Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-24 / 250. szám
1984. OKTOBER 24., SZERDA Jogászkonferencia Siófokon tartják a vállalati jogászok konferenciáját. A tanácskozást — amelyre a Magyar Jogászszövetség vállalati jogásztagozatainak kibővített választmányi ülése keretében került sor — Nagy László, a jogászszövetség főtitkára nyitotta meg. Ezután Borics Gyula igazságügyi államtitkár tartott előadást a jog szerepéről a gazdaságirányítás továbbfejlesztett rendszerében. Egyebek között hangsúlyozta, hogy a vállalatok önállóságának, egyszersmind felelősségének növekedésével fokozódik a vállalati jogtanácsosok szerepe is. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének kérdéseiről tájékoztatta a hallgatóságot Szikszay Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke Észak—déli metróvonal Az észak—déli metróvonal új szakaszán — az Élmunkás tcr és az Árpád-híd között tart a próbaüzem a 2,5 kilométeres metróvonalon. Képünkön: a Dózsa György úti állomáson. Begy érzi magát? Örülni, bánkódni nincs sok idő fii edett helyzethez igezedva Tamási Mátyás, ötvennyolc éves, a MÉM Műszaki Intézet gazdasági igazgatóhelyettese, közgazdász. Húsz évig dolgozott a Ganz Árammérőgyárban, 1983 óta van jelenlegi helyén. A munkával korán, tizennégy évesen kötött barátságot, egyetemi évei alatt is rendszeresen dolgozott. A városba, illetve akkor még községbe, kétéves korában költöztek. Gödöllőinek vallja ma gát Tagja a városi tanács végrehajtó bizottságának. Többször kiváló — Hogy érzi magát? «— Általános közérzetem jó, ám ha tüzetesebben megnézzük, akkor ennek hátterébe:) észrevehetjük a kedvező és kedvezőtlen elemeket. A munkahely tele van feszültségekkel, amelyek a jelenlegi gazdasági helyzetből adódnak. Sok, velünk szerződésben álló vállalat nem képes fizetni. Mindenre jobban kell figyelni, hogy a pénzt a lehető leggazdaságosabban használjuk fel, semmilyen terület ne szenvedjen hátrányt. Az a tény, hogy intézetünk az elmúlt esztendőkben többször érdemelte ki o kiváló címet, jó érzéssel tölt el. Nekem ez sikerélmény. Persze, kudarcok is érnek. — önnek konkrétabban mi a siker? — Ha úgy szervezzük meg a gazdálkodást, hogy az intézet anyagi igényeit napról napra ki tudjuk elégíteni, megteremtve a feltételeket a munkához. Vagy ha a főhatóság által adott feladatokat úgy oldjuk meg, hogy elfogadják. Olyat is kérnek — A gazdasági igazgatóhelyettes tevékenysége az egész intézetet érinti, de gondolom, olyanok is akadnak, akik az Őn közvetlen irányításával dolgoznak. — A pénzügyi, a számviteli főosztály és a gondnokság tartozik hozzám. Nyolcvan ember. A különböző vállalások, szerződések kötése ismételt intézkedést, döntést követel Természetesen úgy, hogy az intézetet mint egészet, a jelent és a távlatokat is figyelembe vesszük. Olyan ez, mint a közlekedőedények, ha az ■ egyik helyen emelem vagy süllyesztem a szintet, az a legtávolabbi csövön is változást eredményez. Ezekre a hatásokra tekintettel kell '■ -ni. — Szeret dönteni? — Dönteni muszáj. — Ilyenkor óhatatlan, hogy valakinek, ha esetleg csak pillanatnyilag is, kedvezőtlen, ami valószínűleg a személyére is visszahat. Kedvező helyen — Mindig az adott helyzettől függ. Év elején, amikor a tervekről, az eszközökről, bérek elosztásáról döntünk, nem mindenkit érint kellemesen. A szerződések már kevesebb emberre vonatkoznak egyszerre, ilyenkor kevésbé foglalkoznak velünk. Előfordul, hogy olyat kérnek, amit maguk a kérők sem teljesítenének, ha nekik kéne dönteni, de hát ez akkor is kellemetlen. — Ez már kudarcélmény. — Igen. Az a jó, hogy egy- egy szervezet életében az események gyorsan követik egymást, az ember nem ér rá sokat foglalkozni sem az örömeivel, sem a bánataival. — Szigorú ember ön? — Szigorú vagyok. Igényes. Mindig olyan munkahelyeken dolgoztam, ahol megkövetelték a precíz munkát. Ezt nevelték belém. Ezen már nem tudok változtatni. — Hogy érzi magát mint a tanács végrehajtó bizottságának tagja? — Ezt is ketté kell választani. Szűkebb területemet, a tanácstagi körzetemet tekintve elégedett lehetek. Az utóbbi időben jelentős fejlődést értünk el Igaz, szerencsés helyen vagyunk, az ipari övezet mentén, s így a közművekre ráköthettünk. Úthálózatunk, járdáink kiépültek, vízellátásunk jó, a gázvezeték építése befejezés előtt áll, a telefonnal akadnak problémák, s a csatornahálózatot sem sikerült még kiépíteni. Ismeretes, hogy a Dózsa György út lezárása miatt a mi körzetünk útjain kötekedtek, s a nagy járművek eléggé megrongálták őket. A helyreállítás késik, akárcsak a gázvezeték építése miatt kiásott árkok betemetése. Rövidesen a választóim elé kell állnom, mit mondjak nekik? — Ha már említette választóit, hogyan fogadta a kettős jelölést? — Tizennyolc éve vagyok tanácstag, a vb-ben is ugyanennyi ideje dolgozom Voltak eredményeink, voltak .kudarcaink. A körzetemben sok tevékeny, a köz ügyeivel törődő ember él, ha közülük választanak valakit, nem leszek megsértődve. A gesztenyés — Körzete tehát szépen fejlődött. Hogyan ítéli meg a város alakulásé4 hiszen a végrehajtó bizottság tagjaként, mindenhez közvetlen köze van? — Hosszú ideje tevékenykedem a testületben, s mindig igyekeztem tudásom szerint hozzájárulni a legjobb változatok elfogadtatásához. Ezeket persze mindig a történelmi távlat igazolja vagy cáfolja. Változtatni olyankor már nem nagyon lehet, tévedéseinket vagy másokét mégsem szabad elhallgatni, hiszen azokból is okulhatunk. Máig. sajnálom a centrum gesztenyéseit, s különösen azt, hogy a kerepestar- csai kórház nem Gödöllőn épült fel. — Mindent egybevetve azonban tény, hogy a város sokat'fejlődött" az elmúlt' két évtizedben, S? "nékem külön öröm, hogy mint a végrehajtó bizottság tagja' ehhez tevékenyen hozzájárulhattam. Kör Pál A kenet közös feladatai Lehetne javítani a szervezésen A térképet nézve kitűnik, hogy az egyik legfurcsább alakzatot a Budaörs városi •jogú nagyközséghez tartozó körzet adja. Míg a legtöbb körzetközpont földrajzilag is centruma a környéknek, addig a budai szinte körülöleli a főváros jobb partját. Ebből következik, hogy Budaörsöt a legtöbb településről csak Budapesten át lehet elérni. Üsszeliasoalítás! alap Többek között ezért volt aggodalmak, bizonytalankodások forrása a közigazgatás átszervezése, a járások megszűnése. — Több évtizedet töltöttem már az államigazgatásban, és azok közé tartozom, akik még részt vettek a járási tanácsok megszüntetésében és a hivatalok létrehozásában — mondja Kovánk János, a pilisvörös- vári nagyközségi tanács vb- titkára. — Így összehasonlítási alapom is van, s ezért merem azt mondani, hogy az átszervezés lebonyolításánál kicsit kapkodtunk. Hangsúlyozom, nem a tény, hanem a megszervezés hagyott sok kívánnivalót. Ennek ellenére az első hónapok bizonytalanságai után — illetve még ez idő alatt is — rendes kerékvágásban haladt az ügyintézés. Nem kellett feleslegesen utazgatni az embereknek. — A leadott hatáskörök gyakorlása okozott-e gondokat Pilisvörösváron? — összesen tizenhárom ha- hatáskör került hozzánk. Egyszer összeszámoltam, hogy több mint nyolcszázhetven gyakorlását végeztük eddig is. Ehhez képest hozhatott volna jelentős többletmunkát ez az újabb tucatnyi, csakhogy szerepel közte olyan, mint a bölcsődei felvételek, illetve az öregek napközi' otthonába való jelentkezés elbírálása. No, ezzel egyelőre nincs dolgunk, mert — sajnos — egyik intézmény sincs Pilisvörösváron. — És az önállóság? — Ha a meglevő anyagi eszközöket önállóan, a település érdekeinek megfelelően használhatjuk fel, ez önállóság — veszi át a szót Keszlé- ri József tanácselnök. — Elvben létezik is, csak pénz nincs hozzá. A körzet tanácsi vezetőiből alakult koordinációs bizottság, amely a közös feladatok megoldásával foglalkozik elsősorban, több nagy célt tűzött ki. Az egyik legfontosabb a kommunális szennyvíztisztító telep létrehozása. Ám az összefogás ellenére együttesen sincs elegendő pénz a megvalósításra. Egyenlő pai inurek — Ennek ellenére — hiszen ezek a gondok függetlenek a közigazgatás átszervezésétől — a tapasztalataink jók. önállóan, nyugodtan dolgozunk. A körzetközpont tanácsával korrekt kapcsolatunk van, és mindig egyenlő partnerként tárgyalunk. Kevesebb az értekezlet is, így azután a megrendezett tanácskozások valóban az érdemi munkát szolgálják. Adóívek feldolgozása — Akkor tehát kevesebbet utazgatunk, mint eddig? — Sajnos, nem így van. Mi, vezetők talán igen, de például az adóügyekkel foglalkozó előadók sok időt töltenek ezzel. A kitöltött adóíveket a fővárosban dolgozzák fel, számítógépen, és elviszik Budaörsre. A dolgozóinknak onnan kell visszahozniuk. A kocsi egy héten többször is megteszi az utat, mert az íveket kisebb tételekben adják vissza. Talán nem nagy ügy ez, de bizonyos, hogy jobb szervezéssel megkönnyítenék a helyi tanácsok dolgát és a felesleges kiadásokon is csök- kenthetnénk. M. K. Kirendeltség Siáihelomhattán KoluEitbárlusn és kataszter Százhalombatta népessége az elmúlt másfél évtized során valósággal megkétszereződött. Maga a település is szinte esztendőről esztendőre terebélyesedett, egyre több középület és kommunális létesítmény szolgálja az itt élők hétköznapjait. Ha nem is ezek közé, mindenesetre a szomorúan nélkülözhetetlen szolgáltatások körébe tartozik, a temetkezés. Aminek tárgyi feltételei sokáig egy község méreteinek feleltek meg. Bővítésére 1980—82-ben került sor, ezt követően a temetkezési szolgáltatások korszerűsítése , is napirendre került. A városi tanács a fenntartásra évente félmillió forintot irányzott elő, ebből az összegből a kommunális és költségvetési üzem megépítette a temetőkert kerítését, s nemrégiben létrehozta az első kolumbáriumot is. Korszerűtlennek bizonyul ma már a ravatalozó, s az úgynevezett kezelőépület is; tervezik ezek rekonstrukcióját is. Most szereznek be egy új kétkamrás halotthűtőt, amit várhatóan ez év végén üzembe helyeznek. A tanács most készíttet egy új temetőkataszteri térképet is, ami tulajdonképpen az ezredfordulóig kimérhető parcellák rendszerét tartalmazza. Formális változás ugyan, de a szolgáltatások sorába tartozik: a Pest megyei Temetkezési Vállalat ebben az esztendőben végre kirendeltséget léte- Mtétt Számlálómba ilán, s így nem kell többé a gyászoló családtagoknak Érdre utazniuk az ügyek intézése végett. Gombó Pá!: líjem ucu^t^oh ideges T 1 együk fel, hogy reggel nem folyik a víz a csapból, amit nem is kell csak úgy feltenni, mert van a mi utcánkban egy főnyomócső, ami robbanni szokott. Én ilyenkor azonban nem vagyok ideges. Én felteszem a kancsóból a maradék vizet a rezsóra, és melegíteni kezdem, feltéve, hogy a gázíőnyomócső ezúttal nem törött el, amire van példa. Én tehát gyermekien örülök, hogy jól lelubickolhatom magam két vizespohárnyi meleg vízben. Szappant óvatosan nem használok, csak az arcomra, nehogy egész nap ragacsos legyek. De ideges az nem leszek, mert én tudatilag tudom, hogy ha nem lenne ez a civilizáció, és kút- ból kéne vinnem a vizet, és rőzsével kéne melegítenem, mint ősapáinknak, az még kényelmetlenebb lenne, nem is mosakodtak másként ősapáink, mint egy pofa vizet be a szájba, és abból zutty, már mosták is amj arcukból kilátszott a szakálltól. Ami nekem nincs, ezért borotválkoznom kéne, amihez viszont nem maradt víz, mert amit egy pohár alján találtam, azt megittam reggelinek. Ezért tehát elmegyek a borbélyhoz, ahol nem leszek ideges, mert várnom kell, sőt, azért sem leszek ideges, mert ezen elnőiesedett szakma egyedei egymással beszélgetnek, kivéve, amikor éppen telefonon a barátnőikkel beszélgetnek, ahelyett, hogy azokat borotválnák, akikre várnom kell, hogy beülhessek a székbe. Én azért nem leszek ideges, mert olvastam valahol, hogy az idegeskedés semminek nem használ, csak viszi fel a vérnyomást, amitől például agyvérzést lehet kapni, meg Parker és Lewison szerint rákot is, és én- nékem az egyik amúgyis megvan, a másikról még nem tudok, tehát türelmesen várok, és közben elszámolom magamban a hatványokat kettő a nyolcvanharmadikig, mert nyugalmi gyakorlatként a Magyar Férfiak NaD- tára ezt ajánlja. A közlekedéstől nem leszek id'eges. Ha várni kell, hát várni kell, ha lökdösnek, hát lökdösnek, ha gorom- báskodnak velem a fiatalabbak, hát go- rombáskddnak velem, én csak mosolygok rájuk juszt is, hadd legyenek ők idegesek ekkora nyugalom láttán. Ha elkések, mert elkések, akkor sem idegeskedem, mert mások is késnek, és főnyomócsőügyben, a Prosek azért, mert forgalmi dugóba került, a Piriké pedig be sem jön délig, mert otthontartózkodásra rendelte a villanyszerelő, civilizációnk egyik tartozéka, Ök mind idegesek mégis, én nem, mert én tudom, hogy az úgysem használ, inkább csendes meditációt tartok, amit a yoga ajánl a Száz tanács fiataloknak kötet szerint, hadd legyenek inkább idegesek azok, akik a fogadószobában rám várnak, és nem elég műveltek a csendes meditációhoz Én például arról meditálok, hogy vajon az idegesség ragá!yos-e, és teljesen saját felfedezésemből arra a gondolatra jutok, hogy ragályos ugyan, de csak azok számára, akik nem védettek és mindjárast immunizálom is magam. Amit jól teszek, mert már az első ügyfél. aki bejön, idegeskedik, de az nem ragad rám, mert én megnyugtatom, megmondom neki. hogy az ő ügye ugyan hosszabb tanulmányozást kíván, de most már be se kell jöjjön, mert levélben kiértesítem a feltehetően kedvező döntésről. Erre ő azt mondja, hogy ezt már mondtam, de éppen azért jött be, mert közben eltelt három hónap, és neki ezalatt megromlott a vakolat, és ha nem döntök tüstént, fizetnie kell a kamatokat. Mondom neki, hogy ne legyen ideges, mert a civilizáció az kultúra és a kultúra az bonyolultan szervezett magasabbrendűség, amelyben a biológiai kapacitás szembe kerül a társadalmi kapacitással. Aminek mélységét ő nem fogja fel, hanem ordítani kezd, hogy idegességében rögvest megeszi az iratokat, mert neki csak egy aláírás kell arról, hogy tudomásul vettem. Én nem leszek ideges, most sem, hanem azt mondom, ha megeszi, megeszi, majd beadja újra. Mire ő térdre hull, és én örülök, hogy kulturális fölényem így feldomborodott, és adok neki egy tanácsot, hogy hamisítsa oda az aláírásomat, ha a dolog simán megy, nagyon jó, ha nem, majd rámutatok, hogy az aláírás hamis. És így megy ez tovább is, én nem leszek ideges, mert elhatároztam, hogy alkatilag idegmentes leszek, mert az a legjobb. Teszem azt, bemegyek a Közértbe, ahol nincs szalámi, de van tej, jut belőle még a nylonzacskómba is, meg a kabátomra is, továbbá a pénztároskisasszony beüt még húsz forintot a számlába, mert az nekik a fizetéskiegészítés. Sokak ilyenkor idegesek lesznek, de én nem, kifizetem, amit keli, letörlöm, amit kell, mert tudom, hogy jobb, mintha a többi sor- banálló megver, mert mit kakecolok, ily módon viszont derűs lélekkel megyek tovább. Milyen jól teszem, ha nem lennék ilyen alkatilag idegmentes, minden bizonnyal beleesnék az üzlet előtt húzódó lövészárokszerű úttestfeltörésbe, amelyet közben elvégeztek a közület nevében, aztán elvonultak sörözni. Ezt onnan tudom, hogy a bisztrónál hajigálják ki a kezeslábasokba öltözött egyedek a sörösüvegeket az úttestre, és nagyot nevetnek, hogy egy autó gumija kipukkad. Az autós kultúrálatlan, ezért ideges, a közületiek kulturáltak és derűsek, mert tudják, hogy a derű többet ér a legjobb orvosságnál, ami korunk fő bölcsessége. Én is tehát nevetek, és annak a hölgynek, aki fejbe csap a cekkerével, hogy mit állom el az utat, derűsen azt mondom, hogy vigyázzon, mert valami a cekker- ben megrepedt, különben nem ömlene k“k dara a ruhámra. | őst már látom, hogy sietni kéne, mert másodállásban takarítást vállaltam egy másik hivatalban, ahonnan az osztályvezető másodállásban takarítást vállalt az én hivatali osztályomon. Éppen ezért nem Idegesítem magam, mert biztosan ő is késik, különben is majd a fizikai munka jól megnyugtat. Annyira, hogy takarítás közben azon meditálok, egy civilizációban azért idegesek az emberek, mert agyonhajszolják magukat, ám minek az embernek agyonhajszolnia önmagát, csináljon annyit, amennyit derűvel csinálni tud, ezért ma csak a papírkosarakat ürítem ki, holnap majd söprők, ideges juszt sem leszek.
