Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-13 / 266. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 266. SZÁM 1984. NOVEMBER 13., KEDD IHa is megsiiVegeSik a faluban Szemle! szembe az igazságot Bukovszki István, a pilisi nagyközségi pártbizottság tit­kára nem helybeli születésű. Az egykori eseményeknek mégis talán a legjobb ismerő­je, hiszen az utóbbi hetekben számos korhű dokumentumot, könyvet olvasott az elődök tet­tei után kutatva. — Pilisen és Nyáregyházán már a felszabadulás előtt volt bázisa a pártnak. A harcok el­ülte után — amelyeknek a nagyközségben 123. a társköz­ségben 3 szovjet katona esett áldozatul — ezek az emberek Juhász Jánosnak, az akkori gőzmalom gépészének vezeté­sével azonnal megkezdték az új élet szervezését. A kezdetek — Milyen programja lehe­tett akkor egy kis pártsejtnek? — Célt adtak az elfásult em­bereknek, segítettek élelmet, tüzelőt szerezni. Szerencsére olyan tapasztalt. kipróbált pártmunkások is éltek itt, ná­lunk. mint a Kifut család. Ist­vánt sajnos még a felszabadu­lás előtt kivégezték, de János és Zsuzsa is már 1938 óta dol­gozott a mozgalomban. Pilisen 800, Nyáregyházán 400—500 helybeli kapott földet, vagy építési telket a földosz­táskor. ők azon fogtak hozzá önálló életük megalapozásához Sokan a fővárosba, főleg a vas­úthoz iártak dolgozni. Az ipa­rosak szövetkezetei alapítot­tak. A békés években, az államo­sítás. a tanácsok megalakítása ■itán Pilis is. Nyáregyháza is egyre látványosabban fejlő­Péteri utcái ködben, sárga és piros meggyfalevelek kö­zött alszanak, amikor leszál­lók a délutáni buszról. Csend van, csak egy fiatal mama iparkodik hazafelé, kislányát kézenfogva, s azt mondja: — Ágikám, én nem bánom, felveheted holnap a hímzett blúzodat, de csak akkor, ha 'elveszed a mellényt is! Ezen az úton, ahol most Ágika duzzog a, mellény miatt, negyven évvel ezelőtt fejvesztetten menekültek a nemet katonák, Monor és ilosszúberek * felől már sűrűn ropogtak a fegyverek, kiürí­tették a templomot, amit olajraktárnak használtak, összeszedték a hízókat, né­hány tehenet. A volt urasági kastély udvarán a nagy siet­ségben kiborult egy egész kondér megtisztított krumpli, egyikük rohantában rále- gyintett: — Jön az Iván, ez mar az ő gondja! A házakban nem mutatko­zott senki. A kiürítési paran­csot ugyan nem tagadták meg nyíltan, csak éppen úgy tet­tek, mintha elmentek volna. Élő lélek nem moccant a fa­luban. — Lent dideregtünk a pin­cében, nappal aludtunk, éj­szaka féltünk, ott volt két fiú unokatestvérem is. Le­gények voltunk már, kato­dött, gazdagodott. Nagy ese­mény volt az első betonjárda elkészülte a Kávai utcában, Kecskés Lajos kőfaragó irá­nyításával. Akikre büszkék — Pilisen, Nyáregyházán minidig szorgos, önmaguk köz­vetlen és tágabb környezeté­re sokat adó emberek éltek. A közért áldozatokra is hajlan­dók, ha értelmes célt, progra­mot látnak maguk előtt — mondja Bukovszki István. — Ez különösen a felszabadulás utáni években igazolódott be látványosan. Igaz, a szükség is úgy diktálta, hogy minél több feladatot oldjanak meg önerő­ből. — És ma? — Máig arra vagyunk büsz­kék, hogy évek óta kevés pénzzel is szép eredményeket tudunk elérni. Nagyrészt vagy teljesen társadalmi munkában épült fel a pilisi könyvesház. a tanács ügyfélszolgálati iro­dája, házasságkötő terme, a nyáregyházi tornaterem, a klubkönyvtár, a művelődési ház. Legjobban talán az óvo­dáink. iskoláink bővítésének, a gyermekjátszótereiknek örü­lünk, vagy mondjuk, a Dózsa György út szilárd burkolatá­nak. A két községben lakók mél­tán büszkék a kiválóan gaz­dálkodó Aranykalász Tsz-re, a sokat exportáló hizlaldára, vagy a szintén elismerésre mél­tó eredményeiket produkáló PIRUSZ-ra. Bukovszki István: — Településeink összlakos­nának is megfelelők, hogyne izgultunk volna. Egyszer va­laki zseblámpával világított közénk. Németek! — szaladt ki a számon. — Oroszok va­gyunk! — jött a válasz, erre még tán a fogunk is vacog­ni kezdett, hiszen az ellen­séges propaganda jól műkö­dött, azt hittük, végünk van... De a vége az lett, hogy édesapám megkínálta őket egy-egy kupica pálinká­val, bekaptak egy falat sza­lonnát is, aztán már mentek tovább. Még láttuk, ahogy hol lehasalva, hol derékban ha­jolva rohannak ... Szentján János, Péteri köz­ség pártvezetőségének titká­ra 19 éves legényként élte meg a felszabadulást. Szép csendben kezdtük beszélgetni, de hát Szenyán János nem az az ember, aki érzelmek nélkül, puszta tárgyilagosság­gal tudna szólni bármilyen eseményről. Mindig forróbb lesz a hangja, s nem is igyek­szik eltitkolni a keserűséget, amikor azt mondja: — A templom előtt tizen­nyolc szovjet katonát temet­tek el. Később exhumálták a közös sírt, s Péteriben azóta sincs egy emlékkő sem, álló­sága tizenötezenre tehető. Kö­zülük nem egészen pontosan háromszázan tagjai a pártnak. Nem a mindenáron történő létszámnövelés, hanem a mi­nőség kiválasztása, meggyőzé­se a célunk. Csak így tudunk továbbra is vonzó programmal, példamutatással hatni a köz­hangulatra. így formálhatjuk a közvéleményt Újabb cél S a pilisieknek már iövőre is van konkrét céljuk. A zsú­folt. rossz állagú 1. számú is­kolát akarják négy tanterem­mel bővíteni. Ha pedig a hely­beliek ebben ugyanígy segíte­nek. mint eddig, akikor még egy tornatermet is ragaszta­nak mellé... A házasság sikerült. Ma már bátran kijelentheti ezt bárki a gombaiak, bényeielc, kávaiak előtt, akik bizony na­gyon is ódzkodtak annak ide­jén a közös tanácsi irányítás­tól. Ennek persze elsősorban történeti indokai, gyökerei voltak, amelyek lassan halnak ki. A szembenállás azonban idővel nemes versengéssé eny­hült, s annak előnyeit mind­három község lakói élvezték, élvezik. Az emberek többsége azonban a békét, a békességet akarja, s ezért még azt is haj­landó elfelejteni, hogy bizony néha-néha becsapták őket. Mostanában is akadnak persze viták, főleg a tanács-, illetve vb-üléseken. Hogyan kell rangsorolni a feladato­kat, hol sürgősebb a járdaépí­tés, korszerűsítés, a villany­égők cseréje, az utak javítása. Mindenütt fontos persze, de vá az évfordulókon virágot tehetnénk. És ezt nem azért mondom, hogy mindenáron formát akarjak adni emléke­ző ünnepségeinknek. De hát gondoljon bele: ezek a kato­nák mit adtak azért, hogy most így élhessünk! És mit adunk mi...? Megint csendesebb lesz a szó. — Én például, annyi más péteri gyerekkel együtt, 16 éves koromig napszámos vol­tam. Kis kölykökként jártunk át Teleki gróf birtokára. Olyan sötétben keltünk, hogy az úton egymást sem láttuk, és hat kilométert gyalogol­tunk. Ott meg az intéző, aki fehér lovon járt, bikacsökkel, ordítani kezdett: most értek ide, mikor már fönt van a nap?! Indíts haza! Otthon pedig várt a pofon, az elma­radt 60 fillér napszámbér miatt. Keltünk hát még ko­rábban, és húztuk a kapát, amíg csak a nap karimáját láttuk. Péteribe a demokrácia hoz­ta el a fényt, akkor lett vil­lany — és akkor világoso­dott' más értelemben is, hi­szen addig a vendéglős pum- pás gázlámpája mellett, még színielőadást sem rendezhet­tek a fiatalok. Szenyán Já­Űriból Sülysáp felé halad­va az út mentén vastag csík­ban hevernek az aranyló ku­koricaszemek. Ha jól meg­gondoljuk, több zsákkal is össze lehetne szedni. Megem­lítem a fentieket Horinka Jó­zsefnek, a sülysápi Tápióvöl- gye Tsz nyugdíjas belső el­lenőrének is. — Amikor ön tsz-elnök volt Úriban, megtörtént-e ilyen dolog? — Az az igazság, hogy ré­gebben nem nagyon volt mit elszórni. De az is biztos, hogy akkoriban jobban vigyáztak a közös vagyonra. Ha például a tarlón kifolyt a búza, tíz perc múlva már én is tudtam róla. A mulasztók azonnal zsáko­kat kértek a központból, s fel­szedték a szemeket. — Tehát fegyelmezettebbek voltak az emberek? — Nemcsak fegyelmezetteb­bek, hanem lelkiismereteseb­bek is. S ennek csak a közös látta a hasznát. 1961-ben vá­lasztottak meg az úri Béke Tsz elnökévé. — A korábbiakról csak any- nyit, hogy a felszabadulás előtt cselédember voltam, majd 1949-ben jöttem haza a hadifogságból. Áprilisban kezdtem el dolgozni a helyi földművesszövetkezetnél, de az első időtől kezdve részt vettem a mozgalmi munká­ban. Így még abban az év­ben tagjelölt lettem a párt­ban. A tanácsok megalaku­lásakor, 1950-ben tanácstag­nak választottak. Egy évvel később megalakult a kis tsz, oda is elsőnek léptem be. mivel kevés pénzből kell gaz­dálkodni, dönteni is kell. Ta­valy például Gombán a Nefe­lejcs, az Ibolya, a Fáy András utcában, a Viola út egy szaka­szán építettek járdát az ottla- kók a tanács által vásárolt cementből, sóderből. Bényén buszmegállót betonoztak, a Fő utcában átjárót építettek, a Pilisi utcában járdát, a Pe­tőfi, Tölgyfa utcákban — tár­sadalmi munkában. Ugyan­így nem kell már sárban jár­niuk a kávaiaknak a Kölcsey, a Szabadság utcában, a Fé­nyei út egy szakaszán. A há­rom községben összesen 1 ezer 700 méter hosszú járda épült. Útkarbantartásra 304 ezer forintot terveztek. Ebből a pénzből szintén arányosan ju­tott Gombára, Bényére, Kává­ra. A földes utcákat is minde­nütt elegyengették, így vala­mivel bizakodóbban várják a telet. nos, a volt napszámosgyerek kitanulta a lakatos szakmát, a legnehezebb esztendőkben függetlenített párttitkára lett a termelőszövetkezetnek, ez az időszak próbálta meg őt leginkább, fél egészsége rá is ment az értő. segítőik nélküli próbálkozásra. Amikor a MÁV Északi Jár­műjavítójából nyugállomány­ba vonult, úgy, hogy 42 és fél évig egyetlen igazolatlan munkanapja nem akadt, s ha ma végigsimogatná csukott szemmel egy gőzmozdony al­katrészeit, mindegyikre biz­tonsággal ráismerne — a közélet maradt a munkája. S szívügye a község minden gondja. — Augusztusban lesz 25 éve, hogy párttitkár vagyok. Ha elköszönök majd e tiszt­ségemtől, azt hiszem, akkor sem maradok csendben, hi­szen tudja, hogy van: aki hozzászokott, hogy nemcsak saját barlangjával törődik, az sose tudja abbahagyni... Sokáig beszélgetünk, min­den szóra kapott gondolat egy-egy külön téma. S Sze­nyán Jánostól búcsúzni is csak úgy lehet, hogy kérés nélkül megígérem: visszajö­vök, jobban megismerni Pé­terit. Koblencz Zsuzsa Különböző tanfolyamok után a járási pártbizottság mun­katársa lettem, aztán 1955- ben a sülysápi tanács elnöki székébe kerültem. Nehezen vállaltam el, de aztán elvégeztem a tanács- akadémiát is. Rengeteg gond­ja volt az embereknek, de en­gem mindig megtaláltak. Négy évvel később ismét a járási pártbizottságon találtam ma­gam, majd Úriban lettem ta­nácselnök. Az elsők között alakult meg a járásban a Bé­ke Tsz, a dátum 1959. decem­ber 27. 1961-ben lettem az úri tsz elnöke, s 1976-ig töl­töttem be ezt a beosztást. Utána egyesültünk a sülysápi és a mendei tsz-ekkel, ettől kezdve elnökhelyettesként dolgoztam nyugdíjazásomig. — Milyen gazdaság volt az úri tsz? — Elég, ha csak annyit mondok, hogy nálunk soha­sem volt munkaerőhiány. Aki belépett hozzánk, megtalálta a számítását. Akinek a munká­jával nem voltunk elégedet­tek, azt behívtuk az irodába, s egyszerűen eltanácsoltuk őket. Az egyesüléskor 12 mil­lió forint készpénzt hoztunk a közösbe. Nálunk télen sem voltak tétlenségre kárhoztat­va az emberek, a nyugdíjaso­kat is mindig tudtuk foglal­koztatni. — Ügy tűnik, ön ember­centrikus vezető volt. — Nézze, csak így érhetünk el eredményeket ma is. Az emberekkel foglalkozni tudni kell, akkor is ha jól dolgoz­nak, akkor is, ha rosszul. A lényeg azon van, hogy szem­től szembe mondjuk meg min­denkinek az igazságot. Nekem ma is előre köszönnek az em­berek, problémáikkal gyakran felkeresnek. Jóleső érzés — nyugdíjas korban is — ez a bizalom. Amikor a mostani tsz-elnököt választották, fel­szólaltam, s csak annyit mond­tam: — Akkor nyeri meg a csatát Virág elvtárs, ha meg­becsüli az embereket! Horinka József sok-sok ta­pasztalattal a tarsolyában a Labdarúgás. Megyei II. osz­tály, A-csoport: Hernád—Mo­nor 1-0 (1-0). Monor, 350 né­ző. Vezette: Mócsai. A 3. percben a tétoivázó ha­zai védők mellett megszerezte a vezetést a vendégcsapat. A 18. percben Kucsera szoron­gatott helyzetből a kapufát ta­lálta eL Tíz perc múlva Béres szabadrúgása a felső lécen csattant. A 35. percben Gáspár óriási gólhelyzetben a kapu fölé lőtte a labdát. A 40. perc­ben Bérest gólhelyzetben, a tizenhatoson belül felvágták, a játékvezetői síp azonban néma maradt. A második félidőiben kemény csata folyt a pályán a kiegyen­lítésért. de ez nem sikerült a monori csapatnak. (A monori szurkolók egyes tagjai mérkő­zésről mérkőzésre a játékve­zetői hármas szidalmazásával vannak elfoglalva, ami nem kis hátrányt jelenthet a hazai csa­patnak.) JÓ: Fényes, Ohát (a mezőny legiobbja). Bokros S. IFI: Monor—Hernád 2-1. GÚLLÖVÖ: Hegyi, Csizma­dia. F. J. Bugyi—Pilis 1-0. Nagy meg­lepetés a pilisiek hazai vere­sége. (A találkozóról részletes tudósítást pilisi tudósítónktól lapzártáig nem kaptunk.) Tápiószele—Gyömrő 6-0 (2-0). Tápiószele, 200 néző. Vezette: Széki (jól). A kezdés előtt mindössze 11 labdarúgó állt a gyömrői edző rendelkezésére, köztük olya­nok. akik még egyszer sem lát­szottak a csapatban. Többen is­mét cserbenhagyták a csapa­tot. nem utaztak el Tápiósze- lére. Amit ezen a találkozón produkáltak a gyömrőiek. több mint szomorú. Néhány kivételtől eltekintve, lélektele- nül, közömbösen játszottak Még az sem lehet mentség, hogy a helyiek első két talála­ta öngólból (!?) született. A pá­lyán levők közelről nézték a meccset, semmi ellenállást belső ellenőri teendőket látja el a Tápióvölgye Tsz-ben. Ma is szigorú és következetes. Nyíltan a szemébe mondja az embereknek a hibákat, de jobbító szándékkal teszi, meg­magyarázza a kivezető utat is. Arra törekszik, hogy a közös­ség hasznára cselekedjen, de ne sértse az egyéni érdekeket sem. Ma is fiatalos — de­hogy is gondolná az ember, hogy elmúlt már 60 éves. Ne­héz, mozgalmas éveket ha­gyott maga mögött. Nemcsak a tsz-ben, hanem a családban is akadt dolga, hiszen hat gyermeket nevelt fel feleségé­vel együtt. Amikor azt kérdezem tőle, milyen a közérzete, lakonikus rövidséggel csak ennyit^ vála­szol: — Ha jól kidolgozhatom magam, akkor mindig jó... Gér József Ma, kedden: Maglódon, a művelődési házban: 16.30-tól és 18.30-tól: Szalamandra. Monoron, 18-tól és 20-tól: Harctéri regény. Ma, kedden: Kulturális program Ecscrcn, 18 órától: a népi tánccsoport próbája. Gyomron, 16-tól: a furulya­szakkör és az asztalitenisz­klub foglalkozása, 17-től: autó­vezetői tanfolyam, 17.30-tói: német nyelvtanfolyam. Az út­törőházban, 9-től és 14.30-tól: orosz szakkör, 9-től és 15-től: vívás. Monoron, 10-től: igazgatói értekezlet a körzet művelődé­si házainak vezetői részére; 14-től: az irodalmi színpad próbája, 15.30-tól, 17-től és 18- tól: művészi torna, 19-től: aerobic. nem tanúsítottak. A kapus Godány, három gólban szer­zett „döntő érdemeket”, egy­szer valósággal bedobta saját hálójába a pettyest... A féltucatos vereségre nincs és nem lehet magyarázat. A gyömrőiek szégyent hoztak sa­ját magukra, a vezetőségre, az edzőre és az egyesületre. Most már valóban nincs esély a bentmaradásra. Szomorú do­log már fél évvel a bajnokság befejezése előtt az. alacsonyabb osztályba készülődni. Mind­ezért kizárólag csak saját ma­gukat okolhatják a játékosok. Hiába, felkészületlenül, edzé­sek nélkül ebben az osztályban is csak sorozatos vereségek kö­vetkezhetnek ... IFI: Tápiószele—Gyömrő 1-1. A gyömrői ifik közelebb álltak a győzelemhez. GÓLLÖVÖ: Durázi A. G. J. A szombaton Monorra kiírt Üllő—Iklad ifjúsági és felnőtt­mérkőzés elmaradt, mert az ik- ladi csapatok nem jelentek meg a helyszínen. Az ügyben a szövetség fegyelmi bizottsá­ga dönt majd. Valószínűleg a két pont az üllőieké lesz. Nyugdíjasoknak Kirándulás A monori nyugdíjasklub ve­zetősége újabb kirándulást szervez, ezúttal Cserkeszőlőre, november 24-én, szombaton. A részvételi díj háromszáz fo­rint, magában foglalja az uta­zás. az étkezés és a fürdőzés költségeit. A kirándulóbusz 7.30-kor indul a monori Volán- pályaudvarról. A jelentkezőket Soproni József várja Monoron, a Wes­selényi utca 21. szám alatt. (ISSN Q1M-2651 (Monori Hírlap' Amíg fel nem jött a nap Vereszki János A házasság sikerült A nemes versengés előnye Fél tucat a gyömrői hálóban Csak kapufákra tellett A felszabadulásukat iinnsplik á minőség ‘ Buludig fontosabb Társadalmi otunkában épült Több telcpUlcs&nkön ezekben a napokban — a múlt hét végén és e hét elején — emlékeznek meg a helybe­liek felszabadulásuk évfordulójáról. Gombán szombaton reggeltől estig tartó kulturális és sportprogrammal ün­nepeltek. Monoron tegnap — mint beszámoltunk róla — ünnepi tanácsülést, koszorúzást rendeztek. Pilisen — a nyáregyháziakkal együtt —, Bényén, Káván ugyancsak hétfőn emlékezlek meg felszabadulásunkról, a négy év­tized eredményeiről. A sülysápiak számára szintén no­vember 13-án hozták el a várva várt békét a szovjet csa­patok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom