Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-10 / 238. szám

LUOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 238. SZÁM 1984. OKTÓBER 10., SZERDA A városban és a körletben Adatközlő és -gyűjtő a határban á nevekre és c fö'atetefefoe kíváncsiak Gáz — Jó napot! — Jó napot. Mi újság maguknál? — Nemsokára itt a tél. I — Most mindenki ezt várja. — Nem annyira, mert akkor fűteni kell. — Na és! — Hogyhogy na és. Én már kidobtam az olajkály­hákat, béleltettem a ké­ményt gázfűtéshez. Gáz meg sehol. — Ez olyan nagy dolog magának! — Ne bosszantson! Jó napot! — Jó napot! F. I. Városi könyvtár Kiscsoportok, klubok Ezekben a hetekben, hóna­pokban Gödöllőn és körzeté­nek minden településén lel­kes helytörténészek, tanárok, tanácsi dolgozók kopogtatnak számos ház ajtaján. Főként idősebbeket, volt parasztokat keresnek fel, akik úgy isme­rik lakóhelyük minden zegét- zngát, mint a tenyerüket. Em­lékezetükben még elevenen élnek dűlőutak, kutak, hor­hosok nevei, amelyeket eltün­tettek az ezerhektáros gaz­daságok, termelőszövetkeze­tek hatalmas kiterjedésű táb­lái. A teljesség igénye Persze nem pusztán a ne­vekre kíváncsiak a faggatózó látogatók, hanem azokra a történetekre, mesékre, babo­nákra is, amelyek e nevek­hez kapcsolódnak. Természe­tesen nemcsak a régi nevek­re kíváncsiak, az újakra is. amik az elmúlt évek folya­mán keletkeztek. Településeink földrajzi ne­veinek csokorba rendezését a Pest megyei Levéltár és az intézmény kezdeményezéseit támogató megyei szervek a téliesség igényével indították útjára. A teljesség csak úgy érhető el, ha a kérdezettek nem csupán az emlékezetükre, s az eléjük kiterített térképre hagyatkoznak, hanem vállal­koznak a gyűjtővel egy kis határjárásra, a helyszín lát­ványa ugyanis olyan neveket is felcsillanthat az emlékezet­ben, amelyek beszélgetés köz­ben. a nem túl sokat mondó térképet nézegetve nem idé- ződnének fel. Az alapos munkához tehát nem elegendő a gyűjtést vál­lalók áldozatkészsége, a fel­keresettek beszélgetésen túli támogatására is szükség van, A jegyzetelést egy-egy gyűj­tő végzi ugyan, maga a gyűj­tés azonban csapatmunka, magába foglalja az adatköz­lők önkéntes fáradozását. Földrajzi neveink kutatói megörökítik a falucsúfolókat, a helységhez vagy annak va­lamelyik részéhez fűződő szó­lásokat, dalokat, adomákat. Maga a jegyzetelés is nagy figyelmet kíván, hiszen kiéj- téshűen kell a hallottakat rá­vezetni a gyűjtőlapokra. Elhallgatás eilst* Bizonyára ez sem okoz túl sok gondot, mivel a gyűjtők lakóhelyükön ténykednek, így nagyjából ismerik annak kiej­tési sajátosságait, még ha nem is helyi születésűek, ismerik az embereket,„ami..ebben, az esetben előnyt jelent abból a szempontból is, hogy köny- nyebben felszínre hozható egy-egy nem éppen szalonké­pes név vagy a településről hízelgőnek nem minősíthető történet. Az ilyet vagy ilye­neket ugyanis hajlamosak el­hallgatni. A gyűjtés adminisztrálás­sal folytatódik, majd az ered­ményt a Nyelvtudományi In­tézet által kijelölt nyelvész ellenőrzi a helyszínen. Ezt követi az anyag rendezése, szerkesztése, nyomdai előké­szítése. A majdani kiadvány­ban — amit az Akadémia Kiadó jelentet meg — az ed­digi hagyományokat követ­ve feltüntetik az adatgyűjtők neve mellett az adatközlőkét is. Mogyoródi tanulmány A földrajzi nevek gyűjtése nem újkeletű-vidékünkön. A különböző pályázatokon részt vevő, sikeresen szereplő hely- történészeink figyelme ál­talában a múlt megismeré­sének e forrására is kiterjedt. Jelentek, illetve jelennek meg ilyen tárgyú munkák. Az ELTE Magyar névtani dolgozatok című sorozatának tizennegyedik füzeteként Raácz Judit Gödöllő helynevei című dolgozata látott napvilágot, amely 1979-ben díjat nyert az országos tudományos diá'kö- rök pályázatán. Ugyanebben a sorozatban jelenik meg Farkas György­nek. — Mogyoród történeté­nek és több más helytörténe­ti tanulmány szerzőjének — a kutatásai eredményeként a Mogyoród helyneveit tartal­mazó tanulmány. B. M. Nyugdíjas­találkozó Mint minden évben, az idén is találkoznak a Ganz Áram- mérőgyár nyugdíjas dolgozói. Ötszáz meghívólevelet küldtek ki, s ezekre háromszázan vá­laszoltak, jelezve részvételi szándékukat. A ma délutáni összejövetelen Szabó István, a gyár igazgatója tájékoztatta egykori munkatársait az üzem jelenlegi tevékenységé­ről, majd a nyugdíjasbizott­ság ad számot egyévi munká­járól. Ezután fővárosi művé­szek adnak műsort, majd ün­nepi vacsorával fejeződik be a találkozó. Baráfságvonaf Jó munkájuk elismeréseként öten utazhattak, illetve .utaz­tak ebben az évben barátság­vonattal a Szovjetunióba a Ganz Árammérőgyár MSZBT- tagcsoportjának tagjai közül, kedvezményes áron. Mi a könyvtár feladata? Er-' ről tessék adni egy lexikont, vagy valami rövid leírást, mert holnapra dolgozatot kell írni! A kérés a napokban hangzott el a gödöllői könyvtárban. Két középiskolás lány topogott a pult előtt, gyors válaszra vár­tak. Évek óta a gödöllői általá­nos iskolák nyolcadikosai, a szakmunkásképző intézet el­sős diákjai egy-egy óra kere­tében meglátogatják a könyv­tárat. Tavaly az elsős gimna­zisták és az óvónőképző szak­középiskolások is eljöttek, s a bemutató órákon erre a való­jában fel nem tett kérdésre igyekeztek válaszolni a mun­katársak: mi a könyvtár fel­adata? Új szerzemények S igyekeznek válaszolni mindennap, amikor 60—80 ol­vasó fordul meg a könyvtár­ban, és mind különböző igény­nyel, elvárással lép be az aj­tón. Ezeknek az elvárásoknak akartak elébe menni, amikor meghirdették a könyvtári kis­csoportokat, s új tájékoztató kiadványokat állítottak össze. Elkészült a könyvtár folyó­iratait, újságait tartalmazó jegyzék, amit pedagógusoknak, előadóknak és a továbbtanu­lók népes táborának ajánlanak. A folyóirat-katalógus tartal­mazza a bekötött és raktárban őrzött évfolyamokat is. • Minden hónap elején jelenik meg a könyvtárba érkező új könyvek jegyzéke, amely a szépirodalmi művekről ad né­hány mondatos ismertetést. Azoknak az olvasóknak szeret­nének segíteni, akik a könyv­tár legújabb szerzeményei kö­zül választják ki olvasmá­nyaikat. Újítások a ksreskedelemhen Ka fisai fszst, jelez A kereskedelemben már évtizedes hagyományai van •nak az új itómozgai ómnak. Évről évre számos hasznos ötlet születik, sok praktikus megoldást vezetnek be a vál­lalatoknál. Az újítómozgalom eredménye például az érték- megőrző berendezés, is. A szerkezet lényege, hogy han­gosan jelez, ha a nagy értékű holmikat .fizetés nélkül akar­Bába Mihály: utolsó fioí N yár elején meghalt a barátnője. Húsz esztendeig laktak ugyanazon az emeleten, húsz esztendeig voltak szinte mindennapos vendégek egymás­nál. Az első napokon, hetekben nehe­zen viselte el a magányt, nehezet tud­ta megszokni, hogy már nem mehet át a harmadik szomszédba egy kis tercie­rére, nem mehetnek együtt bevásárol­ni a piacra, ahol mindig kaptak olcsó belsőséget. Ágika néni akkor lett izgatott, ami­kor barátnője lakásában megjelent an­nak lánya, veje, majd idegen asszonyok meg férfiak jöttek-mentek, mint egy átjáróházban. A kíváncsiság űzte, haj­totta át barátnőjének lakásába. Meg­döbbent a rendetlenségtől. Halomban hevertek a holmik a padlón, a fote­lekben, az asztalon, a heverem Matró­na korú alakok turkáltak benne. Alku­doztak. — Mi történik itt? — kérdezte ba­rátnője lányától. — Ó, semmi. Ágika néni — mondtá a fiatalasszony kedvesen. — A lakást le kell adni a tanácsnak, üresen, meg kell szabadulni a sok felesleges holmitól. Szegény mamika olyan váratlanul ment el, hogy ... — Értem, értem — sóhajtott Ágika néni. — Nem is zavarok akkor. Szédelegve ment haza. Nem tudott szabadulni a tátongó szekrénytől, a ki­borított fiókoktól, a fehérnemflhal máz­tól, a szétszórt levelektől, fényképektől. Szipogott, sírdogált. Vásárolni se ment, hogy ne találkozzon a turkáló, a ked­ves emlékeket becsmérlő furcsa ala­kokkal. Harmadnap reggel már korán ott állt a szekrény előtt és rendezgetett. A kopottas ágyneműk, fehérneműk külön csomóba kerültek Ezeket elégetem, hogy ne kerüljenek idegen kézbe, gon- dolta. A szekrény polcára, fogasára már csak néhány darab került vissza. Ami még feltétlenül kell — zárta be az aj­tót. A nehezebbje még csak ezután kö­vetkezett: a fiókok, a kicsi, teletömött bőröndök, táskák, retikülök, szatyrok. Az egyikből színes szalaggal átkötött levélcsomag került elő. Első vőlegény­szerelme féltve őrzött levelei. A sze­szélyes fiú egyszer köszönés nélkül ott­hagyta. Sose látta többé. Azután ment férjhez Edéhez, akit később a maga módján megszeretett, akivel szépen is éltek, amíg a gyerekek disszidálása után össze nem roppant, és meg nem halt. Nem bontotta ki a köteg-et, a kályhába dobta, nehogy avatatlan ke­zébe kerüljön. A fiától, a lányától ka­pott leveleket tette csak félre, meg a képeslapokat. Még egy lánykori barát- nőjéét is, aki állandóan külföldről kül­dözgetett neki színes lapokat, hogy bosszantsa: milyen jó neki, hogy őt a férje minden évben más és más or­szágba viszi nyaralni, ök Edével csak Becsig jutottak el. Apró emlékek lapultak a fiókokban, söralátétek aláírásokkal. Olvasgatta a neveket, de némelyik mögé már nem tudta az arcot elképzelni. De akadt ott gesztenye, dió, gyermekrajzok, új­ságból kivágott receptek. Ezeknek sem kegyelmezett. A szalagocskáknak, a művirágoknak sem. A féltve őrzött vasúti menetjegyek is hasonló sorsra jutottak. Vajon miért rakta el őket? Hiába töprengett, nem jutott eszébe semmi kedves történet. Még a pecsét, az évszám sem ébresztett fel benne emléket. Férje apróságai között semmi külö­nöset nem tatáljt. Mintha valaki már megtizedelte volna. Valamikor három fiókot is lefoglalt magának. Hová let­tek? Persze, persze, egyszer a férje ren­dezgette. aztán meg ő. Zsugorodott hát össze, mint Balzac szamárbőre. Napokig tartott ez a rendezgetés, mert amit nem tudott elégetni. aDró csomagocskákban, hordta le a kukába Az utolsó fióktól félt a legjobban Abban őrizgette a fényképeket Azokat vette elő a leggyakrabban. Forgatta, nézegette őket. Milyen is volt ő kislány korában, milyen is volt az apia, anyja, a régen halott kisbátyus? Sírt is, mo­solygott is valahányszor kihúzta a fió kot. Nagylánykori, fiatalasszony-éveit idéző fényképeket album őrizte. A gye­rekékét is. Csak a kirándulásokon ké­szült alkalmi fotókat rejtegette a vas­tag borítékok hada. A legtöbbet a fia készítette. Szétterítette őket az aszta­lon. Nézegette őket, kereste rajtuk a fiát, a lányát, de alig egy-kettőn fedez­te fel őket. Ezeket meg azokat is, ahol 6 meg a férje volt a gyerekekkel, szé­pen egy csomóba tette. Majd lassan el­küldöm nekik, gondolta, talán egy csepp boldogságot is szerzek vele. Érettségi képek, tablók. Aztán a férjé­vel valami teljesen ismeretlen társaság­gal. Biztosan alkalmi ismerősök voltak, vagy valamelyik gyerek osztálytársának a szülei. Hiába töprengett, idegen ar­cok néztek rá a képről. Óvatosan szét- tépíe és a kályhába dobta őket. Az egyik borítékban férje katonakori fényképei. Talán ezeknek is örülnek majd a gyerekek, és az unokák is, ha lesznek. Minden levélben küldök majd egyet-kettőt, őrizzék ők. Itt ki tudja, mi lenne a sorsuk. Talán ugyanaz, mint a barátnőm féltett fényképeinek! Reggeltől estig rendezgette az utolsó fiókot. Csak annyi szünetet tartott, amíg evett egy cseppecskét és megitta a kapucinerét. A nagyobb csomókat újra meg újra átnézte és lassan azt vet­te észre, hogy egyre soványabbak lesz­nek a borítékok. Néhány képet a re- tiküljébe tett, hogy naponta elővehesse, ha vágyakozik a gyermekei után, akik­hez már nem bír kiutazni, ők meg nem jönnek, csak ígérgetik, hogy egyszer majd hazalátogatnak. ócskán beesteledett, mire végzett az utolsó fiókkal is. A kályhában a tűz elhamvadt, kitakarította a szobát, a kukába szánt apróságokat zacskókba rakta és az előszoba ajtaja mellé állí­totta őket, hogy ha vásárolni megy, ak­kor levigye őket. Még, egyszer körülné­zett a kis lakásban, a szekrényekben, a fiókokban. Maga is meglepődött, hogy tíz. húsz, harminc éve féltve őrzött emlékekből, a régi ruháiból, cipőiből, harisnyáiból alig maradt valami. Roppant fáradtnak érezte magát. Leült kedvenc foteljébe az ablak elé. Nézte a nyüzsgő utcát. És elszendere- dett. Hajnalban ébredt fel. Fázott. Ügy érezte olyan a kis szobája, mint egy üres, jéghideg pintíe. 3 ják kivinni az üzletből. A kereskedelemben és a ven­déglátásban "az'elmúlt 'évben az újítások mintegy 30 mil­lió forint hasznot hoztak. A Belkereskedelmi Minisz­térium a SZÖVOSZ-szal és a KPVDSZ-szel közösen az idén is meghirdette október­re és novemberre az újítási hónapokat. Főként olyan öt­leteket és javaslatokat vár­nak, amelyek javítják a ke­reskedelmi és vendéglátó munka hatékonyságát, a munka- és üzemszervezést, a bolti, raktári és vendéglátó­ipari helyeken a dolgozók munkakörülményeit. Olyan újításokra is számítanak, amelyek lehetővé teszik, hogy a jelenleg még impor­tált kereskedelemtechnikai eszközöket, hazai gyártmá­nyokkal váltsák íöL A könyvtárban működő kis­csoportok tagjait a könyvek és az irodalom szeretete fűzi egybe. A Bibliophilius nevet viseli a középiskolások könyv- barátkore. A beszélgetések té­mája résziben a középiskolai irodaiam tananyagához kap­csolódik, részben a gyerekek olvasmányaihoz, színházi és filmélményeihez. Nyolcadikosok számára mű­velődéstörténeti foglalkozássá rozatot állítottak össze. Az egyes történelmi korszakkal úgy ismerkednek meg a gye­rekek, hogy közben a. könyv­tárban való búvárkodás mód­ját is elsajátítják. Évekkel ezelőtt jól működött a könyvtár nyugdíjasklubja. Az idén újra összehívják a ré­gi tagokat, és szeretettel vár­ják az újakat is, ma, október 10-én 15 órakor, az első ösz- szejövetelre. Minden hétfőn 17 órakor találkoznak az olvasó­teremben a rejtvényfejtő klub tagjai. Az MSZBT hirdette meg ta­vasszal a Keli a jó könyv ve-, télkedőt. A városi döntőn legjobbnak bizonyuló csapat a bagi könyvtár olvasóiból ver­buválódott. Győztesen kerültek ki a megyei döntőből, s a terü­leti vetélkedőn is jól megálltak a helyüket. Legközelebb októ­ber 17-én adnak számot felké­szültségükről, az országos ver­seny elődöntőjén. Országos döntő Sokan neveztek a játék-ol­vasónapló pályázatára is. No­vember 1-ig várják a helyes megfejtéseket tartalmazó borí­tékokat. A versenyzők között könyveket sorsolnak ki, majd valamennyi megfejtést továb­bítják, hogy az országos sor­soláson is részt vegyen. Az üzemi kultúrfeíelősök novemberben kapják kézhez Az irodalom tanúságtétele ve­télkedő felhívását, amit ha­zánk felszabadulásának 40. év­fordulója tiszteletére hirdettek meg, s a felszabadulás óta el­telt történelmi időszakot fel­dolgozó szépirodalmi művek­ből állítottak össze. A döntőre 1985 tavaszán kerül sor. Befejezésképp hírt adtunk egy beszélgetéssorozatról. A Magvető Kiadó Tények és ta­núk sorozatához kapcsolódóan, minden hónapban beszélgetés­re hívnak meg egy-egy olyan írót, szerkesztőt, aki az eltelt időszak jó ismerője, krónikása. Október 25-én 18 órakor a so­rozatot szerkesztő Hegedűs Mária lesz a vendégünk. Minden olvasót, érdeklődőt várnak. Mozm Halál a felszálló ágban. Színes, szovjet kalandfilm. Csak 4 órakor. Biciklitolvajok. Olasz film. 6 és 8 órakor. Kézilabda Jól hajrázó fiatalok A felnőttek is biztosan győztek A megyei első osztályú férfi kézilabda-bajnokság a husza­dik fordulóhoz érkezett. A ki­eső helyen álló Pilisvörösvár látogatott a GSC otthonába. A csapatok végig szakadó esőben játszottak, a helyenként kor­csolyapályának beillő salakon és a szappanlabda is zavarta a játékosakat. A felnőttegyüt­tes biztos győzelmet aratott, a fiatalok pedig bravúros hajrá­val fordítottak fi-9-ről 10-9-re a jó erőkből álló vörösvári ifik ellen. GSC—Pilisvörösvár 27-16 (15-11) GSC: Balogh — Klement, Berczeli (6), Hegyi (4), Hor­váth (4), Urbán (7), Szlifka (5). Csere: Mezei (1), Cserven. A vendégegyüttes csak a 10. percig tudott lépést tartani csapatunkkal, majd fokozato­san lemaradtak. Az elázott labda és a rettenetes talajú pálya miatt sok technikai hi­ba csúszott a játékba. A má­sodik félidőben gyors indítá­sokból Berczeli volt eredmé­nyes, majd a nehéz körülmé- nvek ellenére is ragyogó meg­oldásokat választó Horváth. Ez még inkább javunkra billen­tette a mérleg nyelvét. Balogh kapus is feljavult valamelyest. Harminc perc alatt csak öt gólt dobott ellenfelünk, abból is kettő büntetőből született. A mérkőzés eseményeihez tarto­zik, hogy megszületett a baj­nokságban szerzett 500. gól is. Mezei révén. Jó: az első félidőben Urbán — azután követő emberfogás­sal kikapcsolták a játékból, valamint Berczeli és Horváth. GSC ifi—Pilisvörösvár ifi 10-9 (4-5) GSC ifi: Imre — Szabó (3). Tóth, Gippert, Bátori (2), Haj­dú (1), Rusai (3). Csere: Jenei — Meggyes (1), Szekeres. A gólerős Balsai házi fegyel­mi okok miatt nem szerepel­hetett. Ezért a vizes labdát egyébként sem kedvelő fiata­lok nehéz helyzetbe kerültek. Külön gondot okozott, hogy hat büntetőt nem sikerült ér­tékesíteni! Öt perccel a mér­kőzés befejezése előtt három góllal még a vendégek vezet­tek, de ügyesen megszerzett labdákkal sikerült egyenlíteni, és az utolsó másodpercekben Hajdú révén a győztes gólt is megszerezni. Küzdeni tudásból most jelesre vizsgáztak sz ifis- ták. Kiemelkedően senki sem játszott, de Imre kapus elfo­gadható teljesítményt nvúitott. M. G. ISSN 0133-195? #8Mks<va«i Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom