Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-30 / 255. szám

1984. OKTOBER 30., KEDD Virághagyma exportra A Sasad Tsz Szigetkort GT. szigetmajori telepén huszonöt hektárról szedik a kardvirághagymát hollandiai exportra. Az Ml-es mentén Zajárnyékoló fel \ A Közlekedéstudományi In­tézetben értékelték az Ml-es autóút mentán létesített kísér­let:, úgynevezett zajárnyékoló fallal szerzett eddigi tapaszta­latokat. Megállapították: a mögötte lévő parkolóban a korábbi zajszint ÍO—18 deci­bellel csökkent, és körzetében más kedvező környezetvédel­mi hatások is kimutathatók. Az intézet a Hőtechnikai Vál­lalat szakembereivel közösen fejlesztette ki és szabadalmaz­tatta a zajárnyékoló falat, melynek lényege: olyan speciá­lis szerkezetet építenek a zaj­forrás és a védendő létesít­mény közé, amely részben el­nyeli, részben pedig vissza­veri a hangot, Így az árnyé­kában lévő területekre az eddigi zajnak már csak a töredéke jut. A módszer nem ismeretlen, több helyen al­kalmaznak hasonló falakat a hanghatás csökkentésére. Üiikevers-e a kukást a Ferromechanika ? A főzőlap a mentő szalmaszál Az alacsony hatékonyságnak kategóriájában is a legnehezebb helyzetben lévők között tartják nyil­ván az aszódi Ferromechanika Ipari Szövetkeze­tét. Két esztendeje alig hétszázezer forintos nyere­séget ért csak el a szebb napokat is látott közös­ség, s az idei kilátások sem rózsásaik. Pedig a je­lenlegi szakembergárda alkalmas arra, hogy ki­húzza a kátyúból a megrekedt szekeret. A szegény embert azonban még az ág is húzza, s ez a böl­csesség nagyon találó az aszódiak esetében. A mos­taniak ugyanis a nehéznél is nehezebb helyzetben vannak. Egyrészt a régi vezetés hibáiból eredő ter­heket kell felesleges kölöncként továbbcipelniük, Milliók a betűzárra — Sajnos, ez igaz: mi a be­tűzárba buktunk bale — mqnd- ja Batta Mihály, a jelenlegi elnök. — A termelés vissza­esése gyakorlatilag 1980-tól folyamatos volt az elmúlt esz­tendő végéig. A betűzárból eddig 6000 darabot készítet­tünk mintegy 15 millió forint értékben, ebből. 10 millió volt a ráfizetés. Az okok? Már a kezdetekkor eleve rossz mi­nőségű árut adtunk át a ke­reskedelemnek. Ennek csak az egyik oldala az a tény, hogy bedolgozóink használhatatlan alkatrészeket gyártottak ne­künk. a dolog másik oldala vi­szont az, hogy a hibás termé­keknek nem lett volna szabad elhagyniuk az üzemet. S még egy adalék á teljes képhez: a műanyag váz előállítására 600 ezer forintért készítettünk szerszámot, ami azonban — mint utóbb kiderült — hasz­nálhatatlan. Hosszas tárgyalá­sok után végül Hollandiából hozattunk egy megfelelőt he­lyette. több mint 1 millióért. Ezt alig használtuk, mert a gyártás közben megszűnt, így azóta is ott porosodik az egyik raktárban. A szövetkezetiek jelenleg a betűzár gyártási jogát árulják. Vevő egyelőre még nem akadt, bár többen is érdeklődtek már. E termék- eddigi útja — írjuk nyugodtan: kudarca — min­denkit elriaszt, bár a szakem­berek esküsznek rá. hogy a ta­lálmány önmagában jó. hasz­nálható. Pedig jó lenne mi­előbb pénzt látni a kihaszná­latlanul heverő gépek és al­katrészek eladásából, mert közben az Országos Műszaki Fejlesztési Bank is kopogta­tott: fizessék vissza a betűzár­ra felvett hitelt. Az aszódiak csak kis haladékot kaptak: no­vember 30-ig kell a még hát­ralevő, 3,7 millió forintot tör­leszteni. S ezzel még nincs vége. A gyártás megkezdésekor