Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-11 / 265. szám

1984. NOVEMBER 11., VASÄRNAP HÉT VILÁCP0LITIKAI KÉRDÉSÉI MM A tárgyalások átja nyitva áll Csemyenko és Reagan megnyilatkozásai- Washington és a tettek Az Egyesült Államok fokozza a feszültséget Nicaragua körül Miként az várható volt, Reagan amerikai elnök az Egyesült Államok történetében ritkán előforduló „földindulás- szerű” győzelemmel újabb négyesztendős időszakra ka­pott mandátumot, hogy a Fe- -hér Házból irányítsa az USA kül- és belpolitikáját. Az újabb hivatali ciklusra meg­választott elnök azt ígérte, hogy folytatja azt a művet, amelyet az első négy esztendő­ben megkezdett. A világsajtó kommentárjaiban, amelyeket Reagan e fölényes győzelméhez fűzött, azt emeli ki, hogy de­mokrata párti riválisának Mon- dale-nek több szempontból is mindvégig hátrányos helyzet­ből kellett megvívnia a Fehér Ház meghódításáért való had­járatát. Egyrészt nem sikerült meg­győzően elhatárolnia magát az egykori Carter kormányzattól, amelyben alelnöki minőségben felelősséggel teljes tisztséget viselt. Mint emlékezetes, ez a kormányzat képtelen volt az Egyesült Államok számára kedvező megoldást elérni az iráni túszdrámában, s emiatt — sok kommentátor szerint — az USA tekintélye annak ide­jén mélypontra süllyedt saját szövetségesei körében is. A te- heráni kormány — mint emlé­kezetes — a túszokat csakis akkor engedte szabadon, ami­kor Reagant 1930 januárjában hivatalába iktatták. Bár az Amerika-ellenesség ezután sem változott lényegesen Irán­ban, a túszdráma ott volt mindvégig negatív tényező­dként, szinte kimondatlanul '.Mondale elnökválasztási kam. pányában. MILYEN MÁS TÉNYEZŐK HATOTTAK KÖZRE? ció részéről és ezzel szemben sem képes még ígéretekben is konstruktív változást meg­győzően felmutatni, hozzájá­rult a demokraták nagy vere­ségéhez. Ez magyarázza, hogy Mondale-tábor nem tudta megfelelően a maga javára ka­matoztatni azt sem — amely pedig kampánya egyik fővo­nala lett volna —, hogy Rea­gan szélsőséges politikájával fokozta a nemzetközi helyzet feszültségét, s hogy ennek kö­vetkeztében ő hosszú idő óta az első elnök, aki nem ülhe­tett le csúcstalálkozóra a szov- , et vezetőkkel az égetően fon­tos megoldandó kérdésekről. MILYEN SZEREPET JÁT­SZOTT REAGAN MEGVÁL­TOZOTT, BÉKÉSEBB MAGA­TARTÁSA? Mindenekelőtt az, hogy Reagan újjáválasztási hadjá­rata egybeesett az amerikai gazdaság megélénkülésével. Ennek következtében a mun­kanélküliség csökkent, s mint nyugati kommentátorok is megjegyezték: az Egyesült Államok választópolgárainak bizalma megnövekedett a re­publikánus párti kormány­zatban. Azt remélik, hogy a helyzet az elkövetkező években tovább javul, s az Egyesült Államok új fel­lendülés évei elé nézhet. A kampánymenedzserek termé­szetesen ügyeltek arra, hogy a negatív előjelek ne kerülje­nek középpontba. A demokra­ta párti jelöltek hiába próbál tak érvelni az egyre félelme­tesebbé váló költségvetési de ficittel, s mindhiába húztak párhuzamot a fegyverkezési verseny erőltetett újabb for­dulói és a növekvő államház­tartási hiány között, s nem járt eredménnyel az sem, hogy kimutatták: a mostani élén­külés nagyon is ingatag, ha ez a kurzus folytatódik. A Demokrata Párt hitelét ugyanis rontotta az, hogy kép­telen volt markáns alternatí­vát kínálni Reagan katonapo­litikájával szemben. Igaz, Mondale hangoztatta, hogy megválasztása esetén első tet­te az lesz, hogy csúcstalálkozót javasol Konsztantyin Cser- nyenko szovjet államfőnek, az is valós tény, hogy síkra- szállt a rakéta-nukleáris fegy­verzet Szovjetunió által java sóit befagyasztása mellett, ar­ra az időszakra, amíg a tár- . gyalások folynak e tömegpusz­tító fegyverzetrendszerek csökkentéséről. De ugyanakkor néhány módosítással ő is lé nyegében a fegyverkezési ver seny folytatása mellett nyilat kozott, s ugyanúgy a katonai ipari komplexumnak nevezett, a fegyverkezés újabb fordu lóiban érdekelt körök állás pontját tette magáévá, mint Reagan elnök. Ez a közvetlen ség, tudniillik, hogy egyrészt bírálja azt, hogy csupán sza vak hangzanak el a nukleáris szembenállás veszélyének csökkenéséről, s hiányoznak a tettek a jelenlegi adminisztrá­Kétségtelen, hogy Reagan győzelmében szerepet játszott — nem kis mértékben — az, hogy a választási kampány utolsó menetében hangot vál­tott a Szovjetunióval kapcso­latban. A republikánus párti kampánymenedzsereknek si­került elhitetniük az amerikai közvéleménnyel, hogy a lelépő elnök, ha újabb négyesztendős ciklusra a Fehér Ház ura lesz, a legalkalmasabb amerikai po­litikus arra, hogy gyümölcsöző tárgyalásokat folytasson a Szovjetunióval, s hogy Reagan valóban „ezzel akarja betetőz­ni a művet, amelyre négy év­vel azelőtt első megválasztása­kor mandátumot kapott”. Nyu­gati kommentárok szerint a Szovjetunió viszont „szaván fogta” a republikánus tábort, emiatt Reagan nem egyköny1- nyen térhet ki ebbeli ígéretei elől, hiszen egyik fő kötelezett­ség ez volt a választási hadjá­ratban. Ügy is vélkednek, hogy a Reagannek elsöprő többség­gel megadott második mandá­tumban döntő szerepet játszott ez a kötelezettségvállalás az el­jövendő, a Szovjetunióval való tárgyalásokra. Jellemző egyébként, hogy Reagan első, megválasztása utáni sajtókonferenciáján — úgy tűnik — maga is számot vetett ezzel, s kijelentette, hogy találkozni akar Konsz­tantyin Csernyenkóval, máso­dik elnöksége kezdetén, hogy csökkenjen a nukleáris szem benállás veszélye, amely a vi­lágot fenyegeti. A válasz erre a megnyilatkozásra szinte órák alatt megérkezett Moszkvából. Csemyenko a Nagy Október 67. évfordulója alkalmából rendezett fogadáson kijelentet­te: „A jelenlegi nemzetközi helyzet a szovjet emberekből, akárcsak a világ más népeiből, indokolt aggodalmat vált ki. A világpolitikában nem csökken feszültség. Ma már nem könnyű lecsendesíteni ezt nyugtalanságot, megszüntetni ezt a feszültséget. Ehhez nem elegendőek a hangzatos béke­szólamok, valódi tettekre van szükség.” Világos az üzenet Washing­ton számára: tettekkel kell bi­zonyságot szolgáltatnia arra hogy valóban csökkenteni kí­vánja a nukleáris szembenál­lás, a fegyverkezési verseny fokozásának veszélyeit. S ha ez megtörténik, sor kerülhet konstruktív tárgyalásokra, amelyek útja ilyen körülmé­nyek közepette nyitva állhat bármikor... LÉLEKTANI HADVISELÉS VAGY INVAZIÖS ELŐKÉ­SZÜLETEK NICARAGUA ELLEN? Közismert, hogy a Reagan- kormányzat a közelmúltban mindent megtett, hogy a ma- naguai haladó rendszert — nyugati szóhasználat szerint — „destabilizálja”, azaz olyan bi­zonytalan helyzetet teremtsen Nicaraguában, amelynek kö­vetkeztében az ország forra­dalmi kormányzatát Washing- ton-barát politikusakkal lehet felváltani valamilyen módon a hatalom élén. A kis közép­amerikai állam belügyeibe va­ló durva beavatkozás része­ként támogatta a Hondurasban és Costa Ricában zsoldos had­sereggé szervezett 15 ezer ni- caraguai ellenforradalmárt, akiket felforgató, diverzáns akcióikra bevetettek a mana- guai kormányzat ellen. A wa­shingtoni kormányzat azzal is kifejezte ellenséges álláspont­ját Nicaragua ellen, hogy ta­valy 88 százalékkal csökken­tette az országból való cukor- behozatalát. Tekintve, hogy Nicaragua egyik fő exportcik­ke a cukor, Washington gaz­dasági csapást akart mérni a managuai kormányzatra. A durva beavatkozások a ni- caraguai választási hadjárat idején is folytatódtak. A ma­naguai kormányzat — ígéreté­hez híven — az idén novem­ber 4-re elnök- és parlamenti választást hirdetett, hogy így alkotmányossá tegye az ál­lamhatalmat, amely Somoza megdöntésével, 1979 júniusá­ban jött létre. Az amerikai kormányzat mindent megtett, hogy lehetetlenné tegye a for- radalmi kormányzat intézmé­nyesítését. Az ellenzéki erők vezetőinek egy részét rábírta, hogy bojkottálják a választást. Ez a manőverezés azonban csak részleges sikert ért el, a sandinisták mellett egyes velük együttműködő, társutas, szövetséges, sőt ellenzéki erők is részt vettek a választáson, amelyet nyugati megfigyelők is demokratikusnak és szabadnak ismertek el. Az ENSZ BT folytatja a nkaragm panasz vizsgálatát Az agresszió már lelepleződött A washingtoni vezetés szavai újra nem állják a próbát. Az elmúlt órák eseményei bizonyították ezt a Nicaragua kö­rül keltett háborús hisztéria tényeivel. S az amerikai kor­mányzat tettei azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok valamiféle újabb kubai válságot, vagy grenadai inváziót ké­szít elő — most az éppen demokratikus választásokat tartott managuai kormány ellen. A fokozódó tengeri és légi provoká­ciókra feleletül kérte Javier Chamorro nagykövet az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását. A péntek esti vitában Cha­morro érvekkel bizonyította, hogy az Egyesült Államok fe­nyegeti az ország biztonságát. Szólt az amerikai felderítő gépekről, a flottamozdulatok­ról, s arról, hogy a szabad sandinista kormány ellen a nép megfélemlítésével kísérel meg Washington valamiféle ellenzéket teremteni. A drámai szavak után az Egyesült Államok képviselője kitért a tények elől. Sőt — azt hangoztatta, hogy országa „nem készít elő inváziót Ni­caragua ellen.” S míg ezek a szavak az ENSZ székhelyén elhangzottak, a külügyminisz­térium képviselői, majd maga a Fehér Ház is nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok „nem zárja ki a katonai akció lehetőségét”. Az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok csak tovább sö­tétítik azt a képet, amely amúgy is „kényelmetlen” ko­A kiszab adíiási front sikeres támadása Heves her tok Se!vadőrben Nyilván a kormányzat in­tézmőnyesításétől való- félelem, késztette az amerikai hadügy­minisztériumot, hogy gyorsan inváziós tervet dolgozzon ki Nicaragua ellen. A katonai be­avatkozásra egy CIA-hamisít- vány adott volna ürügyet. Azt állították, hogy egy szovjet teherhajó fedélzetén MÍG har­ci repülőgépek érkeztek Nica­raguába, s ez „veszélyezteti a közép-amerikai térség és az Egyesült Államok biztonságát”, A managuai kormányzat meg­cáfolta a durva rágalmat, bár hozzátette: Nicaragua szuverén ország, s onnan szerezhetne elvben be fegyvereket, ahon­nan jónak látja. De most sem­miféle MIG-gépek nem érkez­tek az országba. A Szovjetunió kormánya ebben a helyzetben határozot­tan cselekedett: biztosította Washingtont, hogy nem szál­lított MIG-gépeket szovjet fe­hérhajóval Nicaraguába. A managuai kormányzat pedig a Biztonsági Tanács sürgős ösz- szehívását kérte területének amerikai megsértése miatt. Ez­zel párhuzamosan az Egyesült Államok NATO-szövetségesei közül több fővárosban befolyá­sos újságok, személyiségek fe­jezték ki aggodalmukat egy esetleges amerikai invázió kö­vetkezményei miatt. Nicara­gua mindenesetre felkészült egy agresszió visszaverésére. Nyugati kommentátorok azon­ban a történtek láttán, inkább hajlamosak arra, hogy úgy vé­lekedjenek: Washington való­színűleg pillanatnyilag vissza­riad az inváziótól, s inkább a lélektani hadviselés egyik esz közeként alkalmazza a Nicara­gua elleni közvetlen katonai beavatkozással való fenyege tést. Árkus István Rendkívül heves harcok robbantak ki pénteken a Sal­vadort Farabundo Marti Nem­zeti Felszabadítási Front (FMLN) fegyveresei és a kor­mányerők között az ország középső részén, Cuscatlan tar­tományban. A hazafiak titkos rádióadó­ja, a „Radio Farabundo Mar­ti” közleménye szerint az FMLN három zászlóalja pén­teken hajnalban elfoglalta a Salvadort fővárostól mintegy 50 kilométerre, északkeletre fekvő Sucliitoto várost. Az ak­ció hírére a légierő bombáz­ni kezdte a 43 ezer lakosú vá­rost. A gerillák három UH— 1H típusú helikoptert lelőt­tek. Találatot kapott további négy helikopter-és egy A-r37 típusú-repülőgép- iS;T A- lassan ötödik éve tartó salvadori pol­gárháborúban a légierő beve­tés közben ilyen súlyos vesz­teségeket még nem szenve­dett el. A Suchitotóban és a város környékén folyó harcokban eddig 68 katona elesett, illet­ve megsebesült — közölte a „Radio Farabundo Marti”. A légierő folytatja Suchito- to bombázását. A polgári ál­dozatok száma egyelőre nem ismeretes. Az eddigi jelenté­sek szerint romba dőlt egy kórház, a városi tanács épü­lete, néhány iskola és több lakóépület. mór volt Washington számára. Napok óta egyszerre zengi a majd teljes amerikai propa­gandagépezet, hogy egy szov­jet teherhajó MÍG—21-es re­pülőgépeket szállított Nicara­guába. Szombaton a Fehér Ház kénytelen volt beismerni, hogy „erre semmiféle bizonyí­ték nincs”. A sandinista vezetés lelep­lezte a hazug állításokat, és a világ értésére adta, tisztában van azzal, hogy a Pentagonban országuk ellen intervenciót ké­szítenek elő. A népnek joga van megvédeni szabadságát, s ehhez tartozik az is — szögez­ték le Managuában —, hogy korszerű repülőgépeket vásá­roljanak. Mindez a növekvő agressziós veszély árnyékában összhangban van a nemzetkö­zi joggal, s az ENSZ alapok­mányának elveivel. Akkor, amikor a sandinista kormány fegyvert osztott a népnek, s amikor sorra leple­zik le az Egyesült Államok burkolt és nyílt fenyegetéseit, bizonyságát adja annak, hogy kész megvédeni vérrel szer­zett szabadságát. A pápa fogadta Léka bíborost 11. János Pál pápa pénteken magánkihallgatáson fogadta Lékai László bíborost, eszter­gomi érseket, a magyar római katolikus püspöki kar elnö­két. A Trybana Lada Wojchch hrnzelski látogatásáról A két nép barátsága kipróbált A Trybuna Luduban, a fíEMP központi lapjában Ki­próbált' barátság címmel a lap budapesti tudósítója kommen­tálta Wojciech Jaruzelski pén­teki egynapos budapesti mun­kalátogatását. Megállapította, [hns-Jjchcn Vegei sajtótájékoztatója varsói útjáról Az együttműködés lehetséges Hans-Jochen Vogelt, a nyu­gatnémet Szociáldemokrata Párt bundestagbeli frakciójá­nak elnökét, aki delegáció élén négynapos hivatalos lá­togatást tett a lengyel fővá­rosban, szombaton fogadta Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára. Vogel a találkozó utáni nemzetközi sajtóértekezleten elégedetten nyilatkozott varsói látogatásáról. Kijelentette, hogy ő a lengyel politikai élet számos vezetőjével folytatott tárgyalásai után optimistábba lengyel—nyugatnémet együtt­működés távlatait illetően. Vogel előző napon találko­zott Józef Czyrekkel, a LEMP KB PB tagjával, a KB titká­rával, s arról tárgyaltak, hogy a Lengyel Egyesült Munkás­párt parlamenti csoportja, va­lamint az SPD frakciója kö­zös munkacsoportot hozna létre, amely hozzájárulna a konkrét nemzetközi bizalom- erősítő intézkedések kidolgo­zásához. Ili TO-hzdgyskarht a Földkiizi-tsngeren Cél a harckészültség elérése Az elektronikus háború ve­zetését, az együttműködés módszereinek kidolgozását, tengeralattjárók felkutatását kapták feladatul a „Deterrent Force ’84” fedőnevű NATO- hadgyakorlat résztvevői. A Földközi-tengeren megrende­zett egyhetes haditengerészeti gyakorlatban a „földközi-ten­geri gi/orsan bevethető hadi­tengerészeti erők” kötelékébe tartozó egyesült államokbeli, angol, olasz és más hadihajók és haditengerészeti erők vet­tek részt. A hadgyakorlat meg­mutatta — jelentette kt Y. ■Frei, a török haditengerészet Autcbusirah'ó kísérht a csehszlovák—jíSlKhatáron Kiszabadultak a túszok Szombatra virradó éjszaka egy többszörösen büntetett csehszlovák férfi a csehszlo­vák—NSZK határ térségében, Strazny határátkelőhely köze­lében erőszakkal próbált az NSZK-ba téríteni egy autó­buszt. A CTK csehszlovák hírügy­nökség jelentése szerint a fegyveres támadó túszul ejtet­te egy helyi járaton közlekedő autóbusz 48 utasát és vezető­jét. A veszélyes határ.sértőt a határőrség és az állambizton­sági szervek egységei határo­zott fellépéssel lefegyverezték és őrizetbe vették. Az autó­busz valamennyi utasát, köz­tük nyolc 15 éven aluli gyer­meket kiszabadították. első osztályú kapitánya, a gya­korlat parancsnoka —, hogy „szükség esetén” a NATO-nak a Földközi-tengeren tartózkodó haditengerészeti erői 24 óra leforgása alatt a teljes harci készültség állapotába hozha­tók. hogy a szocialista országok kö­zött az ilyen magas szintű ta­lálkozók mindig'újabb lendü­letet adnak az együttműködés elmélyítésének. A tudósító em­lékeztetett arra, hogy Magyar- ország és Lengyelország nem­régen írt alá egy hosszú távú komplex együttműködési prog­ramot, s a két ország között nagyon szoros az együttmű­ködés különböző kérdésekben. így például a nagy nemzet­közi tekintélynek örvendő ma­gyar szakszervezetek — írja a Trybuna Ludu — segítőkészen támogatják az újjászülető len­gyel szakszervezeti mozgalmat, a PRON, a Lengyel Hazafias Nemzeti Üjjászületési Mozga­lom éppen a Magyar Hazafias Népfronttal írta alá első nem­zetközi megállapodását. A Zycie Warszawy című na­pilap budapesti tudósítója a látogatás kapcsán megállapí­totta, hogy a Kádár János és Wojciech Jaruzelski előző — varsói — találkozója óta el­telt éppen egy év alatt igen jó eredmények születtek a két ország kapcsolatainak fejlesz­tésében, különösen megélén­kültek a politikai és kulturális kontaktusok. Kádár János újból megerő­sítette — írja a Zycie Warsza­wy —, hogy az MSZMP és a magyar nép támogatja azokat a következetes lépéseket, ame­lyeket a LEMP és a len' vei hazafiak tesznek a szocialista fejlődés maguk megválasztot­ta útján. Bshjsződött az idogsn erők kivonása Csádbcl Feszült helyzet és éhínség A francia külügyminiszté­rium szombaton délben közle­ményben adta hírül, hogy be­fejeződött a francia és líbiai erők kivonása Csádból. „A francia haderők és a csá- di ideiglenes nemzeti egység­kormányt (GUNT) támogató líbiai elemek kivonulása, mint abban 1984. szeptember 17-én Tripoliban megállapodtak, szombaton befejeződött — hangzik a közlemény. — A kivonulást a két ország közöt­ti megállapodásban előirány­zott megfigyelő-csoportok el­lenőrizték.” A Le Matin szombaton a csádi helyzettel foglalkozó kommentárjában hangsúlyoz­za: a francia és líbiai erők ki­vonása még nem jelenti azt, hogy Csádban most már hely­reáll a béke. Nem lehet ki­zárni, hogy ismét fellobban a polgárháború. Nagyon feszült a helyzet az ország déli részén is, ahol augusztus óta harcok folynak Hisszén Habré csapa­tai és a felkelők között. Ezt az országrészt a hosszú ideje tar­tó szárazság miatt éhínség sújtja, ezrével halnak éhen az emberek, sokan pedig a fővá­rosba és a környező országok­ba menekülnek. Így Szudánba 94 000, a Közép-afrikai Köz­társaságba pedig 20 000 csádi menekült az elmúlt hónapok­ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom