Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-18 / 271. szám

Beruházás és létszám

Furcsa ellentmondás: az iparvállalatok egyfelől állau dósul t — s mái-már kivéd hetetlen következményekkel együtijáró —, munkaerőhiány miatt keseregnek, másfelől jó' részt olyan beruházásokat szorgalmaznak, amelyeknél nem szempont a munkaerő- takarékosság, ameiyeknez újabb és újabb emberek kellenek. S a legíurcsáob, hogy a beruházások nyomán megindult termelőmunka létszám- szükségletét többnyire kielegi tik a vállalatok, mégpedig a meglévő létszám bizonyos mértékű átcsoportosításával.

Akkor most, hogy is van ez? Nincs elegendő új munkavállaló, minden egyes emberért valóságos közelharc folyik a munkaerőpiacon. Jó, fogadjuk el.

A Munkaügyi Kutatóintézet által végzett vizsgálat sze' rint, a vállalatok inkább a termékválaszték-bővítő beruházásokat részesítik előnyben remélve, hogy ily módon az exportjukat is növelhetik, mert kifejezetten létszámtakarékosságra koncentráló beruházásokra, aligha kapnának bankhitelt. Ezt is fogadjuk el.

De ha egyszer a beruházá si gyakorlatban nem — vagy csak sokad rangú —, szempont a létszámtakarékosság, ám az ilyen beruházások létszámfe dezete mégiscsak megoldható, akkor vajon mit kezdjünk az általános munkaerőhiány miatti sirámokkal?

Ha a beruházások előkészítésénél nem kérik ki a helyileg illetékes munkaügyi szakemberek véleményét, akkor ez vajon nem arra utal-e, hogy maguk az adott vállalati vezetők is tisztában vannak azzal, hogy belső létszámtar- taiékaik viszonylag könnyedén mozgósíthatók? Hiszen senki nem hallott még olyan vállalati beruházásról, amely végül is a megfelelő számú szakembergárda hiánya miatt bukott volna meg.

Akkor mostanság, hogy is állunk azzal a sokat emlegetett — és a vállalati vezetők által sokat vitatott —, belső létszámtartalékkal? S ha netán mégiscsak létezik ez a belső tartalék, akkor mi indokolja a hovatovább katasztrofálisnak minősített munkaerőhiány miatti panaszáradatot?

Az elhatározott és végrehajtott beruházásoknál, valóban sokadik szempont a létszám, az emberi munkaerő. Az említett vizsgálat szerint, harminc vállalati beruházás közül, mindössze 14 esetben készítettek részletes, munkaügyi, munkaerő-gazdálkodási tervet, öt esetben csak nagyvonalú becslésekre szorítkoztak, és tizenegy esetben föl sem merült a kérdés, hogy kik dolgoznak majd az új gépek mellett, az új műhelyben, az új gyárrészlegben.

Máris megfogalmazódhat az ellenérv: igei} ám, de a modernebb gépek beállításával, a korszerűbb technika, technológia meghonosításával párhuzamosan, megszüntethetek az elavult munkahelyek, s az ott dolgozók átképezhetek, betaníthatok. Tehát máris adva van az új technikát működtető szakembersereg.

Csakhogy ez sem jellemző. A viszonylag korszerűbb technika többnyire úgy jelenik meg a vállalatoknál, hogy mellette változatlanul ott a régi, az elavult, az alacsony termelékenységű munkahely, az alacsony, képzettségű szak-' emberekkel, és a népes kiszolgáló személyzettel. Vegyük ehhez még hozzá, hogy az állami vállalatok oly’ jelentéktelen bérszínvonal-különbséggel dolgoznak, hogy egymástól nemigen csábíthatnak munkaerőt. Egyetlen vállalat sem képes a kilépő és a belépő dolgozók arányát számottevően az utóbbiak javára billenteni, mert egyetlen vállalat nem ígérhet az átlaghoz képest jóval kedvezőbb bér- és kereseti lehetőségeket.

Vagyis, végképp nem marad más hátra, mint az új munkahelyeket jelentő beru- názások. új létszámszükségletét házon belül kielégíteni. Ezt a vállalatok többnyire megoldják, annak ellenére, hogy a megkérdezett 30 vállalati szakember közül, 23 úgy vélekedett, hogy az új beruházások munkaerő-ellátottságát a jelenleg érvényes bérszabályozás jottányit sem befolyásolja. Magyarán: új és korszerűbb, nagyobb termelékenységű, sok új ismeretet kívánó munkahelyen dolgozni nem — vagy nem sokkal — jövedelmezőbb vállalkozás Éppen azért nem, mert az új technika mellett, ott él és működik a régi is. Ha az új technikával dolgozók, kezdetben valamicskével magasabb bért is kapnak, a nivellálási törekvések értelmében, előbb- utóbb a régi műhelyekben dolgozók bérét, keresetét is „feltornázzák”, .mert őket is tartani akarják...

És itt kezdődnek az igazi bonyodalmak. Vannak, akik belső átcsoportosítások révén működtetik a korszerű és drágán vásárolt új technikát, ám előbb-utóbb majdnem mindenütt az tapasztalható, hogy a korszerű technikát megho nősítő beruházás nem hozza meg a kívánatos termelékenységi eredményt.

Következésképpen az új berendezésekkel felszerelt, új munkahelyeken is előbb-utóbb munkaerőhiánnyal kell szembenézni, mert ugyan mi ösztönözze az ott dolgozó embereket az átlagnál sokkal precízebb és lényegesen nagyobb intenzitású munkára? Lenne persze még utánpótlási forrás, ha fokozatosan felszámolnák az elavult gépparkot, az ott dolgozókat folyamatosan átcsoportosítanák, de egy ponton túl ez már lehetetlenség: csakis munkaerőt megtakarító fejlesztésekre, beruházásokra manapság nem ad pénzt a bank.

A kör ezzel bezárult. Maradnak a legfontosabb — mindenki által jól ismert, ám az általános mozdulatlanságban, még csak nem is nagyon kommentált — tanúlságok Először: olyan beruházáspolitika segítené sokkal jobban a hatékony . foglalkoztatást, amely nem annyira az új munkahelyek létesítésére, hanem a meglevők nagyarányú korszerűsítésére koncentrál. Másodszor: ha mégis az új munkahely létrehozása a — gazdasági szabályozók által is diktált —, cél, akkor elengedhetetlen feladat az elavult gyártókapacitás visszafejlesztése, megszüntetése, aminek viszont eszközrendszere és módszertana, a mai napig is ismeretlen, mert kidolgozatlan.

S ha minderre nincs remény — megfelelő gazdálkodási feltételek híján —, akkor bizony kétszer is megfontolandó a drágán vásárolt gépek és berendezések üzembe helyezése, az ilyesfajta beruházások célja, értelme és gyakorlata. Még akkor is, ha e beruházások engedélyezése, pénzügyi feltételeinek megteremtése manapság a minden más gazdálkodási racionalizmust megfellebbező export- bővítés reményében történik.

Mert hatékony és valóban jövedelmező exportmunka nem létezik hatékony és valóban racionális beruházáspolitika nélkül; ez utóbbi pedig elképzelhetetlen a munkaerővel való racionális gazdálkodás nélkül.

V. Cs.

NAGYKŐRÖSI

A PEST MEGYEI HfRLAP KÜLÖNKIADÁSA

XXVIII. ÉVFOLYAM, 271. SZÁM

1984. NOVEMBER 18., VASÁRNAP

Klllöstosen sikeres év

Embert próbáló feladatok

A napokban tartják a mun- kásőrszakasz-gyűléseket. Ezek egyikéről kérdeztük most Kaj- tár István szakaszparancsnokot.

— Ezeknek a szakaszgyűléseknek elsődleges célja az éves munka értékelése, de sok szó esik az előbbrelépés lehetőségéről, távlati feladatokról is. így legcélszerűbb feleleveníteni a szakasz életének néhány jelentősebb epizódját.

Hármas egyeztetés

— Az idei kiképzési év kemény feladat elé állította a század állományát. Nehéz, embert próbáló feladatokat kellett végrehajtanunk. Talán különösen nehéz volt ez a mi szakaszunknál, nem könnyű átállni az új parancsnok vezetési módszereire még akkor sem, ha ő korábban a szakasz tagja volt.

Ennek fényében értékelhető különösen sikeresnek az évünk és lehetünk jogosan büszkék eredményeinkre. Az összeszokottság, a kollektív szellem átsegítette a szakaszt az akadályokon, s fegyelmezett, összeforrott alegység képét mutatta minden feladat végrehajtása közben.

— A fegyelmi helyzet jó, sőt az átlagosnál jobb, nem történt szabálysértés az évben. Ehhez tartozik a megjelenési arány is, ez jelentős parancsnoki munka, hiszen előre kellett a kiképzési időpontokat egyeztetni, az értesítésekéi megoldani, egyszóval jó tájékozódással lehetett ezt végrehajtani.

— Annál is inkább így van ez, mert csak a megjelentekkel együtt lehet értékelhető eredményt elérni bármilyen kiképzési feladat végrehajtásában, és bizony a munkásőröknek hármas egyeztetésre van szükségük, a magánéletükben, a munkahely követelményrendszerével, valamint a munkásőrséggel. Az összehangolt egyeztetés józan mérlegelést, fegyelmezett, kiegyensúlyozott családi háttere igényel.

A szakasz kapcsolata

— A szakasz ebben az évben csaknem hétezer órát fordított munkásőri teendőkre.

Exportra készítik a velőt

Szerencsés Időpontban érkeztem a konzervgyár IV-es üzemének félkészrészlegéhez, Bekö Antal csoportvezető éppen az időszakos házi leltárt fejezte be munkatársaival. Máris megtudtam tehát, hogy e pillanatban ezer tonna gyümölcsvelő pihen a beton- és alumínium tartályokban. Zömében alma, sárgabarack, körte, némi kékszilva és őszibarack várja, hogy a tél folyamán vegyes és finom ízeket főzzenek belőlük.

Máskor ennek duplája vagy még annál is több szokott lenni, csupán almából és őszibarackból 600 tonnával kevesebb velőzni való érkezett az üzembe. A betárolt készlettel tehát okosan kell gazdálkodni, a téli foglalkoztatás érdekében meggondolandó, mennyit adnak el belőle külföldre. Pedig a velő keresett cikk némely országban, szerencsére az exportot most sem kellett teljesen befagyasztani, az NDK részére sárga- és őszibarackból együttesen 300 tonnát töltöttek be műanyag hordókba, de Olaszország, Ausztria és az NSZK is vásárolt 20, 100, illetve 60 tonna mennyiségben a friss sárgabarackvelőből.

— Az exportáru előkészítése mindig különös gonddal történik, a szárazanyag-tartalma például 10,{5 százaléknál nem lehet kevesebb, és még egy sor kitétel van, amit fontos betartanunk. Körülbelül 120 tonna velő kiszerelése vár még ránk idén, ami ugyancsak tőkés piacra fog kerülni — tájékoztat a csoportvezető.

— Embereink most ennek

passzírozását, töltését végzik, emellett a tárolótér folyamatos karbantartását is megkezdtük, a félkészáru kezelésén túl ez tartozik a legfontosabb téli munkák közé. Sajnos eredendő hátrány, amin talán sohasem lehet változtatni, hogy javarészt télviz idején is a szabadban dolgozunk. Tavasszal jelentősen lecsökkentettük a régi, elavult beton tárolótér nagyságát, az elbontott ciszternák helyébe alumínium tartályodat helyeztünk, ezek használatba vételével sokat könnyítettünk az emberek munkáján.

My. J.

Ez azt jelenti, hogy egy emberre átlagosan majdnem 290 óra jut.

— Hasonlóan az elmúlt képzési évhez, az idén is összevonáson vettünk részt. A májusi eső annak idején nem nekünk dolgozott, ám beláttuk, hogy akkor a népgazdaságnak nagyobb szüksége volt rá. A hangulatunk ennek ellenére jó volt, s a gyakorlat elérte célját, a szakasz személyi állománya közelebb került egymáshoz, a végrehajtott közös feladatok során ösz- szekovácsolódott.

— Bár voltak szervezési problémák, amelyeket megszüntetve még jobb eredményeket lehet majd a jövőben elérni. A rajparancsnokok jó felkészültségükről tettek tanú- bizonyságot, s az egyik tájékozódási feladat eredménye bebizonyította; minden raj képes önálló, komoly feladat végrehajtására.

— A kiképzési terv elsajátításának fényes bizonyítéka a szeptemberi karhatalmi harcászat végrehajtása volt. Lelkes, nagyon jó hozzáállású szakasz hajtotta végre a feladatokat, a kiértesítés végrehajtása gyors volt, a pontos megjelenés pedig mintaszerű.

— A lőgyakorlatot megfelelően teljesítette a szakasz. Amin változtatni kell — lehetőség szerint — az az, hogy a vezénylésnek megfelelően kell a szolgálatellátást megoldani. Fontos ez az egyenletes terhelés kialakítása miatt. A szervezési problémákra több energiát kell fektetnünk.

— A bázismunkahelyek vezetőivel a szakasz kapcsolata jó. A feladatokról folyamatosan tájékoztatva vannak, a vezetők pedig mindenben támogatják munkásőreinket.

BUS£, tíztől

Az útelterelésckkel kapcsolatban, mint azt tegnapi számunkban közöltük, a buszok újra az eredeti útvonalakon közlekedhetnek a cégied—kecskeméti járaton.

Mint azt megtudtuk, hétfőn, a kora reggeli órákban még a régi helyeken lesznek a megállók, és délelőtt 10 órától kerülnek azúk áthelyezésre.

Im?ékesf

Az Arany János Társaság november 20-án, 16 órai kezdettel emlékestet rendez a művelődési központ I. emeleti klubtermében. Ennek programjában Váczy Ferencre, maid Cyóni Gézára emlékeznek.

Minden érdeklődőt várnak.

Igazi tekintély

— A szakaszparancsnok hogyan értékeli a munkásőrök megbecsülését, erkölcsi elismerését?

— Tulajdonképpen kitől várjuk ezt? Ha a már említett hármas követelménynek a munkásőr eleget tesz — márpedig eleget tesz —, akkor az erkölcsi elismerés máris adott. S a jelenlegi helyzetben ez úgy érzem, elegendő, hiszen így elismeri a család, elismeri a munkahely, elismeri a saját szervezete is a benne dolgozó tevékenységét. Igazi tekintélyt éppen ezek együttese ad az acélszürke egyenruhát viselőnek.

B. O.

Kézilabda - több szinten

Dabasi Tsz SE—Nk. Kinizsi 16-12 (7-4).

Nagykőrösiek: Sípos — Lázár (4), Vilcsák (1), Kerny (2), Budai (2), Tóth F. (1), Mocsai (2); csere: Hájas. Az idegenben vívott férfi kézilabda Magyar Népköztársasági Kupa- mérkőzés egyben a körösiek utolsó idei szabadtéri játéka is volt. Erősen tartalékosak voltak a kimizsisek és a gödrös, tócsás pálya is a pályaválasztóknak kedvezett, amit jól kihasználtak.

A megyei középiskolás vetélkedő keretében kettős találkozóra került sor a Toldi-pá- lyán.

A középiskolás női kupa viadalon:

Pilisvörösvári Gimnázium— Nk. Toldi 10-8 (5-4)

Szoros játék után most is az ellenfél nyert és továbbjutott a legjobb három közé. Góldobók: Győr (5), Bóbis (2) és Et- lényi (1).

A diák fiú bajnokságban: Nk. Toldi DSK—Ceglédi Szakmunkásképző 21-18 (11-8)

Jó mérkőzésen jó játékkal győztek a helyiek és ezzel veretlenül zárták az őszi, szabadtéri fordulót. Gólok: Csá- nyi (8), Pusztai (5), Gyárfás (4), Hriagyel (2), Gajdácsi és Farkas (1—1).

A Petőfi iskola létesítményeiben villámtorna keretében került sor az 1984/85-ös tanévi úttörő-olimpia körzeti leány kézilabda-vetélkedőjének őszi mérkőzéseire, 2X10 perces játékidejű találkozókkal. Javuló színvonallal reális sorrend született, de a döntő különbségét befolyásolta, hogy a rákó- czisok gólzsákja sérülés miatt nem játszhatott.

Hétfői sportműsor Kosárlabda

Kecskemét: KSC öregfiúk— Nk. Kinizsi ifi és Kecskeméti

MFSC—Nk. Kinizsi II., felnőtt férfi megyei bajnoki mérkőzés.

S. Z.

Piaci jefesités

A hét végén nagy hetipiac volt, kisebb forgalom mellett. A baromfipiacon a csirkéből és a hízott baromfiból sokat árultak. A petrezselyemgyökér olcsóbb lett, tyúktojást keveset árultak.

A háztáji szemestermény- piacon a búza literje 5—5,50, az árpa 6, a morzsolt kukorica 7, a napraforgómag 12—15, az apró burgonya 3 forint volt.

A gyümölcs- és zöldségpiacon a csemegeszőlő 18—20, az alma 10—16, a körte 20—24, a gesztenye 36, a naspolya 25, a burgonya 5,50—6, a fehér káposzta 5—ő, a kelkáposzta 6, a karfiol 20—30, a savanyú káposzta 18—20, a sárgarépa 6—10, a gyökér 10—20, a vöröshagyma 10—12, a fokhagyma 40, a zöldpaprika kilója 20—30, darabja 2—3, a sóska 16, fejtett bab 70, szárazbab 50—60, a zöldség csomója 6—8, retek 6. a paradicsom 20. a sült tök 6—10, a nyers süt- nivaló tök kilója 6—8 forintért kelt.

A baromfipiacon a tyúk párja 200—25Ó, a csirke párja 90—180, a pulyka párja 500— 550, a lúd 380—440, gyöngytyúk párja 150—160, hízott lúd és kacsa kilója 60—65, a tyúktojás darabja 3 forint volt.

Színház

A kecskeméti Katona József Színházban délelőtt 10 órakor. Csalóka Péter.

A szolnoki Szigligeti Színházban délután 3 órakor, Homburg hercege.- Hétfői műsor A kecskeméti Katona József Színházban este 7 órakor, Nyitott ablak.

CB, más hullámhosszról

Állj meg, idő! Ily csöndes nyugalomban, meghitt hangulatban rég váltották egymást a percek otthonom falai közt. Az aligfényben szinte lángol a vázában a szál piros gerbera. Halk zene árad a szobában, Ravi Shankar a vendégem, az indiai szitárművész. No, nem személyesen. Barázdált lemez fényes, fekete korongja forog a lemezjátszón.

Ám egyszeribe, honnan, honnan nem, idegen tolakszik a szobába. A szitár és a tábla hangözönébe, teljesen érthetően, nem hindi, bengáli, vagy angol nyelven, hanem magyarul beleszól valaki:

— Kopj ki a vonalból, mással beszélek.

Majd néhány ütemmel később:

— Szevasz, haver, mi újság? Zavarják a hullámodat? Na, folytasd, mi lett az eredmény?

Az eredmény az lett, hogy megtörik a varázs. India, Ravi, szitár? — Már késő este sincsen nyugta az embernek! Gondolatban sok sikert és kellemes vételt kívánhat az új és legújabb CB-rádiósnak, merthogy ők lépnek a vonalba. Rádióműsorba éppúgy belekotyognak, kérésve egymást hangcsápjaikkal, ott rezegnek a tv-műsorában, lassan már a vízcsapból is a hangjuk folyik. Helyzeti előnnyel, no és CB-vel rendelkeznek.

Betolakodnak a lakásba, mit nekik zárt ajtó, betonfal, vagy emeletek magasa, mit nekik mások meghitt családi közössége, netán meditáló hangulata. Még a kiáltó csendbe is bele tudnak szólni:

— Mizujs, Feri, jól vagytok, vétel!

Technikás csendháborítók. Igaz, nem oly nagy- hangúak, mint némely erősítőkkel megáldott diszkós, aki félreértelmezve Kodály Zoltán mondását, hogy „Legyen a zene mindenkié”! — ellátja zenei élménnyel a lakónegyedet. Csak egyszerű CB-sek, akik úgy látszik, nem ismerik a rájuk vonatkozó szabályt. Vagy pénzükből egyelőre csak a CB-készülékre futotta, nem a „hangparti- zánkodást” kiküszöbölő apró műszaki tartozékokra.

Tulajdonképpen nem haragszom rájuk. Számtalanszor segítettek már épp a meglévő CB-rádiójukkal egy s más esetben, mentősöknek, rendőrségnek, tűzoltóknak, családoknak. De....

Késő este van, a magam örömét szolgáló zenét a szomszédokra való tekintettel nem erősíthetem fel — minek is. Szitkozódva sziszegem, amit az imént hallottam:

— Kopj ki a vonalból, mással beszélek!

A szitár hangját hallgatom.

Hallgatnám.,.

E. K.

»SN 013J-3708 (Nagykörös! Hírlap