­csolatosan a fejlesztési alaD körültekintő felhasználásával, az államigazgatásban, áz igaz­ságszolgáltatásban dolgozók bérének javításával kápcsolat- ban felmerült észrevételekről szólt. Pap János, a honvédel­mi bizottság elnöke elmondta, hogy szorgalmazták a híva' i- sos tiszthelyettesek, tisztek jö­vedelmi viszonyainak, nem­különben a sorkatonák ellát­mányának felülvizsgálatát. Cselótei László, (Pest m. 2. vk. képviselője) a mezőgazdasági bizottság elnöke arról számolt be: képviselőtársai a gép- és alkatrészellátás további javí­tását, a számítástechnika szé­lesebb körű alkalmazását sür­gették, s hangsúlyozták az öntözési beruházások tekinte­tében a különböző ágazatok együttműködésének fontossá­gát. Baráth Endre (Pest m. 20. vk. képviselője), a kulturális bizottság titkára elmondta: örömmel nyugtázták, hogy a jövő évben megkezdődhet az új nemzeti színház építése. Láng Tibor az ipari bizottság részéről arról számolt be, hogy a. többi között terítékre került ag energiatakarékos háztartási berendezések gyártásának ügye, a műszaki fejlesztés té­mája, a bányászati munkaerő hiánya, a vállalatok és szer­vezeti egységeik érdekeltségi rendszerének javítása. Hetényi István pénzügymi­niszter megelégedéssel reagált arra, hogy a bizottságok — amelyek ülésein összesen 34 képviselő fejtette ki vélemé­nyét — módosító indítványok nélkül elfogadták a költségve­tési tervezetet. tfzményének a bevezetése. A* agglomerációs térségekben 40 község található, s itt 41 a megye lakosságának 47';0-a. Becsült adataink szerint az agglomerációban lakik leg­alább 3 ezer olyan munka Ke­rülő, aki — noha munkaképes egészséges — mégis, enyhén szólva, gyanús forrásokból, főleg ismeretlen tettesek által elkövetett bűncselekmények­ből tartja fenn magát. Az italnak szintén jelentős közrehatása van a bűncselek­ményekben' és szabálysértések­be. Pest megyében mintegy 29 ezer alkoholista vált is- rr.zrtté, s nagyobb részük ugyancsak az agglomeráció­ban, él. • Megalapozottnak tekint­hető-e Pest megyében az oly in vélekedés, miszerint a btiníil- iöző szervek erélytelenek ízok- kal szemben, akik a társadal­mi közrenddel tudatosan z.m- beszegiilnek: továbbá, hogy az Ítélethozatal túlságosan elhúzó­dik, s nélkülözi a visszatartó és elrettentő erőt? — Nem! Bűnüldöző szer­veink munkája megfelel a törvényességnek, a követel­ményeknek. s jogalkalmazá­sunk összhangban van a jog­politikai irányelvekkel. Az igaz: nincs annyi rendőr, hogy minden jogsértést megelőzhes­sen, vagy nyomban tetten ér­jen, de ennyire nincs is szük­ség. Számításba kell venni ugyanis a becsületes állam­polgárok abszolút nagy több­ségét, akikhez képest a garáz­dák egy százalékot sem tesz­nek ki, s akkor randalíroznak, amikor arról vannak meggyő­ződve hogy senki sem ész’eli közvetlenül a cselekményüket. Tény. hogy a telefon-, pafk- és szoborrongálók. a köz’eke- dés — különösen a vasút — biztonságát veszélyeztetők nem mindig válnak ismertté, de akit sikerül leleplezni, az­zal szemben a bíróság a tör­vény teljes szigorával jár el. Persze, az is tény, hogy ha lehetőség lenne rá, több rend­őr járőrözhetne az éjszakai órákban, az a közrendre és közbiztonságra jó hatást gya­korolna. Sajnálatos, hogy a megye bíróságainak ítélkezése nem minden tekintetben felel meg az időszerűségnek. Például a Buda környéki Bíróságon a fiatalkorúak ügyei és a közle­kedési ügyek annyira felgyü­lemlettek, hogy a vádirat be­nyújtása után közel egy év is eltelt a tárgyalásig. Hasonló helyzet alakult ki a Ráckevei Bíróságon is. A bíróság veze­tése azonban sikeres erőfeszí­téseket tett az ügymenet fel- gyorsítására. Ami a megyei bíróságaink ítélkezési gyakorlatát illeti: az valamivel szigorúbb az orszá­gos átlagnál-, a súlyos bűncse­lekmények elkövetői és a visz- szaesők nagyon szigorú íte e- teket kapnak. A kisebb vétsé­gek elkövetői és az először bí­róság előtt állók részesülnek csak azokban a kedvezmé­nyekben — megrovás, próba­időre bocsátás, pénzbüntetés, felfüggesztett végrehajtás —, amelyeket a törvény lehetővé tesz. 8 Milyen terepet jelent Pest megye az úgynevezett szeren- cselovagok számára? — Sajnos, jót. A gazdaság- irányítási rendszer reformjá­nak első időszakában az Afé- szeknél és termelőszövetkeze­tekben létrejött melléküzem­ágak jelentették számúkra a kedvező lehetőséget ügyeske­déseikhez. Tíz éve az ország termelőszövetkezetei mellék­üzemágainak 38 százaléka meg Pest megyében működött, s az új vállalkozási formák — gmk. polgári jogi társaság, szakcso­port — ma is számosabban vannak itt, mint bármely más megyében. Több per, gazdasági bírság, büntetőügy van jelen­leg is folyamatban az említett vállalkozási formák felelős be­osztású dolgozói ellen. Általá­ban szabályozatlannak tekintik e vállalkozásokat, pedig belső szabályzattal — ha tisztessé­gesen akarnak dolgozni — minden hiányosság megszün­tethető lenne. Ellenőrzésük személyi és tárgyi feltételeinek a megteremtése még csak most van folyamatban. Az a tapasztalatom, hogy amíg ezek a vállalkozások nyeresé­gesek, addig a felügyelő szer­vek nem figyelnek kellőkép­pen rájuk. Amikor aztán vesz­teségessé válnak, megkezdődik a már hiábavaló kapkodás. 8 Az ÚJ gazdasági szabályo­zók fokozatos éleibe léptetése milyen társadalmi hatásokat válthat maid ki — a főügyész szemével névze? — Nem egyformán érintik majd a gazdasági szervezete­ket. Egyesek további eredmé­nyes gazdálkodását erősítik, másokat viszont — ha azok nem változtatnak szervezet­lenségükön — nehéz helyzetbe hozhatnak. Régi tapasztalat, hogy egy-egy felelőtlen vezető a gazdasági nehézségeket az eredmények megszépítése, a veszteségek kozmetikázása út­ján vélj megoldani. Ettől azon­ban én mindenkit óvok. mert ezen az úton elindulni lehet, de megállni nem, s előbb- utóbb vállalniuk kell tettük következményei t. Csert Sándor Lassan bontakozik a régi napok története Gödöllőn már nem szólt a fegyver Bizonyára rögtön csőre töl­tötték volna a puskájukat a beszálláson magyar katonák a gödöllői Matuz András ud­varában, ha magtudják, hogy szökevényeket rejt este óta a zöldségverem. De nem tudták. Nyugodtan aludtak, amikor Forgách Ferenc 39 éves mun­kaszolgálatos, hasonló sorsú társával, belopózott. Éjszaka szólt be a gazdának, lábujj- hegyen osonva a kert felől: itt vagyunk, menedéket kérünk, ha lehet, rögtön tovább ál­lunk. A gazda csak bólintott, aztán éjjelente lopva vitte ki az élelmet a bujdosóknak. Pár nap múlva Forgách Ferenc átment hajnalban az Éva ut­cába, Tóth Jánosékhoz, mond­ván, társa egyedül nagyobb biztonságban lesz a verem­ben. Itt azonban rövidesen az unokát kellett elrejteni, mert jött a hír, hogy viszik a leven­téket ... A hílál elül szökésbe Még kát nehéz nap, Jámbor Lajosoknál, a harmadik búvó­helyen. Hajnalban aztán meg­látta, hogy jönnek az oroszok. Elrohant a Szőlő utca sarkáig, ahol találkozott egy harcoló katonával, aki rögtön futásra biztatta, magyarázva kézzeL lábbal. hogy ők lőnek, nagy lehet abból a baj. ha körülöt­tük téblábol valaki. S már kattogott is a fegyvere, mert észrevette, hogy a szemben le­vő kertben német katona la­pul. — Na, János bácsi, másod­szorra is megszülettem! így 1 szóltam be Tóthékhoz azon a reggelen, aztán elmentem Ma- tuzékhoz, hogy megnézzem, mi lett bujkáló társammal, ö is túlélte a szörnyű napokat, hála segítő, önfeláldozó házi­gazdáinak. Én is azoknak kö­szönhetem az életemet, akik nem bánva a magukét, védel­meztek. Csönd lett a városban. Elhangzott ugyan elvétve egy- egy lövés, a Petőfi tér környé­kén még napok múlva is ta­láltak németeket. De Gödöllő felszabadult, negyven eszten­deje. december 12-én. Emlékezik Forgách Ferenc nyugdíjas, a gödöllői I. számú lakóterületi pártala pszervezet titkára. Emlékeivel nincs egyedül. Azok közül, akik helyben élték át a front vi­szontagságait, itt ülnek ve­lünk: Nyikos József né és Bor­bély Mihály, veterán kommu­nisták. Lassan bontakozik azoknak a napoknak a törté­nete. Hogy is volt? Talán éppen akkor, amikor Forgách Ferenc a biztos halál elől menekült a szökésbe, dön­tött Borbély Mihály, a 22 éves munkaszolgálatos Kőbányán, a Duna Repülőgépgyár oda te­lepített üzemében; nem teszi le az esküt, többé be sem megy. Másnap visszavitték a csend­őrök. Ám amikor megjött a parancs, hogy irány Németor­szág, pincébe bújt két társá­val, Máriabesnyőn. Édesapját faggatták, hol a fia? Németor­szágba ment a gyárral, azóta nem tudunk róla — volt a vá­lasz, amit a főjegyző is meg­erősített, mondván, ez az em­ber életében még nem hazu­dott, becsületes, megbízható polgár. S amikor december 12-én hajnalban dörömböltek I a pinceajtón, összenéztek Su- hatagi Ferenccel: — Kinyissuk? — Nyissuk! Kelleti a munkáskéz A katona orosz volt. Miután tisztázták, kii hogy került oda, megkínálta őket egy tintás- üvegforma alkalmatosságból, jót húztak belőle, jói is esett a több napos rettegésre. Enni­való se volt már. Néhány órán belül telefonhuzalok fe­szültek mindenütt, zajlott az élet. Egy géppisztolyt« had­nagy asszony kenyeret hozott, nagy darab szalonnát, azt látni kellett volna, ahogy ne­kiestek az evésnek. Aztán se­gítettek, amit tudtak. Elkélt a, munkáskéz az egész környé­ken. A besnyői vasútállomás­nál leszakadt a híd, város­szerte sok volt a rom, a hasz­nálhatatlan út, a felszaggatott sín. Egy hét múlva Szabó Jó­zseffel az élen megalakították a helyi rendőrséget, közremű­ködtek a közmunkák szerve­zésében. a rend fenntartásá­ban, miközben maguk is ke­ményen dolgoztak. Január 7- én Máriabesnyőn megalakult a kommunista párt szerveze­te, titikára Szabó József lett. Sajnos, már nem lehet köz­tünk. Elhunyt. A városparancsnokság uta­sítása szerint kinyitottak az üzletek, megpróbálták foly­tatni a tanítást az iskolákban. S mire kipíakátolták ezt a parancsot, feléledt a község­háza. Kardos Győző — ma már szintén nyugdíjas — tiszt­viselőnői is tudjuk, a felsza­badulás másnapján bement a munkahelyére. körülnézni, mit lehetne tenni? Ott találta Czeculics Jánost, akit az első polgármesterként tartanak nyilván Gödöllőn, holott ak­kor még nem volt városi rangja a településnek. Kardos Győző hazamahetett a lakásá­ba, vihette a gyermekeit, akikkel egy távolabbi pincé­ben húzták meg magukat, mert a házukban nem volt óvóhely. A negyedik akikor született, amikor a legvadab- bul dúltak a harcok a város körül — s felette. A szülőott­hon elé is hullott egy bomba, de a sons kegyes volt a kisma­mákhoz s a csecsemőkhöz, mindenki épségben maradt. Amint az oroszok meglátták a kicsiket Kardosoknál, rög­lön előkerült az iszákokból a kenyér, egyéb elemózsia, ami féltve őrzött kincse volt a harcoló katonának. Meg is dőlt azonnal a sokat harsog­tatok propaganda a kegyetlen­kedésekről, az istentelen, dur­va hordákról. S hogy a szov­jet alakulatokban éppen olyan emberek vannak, amilyenek mi vagyunk, abból is kiderült — mondta egyszer Kardos Győző —, hogy a szomszéd házban egy fiatal orosz kato­nát láttam az anyjáért imád­kozni egy Mária-szobrocska előtt, amit ott talált a subló­ton. Szinte a szó legszorosabb ér­telmében a keze alatt ment át az egész település életének A magyar vállalatok az idén mintegy 4,2 milliárd rubel értékű árut exportálnak a Szovjetunióba, többet, mint a megelőző esztendőben. Az év tíz hónapjában számotte­vően bővültek a gépszállítá­minden momentuma. Akinek egy tűzhely kellett a megsem­misült régi helyett, a község­házán kérte. Lisztet, egy eb . élelmiszert ugyancsak ott igé­nyeltek, minden hétköznapi aprósággal a polgármestert s munkatársait keresték föl az emberek. A városparancsnok- ságtói minden segítséget meg­kaptak. Hogy szigorúak, oly­kor túl kemények voltak a parancsok? A háború még nem ért véget. Az életben ma­radáshoz erős kézre volt szük­ség. Élstük példa lehet — Emlékeztek? Czeculics János bácsi autóval járta a vá­rost, és hangszóróba mondta, mindenki jöjjön elő a pincéből, menjen dolgozni, folytassa ott, ahol a front napjaiban abba­hagyta — sorjázza Nyikos Jó­zsefeié a negyven esztendeje történteket. — Mi már előjöt­tünk, mert oda, ahol tizenhár­mán éltünk a felszabadulásig, négy családdal, szovjet tisztek települtek. Az előző napokban még német parancsnokság uralta a házat. Mi dolgoztunk a konyhán, mosnunk kellett rájuk, fát hordani, takarítani. De tudtuk, hogy áll a front, mert apám némi szlovák nyelvtudással beszélgetett egy hozzánk beosztott orosz hadi­fogollyal. Ő mondta, ne fél­jünk, nem tart már sokáig. És úgy is lett. Honnan tudta? Ennivalót szállított, S egyre rövidebb távra kellett szállí­tania. Ahogy a németek elmen teli, magyar katonák kéredzked- tek be, civil ruháért könyö­rögték. Nyikosné szülei — a a többiek — mind odaadták, amit csak tudtak. Hadd ment­sék az irhájukat szegény fiúk. őket is nagyon várják már otthon. A szovjet parancsnokságon szótárt szereztek. Az akkor 23 esztendős, csinos, szép szőke lány — akiből csak röviddel később lett Nyikos Józsefr.é — megtanulta a legszüksége­sebb szavakat, s a községhá­zán dolgozott, előmozdítva a magyar—szovjet együttműkö­dést az újjáépítésben. Rohan- vást teltek a napok, hetek, hónapok. Észre sem vették, már amatőr színjátszókörben próbálták az ünnepre kitűzött darabot, lelkesen buzdítottak munkára az ifjúsági szerve­zetben. a nőszövetségben, de mindenekelőtt a kommunista pártszervezetekben. Mert Nyl- kosné is belépett a pártba. Ügy érezte, ott a helye. S lám. szilárd meggyőződé­se a mai napig ott tartotta őt is azon a negyven esztendeje választott helyen. Beszélgető- társaival együtt az I. számú lakóterületi pártalapszerve- zet tagjai. Aktív kommunis­ták, noha nyugdíjasok. A munkából — ha igaz — kiöre­gedtek. a közéletből azonban soha. Életük példa lehet a mai ifjú nemzedék számára. Bálint Ibolya A felső képeken, balról Jobbra: Nyikos Józsefné. Borbély Mihály, Forgách Fe-enc. Barcza Zsolt felvételei sok, amelyek a Szovjetunióba irányuló kivi temek több mint 50 százalékát adják. Emellett a magyar vállalatok mind je­lentősebb tételekben szállíta­nak a Szovjetunióba fogyasz­tási iparcikkeket és élelmisze­reket. Bővülő exportlehetőségek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom