Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-27 / 253. szám

19S-1. OKTÓBER 2'., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN S a front elérte Pest megyét... Szerak kelleti néznünk a háborúval Megkezdődött a hadművelet Budapest felszabadítására Jöttek a tábori levelezőlapok. Nőt- tön-nőtt a szorongás anyák, felesé­gek szívében: mi történhet a fronton? A lapok azonban igen szűkszavúak voltaik. Szeretteim, tudatom veletek, élek. E rövid mondat az itthonma- radottaknak a mindent jelentette. Arról nem adott számot csupán, amit valójában takart: végeérhetetlen me­netelést, ólomsúiyú fáradtságot, te­hetetlen rettegést az áqyútűzben, bombázásban, a félelem látványát a megszállt területeken az asszonyok, gyermekek szemében, éhezést, föl- ■*rgetett füidelest. tthiciit-jószágokat -» s halottaltat. Bajtársak örökre elné­mult ajkát, semmibe meredő tekin­tetét. S az utolsó segítségért könyör­gő sebesülteket. Akikor tudtuk meg. milyen a front, amikor hozzánk elért. Amikor a mi .szemünkbe ült ki a fáielam. Amikor mi bújtunk rémülten bunkerba, pin­cébe, ha megszólalt a sziréna, ha meghallottuk fejünk fölö.tt. a magas­ban a repülőgépek morajlását. Ak­kor találkoztunk szembe a háború­val, amikor a mi kertünk végében építettek állást a géppuskáinak, ami­kor németül, majd nem sokkal ké­sőbb oroszul szólt a helyörségpa- rancsnok, hogy aztán nemritkán megint németül, s megint oroszul szóljon, ahogy fordult a hadiszeren­cse, ahogy diktálták a fegyverek. Nem engedelmeskedtek... Pest megyében a déli végeket ér­te el a háború leghamarabb, október vége felé, negyven esztendeje. Ko­rábban a hírek érkeztek. Olyanok hozták, akik félelmükben összekap­ták kis motyójukat, és útra keltek, hogy a feltartóztathatatlanul előre­nyomuló szovjet hadsereg elől biz­tonságosabb vidékre, a Dunántúlra meneküljenek. Ellepték az utakat — különösen a mellékutakat —. von­szolták magukat előre a semmibe, némelyek még reménykedve, a töb­biek már csak abban bízva, hogy valamiképpen túlélik. A hatóságok kora Ősszel még erélyesen léptek fel a hadi utak vándorai ellen, minden­képpen vissza akarták tartani a la­kosságot. Októberben azonban sorra születtek a rendeletek a városok, fal­vak kiürítéséről — miközben az em­berek már ném hittek abban, hogy érdemes batyut kötni a hátukra. A Duna—Tisza közi Kormánybiz­tosság hirdetményét is kiragasztot­ták az utcákra, amelyen elrendelte­tett a polgári lakosság teljes hátra- vonása. egyebek közt Kecskemét— Nagykőrös—Abony térségében. „A m. kir. kormány elrendelte a polgári la­kosságnak az ellenség által veszé­lyeztetett területről való átmeneti teljes kivonását. A lakossággal együtt kell hátravonni minden járművet, lovat és egyéb állatot, valamint a lakosságnak ezekre felrakható leg­fontosabb életszükségleti cikkeit. A hátravonás (...) a Kecskemét— Nagykőrös vasútvonal. Nagykörös nyugati szegélye, azután Nagykőrös —Szarka-tanyán át Abony déli sze­gélye és Tószeg északi szegélye által meghatározott vonaltól délre és dél­keletre fekvő területeken azonnal megkezdendő oly módon, hogy a fent felsorolt községek közigazgatási te­rületei is azonnali kiürítés hatálya alá esnek. (...) Legnyomatékosab­ban elrendelem, hogy a lakosság szállítóeszközeinek teljes kihaszná­lásával csak élelmiszert, meleg ru­hát, takarót, kevés főzőedényt (...) vigyen magával. (...) A korábban bármilyen katonai parancsnokság, vagy polgári hatóság által kiadott összes visszamaradási engedélyek ez­zel a rendelkezéssel hatályukat vesztik. (...) A karhatalom utasítva van az esetleges ellenszegülőkkel szembeni legerélyesebb kényszerin­tézkedés alkalmazására is. egészen a fegyverhasználatig bezárólag. Az egész lakosság tehát haladék­talanul készüljön jel _ és induljon útba.” Tudjuk ma már, hogy nagyon so­kan nem indultak útba, hanem el­bújtak a szőlőkben, hiszen tisztában voltak vele, a front nagyon közel van. a menekülésnek semmi értelme. Má­sok