Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-13 / 266. szám

rjici Parkosít a lakóközösség Tavasszal következik a füvesítés LUÖI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 266. SZÁM 1984. NOVEMBER 13., KEDD A gyermekek örömére Kommunista i műszak a gyárban Szokatlan akadályba ütköz­tünk gépkocsinkkal a péceli Gagarin téri lakótelepen. Az ideiglenes autóparkolóba áll­va tengelyig süllyedtünk a puha kerti földbe. Az egyik közeli ház lépcsőházában be­szélgető anorákos, gumicsiz­más emberek segítségével ke­rültünk ki a bajból. Mint megtudtuk tőlük, éppen az az­napi munkát összegezték. To­vábbi kíváncsiskodásunkra elmondták, hogy a lakótelep parkosításáról van szó. Nem is olyan régen még építési törmelék borította a házak közötti térségeket. S így nagyon veszélyes volt a gyerekek játszadozása. Az egyik közgyűlésen vetették fel a lakók, hogy parkosítani kel­lene. A többség egyetértésével hamarosan meg is kezdték a munkát. Már a kezdet kezde­tén úgy döntöttek, hogy min­dent társadalmi munkában végeznek el. Szerencsére az egyik lakó szakképzett kertészmérnök, ő vállalta a tervezést. Más pe­dig arra, hogy megszervezi a termőföld ideszállítását. A pé- celiek megnyerték elképzelé­süknek a helybeli Rákosvöl­gye, valamint a bugyi Tesse­A városkörzet településeiről összesen nem érkezik be any- nyi helytörténeti munka, mint amennyit Gödöllőn készítenek. A Hazafias Népfront városi bizottsága mellett működő krónikaíró csoport tevékeny­sége így a legjobbak közé. szá­mít Pest megvében. Heltai Miklós nyugdíjas ta­nár számolt be a Ht'íF városi bizottsága elnökségének ülésén az elmúlt években végzett munkáról. A sok régi krónika­írónak megvan az utánpótlása, különösen a Török Ignác Gim­názium tanulói közül pályáz­nak többen. Az idősebb embe­rek azért írnak, mert, ők még tanúi voltak a régi ésemé­A vérségi nyugdíjasklub tagjai a nyári hónapokban heti egy alkalommal, vasárna­ponként gyűltek össze a klub­helyiségben néhány óra közös múlatására. Az összejövetelek túlságosan nem voltak ugyan változatosak, a megszokott szórakozási formákkal töltöt­ték el a délutánokat, néhány­szor azonban nem mindenna­pi élményben is részük volt. Mivel a klub tagjai csak­nem kivétel nélkül termelő­szövetkezeti dolgozók voltak, a kartali Petőfi Tsz patroná- lásaként igénybe vehették egy napra a szövetkezet autóbu­szát. Az úticél Szolnok volt /árosnézés után Jászszent- andrásra vezetett az útjuk, ahol meleg vizes fürdőzésre volt lehetőségük. Amíg e kiránduláson har- mincketten vettek részt, a háromnapos hajdúszoboszlói üdülésen a harminc tsz-nyug- ríjas közül huszonhét volt a klubtag. Az üdülőt ugyancsak a Petőfi Termelőszövetkezet bocsátotta volt dolgozói ren­delkezésére. Az őszi hónapok beálltával a heti klubfoglalkozások száma ismét kettőre emelke­dett, nemcsak yasárnap, szer­da esténként is összejönnek a tagok. A következő hónapok­ban a foglalkozások egy részét ismeretterjesztő előadások töl­tik ki. Szó lesz majd a, ke­resztény vallás modern irány­zatairól, a házi gyógyszertár­ról — milyen gyógyszereket érdemes és miket nem tárolni otthon —, hallgathatnak köz- gazdasági témájú fejtegetést az árak alakulásáról, megis­merkedhetnek a korszerű nö­vényvédelem eljárásaival, s megtekinthetnek egy élmény­beszámolóval kísért diavetítést Romániáról. Talán arra is alkalom nyí­lik, hogy mozgó filmeket is megnézhessenek. Kiemelkedő esemény lesz a karácsony klu­dik Termelőszövetkezetet. A két gazdaság csaknem 800 köbméter földet szállított ide. Természetesen ennek a ha­talmas mennyiségű földnek az elterítéséhez sokféle szerszám és még több ember kellett. A szerszámok egy részét köl­csönkérték rokonoktól, isme­rősöktől, barátoktól, másik ré­szét megvásárolták. Munkás­kézben sem volt hiány. A la­kótelepieknek legalább a jele dolgozott már eddig a parko­sításban. Már a tervezéskor arra gon­doltak, hogy felesleges a la­kótömböket elválasztani egy­mástól. Ezért kis összekötő utakat alakítottak ki. Sikerült bazaltkockákat szerezni a fő­városból, ezekből készítették az utakat. Facsemetét és bokro­kat Szombathelyről hozattak. Eddig csaknem 60 ezüst-, páf­rányfenyőt és tuját ültettek el. A park elképzelhetetlen ját­szótér nélkül. Ebből is lesz kettő. Ezeknek a felszerelését a péceli Vegyesipari Szövet­kezet dolgozói vállalták el. A munkát tavasszal folytat­ják. Akkor füvesítik a Gaga­rin téri lakótelep parkját. K. I. Cs. nyéknek, az ifjak pedig azért, mert hajtja őket a kíváncsiság. Bár a krónikaíróík elsősor­ban a tudományok adatszol­gáltatói, több gödöllői helytör­téneti munka készítője a tu­dományos kutatás és okfejtés színvonalán fejti ki tevékeny­ségét. Ezért is elmondható, hogy a városi népfrontmozga­lom egyik legsikeresebb közön­sége a krónikaíró csoport. A legújabb pályázat feltételeiről lapunk korábbi számában ad­tunk tájékoztatást. A HNF városi bizottsága el­nöksége a beszámoló megvita­tása után Pro Űrbe kitünteté­sek odaítélésére tett javasla­bon belüli megünneplése — ekkor az előző évek hagyomá­nyait követve fát állítanak és díszítenek a klubteremben. Az óévet is közösen búcsúztatják. Felhős, borongós délután, igazi őszi hangulat. Tragacso­kon, kólákon, drágán vásá­rolt különböző típusú kerti gépekre akasztott utánfutó­kon, vállra kötött hátikosa­rakban hordják haza a határ termését falum lakói. Kar­vastagságú sárgarépa, gyerek­fej méretű zeller, nylonzsák­ba gyömöszölt torma egyaránt szerepel a betakarítandó nö­vényféleségek listáján. Súlyos teherrel megrakott kétkerekű kocsiba fogta magát apa és fia, s húzza-vonja a zöldség­hegyet. Hogy könnyebb legyen a terhük, a feleség hátulról nyomja a kocsit. Foin'áíódó falu A kép a tegnapi falu arcát idézi fel. A ma gondolatok­ra ébredő ifjúságunk előtt, sok esetben érthetetlenek a közeli évtizedek élményei, s ez talán meg is bocsátható, mert azoknak az időknek kéz­zel fogható hagyatékait, lát­ható jeleit benőtte a fű, el­temette az új, s csak az emlé­kezés Idézi néhanapján meg a szükségesség. — De — szeretjük vagy nem szeretjük —, éppen a ma gondjainak megértéséhez meg kell eleveníteni egy-egy pillanatképet a tegnap falu­járól, hogy a holnapot elkép­zelhessük, alapjait betonra Ez a meghívás nem egye­di eset volt szerkesztőségünk életében (ez alighanem nyil­vánvaló). Mégis volt benne valami, ami azt sejtette, hogy nem szabad elszalasztani, mert ott olyasmit láthatunk, tudhatunk meg, ami lényege­sen különbözik a megszo­kottól. Mert ugye abban nincs semmi különleges, hogy a Ha­zai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyárában kommu­nista műszakot tartottak szom­baton, ám abban már van va­lami jellegzetes, ahogyan és amijét megszervezték azt. Több mint százhetvenen vál­lalták a kommunista műsza­kot, jóval többen, mint ahá- nyan egy ilyen nappalos nyolc órában szoktak lenni. Ennek megfelelően többet is ért a munkájuk forintban, mert mindjárt el kell monda­ni, hogy ott és akkor nem valamiféle alibi munkáról volt szó. A gyár nagycsaládos gyermekeinek mikuláscso­magjait vásárolják meg, a kommunista műszakon dolgo­zók felajánlott béréből, a 25 ezer forintból. Azon a napon munkára jelentkezett fizikai dolgozók 90 százaléka saját területén folytatta azt, amit pénteken abbahagyott, vagyis a tényleges termelőmunkát. Nagytakarítás Az adminisztratív dolgozók, az óvodaiak. bölcsődeiek, konyhások és a gyár több ve­zetője a nagytakarítást vállal­ta magára. Hogy minél többet megtud­junk erről a munkáról, a vál­lalat vezetőivel egy asztalhoz ültünk le, előzetes tájékoz­tatást kérve. Ekkor mond­ta el Jaczonyi László főmér-. nők, hogy a harminchárom szocialista brigádból húsz képviselteti magát éspedig olyan teljesítménnyel, ami megfelel egv teljes huszon- négyórás műszaknak. A ter­me í érték hétszázezer forint. Idáig értünk a beszélgetés­rakjuk, s megteremtsük azt a bizonyos új falut. Nem a tömör kövekből sorakozó ikerablakos házakat értem ezen, hanem elsősorban a belsőkben formálódó falut, a holnap emberi arculatát. ismeretlen ösvény — A leghosszabb út min- az emberig vezet, a legna­gyobb változás mindig az emberben megy végbe — mondta Kovács László, a kar­tali termelőszövetkezet elnöke —, mert a megcsontosodott akaratot, a beidegződött gon­dolatot, a mozgást, az érzést és a cselekvést kell megvál­toztatni az új életforma kö­vetelő törvényei szerint. A mai falusi életforma meg­testesítői a 30—50 évesek se­rege. Nekik azt mondta az édesapjuk, amikor a szövet­kezetei szervezték: Csak en­gem hagytak volna még a régiben meghalni. A gyerek belenőtt volna az újba! Mennyi tragédiát iáttunk. Voltak, akik az új elől a ha­lálba menekültek. Voltak, akik inni kezdtek, s csendes­ségüket a vadság váltotta fel. Egyesek hetekig ellenálltak. Erdőben, szőlőhegyen bujkál­tak a más világot ígérők elől, akikre — ha unták a szöve­güket — nem egyszer és nem ben, amikor benyitott az iro­dába Rozgonyi Arpádné, konyhavezető és munkatár­sa, Ecsedi Sándorné, kellemes meglepetéssel szolgálva, az udvartakarítás után a veze­tőknek, mert igazi szabolcsi lapcsánkát (nyers reszelt bur­gonya zsírban sütve) kínáltak. A hangulat még jobban fel­engedett, s egyre inkább be­lemerültünk a nagyszerűen megszervezett kommunista műszak előzményeibe. Példák Fabólt János párttitkár ek­kor vette át a szót azzal a kijelentéssel, hogy ilyenkor nincs beosztás, vezető és mun­kás együtt dolgozik fizikai te­rületen. Példaként említette elsőként Orbán Istvánná KISZ-titkár esetét, aki ezen a szombati napon visszament gépre dolgozni. Puskás Bá­lint üzemvezető és Hábel György gyártásirányító tech­nológus szintén gépen dolgo­zik. S hogy Fabók János na­gyobb nyomatékot adjon sza­vainak, egy röpke gyárlátoga­tásra invitált. Az első csarnokiban, amely­be benyitottunk, éppen a be­járat közelében MiJcó Géza üzemvezető adagolta egy gép­be a gyapjút, hogy onnan át­futva a tárolókba elindítsa a gyártási folyamatot a fésülő­gép felé. Azután a nyújtógép mellett találtuk éppen Raniák Miklósnét, aki eldicsekedett azzal, hogy 31 éve dolgozik munkaterületén, akkor éppen besegített a nyújtógépen, de az ő feladata a fésülés. A tanulóüzemben újabb ve­zetőt találtunk, Rektenwald Jánosné üzemvezetőt, akiről elmondja a párttitkár, hogy fonónő volt és ma is a szak­máját tekintve, ezt bizonyítja a gyakorlatban. Az, hogy ér­ti, nem felejtette el munká­ját, közelebb hozza beosztot­taihoz. Zimonyi Béláné, Fogd Józsefné és Bolos Jánosné egy helyen kutyát uszítottak, kést ragadtak. — És ez mind érthető — emlékezik az elnök —, mert deresedő fővel lemondani a régiről, megkérgesedett kézzel újba fogni, betört gondolko­dásmóddal friss eszmét ma­gáévé tenni, kitaposott utak helyett eddig ismeretlen ös­vényre lépni — nem volt gyerekjáték. És nagyon sok családban ekkor született az új jelszó: mi, öregek, mara­dunk, de ti, akik bírjátok, meneküljetek! Megindult az áradat. Minden más Miközben hallgatom Kovács László szavait, megpróbálom számba venni a régi paraszti famíliák fiatalabb nemzedé­két. Bizony, szinte mind hűt­len lett apáik ősi mesterségé­hez. — És miért, hogyan állha­tott volna elé valaki, vagy valakik a sokszor indokolat­lanul megbántódott ember el­határozásának, és ki tarthat­ta volna otthon az útrakelő- ket? — kérdezi elgondolkod­va a szövetkezeti vezető, aki most négy falu határának mezőgazdaságát igazgatja, ahol valamikor ezrek mozog­tak a dűlőutakon, most pe­dig néhány százan végzik dolgukat. — Jó lett volna, helyes lett volna gátat vetni, fonónők a 20 éve itt dolgozók magabiztosságával és megelé­gedettségével magyarázzák munkájuk szépségét és nehéz­ségeit. Jó minőségben A festőműhelyben az iparág kiváló címével kitüntetett Szabadság szocialista brigád dolgozik éppen teljes létszám­ban olyan minőségben, amit negyedszázados megalakulá­sukhoz mérten elvárhatnak tőlük. Közülük elsőnek Ceg­lédi Gyulánét szólaltatjuk meg, aki 17 éve dolgozik itt, s fiát már becsábította a gyárba műszerésznek, nyilván azért, mert ő maga is meg­találta számítását. Egymás szavába vágva di­csekednek az asszonyok és lányok, hosszú munkaviszo­nyukkal, Ruszák Jánosné 15, Gephart Lászlóné 19 éve dol­gozik egy helyen. A 31 éves Oláh Józsejné 5 esztendeje tagja a brigádnak, férje ugyanitt centrifugán, négy gyermekük várja odahaza a jó fizetést. A 23 éves Oláh Ildikó hétesztendei munkavi­szonyával a fiatalok között jó helyet vívott ki magának. A csomagolöban két kitün­tetett szocialista brigád tag­jai hajtanak éppen, de nem csupán a november 7-í pénz­jutalom miatt, amit kaptak. Az ő munkájúk a legvégső a folyamatban, meóznak is és tűlük az ellenőrzőlaborba megy a késztermék. Hogy aztán az órási hazai igénye­ket Igazán jó minőségű ter­mékkel elégíthesse ki a gyár. Aszódi László Antal A kőolaj bizony drága. Kü­lönösen drága tüzelőanyag­ként. Ez ma már nem újság. akadályt állítani a természe­tes folyamatnak? Kovács László nem mai ember már, túljár az élet delén. Érzi és magában hord­ja a falu régi törvényeit, szo­kásait, pontosan tudja, mit jelentett az elmúlt idő, ho­gyan törekedtek az emberek többre, módra, gazdaságra. Azt is világosan elmondja, hogy ma már minden más­képp van. Űj házakat építe­nek, emelettel, központi fű­téssel, erkéllyel, terasszal. Kényelemre rendezi be életét a falusi ember. Igénye támadt és ez az igény napról napra növekszik. Győztes új Mindezek mellett az egyko­ri ellenállók nemzedéke be­látta: tanulni, művelődni kell. A gyerekek, az unokák isko­lába kerülne]*. Ám magasabb végzettséget igazoló bizonyít­vánnyal a zsebben, senki nem óhajt kapálni. Igazuk is van, s még szerencse, ma már egy­re kevésbé földtúrás a föld­művelés, nem reggeltől estig, látástól vakulásig való robot, hanem szakmunka. A háztájiban ezen a boron­gós, őszi napon takarítják be a zöldséget. Hagyományosan. Ássák. Kézzel tisztítják. Ki, mivel tudja, azzal szállítja. Húzzák a kólát, tolják a tra­gacsot. Mellettük a hatalmas erőgép volánja mellől moso­lyog a mezőgazdasági szak- középiskolát végzett gépkeze­lő. Két világ találkozik. A még kísértő régi, meg a vég­érvényesen győztes új. Fercsik Mihály Csúcsforgalom Délutáni csúcsforgalom. A pénztár előtt tízméterek­ben mérhető a fizetni szán­dékozók sora. Mi történt? Semmi, csak a pénztáros most fejti le a vadonatúj szalaghengerről a papírkí­gyók métereinek tucatjait. Már félig megtelt a kis fül­ke papírral, mire befért a henger a pénztárgépbe. Az eddig türelmetlenül vára­kozók elégedetten nyugtáz­ták a pénztáros megszokott bemutatóját. A hatalmas kirakatüvegen kajánul át­ragyogott a ' közeli OTP reklámszövege. Takarékos­kodjon! Érdemes! K. I. Cs. Tlegyvenötssök iarétl beszélgetés Több évtizedes múlttal ren­delkező veteránokkal, illetve azokkal tartanak holnap bará­ti beszélgetést, akik 1945-ben léptek a párt soraiba. Az MSZMP közelgő XIII. kong­resszusa és a felszabadulás negyvenedik évfordulója al­kalmából hívta össze őket _ a városi pártbizottság. A beszél­getésen szeretnék még mélyeb­ben megismerni a résztvevők helyzetét, véleményét, javasla­tait .a város fejlődéséről, a párt politikai és társadalmi tevékenységéről. Olcsó, gyors Töméfekészlet A mezőgazdasági üzemek és az építőipar régi gondja, hogy a hidraulikus berendezések tö- mítő elemei a használat során gyorsan elkopnak. Ez nemcsak a gépeket teszi használhatat­lanná, hanem az elfolyó drága olaj szennyezi a környezetet és balesetet is okozhat. A hidraulika cseréje sokba ke­rül. Az alkatrészek beszerzése is gondot jelent. Ezen segít az Economos elnevezésű tömítő- készlet, amellyel bármely be­rendezés üzemképessé tehető egy-két óra alatt olcsón. Éppen ezért az olajra alapo­zott energiarendszerek fény­kora letűnt. Olcsóbb, gazdasá­gosabb és nagyobb hatásfokú például a gázüzemű rendszer. A drága energiahordozók he­lyettesítésére országos prog­ramot dolgoztak ki, amelynek része a kerepestarcsai Flór Ferenc Kórház véradó állomá­sának kazánrekonstrukciója is. Még május végén kezdtek hozzá az átépítéséhez, azzal az elképzeléssel, hogy az olajtü­zelésű berendezést tartaléknak megtartják, a fűtést pedig az új FÉG-VESTALE gázkazán­nal látják el. A napokban volt a kazán műszaki átvétele, s egy-két héten belül már teljes üzem­ben fog dolgozni. A fővállal­kozó Elektroszolg szakcsoport­nak építészeti és gépészeti munkája van még hátra az át­adásig maradt egy hónapra. A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: A Pest megyei cigányügyi koordinációs bizottság érte­kezlete tanácselnököknek, 9 órakor. Művelődéstörténeti játszó­ház, 15 órakor. Városszópítő kör, 17 órakor. A hagyományok értékei, fo­tókiállítás, megtekinthető 15— 19 óráig. ismi Mgiripjg Ma, kedden: Fel a fejjel! Nagysikerű ma­gvar film. Csak 4 órakor! Grog. Színes olasz film­szatíra. 6 és 8 órakor! ISSN 0133-1SSI {ÜKSdäUGl Hirl»r Krónikaírók lelteiben a glmnázlyiibál tot. Nyugdíjasok Ősztő! hetente kétszer Két világ találkozása Erégőprői mosdyeg a legény Véradóállomás Olaj- helyett gázfűtés

Next

/
Oldalképek
Tartalom