Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-18 / 271. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 271. SZÁM 1984. NOVEMBER 18., VASÁRNAP Hárem osztály szükségteremben fMhíl feile a felszerelésre? Az ötszáz négyzetméteres tornateremben szüntelen a mozgás A szerző felvétele Megismerni egymást A barátságot erősítik Éppen az iskola modern vo­nalú új tornacsarnoka előtt állt meg az autóbusz. A hi­deg, ködös utcáról jólesett be­lépni Sándor István sződi ta­nácselnök jól fűtött szobájá­ba. Örömökről és gondokról beszélgetünk. Saját pénzből — A „doboz”, ahogy az it­teniek nevezik — mondja a tornateremről —, régi hiányt pótolt. Először is a rendes tantervi testnevelési óráknak lett az új otthona. Itt tartjuk a 130 tagú cselgáncs szakosz­tályunk edzéseit is. Sőt az öt­száz négyzetméteres küzdőte­rű épület hazai és nemzetkö­zi versenyek rendezésére is alkalmas. Ezenkívül lesznek itt színházi előadások és köz­gyűléseknek is helyt adunk. — Mindezt mennyiért? — Hat és fél millió volt a beruházási költség. — Akkor hát jó időre ki­merülhetett a pénztárcájuk?! — Valóban, de az akkor már tervbe vett óvoda építé­séről mégsem mondtunk le. Társadalmi összefogással hoz­tuk létre a Dózsa György úti 50 személyes mellett. Teljesen külön épület két csoportfog- lalkozóval, két öltözővel és két vizes blokkal. Itt is öt­ven gyermeket tudnak fogad­ni. A két' épület közös igaz­gatással működik, így tulaj­donképpen egy óvodának szá­mít. Büszkék vagyunk rá. hogy egy fillér állami pénz nélkül hoztuk létre. — Hogy lehet ez? — Először is fölkértük erőinket, a vállalkozó szak­emberek, segítők számát, va­lamint azt, hogy közadako­zással mennyi pénzre tehe­tünk szert. Az anyag vásárlá­sára kellett az induló összeg. A helyi lakosokon kfvül se­gítettek a Taurus Gumigyár szocialista brigádjai is. A tsz elvállalta az épület koszorú­betonozását. Értéket teremtet­tünk, az alig egymilliós befek­tetés végső, jelenlegi értéke legalább hárommillió forint. A napköziben Elégedetteknek kellene len­niük, hiszen az óvoda és a tornacsarnok sikere is szinte felhőtlen. Csupán az árnyé­kolja be kissé, hogy három skolai osztály már régóta szükségterembe szorul. Egyik a községi könyvtárba, másik a pártházba, a harmadik pedig a napközi ebédlőjébe. A meg­oldást jelentő új tantermek építésére a közismert gazdasá­gi nehézségek miatt vajmi kevés esélyük van. Űjabb társadalmi akcióba pedig nem mernek, belevág­ni. „Megelégelné a lakosság, ha gátlástalanul újabb pénz­adományt, vagy ingyenmun­kát kérnénk” — tartják a ta­nácson. Pedig égető szükség volna valami megoldásra. Er­ről magam is meggyőződhet­tem: éppen a napközi kapu­jában sorkoznak a kicsik. Az az alsós osztály,' amelyik az ebédlőben tanul. Tanítójukat, Eördögh Andrást is velük ta­láltam. Beinvitált, nézzem meg közelebbről a termeket. Azok a vártnál kisebbek vol­tak, mintha ketté vágták vol­na: a képzeletbeli téglalap hosszabbik oldalán voltak a táblák és kis rövid oszlopok­ban ültek a tanulók. Még öt ehhez hasonló nagyságú ter­mük van, és az ebédlő, ahol ilyenkor, egy óra tájt már mindig a kanalak csörögnek, nem az írószerek. A higiénia — Egész délelőtt tanúi va­gyunk az ebédkészítésnek. A zajok és illatok együttesen vonják el a figyelmet — mondja a tanító. — Ezenkí­vül az ötödik óránkat, ha van ilyen, másutt kell megtartani. Ilyenkor költözünk. Oda me­gyünk, ahová lehet, általában egy másik terembe, ahol véget ért a tanítás. Az udvarra is többen pa­naszkodnak; a 25-ször 12 mé­teres homokos, poros — eső után sáros —, területen 180 gyereknek kellene eltöltenie a szünetet. A mellékhelyiségek rágimódiak, kézmosók sincse­nek, csak az ebédlőben van három csap. Ezért sokszor in- I Élnek közöttünk olyan em­berek, akiknek életútija szoro­san kapcsolódik Vác utolsó évtizedeinek krónikájához. Egyikük Nyerges Lajos, az MSV váci bélésszövőgyárá­nak nyugalmazott főműveze­tője, a kisváci területi alap­szervezet párttitkára, a városi pártbizottság tagja. A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa ezt a sokoldalú közéleti tevékenységet ismerte el a Munka Érdemrend bronz fo­kozata kitüntetéssel. — Olyan az életem, mint sok ezer más hozzám hasonlóé — szabadkozik, amikor élet­pályájáról beszélgetünk. — 1915-ben születtem Vácott és rövid megszakításokat nem számítva, azóta is itt élek. A villanyszerelő szakmát tanul­tam ki, de a harmincas évek válsága idején átkerültem a textilszakmába. A Siketek In­tézetének Temető (ma Csikós József) utcai szakmunkáskép­zőjében dolgoztam, kis ideig az újpesti Magyar Pamutipa­ri Vállalathoz jártam, végül 1940-ben a Bélésszövőgyár művezetője lettem. Később fő­művezetőnek neveztek ki, s megválasztottak, az üzemi pártalapszervezet titkárának. — Hogyan került kapcsolat­ba a munkásmozgalommal? — A két világháború kö­zött a Pannónia épülete mel­letti Kövi-féle vendéglő volt a váci munkásfiatalok egyik találkozóhelye. Beszélgettünk, politizáltunk. Sport, kultúra, háború: minden érdekelt. Sze­rettünk volna tenni valamit, valami nagyot a jobb jö­vőnkért. Amikor 1944. decem­ber nyolcadikén felszabadult kább el is feledkeznek erről a higiéniai minimumról. Az épület maga már több mint százéves, 1868-ban épült. Ezek az igények. A szemlél­tető eszközök a tanáriban, nagy szekrények mélyén kap-s tak helyet. A napközi után ismét ellá­togattam a tornateremhez. Nincsenek itt a megszokott tornaszerek; bordásfal, gyűrű, mászókötél stb., jegyeztem meg magamban. Ezután tud­tam meg, hogy 20 ezer fo­rintért már megrendelték ezeket. A rávaló pénzt a gye­rekekek teremtették elő vas­gyűjtésből. A lelkesedés te­hát hiánytalan, mondhatnánk, csak egy kis szépséghibája van még, eleddig nem sikerült szakképzett testnevelő tanárra szert tenniük. Miközben én körbe-körbe barangoltam az iskola házatá- ját, egyszer csak vidám hely­re érkeztem: a művelődési házban a tanulókból újjáala­kult néptánccsoport próbálta a műsorát. szülővárosom, az elvtársak bátorítottak, hogy dolgozzak a nagyobb közösség érdeké­ben. Tagja lettem a pártnak.- Munkahelyemen, mint a szak- szervezeti bizottság elnöke se­gítettem az élelmiszer beszer­zését, a munkásellátást. Jól éreztem magam a MADISZ- ban is, ahol élénk kulturális, sporttevékenység zajlott. Csiz­madia Dániel, a Lőrincz test­vérek, Kalencsik Berci, s má­sok színdarabokban, műsoros matinékon szerepeltek. — Miként telnek a nyugdi- jasnapok? — Unatkozásra nincs okom. Kisvácon területi párttitkár vagyok. 1957-ben ott voltam a Matejka János nevét viselő váci munkásőr zászlóalj ala­pító tagjai között, s ma is hordom, ha kell az egyenru­hát. A városi pártbizottság tagjaként is végzek munkát, s a Váci Labdarúgó Szövet­ség vezetőségi tagja, a játék­vezetők testületének elnöke vagyok. Feleségem szintén sokat dolgozik a közösségért. Két 'fiunk van és két uno­kánk: ők a család. S ha akad még egy kis szabad idő, szí­vesen kertészkedem. — örül munkája eredmé­nyének? — Most készülök a beszá­moló taggyűlésünkre, ahol szóba kerül a város északi, Kőkapun túli részének fejlő­dése 1981—1985. között. Ma Vác Pf. 32 Válasz cikkünkre Az ÉDÁSZ esztergomi üzem- igazgatóságától érkezett az alábbi válasz Rózsahegyi Gé- záné lapunk október 16-i szá­mában közreadott levelére: „A Vád Hírlap október 16-i számában Rózsahegyi Gézáné. Verőcemaros, Lugosi út 15. szám alatti lakos kifogásolta az utca nem megfelelő közvi­lágítását. Szobi kirendeltségünk az ut­ca. illetve Verőcemaros közvi­lágítási hálózatát soron kívül felülvizsgálta, és a hibás égő­ket kicserélte. A Lugosi út 15. szám előtti, elhasználódott ál­lapotú. hagyományos izzós lámpatestet, amely a megelőző javítások után valóban újra és újra üzemképtelenné vált- korszerű higanygőzösre cserél­tük. A javítások megtörténte óta két' esetben ellenőriztük a közvilágítást, de úiabb meghi­básodásokat nem észleltünk. A közvilágítási problémák miatt az utca lakóinak szíves elné­zését kérjük.” Mi újság? Okolicsányi Lóránttól, a Ha­zafias Népfront városi bizott­sága környezetvédelmi cso­portja vezetőjétől érdemes ezt megkérdezni, mert mindig vannak friss hírei. Most pél­dául az, hogy a MÉM Növény- védelmi és Agrárkémiai Ku­tatóközpontja, a Pest megyei Növényvédő Állomás, a Pest megyei Tanács, a vá­ci Városi Tanács képvise­lőinek részvételével Vá­cott befejeződtek azok a megbeszélések, melyek után hamarosan agrárkémiai ta­nácsadó szolgálatot létesítenek a városbem. Az indoklás na­gyon is érthető. A kertbarátok, kistermelők száma egyre nő. s mind többen szeretnék alkal­mazni a modern agrokémiai el­járásokat kertjükben. Azaz permeteznek, műtrágyát szór­nak a földre, hogy terméke­nyebb legyen. Ám mindez bo­nyolultabb. mint eleink korá­ban. amikor találomra adagol­hatták a szőlőt védő rézgáli- cot. Vagyis szakismeretek nél­kül kárt okozhatnak a talaj­ban, a növényekben, s mivel mérgekről van szó. önmaguk­ban is az emberek. — Milyen szolgáltatásokról lenne szó? — Tényleges tanácsadásról, akár oilyan formában is, hogy a kiskerttulajdonos. mondjuk. behozná a beteg fa levelét, s annak gondos vizsgálata után, a megállapított diagnózis alap­ján, a szolgálat tagjai kezelési tanácsokat adnának. De elkép­már üzemeket, vállalatokat Is találunk ezen a 1 területen (nyomda, Váci Magasépítő Közös Vállalat). A népfront- bizottság, a tanácstagok, a szülői munkaközösség, a Vö­röskereszt összefogásával épült a Horváth Mihály utcai sport­pálya, a Vöröskereszt-sor vé­gi KRESZ-park, az Árpád úti iskola sportterülete, a Kálvin utcai gyermekjátszóka. Több száz embert kellett megláto­gatni, felkérni mindehhez. Az eredmény körülbelül 10 ezer óra társadalmi munka e fél évtized alatt. — Nem gondol a pihenés­re? — Ahogy az 1985-ös naptár­ra nézek, többszörös jubi­leumra gondolok. Betöltőm a hetvenedik életévemet, negy­ven éve lesz, hogy beléptem a pártba, s huszonöt év óta vagyok párttitkár. Ügy ér­zem, bírom az emberek bi­zalmát. Előttem nincsen csu­kott ajtó. Ha kérek valamit a területnek, vagy az alapszer­vezet öregeinek, mindenki ke­resi a módot a segítésre. Amikor dr. Olajos Mihálytól, a Vác városi pártbizottság első titkárától átvettem ezt a magas szintű elismerést, ma­gam mellett éreztem mindazo­kat, akikkel együtt dolgoztam. Ha továbbra is bíznak ben­nem. egyelőre még nem sze­retnék tétlenkedni. Papp Rezső A Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak hivatalosan több tagcsoportja működik a város üzemeiben, intézményeiben. Azonban jóval többen foglal­koznak a két nép barátságá­nak ápolásával. A Tungsram Rt. váci Fényforrásgyárában 1971-től dolgozik eredménye­sen az MSZBT-csoport. Bár si­keres, nem látványos ez a mun­ka. A vezetők és az aktivisták a gyűlések, a tanácskozások he­lyett inkább a hétköznapi fel­adatokra, a társasági életre fordítanak nagyobb figyelmet. Ezekről a törekvésekről be­szélgettünk Balogh Istvánnal, az MSZBT-tagcsoport vezető­jével. aki a nemrég elhunyt Tóth Imre helyébe lépett a csoport élén. — Talán nem illik ilyesmit mondani, de könnyen lehet, hogy az itt dolgozók közül ió néhányan nem is tudják, hogy amikor a Szovjetunió és népei­zelhető talajvizsgálat is. amit érdemes megcsináltatni, mert nem minden talajban terem meg egyformán mindenfajta növény. Tudni kell. mivel ér­demes foglalkozni, s az sem mindegy, milyen összetételű anyagokkal javítjuk, trágyáz­zuk a talajt, ehhez is-érdemes meghallgatni a szakember ta­nácsát. — Mibe kerülnének az ilyen szolgáltatások? — A tanácsadás díjtalan lesz. De ha például azt kéri valaki, hogy egyszeri permetezéshez adagoljanak neki vegyszeréket. azt meg kell vásárolnia, s az anyagköltséget ki kell fizetnie. — Tehát növényvédő szere­ket is tartanak majd raktáron? — Igen. — Hol lenne a székhelyük? — A Lenin úti vörös házban, ahonnét most a Gamesz költö­zött el. Meghatározott napökon fogadnák a tanácsot, segítsé­get kérőket a MÉM növényvé­dő szakemberei. Arra törek­szünk, hogy ezt a szolgálatot minden szempontból jól kép­zett szakemberek lássák el. — Mikorra várható az első fogadónap megtartása? — A jövő év első heteiben tervezzük megkezdeni a szol­gáltatásokat Vác és környéke lakossága számára, s számí­tunk a Duna túlsó oldaláról ér­kező kertművelőkre is. K. T. I. nek életével ismerkednek, azt az MSZBT-tagcsoport munká­jának keretében teszik — mondja a titkár. — Mi ugyanis nem a szervezet meglétének hangsúlyözását tartjuk fontos­nak. hanem a magyar—szov­jet barátság erősítésére törek­szünk. — Milyen lehetőségek kínál­koznak erre? — Kezdjük talán azzal, hogy a programok szervezésében a szakszervezeti bizottság. a KISZ és igen gyakran a köz- művelődési és munkaversenv- bizottságok is tevékenyen részt vesznek. Az MSZBT-programokat a szervezet is felveszi a rendez­vényei sorába. Negyedéven­ként a fiatalok közötti barát­ság elmélyítése érdekében KISZ—Komszomol találkozó­kat rendezünk. A város felsza­badulásának évfordulójára szellemi vetélkedőt szerve­zünk. ahol a szocialista brigá­dok Ki tud többet a Szovjet­unióról? című játékunkon ve­télkednek. — Végeredményben vala­mennyi dolgozó és tömegszer­vezet részt kérhet a munká­ból? — Valóban nagyon sok lehe­tőség kínálkozik arra. hogy i. gyáriak a legkülönbözőbb mó­don gyarapítsák ismereteiket a szovjet kultúráról, tudo­mányról és életükről. A jobb megismerést a személyes kap­csolatok szolgálják legjobban. Több alkalommal kerül sor szovjet filmek bemutatására. A könyvtár évek óta vetélke­dőket rendez. Jelenleg öt szov­jet folyóirat között válogat­hatnák á gyár dolgozói. Szíve­sen vásárolják a szovjet szer­zők könyveit is. — Hogyan kapcsolódik be a tagcsoport a hazánk felszaba­dulásának tiszteletére rende­zett gyári programba? — Rendezvényeink ió alkal­mat kínálnak a magyar—szov­jet barátság történetének, né­pünk életében betöltött szere­pének, kapcsolataink alakulá­sának, fejlődésének beműtatá- sáfa. A csoportunk vetélkedőt szervez hazánk felszabadulá­sának és a két nép barátságá­nak történetéből. Előadáson ismertetjük a felszabadulás és az újjáépítés történetét. A vá­*ros felszabadulása alkalmából ünnepi ülést szervezünk, ame­lyen a gyár fejlődését is be­mutatjuk. Jövőre a forradalmi ifjúsági napok keretében szer­vezzük meg a KISZ—Komszo­mol találkozót. Surányi János A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat versenypályázat útján, január 1-től szerződéses vállalkozásba adja a következő üzleteit: Besnyő vendéglő, Gödöllő, Gárdonyi Géza út 11. 107. sz. Véndiófa vendéglő, Erdőkertes, Felszabadulás út 50. 127. sz. Sport italbolt, Dunakeszi, Tanácsköztársaság u. 174. 137. sz. Szurdik italbolt, Verőcemaros, Zombori u. 10. 219. sz. Éva cukrászda, Nagymaros, Kossuth tér 22. 304. sz. Kőkapu vendéglő, Vác, Dózsa György út 5. 477. sz. Árnyas büfé, Gödöllő, Szabadság tér. 484. sz. Modul—5 büfé, Vác. • 326. sz. Vasút vendéglő, Kerepestarcsa, Szabadság út 14. 312. sz. Fenyőgyöngye vendéglő, Zebegény, Petőfi tér 1. Tájékoztató adatokat a vállalat váci igazgatósága (Vác, Széchenyi út 19.) ad, november 26-tól. A versenytárgyalás december 19-én, 14 órakor lesz a 302. sz. Hattyú sörözőben: Vác, Bartók Béla út 2. ISSN Oltt-im (Vád Hfrt«K Dudás Zoltán Gazdag életpálya Nem szeretne tétlenkedni Fogadónap kertmüvelőknek Ha behozza a fa levelét...

Next

/
Oldalképek
Tartalom