azért maradtak, mert szívük és eszük úgy parancsolta: tennivalójuk van lakóhelyűken. De sokan voltak azok is. sikik fölkerekedtek. Vissza­emlékezések szerint Kecskeméten például alig másfél ezren élték meg a felszabadulás első napjait, a lakos­ság zöme a kiürítési rendeietet vég­rehajtotta. Október Oö-án estig Október 23-án telefonon bestiáit Sztálin az akkor Szegeden állomáso­zó Malinovszkij marsaitól, hogy ha­ladéktalanul indítson támadást a magyar főváros elfoglalására. Ezzel felgyorsultak az események. A Buda­pest bekerítését célzó hadműveletek megkezdésével rászabadult a háború pokla egész Pest megyére, azaz az országnak arra a jelentékeny részére, amely mentesülhetett volna a front viszontagságaitól, ha Magyarország akkori vezetése eleget tesz a szovjet kérésnek: szüntesse be a harcot a né­metek oldalán. A Tiszántúlon ekkor már ismertek voltak a Vörös Had­sereg felhívását hordozó szórólapok: „Amikor a Vörös Hadsereg magyar területre lép. nem az a cél vezeti, hogy annak bármely részét elfoglal­ja, vagy hogy megváltoztassa Ma­gyarország jelenlegi társadalmi rend­jét. A szovjet csapatok bevonulását Magyarország területére kizárólag az a katonai szükségszerűség tette el­kerülhetetlenné, hogy a német csa­patok és a Németországgal szövetsé­ges Magyarország hadereje továbbra is ellenállnak...” Malinovszkij marsall utasította a 2. ukrán front 46. hadseregének pa­rancsnokát. hogy október 29-én in­dítson támadást Kecskemét—Buda­pest általános, irányban. A bal szár­nyon zárkózzon fel a Dunára. Októ­ber 30-án estig jusson ki Nagykörös —Lajosmizse—Izsák s a Duna vona­lára. illetve érje el Albertirsa—Ör­kény körzetét. Hadtörténészek kutatásai nyomán a liorabeli dokumentumokból kide­rült: a követelmények az adott pil­lanatban meghaladták a harcoló szovjet csapatok lehetőségeit, ezért a kitűzött határidőik nem mindig tel­jesültek. Másrészt az is nyilvánvaló­vá lett később, hogy ,a főhadiszállás egy-egy — egyébként valóságnak megfelelő — információból általáno­sítva téves' köVfetkéztetést vónt le a német— magyar haderőre vonatko­zóan. Tóth Sándor Budapest felsza­badítása című könyvében olvashat­juk. hogy a szovjet főparancsnokság rendszeresen kapott híreiket a Szála- si-rezsim helyzetének ingatagságáról, a lakosság körében egyre erősbödő háborúellenes hangulatról, s a ma­gyar csapatok gyenge harcért ékéről, íme, az egyik jelentés: „A frontunk­kal szemben álló 1. magyar hadsereg egységei a széthullás és demoralizá- lódás állapotában vannak. Csapa­taink naponta 1000—1500—2000, né­ha még több foglyot ejtenek... A front megkerülő manőverei követ­keztében sok magyar egység széthul­lott, és a katonák csapatokba verőd­ve barangolnak az erdőkben, egy ré­szük fegyverrel, más részük fegyver nélkül, sokan civil ruhába öltözve.” Tehát megkezdődött Az ilyen — és ehhez hasonló tar­talmú — információk igazak voltak. Azt követően ugyanis, hogy Dalnoki Miklós Béla vezérezredes, a Kárpá­tokban harcoló 1. hadsereg parancs­noka átállt a 4. ukrán front oldalá­ra. s példájának követésére felhívást tett közzé röplapokon, október köze­pétől fogva több mint húszezer ma­gyar katona csatlakozott a szovjet csapatokhoz. A nyilas puccs után egyébként is megrendült a magyar haderő erkölcsi állapota. Több ala­kulat parancsnoka eresztette szélnek embereit, nem vállalva tovább a ki­látástalan harcot, megtagadva az es­küt. amit Szálasi követelt, s nem tel­jesítve az áttelepülési elrendelő pa­rancsot. Többjüket letartóztatták, hadbíróság elé állították. Ez az álla­pot azonban nem volt általánosan igaz az egész magyar haderőre. A szovjet támadás a vártnál nagyobb ellenállásba ütközött. A 2. ukrán front katonái szeptem­ber 20 óta folyamatosan harcoltak. Igen sokan elestek, az élők fáradtak voltak, a harckocsik, rohamlövegefc a szakadatlan igénybevétel miáít ja­vításra szorultak, mintegy ezer kilo­méter harci út megtétele után. Ne­hezítette az utánpótlás beszerzését az, hogy egyre távolabb kerültek — s egyre rosszabbak lettek az utak. Szusszanásnyi pihenőire sem volt azonban idő. A Magyarországon ki­alakult politikai és katonai helyzet a támadás szünet nélküli folytatását követelte, hogy megteremtsék a ked­vező feltételeket a végső csapáshoz. A 46. hadsereg 1044. október 29-én 14 órakor rövid tüzérségi előkészítés után támadásba ment át. Megkezdőd­tek tehát a hadműveletek Budapest bekerítésére — az , első községek a megye cléli határán szembe találták magukat a háborúval. BÁLINT IBOLYA Ami összeköti a nemzedékeket Fiatalokról - nyíltan SZÉLES KÖRŰ, ÉLÉNK VITA folyik a magyar közéletben -ifjúság­politikai kérdésekről éppúgy, mint ahogyan joggal és egyre alaposab­ban foglalkozik közvéleményünk a nemzetközi élet, a külpolitika kér­déseivel, és előtérben áll, mint a szocialista demokrácia kiteljesedése egyik intézményrendszerének prob­lémája, az országgyűlés és a taná­csok tevékenysége is. Márcsak azért is nagy figyelmet keltett nemcsak a. kommunisták, hanem az egész' la­kosság körében a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizottságá­nak legutóbbi ülése, amelyről a na­pilapok számoltak be, közölték a hivatalos közleményt. A Magyar Szocialista Munkáspárt mint az országot vezető párt egy­szerre felelős hazánk jelenéért és jö­vőjéért. Ez a mély felelősségérzet nyilvánult meg abban, ahogyan a Központi Bizottság az ifjúság társa-, dalmi helyzetével foglalkozott, és ál­lást foglalt ifjúságpolitikai kérdések­ben. Hangsúlyozva azt az igazsá­got, amelyet a szabad Magyarország négy évtizedes fejlődése során im­máron több generáció saját életta­pasztalata, politikai meggyőződése támaszt alá: az ifjúság fő kérdései­nek megoldása társadalmi feladat, ugyanakkor sorsuk alakításáért a fiatalok maguk is felelősek. Nehéz időket élünk, és a fiatalok­nak soha nem volt könnyű. Az em­lékek sok mindent megszépítenek, a történelmi igazság azonban az, hogy minden nemzedéknek, ha más-más módon is, de meg kellett küzdenie ázokkal a gondokkal, ne­hézségekkel, amelyeket a pályakez­dés, a családalapítás, az életbe való beilleszkedés jelent. 1945 óta a min­denkori magyar fiatalok soha nem maradtak magukra egyéni gondjaik­ban. A szabad Magyarország első dolga volt, hogy a jövőre vetve te­kintetét mindent megtegyen azért, hogy a fiatalságot megnyerje a ma­ga számára, és segitseh neki jövője kiathkításábaSi. Ma már nyugdíjas­ként emlékeznek vissza sokan azok­ra az időkre. Mások, ötvenévesen, negyvenévesen másként élték át fiatalságukat, találták magukat szemben a nehézségekkel, és kaptak segítséget azok legyőzéséhez. Min­dig voltak ellentmondások, időnként feszültségek is. Mégis bízvást mond­hatjuk: hazánk szocialista körül­ményei között a nemzedékek viszo­nyára nem az a jellemző, amiben különböznek, hanem ami összeköti őket. Sok jogos igénye lehet egy fia­tal embernek, de az ifjúságnak tud­nia keli, hogy azt egyetlen társada­lom, a mienk sem tudja azonnal és teljesen kielégíteni. bármennyire szeretnénk, nem mondhatjuk fiainknak és lá­MFGPAPwANC^f.f'if. h isry arofca? a bazaAruIflkit, SÁlLíi ft BtlRnl l/fjOtk JÜiiUi, BUflt pimeäDOkokU »kar ft lUgy&r fuskíWjiro ak«ojsiön(eDi, my K>- fndjttok, ftöojy » hftmrulC'kftt fogadni kflte."wer.( itárojijuok !e ft térnél sióidban álló* Afeo) el ei lehelbe a vjíTl harcra, ölt ouoljatok kiitbfc csoportfkra « kezdjetek panii&Biisrrot a rémet diiak elit«. H* erre m ayilik MiaUV:*:' «Vervesetlec, uáudokWa, íasJogijukban, eiretlek >en Hicrjttek 41 az oroook által /eímtMiiütt trríletre/ hofj reAeUien alatt a* Ölő** H«d eredtet egyeli harcoljunk Magyarország létéért, függetlenségéért és becsületéért ,, */ 'AX Korabeli röplap Miklós Béla parancsáról Erdősi Agnes reprodukciói i nyai-nknak, hogy befejeztük a szo­■ cializmus nagy művét, most már t csak bele kell ülniük a készbe, hogy • hozzájussanak ahhoz, aminek szük- i ségét érzik.. A legkülönbözőbb terü­• leteken dolgozó, vagy tanulással el- i térő munkakörökre készülő, de egyé- 5 ni életkörülményeikben is nagyon ■ különböző fiataloknak tudniuk kell: • a szocialista erkölcs, a boldogulás ; első parancsolata, s hogy ők a mun­ka társadalmába születtek bele. ■ Egy olyan világba, amelyben a ma­■ gyár ifjúság természetesnek tartja a ■ szocialista táirsadalmi rendet, és an­■ nak vívmányait, és amelyhez hozzá- i tartozik a munka szeretete, becsüle­te, egyedül üdvözítő voltának tuda­ta. És aki munkával akar boldogul­- ni, ezzel máris tanújelét adta felelős- t ségárzetének. így kapcsolódik össze az egyéni érdek, a kisebb közössé­gek előrehaladása, és a haza fogal­ma. A fiatalok teret kérnek maguk­■ nak — és ezzel egyetért a párt. A ■ vállalatok, a szövetkezetek és az in- i tézmények biztosítanak a fiatalok ■ számára képzettségüknek és képes­■ ségüknek megfelelő munkát, hogy : meg tudják mutatni, mire képesek, ■ egyben pedig a teljesítményükkel arányban álló bérekkel, fizetésekkel könnyíthessenek egzisztenciális ter­heiken. Olyan korszakban, mint a mai, a népgazdaságnak feltétlenül szüksége van a fiatalok többségét jellemző tulajdonságokra: az új irán­ti fogékonyságra, ötletességre, újító készségre, munkabírásra. A szocia­lista építés már olyan szintet ért el Magyarországon, amelyről — külö­nösen, ha figyelembe vesszük a, nem éppen kedvező külső körülményeket, amelyek ugyancsak kifejezésre jut­nak a közleményben — a további fejlődésért nagyon meg kell dolgoz­ni. Kádár János, a KISZ legutóbbi kongresszusán a küldöttekhez. ■ és általuk az egé3z ország fiatalságá­hoz szólva felidézte a sportolók út­ját a rekordokig: eleinte könnyű megjavítaniuk korábbi eredmé­nyeiket* de j'césöblj mindén sSáiád- másodpercért is vért kell izzadni. És ez nagyjából így van a társada­lom fejlődésében is. A PÄRT — mi más is volna a tar­taléka? mindig figyelmet fordított a fiatalok politikai nevelésére. Az idő­sebb nemzedék soraiból elsősorban a kommunisták járjanak az élen az if­júságpolitikai feladatok kimunkálá­sában és megoldásában. Ezek sorá­ban az egyik legfontosabb, hogy a fiatalok kapjanak helyes képet a szocializmus megvalósulásának fo­lyamatáról. Ennek megismerése nél­kül az új nemzedékek tagjai nehe­zen találnak egyéni életcélt is ma­guknak. Meg kell és meg is lehet győzni őket arról, hogy az egyéni és kollektív erőfeszítések, a helytállás,- a küzdelem meghozza gyümölcseit a közösség és az egyén számára egy­aránt, a szocializmus az egész társa­dalom együttes munkájára épül, és annak a társadalom minden tagja hasznát látja. Az MSZMP Központi Bizottságá­nak legutóbbi ülésén megerősítést nyert újólag az is, hogy a KISZ, a párt. ifjúsági szervezete a szocialista rendszer fontos politikai tényezője. Az ifjúsági szövetség sokrétű fel­adatot lát el, munkáját szüntelenül meg kell újítania. Más és más korok fiatalságához mindig megfelelő mó­don kell és lehet közel kerülni, se­gítve a napi problémák leküzdését és soha nem tévesztve szem elől a szocialista célok kiterjesztését, megvalósítását. Nem vitás, hogy eh­hez hozzájárulhat, ha a KISZ, de egyes tagjai és általában a fiatalok az eddiginél nagyobb számban, szé­lesebb körben vesznek részt a köz­életben, amelyet a szocialista de­mokrácia kiterebélyesedése jelle­mez. a mai fiatalságnak abban is követnie kell az elűző nemzedékeket, hogy meg kell tanulnia az igaz ügyért szilárdan kiállni és vitatkoz­ni, érvelni és másokat meggyőzni. AKIK FELELŐSSÉGET ÉREZ­NEK hazánk sorsáért, méltán remé­lik, hogy az ebben az országban felnőtt és felnövekvő ifjúság követi a pártot olyan időszakban is, ami­kor utunkon nagyobb akadályok,' újabb nehézségek várhatnak ránk, amelyek póbára teszik az erőt, a tu­dást, a találékonyságot. A párt bí­zik az ifjúságban és számol azzal, hogy a fiatalok bizalmát továbbra is megtarthatja. Ez az alapja minden­nek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom