Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-11 / 290. szám
Határozzon a piac Mire ösztönöznek? Sokszor olvashatjuk a gazdasági szaklapok hasábjain, hogy baj van a vállalatok költség- érzékenységével. Az egyre nehezebb körülmények, a mind szigorúbb szabályozók ellenére a gazdálkodók még mindig nem bánnak elég takarékosan kiadásaikkal. Hivatalos mutatószámok, netán százalékos arányszámok nem készültek e jelenségről, pedig igazságukhoz nem fér kétség. Legjobb bizonyítéka ennek, hogy mind több cég kerül az alacsony, ha- tékonyságúak nem éppen előkelő táborába. A költségekkel való ésszerű gazdálkodás egyik alapfeltétele, hogy a vállalatok kemény korlátba ütközzenek termékeik értékesítése során: túlságosan drága cikkek ne találjanak vevőre a piacon. Ezt a célt szolgálta a kompetitiv árképzés bevezetése, amelyben a gazdálkodók csak a külpiaci árak szerint kalkulálhatják a belföldi nyereséget is, vagy a honi áremelésnek gátat szab a hasonló termékek importára. Az e szférába tartozó cégek tehát rákényszerülnek arra, hogy a legszigorúbban megvizsgálják kiadásaikat, nem túlzott-e energia- és anyagfelhasználásuk, vajon kihasználták-e a munkaszervezésben rejlő előnyöket, s nincs-e a kapun belül túl sok dolgozó? Az elmúlt évben folytatott érvizsgálatok összegezéséből kiderült, hogy ezek a cégek az átlagosnál kevésbé emelték áraikat, s nem is mindig éltek a jogszabályok adta lehetőségekkel. Pedig az energia, a beruházás, a munkaerő náluk sem olcsóbb, csak éppen saját bőrükön érzik: a versenyben- maradás feltétele, hogy mindig faragjanak valamennyit költségeikből. Nem ilyen rózsás a helyzet a csak a hazai piacra termelő vállalatok körében. Ezek a cégek az önköltség típusú árképzéshez tartoznak. Ez az árforma szinte automatikusan elismeri a költségeket, hiszen erre tehetik rá a nyereség meghatározott százalékát, s elvben minél magasabb a költség, annál magasabb a nyereség is. Ráadásul a belső piac védi a cégeket, jó néhány közülük monopolhelyzetben van, s import- verseny híján egyedüli ellátója a fogvasztóknak. A jogszabály az áremelés előtt bejelentési kötelezettséget ró a vállalatokra, de még ez sem akadályozza meg sokszor a drágulást. A piac hiánya csaík egyike a költséggazdálkodás kibontakozását gátló tényezőknek. Legalább ilyen fontos szerepet játszik az állami támogatások rendszere. A hasonló fejlettségű országokhoz képest a költségvetés túlzott mértékben támogatja a vállalatokat, és jelentős mértékben hozzájárul a szociálpolitikai szempontból fontos cikkek vásárlásához. Így nemegyszer a rossz gazdálkodás nyomait tünteti el a közös kasszából kapott pénz. És végső soron a vállalatoknak nem kell szembenézniük a csőd rémével, csak elvétve került sor egyedi elbírálás után egy-egy üzem eladására. Pedig a vállalati gazdálkodás csak akkor javul meg, ha e veszély mindenkit fenyeget. Ezt segítheti a tudatos piacépítő munka: ahol lehet, több kisebb vállalat létrehozásával meg kell teremteni az itthoni versenyt. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése remélhetőleg rákényszeríti — az eddiginél nagyobb mértékben — a vállalatokat arra, hogy komoly revízió alá vegyék saját kiadásaikat, és hosszú távra tervezzenek, mert csak így maradhatnak meg a piacon. Lehet, hogy például egy energiatakarékos technológia bevezetése néhány évig megterheli a vállalatot, ám a megtakarításból származó milliók hamarosan jövedelmezővé teszik e beruházást. Hasonlóképpen célszerű az anyagfelhasználásról hosszú távra szóló tervet készíteni. Bár számos új kezdeményezés született, a magyar termékek még mindig 40 százalékkal súlyosabbak, mint a fejlett tőkés országokban. Ez is arra mutat, hogy ezen a területen még hihetetlen tartalékok rejlenek. Legalább ilyen fontos a vállalat kiadásai között a bérköltség. Bár már évek óta a szabályozás különböző kedvezményeket fűz a létszámcsökkentéshez, nem egy cégnél még nőtt is az adminisztratív alkalmazottak száma. Épp olyan időszakban, amikor a teljes foglalkoztatás kényszere a demográfiai hullámvölgy miatt jóval enyhébb, mint például a hatvanas években. Az új keresetszabályozás sokkal inkább ösztönzi a leépítést és a takarékos munkaerő-gazdálkodást, mint a korábbiak. Remélhetőleg a kedvező változás sem marad el, s mind kevesebbszer írják át az árcédulákat számunkra kedvezőtlen módon. Az új keretek között már csak a vállalatoktól függ, milyen gyorsan és rugalmasan próbálnak alkalmazkodni a szigorú takarékosság elveihez. L. M. fi megalakulásra emlékezve Évente négyezer megbízás alkalmas a társadalmilag is megbecsült ügyvédi hivatás színvonalas és a szocialista társadalom érdekeit kielégítő gyakorlására. P. R. Harminc éve, 1954 decemberében alakult meg a Váci Járási Ügyvédi Munkaközösség, mindössze négy taggal, az azóta nyugdíjba ment dr. Dévényi Károly vezetésével. Később létrejött a 2-es munka- közösség, melyet dr. Kenéz Tibor vezetett. Működésüket I ßz jjj£s emberekért 1960 októberétől összevontan folytatják. Dr. Markó Jenő, a munkaközösség vezetője elmondta, hogy jelenleg 16 a taglétszám és két jelöltjük is van. A fejlődést jelzi, hogy ma már ki- rendeltségük működik Dunakeszin; Szobon, Nagymaroson, és Gödön pedig ügyeletet tartanak. A Váci Ügyvédi Munkaközösség saját székházában, viszonylag jó munkakörülmények között fejti ki a tevékenységét, évente átlag négyezer megbízást leap. Ennek egyötöde bírósági kirendelés. Büntetőperekben látják el a kötelező védelmet. xJ€Ma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM 1984. DECEMBER 11., KEDD M@rn gépsor - dupla teljesítmény lines párja a marosi málnának Befejezés elett a korszerűsítés Azt mondják az ínyencek, a finom ízek kedvelői, hogy nincs párja a nagymarosi málnának. Apró szemű ugyan,! sok gond van vele, de aromája, zarnata páratlan. Hol jönnek ehhez a kinemesített, ök- lömnyi szemű málnák? Cukros víz, olyan az egész — mondják öntudatosan a nagymarosi málna szerelmesei, no és persze a termelők. Nyári zamatok S e gyümölcs nagy részéből szörp készül, becsempészve a hideg hónapok percei közé a nyár illatát, ízét. Bár mostanában, mint azt Molnár Gyuláné, az Erdei Termék Vállalat nagymarosi szorpárusítója elmondta, kevesebb a finom nedű, mint tavaly ilyenkor: — Tudja, a korszerűsítés miatt nincs annyi szörp, mint egy esztendővel ezelőtt. Valóban: a szörpüzem környékén lépni is alig lehet. Egymásba érnek az autók, emberek lógnak az ablakokban festőecsettel kezükben. Ám felújítás ide, korszerűsítés oda, a munka nem állt meg az épületben. A földszinten van az üvegmosó, és a palaokozó. Egymás mellett fekvő üvegeket emel fel az egyik gép, fertőtlenítő folyadékkal mossa ki, majd öblíti őket. Utána leengedi az immár tiszta üvegeket, amiket egy továbbító berendezés tol a palackozó irányába, ahol csodálatos élményben lehet annak része, aki egy pillanat tört részéig szemét behunyva képes megfeledkezni a világról, csak az orrára hagyatkozva. Nem hallva meg a gépek zörgését, az üvegek csörgését. Mintha csak egy hatalmas, érő málnás közepén állna az ember, olyan illatos az egész helyiség. Bizonyára sokan látták már, hogyan készül az igazi, házi málnaszörp. Nagymamák teszik tiszta, fehér vászonruhába a vérvörös gyümölcsöt, és a dagadó vászonból elkezd csöpögni, csurogni az édes lé. Aztán ki-ki ízlése, és féltve őrzött receptje szerint tesz bele cukrot, esetleg szalicilt, csipetnyi aszkorbinsavat. Celofán, vagy dugó a tetejébe, s fel a kamra polcára. Igen, ezeket az emlékeket idézi az üzemet átjáró málna illata. Ám a valóság itt más. Modern gépek, berendezések a próbaüzem napjait élik. A nemrégiben beállított keletnémet gépsorral, még csak ismerkednek á dolgozók. — Sajnos lassan halad a címkézés, rossz a minőségük, nem ragadnak úgy, ahogy kell — utal a kezdet hiányosságaira Helm Józsefné, a csoport vezetője. — De minden indulás nehézkes. Reméljük nemsokára kész lesz a fűtés, jövőre — ígérték — új mosógépet is kapunk. Rossz a fűtés A munkaközösség tagjainak átlagos életkora igen alacsony. Jó a munkakapcsolatuk a társszervekkel, a bírósággal, az ügyészséggel. Az a légkör és az a közeg, amelyben a váci ügyvédi kar tevékenykedik, A közügyek gondos gazdája Köszönetnyilvánítás. Ezen az úton mondunk köszönetét a rokonoknak,- ismerősöknek, jó barátoknak és mindazoknak, akik szeretett férjem temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek és gyászunkban osztoztak. Zongora Uyörgyné és családja. lati szinten. Ugyanis a miskolci üzem rekonstrukciójának beindítását attól tettük függővé, mikor fejeződik be a nagymarosi korszerűsítés. Mivel Miskolcon erre csak jövőre kerülhet sor, elsősorban a jövő esztendei munkánkra lesz .kihatással. Új gyümölcslevek Bizony, nagyon időszerű volna a fűtőrendszer kijavítása, hiszen az asszonyok keze állandóan vízben, nedves ládákat emelgetnek, üvegeket igazgatnak. — De mikor fejeződik be a felújítás, mikor indulhat be a nagyüzem? — kérdeztük Molnár Zoltánt, a vállalat műszaki igazgató helyettesét. — Az eredeti terv szerint, november harmiricadika volt a rekonstrukció befejezésének határideje, de sajnos ezt nem tudta tartani a kivitelező Du- naszolg. Legalább egy hónapot csúszik a műszaki átadás. Minden héten tartunk egy megbeszélést, amin az építőkkel és az üzem vezetőivel megvitatjuk a következő időszak feladatait. Most a téliesi- tés menetét egyeztettük, a szigetelést, s mindazokat a teendőket, amelyeket még el kell végezni a befejezés előtt. — Nem jelent-e ez a csúszás az éves terv teljesítésénél nehézséget? — Ha nem sikerül a tervünket teljesíteni, elsősorban nem az üzem életében okoz gondot igazából, hanem válla— Mennyiben hoz újat a korszerű gépsor beállítása az üzem életében? — Ed óig évi százötven vagon, azaz ezerötszáz tonna szörpöt palackoztunk, az új berendezésekkel háromezer tonna palackozására nyílik lehetőség. Szeretnénk bővíteni a termékszerkezetet is, új tükrös és rostos gyümölcslevekkel elárasztani a belföldi piacot. A híres nagymarosi málnán kívül számtalan más gyümölcsöt is feldolgoznak az üzemben. Eperrel kezdődik a szezon, majd jön a feketeribiszke, a szamóca, a málna, júliusban érkezik garmadájával a pirosribiszke, a meggy, majd ősszel, az emberes hónapokban dércsípte som, kökény, vadkörte telíti a raktárát. Egy esztendő múlva bizonyára nem panaszkodik a kevés árura Molnár Gyuláné... Fiedler Anna Mária Mindnyájunk érdeke Környezetünk tisztasága Az elmúlt hetekben plakátok jelentek meg az utcákban. A Hazafias Népfront és a Vöröskereszt felhívása így szól: „Tiszta környezet, egészséges élet. Tisztaságot, rendet környezetünkben!" Sokan olvassák, fiatalok, felnőttek, és segítenek, hogy tisztább legyen városunk, házunk, lakásunk környezete. A segítő munkát köszönjük. Tanácstagok, lakóbizottsági tagok törekednek a lakóhelyet szebbé, tisztábbá tenni, a lakosság figyelmét ráirányítani a tiszta környezet kialakítására. Sok jószándékú háztulajdonos, bérlő van, akik tisztább, egészségesebb környezetben kívánnak élni, intézkednek is, hogy ez valóság legyen. Sajnos, kevesebbet tesznek a közületek, az állami házak, boltok, vendéglátó egységek, fodrászüzletek és más középületek tulajdonosai, kezelői. Lehulltak az őszi falevelek, eltakarításuk folyamatban van, várható a hóesés. Piszkos a város — mondják, látják sokan. Dicsérni kell a kommunális költségvetési üzem Sztáron Sándor brigádját, amely Oszaczki József vezetésével 12 utcában takarította össze és szállította el a faleveleket. Vállalásukat városunk felszabadulásának 40. évfordulójára tették és teljesítették Szikora Pál körzeti felügyelő Képek az üzemben Jéna János tárlata A váci Híradás Galériában Jóna János festőművész tárlatát nyitotta meg Losonci Miklós művészettörténész. A kiállítás december 17-ig tekinthető meg. A NYUGDÍJASOKAT segítők között ott van a kisnéme- di Aranykalász Termelőszövetkezet vezetősége is. A szövetkezetiek autóbusszal viszik a színjátszókat, a kiránduló nyugdíjasokat, s ebben nem marad el a 22. sz. Volán vác- hartyáni üzemegységének szak- szervezeti bizottsága sem. A vá'Ialat KISZ-fiataljai bekerítették a klubházat, kerékpár- tárolót készítettek, színházlátogatást szerveztek a nyugdíjasoknak, akik még azért is köszönetét akarnak mondani, hogy a község vezetői gondosan ellátják mindennapjaik közös találkozóhelyét tüzelővel. MHSZ, nyugdíjasklub és Krajcz Józsefné. A közéletből ő sohasem hiányozhat, mert a közügyek gondos pártfogója. A jó szándékok példás rendben találkoznak most Váchartyán- ban. így kell ezt csinálni, s megy is a dolog, ha az olyan emberek veszik kézbe, mint a „Mami”, akit ezért is szeretnek és tisztelnek a fiatalok és az idősebbek ebben a községben. K. T. t CB, más hullámhosszról Állj meg, Idő! Ily csöndes nyugalomban, meghitt hangulatban rég váltották egymást a percek otthonom falai közt Az aligfény'oen szinte lángol a vázában a szál piros gerbera. Halk zene árad a szobában, Ravi Shankar a vendégem, az indiai szitárművész. No, nem személyesen. Barázdált lemez fényes, fekete korongja forog a lemezjátszón. Ám egyszeribe, honnan, honnan nem, idegen tolakszik a szobába. A szitár és a tábla hangözönébe, teljesen érthetően, nem hindi, bengáli, vagy angol nyelven, hanem magyarul beleszól valaki: — Kopj ki a vonalból, mással beszélek. Majd néhány ütemmel később: — Szevasz, haver, mi újság? Zavarják a hullámodat? Na, folytasd, mi lett az eredmény? Az eredmény az lett, hogy megtörik a varázs. India, Ravi, szitár? — Már késő este sincsen nyugta az embernek! Gondolatban sok sikert és kellemes vételt kívánhat az új és legújabb CB-rádiósnak, merthogy ők lépnek a vonalba. Rádióműsorba éppúgy belekotyognak, keresve egymást hangcsápjaikkal, ott rezegnek a tv-műsorában, lassan már a vízcsapból is a hangjuk folyik. Helyzeti előnnyel, no és CB-vel rendelkeznek. Betolakodnak a lakásba, mit nekik zárt ajtó, betonfal, vagy emeletek magasa, mit nekik mások meghitt családi közössége, netán meditáló hangulata. Még a kiáltó csendbe is bele tudnak szólni: — Mizujs, Feri, jól vagytok, vétel! Technikás csendháborítók. Igaz, nem oly nagy- hangúak, mint némely erősítőkkel megáldott diszkós, aki félreértelmezve Kodály Zoltán mondását, hogy „Legyen a zene mindenkié”! — ellátja zenei élménnyel a lakónegyedet. Csak egyszerű CB-sek, akik úgy látszik, nem ismerik a rájuk vonatkozó szabályt. Vagy pénzükből egyelőre csak a CB-készülékre futotta, nem a „hangparti- zánkodást” kiküszöbölő apró műszaki tartozékokra. Tulajdonképpen nem haragszom rájuk. Számtalanszor segítettek már épp a meglévő CB-rádiójukkal egy s más esetben, mentősöknek, rendőrségnek, tűzoltóknak, családoknak. De.... Késő este van, a magam örömét szolgáló zenét a szomszédokra való tekintettel nem erősíthetem fel — minek is. Szitkozódva sziszegem, amit az imént hallottam: — Kopj ki a vonalból, mással beszélek! A szitár hangját hallgatom. Hallgatnám... E.K. ISSN 0133—2759 (Váci Hírtap| óráit. 1983-ban még csak 16 tagja volt a helyi szervezetnek, s örültek az új MHSZ-klubnak. Ide ma már 55-en járnak. Közülük 21-en új feladatra is vállalkoztak. Színjátszással, népi tánccal is szórakoztatják a környékbeli közönséget. A nyugdíjasok püspökszilágyi, vácdukai, őrbottyáni kor- társaikkal vették fel a kapcsolatot, kölcsönösen meglátogatják egymást. Örbottyánban nemrég két színielőadást is tartottak, s 360 nézőjük volt. Krajcz Józsefné arról is részletesen beszámolt hozzánk írt levelében, hogy a nyugdíjasok klubnapjaira gyakran látogat el a községi orvos és a gyógyszerész, hasznos előadások keretében adnak tanácsokat a mindennapi élet dolgaiban. Jólesik ez a kifáradt nyugdíjasoknak — írja. Megszervezték a beteglátogató hálózatot is, s nemcsak látogatják a gyengélkedőket, hanem segítik is őket, úgy, ahogy a helyzetük szükségessé teszi. FELIDÉZEM az első találkozás emlékeit. A szőlőlugas teljesen benőtte az udvart, mintha egy szoba mennyezetéről lógtak volna le a tömött fürtök. Hány éve, hogy azon az őszön először látogattam meg Krajcz Józsefnét Váchartyán- ban? Tíznél alig lehet néhány- nyal kevesebb. A Mami, aki már akkor sem haragudott, ha így szólították, abban az időben is az MHSZ helyi lövészklubjának volt a vezetője. Kedvesen invitáló levelével a közelmúltban nem volt szerencsénk, mert nem érte el azt a célt, hogy ott legyünk egy eseményen. Ami késik persze, nem múlik, mert tudjuk, vele még sok alkalommal találkozhatunk ott, ahol a hazafias nevelés, a honvédelmi sport ügyében történik valami. A váchartyáni eredmények nagyrészt neki köszönhetők, s újabban, mint nyugdíjasnak még több ideje jut arra, hogy kedvenc elfoglaltságával töltse a szabad
