Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-30 / 255. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. FVFOLYAM, 255. SZÁM 1984. OKTÓBER 30., KEDD ücí szüretelek Csőkígyó végén csordul a must Ferihegy kékfrankosa dacolt az elmúlással A két lóerőt ötvenre cse­rélte ki Kovács László, aki korábban a Ferihegy Tsz fo- gatosa volt, most a dohogó MTZ-vel a felszabadulás előtti papi földek szőlőtermését hordja a közös gazdaság prés­házába. Penészes por Pótkocsiján 25 mázsa kék­frankos, billen a föld alá a bogyózóba, majd a zúzott sze­mekkel a 60 hektoliteres be­tontartályokat töltik meg, ahol 7—8 nap alatt a csurgó lé mély rubinszerűvé válik. A talpbizsergető tűz, a jókedv ihaj-csuhaj szülőanyja azon­ban a pince mélyén a 80 hek- tós nagy hordó. Van belőlük bőven. A szüret azonban most nem nótát fakasztó öröm, különö­sen a ház körüli kiskertekben nem, tüdőt próbáló penészes port fakaszt a fürt, amikor hozzáér a szüretelő kéz. Nem dongának az édességet kereső darazsak sem a tőkék körül, még a falánk és hangoskodó seregélyhad is messze kerüli a savanyú fürtöket. Százéves pince A Perihegy kékfrankosa azonban dacol az idővel, a vastag héj nem repedt, egész­ségesnek látszanak a fürtök, s kellemes íze van a bogyók­nak. Szedik, szüretelnek vagy százan, nemcsak helyiek, ide­genek is, hiszen természetben kapják a munkabért. A levele­ken még a hajnal dermedt harmata csillog, amikor a so­rokba állnak. Hamar elmúlik az a néhány nap szabadság, s inkább a kéz jár szaporán, mint a száj... íme, így fest a szüret a nagy táblákon 1984-ben. A vastag nádtetős műemlék jellegű présház a XVIII. szá­zad közepén a káptalan dézs- maházának készült vaskos mészkődarabokból, még a vakolata sem hullott, amikor 1944 végén a közvetlen köze­lében böfögni kezdtek a szov­jet hadsereg legendás T—34- es tankjainak ágyúi. Pedig ez az épületmonstrum több mint 100 éve épült, a pincével együtt. Kisajtó a hordón A kedv ott sem virágos, ne­héz munka ez még a pince környékén is. Néhány évtized­del ezelőtt a Dreher sörgyár nagy ászokhordóival töltötték meg az avítt szagú pincét, de az aprajából is van itt annyi, hogy megtelne velük egy jóko­ra parasztpince. A 80 hektós hordók s a pin­ce takarítását Szakácsi Ferenc, Boda János és Nagy János végzi. Patyolattiszta minden, a .gondos háziasszony parádés szobája sem különb. Nyitják a hordók kisajtaját, kézben a seprű és a súrolóke­fe, persze nem kétrét görnyed­ve, hiszen magas a plafon, összekapaszkodva még táncol­ni is lehetne itt. A színt adó nagy tartályok­ból a pneumatika a présbe kényszeríti az erjedő, pirosló nedűt, végül a csőkígyó tölti a hordókat is. Emberi kézre tehát csak ak­kor van szükség, amikor a fürtöket szedi, és akkor, ami­kor koccintásra emeli a teli poharat... Kiss Sándor Fontos témák Fiatal tanácsiak A közalkalmazottak szak- szervezete monori bizottságá­nak október 30-án sorra kerü­lő tanácskozásán, két nagyon fontos téma is terítékre ke­rül. Tájékoztató hangzik el az államigazgatásban dolgozó fiatalok élet- és munkakörül­ményeiről, s ezzel kapcsolat­ban az ifjúsági parlamentek előkészítéséről. Napirendjére tűzi a testü­let a tanácsi dolgozók bér- és munkaügyi helyzetéről szóló beszámolót is. így arc m alapító közül Kibírni az iái szorítását Negyven év történelmi lép­tékkel mérve sem csekély idő, alkalmas arra, hogy számvetést készítsünk, mit és hogyan tettünk ebben a négy évtizedben. Az alapító nem­zedék egyik tagja, Bódi Fe­renc, a Rákosmezeje Tsz-ben dolgozik; ő, aki 1944 augusz­tusában lett tagja a pártnak, nemcsak szemtanú, hanem cselekvő résztvevő is, azok közé tartozik, akik megala­pozták az új országot. ••••!? — Hogyan került a mozga­lomba, hiszen roppant fiatal lehetett akkor, hogyan tudott eligazodni az események sűrű­jében? — Teljesen ösztönösen, mint "az akkori fiatalok több­sége, hiszen tizenöt éves vol­tam, s mint ilyen korú gye­reknek, nemigen lehetett átte­kintésem arról, hogy a mély­ben. milyen erők, eszmék tör­nek utat. Hogy mégis más­képpen láttam bizonyos dol­gokat, az annak köszönhető, hogy anyám a 19-es forrada­lom községi direktóriumának volt tagja, s 1938-ig csendőri felügyelet alatt állt, azaz he­tente jelentkezett, mert je­lentkeznie kellett az őrsön, s minden lépését figyelték. Azok az elvtársak, akik nem nyugodtak bele a vere­ségbe, huszonöt éven keresz­tül várták, hogy eljön még az ő idejük, s nemcsak várták, hanem tettek is ennek érdeké­ben. Ébren kellett a tüzet tar­tani, s ezért felhívásokat, röp­lapokat készítettek, ezeket én hordtam szét azokhoz, aki­ket anyám megnevezett. Bármennyire is éberek vol­tak a csendőrök, egy gyere­Á nap kulturális programja Ma, kedden: Gyomron, 16-tól; az asztali­teniszklub foglalkozása, a Tor­zió együttes és a furulyaszak­kör próbája, 18-tól: a nők klubjának összejövetele. Mendén, 17-től: aerobic, 18- tól: karate. Monoron, 9-től; bútorkiállí­tás és vásár. Üllőn, 16-tól: az ifjú ze­nebarátok körének foglalkozá­Esőben is jó focimérkőzés Pilis! henger a rangadón MEGYEI II. OSZTÁLY, A- CSOPORT: Pilis—Monor 4-1 (2-0). Monor, 700 néző. Vezet­te: Csönge F. (mintaszerűen). PILIS: Juhász — Hegedűs G., Tóth T., Sedró, Földvársz- ki K. — Borgula, Csetneki, Földvárszki I. — Hegedűs S., Gáspár J., Haluszka. Csere: Gajdos K„ Sági. MONOR: Fényes — Csóti, Varga D., Jarábik, ifj. Szőnyi — Ohát, Kécskei L., Bokros P, — Tóth Gy., Béres, Gáspár Gy. Csere: Bíró, Kucsera. A pilisiek nem bízták a vé­letlenre a dolgot. Már az első negyedórában jóformán el­döntötték a meccset. A 10. percben remek indítást kapott Hegedűs S. A villámgyors pi­lisi szélső csinált egy nagysze­rű cselt, s 17 méterről hatal­mas góllal szerzett vezetést a vendégeknek. Négy perccel később Gáspár J. szépen át­vett egy labdát, s a kimozduló Fényes mellett fineszes gólt rúgott a jobb alsó sarokba. ' A közönség csendben figyel­te a meccset, ilyen jó kezdés­re még a legvérmesebb pilisi szurkolók sem számítottak. Többet támadott a félidő vé­géig a Pilis, de újabb gól már nem született. Szünet után erősítettek a hazaiak. Az 57. percben Gás­pár Gy. kilépett a védők kö­zül, ballábas lövése centimé­terekkel ment mellé. A túlol­dalon Fényes védett nagysze­rűen két alkalommal is. A 60. percben Borgula egyéni kitö­résre vállalkozott, elfektetett mindenkit, s a hálóba lőtt. Szorongatott a Monor. de az előny túl soknak tűnt. A 74. percben Ohát lekopírozta Bor­gula alakítását, betört a ' 16- oson belülre, de az alapvonal közelében a védők akasztották. A megítélt jogos 11-esit Kucse­ra higgadtan helyezte a jobb alsó sarokba. És még nem volt vége. A 87. percben 40 méteres szabad­rúgáshoz jutottak a vendégek. Földvárszki K. kapura lőtt, s a labda a monori kapus kezé­ről a hálóba pattant. Óriási potyagól! (Az igazsághoz tar­tozik, hogy előtte Fényes egy ütközésnél megsérült, s már nem volt teljes értékű harcos.) A végig szemetelő esőben — a pilisiek jóvoltából — sztrt- vonalas, nagy iramú mérkő­zést láthatott a közönség. A tudatosabban játszó, techniká- sabb vendégek győzelméhez kétség nem férhetett. Azt is le kell szögezni, hogy a Mo- norból a három kezdőember nagyon hiányzott. JÖ: Tóth T., Földvárszki K„ Sedró, Borgula (a mezőny leg­jobbja), Hegedűs S., illetve Gáspár Gy. IFI: Pilis—Monor 1-0. Első őszi vereségét szenvedte el a monori csapat. Góllö.vő: Szuda. Gér József üllő—Kiskunlacháza 3-1 (0-1). Monor, 100. néző. Vezet­te: Nagy J* (jól). Az elején a jól játszó üllőiek több helyzetet kihagytak, ami­nek következményeként a ven­dégek szereztek vezetést a 23. percben. • Szünet után, a 47. percben Pandur két lépésről mellé fe­jelt. Egy perc múlva azonban Giedl hatalmas lövéssel egali­zált. Az 56. percben Pandur lövése a kapufáról Tpth B. elé pattant, aki fejjel bevette az ellenfél kapuját. A 67. perc­ben Dobos A. növelte az előnyt. A biztos vezetés tudatában az Üllő több kecsegtető hely­zetet kihagyott. Végeredmény­ben megérdemelt üllői győze­lem született a több ifistával kiálló Lacháza ellen. JÖ: Giedl (a mezőny leg­jobbja), Kriskó J., Tóth B., Krivényi. IFI: Üllő—Kiskunlacháza 7-1. B. S. Gödöllői EAC—Gyömrő 1-0 (0-0). Gödöllő, 150 néző. Ve­zette: Lukácsik (tárgyilago­san). A Gyömrőből nem kevesebb, mint négy kezdőember hiány­zott. A helyiektől nem ijedtek meg a vendégek, bátran ját­szottak. A 34. percben Kanyó szépen kilépett a védők gyű­rűjéből, már csak a kapussal állt szemben, de telibe találta a portást. A második félidő 30. másod­percében született a találkozó egyetlen találata. Csirkó J. a félpálya környékén elvesztet­te a labdát, a jobbszélső meg­iramodott, beadását Godány a kapufára tolta, a visszapatta­nó labdát az egyik csatár so­dorta a gólvonalon túlra. K partjelző beintésére ítélt gólt a bíró. Továbbra is egyenran­gú ellenfélnek bizonyultak a gvömrőiek, de az egyszemélyes csatársor nem tudott egyenlí­teni. Végül is, jó mérkőzésen a gyömrőiek balszerencsés vere­séget szenvedtek az egyetemis­táktól. a döntetlenre legalább rászolgáltak volna. JÖ: Papp J., Simon, Kanyó, Varró Gy., Szűcs S., de a töb­biek is dicséretet érdemelnek. G. J. sa, 18-től: a citerazenekar próbája. Vecsésen, 18-tól: német nyelvtanfolyam. két nem ellenőriztek, tehát én nyugodtan hordtam szét, hol a csizmaszárban, hol az is­kolatáskám fatokjában a tit­kos iratokat, amelyeket, ha megtalálják, biztos nem vet­tek volna jó néven a csend­őrök, tehát volt bizonyos koc­kázat. Ez a szervezkedés, amiről én nemigen tudtam, eltartott addig, míg a község fel nem szabadult. Utána nyíltan dolgoztunk, s akkor már én is tudatosan vettem részt a munkában. Megalakult a kommunista párt, s mi hoztuk létre a községi szervezetet, s aztán részt vettünk minden akció­ban, amely jellemző volt a korra. A földosztásra 45—46- ban került sor, s aztán a ki­osztott földet meg kellett vé­deni, kemény csatákat vív­tunk a „Földet vissza nem adunk"! jelszó jegyében. Fel­vonulások, tüntetések követ­ték egymást, s mi mindenben, ebben is, és a munkában, lel­kesedéssel vettünk részt, nem azt néztük, hogy mit kapunk érte, hanem azt, miben segít­hetünk. Mindazt, amit tet­tünk, meggyőződésből, hitből tettük. — Hogyan éltek akkoriban, volt munka, milyen volt az élelmezés? — Kezdetben, amíg nem működtek a malmok, mi ma­gunk daráltuk a búzát, kézzel, de mivel kevés volt a búza, árpát és kukoricát daráltunk hozzá, az asszonyok szitálták, s ezt a kenyeret ettük, ha ugyan kenyérnek lehet az ilyet nevezni. Néhány hold saját földünk volt, ehhez kaptunk pár hol­dat a földosztáskor, de milyen föld volt az? Tizenhárom aranykoronás földek, épp csak hogy nem volt lyukas a föld ... Alig termett meg benne vajami. Már a harmin­cas években is rizzsel kísér­leteztek, hiszen semmirevaló földek voltak azok. Én is, fhint' a hozzám ha­r ÁtdofepztatSiatják a hivatali elterjesztést á helyi érdekek képviseli! Országszerte sok tanácstagi beszámolón vettem már részt — választóként is, egyszerű érdeklődőként is —, így hát van módom az összehasonlí­tásra. Az idén helyenként mintha türelmetlenebb lé°kör érződne. Nem mindenütt sike­rül feloldani bizonyos feszült­ségeket a növekvő igények és az igencsak korlátozott anyagi lehetőségek között. Mi lehet a megoldás? Az már most nyilvánvalónak látszik, hogy az ország gazdasági hely­zete a közeljövőben nem teszi lehetővé, hogy a helyi taná­csok központi, megyei forrá­sokból jelentősebb pénzekhez jussanak. A hangsúly így egy­re inkább a helyi tartalékok jobb kiaknázására tevődik, magyarán: sokban múlik azon egy-egy felépülés — község vagy város — fejlődése, hogy azért a helyben lakók mennyi áldozatot tudnak vagy akarnak hozni. Beleértve ebbe a tele- pülésfejlesétési hozzájárulás fizetését és az önkéntes köz­műtársulásokat épDúgy, mint mondjuk óvodaépítést, vagy parkszépítést társadalmi mun­kában, Ennek a társadalmi összefo­gásnak a megszervezésében, a lakosság aktivizálásában a ta­nácstagoké a kulcsszerep. Hi­szen elsősorban rajtuk múlik mennyire tud ják megértetni az emberekkel az új követelmé­nyeket. Az állampolgároktól megér­tő segítséget várni persze csak akkor lehet, ha az adott tele­pülésen a választóooleárokit »sz eddiginél jobban beavatják i a közügyekbe. Ha például idő- 1 ben társadalmi vitára bocsát- l iák a rendezési terveket, fej- t lesztési elképzeléseket, s azo- £ kát végül a tanácstestület a c lakosság véleményének, javas- 1 latainak figyelembevételével \ fogadja el. r Vannak, akik arra hivatkoz- t nak. hogy a „laikus” állampol- í gárokat valójában nemigen ér- 1 deklik a tanácsülési napiren- c dpk. egyre kevésbé foglalkoz- i nak a település közügyeivel, a s kerítésen kívüli gondokkal, j Számtalan — és egyre több — példa igazolja, hogy hamis ez az érvelés. Ahol pedig mégis találkozni ezzel a Jelenséggel, ott a hibát éppen a tanácsi vezetők és a tanácstagok poli­tikailag nem megfelelő mun­kájában kell keresni. Érdekes és elgondolkodtató tapasztalata volt például az idei tanácstagi beszámolóknak, hogy a választók szemükre ve­tették képviselőiknek: nem él­nek eléggé a helyi népképvi- seletek szavakban oly gyakran hangoztatott demokratizmusá­val, alig interpellálnak a ta- nácsüéseken a lakosságot érin­tő közérdekű témákban, pedig ez nemcsak joguk, de köteles­ségük is lenne. Mások azt vetették fel: a la­kosság ritkán szerez tudomást arról, hogy a tanácstagok tes­tületé átdolgoztat, nem fogad el egy hivatali előterjesztést. holott a lakosság érdekeinek védelme néha bizony megkö­veteli. Nem arról van szó. hogv a tanácsi apparátus nem pró­bálja szaktudásával a telepü­lés számára legjobb döntéseket előkészíteni, de magát az el­határozást mégsem nekik, ha­nem a tanácstagok testületé­nek kell meghoznia. S hogy ez ne csak formális, hanem va­lódi. tartalmas döntés legyen, ehhez olykor elkerülhetetlenül szükség van több, alternatív javaslatra, elképzelésre, ame­lyek közül — a lakossági vé­lemények ismeretében — vá­lasztani is lehet. Már az idei tanácstagi beszá­molókon is tükröződött, hogy a lakosság választott képvise­lőivel szemben egyre nagyob­bak az elvárások, ök is érzik, tudják ezt, hiszen a jövő évi általános választásokon már csak többedmagukkal indul­hatnak jelöltként, • számítva vállalkozva az újabb közéleti megbízatásokra. S az állam­polgárok bizalmát csak azok a jelöltek nyerhetik el. tart­hatják meg. akik a nehéz gaz­dasági körülmények ellenére is produkálni tudnak, nemcsak szavakban, tettekben is élnek jogaikkal. D. A. sonlóak, ha a magunk gazda­ságában végeztünk, elmen­tünk napszámba, amit hol pénzben, hol természetben fi­zettek, például rizsben. Kel­lett is, hiszen sokan voltunk, hatan, anyámmal együtt he­ten éltünk, hiszen apám meg­halt 1941-ben, s mi, nagyobb gyerekek dolgoztunk, hogy él­ni tudjunk. Azért is politizál­tunk, vettünk részt a mozga­lomban, hogy mindenestől el­tűn jón a szegénység, nemcsak a miénk, hanem a másoké is. — A munkának meglett az eredménye, fordulat állt be az ország életében, hol volt ek­kor, és mit csinált? — Behívtak katonának, majd amikor beteg lettem, leszereltek, ez 48-ban volt, de 49 tavaszán ismét be kellett vonulnom, s aztán ott is ma­radtam. Katonaként éltem át az ötvenes éveket egészen 1959-ig, amikor a saját kéré­semre leszereltem, s azóta kü­lönféle helyeken, gépállomá­sokon, majd szövetkezetek­ben dolgoztam. 1968 óta va­gyok Maglódon, s dolgozom itt a Wodiáner-telepen, mint gépszerelő. Saját családi há­zam van4 gyerekeim már fel­nőttek, fiam mérnök, a lá­nyom és a feleségem szintén itt dolgozik a tsz-ben, Gyom­ron, a Fémipari I-ben. — Ezek szerint boldog, ki­egyensúlyozott, hiszen megér­te annak megvalósulását, amiért dolgozott, harcolt, küzdött? — Ami az anyagi dolgokat illeti nem lehet panaszom, és nincs is. Azt viszont el keli mondanom, sokszor bánt, hogy azokat az embereket, akik kockára tették életüket, akik megalapozták ezt a tár­sadalmat, gyakran elfelejtik. Azt szeretném, ha ennek a nemzedéknek még életben lé­vő tagjai több megbecsülés­ben részesülnének. Erkölcsi megbecsülést értek ezalatt! Sokszor, amikor otthon, csa­ládi körben felelevenítjük a múltat, azt, hogy hogyan is volt, még a gyerekeim sem hiszik. Pedig semmi túlzás nincs abban, tényleg úgy él­tünk. Azt szeretném, ha az új nemzedék jobban értené — s főleg követné — a mi esz­méinket, életcéljainkat, úgy, hogy közben megismerkedik mélyebben és jobban küzdel­meinkkel. Mert a múlt nél­kül a jelen sem érthető, aki nincs tisztában' az elmúlt év­tizedek harcaival, küzdelmei­vel, az eredményeit sem ért­heti tisztán. — Hogyan tovább? Miképp képzeli el egyéni életét a to­vábbiakban? — Jövőre nyugdíjba me­gyek, negyvenegy évet töltök el akkor munkában, úgy gondolom, rám fér egy kis pihenés. Egyébként a család­nak élek, jó gyerekeim van­nak, s feleségem, akivel együtt éltem át ezt a nehéz időszakot. Munkámat, maga­tartásomat elismerte a társa­dalom, a párt, hiszen tulai- dobosa vagyok a Felszabadu­lási Érdeméremnek, valamint a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdeméremnek. Ezekhez a kitüntetésekhez még az a jól­eső tudat is hozzájárul, hogy ami erőmből és képességem­ből telt, azt megtettem. if:|f| Egyre többet gondolok a jövőre, arra, hogy a mai nem­zedék hogyan sáfárkodik mindazzal, amit mi megala­poztunk. Remélem, hogy az idő markának a szorítását ők is éppúgy kibírják, mint mi. Farkas Tibor üíítféssi torna Művészi tornatanfolyam in­dul október 31-én. szerdán délután fél ötkor Üllőn, az általános iskola tornatermé­ben. Mozira! Maglódon, a művelődési ház­ban, 16.30-tól és 18.30-tól: Hó­fehér. Monoron, 18-tól és 20-tól: Gyilkosságok ok nélkül. Vccscscn, 15 30, 17.30 és 19.30-tói: Ballagás. (ISSN B1M-2S51 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom