Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-14 / 267. szám

1984. NOVEMBER 14., SZERDA í«'.1» r 7$jT)J? 1f 5 Deákvári lakótelep, Szélső sor Már melegszenek a radiátorok November 12-re megjött a hideg. Reggelre bepárásodtak az ablakok, megcsípte a dér a még utolsónak, felelőtlenül ki­nyílt virágokat. Vácott, a deák­vári lakótelep Szélső során 32 új lakástulajdonos egyéves kálváriája ért véget tezen a hű­vös, ősz végi napon, önfeledt mosollyal tapogathatják most a langyosodé fűtőtesteket, pin­cékbe, padlásra dughatják az e’őző hónapok főszereplőit, a villartyresókat, hősugárzókat £gy évig tartott —Ne írjon rólunk, úgysem tud ezzel senkinek segíteni — vonakodik Papp Rezsőné, a szóiban forgó KISZ-lakásépítő közösség képviselője. — Eddig is sok volt az irigyünk. mert a KISZ-lakások olcsóbban, gyorsabban épülnek fel, mint a többi. Túl vagyunk rajta, nem kell bolygatni az ügyet. Előző heti beszélgetésünkkor még más volt a helyzet. A szá­radó falak nedves lehelete el­len nem védtek a kis teljesít­ményű hősugárzók, pedig se­besen pörgött a villanyóra mindenütt. Mind sűrűbben be­tegedtek meg a gyerekek, ma­radtak otthon a fiatal anyák. Volt olyan család, amelyik ok­tóberben kénytelen volt az örömteli nyár után hazaköl­tözni a szülőkhöz, mások al­bérletbe mentek. A fűthetetlen lakások egyre nagyobb elkese­redést, kétségbeesést váltottak ki az építkezés nem kis ter­heit vállaló, s becsülettel helyt­álló fiatalokból. Papp Rezsőné elhatározta, ha egyszer végre meleg lesz a Szélső soron, s befejeződik a . gáz körüli tortúra, magára zárja a lakást, és senkit nem enged be többet építkezési ügyekkel kapcsolatban. Mint­ha az elmúlt egy esztendő kis­sé megviselte volna az idegeit. Ha végighallgatjuk a történe­tet, nem látunk ebben semmi csodálni valót. —i Április végén volt a laká­sok műszaki átadása — kezdi az elején a közös képviselő. — Május első napjaiban, már aki tehette, beköítözöitt. 1983 no­vemberében elkészültek a gáz- Vfizeték belső tervei, a Tigáz időben magkapta őket. tavasz­ra rendelkezésünkre állt a ki­vitelező. Ki gondolta volna, hogy egy esztendőbe telik, míg a tervezői asztalon olyan egy­szerűnek tűnő csőrendszer megvalósul, s gázzal látja el a házakat? Ki a felelős? Akár időrendiben, akár fon­tossági sorrendben követjük is az eseményeket, a felelősséget nehéz megállapítani. A jelek szerint kisebb-nagyobb téve­désektől eltekintve, senki nem követett ei komoly hibát. Min­den résztvevő saját szempont­jainak és érdekeinek megfele­lően cselekedett. A földhözra­gadt valóság azonban szinte mindenkit kisebb szabályta­lanságokra kényszierített. — Ez év januárjában a ter­vező benyújtotta a gázvezeték terveit engedélyeztetésre a Tigáz váci részlegéhez — mondja Papp Rezsőné. — Má­jusig azonban nem kaptuk meg a jóváhagyást s engedé­lyezett terv nélkül látott mun­kához a kivitelező. A tjelső szerelés júniusban elkészült. Csak ezután derült ki, hogy a Kemencei Vegyesipari és Szolgáltató Szövetkezet áta­lányelszámolású részlege a ter­vektől eltérő módon szerelt, mely nem felel meg a Tigáz előírásainak. Az ellenük indult szabálysértési eljárást köve­tően a szövetkezetnek meg­szűnt ez a részlege. Mi azt hit­tük. van még idő, tervmódo­sítást kértünk. Mondhatnék: mért kénysze­rült a kivitelező engedély nél­küli tervből dolgozni? Hiszen a Tigáz ügyintézési határideje elvben harminc nap lehet. Öt hónap miért nem volt elegen­dő a belső szerelési elbírálás­hoz? A válasz egyszerű. A most beépülő utcák gerincve­zetéke is ez idő tájt épült. S a Tigáz a beruházó, a kivitelező helyett nem vállalhatja a fe­lelősséget a fogyasztókkal szemben. Csak akkor engedé­lyezheti a gerincvezetékhez csatlakozó belső terveket, ha a műszaki átadás, nyomáspróba után megbizonyosodott arról, hogy a rendszer hibátlan, al­kalmas a lakossági bekötésire. Persze, ha a váci Tigáz ennek a szabálynak akart volna ele get tenni, talán csak a múlt héten engedélyezhette volna a terveket. Űk is igyekeztek hát a sokféle szabályzót, rendele­tet és előírást a gyakorlat kényszerítő súlyának megfele­lően alkalmazni. — A Tigáz mégiscsak a ge­rincvezeték elkészülte előtt, augusztus 3-án engedélyezte a belső terveket. S egyben a szabálytalan szerelés módosí­tására, helyreállítására is fel­szólítottak bennünket — veszi elő a hivatalos leveleket re­megő kézzel a közös képviselő. Ettől kezdve felgyorsultak az események. A lényegesebb pontokról Fögarasi Antal, a hálózat tervezője számol be. Kiszolgáltatottak — Négy tervet készítettem sűrű egymásutánban ezekre az épületekre. Először a kivitele­ző elképzeléseihez próbáltunk utólag alkalmazkodni, hogy ne kényszerüljenek a lakók ko­molyabb átalakításokra. Majd az ipar hiányosságai módosí­tották a megvalósulást, kide­rült, a tervhez szükséges Kö- gáz 2ö-as nyomáscsökkentő hosszabb távon is beszerezhe- tetlen. nemhogy az őszig hát­ralevő néhánv hét alatt. Min­denesetre a Tigáz váci részle­gének vezetőjével. Sütő Dezső­vel együtt azon voltunk, hogy minél hamarabb rendezzük a KISZ-lakásépítő közösség ér­dekében a zavaros ügyet. Arról, hogy a gerincvezeték építése miért húzódott el ok­tóberig, keveset tudnak az érintettek. Ez a városi tanács és a kivitelező, a Pest megyei Út- és Hídépítő Vállalat dolga. Bizonyára hasonló akadályo­kat sorolnának dk is, bősége­sen. Ám a KISZ-lakások épí­tőinek kálváriája az új. reális tervek elkészültével még min­dig nem ért véget. Tornapályák, játszóterek Vai iáiható tornaeszközök Lakótelepeken, üdülőhelye­ken kialakítható, 16—18-féle. újszerű eszközzel felszerelt tornapálya terve. Szép Ilona iparművész dolgozata bizo­nyult a legeredetibb munká­nak azon a sporteszközpályá­zaton, amelyet ez év január­jában hirdetett meg a SZOT sportosztálya. a KISZ KB sportosztálya és az Alkotó If­júság Egyesülés, önképzésre vetélkedésre, egyéni és cso­portos edzésre is alkalmat kí­nál Cseresnyés Ferenc edző második díjat nyert pálya­munkája, amely a különféle tornaeszközök variálhatóságá­val, sokoldalú használhatósá­gával nyerte meg a szakmai zsűri tetszését. A sporteszkö­zöknek ez a kombinációja — ötlet kiagyalója szerint — esősorban oktatási intézmé­nyeknél. sportegyesületeknél üzemi sporttelepeken válhat népszerűvé. Gumicsónak át­szerelése vitorlássá — ez a harmadik díjas ötlet lényege. A Tasnádi Endre kidolgozta, egyszerű és gyors megoldás külön erénye, hogy gyakorlá­sával a vitorlakezelés ábécéje is elsajátítható. A nyár végén lezárult sport­eszközpályázatra egyébként több mint 130 munka érkezett Az egyszerű ötletek leírásától a komplex sportlétesítmények felszerelésének dokumentáció­jáig változatos dolgozatok szü­lettek. Az ötletpályázat sikerét iga­zolja, hogy a szerzők számos, már jól ismert, ügyességet, erőt, koordináló képességet fejlesztő testedzési segédesz­köz újszerű alkalmazását ve­tették fel dolgozataikban. A különdíjas pályamunkák is le­leményességről tanúskodnak. Kárpáti Kamill, a Kemencei Vegyesipari és Szolgáltató Szö­vetkezet váci telepvezetője szintén maximális jóindulatá­ról biztosította a .közös képvi­selőt. — A már megszűnt, átalány, elszámolású részlegünk való­ban hibázott, meg is kapták ér­te a megfelelő figyelmeztetést. Mi igyekszünk jó munkával helyrehozni az elrontott kap csolatot. Saját lehetőségeinken azonban mi sem léphetünk túl. Október 24-én kaptunk a kö­zös képviselőtől a nyári szere­lés módosítására végleges megbízatást, s bár az anyag- beszerzés, a munkaerő gyors átirányítása nem egyszerű fel­adat. november 10-re elkészül­tünk a szereléssel. Tudjuk, hogy kisgyermekes családok vacognak az úi épületekben, igyekeztünk érdekükben meg tenni minden telhetőt. Monopclhclyzet Lassan felbukkant hát a végleges megoldás a hosszas ügyintézés útvesztőiből, s vele együtt a gerinc- és leágazó ve­zetékekben az éltető, meleget adó gáz. Lehet, hogy a kivitelezés zsákutcáiért, kité­rőiért a hozzá nem értő. csak pénzüket, idejüket és idegeiket áldozó lakásépítők is felelősek. Hiszen nem vették észre az orruk előtt zajló szabálytalan szerelést, s ők kérték, hogy en­gedélyezett terv nélkül lásson munkához a kivitelező. Mindenesetre kálváriájuk — ha nem ;s tudunk segíteni ve­le — megér egy misét. Azt hi­szem, feleslegesek Papp Rezső­né aggodalmai. Ezért az egy esztendőért biztos nem irigyii senki a KISZ-lakásépítő kö­zösség tagjait. Bár —, azt mondják — Vácott minden ge­rincvezeték hasonló nehézsé­gek között épül. S nem érde­mes szóvá tenni, hiszen mono­polhelyzetben van a Tigáz és a kivitelező, egyszerűen a sza­bályok érvényesítésével fogják lassítani a beruházásokat, ha megharagszanak az építtetők- re. Hogyan lehetne ezeket a feszültségeket feloldaná? Vajon indokolt-e ez a féle­lem? Márvány! Ágnes Híd vezet az első emeletre A Hídépítő Vál­lalat 13. sz. építés­vezetőségének szakemberei a Fe­rihegyi repülőtér új utasforgalmi épülete előtt egy elöterhidat építe­nek. A kétszázhar­mincnyolc méter hosszú és huszon­két méter széles híd az épület első emeletéhez kap­csolódik. Az UVATERV tervei alapján a Beton- és Vasbe­tonipari Művek tartóelemeinek felhasználásával készülő hidat hat hónap alatt szere­lik össze az épí­tők. Ritka míiemlékeSak egyvke Ráckevén mepjufnsk a régi lakk Ráckeve távolba visszanyú­ló múltját mi sem bizonyítja jobban, minthogy a római im- périum terjeszkedésének nyo­mait is felfedezték az évszá­zadok emlékeit őrző rétegek alatt. Az új hazát birtokba ve­vő magyarok jelenlétéről a helységnevek, a török által idáig űzött találékony keres­kedő nép, Keve város szerb­jeinek megtelepedéséről már oklevelek tanúskodnak. A ki­rályi kedvezményeket élvező halász- és kereskedőfalu gyors fejlődésének bizonysá­gai, a késő gótikus, reneszánsz polgárháziak, a három feleke- zethez tartozó lakosság temp­lomai közül ma már csak a görögkeleti szerb templom áll épségben. Az 1487-ben emelt falak fö­lött bizony nem múlt el nyomtalanul a majd ötszáz esztendő. Már az utolsó tata­rozás nyomait is rég levetet­ték magukról a pillérek, a fa­lak. Belül azonban még teljes pompájában, eleven valóság­ként fogadja a látogatót a múlt. A több mint kétszáz­éves freskók meleg színei nem koptak meg, a csillaghálós boltozat alatt feltündöklenek a hazánkban ritkaságnak szá­mító pravoszláv templom dí­szei, az aranyozott ikonok. A gótikus templom Ráckeve nevezetességei, kiemelkedő műemléki értékei közé tarto­zik. Az ország távoli vidékei­ről, a fővárosból és a kül­földről érkező vendégek is gyakran keresik fel az ódon falakat. A templom megtekin­tését Bájront Sándor, a lórévi és ráckevei görögkeleti egy­házközség lelkésze teszi lehető­vé. Lórévi lakhelye, s hivatá­sából adódó napi elfoglaltsá­gai azonban nem teszik lehe­tővé, hogy állandóan a láto­gatók rendelkezésére álljon. A fejlődő, egyre jeléntősebb üdülő-, kirándulóközponttá váló nagyközség még néhány éve igen sanyarú állapotban tudhatta műemlékeit. Azóta már eredeti szépségében áll ismét a barokk stílusú Savo- yai-kastély, s remélhetőleg hamarosan a szerb templom is értékéhez méltó külsőt ölt majd. A homlokzat tatarozá­sát már elkezdte az Országos Műemléki Felügyelőség. A kül­ső felújítás másfél millió fo­rintba kerül, s a munka kiter­jed a megrongálódott tető ja­vítására is. A beázás, a falak nedvesedése ugyanis a belső falfestések, freskók állapotát is veszélyezteti. Az ÖMF a következő ötéves tervben a belső felújítást, a freskók restaurálását is meg­kezdi. A hosszú, aprólékos és igen drága munka befejez- téig még van idő. Remél­hetőleg addig talál majd megfelelő megoldást a ta­nács és a Dunatours ide­genforgalmi kirendeltsége, hogy a templom látogatható- sága ne egy idős, nyelvét és kultúráját őrző ember lelkiis­meretének függvénye legyen. Talán, ha telik már a felújítás­ra, jut majd arra is, hogy leg- a'ább tavasszal, nyáron, a tu­ristaszezon idején fizetett al­kalmazott tegye lehetővé a lá­togatóknak a ritka műemlék megtekintését. Mr. A. Gombó Páli s^tváltozáóok É n a vállalkozásokat helyeslem. Vállalkozni az nagy dolog, ott van például a kockázat, lám a Standard Oil is kockáztat, a Toyota is kockáztat, és ímé, hol tartanak! Ám persze bizonyos különbségek vannak a hazai vállalkozások és mond­juk, a Ford, az ITT, a Mitsubisu, a Flick konszern vállalkozásai között. Hogy csak kettőt említsek: mi kisebb tőkével dolgozunk, ami sajánlatos, vi­szont és ámde nálunk közérdekű hiá­nyok eltüntetésére vállalkoznak, akik vállalkoznak, ami dicséretes. Mégis egy varázslatos jelenséget fi­gyeltem meg, igaz, hogy csupán szemé­lyes tapasztalataim során, tehát nem állíthatom, hogy általános érvényű, majd Önök elbírálják, helyére teszik a dolgot: szóval én ennek a misztikus je­lenségnek boldogult Ovidius nyomán az átváltozások elnevezést adnám. Elsőnek Kovács Albert esetére figyel­tem fel, aki is vagy három éve vízve­zetékszerelésre vállalkozott. Közérdekű ez? Ajaj, de mé^ mennyire! Kevés a vízvezetékszerelő, sok a csap. Például a vécétartályban is akad egy-kettő. Te­hát: a vécétartályom elromlott, Kovács Albert a megjavításra vállalkozott; Tü­zetes szemlén megállapította, hogy va­lamik rozsdásak, valamik lazák. Mind­ezek alapján egy új tartály beszerzését javasolta, ám ő erre nem vállalkozott. „Szerezzen egyet — mondotta —, és én a felszerelésre vállalkozom.” Alig né­hány napos keresgélés, néhány órás várakozás után mint alvállalkozó be­szereztem a célszerű tartályt és taxival hazaszállítottam, majd értesítettem Ko­vács urat. Ö kiszállt, röpke húsz perc alatt felszerelte a munkadarabot és be­nyújtotta a számlát. „550,— forint” — mondotta. Sokalltam, de kötözködő kedvemet zord ábrázattal megtörte, hi­vatkozván arra, hogy ez nem csupán a munka ára, hanem főként az időé, mert ő kiszállt, kétszer is, saját autóján és milyen drága a benzin, továbbá rá­adásul saját készletéből adott két cső­csavart, meg kőcot is szakajtott, és gondoljak az adóra, alkatrész-befekte­téseinek jogos kamatára... Itt már fi­zettem. Na és aztán, úgy két esztendeje jár­ván a Belvárost, láttam egy üzletet, melyre az volt kiírva, hogy „Víg öz­vegy Boutique”, és előtte összeütköz­tem Kovács Albertiéi. Jó kedéllyel üd­vözölt, majd beinvitált a helyiségbe, amelynek úrnőjét mint nejét mutatta be. „Es ön — kérdeztem —, foly­tatja a vízvezeték-szerelést?” „Ugyan — válaszolta —, én végzem az árube­szerzést.” Es diadallal mutatott végig a választékon, amelyben a farmerdzse­ki dominált, de szoknyák és pulóverek is találtattak nagy választékban. Mondom, ez volt az első eset, de ko­rántsem az utolsó. A Torok Gyula há­zaspár közelünkben vállalkozott fűsze- resi tevékenységre: átvette az üzletet a Közérttől. Ami abszolút közérdekű volt, mert mióta a Közért a fiókot bezárta, fél kilométert kellett gyalogolni, míg megtudtuk, hogy mi nincs, mi van he­lyette. Szalámi nincs, kolbász nincs, olasz nevezetű gyanús van. Szóval To- rokéknál vásároltunk kenyeret, sajtot, lángolt kolbászt, cipőpasztát és szamó- caszröpöt. Másfél évig, akkor az üzlet bezárt. „Hja, a kockázat — gondoltuk —, tönkrementek szegények.” Ámde rövidest a külvárosban járván, megpillantottam egy feliratot: „Manón Butik” és az ajtón egy táblát: „Cégtu­lajdonos: Torok Gyuláné.” Kíváncsiság­ból betértem, és valóban, az élelmiszer- pult mögül oly jól ismert asszonyka ar­cát pillantottam meg. A régi ismeret­ségre való tekintettel rögvest felaján­lotta, hogy kedvezményes áron vásá­rolhatok tőle rakott blézert, selyemken­dőt, magyar Lee-farmert. A férje? ö biztosítja az áruellátást. És jól megy a bolt? Tudja, hol így, hol úgy. Tavaly Olaszban voltunk, idén csak Svájcra telt, .Árosában laktunk, egy kis hotel­ben, de a síterep pompás volt. Na és aztán megismerkedtem Cövek Lajossal, aki a tévéjavítás közérdekű munkájára vállalkozott, elektromérnöki diplomával; Gotrány Hubával, aki csó­tányirtást vállalt — barátomnál talál­koztam vele, egy új lakótelepen; majd Zerge Elekkel, aki tapétázást kockázta­tott, ezzel űrt betöltve a szolgáltatások terén. Aztán belebotlottam a Lolo, Fru- ru és Mimi butikokban, ahol is a tulaj­donosok rendre Cövekné, Zergéné és Gotrányné névre hallgattak. Vagyis mindeme családok átváltoztak közér­dekűből butikossá. Mármost, bevallom, engem a titokza- tok racionális megfejtésre ingerelnek. Hipotézist állítottam fel tehát, mely szerint a rejtélynek az volna a nyitja, hogy egy butikosnak tőke kell, és mi­után mint közérdekű megszerzi a tő­két, a butik szakmára tér át, mely jö­vedelmezőbb. Igen ám, de ha minden butikká változik, akkor mit szól ehhez a kookázat? -Hátha azt, hogy a sok bu­tik betölti a butikhiányt és versenyre késztet, melyben egyesek alulmarad­nak?! Ebben a gondolatban rejtvényfejtő énem — kibővülve messze előrelátó énemmel — meg is nyugodott. Ámde a napokban betértem egy butikba, mely­nek tulajdonosa magán manikűrszalon­ra .vállalkozott (Micike szalonból Mici­ke butik) és ott megismerkedtem vala­hai körömápolónőm férjével, Szomsze- dy úrral, aki előadta, hogy előkészítette immár a butik felszámolását. Tönkre­mentek? — kérdeztem logikusan. — Á, dehogy — válaszolta —, hanem most már elég a tőkénk ahhoz, hogy új ipar­ba kezdjünk. Mibe? — érdeklődtem. Nos — felelte —, alapítanék egy chip- üzletet, amely hongkongi licenc alapján exportot tenne lehetővé Olaszba, Svájc­ba és esetleg jutna még a magyar ipar­nak is. S zomszedy úr eredeti foglalkozása egyébként sertésfelvásárló, de biz­tosíthatok mindenkit, hogy tervei sze­rint három mérnököt és nyolc tech­nikust is fog alkalmazni, tehát a szak­értelem is beépítve lesz. Ezen a ponton meszűnt minden elmé­let, maradt az átváltozások misztériu­ma. Egyetlen dolgot próbálok meigjósól- ni: a nemzetközi érdeklődésű chipüzem neve alighanem Bizsu lesz. Ha nem, hát nem. Akkor Szomszedy MÜVEK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom