Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-14 / 267. szám

1984. NOVEMBER 14., SZERDA

í«'.1» r 7$jT)J? 1f

5

Deákvári lakótelep, Szélső sor

Már melegszenek a radiátorok

November 12-re megjött a hideg. Reggelre bepárásodtak az ablakok, megcsípte a dér a még utolsónak, felelőtlenül kinyílt virágokat. Vácott, a deákvári lakótelep Szélső során 32 új lakástulajdonos egyéves kálváriája ért véget tezen a hűvös, ősz végi napon, önfeledt mosollyal tapogathatják most a langyosodé fűtőtesteket, pincékbe, padlásra dughatják az e’őző hónapok főszereplőit, a villartyresókat, hősugárzókat

£gy évig tartott

—Ne írjon rólunk, úgysem tud ezzel senkinek segíteni — vonakodik Papp Rezsőné, a szóiban forgó KISZ-lakásépítő közösség képviselője. — Eddig is sok volt az irigyünk. mert a KISZ-lakások olcsóbban, gyorsabban épülnek fel, mint a többi. Túl vagyunk rajta, nem kell bolygatni az ügyet.

Előző heti beszélgetésünkkor még más volt a helyzet. A száradó falak nedves lehelete ellen nem védtek a kis teljesítményű hősugárzók, pedig sebesen pörgött a villanyóra mindenütt. Mind sűrűbben betegedtek meg a gyerekek, maradtak otthon a fiatal anyák. Volt olyan család, amelyik októberben kénytelen volt az örömteli nyár után hazaköltözni a szülőkhöz, mások albérletbe mentek. A fűthetetlen lakások egyre nagyobb elkeseredést, kétségbeesést váltottak ki az építkezés nem kis terheit vállaló, s becsülettel helytálló fiatalokból.

Papp Rezsőné elhatározta, ha egyszer végre meleg lesz a Szélső soron, s befejeződik a . gáz körüli tortúra, magára zárja a lakást, és senkit nem enged be többet építkezési ügyekkel kapcsolatban. Mintha az elmúlt egy esztendő kissé megviselte volna az idegeit. Ha végighallgatjuk a történetet, nem látunk ebben semmi csodálni valót.

—i Április végén volt a lakások műszaki átadása — kezdi az elején a közös képviselő. — Május első napjaiban, már aki tehette, beköítözöitt. 1983 novemberében elkészültek a gáz- Vfizeték belső tervei, a Tigáz időben magkapta őket. tavaszra rendelkezésünkre állt a kivitelező. Ki gondolta volna, hogy egy esztendőbe telik, míg a tervezői asztalon olyan egyszerűnek tűnő csőrendszer megvalósul, s gázzal látja el a házakat?

Ki a felelős?

Akár időrendiben, akár fontossági sorrendben követjük is az eseményeket, a felelősséget nehéz megállapítani. A jelek szerint kisebb-nagyobb tévedésektől eltekintve, senki nem követett ei komoly hibát. Minden résztvevő saját szempontjainak és érdekeinek megfelelően cselekedett. A földhözragadt valóság azonban szinte mindenkit kisebb szabálytalanságokra kényszierített.

— Ez év januárjában a tervező benyújtotta a gázvezeték terveit engedélyeztetésre a Tigáz váci részlegéhez — mondja Papp Rezsőné. — Májusig azonban nem kaptuk meg a jóváhagyást s engedélyezett terv nélkül látott munkához a kivitelező. A tjelső szerelés júniusban elkészült. Csak ezután derült ki, hogy a Kemencei Vegyesipari és Szolgáltató Szövetkezet átalányelszámolású részlege a tervektől eltérő módon szerelt, mely nem felel meg a Tigáz előírásainak. Az ellenük indult szabálysértési eljárást követően a szövetkezetnek megszűnt ez a részlege. Mi azt hittük. van még idő, tervmódosítást kértünk.

Mondhatnék: mért kényszerült a kivitelező engedély nélküli tervből dolgozni? Hiszen a Tigáz ügyintézési határideje elvben harminc nap lehet. Öt hónap miért nem volt elegendő a belső szerelési elbíráláshoz? A válasz egyszerű. A most beépülő utcák gerincvezetéke is ez idő tájt épült. S a Tigáz a beruházó, a kivitelező helyett nem vállalhatja a felelősséget a fogyasztókkal szemben. Csak akkor engedélyezheti a gerincvezetékhez csatlakozó belső terveket, ha a műszaki átadás, nyomáspróba után megbizonyosodott arról, hogy a rendszer hibátlan, alkalmas a lakossági bekötésire. Persze, ha a váci Tigáz ennek a szabálynak akart volna ele get tenni, talán csak a múlt héten engedélyezhette volna a terveket. Űk is igyekeztek hát a sokféle szabályzót, rendeletet és előírást a gyakorlat kényszerítő súlyának megfelelően alkalmazni.

— A Tigáz mégiscsak a gerincvezeték elkészülte előtt, augusztus 3-án engedélyezte a belső terveket. S egyben a szabálytalan szerelés módosítására, helyreállítására is felszólítottak bennünket — veszi elő a hivatalos leveleket remegő kézzel a közös képviselő. Ettől kezdve felgyorsultak az események. A lényegesebb pontokról Fögarasi Antal, a hálózat tervezője számol be.

Kiszolgáltatottak

— Négy tervet készítettem sűrű egymásutánban ezekre az épületekre. Először a kivitelező elképzeléseihez próbáltunk utólag alkalmazkodni, hogy ne kényszerüljenek a lakók komolyabb átalakításokra. Majd az ipar hiányosságai módosították a megvalósulást, kiderült, a tervhez szükséges Kö- gáz 2ö-as nyomáscsökkentő hosszabb távon is beszerezhe- tetlen. nemhogy az őszig hátralevő néhánv hét alatt. Mindenesetre a Tigáz váci részlegének vezetőjével. Sütő Dezsővel együtt azon voltunk, hogy minél hamarabb rendezzük a KISZ-lakásépítő közösség érdekében a zavaros ügyet.

Arról, hogy a gerincvezeték építése miért húzódott el októberig, keveset tudnak az érintettek. Ez a városi tanács és a kivitelező, a Pest megyei Út- és Hídépítő Vállalat dolga. Bizonyára hasonló akadályokat sorolnának dk is, bőségesen. Ám a KISZ-lakások építőinek kálváriája az új. reális tervek elkészültével még mindig nem ért véget.

Tornapályák, játszóterek

Vai iáiható tornaeszközök

Lakótelepeken, üdülőhelyeken kialakítható, 16—18-féle. újszerű eszközzel felszerelt tornapálya terve. Szép Ilona iparművész dolgozata bizonyult a legeredetibb munkának azon a sporteszközpályázaton, amelyet ez év januárjában hirdetett meg a SZOT sportosztálya. a KISZ KB sportosztálya és az Alkotó Ifjúság Egyesülés, önképzésre vetélkedésre, egyéni és csoportos edzésre is alkalmat kínál Cseresnyés Ferenc edző második díjat nyert pályamunkája, amely a különféle tornaeszközök variálhatóságával, sokoldalú használhatóságával nyerte meg a szakmai zsűri tetszését. A sporteszközöknek ez a kombinációja — ötlet kiagyalója szerint — esősorban oktatási intézményeknél. sportegyesületeknél üzemi sporttelepeken válhat

népszerűvé. Gumicsónak átszerelése vitorlássá — ez a harmadik díjas ötlet lényege. A Tasnádi Endre kidolgozta, egyszerű és gyors megoldás külön erénye, hogy gyakorlásával a vitorlakezelés ábécéje is elsajátítható.

A nyár végén lezárult sporteszközpályázatra egyébként több mint 130 munka érkezett Az egyszerű ötletek leírásától a komplex sportlétesítmények felszerelésének dokumentációjáig változatos dolgozatok születtek.

Az ötletpályázat sikerét igazolja, hogy a szerzők számos, már jól ismert, ügyességet, erőt, koordináló képességet fejlesztő testedzési segédeszköz újszerű alkalmazását vetették fel dolgozataikban. A különdíjas pályamunkák is leleményességről tanúskodnak.

Kárpáti Kamill, a Kemencei Vegyesipari és Szolgáltató Szövetkezet váci telepvezetője szintén maximális jóindulatáról biztosította a .közös képviselőt.

— A már megszűnt, átalány, elszámolású részlegünk valóban hibázott, meg is kapták érte a megfelelő figyelmeztetést. Mi igyekszünk jó munkával helyrehozni az elrontott kap csolatot. Saját lehetőségeinken azonban mi sem léphetünk túl. Október 24-én kaptunk a közös képviselőtől a nyári szerelés módosítására végleges megbízatást, s bár az anyag- beszerzés, a munkaerő gyors átirányítása nem egyszerű feladat. november 10-re elkészültünk a szereléssel. Tudjuk, hogy kisgyermekes családok vacognak az úi épületekben, igyekeztünk érdekükben meg tenni minden telhetőt.

Monopclhclyzet

Lassan felbukkant hát a végleges megoldás a hosszas ügyintézés útvesztőiből, s vele együtt a gerinc- és leágazó vezetékekben az éltető, meleget adó gáz. Lehet, hogy a kivitelezés zsákutcáiért, kitérőiért a hozzá nem értő. csak pénzüket, idejüket és idegeiket áldozó lakásépítők is felelősek. Hiszen nem vették észre az orruk előtt zajló szabálytalan szerelést, s ők kérték, hogy engedélyezett terv nélkül lásson munkához a kivitelező.

Mindenesetre kálváriájuk — ha nem ;s tudunk segíteni vele — megér egy misét. Azt hiszem, feleslegesek Papp Rezsőné aggodalmai. Ezért az egy esztendőért biztos nem irigyii senki a KISZ-lakásépítő közösség tagjait. Bár —, azt mondják — Vácott minden gerincvezeték hasonló nehézségek között épül. S nem érdemes szóvá tenni, hiszen monopolhelyzetben van a Tigáz és a kivitelező, egyszerűen a szabályok érvényesítésével fogják lassítani a beruházásokat, ha megharagszanak az építtetők- re. Hogyan lehetne ezeket a feszültségeket feloldaná?

Vajon indokolt-e ez a félelem?

Márvány! Ágnes

Híd vezet az első emeletre

A Hídépítő Vállalat 13. sz. építésvezetőségének szakemberei a Ferihegyi repülőtér új utasforgalmi épülete előtt egy elöterhidat építenek.

A kétszázharmincnyolc méter hosszú és huszonkét méter széles híd az épület első emeletéhez kapcsolódik.

Az UVATERV tervei alapján a Beton- és Vasbetonipari Művek tartóelemeinek felhasználásával készülő hidat hat hónap alatt szerelik össze az építők.

Ritka míiemlékeSak egyvke

Ráckevén mepjufnsk a régi lakk

Ráckeve távolba visszanyúló múltját mi sem bizonyítja jobban, minthogy a római im- périum terjeszkedésének nyomait is felfedezték az évszázadok emlékeit őrző rétegek alatt. Az új hazát birtokba vevő magyarok jelenlétéről a helységnevek, a török által idáig űzött találékony kereskedő nép, Keve város szerbjeinek megtelepedéséről már oklevelek tanúskodnak. A királyi kedvezményeket élvező halász- és kereskedőfalu gyors fejlődésének bizonyságai, a késő gótikus, reneszánsz polgárháziak, a három feleke- zethez tartozó lakosság templomai közül ma már csak a görögkeleti szerb templom áll épségben.

Az 1487-ben emelt falak fölött bizony nem múlt el nyomtalanul a majd ötszáz esztendő. Már az utolsó tatarozás nyomait is rég levetették magukról a pillérek, a falak. Belül azonban még teljes pompájában, eleven valóságként fogadja a látogatót a múlt. A több mint kétszázéves freskók meleg színei nem koptak meg, a csillaghálós boltozat alatt feltündöklenek a hazánkban ritkaságnak számító pravoszláv templom díszei, az aranyozott ikonok.

A gótikus templom Ráckeve nevezetességei, kiemelkedő műemléki értékei közé tartozik. Az ország távoli vidékeiről, a fővárosból és a külföldről érkező vendégek is gyakran keresik fel az ódon falakat. A templom megtekintését Bájront Sándor, a lórévi és ráckevei görögkeleti egyházközség lelkésze teszi lehetővé. Lórévi lakhelye, s hivatásából adódó napi elfoglaltságai azonban nem teszik lehetővé, hogy állandóan a látogatók rendelkezésére álljon.

A fejlődő, egyre jeléntősebb üdülő-, kirándulóközponttá váló nagyközség még néhány éve igen sanyarú állapotban tudhatta műemlékeit. Azóta már eredeti szépségében áll ismét a barokk stílusú Savo- yai-kastély, s remélhetőleg hamarosan a szerb templom is értékéhez méltó külsőt ölt

majd. A homlokzat tatarozását már elkezdte az Országos Műemléki Felügyelőség. A külső felújítás másfél millió forintba kerül, s a munka kiterjed a megrongálódott tető javítására is. A beázás, a falak nedvesedése ugyanis a belső falfestések, freskók állapotát is veszélyezteti.

Az ÖMF a következő ötéves tervben a belső felújítást, a freskók restaurálását is megkezdi. A hosszú, aprólékos és igen drága munka befejez- téig még van idő. Remélhetőleg addig talál majd megfelelő megoldást a tanács és a Dunatours idegenforgalmi kirendeltsége, hogy a templom látogatható- sága ne egy idős, nyelvét és kultúráját őrző ember lelkiismeretének függvénye legyen. Talán, ha telik már a felújításra, jut majd arra is, hogy leg- a'ább tavasszal, nyáron, a turistaszezon idején fizetett alkalmazott tegye lehetővé a látogatóknak a ritka műemlék megtekintését.

Mr. A.

Gombó Páli

s^tváltozáóok

É

n a vállalkozásokat helyeslem. Vállalkozni az nagy dolog, ott van például a kockázat, lám a Standard Oil is kockáztat, a Toyota is kockáztat, és ímé, hol tartanak!

Ám persze bizonyos különbségek vannak a hazai vállalkozások és mondjuk, a Ford, az ITT, a Mitsubisu, a Flick konszern vállalkozásai között. Hogy csak kettőt említsek: mi kisebb tőkével dolgozunk, ami sajánlatos, viszont és ámde nálunk közérdekű hiányok eltüntetésére vállalkoznak, akik vállalkoznak, ami dicséretes.

Mégis egy varázslatos jelenséget figyeltem meg, igaz, hogy csupán személyes tapasztalataim során, tehát nem állíthatom, hogy általános érvényű, majd Önök elbírálják, helyére teszik a dolgot: szóval én ennek a misztikus jelenségnek boldogult Ovidius nyomán az átváltozások elnevezést adnám.

Elsőnek Kovács Albert esetére figyeltem fel, aki is vagy három éve vízvezetékszerelésre vállalkozott. Közérdekű ez? Ajaj, de mé^ mennyire! Kevés a vízvezetékszerelő, sok a csap. Például a vécétartályban is akad egy-kettő. Tehát: a vécétartályom elromlott, Kovács Albert a megjavításra vállalkozott; Tüzetes szemlén megállapította, hogy valamik rozsdásak, valamik lazák. Mindezek alapján egy új tartály beszerzését javasolta, ám ő erre nem vállalkozott. „Szerezzen egyet — mondotta —, és én a felszerelésre vállalkozom.” Alig néhány napos keresgélés, néhány órás várakozás után mint alvállalkozó beszereztem a célszerű tartályt és taxival hazaszállítottam, majd értesítettem Kovács urat. Ö kiszállt, röpke húsz perc alatt felszerelte a munkadarabot és benyújtotta a számlát. „550,— forint” — mondotta. Sokalltam, de kötözködő kedvemet zord ábrázattal megtörte, hivatkozván arra, hogy ez nem csupán a munka ára, hanem főként az időé, mert ő kiszállt, kétszer is, saját autóján és milyen drága a benzin, továbbá ráadásul saját készletéből adott két csőcsavart, meg kőcot is szakajtott, és gondoljak az adóra, alkatrész-befektetéseinek jogos kamatára... Itt már fizettem.

Na és aztán, úgy két esztendeje járván a Belvárost, láttam egy üzletet, melyre az volt kiírva, hogy „Víg özvegy Boutique”, és előtte összeütköztem Kovács Albertiéi. Jó kedéllyel üdvözölt, majd beinvitált a helyiségbe, amelynek úrnőjét mint nejét mutatta be. „Es ön — kérdeztem —, folytatja a vízvezeték-szerelést?” „Ugyan — válaszolta —, én végzem az árubeszerzést.” Es diadallal mutatott végig a választékon, amelyben a farmerdzseki dominált, de szoknyák és pulóverek is találtattak nagy választékban.

Mondom, ez volt az első eset, de korántsem az utolsó. A Torok Gyula házaspár közelünkben vállalkozott fűsze- resi tevékenységre: átvette az üzletet a Közérttől. Ami abszolút közérdekű volt, mert mióta a Közért a fiókot bezárta, fél kilométert kellett gyalogolni, míg megtudtuk, hogy mi nincs, mi van helyette. Szalámi nincs, kolbász nincs, olasz nevezetű gyanús van. Szóval To- rokéknál vásároltunk kenyeret, sajtot, lángolt kolbászt, cipőpasztát és szamó- caszröpöt. Másfél évig, akkor az üzlet bezárt. „Hja, a kockázat — gondoltuk —, tönkrementek szegények.”

Ámde rövidest a külvárosban járván, megpillantottam egy feliratot: „Manón Butik” és az ajtón egy táblát: „Cégtulajdonos: Torok Gyuláné.” Kíváncsiságból betértem, és valóban, az élelmiszer- pult mögül oly jól ismert asszonyka arcát pillantottam meg. A régi ismeretségre való tekintettel rögvest felajánlotta, hogy kedvezményes áron vásárolhatok tőle rakott blézert, selyemkendőt, magyar Lee-farmert. A férje? ö biztosítja az áruellátást. És jól megy a bolt? Tudja, hol így, hol úgy. Tavaly Olaszban voltunk, idén csak Svájcra telt, .Árosában laktunk, egy kis hotelben, de a síterep pompás volt.

Na és aztán megismerkedtem Cövek Lajossal, aki a tévéjavítás közérdekű munkájára vállalkozott, elektromérnöki diplomával; Gotrány Hubával, aki csótányirtást vállalt — barátomnál találkoztam vele, egy új lakótelepen; majd Zerge Elekkel, aki tapétázást kockáztatott, ezzel űrt betöltve a szolgáltatások terén. Aztán belebotlottam a Lolo, Fru- ru és Mimi butikokban, ahol is a tulajdonosok rendre Cövekné, Zergéné és Gotrányné névre hallgattak. Vagyis mindeme családok átváltoztak közérdekűből butikossá.

Mármost, bevallom, engem a titokza- tok racionális megfejtésre ingerelnek. Hipotézist állítottam fel tehát, mely szerint a rejtélynek az volna a nyitja, hogy egy butikosnak tőke kell, és miután mint közérdekű megszerzi a tőkét, a butik szakmára tér át, mely jövedelmezőbb. Igen ám, de ha minden butikká változik, akkor mit szól ehhez a kookázat? -Hátha azt, hogy a sok butik betölti a butikhiányt és versenyre késztet, melyben egyesek alulmaradnak?!

Ebben a gondolatban rejtvényfejtő énem — kibővülve messze előrelátó énemmel — meg is nyugodott. Ámde a napokban betértem egy butikba, melynek tulajdonosa magán manikűrszalonra .vállalkozott (Micike szalonból Micike butik) és ott megismerkedtem valahai körömápolónőm férjével, Szomsze- dy úrral, aki előadta, hogy előkészítette immár a butik felszámolását. Tönkrementek? — kérdeztem logikusan. — Á, dehogy — válaszolta —, hanem most már elég a tőkénk ahhoz, hogy új iparba kezdjünk. Mibe? — érdeklődtem. Nos — felelte —, alapítanék egy chip- üzletet, amely hongkongi licenc alapján exportot tenne lehetővé Olaszba, Svájcba és esetleg jutna még a magyar iparnak is.

S

zomszedy úr eredeti foglalkozása egyébként sertésfelvásárló, de biztosíthatok mindenkit, hogy tervei szerint három mérnököt és nyolc technikust is fog alkalmazni, tehát a szakértelem is beépítve lesz.

Ezen a ponton meszűnt minden elmélet, maradt az átváltozások misztériuma. Egyetlen dolgot próbálok meigjósól- ni: a nemzetközi érdeklődésű chipüzem neve alighanem Bizsu lesz. Ha nem, hát nem. Akkor Szomszedy MÜVEK.