elindí­tották külföldön is a találmány szabadalmaztatását. Az eljárás eddig húsz országban fejező­dött be. Tévedni nsm lehet S hogy mi lesz a majdnem másfél milliós műanyagváz- gyártó szerszám sorsa? Ha nem akad vevő, kénytelenek lenné­nek megtartaná, esetleg éve­kig, talán évtizedekig. A Ferromechanika — a leg­frissebb adatok szerint — tűi van a mélyponton. Ám még sok a tennivalójuk. Felméré­seik szerint raktáraikban mintegy 5 milliónyi értéktelen készlet hever — papíron még teljes értékűként. Ezt az álla­másrészt a gazdasági környezet változásai sem ked­veznek igazán egy billegő szervezet talpon maradá­sához. Nézzük a tényeket. A Ferromechanika az eltelt időszakban sajátságos tevékenységi kört alakított ki: kevés készterméket gyártottak, munkájuk nagy részét a másoknak végzett termelés tette ki. Fel­ismerték, hogy ez tarthatatlan állapot — éppen a kooperációkban rejlő bizonytalanság miatt —, ezért elhatározták, hogy kiutat keresnek. Jó lehetőségnek látszott a betűzár készítése. Am a szövetkezet alt­kori vezetői mindent egy lapra teltek fel, s most utólag úgy ítélhetjük: túl sokat kockáztattak. pofot csak egy selejtezéssel tudják megváltoztatni, ám ezt a pénzt végül is valahogy ki kell majd gazdálkodniuk. A továbblépés útja már kör­vonalazódott, ám nagy-nagy körültekintésre van szükség. Tévedni nem leijet, még egy nagy bukást a Ferromechani­ka nem bír el. Pedig új vállal­kozásuk. az energiatakarékos főzőlapgyártás bevezetése sem mentes a kockázattól. — Tanultunk a múltból, s most kellően óvatosak vagyunk — jegyzi meg Batta Mihály. — Két szövetkezettel társulást hoztunk létre, így a kockázat is megoszlik. A kilátásaink biz­tatóak: felméréseink szerint Ring István találmánya alkal­mas arra, hogy drága impor­tot helyettesítsen, önköltsége viszonylag alacsony, így ver­senyképesek lehetünk külföl­dön is. Jó esélyeink vannak az exportra, mert Európában esak két cég foglalkozik ilyen ter­mékek gyártásával. Különösen a szocialista országok piacai­nak meghódítására számítha­tunk. A Ring-féle találmány segítségével Magyarországon évente mintegy 80 millió fo­rintot lehetne megtakarítani, tekintettel arra, hogy nemcsak tűzhelyekhez, hanem kávéfő­zőkhöz és más elektromos esz­közökhöz is lehetne alkalmaz­ni. A tárgyalások az érintet­tekkel már megkezdődtek. Az OMFB-től 5 és fél milliós ked­vezményes hitelt kértünk... Magas a rezsi Mint az elnök elmondta, óva­tosságuknak több oka is van. A főzőlap eddig csak papíron bizonyította előnyeit, az első darabok még csak ezután ke­rülnek szigorú próba alá. Ed­dig 1 millió forintot fektettek ebbe az ügybe, s újabb pén­zeket csak akkor adnak, ha már egyértelműen tisztázódott a helyzet. A Ferromechanikánál van más újdonság is. A legutóbbi BNV-n mutatták be a szekré­nyekbe épített konyhájukat. A siker várakozáson felüli: a Bú- torker 10 millió forintos ke­retszerződést kötött az aszó­diakkal. Egyelőre azonban az ár körül vannak viták, az öt­letes termék drága. — Változtatni kell ezen is — kaccsolódik a beszélgetés­be- Albert László főkönyvelő — Az 5—600 százalékos rezsi­kulcs kétszerese az országos átlagnak, s ez megnehezíti a helyzetünket. Ha nem lennénk ennyire drágák, akkor most mintegy 10 millió forint lenne a nyereségünk. így viszont mpg kell elégednünk kevesebb mint a felével. Az idén ugyan­is várhatóan 90 milliós árbe­vételt és 4 milliós nyereséget érünk el. Talán a következő tervidőszak közepére talpra állhatunk. S addig? Marad a küszkö­dés. Sztrizs Árpád kereskedel­mi vezető is arra panaszkodott, hogy nagyon nehéz a szövet­kezet termékeit eladni. A ré­gi vevők egy része csalódott, nem is akarnak szóba állni ve­lük. Csak azért is! — Nagyon nehéz önálló áru­val jelentkezni a piacon — veszi át a szót Morvái József műszaki vezető. — A sok kooperációtól nehezen tudunk megszabadulná. A főzőlap és a szekrénybe épített konyha mellett szeretnénk a szemcse- szóróval is sikereket elérni. A műszaki fejlesztés, szerintem, itt, a szövetkezetben nem is annyira pénzkérdés, mint a meglevő lehetőségek jobb ki­használása. A szövetkezet által kijelölt új utak rögösek, de a kollek­tíva vállalta: bebizonyítja, hogy kilábalnak a bajból! Furucz Zoltán Pest meggyei kiSdoltek 0 lébkc^fsrendón Mindenki boMegságra született A vasárnap délelőtti plená­ris ülésen felszólalt dr. Bodó Ágnes, a dabasi rendelőinté­zet igazgató főorvosa. El­mondta, hogy a háború fo­galma mindenkiben eltérő képzeteket ébreszt. Más emlé­keket idéz fel a mai idős em­berekben, akik a fronton vagy sötét óvóhelyek mélyén, gyermekeikért aggódva élték át, megint mást azokban a középkorúakban, akiknek ér­telme még nyiladozott a vi­lágégés idején. És egészen el­térően reagálnak a békében fefnőtt emberek, a mai fiata­lok, akik esek archív felvéte­lekről, filmekről ismerik a háborút. , Ennek megfelelően a béke értékrendje a társa­dalomban más és más. A főorvos asszony — aki a Hazafias Népfront dabasi Nagyközségi Bizottságának el­nöke, ezután a körzet béke­mozgalmi hagyományairól szólt és ecsetelte a népfront­mozgalom szerepét a békéért küzdő erők összefogásában. Mint orvos különösen nagy súlyt helyez az emberi sze­mélyiség nevelésének fontos­ságára. Hangsúlyozza: ahhoz, hogy a fiatal generáció ma­gáénak érezze a szolidaritás ügyét, jobban meg kell is­mernie a felszabadulásukért, önállóságukért, a felemelkedé­sükért küzdő népeket. A sze­mélyiségformálás a család és az iskola feladata, de ebben a munkában az orvosoknak is részt kell vállalniuk. Hiszen az egészséges lelkű emberek természetes reakciója a hábo­rú ellen való tiltakozás. Az egészségügy, az orvosok ugyanúgy, mint a békemozga- loim harcosai, az emberi élet védelméért küzdenek. E terü­leten erőfeszítéseik összefo­nódnak és a cél is közös: ne szűnjenek meg értelmetlenül emberi életek. Éppen ezért erősödött fel az elmúlt évek­ben az orvosok harca a bé­kéért, hiszen őháluk jobban kevesen tudják, hogy milyen pusztulást okozhat a háború az emberi testben és lélek­ben egyaránt. Dr. Barna Lajos, a Fóti Gyermekváros nyugalmazott igazgatója kambodzsai tapasz­talatairól számolt be, ahol először 1980-ban az Országos Béketanács felkérésére járt, és ahol tanulmányozta azt a helyet, ahová magyár segít­séggel árvaházat akartak lé­tesíteni. Akkori tapasztalatait megdöbbentő, láttató erővel írta le. Ivásra a pocsolya vize szolgált, nem volt tüzelő, két­séges volt az is, mit észnek másnap a romos épületben élő, dolgozó és tanuló csont­sovány kambodzsai gyerekek. Tizennégyezer kilométerre Magyarországtól gyermekvá­rost építeni heroikus erőfeszí­tésnek, kétségesnek látszó vállalkozásnak tűnt. De mint dr. Barna Lajos hangsúlyozta, csak olyan nép képes a maga kévéséből a szenvedőknek se­gítséget nyújtani, amely a sa­ját élményei, megpróbáltatá­sai alapján érzékeny tudott maradni a nemzeti sorstragé­diákra, az emberi nyomorú­ságra, a gyermeki bánatra. Az otthont lelkes, magyar fiatal szakemberek hihetetlen áldozatokat vállalva — 40—50 fokos hőségben, az európai ember számára nehezen visel­hető klímában — építették fel. Második kambodzsai láto­gatása alkalmával a gyer­mekotthon elárvult kis lakói fogadták. Már tiszta, világos épületekben laktak, egészsé­ges és higiénikus körülmények között éltek és nem kövön ku­porogva, parányi osztályte­rembe zsúfolódva tanulták a betűvetést. Hazánk nemcsak az otthon felépítésével nyúj­tott segítséget a távol-keleti népnek, hanem azzal is, hogy négy alapszakma elsajátításá­ra szintén magyar szakembe­rek készítik fel a gyerekeket. Magyarország nem pusztán szavakban volt szolidáris, ha­nem ezzel az áldozatos tettel — amelynek részesei, a fiata­lok nagy elszántságról és emberségről tettek bizonysá­got — szolgálta a béke ügyét. Azóta sok fejlett tőkés ország tudósítója látogatott el az in­tézménybe — mondta —■ és őszinte csodálattal adóztak a magyar szakemberek teljesít­ményének. Dr. Barna Lajos egész életét a nehéz sorsú gyermekeknek szentelte, így bízvást hisszük neki azt, amit felszólalása végén mondott: A Kambodzsai—Magyar Barát­ság Gyermekotthon ott a Tá­vol-Keleten is hozzásegít va­lamennyiünket, hogy ne fe­ledjük, minden gyermek bol­dogságra született. Móza Kalatlin Pcrüamsnü bizottság Közművelődés, tanárképzés Az országgyűlés kulturális bizottsága hétfői ülésén a Mű­velődési Minisztérium két elő­terjesztését vitatta meg: az egyik a közművelődés új fel­adatairól és fejlesztésének irányairól készült, a másik a pedagógusképzés helyzetéről és jövőbeni programjáról szólt. Óvári Miklósnak, a bi­zottság elnökének megnyitóját követően Rátkai Ferenc mű­velődési miniszterhelyettes fűzött szóbeli kiegészítést a közművelődés helyzetét feltá­ró dokumentumhoz. Egyebek között elmondta, hogy a köz­AdtaIregzífó Tápfósienfanárfonkan Percenként háromszáz leütés Tipiószcntmárton nem bővelkedik a munkalehetőségekben. Valószínűleg ez volt a legnyomósabb oka, hogy 1976-ban egy budapesti számítástechnikai cég — mai nevén a Konporgan — ide telepítette adatrögzítő részlegét. Kezdetben húszán, ma kétszer annyian kódolják be naponta újra és újra az adato­kat a terminálokba, ördöngös gyorsasággal. sát rögzítjük, partnerünk pél­dául az Orion, a Ganz Villa­mossági Művek, a csepeli vál­lalatok. Tizenegy SRK 4 ka­zettás típusú adatrögzítőnk van. és 2 konverter, amivel részben már fel is dolgozzuk az adatokat. Hetente kétszer, háromszor szállítunk Buda­pestre a központba, attól füg­gően, hogy több vagy keve­sebb volt-e a munkánk. A hónap véége nálunk is min­dig szorosabb tempót diktál, a hónap első napjaiban kicsit lazíthatunk. Gyorsan, ügyesen Sokan jelentkeztek, de vé­gül is csak a fiatalok marad­tak itt — mondja Fejős Ti- borné részlegvezető. A fiatal- asszony közgazdasági techni­kumot végzett, szakmailag képzettebb a többnyire 8 ál­talános iskolai bizonyítvány­nyal rendelkező beosztottai- nál. — Ez a munka szellemi frisseséget és elsősorban kéz­ügyességet igényel. így nem csoda, ha a fizikai munkában megfáradt idősebbek nem tudták teljesíteni ä normát. A norma 190 leütés a bil­lentyűsoron percenként, de szinte nincs is olyan, aki eny- nyivel beérné. Mubik András- né például 592 számot kódol be 60 másodperc alatt, Bor­bély Jánosné 549-et, de az átlag úgy 300 leütés körül van. Természetesen azoknak, akik gyorsabban dolgoznak, a fizetésük is szépen emelkedik a teljesítmény arányában. — Számos vállalat bérszám­fejtését, készletnyilvántartá­Délután is Mivel a tizenegy gépre mind több a megrendelés, ősztől az asszonyok több műszakba járnak. — Tegnap voltam először délutános — Kiskoreny Pálné korábban az Elzett Művekben lakatokat szerelt —, még él­veztem is, hogy szabad volt a délelőttöm, — Amikor idekerültem, még féltem a gépektől, s nem tud­tam elképzelni, hogy egyszer csak kiismerem magam ások papír és billentyű között. Most már nagyon tetszik, hogy tisz­ta, szép a munkám, és a fize­tésemmel is elégedett vagyok. Ügy három és fél ezer forint körül keresek havonta. Hi'ia nélkül Elnézem, hogy a fiatalasz- szonyok maguk elé téve a be­programozandó anyagot, szin­te rá sem néznek a gépre, s mégis pontosan billentyűzik be az adatokat. S így teszik, tulajdonképpen nem is tuda­tosan, élővé a holt számokat. Azt hiszem, hogy a legtöbb kívülállót rabul ejtenék a modern technikát reprezentáló berendezések. Ezért kissé cso­dálkozom is azon, hogy egyi­kük sem akar szakirányban továbbtanulni, s a részfolya­mat ismerete mellé átfogó tudást szerezni. A környéken biztos, hogy ez a legkorsze­rűbb üzem, bár egy nagyon régi házban kapott helyet. — Nemigen merül fel kifo­gás a munkánkkal szemben. Nálunk mindenki ellenőrzi a másikat — s a részlegvezető ezt szó szerint is gondolja, ugyanis az ellenőrző progra­mot soha nem ugyanaz az ember üti be, mint aki a be­írást csinálta. El. E. művelődési tanácskozás nyo­mán a kérdéskör a társadalmi érdeklődés középpontjába ke­rült. ,A vitában a hozzászólók több oldalról elemezték a je­lentést. A vita középpontjában az iskola és a közművelődés kapcsolata állt. Többen sür­gették az oktatási és a köz- művelődési intézmények in­tegrációs folyamatának fel- gyorsítását. Köpeczi Béla mű­velődési miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy az in­tegrációt másként kell kezel­ni a kis településeken, ahol a körülmények ezt szinte paran- csolóan előírják, és másként a nagyobb városokban, ahol el­térőek a helyi adottságok. Övári Miklós a vita összeg­zéseként hangsúlyozta, hogy a kulturális igények kielégí­tése során nem elég egysze­rűen csak kiszolgálni a szük­ségleteket, hanem igényeket is kell támasztani, s erről a köz- művelődésnek nem szabad le­mondania. A kulturális bizottság máso­dik naoirendi pontként Föl­diák Gábor művelődési mi­niszterhelyettes előterjesztésé­ben a pedagógusképzés hely­zetéről és feladatairól tanács­kozott. Az elmúlt 15 évben a pedagógusok létszáma 97 ezerről 150 ezerre nőtt. Ennek ellenére a nem kellően átgon­dolt korábbi oktatáspolitikai döntések, a pedagógusképzés intézményhálózat-bővítésének elhúzódása miatt jelenleg pe­dagógushiány van. A képesí­tés nélküli nevelők aránya ugyan csökkent, de még min­dig magas, s csak az évtized második felétő! számolhatunk a helyzet javulásával. Vita bontakozott ki az egy­séges tanárképzés körül is, amely egyes vélemények sze­rint elmossa a felsőoktatási intézmények között szükséges minőségi különbözőségeket. A vitát dr. Baráth Endre, a kulturális bizottság titkára (Pest m. 29. vk.) foglalta ösz- sze. Az országgyűlés kulturális bizottsága mindkét előterjesz­tést elfogadta, az észrevétele­ket pedig továbbítják a mi­nisztériumnak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom